Subscribe:

Ads 468x60px

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ti kérdeztétek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ti kérdeztétek. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 24., péntek

Használati a tanegységlistához

Emlékszem, amikor életemben először megnyitottam a japán szak tanegységlistáját, az ominózus Word dokumentumot. Nézegettem másfél percig, aztán azzal a lendülettel be is zártam az egészet a fenébe, mert egyszerűen nem tudtam kiigazodni rajta. Persze kis időráfordítással könnyen kisilabizálható, mi mit jelent, de talán nem teszek rosszat azzal, ha egy gyors mi-micsoda bejegyzést rittyentek a dologról :D

Példának a saját tanegységlistámat, azaz a 2011 előtt felvettek japán szakos listáját fogom használni. (Baloldalt a Tanegységlisták menüben megtaláljátok egyébként, csak rá kell kattintani.) A dokumentumnak az első része összefüggő szöveg, ehhez nem is fűznék kommentárt, mert felesleges :D A dolog vidám része a "Tanegységlista" résznél kezdődik - mily meglepő :D

Az egyik legfontosabb rész
A fejlécet kéretik memorizálni, vagy elérhető közelségbe tenni - szerintem a tanegységlistát az teszi kibogozhatatlanná, hogy csak az elején tüntetik fel, melyik oszlop mire is utal. A szakavatott szemek már nyilván hozzá vannak szokva, melyik a félév és melyik a kredit, de első körben annyira nem egyértelmű a dolog.

A tartalmat illetően: a Kód az egyik legfontosabb része a tanegységlistának. Minden tárgynak saját kódja van, ez alapján kezeli őket például az ETR. (De jó, már most tudom, hogy ez a bejegyzés novembertől elavult lesz, amint váltunk Neptunra :D) Az ugyanolyan kódon meghirdetett órák az ETR szemszögéből ugyanannak a tanegységnek számítanak, így mindegy, melyiket végzi el a hallgató. (Mert ugye gyakorlatok esetén sokszor több tárgy is van hirdetve ugyanazzal a kóddal, csak például számokkal vagy betűjelekkel vannak megkülönböztetve egymástól, pl.: BBN-PLD-001/a és BBN-PLD-001/b.)

Ezen felül természetesen van, hogy előírják, pontosan melyik kódon végezze az ember az órát - például nekünk anno megmondták, hogy a művészettörténet órát Mecsi tanárnőnél vegyük fel. A kód egyébként a leggyorsabb és legegyszerűbb módszer arra, hogy ETR-ben a Kurzusfelvétel menüpontban megtaláljuk a szükséges tárgyakat. Még valami: a "BBN" nem véletlenül van ott a fejlécben, csak olyan órát vegyetek fel, ami ezzel kezdődik. A BBI a külföldi hallgatóknak van. (Mondjuk amennyire tudom a BBV szabad préda, közismereti tanegységeket hirdetnek meg vele általában, ami a szabad kreditekre jó.)

A Tanegység oszlopot talán nem kell magyaráznom - ezen a néven fut az óra, jobb esetben ebből a rubrikából le lehet szűrni, mi is lesz az óra témája. (De persze bölcsészek vagyunk, így nem árt, ha belátjuk, sajnos nem mindig megyünk sokra a névvel.)

A Félév oszlopban (egy hat féléves BA képzés esetén) mindig egy számot találunk 1-től 6-ig, ez pedig arra utal, hogy ideális esetben(!) hányadik félévben kell elvégezni a tárgyat. Hozzá kell tenni, ez nem szentírás, tehát ha nem követi az ember pontról pontra, nem feltétlenül lesz probléma belőle később - azt, hogy mennyire lehet variálni, az utolsó oszlop határozza meg, amire mindjárt rátérek.

Értékelés: itt leggyakrabban K vagy G betű szerepel. A K a "kollokvium" szó rövidítése, ami azt jelenti, hogy az óra előadás, amiből félév végén vizsga lesz, és így dől el az érdemjegyed. A G a "gyakorlat" rövidítése, ez pedig arra utal, hogy - szerencsés esetben - kis létszámú óráról van szó, ami aktív részvételt és folyamatos közreműködést igényel, így az egész féléves munkára (ZH-kra, stb.) kapja a hallgató a jegyet. DE (mindig van egy de), ez sem szentírás. Jártam már gyakorlatként meghirdetett előadásra, és vizsgáztam már gyakorlatból félév végén. A felsőbb évesek segítsége ilyen tekintetben aranyat ér :) (Szerepelhet D és Z is ebben az oszlopban, de az záródolgozat illetve záróvizsga, ne foglalkozzunk vele most :D)

Köt. vál.: Na ez aztán nem mond sokat. Igazából ezzel az oszloppal nem érdemes foglalkozni, sokkal többet mond ugyanis az egyes tantárgykupacok, nagyobbacska táblázatok fölé biggyesztett utasítás, például hogy "két tárgy választandó", vagy "az egyik választandó". Mindenesetre a "k" kötelezőt jelent, a "kv" kötelezően választhatót, a "v" pedig választhatót. De tényleg megéri inkább a mondatba foglalt utasításokat böngészni, többre megy vele az ember :)

Na, az Óraszám egy olyan oszlop, amit én még sosem böngésztem :D Ettől függetlenül nem nehéz kisilabizálni ^^ A leggyakoribb számok a 30 (heti másfél óra), illetve a 60 (heti kétszer másfél óra), de előfordul 15 is (heti háromnegyed óra). Persze hogy ez hogyan kerül elosztásra hétről hétre, az nincs meghatározva, a zárójeles megjegyzéseim a legáltalánosabb lehetőségeket mutatják. A 30 óra jelentheti azt is, hogy kéthetente van csak óra, de akkor 3 órán át. (Ilyenek például a filmnézős órák.)

Ó, azok a Kreditek. A felsőoktatás mértékegysége. Minél több kreditet ér az óra, annál jobb! És annál gyanúsabb :D Normál esetben a magas óraszámú tárgyak sok kreditet érnek, de persze ez sincs kőbe vésve. Nekünk összesen 180 kreditnyi tárgyat kell elvégeznünk 3 év alatt, ebből 120 az alapszak, 50 a minor, 10 pedig szabadon választható. (Ez utóbbi keretében lehet például elvégezni a ped-pszi tárgyakat, amelyek a tanári MA feltételei.)

Az Előfeltétel a mumus. Ha úgy érzed, sok a kötelező tárgy, és hanyagolnál egy-kettőt, hogy majd következő félévben, vagy utána elvégzed, ezt az oszlopot erőteljesen böngészni kell. Sőt akkor is, ha buzgó szorgalmadban esetleg korábban vennél fel tárgyakat az előírtnál. Vannak ugyanis tárgyak, amelyek egymásra épülnek - és nem csak arra gondolok, hogy Levitáció 1. meg Levitáció 2. Néha olyan órák is ilyen viszonyban vannak egymással, amiről nem is gondolná az ember. Nézd meg tehát, melyik óra kódja szerepel ebben az oszlopban, mert azt még előtte kell elvégezned. Ha zárójelben van a kód, az "gyenge előfeltételt" jelent, azaz vagy előtte kell elvégezni, vagy ugyanabban a félévben. (Ha nincs zárójel, azt "erős feltétel"-nek hívják, azaz mindenképp egy előző félévben kell elvégezni a tárgyat.) Vannak előfeltétel-láncok - ilyenek például a nyelvgyakorlatok japánon. Hat félévnyi óra láncba van fűzve, tehát ha egyszer nem veszed föl, vagy megbuksz, akkor csúszol az egész egyetemmel egy évet. Érdemes odafigyelni :)

A fejléc alatt tehát (amit igen "szűkszavúan" elmagyaráztam) ott sorakoznak az elvégzendő tárgyak, kisebb-nagyobb csoportokra osztva, például alapozó tárgyak, speciális ismeretek, stb.

Ezzel gyakorlatilag sikerült a lényegi részét leírnom a dolognak, de felhívnám a figyelmet, hogy alaposan barátkozzatok meg ezzel a listával, mert tartalmazhat meglepetéseket. A miénkben például itt van ez a gyönyörűség:

Rémálmaink netovábbja
Ha valaki elsiklik egy ilyen felett, és 3 kredittel kevesebbet végez el, az bizony nem fog tudni lediplomázni abban a félévben. Érdemes számolgatni az elvégzett krediteket, nehogy abszolválásnál érjen minket meglepetés :)

Remélem, tudtam újat mondani, hajrá mindenkinek a tárgyfelvételhez! :D

2012. március 16., péntek

Szótárgép - Szállítás és árak

Az előző bejegyzésben leírtam nagy általánosságban, hogyan is működött ez a Japánból elektro-kütyüt történet. Most pedig azt írom le, mikor és mennyiért is zajlott a dolog :) Elég száraz egy bejegyzés lesz, sok számmal (időpontok és összegek), előre is elnézést, ha nem lesz mindenki számára élvezetes :D

Az első e-mailt tehát március 2-án írtam meg a Japonica Market-nek, este 19:50-kor, Japánban (a 8 órás eltolódásnak köszönhetően) ekkor épp hajnali 3:50 volt. Ez viszonylag fontos tényező, ami végigkísérte a kommunikációnkat, ugyanis az időeltolódás miatt naponta maximum 1-2 e-mailt tudtunk váltani. (Amikor a japánok alszanak, én épp ráérnék, amikor náluk van munkaidő, én alszom.) Ebben az üzenetben tehát megírtam, hogy a Yahoo aukciós oldaláról melyik eladótól melyik terméket szeretném megvásárolni. Abban a pillanatban, hogy elküldtem az üzenetet, kaptam egy automatán generált "köszönjük-a-rendelést" e-mailt, miszerint 24 órán belül reagálni fognak.

Március 3-án, magyar idő szerint 6:52-kor (Japánban 14:52) kaptam választ, de ekkor még nem a fizetésre való felszólítást. Kaphattam volna azt is, és akkor -1 nap ügyintézés, de kifelejtettem az előző üzenetből, hogy milyen érték legyen a csomagra írva. Arra tehát megkértem a Japonica Marketet, hogy ajándékként postázzák a csomagot, csak ezt az apróságot felejtettem el :D Aznap 9:45-kor (J: 17:45) meg is írtam a választ.

Még ugyanezen a napon 10:35-kor (J: 18:35 - ez már elvileg munkaidőn kívül esik!) megkaptam a választ, amelybe már a fizetendő összeg is bele volt foglalva. A szótárgépem 15,900 ¥-be került, a Japánon belüli szállítási költség volt 950 ¥, és erre jött rá 599 ¥ ún. "PayPal fee". Így első körben 15,900 + 950 + 599 = 17,449 ¥-t (48,787 Ft) kellett fizetnem. Mindezt így szépen lebontva megkaptam e-mailben, majd PayPalon is feltűnt a fizetési kérelem.

Én ezt amint tudtam, azaz másnap (március 4-én) 6:42-kor kifizettem, de még aznap 14:49-kor írtam egy újabb e-mailt a Japonica Marketnek, mert úgy döntöttem, egy tokot is veszek a gépnek. Az automatikusan generált válasz ekkor is még ugyanebben a percben megérkezett.

Másnap (március 5-én) 5:54-kor (J: 13:54) kaptam egy válaszlevelet, amiben megkértek, hogy igazoljam, hogy ezt a rendelést ehhez meg ehhez akarom-e hozzácsapni. (Nyilván látták az e-mail címemből, hogy melyik megrendelés érkezett tőlem, de biztosra akartak menni, nehogy más dobozkájába rakják bele a plusz tokot :D) Én 7:08-kor el is küldtem a visszaigazoló e-mailt, miszerint igen, ez az.

Még ugyanezen a napon 22:17-kor (J: 6:17) megkaptam az e-mailt, amelyben a toknak az ára volt belefoglalva. A 420 ¥-es tartóhoz 240 ¥ Japánon belüli szállítási költség járult, valamint 65 ¥ PayPal fee. A fizetési kérelem a 420 + 240 + 65 = 725 ¥-ről (2,000 Ft) a PayPal-on is feltűnt, én pedig 22:30-kor ezt ki is fizettem. 22:31-kor kaptam egy (gyaníthatóan automatikusan generált) e-mailt arról, hogy köszönik szépen a kifizetést, amint megérkezik hozzájuk a csomag, jelentkeznek a továbbiakkal kapcsolatban.

Március 9-én, 10:44-kor (J: 18:44) megkaptam az e-mailt a további költségekről, azaz a Magyarországra való szállításról. 2390 ¥ volt magának a szolgáltatásnak az összege, 2800 ¥ az EMS díja (a csomagom egy kilósnak minősült), valamint erre jött rá 213 ¥ PayPal fee. Így összesen 5403 ¥-t (~15,000 Ft) kellett fizetnem utólag. Én ezt 12:42-kor ki is fizettem.

Március 10-én, 7:35-kor (J: 15:35) újabb e-mailt kaptam, miszerint a csomagomat feladták, és további türelmemet kérik, amíg megérkezik. Mellékelten elküldték a csomagom EMS számát is, és egy linket, ahova ezt beírva nyomon követhettem a csomagom útját. A követő szerint a következők történtek a kis dobozkámmal:
  • Március 10. 19:49 (M: március 10. 11:49) - A csomagot feladták
  • Március 11. 12:49 (M:  március 11. 3:49) - A csomag megérkezett a japán nemzetközi elosztóba
  • Március 12. 4:39 (M: március 11. 20:39) - A csomag elhagyta Japánt
  • Március 13. 1:21 (M: március 12. 17:21) - A csomag megérkezett Magyarországra
Ezt követően, a csomag Magyarországra érkezésének másnapján, azaz március 13-án megpróbálták kézbesíteni a dobozkát, de én természetesen nem voltam itthon. Ezt kisebb fajta ügyintézés követte, mivel az értesítő szerint másnap szintén megpróbálták volna házhoz szállítani a csomagot, de engem akkor sem találtak volna itthon, így inkább elintéztük, hogy ne is próbálják meg kihozni, majd én bemegyek érte. Ez egy bátor döntés volt :D

Így tehát 14-én a nyakamba vettem a várost (na jó, annyira nem), hogy megkeressem a Verseny u. 3. címet, ahol is majd megkaparintom a szótárgépet és annak a tokját. Elég sokat sikerült bolyonganom, részben a katasztrofális tájékozódó képességem és a számokhoz fűződő kellemetlen viszonyom miatt (elég sokára tűnt fel, hogy a hármas házszámot a páros oldalon keresem), részben pedig azért, mert a postánál a táblára rossz információk vannak kiírva. Egy apró tanács azoknak, akik szeretnének EMS csomagot átvenni: NE higgyetek a táblának, és NE az egyes számú kapuhoz menjetek. A kettes számú a nyerő, hiába van más a táblán. :D

A szótárgép tehát 15,900 ¥-be került, ami körülbelül 44,500 Ft. A tok volt 420 ¥, körülbelül 1200 Ft. (A PayPal aktuális átváltása alapján.) Mindehhez a durván 46,000 Ft-hoz járult szállítási és szolgáltatási költségként, plusz PayPal fee-ként összesen 7257 ¥, azaz kb. 20,000 Ft. (Első ránézésre soknak tűnhet, de ebből mindössze 2390 ¥, azaz kb. 6700 Ft a szolgáltatás költsége, a többi a szállítás és az egyéb járulékos összegek.) Vámot egyáltalán nem kellett fizetnem.

Az előző bejegyzéshez Nanaberu, a most már nevesíthető (:D) segítőkész barátnőm hozzáfűzte saját linkjét, ahol egy, mindezt a közvetítői hercehurcát megkerülve bonyolított rendelésről ír, ha valakit érdekel, itt elolvashatjátok. (Bár ehhez gondolom először találni kell egy webshopot, ami önszántából szállít Magyarországra, ehhez viszont már nem értek :D)

Összességében én úgy érzem, jó vásárt csináltam, mert így összesen ~66,000 forintot költöttem a szótárgépre, konkrétan egy CASIO Ex-word Data Plus 6 XD-B6500 típusúra, ami a denshi jisho honlapon szállítás nélkül kerül 365 dollárba, azaz kb. 80-85,000 forintba. Úgyhogy most örülök a kis szótárgépemnek, és szorongatom egész nap :D

Na, ez a bejegyzés igen hosszúra sikerült, úgyhogy a csomagkibontás boldog pillanatait, és a (kissé úgy hiszem rossz minőségű) képeket legközelebbre hagyom ^^

2012. március 15., csütörtök

Szótárgép - A rendelés

Igen, igen, sikerült megszereznem a szótárgépemet, így most már nyugodt szívvel kezdek hozzá a blogbejegyzések gyártásához :D

Az első posztnak valószínűleg inkább arról kéne szólnia, hogyan válasszuk ki a nekünk megfelelő kütyüt, de megmondom őszintén, ebben elég járatlan vagyok... Én magam is viszonylag hasracsapás-szerűen választottam ki az áldozatomat, no meg az anyagi kereteim eleve nem hagytak sok teret a dilemmáknak. Mellesleg több kérdést kaptam az utóbbi időben arról, hogy honnan rendeltem, mint arról, hogy hogyan választottam ki a gépet, így talán nem nyúlok nagyon mellé, ha erről írok először :)

Először is szeretnék köszönetet mondani annak a kedves barátnőmnek, aki hihetetlen türelemmel és jóindulattal viseltetett irántam, és megosztotta velem a Japánból való rendelés fortélyait :) Mivel külföldről sem rendeltem még soha, nem hogy Japánból, ezért kivételesen értetlen voltam néhol, de végül sikerrel jártam, hála neki ^^ (Nem merek nevesíteni, nehogy személyiségi jogokat sértsek, de ha kapok rá engedélyt, akkor fogok :D Vagy mondjuk egy lelkes "Én voltam az!" kommentet alulra :D)

Térjünk a lényegre. Először, amikor eldöntöttem, hogy márpedig nekem most már égető szükségem van egy szótárgépre, azon a honlapon néztem körül, amit egyszer már belinkeltem: a denshi jisho oldalon. Talán nem szorul magyarázatra, miért is preferáltam ezt - angolul van. És szállítanak Magyarországra is. Ennél több nekem nem kellett, legalábbis ezt gondoltam, amíg meg nem néztem az árakat. Most szólok minden kedves rendelésben gondolkodónak, aki ezt az oldalt fontolgatja: ne. Nagyon drága. Arra nagyon jó, hogy a kiszemelt szótárgépről - ha szerencsénk van - találunk angol nyelvű információkat is, de magát a rendelést ne itt bonyolítsuk le, hacsak nem tudjuk nagy jó dolgunkban, mire is szórjuk el a millióinkat.

A kiadások csökkentésének leghatékonyabb módja a japán aukciós oldalak használata. Nekem konkrétan a fentebb említett segítőkész barátnőm a japán yahoo-t ajánlotta, így én itt nézelődtem. Persze amikor először megláttam magát a honlapot, az első gondolatom az volt, "oké, akkor most adjon nekem valaki egy szótárgépet, hogy meg tudjam rendelni a szótárgépem", de azért sikerült túltennem magam a kezdeti sokkon :D Ebben pedig hatalmas segítségemre volt Rikaichan, amiről írtam már korábban, de ismétlés a tudás anyja. Firefoxot használok, úgyhogy nekem pont megfelel :)

Amikor azonban a 15. szótárgépnél láttam kiírva, hogy nem szállítanak külföldre, egy kicsit kétségbeestem. Ekkor kezdtem el ismét zaklatni a barátnőmet, aztán utólag rájöttem, hogy már az első e-mailjében is adott egy linket a yahoo-n kívül. Ez pedig az a honlap, aminek épp házi oltárt tervezek építeni: a Japonica Market. Ez az oldal gyakorlatilag olyanoknak lett kitalálva, mint én - akik Japánból szeretnének rendelni olyasmit, amit a japánok nagy része soha nem küldene ki külföldre.

A koncepció a következő: meg kell írni nekik, melyik aukciós oldalról melyik terméket szeretnétek (lehet licitálni is, de én a fix áras termékek között nézelődtem), ők visszaírnak, hogy rendben, küldj ennyi meg ennyi pénzt (a cucc értékét plusz a Japánon belüli szállítás költségét) és ők megveszik helyettetek. Kiszállíttatják maguknak, majd amikor megérkezik, küldenek egy újabb üzenetet arról, hogy mennyibe fog kerülni a ti címetekre való kiszállítás, plusz maga a szolgáltatás, hogy mindezt ők megtették nektek. Ti ezt is átutaljátok, és máris úton van a csomag :)

Persze a dolog ennél azért picit bonyolultabb, kell hozzá egyrészt PayPal, másrészt vannak egyéb döntések is, amit meg kell hozni. (Milyen csomagküldő szolgáltatással küldjék, ha ajándékként küldik, mekkora értéket írjanak rá, stb.) De mindezzel kapcsolatban magán a honlapon (mármint a Japonica Marketen) mindent megtaláltok, vagy ha mégsem, kérdezzetek tőlük e-mailben. Hihetetlenül segítőkész és türelmes a hozzáállás, bármit nyugodtan lehet kérdezni, segítenek.

Van lehetőség arra is természetesen, hogy egyszerre több dolgot vegyetek, és egy csomagba tetessétek bele - én is ezt tettem, ugyanis egy tokot is választottam a szótárgéphez. Ez egy nappal később jutott eszembe, mint a szótárgép, úgyhogy ezzel kicsit hosszabbra nyúlt a procedúra, de még így is nagyon hamar kézhez kaptam a kicsikét. Erről bővebben majd a következő bejegyzésben írok, ugyanis megér egy misét az a kaland, amit át kellett élnem a csomagátvételnél XD Úgyhogy a következő, szállításról szóló bejegyzésben majd a pontos időpontokat is leírom, hogy mennyi ideig tartottak az egyes szállítási fázisok, és talán a csomagot is megmutatom :P

2012. március 12., hétfő

Japán szakok - KRE és ELTE - különkiadás

Mint azt már korábban említettem, az 5 részes összehasonlító "sorozat" bejegyzéseinek közzététele alatt több internetes csatornán keresztül is kaptam kiegészítő információkat, főleg a Károli oldaláról. Kedves barátnőm, aki válaszolgatott a kérdéseimre, 2011 nyarán diplomázott, éppen ezért a tapasztalatai is régebbről származnak. Mivel az összehasonlítás iránt érdeklődők többsége valószínűleg még nem került be egyik szakra sem, ezért szükségesnek tartom, hogy a frissebb információkat is közzé tegyem :)

Senkinek nem akarom a személyiségi jogait megsérteni, ezért neveket sehol sem teszek közzé, előre is elnézést a homályos fogalmazásért, lehet, hogy túl sok lesz az "állítólag", meg az "úgy hallottam" :D Azoktól, akik privát csatornákon keresztül meséltek nekem a KRE-ről, kivétel nélkül megkérdeztem, közzé tehetem-e az általuk leírtakat, akik pedig eleve hozzászólás formájában tettek hozzá a témához, amúgy is ország-világ (haha :D) elé tárták már a tapasztalataikat, így talán nem sértem meg őket azzal, hogy egy bejegyzésbe is belefoglalom a mondandójukat :D

Térjünk a lényegre, milyen kiegészítések születtek?

Pletykák
Én annak idején egyáltalán nem hallottam semmit se az ELTE-ről, se a KRE-ről, amikor döntenem kellett, melyik egyetemet válasszam, de úgy tűnik, ezzel nem mindenki volt így. Azok közül, akik a KRE-t választották, vannak, akik egyszerűen azért tettek így, mert szörnyű dolgokat hallottak az ELTE-ről. Konkrétan a két nyelvtanárról, Uchikawa sensei és Ono sensei személyéről terjengtek (terjengenek?) pletykák, miszerint szörnyen szigorúak, ráadásul az alapvizsgán eltüntetik a szak kétharmadát. Ezzel kapcsolatban annak idején írtam már egy bejegyzést (itt olvashatjátok), és a véleményem azóta sem változott.

Tankönyvek, nyelvórák
A tankönyv, amit a kezdők első két félévben használnak, a Genki I-II, akárcsak nálunk, de valamivel gyorsabban haladnak vele, mint az ELTE-n. (Az komoly lehet, mert mi is elég erőteljesen meneteltünk :D) A haladók az "An integrated approach to intermediate Japanese" című könyvvel dolgoznak. A japán órák az információk szerint tömbösítve vannak, a hét egy napjára zsúfolva, japán-maraton szerűen :D (Mint kb most nekem, csak én ezt magam választottam ^^)

Tanárok
A barátnőmnél fiatalabb KRE-s tapasztalatai szerint jelenleg tanít egy fiatal, helyes, magyar anyanyelvű tanárnő japánt, azonban viszonylag szigorú.  Valamint elhangzott még egy név, egy kommentelő szerint ugyanis a nyelvgyakorlatos tanárnő, Misaki-san magyar szakos volt Japánban, tehát tud magyarul, és nagyon aranyos :) Ezek szerint a Károli mostanság erős a magyarul tudó nyelvtanárok terén :D)

Ezen kívül több külön forrásból is hallottam Mecsi tanárnő személyéről, aki nekünk a művészettörténetet tanította. Itt némileg ellentmondanak egymásnak az "informátoraim", mert van, aki pont arról ír, hogy mennyire megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem kell átjárni az ELTE-re Mecsihez művtörire, mert csúnyákat hallott róla (jesszus, mennyi ronda pletyka XD), viszont egy másik segítőkész informátor azt írta, hogy át kell járnia hozzánk. Bár ha jól értelmeztem a leírtakat, egyikük (akinek nem kellett átjárnia) egy évvel a másikuk felett jár.

Szintén egy kommentelőnek köszönhetem, hogy fény derült arra a tényre, miszerint a kelet népeit idén nem vendégoktatók tartják, hanem Vámos Péter, aki a kínai nyelv, ókori (kínai) történelem és a bevezetés a keleti filológiák tárgyért is felel. Az illető szerint a tanár úr nagyon jó fej, és hatalmas koponya :D

Specializációk
A legáltalánosabb érv a KRE mellett és az ELTE ellen a specializáció lehetősége. Ezekkel kapcsolatban is kaptam hideget-meleget, kicsit nehéz is objektívan összefoglalni a beáramlott okosságokat :D Egyik oldalról inkább negatív véleményt kaptam a rendszerrel kapcsolatban, mivel az irodalom-nyelvészet specializáció már állítólag évek óta nem indul el, vagy maximum 1-2 emberrel, a történelem specializáció (ahogy arra a barátnőm is utalt) javarészt előadások tartásával megy el, a média specializáción pedig elég "érdekes" az osztályozás és a számonkérés. Egy segítőkész kommentelő azt írta, hogy a média és a történelem specializáció egyben van, ez lehet, hogy új fejlemény, én nem tudok igazságot tenni :D

Létszám és szórás
A félrefogalmazások elkerülése végett szó szerint idézném egy kedves megjegyzés-író kiegészítését: "Idén nagyon sokan vagyunk, kb. 70 embert vettek fel, kb. a kétharmadát fizetősre, jelenleg kb. 60-an lehetünk, és szerintem várhatóan csökkenni fog a létszám a BA végéig. Az új felsőoktatási törvény megjelenése előtt kiadtak egy irányszámot, amely szerint jövőre 90 embert akarnak felvenni. Nem tudom, ezt mennyire gondolták komolyan, hiszen a tanszék legnagyobb termébe maximum 40-en férünk el kényelmesen... meg nem is hiszem, hogy szükség van egy évben 90 japánosra." 

"Áthallgatás", azaz a második keleti nyelv
Meglehetősen élénk párbeszéd alakult ki a második keleti nyelv kapcsán, és végül kiderült, hogy van lehetőség a Károliról áthallgatni az ELTE-re, ha valakinek nem tetszik a kínai. Ennek azonban ára van, átvitt és szó szerinti értelemben is: egyrészt félévente fizetni kell X összeget (pontos értéket nem tudok mondani, de a kommentelő tudomása szerint 20.000 körül mozog az összeg), ezen kívül a kreditátvitellel is egy kicsit bajlódni kell, valamint míg a Károlin heti egy kínai órával lehet kiváltani a második keleti nyelvet, addig az ELTE-n a nyelvi órák többsége heti két gyakorlatot jelent. 

Nyelvi előképzettség és előmenetel
Ismét szó szerint szeretnék idézni egy megjegyzést, ami csak úgy hemzseg a hasznos információktól: "Jelenleg az elsősök közt kb. 15-en vagyunk haladósok, ami azt jelenti, hogy a III., IV. számú nyelvtan és nyelvgyakorlat órákat kell felvegyük (amit azoknak a másodikosoknak kell, akik kezdősként kezdték), valamint választhatóként lehet a nyelvhelyességet és a kezdő szövegolvasást. Én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes egy nyelvi előképzettség a szakhoz, mert a kezdősöknek nagyon nehéz dolguk van szerintem. Azt is gondolom, hogy csak az egyetemi órákon nem fog senki megtanulni "normálisan" japánul, nagy önszorgalom is szükséges hozzá. Az, hogy ki mennyire igyekszik, meg is látszik, mert mind a pl. egy Nyelvtan vagy Nyelvgyak. III. órára járó haladó elsősök, mind a kezdősként induló másodikosok nyelvi szintjei között is nagy különbségek vannak." 

ELTE és KRE - vélemény a másikról
Egy rövidke megjegyzés szerint a KRE-sek között az ELTE-vel kapcsolatban annyi szokott keringeni, hogy egyesek szerint az ELTE-n nincs a hallgatók közt akkora összetartás, segítőkészség, és jellemző a klikkesedés. Örömmel közölhetem, ezt személyesen meg tudom cáfolni :D Hogy a másik irányban is hozzátegyek valamit a pletykálódáshoz: nálunk az a rémhír terjeng, hogy a KRE-n több az otaku-beütésű, anime-rajongó, kissé "furcsa" hallgató :D

¤¤¤

Ennyi volna a kiegészítés ^^ Ha még további megjegyzésetek lenne, ne fogjátok vissza magatokat, ha máshol nem is, itt kommentben majd szolgálja a jövő generációit az összes kiegészítés :) Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített pontosabbá tenni az összehasonlítást! És ha esetleg összefutnátok egy Tan Kapuja Buddhista Főiskolára járó, japános emberkével, nyugodtan irányítsátok hozzám, mert bár amennyire tudom, összehasonlítást nehezen tudnék írni, tekintve hogy a két intézmény nagyban eltér egymástól, azért mégiscsak jó lenne róluk is hallani :D

2012. március 4., vasárnap

Stunnel

Újabb hasznos tippként szeretném leírni, én személy szerint hogyan garázdálkodom az itthoni gépről olyan oldalakon, amelyekre az ELTE BTK előfizetett, és egyébként nem lenne lehetőségem a tartalmukat böngészni - vagy legalábbis csak nagyon szigorúan korlátozott keretek között.

A btk régi honlapjának egy maradványából idézve, a következő oldalak tekinthetők meg:

JSTOR
Bölcsészet- és társadalomtudományok teljes szövegű, piacvezető adatbázisa.
http://www.jstor.org

MUSE Project Humanities
Bölcsészet- és társadalomtudományok teljes szövegű (helyenként csak absztraktokat tartalmazó) adatbázisa, kizárólag amerikai kiadók szakfolyóiratainak anyagából.
http://muse.jhu.edu
Modern Language Association (MLA) International Bibliography
Irodalomtudomány, nyelvészet és néprajz bibliográfiai adatbázisa.
http://infotrac.galegroup.com/itweb/clelu?db=MLA

Literature Resource Center (LRC)
Contemporary Authors, Dictionary of Literary Biography és a Contemporary Literary Criticism Select alapján épített teljes szövegű adatbázis.
http://infotrac.galegroup.com/itweb/clelu?db=LitRC

Az ELTE hálózatából, illetve VPN-nel lekérdezhető további fontosabb adatbázisok:

Teljes lista és ismertető:
http://www.konyvtar.elte.hu/szolgaltatasok/e_szolg/online_db.html

EBSCO
Multidiszciplináris adatbázis kollekció (teljes szövegű és bibliográfiai):
Academic Search Complete; Business Source Premier; Communication & Mass Media Complete; Education Research Complete; ERIC; Film & Television Literature Index with Full Text; GreenFILE; Health Source – Consumer Edition; Library, Information Science & Technology Abstracts; MasterFILE Premier; MEDLINE; Newspaper Source Plus; Regional Business News
http://search.ebscohost.com

EISZ-en keresztül igénybe vehető még:
Web of Science, Science Direct, Science Magazine, Nature, PsycInfo, SpringerLink, Lecture Notes in Computer Science, Akadémiai folyóirat-gyűjtemény, ACM Digital Library, MathSciNet, illetve különféle szótárak és nyelvi tesztanyagok.
http://www.eisz.hu

Normális körülmények között ahhoz, hogy ezeknek az oldalaknak az előfizetett tartalmához hozzáférhessen az egyszerű földi (eltés) halandó, arra van szükség, hogy nyakunkba kapjuk a laptopot (erősödni vágyók akár egy komplett asztali gépet), és becaplassunk vele az egyetem területére, hogy az ottani internetkapcsolatot használva az ELTE BTK hálózatán keresztül vethessük bele magunkat a temérdek szakirodalomba. (Alternatív lehetőségként persze megemlítendő a BTK területén eleve elhelyezett gépek használata is, már ha valaki nem szeretne egy komplett asztali számítógéppel végigkalézolni a fél városon.)

Szerencsére a technika vívmányainak köszönhetően otthon ülve is "becsaphatjuk" a rendszert, és úgy tehetünk, mintha valójában az ELTE BTK hálózatán keresztül csatlakoznánk az internethez. Pedig nem. Erre a (tapasztalataim szerint) legegyszerűbb megoldás a stunnel használata. Nem is szaporítanám tovább a szót, szerencsére van egy hihetetlenül részletes (vö. hülyebiztos) leírás a stunnel beüzemelésével kapcsolatban, itt.

A szolgáltatás használatához értelemszerűen szükség van a WiFi-vel kapcsolatban korábban már említett azonosítóra és jelszóra is.

Kellemes böngészést mindenkinek! :)

2012. március 3., szombat

Japán szakok - KRE és ELTE - 5. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

15. Szakkörök, ilyesmi
Van bármi szakkör, pl kalligráfia, vagy filmklub, bármi hasonló KRE-n? Ha igen, mennyire népszerű?

KRE:

Szakkörök akadtak, például kalligráfia az évek óta van heti rendszerességgel, meg volt még ikebana is egy időben. Voltak beszélgetős délutánok is, de filmklub meg ilyesmi legjobb emlékeim szerint nem. Ugyanakkor ha volt valahol japán filmvetítés vagy hasonló, akkor általában többen mentünk/mentek mindig.

ELTE:

Ilyen szempontból mi sem vagyunk eleresztve, de kalligráfia nálunk is van. (Ebben a félévben olyan időpontban, amire én nem tudok járni T-T Bár ez annyira nem meglepő, ha figyelembe vesszük a csodás órarendem időbeosztását.) Ikebanáról nem hallottam, filmklubról pedig még csak ötlet szintjén, de nem tudok róla, hogy ez el is jutott volna a megvalósításig.

16. Nyelvoktatás
Mennyire beszéd- illetve olvasás-orientált a nyelvoktatás? Nagy hangsúlyt fektetnek a kanjikra? Inkább olvasni tanítják őket, vagy az írásukat is fontosnak tartják?

KRE:

A kezdő japános órákról nem tudok nyilatkozni, de magukon az órákon sem a beszédre sem az olvasásra nem helyeztünk nagy hangsúlyt. A nyelvhelyesség órán szinte mindig írás (fogalmazások, egy város ismertetése, stb.) volt a feladat, így igazából azt mondanám, hogy arra helyezték a legnagyobb hangsúlyt. Emellett persze a feladatoknál meg ezeknél mindig egy-egy embernek kellett felolvasni a dolgokat és a vizsgán sokszor volt olyan, hogy egy szituációt kellett előadni párban, illetve egy témáról hosszabban beszélni. Eléggé vegyes volt az arány, meg aztán a nyelvtan órán az volt a „szokás”, hogy mondatonként egy ember olvas és fordít, majd megbeszéljük a nyelvtani dolgokat.

Ami még eszembe jutott az, hogy nyelvhelyesség órán volt egy félév mikor témák voltak megadva amiket el kellett osztanunk egymás között és mindenkinek jutott úgy 5-6 téma, ezekről pedig előadást kellett tartanunk a többieknek az órán.

ELTE:

Ahogy azt már korábban is említettem, az ELTE bevallottan az olvasásra helyezi a hangsúlyt. Ez áll a középpontban a szakszövegolvasás órákon, Uchikawa tanárnő mindkét óráján, és Ono tanár úr egyik óráján is. Egyetlen olyan gyakorlat van jelenleg, ami az írásra koncentrál, itt minden órára egy-egy fogalmazást kell írni, amit a tanár kijavít. A kanji tesztekben is túlnyomó többségben csak az olvasatokat kell tudni, a kanjira átírás nagyon kis százalékát teszi ki a számonkérésnek. Beszéltetni csak annyit beszéltetnek minket, amennyi "muszáj": felolvassuk a feladatokat, szakszövegolvasáson az eredeti japán mondatokat, ilyesmi.

17. Nyelvészet, irodalom, kultúra, történelem
Van olyan, amire nagyobb hangsúlyt fektetnek, több óra van? Vagy megoszlik a dolog, és mindenből egy picit tanítanak? (Bár gondolom ez a specializációkkal is összefügg.)

KRE:

Ez valóban inkább specializáció függő, de mindegyikből tanulunk egy kicsit alapjában véve. A nyelvészet és irodalom az, amiből a legkevesebbet tanuljuk, mert mindkettő csak egy-egy féléves tárgy. A nyelvészet esetében tényleg csak a felszínt kapargattuk meg, míg bár az irodalom is csak féléves tantárgy, de a leadott anyag mennyisége és a vizsgára szükséges könyvek száma (egy-egy írótól egy-egy művet kell elolvasni kötelezően, de mi választhatjuk ki melyiket, viszont így is kb. 15 könyvre kell gondolni) igen szép mennyiség.

Amiből valamivel többet tanulunk az a történelem és társadalomismeret, de a történelem is igazából csak két félév, amiből az első a földrajzi dolgokkal és ilyen általánosabb kulturális témákkal megy el, a másodikban pedig a tényleges történelem anyag leadását próbálják meg véghez vinni, de igen kevés sikerrel és nem túl részletesen (mondjuk egy töri specializációhoz képest).

ELTE:

Alapvetően mi is mindenbe belekóstolunk egy picit. Itt megint nem tudom elkerülni azt, hogy kétféle rendszerről írjak, mert a 2011-es tanegységlista-változtatás sok mindent összekutyult. Nekünk még két félév leíró nyelvtan és irodalom van, a kisebbeknek már csak egy-egy. Szerintem ezt kár volt összesűríteni, de biztosan jobban tudják, akik elintézték :) A japán történelem nálunk is két félév, de mi rögtön belecsapunk a lecsóba, és szerintem eléggé részletesen vesszük végig a japán történelmet. A földrajzi tudnivalók például a japán kultúra és társadalom óra keretein belül hangzottak el, ami szintén két féléves tárgy.

Ezen túl további képzésben a szakszemináriumok segítségével részesülhetünk. Idén például Sági Attilánál nyelvészet a téma, Papp Melindánál főként társadalmi, szociológiai jellegű kérdésekről beszélgetünk, Vihar Juditnál műfordítás folyik (ahh miért nem vettem fel T__T), Nyeste Zsoltnál pedig ha jól tudom, történelem a téma.

18. Otakuk? XD
Mennyire volt jellemző az évfolyamodra, hogy Arashi posztereket simogattak órák között, vagy cosplayeket tervezgettek? :D Volt olyan esetleg, aki hogy utálta mindezt?

KRE:

Szerintem nálunk nem volt senki olyan beteges otaku. Mindenkivel lehetett normálisan beszélni és nem csak japános témákról, hanem máshoz is hozzá tudtak szólni. Persze akadtak olyanok, akik egy-egy név vagy hasonló hallatán elkezdtek visongani (még kibírható szinten XD), de ez a kisebbség volt. Senki sem volt olyan idegesítő otaku, hogy mondjuk folyton csak egy témáról (valamelyik együttes, stb.) tudott beszélni és nem lehetett hozzászólni, ha az ember jót akar magának.

ELTE:

Ez nálunk is így működik, nagyjából :) Én őszintén szólva azt hittem, hogy sokkal inkább anime-, dorama-, és j-pop-orientáltabb lesz a társaság, de talán csak azért gondoltam így, mert anno a SzASz (Szombathelyi Anime Szövetség) tagjaként mélyítettem el a japán iránti szeretetemet, így mondjuk úgy, hogy hozzá voltam szokva az otakukhoz :D Tehát a túlnyomó többség nálunk is néz animéket, vagy doramákat, vagy hallgat japán zenét, sőt a cosplay is előfordul, mint hobbi, de senki sem viszi túlzásba, egyáltalán :)

19. Megítélés
A külsősök (tehát nem japán szakosok), akik valamennyire mégis otthon vannak a japán szakban (tehát tudják, hogy az ELTE-n is van) hogy állnak a KRE-hez? Én hallottam olyan is, aki szerint a KRE a jobb, és olyat is, aki szerint az ELTE. Te tapasztaltad a különbséget, a megítélés szempontjából? 

KRE:

A legtöbb ember szerintem ugyanúgy áll a KRE-hez ahogy az ELTE-hez is. Vannak, akik szerint az egyik, mások szerint a másik iskola jobb. De ez szerintem mindig is így lesz, meg mindenhonnan hallani ezt-azt, de ki tudja mi az igazság? (Maximum aki oda jár.)

Ugyanakkor egyszer jártam az ELTE-n a keletis könyvtárban (nem tudom hogy hívjátok), és az ott dolgozó hölgy finoman szólva is nagyon nem volt kedves, mikor az első kérdésére, hogy ELTE-s vagyok-e azt válaszoltam, hogy nem, majd megkérdezte akkor mégis honnan jöttem, és kiderült, hogy a Károliba járok.

ELTE:

Így utólag olvasva nem tudom, ezzel a kérdéssel mit is akartam konkrétan XD Én sem tapasztaltam eddig semmi megítélési különbséget. Még ha tisztában is van a beszélgetőpartnerem azzal, hogy a Károlin is van japán szak, nem nagyon ismeri a kettő közti különbségeket.

Bevallom, én még nem jártam a távol-keleti könyvtárban (juj, de csúnya vagyok!), de akivel eddig beszéltem, mind azt mondta, hogy az a hölgy senkivel sem kedves, úgyhogy senki ne vegye magára, akire esetleg csúnyán néz XD

20. HÖK
Volt aktív HÖK-ös tevékenység? Én szinte semmit nem tudok a mi HÖK-ünkről, csak azt, hogy léteznek :D Inkább a színfalak mögött tevékenykednek XD Ez nálatok is így van?

KRE:

HÖK-ről nem sokat tudok (nem is nagyon foglalkoztam vele) azt leszámítva, hogy egyszer a TO-n jól kiszúrtak velünk, mert valami papírt be kellett volna vinni nyomtatva, csak ezt elfelejtették megemlíteni. Ekkor mentem be kb. először és utoljára a HÖK irodába és ott képesek voltak nekem minden szó nélkül kinyomtatni azt az egy egész oldalt, amit a TO-n sose tettek volna meg.

ELTE:

Örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen tájékozatlan. Annyit tudok a HÖK-ről, hogy a HÖK-ösök mindig tájékozottabbak, mint én, mindenhol ott vannak, meg egy-egy emberke néha elém tol egy-egy papírt, hogy írjam alá, amikor képviselőnek jelentkezik XD

***

Ennyi lett volna az összehasonlítás :) Nem sokára tervezek egy újabb bejegyzést írni, ugyanis miközben ezeket közzétettem, kaptam visszajelzéseket, miszerint az itt leírtak egy kissé elavultak a KRE szempontjából. Mivel a barátnőm, akit kifaggattam, 2011-ben lediplomázott, ezért ez nem különösebben meglepő :) Kaptam tehát innen-onnan friss információkat is, néhányat itt is olvashattok, a megjegyzések között. Ezeket csokorba fogom gyűjteni, és közzéteszem. Akiben esetleg maradt kérdés, tegye fel nyugodtan itt kommentben, hátha tudok válaszolni, vagy olvassa valaki olyan a kérdést, aki tud :)

Köszönöm az érdeklődést! ^^

2012. március 2., péntek

Japán szakok - ELTE és KRE - 4. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

10. Ösztöndíjak
Vannak ösztöndíj-lehetőségek?


KRE:

Ösztöndíj lehetőség több is van, de egészen őszintén szólva engem soha nem érdekelt, mert tudtam, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki kibírná egy évig távol valahol és egyedül. Emellett most, hogy már külön van BA meg MA sok esetben a mesteresek kapják meg az ösztöndíj lehetőségeket, amit nem tartok túl szerencsésnek. Illetve muszáj megemlítenem, hogy sok esetben a kis tanár kedvencek kapják meg az ösztöndíjakat...

ELTE:

Azokról az ösztöndíjakról, amikről én hallottam már, a GyIK menüpontban olvashattok, így azzal nem húzom az időt (és a helyet). Aki pedig szorgalmasan olvasta a bejegyzéseimet az elmúlt hónapokban, az nagyon jól tudja, hogy a részrehajlás sajnos nálunk is előfordul... Talán ez megint olyasmi, ami mindenhol felüti a fejét, ahol emberek vannak :)

11. Nyelvi szint
A harmadik év végére milyen szintre juttatnak el titeket "papíron", és mennyi ebből a valódi tudás? (Bár gondolom ez utóbbi teljesen relatív...)

KRE:

Nálunk nagyon vegyes volt a nyelvi szint, ami a csoportot illeti, és nem feltétlenül a kezdő és haladó japánosokra gondolok. Nagyon sok önszorgalom kell ahhoz szerintem egy ilyen szakon, hogy az ember ténylegesen fejlődjön, legalábbis nálunk a nyelvórák nem elegendőek úgy igazából. Ezért szoktak sokan csalódni, mikor azt hiszik majd itt megtanulnak teljesen jól japánul és mennyire egyszerű dolguk lesz, aztán a végén ráébrednek, hogy ez mégsem egészen így volt. Én azt mondanám olyan N3 és N2 közötti szintre lehet eljutni, de voltak csoporttársaim akik alapvető dolgokkal nem voltak tisztában, és ez főleg azért volt, mert otthon nem néztek utána dolgoknak és nem is érdekelte őket annyira a tanulás.

ELTE:

Ehhez gyakorlatilag nem tudok semmit hozzátenni, nálunk ugyanez a helyzet. A lehetőség adott, hogy önszorgalommal karöltve fejlődjünk, mert a tanárok például folyamatosan buzdítanak minket, hogy zaklassuk őket bármivel, saját magunktól írt fogalmazásokkal, kérdésekkel, akármi - ők szívesen segítenek. De a tanórák önmagukban valóban nem nyújtanak (heti kétszer, kezdetben háromszor másfél órában nem is tudnak nyújtani) olyan oktatást, ami segítségével varázslatosan mindenki eljut N1 szintre három év alatt. A kulcsszó nálunk is az önszorgalom. Bár valószínűnek tartom, hogy aki alapvető dolgokkal nincs tisztában, azt megrántják nyelvgyakorlaton - talán itt bukkan felszínre az itt inkább jellemző létszám-ritkítás oka :) Viszont azt feltétlenül meg kell említenem, hogy az ELTE japán szaka bevallottan az olvasásra koncentrál, az írás és a beszéd gyakorlása eléggé háttérbe szorul.

12. Gyakorlatok vs. előadások
Nekünk első évben egyetlen gyakorlatunk volt, a nyelv, úgyhogy vizsgaidőszakban hülyét kaptunk a rengeteg vizsgától. Nálatok volt hasonló, vagy egészséges arányban voltak a gyakorlatok és az előadások?

KRE:

Az elején szerintem kevesebb volt a gyakorlat és a töltelék alapozó tárgyaknak köszönhetően több volt az előadás, de aztán a harmadik év végére egészen jó arány alakult ki. Előadásból szerintem mindig több volt, de nálunk olyan gyakorlatként meghirdetett tárgy is volt, ahol a vizsgaidőszakban vizsgáznunk kellett belőle meg ilyen kedves dolgok. Főleg a nyelvtan, nyelvgyakorlat és nyelvhelyesség volt ugye gyakorlat, ezen kívül meg az előadások voltak többségben.

ELTE:

Mi első félévben a létező legegészségtelenebb egyensúlytalansággal kezdtünk: az egyetlen egy szem gyakorlatunk a japán nyelv volt, de még ebből is vizsgázni kellett félév végén. Ez az arány a második félévben sem módosult. Viszont most, a második tanévben már kellemesebb az eloszlás. Előadásként fut a japán töri, a maradék keleti tárgyak (vallások és töri), meg a leíró nyelvtan. Ezen kívül gyakorlatnak számít a régi japán is, a szakszemináriumok is (ki gondolta volna? :D), a filológia is, és a szakszövegolvasás is. Bár így félév közben is hajtani kell, legalább vizsgaidőszakban nem kapunk idegösszeomlást :D 

13. További tervek
A szaktársaid mihez kezdtek/kezdenek diploma után? Sokan mentek japán MA-ra? Van, aki már talált is munkát mióta végzett? Egyáltalán milyen tervekkel érkeztek a szaktársaid japán szakra? Mik akartak lenni, amikor nagyok lettek? XD (Ez hülyén hangzott.)

KRE:

A legtöbb lelkes ember azért jött/megy szerintem japán szakra, hogy majd ott megtanul japánul és az milyen jó lesz. De úgy vettem észre, hogy akik a nyelven kívül annyira nem érdeklődnek a japán kultúra iránt, azok feladták még viszonylag időben (első év után).

Nekem úgy tűnt, hogy többen vannak azok, akiknek még nincsenek konkrét elképzeléseik (köztük én is…) a jövőjüket illetően, mint azok, akik már tudják, hogy mihez szeretnének kezdeni majd. Sokakat szerintem csak az érdekel, hogy legyen egy diplomája és olyan szakot végezzen, ami még érdekli is, de nem gondolnak bele mihez tudnak kezdeni majd ezzel. Aki tényleg fordító szeretne lenni, vagy valami Japánnal kapcsolatos témában szeretne úgy igazából kutatni és hasonlók, azok továbbmennek MA-ra.

ELTE:

Annak idején megkérdeztük Uchikawa tanárnőt, ő milyen lehetőségeket lát a japán diplomában, és valami hasonlót vázolt nekünk, mint amit a barátnőm is. Valójában két lehetőség áll előttünk: vagy a japán mellett egy másik, kompatibilis szakot végezni (gazdasági, politikai, hasonló), vagy nagyon komoly és nagyon alapos nyelvtudást szerezni, azaz kimenni Japánba és/vagy (de inkább és) elmenni MA-ra. Úgyhogy én kimondanám, amire finom utalásokat a KRE-s szövegrészletben is véltem felfedezni: önmagában egy japán BA diploma nem sok mindenre jó. Én például szívem szerint műfordító lennék, néha írnék egy-egy könyvet, verseskötetet, meg ilyesmi :D Ugye milyen reális tervek?

14. Viszony a másik iskolával :D
Nálatok jellemző-e az ELTE bármilyen nemű emlegetése?

KRE:

Itt nem vettem észre semmi különösen kirívó dolgot. Biztos akadt, aki néha egy-egy rossz megjegyzést tett az ELTE-re, de megmondom őszintén nem nagyon volt téma az ottani japán oktatás.

ELTE:

Nálunk azért gyakran szóba kerül a Károli. A tanárok egy része szinte tabuként kezeli ezt, ami azért vicces :D (Bár ők sem gondolják komolyan, de szórakoztató, amikor "a konkurens egyetem" és "az iskola, aminek nem mondjuk ki a nevét" körülírásokkal próbálkoznak :D) De alapvetően nem ez az általános hozzáállás :) Amikor a társaság elkeseredik, hajlamosak vagyunk "miért nem mentem a Károlira" jellegű megszólalásokat elereszteni, főleg ha egy-egy tanerő a "hibás", ilyenkor nagyon vágyakozunk egy olyan egyetemre, ahol nem tanít az illető XD Mindemellett elég skizofrén módon igyekszünk bizonygatni is, hogy azért jó hely ez az ELTE, ilyenkor általában olyasmikbe kapaszkodunk, mint hogy nálunk lehet választani a második keleti nyelvek közül, meg hasonlók XD

No, az ilyen szélsőséges helyzeteket félretéve: nem kevés embernek közülünk van ismerőse a Károlin, innentől kezdve ellenségeskedés, mint olyan, nem nagyon fordul elő. Viszont mégis mintha kényszert éreznének páran a rivalizálásra ^^; Amikor kijelentettem, hogy megfordult a fejemben, hogy a KRE japán MA-jára jelentkezzek, többen kilátásba helyezték, hogy engem ott biztos ki fognak utálni, amiért eltés voltam, sőt föl se vesznek. Ugye ez nem így működik? ¤.¤

Folytatása következik!

2012. március 1., csütörtök

Japán szakok - ELTE és KRE - 3. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

6. Alapozó tárgyak
A teljesség igénye nélkül, milyen alapozó tárgyaitok voltak? Hasznosnak találtad őket?

KRE:

Az alapozó tárgyak egy része szerintem hasznos volt, de az egyházismeret, bevezetés az irodalomtudományba, valamint mondjuk a filozófiatörténet olyanok voltak, amelyeknek nem sok értelmét láttam, és csak az időt vették el, amit sokkal hasznosabb dolgokra is lehetett volna fordítani. A legtöbb alapozó tárgy számomra csak felesleges macera volt. Végigülni is kihívás volt szinte, nem hogy készülni rá, bár ezzel nem is lett volna akkora gond, de itt az osztályzás sem mindig volt arányban a diák teljesítményével.

ELTE:

Ez természetesen olyan kérdés, amivel kapcsolatban nem lehet objektívan véleményt nyilvánítani, de azért megpróbálom. Nálunk is voltak alapozó tárgyak dögivel, bár az új tanegységlista meglehetősen megkurtította ezeknek a számát, úgyhogy itt már az én tapasztalataim sem teljesen mérvadók.

A filozófiatörténet nálunk részben a keleti filozófiákra volt kiélezve, így számomra nem tűnt teljesen feleslegesnek (pl. tao, buddhizmus, stb.). Azt viszont soha nem értettem, hogy nekünk, keleti kultúrásoknak, miért kellett az ókori kultúrásokkal együtt elvégeznünk egy halom tárgyat, aminek az lett az eredménye, hogy az ókorisok torkán is lenyomták a kínai, tibeti, stb. vonatkozású anyagokat, ahogy nekünk is meg kellett szenvednünk az ókori római, görög, stb. leckékkel. Ezen kívül zavaró még, hogy jelenleg éppen másodszor hallgatjuk végig ugyanazt a keleti vallások előadásokon, amit annak idején az ókori és keleti vallások órán is leadtak. (De ezúttal legalább csak a keleti országok vallásairól tanulunk.)

Az irodalomtudományt és a nyelvtudományt én angolos tárgyakként végeztem, így ez a tapasztalatom nem mérvadó, de a nyelvtudományt utólag nagyon hasznosnak tartom, mert sokat építünk rá (leíró nyelvtan például). Ezzel szemben az irodalomtudománynak azóta sem láttam semmi hasznát. Mások persze nyilván máshogy vannak ezzel... Végső konklúzióként annyit mondanék, hogy az én évfolyamomban szerintem túlzásba vitték az alapozó órák számát, és a fiatalabbak ilyen szempontból jobban járnak.

7. Szórás
Mennyire ritkították meg a szakot? Kb. hányan kezdtetek, és mennyire fogytatok el végül?

KRE:

A szakot egyáltalán nem ritkították meg. Szerintem nem volt nálunk senki, akit kiraktak volna. Ettől függetlenül voltak páran (2-3 ember?), akik az első évet követően félbehagyták a szakot és más egyetemre, azon belül is más szakra jelentkeztek és kezdték meg újból a tanulmányaikat. Valószínűleg az ő előzetes elvárásaiknak nem felelt meg a japán szakon történő oktatás, vagy csak később jöttek rá, hogy nem is ez az, ami igazán érdekli őket. Emellett voltak páran olyanok is, akik egy másik egyetemet is elkezdtek a japán szak mellett és ezért egy évet csúsztak (két passzív félévet elhasználták). Egyébként vannak olyanok is, akikkel együtt kezdtem, de tudom, hogy még nem végezték el a szakot (többek között a fránya alapvizsga meg a szakdolgozat meg nem létének köszönhetően).

ELTE:

Nálunk elég nagy divat a ritkítás, legalábbis ahhoz képest, amit a KRE-vel kapcsolatban írt a segítőkész barátnőm. Annak idején 30-35 fővel indultunk, jelenleg maximum 20-an lehetünk, szerintem. A felsőbb évesek tapasztalatai szerint diplomát minden évben maximum 15-en szereznek. (Hangsúlyoznám, ez azért nem úgy működik, hogy 15-nél húzzák meg a vonalat, és több nem kaphat, csak egyszerűen ennyi hallgatónak sikerül.) A legtöbb ember szerintem magától adja fel a szakot, tőlünk jó páran már első félév után eltűntek. (Nagyrészt azok, akik másik egyetem mellett kezdték el a japánt, vagy már korán látható volt, hogy nem érdeklődnek nagyon lelkesen a szak iránt, inkább csak valami "egzotikus diplomát" szeretnének, ami jól hangzik.) Vannak olyanok is, akiket a nyelvi órákon buktattak meg, ami vagy egy év csúszást jelent, vagy sokak esetében az elkedvtelenedést és a szak félbehagyását. Nem kevesen vannak nálunk is, akik idő közben úgy döntöttek, inkább 4 lazább év alatt végzik el a szakot, mint 3 izzasztó alatt. (Többségük szintén két egyetemet végez párhuzamosan.) 

8. Alaptudás
A nagy kérdés, ami mindenhol felbukkan: kell alap nyelvi tudás a szakhoz? Ha nem, akkor szétosztanak titeket kezdő és nem kezdő csoportra? Nagy hátrányban van az, aki nem rendelkezik előképzettséggel?

KRE:

Az a véleményem, hogy bizonyos szintű alaptudás nélkül nagyon nehéz lehet a szak. Bár ugye nem feltétel a nyelvtudás felvételinél, de a nyelvi órákat leszámítva nem lehet egyszerű lépést tartani a tanulnivalóval egy biztos alap megléte nélkül.

A nyelvi óráknál vannak kezdő és haladó csoportok, amit elvileg úgy döntenek el, hogy az első órán van egy teszt, amit mindenkivel megíratnak, és ezek alapján osztják szét az embereket, hogy ki melyik csoportba kerüljön.

A másik nehézség, amivel a kezdő japánosnak szembe kell néznie, az a másik keleti nyelv. Ezt általában az első és második félévben veszi fel mindenki (de egyébként nincs meghatározva mikor kell), és japánul meg kínaiul tanulni egyszerre az alapokat szinte lehetetlen anélkül, hogy ne menne az egyik rovására. Hiraganát és katakanát tanulni és közben a hanzi-kat is elsajátítani egyszerre nem egy leányálom. Ugyanakkor, ha van az embernek valami fogalma a japán nyelvről, és esetleg már kanjikkal is találkozott, merőben más a dolog.

Egy plusz dolog a témához: a két csoportra való szétbontás semmit nem jelent a harmadik év végére megszerzett nyelvtudás tekintetében, mert volt olyan kezdős, aki sokkal jobban tudott japánul a végén, mint az, aki haladóként kezdte, de lusta volt, és nem fektetett különösebb energiát a nyelvtanulásba.

ELTE:

Az előzetes nyelvtudás nálunk sem feltétel, sőt az alap feltételezés az, hogy senki sem tud japánul, akit felvesznek. Nálunk is létezik szintfelmérő teszt, de ezt csak azok írják meg, akik a másodévesekkel szeretnének egy nyelvórára járni, azaz már tanultak japánul. Korábban már említettem, nálunk egy ilyen személy van, valamint az alattunk lévő évfolyamból összesen talán ketten csatlakoztak hozzánk második év elején. (Hű, őket már rég láttam, megvannak még vajon? :D)

Attól függetlenül, hogy majdnem mindenki az elsőévesek nyelvgyakorlatára járt, azaz nulláról kezdte a tanulást, sokan már tanultak előtte japánul, ha nem is sokat. A hiraganák és a katakanák (főleg az előbbi) sok szaktársamnak már nem okozott gondot az első tanítási napon se, és az alapvetőbb nyelvtani szerkezetek is ismerősek voltak számukra. Az animékből összeszedett szókincsről ne is beszéljünk :)

Nem volt egyszerű lépést tartani a többiekkel (én a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam még a hiraganákat sem memorizálni, szóval gyakorlatilag nulláról indultam), főleg az olvasás okozott gondokat. Mert hiába könnyen érthető a nyelvtan, ha nem tudod elolvasni a feladatot :D Szóval ha mást nem, a hiraganákat érdemes megtanulni a "juhé, felvettek!" és a "juj, itt az első tanítási nap" között. Megéri.

Mindettől függetlenül a különbségek nagy része hamar eltűnt a gyors tempónak köszönhetően, és azok, akik egy kicsit ismerték a nyelvet, nem sokáig voltak előnyben.

9. Plusz keleti nyelv
Nálatok is kötelező (volt) plusz egy keleti nyelvet tanulni? Ha igen, volt választási lehetőség, hogy mit?

KRE:

Már rögtön az első félévben felvettük a csodás plusz keleti nyelvet. Nálunk nincsen választási lehetőség, csak a kínai nyelv volt az, amit lehetett és kellett is tanulni két féléven át. Nem mondom, hogy szörnyű volt, de azoknak, akik kezdő japánosok és egyszerre kell a japán és a kínai nyelv alapjait is elsajátítani, annak nagyon nehéz lehet.

ELTE:

Először is: az én évfolyamom volt az utolsó, akinek kötelező volt második keleti nyelvet választania. A tanegységlistával való babrálásnak hála az ifjabb generációknak már nem kell ezzel törődniük. De, amíg létezett maga az intézmény, addig a választási lehetőségek skálája elég széles volt. Van szaktársam, aki kínait, van, aki mongolt, van, aki tibetit tanul, én pedig - ahogy a rendszeres olvasók már tudhatják - a koreaival küzdök hősiesen.

Nálunk tudtommal senki sem vágott ebbe bele első évben, legtöbbünk most csinálja, másodikban, de van olyan is, aki a harmadik tanévre hagyja. Sajnos kicsit könnyű mellényúlni, mert nagyon eltérnek a követelmények az egyes órákon. Minket koreain például eléggé meghajtanak, míg az alapján, amit a mongol gyakorlatokról hallottam, arrafelé egészen más a helyzet.

Folytatása következik!

2012. február 29., szerda

Japán szakok - ELTE és KRE - 2. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

3. Osztályozás
Igazából itt arra vagyok kíváncsi, előfordul-e, hogy bizonyos vizsgákat... hm, tessék-lássék módon osztályoznak, vagyis valószínűleg el sem olvassák a vizsgalapokat, csak véletlenszerűen ráírnak valamit. Magyarul: igazságos?

KRE

Az osztályozásról annyit tudnék mondani, hogy alapvetően korrektek voltak a tanárok, és tényleg a teljesítményt osztályozták. De ugyanakkor voltak olyan vizsgák, ahol a tanár kedvességének (?) köszönhetően senki nem kapott rosszabbat hármas érdemjegynél. Voltak azonban olyan tanárok is, akik részben aszerint is osztályoztak, hogy kit mennyire kedvelnek.

A nem japános, hanem mindenféle kötelezően választható tárgynál voltak olyanok, ahol szerintem nagyon nem megfelelően osztogatták az osztályzatokat. (Így történt, hogy irodalomtudomány vizsgán ELVILEG megbuktam, majd mikor bementem, hogy ugyan ez mégis hogyan fordulhatott elő kiderült, hogy bele se néztek az irományomba és kaptam egy kettes jegyet nagy kegyesen, mikor ott helyben megnézte valamelyik doktorandusz (?) (legalábbis nem az óraadó tanár volt az). A hab a tortán az volt, hogy volt egy „fejtse ki” valamint egy „röviden magyarázza meg” rész a vizsgán, és én a rövid részhez 3-4 mondatba írtam le a helyes választ, de szerintük oda fél oldalban kellett volna legalább kifejtenem… Elnézést, ez nem nagyon tartozik ide, de mégis az ilyenek mit gondolnak?!)

ELTE

Azt hiszem ezt a kérdést igazából költőinek is szánhattam volna :D Elvégre nagyon valószínűnek tartom, hogy nem létezik olyan egyetem, ahol minden egyes tanár 100%-osan objektíven osztályozna. Ez természetesen nálunk sincs így :) Vannak olyan tanárok, akik olyan cifra és olyan kiszámíthatatlan jegyeket osztogatnak, hogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy valóban kijavít minden egyes dolgozatot. És persze vannak az ELTE-n is olyan tárgyak, amikről mindenki tudja, hogy csak dobálják a lapokat - ami az asztalon marad, átmegy, ami leesik, bukó. Szerencsére ez azonban nagyon ritka, és nem is érinti az olyan tárgyakat, mint például a japán nyelvképzés. (Sőt, a japán jegyek olyan matematikai számolások eredményei, amit én bölcsészként inkább meg sem próbálok követni :D)

4. Légkör, közösség
Hányan voltatok a szakon? Mind ismertétek egymást, jól kijöttetek, vagy esetleg voltak klikkek, utálkozás, miegymás?

KRE

Mi már viszonylag sokan voltunk a szakon, de nem emlékszem a pontos létszámra. 30 fő körül lehettünk, és eléggé jól megvoltunk egymással.

Nem emlékszem semmi olyanra, hogy bárki is ki lett volna utálva vagy hasonló történt volna. Viszonylag mindenki jól kijött mindenkivel és igyekeztük segíteni egymást ott, ahol tudtuk. Persze ez nem mindenkiről mondható el, de hát mindig lesznek olyanok, akik kevésbé segítőkészek.

Klikkesedés volt valamennyire, de nem olyan szinten, hogy nem álltunk szóba egymással. Egyszerűen csak a japános érdeklődési körön belül is voltak olyanok, akik inkább a sorozatokért rajongtak, voltak akik a játékokért, meg olyanok, akik főleg a zenéért, és így megosztott volt valamennyire a társaság. Emellett a másik dolog, ami miatt klikkesedtünk, az a kétfelé bontás: kezdő és haladó nyelvi csoport. Ennek értelmében a nyelvi órák külön voltak, hiszen a kezdők például a japán nyelvgyakorlat I. órával kezdtek, míg a haladóknak már legelsőre a japán nyelvgyakorlat III. órát kellett felvenni.

ELTE

Ez nálunk is körülbelül ugyanígy működik. Érezhetően vannak összeszokottabb, szorosabb barátságot ápoló kisebb csoportok, de soha senki nem reked kívül, és nincs utálkozás sem. Én például jó szokásomhoz híven szinte mindenkivel jóban vagyok, de senkihez sem "tartozom", azaz mindig mással múlatom az időt - aki éppen szabad :D Míg ez egy klikkesedésre jócskán hajlamos gimnáziumi osztályban nehezen volt kivitelezhető, és bizony sokszor egyedül maradtam, addig itt, japán szakon, a közös érdeklődési kör összetart minket :)

A létszámot én sem tudom pontosan, de úgy 30-35 fővel indulhattunk neki annak idején a szaknak. Nálunk nem jellemző a csoportbontás kezdőkre és haladókra. Ha jól tudom, egyetlen évfolyamtársunk tanulja felsőbb évesekkel a nyelvet, de mivel minden más órára együtt járunk, ezért ő sem marad ki semmi jóból, sőt :D (A "sőt" alatt azt értem, hogy mivel az illető nálam például sokkal fejlettebb szociális érzékkel rendelkezik, ezért sokkal inkább része a társaságnak, mint én :D)

5. Specializációk
Tudom, hogy KRE-n van ilyesmi, és nyilván nem lehet tapasztalatod mindegyikről, de akár ha egy-két kósza pletykát vagy élménybeszámolót meg tudnál osztani róluk, annak nagyon örülnék ^^

KRE

Harmadik félévtől kell specializációt választani, és aszerint vannak az órák (leszámítva azt, ami a speceken kívül esik és mindenkinek el kell végezni) is, hogy ki milyen specializációra jár. Van történelem, média (nem tudom ez-e a pontos neve), nyelvészet & irodalom (egyben) és fordítói specializáció. Vannak vállalkozó szelleműek, akik nem csak egyet csinálnak egyszerre, hanem mondjuk történelem és fordítói spec is meg hasonló, de itt mindenképpen számolni kell az óraütközésekkel, és eléggé nehéz megoldani.

Én fordítóira jártam, aminek következtében nem csak japános óráim voltak, hanem ehhez is jártak bizonyos alapozó tárgyak. Ilyen volt a jogi ismeretek, közgazdasági ismeretek, EU-s ismeretek és mondjuk a fordításelmélet, meg hasonlók. Ezeknek egy része (főleg az elsők) szerintem felesleges kínszenvedés csak, és sok időt elvesz, de hát ez nem kívánság műsor. (Egyébként a többi specializációnál tudtommal nincsenek ilyen töltelék tárgyak.)

A fordítói specen belül aztán még egyszer lehetett választanunk: mű- vagy szakfordítás-e amit szeretnénk. A szakfordítás egyébként konkrétan műszaki szakfordítást takar és nagyon jó óra, de tele van olyan szavakkal, amiknek a magyar megfelelőit sem sűrűn használja az ember. Műfordításra én nem vállalkoztam, mert az nagyon távol áll tőlem, így arról nem sokat tudok nyilatkozni.

Alapvetően arról szólt a fordítási gyakorlat óra, hogy kaptunk egy egybefüggő szöveget (1-4 oldal) az órán és azt még azon a héten péntek estig vagy jobb esetben szombat estig lefordítva el kellett küldenünk, majd a következő órán mindenki megkapta a saját magyar változatát kijavítva és mondatról-mondatra ellenőriztük. Először felolvasta valaki a japán mondatot, az ő saját magyar változatát majd még pár magyar változatot (a kedvenc diákok tökéletes változatát minden mondatnál meg kellett hallgatnunk persze). Őszintén szólva nem mondanám túl hasznosnak, és nagyon idegesítő volt egy idő után a szinte tarthatatlan határidő (szerdáról péntekre, stb.). Ez is arról szólt inkább, hogy kinek mennyire van önszorgalma és mennyire akar megtanulni japánul és fordítani.

A mi évfolyamunkon egyébként nem indult nyelvészet & irodalom spec, mert senki nem vállalkozott rá. Engem a nyelvészet érdekelt volna, de nem az irodalommal karöltve. A média specről nem sok jót hallottam, a történelem specializáción pedig főleg előadások vannak és sok előadást is kell tartani a diákoknak.

ELTE

Hát én itt nagyon szűkszavú leszek: nálunk nincsen lehetőség specializációra. Legalábbis nem ilyen keretek között. Vannak úgynevezett szakszemináriumaink, amik választható tárgyak, és ezekkel lehet valami hasonló eredményt elérni. Például a műfordítói specializáció talán Vihar Judit tanárnő szakszemináriumának feleltethető meg. De ezek csak egy féléves gyakorlatok, így mégsem ugyanarról van szó, mintha egy több tárgyból álló komplett specet végezne valaki :)


Folytatása következik!

2012. február 28., kedd

Japán szakok - ELTE és KRE - 1. rész

Egy nagyon kedves barátnőmnek köszönhetően ezek a bejegyzések is megszülethetnek - mi a különbség a Károli Gáspár Református Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem japán szakjai között? A kérdéseket én magam költöttem, így valószínűleg Ti mást (is) kérdeztetek volna, ezért előre is elnézést :D És még valami: ez az egész nem arra megy ki, hogy az egyik egyetemet jobbnak, szebbnek tüntessem fel a másiknál, nem lesz "eredményhirdetés". Csak eszembe jutott, annak idején mennyit agyaltam, hova adjam be a jelentkezésemet, és bizony szinte semmit nem találtam az interneten, ami segített volna a döntésben. Ez talán majd fog, másoknak :)

A bejegyzések terjedelmi korlátozására (és talán a kedves olvasók kitartására) való tekintettel több bejegyzésbe osztom szét a kérdéseket, és az azokra kapott válaszokat. Azaz szívesen olvasom a megjegyzéseket, de egyelőre ne támadjatok le az "ezt mér' nem kérdezted meeg?" jellegű véleményekkel. Lesz még, nyugi :D

1. Tankönyvek
Nyelvi órákon milyen tankönyveket használtatok, és milyen tempóban haladtatok velük?

KRE:

Alapvetően három nyelvi óránk volt: japán nyelvtan, japán nyelvhelyesség és japán nyelvgyakorlat címen futottak, és mögöttük szép kis számok szerepeltek a félévek során.

Ezek közül a nyelvgyakorlat és a nyelvtan volt a kötelező, míg a nyelvhelyesség óra (mint az utólag megtudtam/megtudtuk) választható tárgyként szerepel. (Bár amilyen a tájékoztatás a ’mi a kötelező és mi a választható tárgy’ terén, nem lepődnék meg, ha mégis kötelező lett volna. Ki tudja?!)

A nyelvgyakorlat órán használtunk tankönyveket, de minden félévben más és más könyvről volt szó. Ennek köszönhetően általában csak egy bizonyos mennyiségű fénymásolatot kaptunk, amelyet hétről hétre megosztottunk egymás között valamilyen módon (fénymásolás, szkennelés és továbbítás e-mailen). Megmondom őszintén, éppen ezért nem nagyon emlékszem a címekre, mert általában nem az elejéről kezdtük őket, vagy ha mégis az egyes leckétől lett volna a tanulás, akkor sem volt a könyv eleje is lemásolva. Egyet tudok biztosra mondani: J-bridge.

Az órákon nem haladtunk valami gyorsan. Ez valószínűleg a magas létszámnak is volt köszönhető, ami alatt körülbelül olyan 25-30 főre gondolok, illetve egy az első órák alkalmával teljesen megszeppent (és kétségbeesettnek tűnt) japán tanárnőre.

ELTE:

Nálunk a nyelvi órák az első három félévben (azaz másfél évig, ha úgy tetszik) nincsenek semmilyen módon szétosztva. Heti háromszor másfél óra, Mai japán nyelvképzés 1-2-3, 4-5-6, valamint 7-8-9 néven. Ezeken az órákon folyamatosan vettük a tankönyveket, és bár két tanár is tartotta őket, előre megvolt a tanterv, hogy melyik napon melyik leckét vesszük :)

Az első két félév tankönyve a Genki I és a Genki II voltak. Egy félév alatt egy könyvet vettünk végig (ki gondolta volna? :D). A harmadik félévben már bonyolódott a helyzet, és a félév első felében a J-Bridge című könyvet vettünk (mi is! :D), ezt azonban elég hamar kivégeztük, és átváltottunk a Nihon wo Hanasou címűre. Ezt nem fejeztük be. Mindemellett még az E-mail no Kakikata című könyvet is folyamatosan vettük, minden héten írtunk tesztet, kanjitanulás érdekében pedig a Reibun de Manabu Kanji to Kotoba című könyv anyagából írtunk kanji teszteket.

Mostantól, azaz a negyedik félévtől kezdve már csoportbontásban tanulunk. Egy héten 4 óra van megtartva, ebből 2-re kötelező bejárni. Az egyik órán gyorsolvasást gyakorlunk, ehhez kaptunk egy beszkennelt tankönyvrészletet. Ugyanezen a gyakorlaton folytatjuk az e-mail-es könyvet és a Reibun de Manabu-t is. Tankönyvet ezen kívül még egy órán használunk, ahol is a Nihon wo Hanasou-t folytatjuk. (A másik két órán saját könyvet olvasunk, illetve fogalmazásokat írunk. Ezekhez nem használunk tankönyveket.)

2. Tanári gárda
Általánosságban gondoltam, hogy milyenek a tanárok, hány anyanyelvi tanár van, tudnak-e magyarul, vannak-e pl doktoranduszok, akik órákat tartanak, ilyesmi ^^

KRE:

A tanári gárda elég vegyes volt, de a mi évfolyamunk óráin nem voltak lelkes doktoranduszok egyáltalán. Egyetlen egy olyan óránk volt (Kelet népei I és II), ahol az órák jelentős hányadát különböző helyekről meghívott előadók tartották, így például biztos, hogy volt olyan előadó, aki az ELTE-ről jött.

Anyanyelvi tanárokat illetően annyit tudok mondani, hogy van egy állandó anyanyelvi tanárunk, illetve a japán nyelvgyakorlat órát is mindig anyanyelvi tanár tartotta (tanárnő), de a mi évfolyamunknak például két tanára is volt, illetve aki utoljára tanított minket, már ő sem tanít ott (mindig az lett a vége, hogy elmentek szülni…).

Az egyetlen állandó anyanyelvi tanárunk (Seiji) tud magyarul, míg a japán tanárnők esetében ez nem minden esetben volt igaz, de azért mindig sikerült megoldani, hogy kölcsönösen megértsük egymást.

ELTE:

Nálunk a nyelvi órákat két anyanyelvi tanár tartja: Uchikawa tanárnő és Ono tanár úr. Uchikawa tanárnő tud magyarul, Ono tanár úr azonban nem kommunikál velünk az anyanyelvünkön, bár amennyire tudjuk, tanulja a nyelvet :)

Nem szeretném az egész tanári gárdát felsorolni, de rajtuk kívül Japánból érkezett még a tanszékre Umemura tanárnő és Yamaji tanár úr is, ők régebb óta élnek Magyarországon. Vannak természetesen magyar anyanyelvű tanáraink is :D Például Szabó Balázs tanár úr és Papp Melinda tanárnő. Szeptember óta lelkes doktoranduszokkal is büszkélkedhetünk :) Gyakorlatokat (szakszeminárium, szakszövegolvasás, stb.) és előadásokat (leíró nyelvtan) is tartanak nekünk.

A minden keletist érintő órákat (keleti történelem, keleti vallások) értelemszerűen sok-sok különféle tanár tartja, de amennyire tudom, családban marad a dolog, azaz az ELTE saját tanszékeiről jönnek az előadók :)

Folytatása következik!

2012. január 27., péntek

Hogyan gépeljünk japánt? 4.

Az alapvető japán-gépelési trükköket már mind említettem. (Talán egyedül az ん hiragana beviteléről nem írtam részletesen, de feltételezem, erre mindenki magától is rájött út közben: ha a hiraganát magánhangzó követi, mégsem akarunk な, に, stb. kanákat látni a monitoron, hanem külön んあ és んい karakterpárok után áhítozunk, akkor kétszer kell lenyomni az N billentyűt. Természetesen ugyanez érvényes akkor is, ha nem magánhangzók ellen küzdünk, hanem például a kis ゃ, ゅ, stb. kanák ellen. Nos, most már ezt is elmeséltem XD) Innentől kezdve már csak a menő és "advanced" trükkök vannak hátra, amik nélkül élni ugyan lehet, de nem érdemes :D

Szimbólumok! Nyilak, zárójelek, arab számok, csillagok, háromszögek, négyszögek - mindet könnyedén begépelhetjük a japán szövegbevitel segítségével :) Vannak ugyanis bizonyos kifejezések, amelyeket beírva, majd a szóköz billentyűt lenyomva nem (csak) kanjikat kapunk, de a fentebb említett szimbólumokat is. A teljesség igénye nélkül lássunk néhány példát:

きごう ⇒ 〇、#、$、☆、Я、㊥、㌔、㌫・・・
ほし ⇒ ☆、★、※・・・
しかく ⇒ ■、□、◆、◇・・・
さんかく ⇒ △、▲、▽、▼、∵・・・
まる ⇒ ○、●、◎・・・
かっこ ⇒ 「」、『』、《》、{}・・・
すうじ ⇒ ①、②、③、Ⅰ、Ⅱ、Ⅲ・・・
やじるし ⇒ →、←、↑、↓・・・

Valószínűleg van olyan köztetek, akinek feltűnt, hogy a beírandó kifejezések és az eredményül kapott jelecskék szoros összefüggésben vannak egymással. Az első példában szereplő きごう szó szimbólumot jelent, a ほし csillagot, a しかく négyszöget, és így tovább. Ennek tudatában érdemes nekiállni saját magunk kísérletezni, próbálkozni bizonyos kifejezésekkel, amiket esélyesnek tartunk arra, hogy egy-egy szimbólum megfelelőjeként működhetnek.

Különösen jellemző ez a felső sor végén látható, egy írásjegynyi négyzetbe tömörített mértékegységekre. Például a "kilo" jelentésű ㌔ szimbólumot egyszerűen きろ-ként is beírhatjuk, majd a szóköz bősz nyomogatásával átalakíthatjuk egy négyzetnyi szimbólummá. Ugyanez igaz sok más mértékegységre is, például: ㌫ (ぱーせんと)、㍑ (りっとる)、㌘ (ぐらむ)、stb.

Vannak még szimbólumok a tarsolyomban, úgyhogy ehhez hasonló bejegyzéssel még biztos találkoztok a blogon a későbbiekben :) Első körben úgy gondolom, ennyi elég lesz, az öncélú próbálkozás már e pár példa alapján is kivitelezhető :D Sok sikert mindenkinek, aki úgy dönt, fölös(?) perceit japán szövegbevitelű szimbólumok kutatásával tölti ^^

A bejegyzéssorozat előző részei:
Hogyan gépeljünk japánt? 1.
Hogyan gépeljünk japánt? 2.
Hogyan gépeljünk japánt? 3.

2012. január 3., kedd

Ki kell öltözni vizsgára?

El is felejtettem, ez számomra is mekkora problémát okozott annak idején, az első vizsgaidőszak hajnalán! Bár a legtöbb elsőéves is már valószínűleg túl van az első vizsgáján, azért rittyentek ide erről is egy rövid szösszenetet :)

Először is, írásbeli vizsgára nem érdemes. Persze ha van egy olyan vizsgáztató tanár, aki köztudottan háklis, és messze földön híres arról, hogy mindenkibe minden apróságért beleköt, azért annál érdemes csinoskodni, de én még sosem láttam olyat, hogy valakit kikergettek volna írásbeli vizsgáról, mert hogy nem az alkalomnak megfelelően öltözött. (Bár még nem mentem mackónadrágban vizsgázni soha.) A tanárok is jó pár alkalommal vizsgáztatnak egy vizsgaidőszakban, nekik sem egy nagy ünnep az ilyesmi, és egy idő után az elsősök is hozzászoknak ahhoz, hogy ez minden félév velejárója, úgyhogy nem kell túllihegni a dolgot.

A szóbeli vizsga más tészta, én ilyen esetben mindig fehér blúz - fekete szoknya - csinos cipő kombóban jelenek meg. Kétségtelenül sok olyan tanár van, akit egyáltalán nem érdekel, miben feszít az egyszeri hallgató, de ha belegondolunk, ez egészen más helyzet, mint az írásbeli. Itt a tanár csak ránk (bizonyos esetben még 1-2 társunkra) figyel, rögtön jegyet ad, és bizony az osztályozásba beleszámít az, hogy milyen benyomást keltünk, kivéve, ha a tanár egy gép. Mert hiába kéne elvonatkoztatni a külsőségektől, és hiába csak a tudást kell osztályozni, szerintem nem sok olyan vizsgáztató tanár van a Föld kerekén, aki ne érezné megtisztelve saját magát és a tantárgyát, ha a diák veszi a fáradtságot, és ápolt, rendezett, csinos külsővel jelenik meg.

Mindattól függetlenül, amit leírtam, mindenki döntsön a saját preferenciái szerint. :) Mindig van pár srác, aki a 150 fős vizsgateremben zakóban és élére vasalt nadrágban jelenik meg a nyári vizsgaidőszak 32°C-os rekkenő hőségében is, és persze nem kevés hölgy egyszerűen élvezi, hogy kicsípheti magát valamiért. De azt azért senki se érezze szent kötelességének, hogy minden létező vizsgájára díszmagyarban sasszézzon be.

2011. december 19., hétfő

Tévhitek - Vedd fel gyorsan, mert kicsúszol!

Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy egy ilyen "sorozatot" is indítsak a blogon: tévhitek. Az első tévhit, amiről írni szeretnék, inkább az elsőévesek között terjeng, de találkoztam már másodévessel is, aki félrevezetve élte az életét :D

Térjünk a lényegre: most éppen (tegnap 17:00 óta) előzetes jelentkezés folyik az ETR-en. Hogy ez mit jelent konkrétan, azt egy régebbi bejegyzésemben, (itt) elolvashatjátok. Azt hiszem, nem hangsúlyoztam ki eléggé egy bizonyos részletet, úgyhogy most megteszem: ilyenekkel nem kell hergelnetek egymást, hogy "vedd fel gyorsan, mert kicsúszol!", főleg nem december 19-én. Az előzetes jelentkezés egészen február 3-án délután 4-ig fog tartani, és hogy te ezen belül mikor veszed fel a tárgyaidat, az édes mindegy.

Az előzetes jelentkezés valóban fontos, mert +100 pontot jelent az adott tárgynál kapott pontszámodban. De csak az a tény, hogy az előzetes jelentkezés során felvetted-e. Hogy te ezt december 18-án délután 16:01-kor ejtetted-e meg, vagy február 3-án 15:59-kor fogsz rá sort keríteni, az irreleváns, nem számít, lényegtelen. Egyelőre tehát: chill out, pakolgasd nyugodtan az óráidat, add le ami mégsem kell, vedd vissza, mert hogy hoppá, mégis, csináld azt, ami jólesik. A lényeg az, hogy február 3-ára már minden olyan tárgyat zsúfolj be az órarendedbe, amire van esély, hogy járni szeretnél. Inkább többet, mint kevesebbet, hiszen tárgyat leadni még a szorgalmi időszak első hetében is lehet.

Remélem sikerült tisztáznom a helyzetet ^^ További kellemes órarend-egyeztetést mindenkinek!

2011. december 17., szombat

WiFi az ELTE BTK-n

Ezzel kapcsolatban e-mailt ugyan még nem kaptam, de az utóbbi időben szembesültem vele, hogy elég sokan nincsenek tisztában azzal, hogyan lehet azonosítót és jelszót "szerezni" az ELTE BTK majdnem (reklámfogás-jellegű költői túlzással) egész területén fogható, kreatív módon "ELTE" névre hallgató WiFi-hez. Alternatív megoldásként persze lehet csatlakozni az "ELTE-Guest" hálózathoz is, de erről csak pár fontos, ügyintézéshez kapcsolódó oldalt tudunk betölteni. (Magyarul Facebook, Twitter, e-mail olvasgatás kizárt.)

Az ELTE hálózathoz való csatlakozáshoz egy azonosítóra és egy jelszóra is szükség van, ezért fontos, hogy akármilyen kütyüről próbáljunk is meg csatlakozni, valahogy érjük el, hogy a kis elektromos csoda megkérdezze ezt a két adatot, más esetben le kell nyomni a torkán. (Értem ez alatt, hogy opcióknál, beállításoknál, stb. meg kell adni manuálisan mindkét adatot.) Nincs tehát egyetlen univerzális belépőkód, amit minden szerencsés gólyának egy szertartásos beavatás keretein belül elárulnak; mindenkinek saját felhasználói adatai vannak.

Akinek van eltés e-mail címe (akármicsoda@caesar.elte.hu), az talán emlékszik rá: regisztrációkor a név és jelszó megadásakor ki lehetett pipálni egy kis dobozkát, miszerint IIG azonosítót is igénylünk-e avagy sem. Nos, ez az IIG azonosító volna az, amire szükség van a WiFi-hez, így aki kipipálta, mert miért is ne (én ezt tettem, bár akkor még nem tudtam, milyen előnyöm származik majd belőle), az könnyű helyzetben van, hiszen csak az ELTE Webmail-es adatait kell megadnia a csatlakozáshoz.

Akinek nincs ilyen e-mail címe, annak igényelnie kell ezt az ún. IIG azonosítót, méghozzá itt. Az oldalon szereplő instrukciók azt hiszem egyértelműek, ezért nem is vesztegetnék több pixelt a problémára :) Remélem tudtam segíteni, és azért célközönsége is van ennek a posztnak :D Nemsoká jelentkezem majd tantárgyas és érdemjegyes bejegyzésekkel is ^^

2011. november 21., hétfő

Hogyan gépeljünk japánt? 3.

Furiganák és Office 2007

(Author's Note: Ha rákattintotok a képekre, azok kellemes méretűre dagadnak, elnézést a kacifántos megoldásért, de szűkös a bloghely, és nem akartam szétbarmolni az egészet nagy képekkel :D)

Elég sokan érdeklődtetek a furiganázás nemes művészete iránt, és eleve terveztem, hogy nemsoká írok erről, úgyhogy jöjjenek a pici hiraganák :) Sajnos nekem időtlen idők óta (2007 óta? XD) 2007-es Office-om van, így csak erről tudok beszámolni, így aki ennél régebbi példánnyal küzd, annak sajnos nem tudok segíteni :S Tapasztalataim szerint a 2003-as és 2007-es verziók igen távol állnak egymástól, de ettől függetlenül lehet próbálkozni, ha valaki sikerrel jár régebbi programmal, sikítson :D A 2010-eshez végképp nem értek, de gyanítom, hogy túl nagyot nem változtattak a dolgon. (Azaz inkább remélem.)

Amit én szoktam tenni: A Word felső gyorsindítósáv-szerű valamicsodájába szoktam bepakolni a furigana-gombot (nem ez a neve, de én így hívom :D), mivel elég gyakran használom. Ez a következőképp zajlik: (bocsássátok meg az XP-t, de a Windows 7-tel működő asztali gépem jelenleg még csak félig van használható állapotban ^^;)

1. Lenyitjuk a gyorsindító-izéke pöckét, (figyelitek a szakkifejezéseket?) majd rákattintunk a "További parancsok" menüpontra:


2. Elvileg ez a látvány tárul a szemünk elé:



3. Ezek után a "Választható parancsok helye" legördíthető legördítentyűt legördítjük (ez már figura etymologicának is elmegy), majd rábökünk a kreatív, szintén szóismétléssel kecsegtető "Kezdőlap lap" feliratra:


4.  A szerencsére ábécésorrendbe állított lehetőségek közül kiválasztjuk a "Kiejtési útmutató"-t:


5. Rákattintunk a rendkívül szimpatikus "Felvétel" gombra középen, majd leokézzuk az ablakot:


6. Elvileg most már ott díszeleg a bal felső sorban az "abc A" feliratú kis gombocska, amit mostantól kezdve remélhetőleg fényesre koptathatunk.(Az ne tévesszen meg senkit, hogy ez nekem eddig is ott volt, nektek valószínűleg nem :D):


7. Nincs más hátra, mint előre! Jelöljünk ki egy furiganázandó (de gyönyörű szó!) szövegrészletet, majd a frissen elültetett gombpalántánk segítségével hozzuk működésbe a minihiragana-gyártó gépezetet:


Innentől kezdve azt hiszem nem kell több pontot gyártanom. A Word meglepően intelligens a furiganák tekintetében, ameddig egyszerű szövegről és egyszerű kifejezésekről van szó. DE ennek ellenére mindig olvassuk át őket, és ne hagyatkozzunk erre a kis módszerre az olvasatok megfejtésében, mert viszonylag gyakran téved. Egy szakszövegolvasás órára feldolgozandó szövegben nekem általában minden második mondatban mellétrafál valamiben.

Még egy megjegyzés: egyszerre csak viszonylag rövid szövegrészeket képes kezelni a furiganázó kütyü, ezért legyünk türelemmel, és másfél-két mondatonként jelölgessük a szövegünket. (Bár nyugodtan kijelölhetünk neki 40 oldalt is, észre fogjuk venni, hogy 2 mondat után elfogy a szöveg, a furiganáknak pedig eszükbe sem jut megjelenni :D)

Ha bármit kihagytam volna, vagy kacifántosan magyaráztam (esetleg hülyeséget írtam), tudassátok ^^

A bejegyzéssorozat előző részei:
Hogyan gépeljünk japánt? 1.
Hogyan gépeljünk japánt? 2.

A bejegyzéssorozat további része:
Hogyan gépeljünk japánt? 4.

2011. október 7., péntek

Külföldi ösztöndíj

Sokan kérdeztetek külföldi ösztöndíjakról e-mailben, és eddig nem nagyon tudtam mit mondani a lehetőségekről: ez megváltozott.

Tegnap felajánlottak nekem és egy csoporttársamnak egy ösztöndíj-lehetőséget. Az Ószakai Egyetemen van lehetőség tanulni egy éven keresztül, japán nyelvet és kultúrát. Kollégiumban szállásolnak el, utólag megtérítik a repülőjegy árát, valamint három havonta utalnak előre bizonyos összeget. Kutatási lehetőség is van, a szakdolgozatunkban is komoly segítséget nyújtanak, és persze remélhetőleg rengeteget lehet fejlődni a japán nyelvi készségeket illetően.

Egy egyetemről egy diákot küldhetnek csak, így sajnos arra esély sincs, hogy a fentebb említett kedves szaktársammal együtt menjünk ki, pedig én annak nagyon-nagyon örülnék... Szóval, a lényegre visszatérve, adott ez a lehetőség, amit Yamaji sensei kapcsolatainak köszönhetünk, és csak ennyit akartam írni/mondani :D Amint bármi pontosabbal tudok szolgálni, úgyis jelentkezem :)

Nehéz a japán szak? - 2. rész

Author's Note: Még mielőtt bárki megijedne, a nálam "kisebbeknek" nem lesz ennyi gondja, köszönhetően az új tanegységlistának. Nem lesz második keleti nyelv, kevesebb lesz pár órával, stb. Úgyhogy nem kell hirtelen elkezdeni rettegni a második évtől - nektek könnyebb lesz :)

Azt hiszem elérkezett az ideje, hogy némileg átfogalmazzam és új információkkal szélesítsem az előző, hasonló címet viselő bejegyzés tartalmát. Most már sokkal egyértelműbb választ fogok adni a kérdésre, így, a második tanév és az azóta szerzett tapasztalatok fényében :D

Hogy nehéz-e a japán szak? IGEN.

Nem tudok olyasmit írni/mondani, hogy nehezebb-e más szakoknál, hiszen másról nincs tapasztalatom, ezért nyugodtan bombázhattok olyanokkal, hogy "de ez meg ez akkor is nehezebb". Lehet. Sőt biztos, hogy nem a japán a legnehezebb szak az országban, aláírom. De önmagában jellemezve igenis nehéznek mondanám. És mindezt mi mondatja velem? Természetesen a második év :D

Az első év sétagalopp. Megmondták nekünk ezt annak idején a felsőbb évesek, de mit törődtünk mi azzal akkoriban, hogy milyen nehéz lesz a második év, amikor minden gondolatunk a következő hiragana teszt, katakana teszt, később már kanji teszt körül forgott. Lekötött minket a rengeteg új élmény, sokunknak maga az egyetem is újdonság volt (bár tartom magam ahhoz, hogy japán szakon meglepően magas azoknak az aránya, akik nem egyenesen érettségi után jönnek ide). Most már tudjuk miről beszéltek akkoriban a kedves tapasztaltabb kollégák.

Az első két félév a keletes előadásokról és a japán gyakorlatokról szól. A hétről-hétre, ne adj' Isten napról-napra való tanulás kimerült a Genki egy-két kanjijában, és kellemes terjedelmű szószedetében. ZH előtt persze mindenki öregedett egy-két évet, és amikor második félévben bejöttek a komolyabb nyelvtani anyagok (keigo és társai), már érezhettük az előszelét annak, ami most, másodévben fogad minket, de a különbség még így is hatalmas. Az első és a második tanév fényévekre van egymástól. Az előadásokra visszatérve: mégis milyen egészséges lelkivilágú egyetemista tanul év közben előadásra? Ugyan.

És most beköszöntött a második tanév: én a magam részéről egyszerre vártam izgatottan és rettegve a félév kezdetét, és végül is igazam lett mindkét érzelmi reakciót illetően: végre bejöttek az igazi "japán" tárgyak, cserébe viszont meggebedünk, ha jól szeretnénk teljesíteni.

A nyelvgyakorlatok légköre, a számonkérések mennyisége és minősége, a tananyag szerkezete, minden megváltozott. És most még csak a nyelvgyakorlatról beszélek. Első évben elvoltunk a heti egy kanji teszttel, a pár hetente esedékes ZH-kkal, és ennyi volt az életünk. A Genkiben szereplő nyelvtant Uchikawa sensei érthetően és követhetően magyarázta, de a heti egy Ono sensei által tartott óra sem okozott különösebb gondokat, hiszen ha valami mégsem lett volna tiszta, elég volt belepillantani a Genki angol nyelvű magyarázatába.

Most azonban egészen más a helyzet. A JBridge egy nagyon más jellegű könyv. Tele van hallgatási feladatokkal, aminek személy szerint én örülök, mert a hallgatás utáni szövegértés elég gyenge pontom jelenleg, így ez sokat fog segíteni úgy érzem. Viszont a nyelvtani anyag csak szűkszavú, japán nyelvű magyarázatokon keresztül érhető el, kiegészítve az adott lecke szövegében elrejtett példákkal, és persze Uchikawa sensei és Ono sensei magyarázataival. Sajnos nyelvtani formulák gyakorlására irányuló feladatok egyáltalán nincsenek a könyvben, pedig annak idején nekem nagyon sokszor feladatmegoldás közben esett le, mit is akar tulajdonképpen jelenteni az adott kifejezés, ragozási mód, stb. Így, feladatok nélkül ez a heuréka-élmény legtöbbször elmarad.

Nagyon nagy különbség a szavak mennyisége is. A Genki idején egy ZH-ra legrosszabb esetben 150-200 szót kellett megtanulnunk, jelenleg az első ZH-ra általam kiszótárazott szavainak mennyisége 568 volt. Természetesen ezek között volt pár, amit már első évben tanultunk, de a probléma nem csak a mennyiség. A japán nyelv hangkészlete nagyon korlátozott, hiszen csak szótagokból építkezik: egy idő után elkerülhetetlen, hogy nagyon hasonló, vagy éppen ugyanolyan hangalakú szavak tömkelegét kell megtanulnunk.

És a kedvencem: a kanjik. A Genki kanjijai nagyon-nagyon barátságosak és kellemesek, meg kell hogy mondjam. Ráadásul a szavak hangalakja itt is eltért. A jelenleg használt Reibunde Manabu Kanjito Kotoba direkt az agyunkra megy azzal, hogy az azonos olvasatú írásjeleket gyűjti egybe, így nem egyszer hangzott el kanji teszt előtt ehhez hasonló kérdés a terem ajtaja előtt: "Hogy is van a [kikai] kanjija?" "Melyik [kikai]-é?" Mert ugye több is van. Kicsit olyan ez, mintha egy szótár szavait sorrendben akarnánk megtanulni: pont egyszerre vesszük azokat, amiket amúgy is könnyen összekevernénk.

A kanjik mennyisége is lényegesen több, mint eddig, és nincsen aranyos vonássorrendes és -irányos útmutatócska sem, sőt még a kanjik olvasatát is úgy kell innen-onnan összevadásznia az egyszeri hallgatónak. (Bár Uchikawa sensei nemrég megosztott velünk a blogján egy nagyon-nagyon hasznos szógyűjteményt, ami az egész Reibun összes megtanulandó kanjijának olvasatait és jelentését is tartalmazza! Bár néhol hibák is vannak benne, ez igazán elnézhető.) A mondatok lefordítása pedig szintén ránk marad.

Még egy újdonság a gyakorlatokkal kapcsolatban, hogy e-maileket is meg kell tanulnunk, és ezekből is minden héten tesztet írunk (ahogy kanjikból is). Egyelőre nem vettem még hasznát annak a tudásnak, amit így magamra szedtem, de idővel talán majd jól fog jönni :)

Míg első évben heti két órát Uchikawa sensei tartott, és egyet Ono sensei, második évre az arány megfordult: heti két óránk van Ono-senseijel, és egy Uchikawa senseijel. Így sokkal többször hallgathatjuk Ono sensei vicces anekdotáit, viszont nagyon fülelnünk és koncentrálnunk kell, ha meg szeretnénk érteni az anyagot. Egyelőre kicsit nehéz megérteni a japán nyelvtant japánul, de idővel belejövünk :)

Ennyit a gyakorlatokról. Jöjjenek az egyéb gyönyörűségek: szakszövegolvasás. Nagyon szeretem, mert nem új keletű perverzióm, hogy imádok fordítani. (Innentől kezdve ki lehet találni, mivel is szeretnék foglalkozni, ha "nagy leszek".) Viszont a Genki-féle Takeshi-Mary beszélgetések után nagyon nagy lépés (inkább ugrás) egy komoly, kultúrával foglalkozó, japánoknak szánt, furiganákat sosem látott szöveg fordítása. Igazából az a kisebbik gond, hogy nagyon sokáig tart kikeresni minden kanji olvasatát. (Főleg így, hogy nem futotta szótárgépre az anyagi keretből, és így kurzorral-rajzolva, vagy ha úgy nem megy, gyökök alapján kell kiokoskodnom a megoldást.)

A nagyobbik gond az, hogy szembesültünk vele: hiába értünk minden egyes szót egy mondatban, nem tudjuk összerakni. Azt már megtanultuk, hogy hátulról kezdjük a fordítást, hiszen ott az állítmány. Abba is lassanként belejövünk, hogy felismerjük, mi tartozik egybe, meddig tart és hol kezdődik a mondat alanya, tárgya, stb. Viszont amikor az otthon vérverejtékkel kiszenvedett, nem túlságosan magyaros fordításomnak körülbelül 3-5%-a egyezik meg azzal, amit órán Papp Melinda tanárnő mond, az azért nem egy nagy sikerélmény. Nagyon remélem, hogy sokat fogunk még javulni.

Régi japán: a szerelmem. Sokan megijedtek a ZH után, hogy ez nagyon nehéz, de valójában ha valaki szereti, és valakit érdekel, akkor nem vészes. Szokásos első-ZH volt ez a keddi: nem tudtuk, mire számítsunk. Nem tudtuk, milyen feladatok lesznek, mit tanuljunk meg, és hogyan. Legközelebb okosabbak leszünk :) Szóval én nagyon szeretem és nekem nagyon tetszik. Néha kicsit nehéz lépést tartani, mert Szabó Balázs tanár úr nem egészen Genki-szintre épít, de én akkor is nagyon szeretem és élvezem. (De természetesen a tanulás itt is időigényes.)

Leíró nyelvtan: jobb később, mint soha :D Én, aki gyengéd érzelmeket táplálok a nyelvészet iránt, örülök ennek a tárgynak. (Főleg most, hogy a hangtant letudtuk, mert az mondjuk pont nem a szívem csücske.) Elvileg előadás, de ebből is lesz év közben ZH, és azért elég komoly adatmennyiséget felhalmozunk addigra: meg fogunk szenvedni azzal a dolgozattal is egy kicsit, azt hiszem :)

Második keleti nyelv, a kellemes púp a hátunkon. Imádom (nem ironikusan), hogy koreaiul tanulhatok, tényleg nagyon örülök ennek a lehetőségnek, de nincs rá időm. Egyszerűen a japános tárgyak mellett (és a minorosok mellett) nem jut időm arra, hogy ezzel is foglalkozzak, mert bizony ha választani kell, mire tanulok, mégiscsak a főszakom a fontosabb. Szerencsére a koreai órán diktált tempó nem gyors, így nem maradok le a csoporttól.

Folytassam? Van minorom is. Természetesen első évben csak előadások voltak, most pedig annyi angol nyelvű gyakorlatom van, amennyi japán nyelvgyakorlatom. A mai napig csodálkozom, amiért sikerült összehangolnom úgy az órarendem, hogy minden gyakorlatomon meg tudok jelenni. Szerencsére nagyon jó tanárokhoz kerültem (mind Prescottot, mind Christophert csak ajánlani tudom, nagyon jó humorú és kedves ember mindkettő), és egyelőre nem tűnik úgy, hogy meg kell szakadnom majd a rengeteg tanulnivalótól nekik köszönhetően, de maga a tény, hogy ennyi gyakorlatom van, mégiscsak befolyásol sok mindent.

Alig vagyok itthon. Mire hazaérek, mindig elfáradok - ez a gyakorlatoknak köszönhető -, pedig rendszerint minden nap még sok-sok házi feladat és tanulás vár rám. Mire ezeknek a végére érek, semmi időm és energiám nem marad, és ez a nagy újdonság a második évben: nincs időm. Szeretnék 48 órából álló napokat. Mert szívesen tanulok mindent, amit tanulok.

Nem azért írtam le ezt a panaszáradatot, mert gyorsnak tartom a tempót, vagy éppen rossznak a módszereket, ilyenről nincsen szó. Csak szerettem volna vázolni, milyen is egy hetem: nincs olyan nap, amikor délután hátradőlhetek, megnézhetek egy filmet, vagy olvashatok egy jó könyvet. Ha sikerül is időt szakítanom valamire, az vagy a japán történelem kötelező olvasása, vagy a halom angol irodalom kötelezők olvasása, esetleg a jegyzeteim rendezgetése valamelyik közeljövőben esedékes ZH-ra.

Nagyon szeretem tanulni a japánt, én még a kanjikat is szeretem, mert szépek :) (Egy-kettő kivételével.) Szeretek szavakat is tanulni, mert folyamatosan kísért az az érzés, hogy nem tudok elég szót, alig tudok kifejezni valamit japánul. Szeretem az angolt, szeretek foglalkozni vele. Szeretem a koreait is, mert gyönyörű az írása, és kihívás kiejteni a hangokat :D De jelenleg nincs időm élni. A tegnapi Közös Keletes Kocsmázásnak is megvan a böjtje, hulla vagyok egész nap. Csak egyet szeretnék kérni: tényleg álljanak 48 órából a napok, és akkor egy szavam se lesz.

2011. október 1., szombat

Hogyan gépeljünk japánt? 2.

Jobb később, mint soha, íme a következő rész :D

Jó esetben a szövegbevitel már senkinek sem okoz gondot, azaz a billentyűzet átváltása japán nyelvre :) Most nézzük meg, mit is lehet/kell tenni azután, hogy idáig eljutottunk, azaz hogyan is kell gépelni?

Kanák írása
Alapvetően nagyon egyszerű a koncepció: a Hepburn-féle átírás vápuro rómadzsi szabályait követve gépeljünk latin betűkkel, és máris ott díszelegnek a kanák a képernyőn - persze amennyiben hiragana- vagy katakana-bevitelre állítottuk a japánon belül a szövegbevitelt. Alapbeállítás szerint az én gépemen félvastagságú latin betűkre van állítva a bevitel, úgyhogy a japánra állítás után még egy plusz mozdulat hiraganára átállítani. (Nem tudom, ez minden gépen így van-e.)

A kis つ írása is egyszerűen a Hepburn-féle átírásra hagyható.: Ha egy olyan szót szeretnénk leírni, amiben szerepel ez az írásjel, egyszerűen írjunk kettőt a "megkettőzendő" mássalhangzóból. Például: がっこう = gakkou. A kis や, ゆ és よ hasonlóan működnek. (はっぴょう = happyou)

Egyéb kis karakterek írására ott van nekünk a nagyon hasznos X betű. Főleg katakanával való íráskor fordul elő, hogy jellemzően magánhangzókból piciket szeretnénk látni a képernyőn. Ez egy olyan szónál, mint például a サファリ nem okoz gondot, hiszen a szó eredeti alakját begépelve (safari) a helyes katakanákat kapjuk eredményül. Viszont ha egy olyan nevet, mint az "Andi", szeretnénk beírni, már kevésbé tetszetős az eredmény.

Ha egyszerűen beírjuk, hogy "andi", ezt kapjuk: アンヂ, amit ha megmutatunk egy japánnak, kapásból "andzsi"-nak olvas ki. Azonban a テ katakana és a kis イ katakana együttesét már ő is "andi"-nak mondaná. Ezt a következőképp tudjuk elérni: a kicsinyítésre szánt írásjel beírása ELŐTT lenyomjuk az X billentyűt. Azaz a tökéletes Andi beírásához a következőt kell begépelnünk: andexi, és így máris ott díszeleg a képernyőn az アンディ név.

Ha olyan szöveget írunk, amiben sok a katakanás kifejezés, komoly időveszteséget jelent állandóan a szövegbeviteli beállításoknál kattintgatni, váltogatni hiragana és katakana között, de szerencsére erre is van megoldás :) Bármilyen hosszú szót beírhatunk, ha követlenül utána megnyomjuk az F7-et, rögtön az egészet átírja katakanákra. Nekem nagyon sok időt megspórol :)

Kanjik írása
Nyilván nem csak kanákat akarunk írni pályafutásunk során, így rögtön az elején essen szó a kanjikról is. Ha beírtuk hiraganákkal az áhított szót, egyszerűen nyomjuk meg a szóköz gombot, és máris átalakítja nekünk kanjivá. Természetesen egy hiraganákkal írt szónak többféle kanji-átírása is létezhet, ezért a szóköz gomb újbóli lenyomásával egy időben megjelenik egy kis ablak is, ahol a lehetséges kanjik közül válogathatunk. A listában a space további nyomogatásával, de akár a fel-le gombokkal is navigálhatunk. Ha megtaláltuk a tökéleteset, az enter lenyomásával véglegesíthetjük a formát. (A kis ablakocskában jó néhány szóhoz japán nyelvű magyarázat is tartozik a jelentését illetően.)

Az enter gomb természetesen nem csak a kanjik véglegesítésére szolgál, de a hiraganáknál is érdemes alkalmazni, főleg, ha utánuk kanji jön. Az enter lenyomásával jelezzük, hogy a jelenlegi forma nekünk megfelel, ezt szeretnénk látni a képernyőn, azon többet ne változtasson. Ha egy hiraganával írt rag, partikula, egyéb nyelvtani elem leírása után nem nyomjuk meg az entert, és elkezdjük rögtön írni a kanjivá átalakítandó kifejezést, a space lenyomásakor előfordulhat, hogy a gép a hiraganás kifejezést is a kanji részeként érzékeli majd, és egészen más lehetőségeket ajánl fel nekünk kanjikként, mint amiket mi szeretnénk. Hogy éppen a begépelt írásjeleknek mekkora része változtatható meg a szóköz lenyomásával, azt az aláhúzás jelzi: a szaggatott vonallal aláhúzott rész még aktív, ez változtatható.

Ennyi lenne mára, amint lesz időm, jön a folytatás :)

A bejegyzéssorozat előző része:
Hogyan gépeljünk japánt? 1.

A bejegyzéssorozat további részei:
Hogyan gépeljünk japánt? 3.
Hogyan gépeljünk japánt? 4.