Japán szakok - ELTE és KRE - 4. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

10. Ösztöndíjak
Vannak ösztöndíj-lehetőségek?


KRE:

Ösztöndíj lehetőség több is van, de egészen őszintén szólva engem soha nem érdekelt, mert tudtam, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki kibírná egy évig távol valahol és egyedül. Emellett most, hogy már külön van BA meg MA sok esetben a mesteresek kapják meg az ösztöndíj lehetőségeket, amit nem tartok túl szerencsésnek. Illetve muszáj megemlítenem, hogy sok esetben a kis tanár kedvencek kapják meg az ösztöndíjakat...

ELTE:

Azokról az ösztöndíjakról, amikről én hallottam már, a GyIK menüpontban olvashattok, így azzal nem húzom az időt (és a helyet). Aki pedig szorgalmasan olvasta a bejegyzéseimet az elmúlt hónapokban, az nagyon jól tudja, hogy a részrehajlás sajnos nálunk is előfordul... Talán ez megint olyasmi, ami mindenhol felüti a fejét, ahol emberek vannak :)

11. Nyelvi szint
A harmadik év végére milyen szintre juttatnak el titeket "papíron", és mennyi ebből a valódi tudás? (Bár gondolom ez utóbbi teljesen relatív...)

KRE:

Nálunk nagyon vegyes volt a nyelvi szint, ami a csoportot illeti, és nem feltétlenül a kezdő és haladó japánosokra gondolok. Nagyon sok önszorgalom kell ahhoz szerintem egy ilyen szakon, hogy az ember ténylegesen fejlődjön, legalábbis nálunk a nyelvórák nem elegendőek úgy igazából. Ezért szoktak sokan csalódni, mikor azt hiszik majd itt megtanulnak teljesen jól japánul és mennyire egyszerű dolguk lesz, aztán a végén ráébrednek, hogy ez mégsem egészen így volt. Én azt mondanám olyan N3 és N2 közötti szintre lehet eljutni, de voltak csoporttársaim akik alapvető dolgokkal nem voltak tisztában, és ez főleg azért volt, mert otthon nem néztek utána dolgoknak és nem is érdekelte őket annyira a tanulás.

ELTE:

Ehhez gyakorlatilag nem tudok semmit hozzátenni, nálunk ugyanez a helyzet. A lehetőség adott, hogy önszorgalommal karöltve fejlődjünk, mert a tanárok például folyamatosan buzdítanak minket, hogy zaklassuk őket bármivel, saját magunktól írt fogalmazásokkal, kérdésekkel, akármi - ők szívesen segítenek. De a tanórák önmagukban valóban nem nyújtanak (heti kétszer, kezdetben háromszor másfél órában nem is tudnak nyújtani) olyan oktatást, ami segítségével varázslatosan mindenki eljut N1 szintre három év alatt. A kulcsszó nálunk is az önszorgalom. Bár valószínűnek tartom, hogy aki alapvető dolgokkal nincs tisztában, azt megrántják nyelvgyakorlaton - talán itt bukkan felszínre az itt inkább jellemző létszám-ritkítás oka :) Viszont azt feltétlenül meg kell említenem, hogy az ELTE japán szaka bevallottan az olvasásra koncentrál, az írás és a beszéd gyakorlása eléggé háttérbe szorul.

12. Gyakorlatok vs. előadások
Nekünk első évben egyetlen gyakorlatunk volt, a nyelv, úgyhogy vizsgaidőszakban hülyét kaptunk a rengeteg vizsgától. Nálatok volt hasonló, vagy egészséges arányban voltak a gyakorlatok és az előadások?

KRE:

Az elején szerintem kevesebb volt a gyakorlat és a töltelék alapozó tárgyaknak köszönhetően több volt az előadás, de aztán a harmadik év végére egészen jó arány alakult ki. Előadásból szerintem mindig több volt, de nálunk olyan gyakorlatként meghirdetett tárgy is volt, ahol a vizsgaidőszakban vizsgáznunk kellett belőle meg ilyen kedves dolgok. Főleg a nyelvtan, nyelvgyakorlat és nyelvhelyesség volt ugye gyakorlat, ezen kívül meg az előadások voltak többségben.

ELTE:

Mi első félévben a létező legegészségtelenebb egyensúlytalansággal kezdtünk: az egyetlen egy szem gyakorlatunk a japán nyelv volt, de még ebből is vizsgázni kellett félév végén. Ez az arány a második félévben sem módosult. Viszont most, a második tanévben már kellemesebb az eloszlás. Előadásként fut a japán töri, a maradék keleti tárgyak (vallások és töri), meg a leíró nyelvtan. Ezen kívül gyakorlatnak számít a régi japán is, a szakszemináriumok is (ki gondolta volna? :D), a filológia is, és a szakszövegolvasás is. Bár így félév közben is hajtani kell, legalább vizsgaidőszakban nem kapunk idegösszeomlást :D 

13. További tervek
A szaktársaid mihez kezdtek/kezdenek diploma után? Sokan mentek japán MA-ra? Van, aki már talált is munkát mióta végzett? Egyáltalán milyen tervekkel érkeztek a szaktársaid japán szakra? Mik akartak lenni, amikor nagyok lettek? XD (Ez hülyén hangzott.)

KRE:

A legtöbb lelkes ember azért jött/megy szerintem japán szakra, hogy majd ott megtanul japánul és az milyen jó lesz. De úgy vettem észre, hogy akik a nyelven kívül annyira nem érdeklődnek a japán kultúra iránt, azok feladták még viszonylag időben (első év után).

Nekem úgy tűnt, hogy többen vannak azok, akiknek még nincsenek konkrét elképzeléseik (köztük én is…) a jövőjüket illetően, mint azok, akik már tudják, hogy mihez szeretnének kezdeni majd. Sokakat szerintem csak az érdekel, hogy legyen egy diplomája és olyan szakot végezzen, ami még érdekli is, de nem gondolnak bele mihez tudnak kezdeni majd ezzel. Aki tényleg fordító szeretne lenni, vagy valami Japánnal kapcsolatos témában szeretne úgy igazából kutatni és hasonlók, azok továbbmennek MA-ra.

ELTE:

Annak idején megkérdeztük Uchikawa tanárnőt, ő milyen lehetőségeket lát a japán diplomában, és valami hasonlót vázolt nekünk, mint amit a barátnőm is. Valójában két lehetőség áll előttünk: vagy a japán mellett egy másik, kompatibilis szakot végezni (gazdasági, politikai, hasonló), vagy nagyon komoly és nagyon alapos nyelvtudást szerezni, azaz kimenni Japánba és/vagy (de inkább és) elmenni MA-ra. Úgyhogy én kimondanám, amire finom utalásokat a KRE-s szövegrészletben is véltem felfedezni: önmagában egy japán BA diploma nem sok mindenre jó. Én például szívem szerint műfordító lennék, néha írnék egy-egy könyvet, verseskötetet, meg ilyesmi :D Ugye milyen reális tervek?

14. Viszony a másik iskolával :D
Nálatok jellemző-e az ELTE bármilyen nemű emlegetése?

KRE:

Itt nem vettem észre semmi különösen kirívó dolgot. Biztos akadt, aki néha egy-egy rossz megjegyzést tett az ELTE-re, de megmondom őszintén nem nagyon volt téma az ottani japán oktatás.

ELTE:

Nálunk azért gyakran szóba kerül a Károli. A tanárok egy része szinte tabuként kezeli ezt, ami azért vicces :D (Bár ők sem gondolják komolyan, de szórakoztató, amikor "a konkurens egyetem" és "az iskola, aminek nem mondjuk ki a nevét" körülírásokkal próbálkoznak :D) De alapvetően nem ez az általános hozzáállás :) Amikor a társaság elkeseredik, hajlamosak vagyunk "miért nem mentem a Károlira" jellegű megszólalásokat elereszteni, főleg ha egy-egy tanerő a "hibás", ilyenkor nagyon vágyakozunk egy olyan egyetemre, ahol nem tanít az illető XD Mindemellett elég skizofrén módon igyekszünk bizonygatni is, hogy azért jó hely ez az ELTE, ilyenkor általában olyasmikbe kapaszkodunk, mint hogy nálunk lehet választani a második keleti nyelvek közül, meg hasonlók XD

No, az ilyen szélsőséges helyzeteket félretéve: nem kevés embernek közülünk van ismerőse a Károlin, innentől kezdve ellenségeskedés, mint olyan, nem nagyon fordul elő. Viszont mégis mintha kényszert éreznének páran a rivalizálásra ^^; Amikor kijelentettem, hogy megfordult a fejemben, hogy a KRE japán MA-jára jelentkezzek, többen kilátásba helyezték, hogy engem ott biztos ki fognak utálni, amiért eltés voltam, sőt föl se vesznek. Ugye ez nem így működik? ¤.¤

Folytatása következik!