Hogy behozzam a lemaradást, gyorsan ezt is megírom :)
Japanisztikai szakszeminárium 1. (BBN-JAP-303), Papp Melinda
A japán társadalom a Meiji-kort követően - legfőképp erről fogunk hallani és beszélni ezen az órán. :) Azon kívül, hogy a tanárnő különféle témába vágó szakcikkeket fog kiosztani nekünk feldolgozásra, kiselőadásokat is fogunk tartani a félév során. A cikkek angolul vannak (igen! nem kell szöszölnöm a kanjikereséssel!), így duplán élvezet lesz olvasgatni őket, figyelembe véve az angolhoz fűződő gyengéd érzelmeimet (és a továbbra is fennálló szótárgép-hiányomat). Nem fogom leadni a tárgyat, több megfontolásból sem. Egyrészt nem szeretném cserben hagyni Heni-chant, akivel együtt dolgozunk fel következő órára 10 oldalnyi cikket. Másrészt hihetetlen, mennyire keveset tudok a témáról, amiről szó lesz, úgyhogy nem fog ártani egy kis látókör-tágítás. Harmadrészt jót fog tenni, hogy korán fel kell kelnem csütörtökön is, mert ha csak a fél hármas koreai műveltségre kéne bejárnom, tuti délig aludnék, és ezzel megfosztanám magam több órányi tanulástól. (Igen, ha a kampuszon vagyok, és unatkozom, akkor kanjikat írogatok, kötelezőket olvasok, koreai szavakat nézegetek, meg ilyesmi.) Szóval jót fog nekem tenni ez a szeminárium. Ja, azt elfelejtettem, hogy kedvelem a tanárnőt, így még egy ok, hogy ne adjam le az órát :D
Koreai műveltség 1. (BBN-KOR-251), Csoma Mózes
Ez az az óra, amit azért vettem fel, mert miért ne :D Igazából mindenki imádja a tanár urat, ez alól én sem vagyok kivétel, és mint egy előző bejegyzésemben már említettem, nem lenne rossz egy kis kulturális hátteret összeszedni a koreai nyelvhez, ha már elkezdtem tanulni. Az óra nagyon tetszett, a tanár úr kifejezetten jegyzetelés-barát tempóban tartja az előadást, a táblára is írogat (bár a hangulre ráunt az óra felénél :D), a téma sem hagy hidegen, állítólag a vizsga sem gyilkos - mi kell még? Ma épp a hagyományos ünnepekről volt szó egyébként, de a félév során elvileg érinteni fogunk olyan témákat is, mint az öltözködés, az étkezési szokások, és a hagyományos orvoslás.
Ezeken kívül lett volna még egy koreai gyakorlatom, de töredelmesen bevallom, erre nem mentem be. Hogy miért, az részben nem blog-téma (no hát no, mindent nem írhatok le :D) részben pedig egyszerűen kipurcantam, na. Ha a szakszeminárium és a koreai műveltség közti időszakot semmittevéssel töltöttem volna, talán nem lennék ennyire fáradt, de ma mérgezett egérként szaladgáltam pár órát a városban, úgyhogy sikerült jól lemerítenem az amúgy is kritikus szinten tengődő energiatartalékaimat ^^;
A szakszeminárium után elmentem a CopyGuruba nyomtatni. Hogy mit? *dobpergés* Kanjikat fogok tanulni, a nulláról, ezúttal valamilyen szinten szisztematikusan. Tehát nem sormintát gyártok minden szóösszetételről, ami a Genkiben sötét színnel ki van húzva, hanem mondjuk megtanulom a jelek jelentését is, meg ilyesmi. (Ezt eddig nem tettem meg, lehet megkövezni érte - a kanji tesztekben nem kérték vissza, nekem meg nem volt annyi eszem, hogy a saját érdekemben megtanuljam őket.) Tehát próbaképp kinyomtattam a Minna no Nihongo kanjis könyvét. Nem tudom, kedves olvasók, használtátok-e, használjátok-e, ismeritek-e, de ha utáljátok és haszontalannak tartjátok, akkor se kössétek az orromra, jó? :D Ott hagytam érte egy kellemes összeget, ráadásul lelkes vagyok, úgyhogy kéretik nem kipukkasztani a lufimat :) Egyébként egy kedves ismerősöm ajánlotta a könyvet, és szerinte hasznos, és ha valakinek a véleményére adok kanjik terén, akkor az ő :D Megszállott kanji-rajongó, maradjunk ennyiben.
Miután gazdagodtam egy kb két kilós könyvecskével, elbattyogtam a BookStation könyvesboltjába is. Beszereztem ugyanis az angol irodalom kötelezőket! Ezt úgy kell elképzelni, hogy megnyitottam a kötelezők listáját, valamint a BookStation honlapját, és a választható regények közül bizonyos szempontok alapján kiválasztottam egyet-egyet, amit gyorsan meg is rendeltem. Normális körülmények között csak könyvtárból kölcsönözni, vagy ismerőstől kölcsönkérni szoktam a kötelezőket, de feltett szándékom nagyon szeretni ezeket a köteteket (a restaurációs irodalomból amennyit ismerek, azért mind rajongok), ráadásul 616 forintot hagytam ott egy-egy könyvért... A bolondnak is megéri, nem? :D
Szóval a súlyos zsákmányaimmal végül hazatértem, visszaraktam a könyvek súlya alatt leszakadt vállamat, és most itt vagyok. Azzal, hogy ez a nap véget ért, eldőlt a végleges órarendem is, úgyhogy nemsokára közzé teszem a méltán népszerű "amire bejárok" órarendem e félévi változatát :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kanji. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kanji. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. február 16., csütörtök
2011. október 7., péntek
Nehéz a japán szak? - 2. rész
Author's Note: Még mielőtt bárki megijedne, a nálam "kisebbeknek" nem lesz ennyi gondja, köszönhetően az új tanegységlistának. Nem lesz második keleti nyelv, kevesebb lesz pár órával, stb. Úgyhogy nem kell hirtelen elkezdeni rettegni a második évtől - nektek könnyebb lesz :)
Azt hiszem elérkezett az ideje, hogy némileg átfogalmazzam és új információkkal szélesítsem az előző, hasonló címet viselő bejegyzés tartalmát. Most már sokkal egyértelműbb választ fogok adni a kérdésre, így, a második tanév és az azóta szerzett tapasztalatok fényében :D
Hogy nehéz-e a japán szak? IGEN.
Nem tudok olyasmit írni/mondani, hogy nehezebb-e más szakoknál, hiszen másról nincs tapasztalatom, ezért nyugodtan bombázhattok olyanokkal, hogy "de ez meg ez akkor is nehezebb". Lehet. Sőt biztos, hogy nem a japán a legnehezebb szak az országban, aláírom. De önmagában jellemezve igenis nehéznek mondanám. És mindezt mi mondatja velem? Természetesen a második év :D
Az első év sétagalopp. Megmondták nekünk ezt annak idején a felsőbb évesek, de mit törődtünk mi azzal akkoriban, hogy milyen nehéz lesz a második év, amikor minden gondolatunk a következő hiragana teszt, katakana teszt, később már kanji teszt körül forgott. Lekötött minket a rengeteg új élmény, sokunknak maga az egyetem is újdonság volt (bár tartom magam ahhoz, hogy japán szakon meglepően magas azoknak az aránya, akik nem egyenesen érettségi után jönnek ide). Most már tudjuk miről beszéltek akkoriban a kedves tapasztaltabb kollégák.
Az első két félév a keletes előadásokról és a japán gyakorlatokról szól. A hétről-hétre, ne adj' Isten napról-napra való tanulás kimerült a Genki egy-két kanjijában, és kellemes terjedelmű szószedetében. ZH előtt persze mindenki öregedett egy-két évet, és amikor második félévben bejöttek a komolyabb nyelvtani anyagok (keigo és társai), már érezhettük az előszelét annak, ami most, másodévben fogad minket, de a különbség még így is hatalmas. Az első és a második tanév fényévekre van egymástól. Az előadásokra visszatérve: mégis milyen egészséges lelkivilágú egyetemista tanul év közben előadásra? Ugyan.
És most beköszöntött a második tanév: én a magam részéről egyszerre vártam izgatottan és rettegve a félév kezdetét, és végül is igazam lett mindkét érzelmi reakciót illetően: végre bejöttek az igazi "japán" tárgyak, cserébe viszont meggebedünk, ha jól szeretnénk teljesíteni.
A nyelvgyakorlatok légköre, a számonkérések mennyisége és minősége, a tananyag szerkezete, minden megváltozott. És most még csak a nyelvgyakorlatról beszélek. Első évben elvoltunk a heti egy kanji teszttel, a pár hetente esedékes ZH-kkal, és ennyi volt az életünk. A Genkiben szereplő nyelvtant Uchikawa sensei érthetően és követhetően magyarázta, de a heti egy Ono sensei által tartott óra sem okozott különösebb gondokat, hiszen ha valami mégsem lett volna tiszta, elég volt belepillantani a Genki angol nyelvű magyarázatába.
Most azonban egészen más a helyzet. A JBridge egy nagyon más jellegű könyv. Tele van hallgatási feladatokkal, aminek személy szerint én örülök, mert a hallgatás utáni szövegértés elég gyenge pontom jelenleg, így ez sokat fog segíteni úgy érzem. Viszont a nyelvtani anyag csak szűkszavú, japán nyelvű magyarázatokon keresztül érhető el, kiegészítve az adott lecke szövegében elrejtett példákkal, és persze Uchikawa sensei és Ono sensei magyarázataival. Sajnos nyelvtani formulák gyakorlására irányuló feladatok egyáltalán nincsenek a könyvben, pedig annak idején nekem nagyon sokszor feladatmegoldás közben esett le, mit is akar tulajdonképpen jelenteni az adott kifejezés, ragozási mód, stb. Így, feladatok nélkül ez a heuréka-élmény legtöbbször elmarad.
Nagyon nagy különbség a szavak mennyisége is. A Genki idején egy ZH-ra legrosszabb esetben 150-200 szót kellett megtanulnunk, jelenleg az első ZH-ra általam kiszótárazott szavainak mennyisége 568 volt. Természetesen ezek között volt pár, amit már első évben tanultunk, de a probléma nem csak a mennyiség. A japán nyelv hangkészlete nagyon korlátozott, hiszen csak szótagokból építkezik: egy idő után elkerülhetetlen, hogy nagyon hasonló, vagy éppen ugyanolyan hangalakú szavak tömkelegét kell megtanulnunk.
És a kedvencem: a kanjik. A Genki kanjijai nagyon-nagyon barátságosak és kellemesek, meg kell hogy mondjam. Ráadásul a szavak hangalakja itt is eltért. A jelenleg használt Reibunde Manabu Kanjito Kotoba direkt az agyunkra megy azzal, hogy az azonos olvasatú írásjeleket gyűjti egybe, így nem egyszer hangzott el kanji teszt előtt ehhez hasonló kérdés a terem ajtaja előtt: "Hogy is van a [kikai] kanjija?" "Melyik [kikai]-é?" Mert ugye több is van. Kicsit olyan ez, mintha egy szótár szavait sorrendben akarnánk megtanulni: pont egyszerre vesszük azokat, amiket amúgy is könnyen összekevernénk.
A kanjik mennyisége is lényegesen több, mint eddig, és nincsen aranyos vonássorrendes és -irányos útmutatócska sem, sőt még a kanjik olvasatát is úgy kell innen-onnan összevadásznia az egyszeri hallgatónak. (Bár Uchikawa sensei nemrég megosztott velünk a blogján egy nagyon-nagyon hasznos szógyűjteményt, ami az egész Reibun összes megtanulandó kanjijának olvasatait és jelentését is tartalmazza! Bár néhol hibák is vannak benne, ez igazán elnézhető.) A mondatok lefordítása pedig szintén ránk marad.
Még egy újdonság a gyakorlatokkal kapcsolatban, hogy e-maileket is meg kell tanulnunk, és ezekből is minden héten tesztet írunk (ahogy kanjikból is). Egyelőre nem vettem még hasznát annak a tudásnak, amit így magamra szedtem, de idővel talán majd jól fog jönni :)
Míg első évben heti két órát Uchikawa sensei tartott, és egyet Ono sensei, második évre az arány megfordult: heti két óránk van Ono-senseijel, és egy Uchikawa senseijel. Így sokkal többször hallgathatjuk Ono sensei vicces anekdotáit, viszont nagyon fülelnünk és koncentrálnunk kell, ha meg szeretnénk érteni az anyagot. Egyelőre kicsit nehéz megérteni a japán nyelvtant japánul, de idővel belejövünk :)
Ennyit a gyakorlatokról. Jöjjenek az egyéb gyönyörűségek: szakszövegolvasás. Nagyon szeretem, mert nem új keletű perverzióm, hogy imádok fordítani. (Innentől kezdve ki lehet találni, mivel is szeretnék foglalkozni, ha "nagy leszek".) Viszont a Genki-féle Takeshi-Mary beszélgetések után nagyon nagy lépés (inkább ugrás) egy komoly, kultúrával foglalkozó, japánoknak szánt, furiganákat sosem látott szöveg fordítása. Igazából az a kisebbik gond, hogy nagyon sokáig tart kikeresni minden kanji olvasatát. (Főleg így, hogy nem futotta szótárgépre az anyagi keretből, és így kurzorral-rajzolva, vagy ha úgy nem megy, gyökök alapján kell kiokoskodnom a megoldást.)
A nagyobbik gond az, hogy szembesültünk vele: hiába értünk minden egyes szót egy mondatban, nem tudjuk összerakni. Azt már megtanultuk, hogy hátulról kezdjük a fordítást, hiszen ott az állítmány. Abba is lassanként belejövünk, hogy felismerjük, mi tartozik egybe, meddig tart és hol kezdődik a mondat alanya, tárgya, stb. Viszont amikor az otthon vérverejtékkel kiszenvedett, nem túlságosan magyaros fordításomnak körülbelül 3-5%-a egyezik meg azzal, amit órán Papp Melinda tanárnő mond, az azért nem egy nagy sikerélmény. Nagyon remélem, hogy sokat fogunk még javulni.
Régi japán: a szerelmem. Sokan megijedtek a ZH után, hogy ez nagyon nehéz, de valójában ha valaki szereti, és valakit érdekel, akkor nem vészes. Szokásos első-ZH volt ez a keddi: nem tudtuk, mire számítsunk. Nem tudtuk, milyen feladatok lesznek, mit tanuljunk meg, és hogyan. Legközelebb okosabbak leszünk :) Szóval én nagyon szeretem és nekem nagyon tetszik. Néha kicsit nehéz lépést tartani, mert Szabó Balázs tanár úr nem egészen Genki-szintre épít, de én akkor is nagyon szeretem és élvezem. (De természetesen a tanulás itt is időigényes.)
Leíró nyelvtan: jobb később, mint soha :D Én, aki gyengéd érzelmeket táplálok a nyelvészet iránt, örülök ennek a tárgynak. (Főleg most, hogy a hangtant letudtuk, mert az mondjuk pont nem a szívem csücske.) Elvileg előadás, de ebből is lesz év közben ZH, és azért elég komoly adatmennyiséget felhalmozunk addigra: meg fogunk szenvedni azzal a dolgozattal is egy kicsit, azt hiszem :)
Második keleti nyelv, a kellemes púp a hátunkon. Imádom (nem ironikusan), hogy koreaiul tanulhatok, tényleg nagyon örülök ennek a lehetőségnek, de nincs rá időm. Egyszerűen a japános tárgyak mellett (és a minorosok mellett) nem jut időm arra, hogy ezzel is foglalkozzak, mert bizony ha választani kell, mire tanulok, mégiscsak a főszakom a fontosabb. Szerencsére a koreai órán diktált tempó nem gyors, így nem maradok le a csoporttól.
Folytassam? Van minorom is. Természetesen első évben csak előadások voltak, most pedig annyi angol nyelvű gyakorlatom van, amennyi japán nyelvgyakorlatom. A mai napig csodálkozom, amiért sikerült összehangolnom úgy az órarendem, hogy minden gyakorlatomon meg tudok jelenni. Szerencsére nagyon jó tanárokhoz kerültem (mind Prescottot, mind Christophert csak ajánlani tudom, nagyon jó humorú és kedves ember mindkettő), és egyelőre nem tűnik úgy, hogy meg kell szakadnom majd a rengeteg tanulnivalótól nekik köszönhetően, de maga a tény, hogy ennyi gyakorlatom van, mégiscsak befolyásol sok mindent.
Alig vagyok itthon. Mire hazaérek, mindig elfáradok - ez a gyakorlatoknak köszönhető -, pedig rendszerint minden nap még sok-sok házi feladat és tanulás vár rám. Mire ezeknek a végére érek, semmi időm és energiám nem marad, és ez a nagy újdonság a második évben: nincs időm. Szeretnék 48 órából álló napokat. Mert szívesen tanulok mindent, amit tanulok.
Nem azért írtam le ezt a panaszáradatot, mert gyorsnak tartom a tempót, vagy éppen rossznak a módszereket, ilyenről nincsen szó. Csak szerettem volna vázolni, milyen is egy hetem: nincs olyan nap, amikor délután hátradőlhetek, megnézhetek egy filmet, vagy olvashatok egy jó könyvet. Ha sikerül is időt szakítanom valamire, az vagy a japán történelem kötelező olvasása, vagy a halom angol irodalom kötelezők olvasása, esetleg a jegyzeteim rendezgetése valamelyik közeljövőben esedékes ZH-ra.
Nagyon szeretem tanulni a japánt, én még a kanjikat is szeretem, mert szépek :) (Egy-kettő kivételével.) Szeretek szavakat is tanulni, mert folyamatosan kísért az az érzés, hogy nem tudok elég szót, alig tudok kifejezni valamit japánul. Szeretem az angolt, szeretek foglalkozni vele. Szeretem a koreait is, mert gyönyörű az írása, és kihívás kiejteni a hangokat :D De jelenleg nincs időm élni. A tegnapi Közös Keletes Kocsmázásnak is megvan a böjtje, hulla vagyok egész nap. Csak egyet szeretnék kérni: tényleg álljanak 48 órából a napok, és akkor egy szavam se lesz.
Azt hiszem elérkezett az ideje, hogy némileg átfogalmazzam és új információkkal szélesítsem az előző, hasonló címet viselő bejegyzés tartalmát. Most már sokkal egyértelműbb választ fogok adni a kérdésre, így, a második tanév és az azóta szerzett tapasztalatok fényében :D
Hogy nehéz-e a japán szak? IGEN.
Nem tudok olyasmit írni/mondani, hogy nehezebb-e más szakoknál, hiszen másról nincs tapasztalatom, ezért nyugodtan bombázhattok olyanokkal, hogy "de ez meg ez akkor is nehezebb". Lehet. Sőt biztos, hogy nem a japán a legnehezebb szak az országban, aláírom. De önmagában jellemezve igenis nehéznek mondanám. És mindezt mi mondatja velem? Természetesen a második év :D
Az első év sétagalopp. Megmondták nekünk ezt annak idején a felsőbb évesek, de mit törődtünk mi azzal akkoriban, hogy milyen nehéz lesz a második év, amikor minden gondolatunk a következő hiragana teszt, katakana teszt, később már kanji teszt körül forgott. Lekötött minket a rengeteg új élmény, sokunknak maga az egyetem is újdonság volt (bár tartom magam ahhoz, hogy japán szakon meglepően magas azoknak az aránya, akik nem egyenesen érettségi után jönnek ide). Most már tudjuk miről beszéltek akkoriban a kedves tapasztaltabb kollégák.
Az első két félév a keletes előadásokról és a japán gyakorlatokról szól. A hétről-hétre, ne adj' Isten napról-napra való tanulás kimerült a Genki egy-két kanjijában, és kellemes terjedelmű szószedetében. ZH előtt persze mindenki öregedett egy-két évet, és amikor második félévben bejöttek a komolyabb nyelvtani anyagok (keigo és társai), már érezhettük az előszelét annak, ami most, másodévben fogad minket, de a különbség még így is hatalmas. Az első és a második tanév fényévekre van egymástól. Az előadásokra visszatérve: mégis milyen egészséges lelkivilágú egyetemista tanul év közben előadásra? Ugyan.
És most beköszöntött a második tanév: én a magam részéről egyszerre vártam izgatottan és rettegve a félév kezdetét, és végül is igazam lett mindkét érzelmi reakciót illetően: végre bejöttek az igazi "japán" tárgyak, cserébe viszont meggebedünk, ha jól szeretnénk teljesíteni.
A nyelvgyakorlatok légköre, a számonkérések mennyisége és minősége, a tananyag szerkezete, minden megváltozott. És most még csak a nyelvgyakorlatról beszélek. Első évben elvoltunk a heti egy kanji teszttel, a pár hetente esedékes ZH-kkal, és ennyi volt az életünk. A Genkiben szereplő nyelvtant Uchikawa sensei érthetően és követhetően magyarázta, de a heti egy Ono sensei által tartott óra sem okozott különösebb gondokat, hiszen ha valami mégsem lett volna tiszta, elég volt belepillantani a Genki angol nyelvű magyarázatába.
Most azonban egészen más a helyzet. A JBridge egy nagyon más jellegű könyv. Tele van hallgatási feladatokkal, aminek személy szerint én örülök, mert a hallgatás utáni szövegértés elég gyenge pontom jelenleg, így ez sokat fog segíteni úgy érzem. Viszont a nyelvtani anyag csak szűkszavú, japán nyelvű magyarázatokon keresztül érhető el, kiegészítve az adott lecke szövegében elrejtett példákkal, és persze Uchikawa sensei és Ono sensei magyarázataival. Sajnos nyelvtani formulák gyakorlására irányuló feladatok egyáltalán nincsenek a könyvben, pedig annak idején nekem nagyon sokszor feladatmegoldás közben esett le, mit is akar tulajdonképpen jelenteni az adott kifejezés, ragozási mód, stb. Így, feladatok nélkül ez a heuréka-élmény legtöbbször elmarad.
Nagyon nagy különbség a szavak mennyisége is. A Genki idején egy ZH-ra legrosszabb esetben 150-200 szót kellett megtanulnunk, jelenleg az első ZH-ra általam kiszótárazott szavainak mennyisége 568 volt. Természetesen ezek között volt pár, amit már első évben tanultunk, de a probléma nem csak a mennyiség. A japán nyelv hangkészlete nagyon korlátozott, hiszen csak szótagokból építkezik: egy idő után elkerülhetetlen, hogy nagyon hasonló, vagy éppen ugyanolyan hangalakú szavak tömkelegét kell megtanulnunk.
És a kedvencem: a kanjik. A Genki kanjijai nagyon-nagyon barátságosak és kellemesek, meg kell hogy mondjam. Ráadásul a szavak hangalakja itt is eltért. A jelenleg használt Reibunde Manabu Kanjito Kotoba direkt az agyunkra megy azzal, hogy az azonos olvasatú írásjeleket gyűjti egybe, így nem egyszer hangzott el kanji teszt előtt ehhez hasonló kérdés a terem ajtaja előtt: "Hogy is van a [kikai] kanjija?" "Melyik [kikai]-é?" Mert ugye több is van. Kicsit olyan ez, mintha egy szótár szavait sorrendben akarnánk megtanulni: pont egyszerre vesszük azokat, amiket amúgy is könnyen összekevernénk.
A kanjik mennyisége is lényegesen több, mint eddig, és nincsen aranyos vonássorrendes és -irányos útmutatócska sem, sőt még a kanjik olvasatát is úgy kell innen-onnan összevadásznia az egyszeri hallgatónak. (Bár Uchikawa sensei nemrég megosztott velünk a blogján egy nagyon-nagyon hasznos szógyűjteményt, ami az egész Reibun összes megtanulandó kanjijának olvasatait és jelentését is tartalmazza! Bár néhol hibák is vannak benne, ez igazán elnézhető.) A mondatok lefordítása pedig szintén ránk marad.
Még egy újdonság a gyakorlatokkal kapcsolatban, hogy e-maileket is meg kell tanulnunk, és ezekből is minden héten tesztet írunk (ahogy kanjikból is). Egyelőre nem vettem még hasznát annak a tudásnak, amit így magamra szedtem, de idővel talán majd jól fog jönni :)
Míg első évben heti két órát Uchikawa sensei tartott, és egyet Ono sensei, második évre az arány megfordult: heti két óránk van Ono-senseijel, és egy Uchikawa senseijel. Így sokkal többször hallgathatjuk Ono sensei vicces anekdotáit, viszont nagyon fülelnünk és koncentrálnunk kell, ha meg szeretnénk érteni az anyagot. Egyelőre kicsit nehéz megérteni a japán nyelvtant japánul, de idővel belejövünk :)
Ennyit a gyakorlatokról. Jöjjenek az egyéb gyönyörűségek: szakszövegolvasás. Nagyon szeretem, mert nem új keletű perverzióm, hogy imádok fordítani. (Innentől kezdve ki lehet találni, mivel is szeretnék foglalkozni, ha "nagy leszek".) Viszont a Genki-féle Takeshi-Mary beszélgetések után nagyon nagy lépés (inkább ugrás) egy komoly, kultúrával foglalkozó, japánoknak szánt, furiganákat sosem látott szöveg fordítása. Igazából az a kisebbik gond, hogy nagyon sokáig tart kikeresni minden kanji olvasatát. (Főleg így, hogy nem futotta szótárgépre az anyagi keretből, és így kurzorral-rajzolva, vagy ha úgy nem megy, gyökök alapján kell kiokoskodnom a megoldást.)
A nagyobbik gond az, hogy szembesültünk vele: hiába értünk minden egyes szót egy mondatban, nem tudjuk összerakni. Azt már megtanultuk, hogy hátulról kezdjük a fordítást, hiszen ott az állítmány. Abba is lassanként belejövünk, hogy felismerjük, mi tartozik egybe, meddig tart és hol kezdődik a mondat alanya, tárgya, stb. Viszont amikor az otthon vérverejtékkel kiszenvedett, nem túlságosan magyaros fordításomnak körülbelül 3-5%-a egyezik meg azzal, amit órán Papp Melinda tanárnő mond, az azért nem egy nagy sikerélmény. Nagyon remélem, hogy sokat fogunk még javulni.
Régi japán: a szerelmem. Sokan megijedtek a ZH után, hogy ez nagyon nehéz, de valójában ha valaki szereti, és valakit érdekel, akkor nem vészes. Szokásos első-ZH volt ez a keddi: nem tudtuk, mire számítsunk. Nem tudtuk, milyen feladatok lesznek, mit tanuljunk meg, és hogyan. Legközelebb okosabbak leszünk :) Szóval én nagyon szeretem és nekem nagyon tetszik. Néha kicsit nehéz lépést tartani, mert Szabó Balázs tanár úr nem egészen Genki-szintre épít, de én akkor is nagyon szeretem és élvezem. (De természetesen a tanulás itt is időigényes.)
Leíró nyelvtan: jobb később, mint soha :D Én, aki gyengéd érzelmeket táplálok a nyelvészet iránt, örülök ennek a tárgynak. (Főleg most, hogy a hangtant letudtuk, mert az mondjuk pont nem a szívem csücske.) Elvileg előadás, de ebből is lesz év közben ZH, és azért elég komoly adatmennyiséget felhalmozunk addigra: meg fogunk szenvedni azzal a dolgozattal is egy kicsit, azt hiszem :)
Második keleti nyelv, a kellemes púp a hátunkon. Imádom (nem ironikusan), hogy koreaiul tanulhatok, tényleg nagyon örülök ennek a lehetőségnek, de nincs rá időm. Egyszerűen a japános tárgyak mellett (és a minorosok mellett) nem jut időm arra, hogy ezzel is foglalkozzak, mert bizony ha választani kell, mire tanulok, mégiscsak a főszakom a fontosabb. Szerencsére a koreai órán diktált tempó nem gyors, így nem maradok le a csoporttól.
Folytassam? Van minorom is. Természetesen első évben csak előadások voltak, most pedig annyi angol nyelvű gyakorlatom van, amennyi japán nyelvgyakorlatom. A mai napig csodálkozom, amiért sikerült összehangolnom úgy az órarendem, hogy minden gyakorlatomon meg tudok jelenni. Szerencsére nagyon jó tanárokhoz kerültem (mind Prescottot, mind Christophert csak ajánlani tudom, nagyon jó humorú és kedves ember mindkettő), és egyelőre nem tűnik úgy, hogy meg kell szakadnom majd a rengeteg tanulnivalótól nekik köszönhetően, de maga a tény, hogy ennyi gyakorlatom van, mégiscsak befolyásol sok mindent.
Alig vagyok itthon. Mire hazaérek, mindig elfáradok - ez a gyakorlatoknak köszönhető -, pedig rendszerint minden nap még sok-sok házi feladat és tanulás vár rám. Mire ezeknek a végére érek, semmi időm és energiám nem marad, és ez a nagy újdonság a második évben: nincs időm. Szeretnék 48 órából álló napokat. Mert szívesen tanulok mindent, amit tanulok.
Nem azért írtam le ezt a panaszáradatot, mert gyorsnak tartom a tempót, vagy éppen rossznak a módszereket, ilyenről nincsen szó. Csak szerettem volna vázolni, milyen is egy hetem: nincs olyan nap, amikor délután hátradőlhetek, megnézhetek egy filmet, vagy olvashatok egy jó könyvet. Ha sikerül is időt szakítanom valamire, az vagy a japán történelem kötelező olvasása, vagy a halom angol irodalom kötelezők olvasása, esetleg a jegyzeteim rendezgetése valamelyik közeljövőben esedékes ZH-ra.
Nagyon szeretem tanulni a japánt, én még a kanjikat is szeretem, mert szépek :) (Egy-kettő kivételével.) Szeretek szavakat is tanulni, mert folyamatosan kísért az az érzés, hogy nem tudok elég szót, alig tudok kifejezni valamit japánul. Szeretem az angolt, szeretek foglalkozni vele. Szeretem a koreait is, mert gyönyörű az írása, és kihívás kiejteni a hangokat :D De jelenleg nincs időm élni. A tegnapi Közös Keletes Kocsmázásnak is megvan a böjtje, hulla vagyok egész nap. Csak egyet szeretnék kérni: tényleg álljanak 48 órából a napok, és akkor egy szavam se lesz.
2011. szeptember 7., szerda
Reibun (és úgy általában kanji) gyakorlás + Mnemosyne
Aki már régebb óta figyelemmel követi az írásaimat, vagy csak van annyira elborult, hogy elkezdett visszafelé olvasni, esetleg elölről elolvasni az egész blogot, az tudja, hogy még az előző félév vége felé megismerkedtem egy SRS (Spaced Repetition System) programmal, ami a Mnemosyne névre hallgat. (Azóta megpróbáltam telepíteni és használni a szélesebb körben elterjedt Anki nevű programot is, de egy hibaüzenettel mindig megakadt, ezért feladtam, és visszatértem a jó öreg Mnemosyne-hez.)
Az SRS programok gyakorlatilag eletronikus flashcardok, azaz lehet párosítani két (vagy akár több) szót, képet, hangot, bármit, és ezt utólag a rendszer "kikérdezi" tőlünk. Én eddig kanjik tanulására használtam, és mostantól is, csak egy kicsit másképp. Uchikawa sensei közzétett a blogján egy dokumentumot, ami gyakorlatilag egy példa-kanjiteszt. Ebből tökéletesen le lehet szűrni, milyen feladattípusok várnak ránk ebben a félévben a kanjiteszteken, így otthon is generálhatunk magunknak ugyanolyanokat, amit a Mnemosyne segítségével gyakorolhatunk.
A dolog hátránya egyértelműen az, hogy a lelkiismeretünkre van bízva, mit is kezdünk mondjuk egy hiraganával írt szóval. Ha csak nagyjából elképzeljük a kanjit, majd kattintunk, és a választ meglátva ráfogjuk, hogy "áh igen, így képzeltem el", akkor előre szólok, a siker nem garantált. Lehet írogatni egy papírra helyette, ami talán egy kicsit macerás lehet (gép és papír, mindennek legyen felület, egyszerre legyen toll a kezedben és nyomogasd a gombokat, stb.), de mindenképpen sokkal inkább célravezető. Én személy szerint egy átmeneti módszert választottam, azaz a levegőbe írok a kezemmel. Ennek két hátránya van: az egyik, hogy igen könnyen ütődöttnek néznek a szemlélők, a másik pedig a sok gyakorlás után előbukkanó izomláz XD De komolyan, próbálj meg hadonászni a levegőben nem létező kanjikat írogatva, ha nem vagy fitt és egészséges és minden egyéb, akkor bizony meg fogod érezni egy idő után :D
A Mnemosynéhez hasonló programokat tudom ajánlani az elsőéveseknek is, mert a Genki kanjitesztjei ugyan nem annyira kacifántosak, mint a Reibuné, félévkor vizsgán mégiscsak egyszerűbb lesz egy kattintással elindítani egy programot, mint előkotorni és végiglapozni egy egész tankönyvet. Persze aki nem annyira gépfüggő, mint én, annak ez a módszer inkább macera lehet, mint könnyebbség, ez tény. Én viszont gyakorlatilag mindent, a tanulást úgy egyébként is a gépen szoktam véghezvinni, ezért nekem nagyon nagy előny, hogy most már a kanjik tanulásához sem kell mindig előkapnom egy füzetet, és magára hagynom szegény gépecskémet. (Nem vagyok függő. Áh.)
Persze a kanjitanulás első fázisa mindig az írogatás, tollal/ceruzával, papírra. Ha egyszer sem írom le a kanjit, nem nézek utána a vonássorrendnek, nem válik valamilyen szinten reflex-szerűvé a jel kinézete, akkor aztán leshetek, mert hiába kalimpálok a levegőben, kanji teszten ugyanúgy felsülök. De maga a szóval (és akár jelentéssel) való párosítás folyamata sokkal egyszerűbb így, egy program segítségével.
Az SRS programok lényege a rendszeres használat, ezt mindig szem előtt kell tartani. Én viszont azt vettem észre magamon, hogy könnyebben ráveszem magam öt perc levegőben hadonászásra, mint öt perc füzet fölé görnyedésre minden egyes nap. Nem állítom, hogy mindenkinek könnyebbséget jelent ez a módszer, de egy próbát talán megér.
Már így is kétszer annyit írtam, mint akartam, úgyhogy zárom soraimat. Nem tudom, a kedves Olvasókat mennyire villanyozza fel ez a lehetőség, és érdemes-e még írkálnom róla, de a visszajelzésekből majd kiderül :D
Kitartást a kedves Reibunt tanuló sorstársaknak!
Az SRS programok gyakorlatilag eletronikus flashcardok, azaz lehet párosítani két (vagy akár több) szót, képet, hangot, bármit, és ezt utólag a rendszer "kikérdezi" tőlünk. Én eddig kanjik tanulására használtam, és mostantól is, csak egy kicsit másképp. Uchikawa sensei közzétett a blogján egy dokumentumot, ami gyakorlatilag egy példa-kanjiteszt. Ebből tökéletesen le lehet szűrni, milyen feladattípusok várnak ránk ebben a félévben a kanjiteszteken, így otthon is generálhatunk magunknak ugyanolyanokat, amit a Mnemosyne segítségével gyakorolhatunk.
A dolog hátránya egyértelműen az, hogy a lelkiismeretünkre van bízva, mit is kezdünk mondjuk egy hiraganával írt szóval. Ha csak nagyjából elképzeljük a kanjit, majd kattintunk, és a választ meglátva ráfogjuk, hogy "áh igen, így képzeltem el", akkor előre szólok, a siker nem garantált. Lehet írogatni egy papírra helyette, ami talán egy kicsit macerás lehet (gép és papír, mindennek legyen felület, egyszerre legyen toll a kezedben és nyomogasd a gombokat, stb.), de mindenképpen sokkal inkább célravezető. Én személy szerint egy átmeneti módszert választottam, azaz a levegőbe írok a kezemmel. Ennek két hátránya van: az egyik, hogy igen könnyen ütődöttnek néznek a szemlélők, a másik pedig a sok gyakorlás után előbukkanó izomláz XD De komolyan, próbálj meg hadonászni a levegőben nem létező kanjikat írogatva, ha nem vagy fitt és egészséges és minden egyéb, akkor bizony meg fogod érezni egy idő után :D
A Mnemosynéhez hasonló programokat tudom ajánlani az elsőéveseknek is, mert a Genki kanjitesztjei ugyan nem annyira kacifántosak, mint a Reibuné, félévkor vizsgán mégiscsak egyszerűbb lesz egy kattintással elindítani egy programot, mint előkotorni és végiglapozni egy egész tankönyvet. Persze aki nem annyira gépfüggő, mint én, annak ez a módszer inkább macera lehet, mint könnyebbség, ez tény. Én viszont gyakorlatilag mindent, a tanulást úgy egyébként is a gépen szoktam véghezvinni, ezért nekem nagyon nagy előny, hogy most már a kanjik tanulásához sem kell mindig előkapnom egy füzetet, és magára hagynom szegény gépecskémet. (Nem vagyok függő. Áh.)
Persze a kanjitanulás első fázisa mindig az írogatás, tollal/ceruzával, papírra. Ha egyszer sem írom le a kanjit, nem nézek utána a vonássorrendnek, nem válik valamilyen szinten reflex-szerűvé a jel kinézete, akkor aztán leshetek, mert hiába kalimpálok a levegőben, kanji teszten ugyanúgy felsülök. De maga a szóval (és akár jelentéssel) való párosítás folyamata sokkal egyszerűbb így, egy program segítségével.
Az SRS programok lényege a rendszeres használat, ezt mindig szem előtt kell tartani. Én viszont azt vettem észre magamon, hogy könnyebben ráveszem magam öt perc levegőben hadonászásra, mint öt perc füzet fölé görnyedésre minden egyes nap. Nem állítom, hogy mindenkinek könnyebbséget jelent ez a módszer, de egy próbát talán megér.
Már így is kétszer annyit írtam, mint akartam, úgyhogy zárom soraimat. Nem tudom, a kedves Olvasókat mennyire villanyozza fel ez a lehetőség, és érdemes-e még írkálnom róla, de a visszajelzésekből majd kiderül :D
Kitartást a kedves Reibunt tanuló sorstársaknak!
2011. július 10., vasárnap
Linkek a Reibun de Manabu tanulásához
Megkaptuk tehát a nyári szünetre a házi feladatunkat, és én már neki is estem a Reibun de Manabu Kanji to Kotoba című könyv első leckéjének. Bár elméletileg, papíron az első lecke mindössze 10 megtanulandó kanjit tartalmaz, ez az alacsony és kedves szám ne tévesszen meg senkit - a legalattomosabb írásjel összesen 14 példamondattal érkezik, azaz egy rahedli más kanjit is meg kell tanulni. Természetesen a dolgot nehezíti, hogy pont a megtanulandó szavak olvasata nincs furiganázva, így lehet előkaparni a szótárat. Avagy sem. Még a házi feladat feladását követően közvetlenül, ha jól emlékszem Dávid-san volt az, aki megosztotta velünk a következő linket:
Reibun de Manabu Kanji to Kotoba hiragana olvasatok
Leckékre bontva, azon belül pedig mondatokra bontva gyűjti ki a vastagon szedett, azaz megtanulandó szavak listáját ez az oldal. PDF fájlként vannak mentve az adatok. Maga a kanji nem szerepel az olvasatok mellett, de nem nehéz kitalálni, melyik olvasat melyik kanjihoz tartozik. Nekem hatalmas segítség tanulás közben, mert azért valljuk be, macera kisilabizálni a furiganázatlan kanjik olvasatait.
A Reibun de Manabu írói sajnos nem egyeztettek a Genki összeállítóival, mielőtt kiötölték a példamondataikat, sőt szerintem még csak arra sem gondoltak, hogy egyáltalán milyen szavakat érdemes egy kezdő-haladó határmezsgyén evickélő japántanuló orra alá dugni. Magyarul ha meg akarjuk érteni a mondatokat, szükségünk lesz egy szótárra. Ami nem is lehet más, mint a denshi jisho.
Japán-angol, angol-japán szótár, mondattár, kanjitár, mindenegyéb-tár
Jómagam szeretem tudni, a kanjik önmagukban mit jelentenek, amit sajnos a Reibun de Manabu nem köt az orrunkra. Ha valaki rendelkezik még hasonló perverziókkal, annak ajánlom figyelmébe a következő oldalt, én viszonylag gyakran használom. Gyakorlatilag egy netes szótárgép, vagyis inkább kanjifelismerő, vagyis nem csak kanji, de ... na mindegy. Szóval ha távol-keleti krixkraxot látunk, azt szépen befirkantjuk az aranyos dobozba a bal szélen, és ha szerencsénk van, eltaláljuk a vonássorrendet.
Kanjifelismerő rajzolgatós négyzetes
Az oldal fejlécéből ítélve gyökök szerint is lehet keresni, sőt egyéb funkciói is vannak a honlapnak, én azonban még nem néztem körbe tüzetesen, úgyhogy a felfedezést mindenkire ráhagyom :D Mivel már elég sok kanjit tanultunk, ha valaki odafigyelt a vonássorrendre és -irányra, annak nem nagyon okozhat gondot egy ismeretlen írásjel leírása. (Nekem legrosszabb esetben is másodszorra mindig sikerül.) Ha megtaláltuk a kérdéses kanjit, csak rákattintunk, és további klikkelések árán a jelentésen túl kínai, japán, de még koreai olvasatokat is találhatunk, sőt sok kanjihoz még animáció is tartozik a vonássorrenddel és -iránnyal.
Ennyi lettem volna, további kellemes nyarat és kanjitanulást mindenkinek :D
Reibun de Manabu Kanji to Kotoba hiragana olvasatok
Leckékre bontva, azon belül pedig mondatokra bontva gyűjti ki a vastagon szedett, azaz megtanulandó szavak listáját ez az oldal. PDF fájlként vannak mentve az adatok. Maga a kanji nem szerepel az olvasatok mellett, de nem nehéz kitalálni, melyik olvasat melyik kanjihoz tartozik. Nekem hatalmas segítség tanulás közben, mert azért valljuk be, macera kisilabizálni a furiganázatlan kanjik olvasatait.
A Reibun de Manabu írói sajnos nem egyeztettek a Genki összeállítóival, mielőtt kiötölték a példamondataikat, sőt szerintem még csak arra sem gondoltak, hogy egyáltalán milyen szavakat érdemes egy kezdő-haladó határmezsgyén evickélő japántanuló orra alá dugni. Magyarul ha meg akarjuk érteni a mondatokat, szükségünk lesz egy szótárra. Ami nem is lehet más, mint a denshi jisho.
Japán-angol, angol-japán szótár, mondattár, kanjitár, mindenegyéb-tár
Jómagam szeretem tudni, a kanjik önmagukban mit jelentenek, amit sajnos a Reibun de Manabu nem köt az orrunkra. Ha valaki rendelkezik még hasonló perverziókkal, annak ajánlom figyelmébe a következő oldalt, én viszonylag gyakran használom. Gyakorlatilag egy netes szótárgép, vagyis inkább kanjifelismerő, vagyis nem csak kanji, de ... na mindegy. Szóval ha távol-keleti krixkraxot látunk, azt szépen befirkantjuk az aranyos dobozba a bal szélen, és ha szerencsénk van, eltaláljuk a vonássorrendet.
Kanjifelismerő rajzolgatós négyzetes
Az oldal fejlécéből ítélve gyökök szerint is lehet keresni, sőt egyéb funkciói is vannak a honlapnak, én azonban még nem néztem körbe tüzetesen, úgyhogy a felfedezést mindenkire ráhagyom :D Mivel már elég sok kanjit tanultunk, ha valaki odafigyelt a vonássorrendre és -irányra, annak nem nagyon okozhat gondot egy ismeretlen írásjel leírása. (Nekem legrosszabb esetben is másodszorra mindig sikerül.) Ha megtaláltuk a kérdéses kanjit, csak rákattintunk, és további klikkelések árán a jelentésen túl kínai, japán, de még koreai olvasatokat is találhatunk, sőt sok kanjihoz még animáció is tartozik a vonássorrenddel és -iránnyal.
Ennyi lettem volna, további kellemes nyarat és kanjitanulást mindenkinek :D
2011. június 20., hétfő
Házi feladat a nyárra!
Uchikawa sensei nem rég (na jó, igazából rég, csak eddig lusta voltam bejegyzést írni róla) közzé tette a blogján a "leendő másodévesek" (azok mi vagyunk, yaay!) nyárra kiadott házi feladatát. A Reibun de manabu kanji to kotoba c. könyv első 10 fejezetét kell megtanulnunk, amiből rögtön az első órán tesztet is fogunk írni. (Kezdek hozzászokni ehhez, szerintem minden félévben ez lesz a divat :D)
Hogy tudjuk mire számítsunk, a tanárnő még egy példa tesztet is mellékelt a blogbejegyzéshez. A félév kezdetétől pedig minden héten újabb két leckéből írunk hasonló tesztet. Ez tehát a kanji tesztek legújabb generációja :)
Az első tíz lecke 79 kanjit jelent, de az összetételekkel együtt természetesen ennél sokkal több szóról beszélünk. Lustálkodni és elfelejteni japánul tehát biztosan nem fogunk tudni ezen a nyáron, legalábbis ha nem akarunk rögtön az első órán szörnyű kudarcélménnyel indítani :D
Ami engem kicsit meglep a könyvvel magával kapcsolatban, az az, hogy pont a megtanulandó kanjik alatt/felett nincsen ott furiganával az olvasat x) Normál körülmények között ez körülbelül háromszorosára növelné a tanulási időt, hiszen keresgetni kéne az olvasatokat (szótárgép hiányában egyelőre az interneten), de a körülmények szerencsére nem normálok x) Ez alatt pedig azt értem, hogy itt kedvesen ki vannak írogatva hiraganával a könyv szavai. Kanjival ugyan nincs melléjük írva, melyikről is van szó, de tegyük fel, hogy sorban halad a felsorolás :)
Sok kitartást mindenkinek, akinek még van hátra vizsgája (nekem kapásból három, de ezt már túlélem, ha belehalok is!), jó pihenést azoknak, akik már túlestek mindenen, és kedves sorstársaimnak hajrá a kanjikhoz :)
Hogy tudjuk mire számítsunk, a tanárnő még egy példa tesztet is mellékelt a blogbejegyzéshez. A félév kezdetétől pedig minden héten újabb két leckéből írunk hasonló tesztet. Ez tehát a kanji tesztek legújabb generációja :)
Az első tíz lecke 79 kanjit jelent, de az összetételekkel együtt természetesen ennél sokkal több szóról beszélünk. Lustálkodni és elfelejteni japánul tehát biztosan nem fogunk tudni ezen a nyáron, legalábbis ha nem akarunk rögtön az első órán szörnyű kudarcélménnyel indítani :D
Ami engem kicsit meglep a könyvvel magával kapcsolatban, az az, hogy pont a megtanulandó kanjik alatt/felett nincsen ott furiganával az olvasat x) Normál körülmények között ez körülbelül háromszorosára növelné a tanulási időt, hiszen keresgetni kéne az olvasatokat (szótárgép hiányában egyelőre az interneten), de a körülmények szerencsére nem normálok x) Ez alatt pedig azt értem, hogy itt kedvesen ki vannak írogatva hiraganával a könyv szavai. Kanjival ugyan nincs melléjük írva, melyikről is van szó, de tegyük fel, hogy sorban halad a felsorolás :)
Sok kitartást mindenkinek, akinek még van hátra vizsgája (nekem kapásból három, de ezt már túlélem, ha belehalok is!), jó pihenést azoknak, akik már túlestek mindenen, és kedves sorstársaimnak hajrá a kanjikhoz :)
2011. június 2., csütörtök
A világ talán legidiótább módszere a japán nyelv megtanulására...
...de elvileg működik.
Az utóbbi időben Twitteren/Facebookon/stb. egyre több japános témájú oldalt és kezdeményezést "követek" és "kedvelek", aminek köszönhetően néha olyan linkek birtokába jutok, hogy... csak na. Tegnap is ez történt, ugyanis egy Twitter bejegyzésnek hála rátaláltam Khatzumoto oldalára. Elsőre kaotikusnak tűnik, de a "Table of Contents" használatával már lényegesen könnyebb az ember dolga.
Aki nem akarja átrágni magát a leírásokon, azoknak röviden összefoglalom Khatzumoto történetét és technikáját. Egy szép napon úgy döntött, hogy megtanul japánul. 18 hónappal később folyékonyan beszélte a nyelvet, és bármilyen szakszöveggel könnyen megbirkózott. Mindezt persze kegyetlenül sok erőbefektetéssel érte el, de ez várható volt. Ami meghökkentő, az a módszer.
Az nem újdonság, hogy "ne tanuljunk nyelvtant", meg "úgy tanuljuk meg az idegen nyelvet is, mint az anyanyelvünket" - ilyenekről már sokat hallottunk, számtalan nyelvoktató könyv és hanganyag épül erre az elvre. Éppen ezért nem dobtam hanyatt magam, amikor Khatzumoto azt írta, ne magolj nyelvtant. De amikor úgy döntöttem, talán belevágok, szembetaláltam magam egy igen jellegzetes momentumával a Khatzumoto-féle módszernek: először tanuld meg a kanjikat.
Khatzumoto módszerét követve előbb sajátítja el az ember a 2000 alap kanjit angol jelentéssel, és csak ezután tanulja meg kimondani: Konnichiwa. Olvasatok - smafu, szavak - ráérnek, nyelvtan - felejtsd el. Kanjik. Még a kanákat is később tanulta meg, bár ehhez hozzáteszi, hogy ez nem lényeges a folyamat szempontjából, lehet a kanákkal is kezdeni.
És persze a módszer legfőbb lényege: amennyit csak tudsz és amit csak tudsz, mindent japánul hallgass/nézz/olvass/egyél/horkolj, de főleg az olyan dolgokat, amiket élvezel. Ez Khatzumoto módszerének lényege: szórakozva megtanulni japánul. (Számomra ez kicsit ellentmondásos, mert akármennyire japán-buzi vagyok - már elnézést -, azért napi 25 óra japán után szerintem nem szórakozás belekezdeni mondjuk egy japán online játékba. Felüdülés lenne latin betűket látni... no de mindegy.)
Még nem döntöttem el, komolyan ki fogom-e próbálni a módszert. Egyrészt mert konkrétan azt az utat nem tudom követni, amit ő: egyetemi keretek között is tanulom a japánt, tehát esélyem sincsen egyszerűen kihagyni a szavakat és a nyelvtant az életemből, amíg nem kenem-vágom az összes kanjit. Másrészt kételkedem is a módszer hatásosságában és a saját kitartásomban is, de ez már személyes.
Amit biztosan megfogadok a tanácsai közül, az az SRS program használata. SRS, azaz Spaced Repetition System. Ami kanjikat megtanulsz, szépen beviszed a gépbe (jelentést, olvasatot, ami tetszik), és a gép szépen kikérdezi tőled. 0-től 5-ig terjedő skálán kell értékelni azt, mennyire biztosan tudtad a választ (a számok jelentését nem részletezem, de pöpec kis rendszerről van szó), és a gép az értékelésed segítségével eldönti, milyen gyakran fogja kérdezni az adott kanjit. Ha kened-vágod, nem fogja azzal rabolni az idődet, hogy például az egyes szám kanjiját (一) kérdezgeti tőled naphosszat. Viszont amivel megszenvedsz, amit hamar elfelejtesz, azt kegyetlenül belédveri.
És a legfontosabb: folyamatosan, az összeset. Ha én az ilyen programokról korábban tudomást szerzek, nem izgulom hülyére magam japán vizsga előtt, mert a kanjik 70%-át egyszerűen elfelejtettem. Mindenkinek ajánlom ezt a módszert! Még nem próbáltam ki, ezért nem tudok személyes tapasztalatokat megosztani, de igyekszem majd erről is írni az elkövetkezendőkben.
A program, amit én letöltöttem, ingyenes, és a Mnemosyne névre hallgat, ennek a módszeréről írtam fentebb is. De természetesen ezen kívül számtalan (szintén ingyenes) program van még az interneten, nagy a választék, csak utána kell nézni. Szerintem egy próbát megér, veszíteni nem veszíthetünk sokat vele :)
Az utóbbi időben Twitteren/Facebookon/stb. egyre több japános témájú oldalt és kezdeményezést "követek" és "kedvelek", aminek köszönhetően néha olyan linkek birtokába jutok, hogy... csak na. Tegnap is ez történt, ugyanis egy Twitter bejegyzésnek hála rátaláltam Khatzumoto oldalára. Elsőre kaotikusnak tűnik, de a "Table of Contents" használatával már lényegesen könnyebb az ember dolga.
Aki nem akarja átrágni magát a leírásokon, azoknak röviden összefoglalom Khatzumoto történetét és technikáját. Egy szép napon úgy döntött, hogy megtanul japánul. 18 hónappal később folyékonyan beszélte a nyelvet, és bármilyen szakszöveggel könnyen megbirkózott. Mindezt persze kegyetlenül sok erőbefektetéssel érte el, de ez várható volt. Ami meghökkentő, az a módszer.
Az nem újdonság, hogy "ne tanuljunk nyelvtant", meg "úgy tanuljuk meg az idegen nyelvet is, mint az anyanyelvünket" - ilyenekről már sokat hallottunk, számtalan nyelvoktató könyv és hanganyag épül erre az elvre. Éppen ezért nem dobtam hanyatt magam, amikor Khatzumoto azt írta, ne magolj nyelvtant. De amikor úgy döntöttem, talán belevágok, szembetaláltam magam egy igen jellegzetes momentumával a Khatzumoto-féle módszernek: először tanuld meg a kanjikat.
Khatzumoto módszerét követve előbb sajátítja el az ember a 2000 alap kanjit angol jelentéssel, és csak ezután tanulja meg kimondani: Konnichiwa. Olvasatok - smafu, szavak - ráérnek, nyelvtan - felejtsd el. Kanjik. Még a kanákat is később tanulta meg, bár ehhez hozzáteszi, hogy ez nem lényeges a folyamat szempontjából, lehet a kanákkal is kezdeni.
És persze a módszer legfőbb lényege: amennyit csak tudsz és amit csak tudsz, mindent japánul hallgass/nézz/olvass/egyél/horkolj, de főleg az olyan dolgokat, amiket élvezel. Ez Khatzumoto módszerének lényege: szórakozva megtanulni japánul. (Számomra ez kicsit ellentmondásos, mert akármennyire japán-buzi vagyok - már elnézést -, azért napi 25 óra japán után szerintem nem szórakozás belekezdeni mondjuk egy japán online játékba. Felüdülés lenne latin betűket látni... no de mindegy.)
Még nem döntöttem el, komolyan ki fogom-e próbálni a módszert. Egyrészt mert konkrétan azt az utat nem tudom követni, amit ő: egyetemi keretek között is tanulom a japánt, tehát esélyem sincsen egyszerűen kihagyni a szavakat és a nyelvtant az életemből, amíg nem kenem-vágom az összes kanjit. Másrészt kételkedem is a módszer hatásosságában és a saját kitartásomban is, de ez már személyes.
Amit biztosan megfogadok a tanácsai közül, az az SRS program használata. SRS, azaz Spaced Repetition System. Ami kanjikat megtanulsz, szépen beviszed a gépbe (jelentést, olvasatot, ami tetszik), és a gép szépen kikérdezi tőled. 0-től 5-ig terjedő skálán kell értékelni azt, mennyire biztosan tudtad a választ (a számok jelentését nem részletezem, de pöpec kis rendszerről van szó), és a gép az értékelésed segítségével eldönti, milyen gyakran fogja kérdezni az adott kanjit. Ha kened-vágod, nem fogja azzal rabolni az idődet, hogy például az egyes szám kanjiját (一) kérdezgeti tőled naphosszat. Viszont amivel megszenvedsz, amit hamar elfelejtesz, azt kegyetlenül belédveri.
És a legfontosabb: folyamatosan, az összeset. Ha én az ilyen programokról korábban tudomást szerzek, nem izgulom hülyére magam japán vizsga előtt, mert a kanjik 70%-át egyszerűen elfelejtettem. Mindenkinek ajánlom ezt a módszert! Még nem próbáltam ki, ezért nem tudok személyes tapasztalatokat megosztani, de igyekszem majd erről is írni az elkövetkezendőkben.
A program, amit én letöltöttem, ingyenes, és a Mnemosyne névre hallgat, ennek a módszeréről írtam fentebb is. De természetesen ezen kívül számtalan (szintén ingyenes) program van még az interneten, nagy a választék, csak utána kell nézni. Szerintem egy próbát megér, veszíteni nem veszíthetünk sokat vele :)
2011. április 4., hétfő
Második ZH
Nos, ez a ZH sem volt könnyebb - számomra - mint az előző, de legalább sok-sok tanulsággal szolgált. Ezek egyike, hogy az olvasás-írás órákra igenis illene bejárnom, ugyanis egyre több problémát okoznak a mondatfordítások a ZH-ban. Valamint nem szabad elmismásolnom a nyelvtan tanulását sem. Valahogy mindig a szavak és a kanjik magolása kerül előtérbe nálam a készülésnél, és jókorákat koppanok, amikor nem tudom pontosan, az egyes nyelvtani anyagok hogyan is működnek. Mindent értek és tökéletesen világos, ahogy a kis összefoglalóimat olvasom, de ha magamtól kell írnom egy mondatot, gyakran elbizonytalanodom: ide most rövid forma, vagy te-forma, rövid formánál vajon kell-e da/na stb... Szóval valószínű példamondatok írogatásával igyekszem majd memorizálni a nyelvtant. És persze a szavak tanulásával kapcsolatban is szorgalmasabbnak kell lennem, nem ZH előtti utolsó napra kéne hagyni mind a három lecke szókincsét. A kanjikat illetően tervezem már egy ideje a Genki II-höz is kártyák készítését, de valahogy sosem jutok el odáig, hogy nekiálljak.
Körülbelül a derekán vagyunk a félévnek, és én sajnos nagyon elengedtem magam az utóbbi időben. Az angol kötelezőkkel is leálltam kissé, az esszék olvasása sem megy gyorsan - meg is kellett hosszabbítanom a kölcsönzést -, a mondattan handoutokkal sem törődtem az utóbbi időben, és úgy egyáltalán, a jegyzetgépeléssel is igen el vagyok maradva - pedig a japán kultúra és társadalmat nem csak magamnak gépelem!
Saját magam seggbebillentéseként ismét megjegyezném, hogy ezúttal - tőlem kissé szokatlan módon - felajánlottam a szaktársaimnak, hogy akinek szüksége van rá, annak elküldöm az órai jegyzeteimet japán kultúra és társadalomból. No de ha már van pofám ilyenekkel nagyzolni és terjeszteni a ki tudja mennyire pontos jegyzeteimet, akkor összekaphatnám magam, mert emlékeim szerint legalább három órával le vagyok maradva, és holnap jön a következő előadás! Noémi, tessék összeszedni magad!
Holnap reggel 8-tól 9-ig amerikai kultúra ZH-t fogok írni, itthon, előreláthatóan pizsamában, bolyhos lila papucsban, kávét szürcsölgetve és kócosan. Érdekes élmény lesz :) A legutóbbi helyzetjelentésem óta kiderült, hogy bár az órán a "Moodle" név hangzott el, mint a ZH kezelőfelülete, valójában a felmérésre az E-Learning felületén kerül sor. Már most fent van a teszt, csak még nem elérhető. Ha valaki nekiáll, attól a pillanattól kezdve 30 perc áll rendelkezésre a 20 kérdés megválaszolására. Ezzel kapcsolatban mindössze egy megjegyzésem van: ha a netem akkor kezd el szarakodni, amikor ZH-t írok, akkor ölni fogok. Bemegyek a UPC-hez és követelem a jövő félévi ösztöndíjam kiegészítését. Vagy nem tudom.
Most pedig - ha már ennyit vernyogtam arról, milyen fene lusta vagyok - megpróbálom kiválasztani a tantárgyak közül, mire is készüljek konkrétan. Gépeljek, vagy jegyzeteljek, esetleg olvassak... a bőség zavara.
Majd jelentkezem!
Körülbelül a derekán vagyunk a félévnek, és én sajnos nagyon elengedtem magam az utóbbi időben. Az angol kötelezőkkel is leálltam kissé, az esszék olvasása sem megy gyorsan - meg is kellett hosszabbítanom a kölcsönzést -, a mondattan handoutokkal sem törődtem az utóbbi időben, és úgy egyáltalán, a jegyzetgépeléssel is igen el vagyok maradva - pedig a japán kultúra és társadalmat nem csak magamnak gépelem!
Saját magam seggbebillentéseként ismét megjegyezném, hogy ezúttal - tőlem kissé szokatlan módon - felajánlottam a szaktársaimnak, hogy akinek szüksége van rá, annak elküldöm az órai jegyzeteimet japán kultúra és társadalomból. No de ha már van pofám ilyenekkel nagyzolni és terjeszteni a ki tudja mennyire pontos jegyzeteimet, akkor összekaphatnám magam, mert emlékeim szerint legalább három órával le vagyok maradva, és holnap jön a következő előadás! Noémi, tessék összeszedni magad!
Holnap reggel 8-tól 9-ig amerikai kultúra ZH-t fogok írni, itthon, előreláthatóan pizsamában, bolyhos lila papucsban, kávét szürcsölgetve és kócosan. Érdekes élmény lesz :) A legutóbbi helyzetjelentésem óta kiderült, hogy bár az órán a "Moodle" név hangzott el, mint a ZH kezelőfelülete, valójában a felmérésre az E-Learning felületén kerül sor. Már most fent van a teszt, csak még nem elérhető. Ha valaki nekiáll, attól a pillanattól kezdve 30 perc áll rendelkezésre a 20 kérdés megválaszolására. Ezzel kapcsolatban mindössze egy megjegyzésem van: ha a netem akkor kezd el szarakodni, amikor ZH-t írok, akkor ölni fogok. Bemegyek a UPC-hez és követelem a jövő félévi ösztöndíjam kiegészítését. Vagy nem tudom.
Most pedig - ha már ennyit vernyogtam arról, milyen fene lusta vagyok - megpróbálom kiválasztani a tantárgyak közül, mire is készüljek konkrétan. Gépeljek, vagy jegyzeteljek, esetleg olvassak... a bőség zavara.
Majd jelentkezem!
2011. március 30., szerda
Holnap megint ZH x)
Ismét elérkezett az idő egy kellemes ZH-írásra, ami ellen mindössze annyi kifogásom van, hogy nem tudom, mennyire leszek topon agyilag este hattól fél nyolcig, ugyanis ekkor fogjuk írni. Addig még meg kell váltanom a világot, mert ugyan begépeltem a szavakat, kanjikat és nyelvtant, az első kettőt ki is nyomtattam, de a tanulás még hátravan, sőt az olvasmányokkal is illene megbarátkoznom holnap estig. Terveim szerint a szavakat és kanjikat ma délelőtt (még művtöri előtt) tanulom meg, a nyelvtant délután nézegetem, az olvasmányokat pedig holnap nyelvek és írások valamint japán között rágom át. Kívánjatok sok szerencsét!
Az eredeti tervemhez képest nyilván el fogok csúszni, mert merész terv egy fél délelőtt alatt megtanulni minden szót és főleg az összes kanjit, de már meg szoktam hogy túl sokat tervezek :D Annyi mindenesetre biztos, hogy többet fogok tanulni, mint az előző ZH-ra, mert végül ugyan jól sikerült, ettől függetlenül nem voltam biztos a tudásomban... frusztráló úgy kanjikat írni egy dolgozatba, hogy "hát mintha ez a gyök lenne itt, vagy az a másik?" XD
Hogy mikor jelentkezem a ZH élménybeszámolójával, azt nem tudom, mert csütörtökön mikor este hazaérek, előreláthatóan pakolászni fogok, ugyanis másnap megyünk Szombathelyre meglátogatni az otthoniakat. És egészen vasárnapig nem is jövünk vissza, ami csak azért kétségbeejtő, mert kedden amerikai kultúra ZH XD Interneten! A Moodle segítségével, reggel 8-tól 9-ig interneten fogunk ZH-t írni. WTF? Én még ilyet életemben nem csináltam, de oké. Kicsit félek a kérdések jellegétől, mert Stan elég bátran jelentette ki, hogy csalni nem fogunk tudni... mi számít csalásnak? Hogy az ölemben van a tankönyv és a füzet - ezt hogy akadályozza meg? Kíváncsi vagyok, na :D Erről biztos mesélek majd.
Majd jelentkezem!
Az eredeti tervemhez képest nyilván el fogok csúszni, mert merész terv egy fél délelőtt alatt megtanulni minden szót és főleg az összes kanjit, de már meg szoktam hogy túl sokat tervezek :D Annyi mindenesetre biztos, hogy többet fogok tanulni, mint az előző ZH-ra, mert végül ugyan jól sikerült, ettől függetlenül nem voltam biztos a tudásomban... frusztráló úgy kanjikat írni egy dolgozatba, hogy "hát mintha ez a gyök lenne itt, vagy az a másik?" XD
Hogy mikor jelentkezem a ZH élménybeszámolójával, azt nem tudom, mert csütörtökön mikor este hazaérek, előreláthatóan pakolászni fogok, ugyanis másnap megyünk Szombathelyre meglátogatni az otthoniakat. És egészen vasárnapig nem is jövünk vissza, ami csak azért kétségbeejtő, mert kedden amerikai kultúra ZH XD Interneten! A Moodle segítségével, reggel 8-tól 9-ig interneten fogunk ZH-t írni. WTF? Én még ilyet életemben nem csináltam, de oké. Kicsit félek a kérdések jellegétől, mert Stan elég bátran jelentette ki, hogy csalni nem fogunk tudni... mi számít csalásnak? Hogy az ölemben van a tankönyv és a füzet - ezt hogy akadályozza meg? Kíváncsi vagyok, na :D Erről biztos mesélek majd.
Majd jelentkezem!
2011. január 15., szombat
Új címke: ti kérdeztétek - Kanjik három év alatt
Az utóbbi időben egyre több kérdést kapok e-mailben és kommentekben is, az ezekre adott válaszokat (és értelemszerűen a kérdéseket is) pedig szeretném hétköznapi bejegyzés formájában is közzé tenni, ami különösen az e-mailben érkezett kérdéseknél hasznos - ezt ugyanis csak én és a kérdező látom. (Persze a kommenteket sem biztos, hogy mindenki olvasgatja.)
Nem rég a japán írásjelekkel kapcsolatban merült fel kérdés a blogon, és hogy vajon mennyit fogunk megtanulni a kanjikból a harmadik év végére; egy kedves olvasóm, Géza tette fel a következő kérdést:
Erre én a következőképp válaszoltam:
http://www.mediafire.com/?7jljgw6f6n9w31p
Az iromány "A hang kultúrtörténete" címet kapta. Nem tudom, milyen szerzői jogokkal rendelkezik a tanárnő, de feltételezem, hogyha a saját blogján közzé tette, talán nem bánja, ha itt is megjelenik :)
Majd még jelentkezem! ^^
Nem rég a japán írásjelekkel kapcsolatban merült fel kérdés a blogon, és hogy vajon mennyit fogunk megtanulni a kanjikból a harmadik év végére; egy kedves olvasóm, Géza tette fel a következő kérdést:
Kedves Sedna, butácska kérdés, a japán szakon tananyag az ezer alap kanji? Mire diplomát kapsz, vágni fogod az első ezret? Tulajdonképpen csak arra vagyok kíváncsi, mennyi idő alatt tanulható meg? Köszönöm.
Erre én a következőképp válaszoltam:
Az első évben csak a Genki kanjijait vesszük elméletileg (317 db), de felsőbb évesektől hallani olyasmit, hogy egyik hétről a másikra 70-80 kanjit meg kell tanulniuk - ennek fényében (és egyébként is) biztos vagyok benne, hogy az első ezerig eljutunk, legalábbis a tananyag szerint biztosan.Majd a beszélgetésbe egy segítőkész és nálam lényegesen tájékozottabb szaktársam is bekapcsolódott, Dávid:
Egy átlagos 20 éves japán ember 2500-3000 kanjit felismer, úgyhogy igencsak szegényes lenne, ha egy egyetemi képzés során mi még az ezerig sem jutnánk el :)
Az, hogy ezek valóban biztos és használható tudásként megmaradnak-e nekünk, hallgatóknak, mondjuk harmadik év végére, már egészen más kérdés. Ahogy az is, hogy mennyi idő alatt tanulhatók meg ezek.
Ez utóbbi kérdésre a válaszom talán annyi lehet, hogy ez relatív :D Aki olyan beállítottságú (például nem vizuális típus, kézügyessége semmi, és az emlékezőtehetsége sem különösebben kiemelkedő, mindig gondban volt a tanulással), az nagyon nehezen tanul, és bizony neki talán egy évtized is kevés lenne ennyi kanjihoz. Aki viszont szerencsésebb tulajdonságokkal van megáldva, könnyen veszi az akadályt.
Ha konkrétan az egyetemi keretekre gondolsz, három év alatt - bár saját kútfőből mondom, bizonyítékom nincs rá - nagyon valószínű, hogy az első ezer kanjiig eljutunk, és én azon sem lennék meglepve, ha tovább is jutnánk. (Elvégre egy tisztességes japán újságot sem lehet elolvasni 1000 kanji ismeretével.)
Csak annyit fűznék hozzá, hogy ha minden igaz, a hivatalos kanjikat mind meg fogjuk tanulni a három év alatt (~2000), mert nem csak a nyelvórákon fogunk tanulni, hanem szakszövegolvasáson meg filológián, meg minden máson is. De azt is mondták, hogy a kanjitanulás a mi dolgunk, úgyhogy akkor se szólhatunk semmit, ha ezentúl csak hiraganával írnánk mindent, aztán a hatodik félévben elvárnák, hogy mindet tudjuk :DVégül tehát megállapodhatunk abban, hogy mondhatni nagyonsokrengeteg kanjit fogunk majd tudni. Mindemellett a kérdés felvetette azt a problémakört is, hogy hogyan is működik ez a kanji-dolog, ki mennyit ismer, hány hivatalos írásjel van, és a többi. Ehhez segítségül szeretnék megosztani egy linket, amire ma találtam rá Uchikawa-sensei blogján. Ő maga írt (magyarul, és milyen szépen!) egy nem túl hosszú de nem is túl rövid leírást a japán hangokról, írásjelekről, fonémákról, miegymásról. Akit érdekel, íme a tanárnő blogjáról vett link:
http://www.mediafire.com/?7jljgw6f6n9w31p
Az iromány "A hang kultúrtörténete" címet kapta. Nem tudom, milyen szerzői jogokkal rendelkezik a tanárnő, de feltételezem, hogyha a saját blogján közzé tette, talán nem bánja, ha itt is megjelenik :)
Majd még jelentkezem! ^^
2010. november 14., vasárnap
Ez is négy napos volt
Ismét egy négy napos hetet tudok magam mögött, pénteken ugyanis dékán által elrendelt oktatási szünet volt (az ELTE 375. születésnapjának apropóján). Ez azt jelentette, hogy elmaradt egy japán óra, így a hetedik és nyolcadik lecke olvasási és írási feladatait (hátul, a kanjiknál) itthon kellett megcsinálni. Ez pedig erősen ajánlott, tekintve, hogy kedden ismét ZH!
Egyre több kanjit tudunk, és egyre inkább úgy érzem, többet kéne gyakorolnom a régieket, mert amiket nem írogatok le a naplóba, azok bizony feledésbe merülnek. A történethez hozzá tartozik, hogy egy kedves szaktársamnak köszönhetően sikerült felfednem a Word-be való japánul gépelés rejtélyét. Ha hozzászokik az ember, meglepően egyszerű! Míg eddig a naplók első, "piszkozati" verzióját a füzetembe írtam, most már ezt is gépelem. (Lényegesen gyorsabb és egyszerűbb módszer, mint az írogatás.) Kezdem megérteni azoknak a híreszteléseknek az alapját, miszerint a számítógép elterjedésének köszönhetően a japán, kínai, stb. fiatalok kezdenek kijönni a gyakorlatból, ami az írásjelek írását illeti. Sokkal, de sokkal kényelmesebb gépelni, majd a lehetséges kanjik közül egy kattintással kiválasztani a megfelelőt, mint körmölni.
Mellesleg, ha igény van rá, leírom a mikéntet is, ami a gépelést illeti. Heni-san tudását továbbadva. (És utólagos engedelmével.)
A japán órákon - nem meglepő módon - a nyelvtani anyag is tekintélyesen szaporodik. Már elkezdtük tanulni a "rövid formát" is, ami számomra ismerősebben hangzik, gondolom, ez az animéknek köszönhető. Az országos jóbarátok és puszipajtások nem az udvariasabb formát preferálják, eddig pedig csak azt tanultuk :D
Eddig a pontig azt kell mondanom, a japán nyelvtan viszonylag egyszerű. Ha figyelembe vesszük, hogy már gyakorlatilag a függőbeszédet is vettük, igazából eddig még nem találkoztam olyan nyelvtani anyaggal, ami komoly fejtörést okozott volna. De ezt azért lekopogom, ki tudja, mit hoz a jövő, ha olyan egyszerű nyelv volna a japán, nyilván többen beszélnék XD
A többi tanóra szokás szerint tartja a színvonalat. És persze ahogy haladunk előre, egyre gyakrabban kerül elő a vizsga réme. Filozófiatörténet órán például a tanár úr bejelentette, hogy mintakérdéseket tesz fel az E-Learning felületre (amit szerintem érdemes lenne használni a tanároknak), mivel a taoizmussal kapcsolatos kérdéseket szinte senki sem tudja megválaszolni általában... biztató :D Retorikán pedig már meg is kaptuk az első két vizsgaidőpontot, amelyek még karácsony előtt kerülnek "megrendezésre"... szívesen túl lennék a nehezén minél hamarabb, de a vizsga jellege és a jelenlegi elvárások elbizonytalanítanak. Erről majd talán egy későbbi posztban.
A nyelvtudományt egyre jobban szeretem, a megtanulandó könyvvel is lassan, de biztosan haladok, kifejezetten érdekesnek találom. Nádasdy professzor úr pedig sohasem okoz csalódást :) Az ókori és keleti vallások óráján ezen a héten "zenét hallgattunk". Különféle népek és vallások zenéjét, recitációját, énekét. A vizsgán a hírek szerint zenefelismerés is lesz... ami azt hiszem, komoly akadályt fog jelenteni. Bár becsületesen bejárok minden órára, és jegyzeteket is készítek, az elhangzott "számokat" mégsem valószínű, hogy egy hallgatás után, utólag meg fogom tudni különböztetni. Majd kiderül :)
A művészettörténet házi feladatom lassan, de biztosan készül, a rajzolást lassan be kéne fejeznem, és át kéne térnem az írásra. Hogy mit és mennyit kell írni, arról sajnos fogalmam sincs, így női megérzés alapján fog megszületni a beadandó. Remélem megüti majd az elvárt színvonalat.
Holnap tehát újabb kanji teszt, holnapután pedig ZH, szurkoljon aki ráér :)
Egyre több kanjit tudunk, és egyre inkább úgy érzem, többet kéne gyakorolnom a régieket, mert amiket nem írogatok le a naplóba, azok bizony feledésbe merülnek. A történethez hozzá tartozik, hogy egy kedves szaktársamnak köszönhetően sikerült felfednem a Word-be való japánul gépelés rejtélyét. Ha hozzászokik az ember, meglepően egyszerű! Míg eddig a naplók első, "piszkozati" verzióját a füzetembe írtam, most már ezt is gépelem. (Lényegesen gyorsabb és egyszerűbb módszer, mint az írogatás.) Kezdem megérteni azoknak a híreszteléseknek az alapját, miszerint a számítógép elterjedésének köszönhetően a japán, kínai, stb. fiatalok kezdenek kijönni a gyakorlatból, ami az írásjelek írását illeti. Sokkal, de sokkal kényelmesebb gépelni, majd a lehetséges kanjik közül egy kattintással kiválasztani a megfelelőt, mint körmölni.
Mellesleg, ha igény van rá, leírom a mikéntet is, ami a gépelést illeti. Heni-san tudását továbbadva. (És utólagos engedelmével.)
A japán órákon - nem meglepő módon - a nyelvtani anyag is tekintélyesen szaporodik. Már elkezdtük tanulni a "rövid formát" is, ami számomra ismerősebben hangzik, gondolom, ez az animéknek köszönhető. Az országos jóbarátok és puszipajtások nem az udvariasabb formát preferálják, eddig pedig csak azt tanultuk :D
Eddig a pontig azt kell mondanom, a japán nyelvtan viszonylag egyszerű. Ha figyelembe vesszük, hogy már gyakorlatilag a függőbeszédet is vettük, igazából eddig még nem találkoztam olyan nyelvtani anyaggal, ami komoly fejtörést okozott volna. De ezt azért lekopogom, ki tudja, mit hoz a jövő, ha olyan egyszerű nyelv volna a japán, nyilván többen beszélnék XD
A többi tanóra szokás szerint tartja a színvonalat. És persze ahogy haladunk előre, egyre gyakrabban kerül elő a vizsga réme. Filozófiatörténet órán például a tanár úr bejelentette, hogy mintakérdéseket tesz fel az E-Learning felületre (amit szerintem érdemes lenne használni a tanároknak), mivel a taoizmussal kapcsolatos kérdéseket szinte senki sem tudja megválaszolni általában... biztató :D Retorikán pedig már meg is kaptuk az első két vizsgaidőpontot, amelyek még karácsony előtt kerülnek "megrendezésre"... szívesen túl lennék a nehezén minél hamarabb, de a vizsga jellege és a jelenlegi elvárások elbizonytalanítanak. Erről majd talán egy későbbi posztban.
A nyelvtudományt egyre jobban szeretem, a megtanulandó könyvvel is lassan, de biztosan haladok, kifejezetten érdekesnek találom. Nádasdy professzor úr pedig sohasem okoz csalódást :) Az ókori és keleti vallások óráján ezen a héten "zenét hallgattunk". Különféle népek és vallások zenéjét, recitációját, énekét. A vizsgán a hírek szerint zenefelismerés is lesz... ami azt hiszem, komoly akadályt fog jelenteni. Bár becsületesen bejárok minden órára, és jegyzeteket is készítek, az elhangzott "számokat" mégsem valószínű, hogy egy hallgatás után, utólag meg fogom tudni különböztetni. Majd kiderül :)
A művészettörténet házi feladatom lassan, de biztosan készül, a rajzolást lassan be kéne fejeznem, és át kéne térnem az írásra. Hogy mit és mennyit kell írni, arról sajnos fogalmam sincs, így női megérzés alapján fog megszületni a beadandó. Remélem megüti majd az elvárt színvonalat.
Holnap tehát újabb kanji teszt, holnapután pedig ZH, szurkoljon aki ráér :)
2010. november 7., vasárnap
Bekeményítünk :D
AUTHOR'S NOTE: Szokásos.
Bár a hét csak négy napos volt, azért sűrítve volt tartalommal :D
Japánon egyre komolyabb nyelvtanokat veszünk - a héten a hetedik leckét is kivégeztük. Az állandó kanjitanulás eddig számomra inkább szórakozás volt, mostanra azonban már nehézséggé lépett elő - kezdenek szaporodni az egymással keverhető, kicsit itt-ott hasonlító jelek.
A naplóírás is kezdett terhessé válni az utóbbi egy hétben, de azért ráveszem magam az írogatásra, mert hiába vagyok lusta dög, én is tapasztalom, hogy nagyon sokat segít a fejlődésben. (Főleg ha az ember nem két sort ír minden naphoz.) Például gyorsabban beivódnak a kanjik használat közben. Míg a naplóban kevésszer előforduló szavak kanjijait még nem tudom igazán, és magukat a szavakat is inkább hiraganákkal írom le, a gyakoribb kifejezéseket (pl. 食べる, 行く, 私) már eszembe sem jutna az egyszerűbb módszerrel leírni.
Voltunk a héten múzeumban is, mivel művészettörténetre beadandót kell csinálni - le kell rajzolni/festeni/szobrászolni/bármi az egyik kiállított tárgyat (bármelyiket), majd írni kell róla. Ez kissé igazságtalannak tűnik azokkal szemben, akiknek nem különösebben jó a kézügyessége, de szerintem mindenki megoldja majd valahogy :D A múzeum honlapja: KATT - Akit érdekel a kelet-ázsiai kultúra, egy rövidke délutáni programnak beiktathatja. Apró kis múzeum, de sok szép dolgot talál az ember, ha odafigyel, és a belépő is olcsó.
A hét többi órája nem okozott meglepetést, minden a megszokott medrében haladt.
Majd még szokás szerint jelentkezem! :D
食べる = taberu = enni
行く = iku = menni
私 = watashi = én
Bár a hét csak négy napos volt, azért sűrítve volt tartalommal :D
Japánon egyre komolyabb nyelvtanokat veszünk - a héten a hetedik leckét is kivégeztük. Az állandó kanjitanulás eddig számomra inkább szórakozás volt, mostanra azonban már nehézséggé lépett elő - kezdenek szaporodni az egymással keverhető, kicsit itt-ott hasonlító jelek.
A naplóírás is kezdett terhessé válni az utóbbi egy hétben, de azért ráveszem magam az írogatásra, mert hiába vagyok lusta dög, én is tapasztalom, hogy nagyon sokat segít a fejlődésben. (Főleg ha az ember nem két sort ír minden naphoz.) Például gyorsabban beivódnak a kanjik használat közben. Míg a naplóban kevésszer előforduló szavak kanjijait még nem tudom igazán, és magukat a szavakat is inkább hiraganákkal írom le, a gyakoribb kifejezéseket (pl. 食べる, 行く, 私) már eszembe sem jutna az egyszerűbb módszerrel leírni.
Voltunk a héten múzeumban is, mivel művészettörténetre beadandót kell csinálni - le kell rajzolni/festeni/szobrászolni/bármi az egyik kiállított tárgyat (bármelyiket), majd írni kell róla. Ez kissé igazságtalannak tűnik azokkal szemben, akiknek nem különösebben jó a kézügyessége, de szerintem mindenki megoldja majd valahogy :D A múzeum honlapja: KATT - Akit érdekel a kelet-ázsiai kultúra, egy rövidke délutáni programnak beiktathatja. Apró kis múzeum, de sok szép dolgot talál az ember, ha odafigyel, és a belépő is olcsó.
A hét többi órája nem okozott meglepetést, minden a megszokott medrében haladt.
Majd még szokás szerint jelentkezem! :D
食べる = taberu = enni
行く = iku = menni
私 = watashi = én
2010. október 16., szombat
Újabb hét telt el :)
AUTHOR'S NOTE: ne ijedj meg a hiraganától, ha nem tudod elolvasni, a bejegyzés alján van "szószedet".
Arra már nem is pazarlok túl sok energiát, hogy leírjam, milyen rövidnek tűnt ez az öt nap :D Kezdem rögtön a lényeggel.
A hétfői napom semmi szokatlant nem hozott. Ha valaki megnézte a féléves beosztást, láthatta, hogy aznap volt az első "olvasás, írás" kategóriájú óránk japánon, de igazából futhatna "gyakorlás" néven is. A Genkiben hátul (a kanjiknál) lévő feladatokat oldogattuk meg. Másnap, kedden pedig ZH volt! Mindenki szerint könnyű volt, hát, azért nekem kellett hozzá használnom az agyacskámat elég keményen, és nyilván így is lett benne jópár hiba :D A szavakban például biztos, mert egy-kettő olyanra is sikerült rákérdeznie Uchikawa-senseinek (már amennyiben ő állítja össze), amit pont nem sikerült a buksimba vernem :D Ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy rossz lett.
Egyre inkább úgy érzem, igen feszes tempóban haladunk. Jelenleg az eddigi tapasztalataim alapján azt mondom, az menjen (jöjjön :D) japán szakra, aki:
- nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezik VAGY
- hajlandó rá időt szánni. otthon is. nem csak vizsgaidőszakban.
Tényleg fontos, hogy az ember előre megtanulja egy lecke szavait. Legutóbb például a mellékneveket, melléknévragozást vettük, és ha nem tanulgattam volna meg előző este a szavak nagy részét, bizony el lettem volna veszve és semmit sem értettem volna meg. Nem arról van szó, hogy hülyének néz mindenki, mert nem tudsz jól szerepelni órán - bár ez sem felemelő. Megérteni nehéz, ha nem tanul az ember. Én szerencsémre viszonylag könnyen tanulok, és állítólag nyelvérzékem is van, mégis itthon is foglalkoznom kell vele. Újból megcsinálom a genki feladatait, nézegetem a munkafüzetet (amit kinyomtatni ugyan nem nyomtattam ki, de itt csücsül a gépemen). A szavak tanulása már evidens és említettem, emellett pedig ott vannak a kanjik is. Elég gyakran írunk belőlük tesztet, és bizony érdemes gyakorolni őket. Nem elég az egyszer-megtanulom-dogára módszer, vagyis dogára elég, de ez nem gimnázium, ahol a túlélés a tét. Ide azért jön az ember, hogy tényleg megtanulja a japán nyelvet, és ha kell, akkor minden nap írogatok egy-két kanjit (az összes addig tanultból), csak hogy tényleg rögzüljön.
Személyes nyelvtanulási módszerem az adott nyelven való gondolkodás :D És amikor kissé megégetem magam a forró olajjal vacsikészítés közben, önkéntelenül így kiáltok fel: あつい! - akkor tudom, hogy jó a módszer :D Furcsán hangozhat, de tényleg sokat segít. Persze a jelenlegi nyelvtudásommal nem tudok mindenhez gondolati kommentárt fűzni, de amit eddig tanultam, azt igyekszem kiaknázni. (A TV csatornák váltogatása közben rendszeresen つまらない -t mormogva nyomom meg a távirányító gombját.) A módszer alkalmazása meglepően egyszerű anime- és doramanézés közben, ahol (persze eredeti nyelven nézve) mindenki eleve japánul karattyol, és - belőlem legalábbis - ez azt váltja ki, hogy ugyanezen a nyelven kommentáljam az eseményeket. (Igen, szoktam beszélni a TV-hez/monitorhoz. De nyugi, csak ha egyedül vagyok.)
Említettem már, hogy megszereztem A nagyhatalmú sündisznócskát és a Genki II-t? Hihetetlenül örülök mind a kettőnek! A nagyhatalmú sündisznócska olvasása közben emberfeletti örömmel tölt el egy-egy általam ismert szó vagy szókapcsolat felfedezése, ráadásul a hiragana olvasásának gyakorlására is tökéletes. (Egy-két oldal elolvasása alatt is meglepően sokat fejlődöm vele! Alapesetben nem nagyon találni olyan szöveget, ami csak hiraganákkal, esetleg itt-ott katakanákkal van írva, úgyhogy ezért is nagyon hasznos a kis könyvecske.) Ja és persze, hiúságomat legyezgetvén örömmel zsebelem be a kíváncsi pillantásokat, amikor a metrón betűzgetem a könyvet :D A Genki II-t pedig már most imádom! Kisebb, mint a nyomtatott verzió (SOKKAL kisebb...), könnyebb, és szebb! Eleinte fájt a szívem azért a párezer forint árkülönbségért, de megbékéltem vele: megérte.
A ZH-t egyébként kedden osztja ki Uchikawa-sensei. Kíváncsi vagyok rá nagyon... meg arra is, hogy a kanji teszteket megkapjuk-e vajon. (Kettőt is írtunk már, egyiket sem kaptuk még vissza. Legalábbis én nem, és még nem lógtam egy gyakorlatról sem :D)
A hét hátralevő része nyugisan telt, szerdán elmaradt az egyetlen órám (művészettörténet), úgyhogy itthon lábadoztam (a hétvégén sikerült megfáznom vagy elkapnom valamit, hőemelkedéssel evickéltem egész vasárnap/hétfőn, de azért suliba bementem, kedden még ramatyul voltam - tökéletes időzítés a ZH-t tekintve -, szerdától már folyamatosan jobban vagyok, most már csak a torkom fájdogál meg köhögök). Csütörtökön a két ókori-keleti óra hamar elment, és észrevettem egy új összefüggést is. Minél előrébb ül az ember, annál érdekesebbnek tűnik az óra :D Persze nyilván vannak reménytelen tantárgyak... De például a csütörtöki ókori és keleti vallások órára épphogy beértem, azaz elöl volt már csak hely, és így még érdekesebbnek találtam a dolgot, mint egyébként :D Furcsa, majd még kísérletezem vele.
Pénteken volt a mellékneves japán óra, valamint egy angolszász, amin még mindig egy csomó érdekes dolgot tud mesélni a tanárnő, hihetetlen komolyan :D És a handoutok is felkerültek a netre, aminek külön örülök. Egyik-másik riasztóan hosszú, de átrágom magam rajtuk, ismerem magam :D
Mást azt hiszem nem akartam írni, vagy ha mégis, akkor még úgyis jelentkezem.
Bye! ^^
Ui.: Ó, megvan mit akartam még. A Libritől kaptam egy ugyanolyan e-mailt ugyanolyan szöveggel: keresik a könyvet, keresik.
あつい = forró
つまらない = unalmas
Arra már nem is pazarlok túl sok energiát, hogy leírjam, milyen rövidnek tűnt ez az öt nap :D Kezdem rögtön a lényeggel.
A hétfői napom semmi szokatlant nem hozott. Ha valaki megnézte a féléves beosztást, láthatta, hogy aznap volt az első "olvasás, írás" kategóriájú óránk japánon, de igazából futhatna "gyakorlás" néven is. A Genkiben hátul (a kanjiknál) lévő feladatokat oldogattuk meg. Másnap, kedden pedig ZH volt! Mindenki szerint könnyű volt, hát, azért nekem kellett hozzá használnom az agyacskámat elég keményen, és nyilván így is lett benne jópár hiba :D A szavakban például biztos, mert egy-kettő olyanra is sikerült rákérdeznie Uchikawa-senseinek (már amennyiben ő állítja össze), amit pont nem sikerült a buksimba vernem :D Ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy rossz lett.
Egyre inkább úgy érzem, igen feszes tempóban haladunk. Jelenleg az eddigi tapasztalataim alapján azt mondom, az menjen (jöjjön :D) japán szakra, aki:
- nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezik VAGY
- hajlandó rá időt szánni. otthon is. nem csak vizsgaidőszakban.
Tényleg fontos, hogy az ember előre megtanulja egy lecke szavait. Legutóbb például a mellékneveket, melléknévragozást vettük, és ha nem tanulgattam volna meg előző este a szavak nagy részét, bizony el lettem volna veszve és semmit sem értettem volna meg. Nem arról van szó, hogy hülyének néz mindenki, mert nem tudsz jól szerepelni órán - bár ez sem felemelő. Megérteni nehéz, ha nem tanul az ember. Én szerencsémre viszonylag könnyen tanulok, és állítólag nyelvérzékem is van, mégis itthon is foglalkoznom kell vele. Újból megcsinálom a genki feladatait, nézegetem a munkafüzetet (amit kinyomtatni ugyan nem nyomtattam ki, de itt csücsül a gépemen). A szavak tanulása már evidens és említettem, emellett pedig ott vannak a kanjik is. Elég gyakran írunk belőlük tesztet, és bizony érdemes gyakorolni őket. Nem elég az egyszer-megtanulom-dogára módszer, vagyis dogára elég, de ez nem gimnázium, ahol a túlélés a tét. Ide azért jön az ember, hogy tényleg megtanulja a japán nyelvet, és ha kell, akkor minden nap írogatok egy-két kanjit (az összes addig tanultból), csak hogy tényleg rögzüljön.
Személyes nyelvtanulási módszerem az adott nyelven való gondolkodás :D És amikor kissé megégetem magam a forró olajjal vacsikészítés közben, önkéntelenül így kiáltok fel: あつい! - akkor tudom, hogy jó a módszer :D Furcsán hangozhat, de tényleg sokat segít. Persze a jelenlegi nyelvtudásommal nem tudok mindenhez gondolati kommentárt fűzni, de amit eddig tanultam, azt igyekszem kiaknázni. (A TV csatornák váltogatása közben rendszeresen つまらない -t mormogva nyomom meg a távirányító gombját.) A módszer alkalmazása meglepően egyszerű anime- és doramanézés közben, ahol (persze eredeti nyelven nézve) mindenki eleve japánul karattyol, és - belőlem legalábbis - ez azt váltja ki, hogy ugyanezen a nyelven kommentáljam az eseményeket. (Igen, szoktam beszélni a TV-hez/monitorhoz. De nyugi, csak ha egyedül vagyok.)
Említettem már, hogy megszereztem A nagyhatalmú sündisznócskát és a Genki II-t? Hihetetlenül örülök mind a kettőnek! A nagyhatalmú sündisznócska olvasása közben emberfeletti örömmel tölt el egy-egy általam ismert szó vagy szókapcsolat felfedezése, ráadásul a hiragana olvasásának gyakorlására is tökéletes. (Egy-két oldal elolvasása alatt is meglepően sokat fejlődöm vele! Alapesetben nem nagyon találni olyan szöveget, ami csak hiraganákkal, esetleg itt-ott katakanákkal van írva, úgyhogy ezért is nagyon hasznos a kis könyvecske.) Ja és persze, hiúságomat legyezgetvén örömmel zsebelem be a kíváncsi pillantásokat, amikor a metrón betűzgetem a könyvet :D A Genki II-t pedig már most imádom! Kisebb, mint a nyomtatott verzió (SOKKAL kisebb...), könnyebb, és szebb! Eleinte fájt a szívem azért a párezer forint árkülönbségért, de megbékéltem vele: megérte.
A ZH-t egyébként kedden osztja ki Uchikawa-sensei. Kíváncsi vagyok rá nagyon... meg arra is, hogy a kanji teszteket megkapjuk-e vajon. (Kettőt is írtunk már, egyiket sem kaptuk még vissza. Legalábbis én nem, és még nem lógtam egy gyakorlatról sem :D)
A hét hátralevő része nyugisan telt, szerdán elmaradt az egyetlen órám (művészettörténet), úgyhogy itthon lábadoztam (a hétvégén sikerült megfáznom vagy elkapnom valamit, hőemelkedéssel evickéltem egész vasárnap/hétfőn, de azért suliba bementem, kedden még ramatyul voltam - tökéletes időzítés a ZH-t tekintve -, szerdától már folyamatosan jobban vagyok, most már csak a torkom fájdogál meg köhögök). Csütörtökön a két ókori-keleti óra hamar elment, és észrevettem egy új összefüggést is. Minél előrébb ül az ember, annál érdekesebbnek tűnik az óra :D Persze nyilván vannak reménytelen tantárgyak... De például a csütörtöki ókori és keleti vallások órára épphogy beértem, azaz elöl volt már csak hely, és így még érdekesebbnek találtam a dolgot, mint egyébként :D Furcsa, majd még kísérletezem vele.
Pénteken volt a mellékneves japán óra, valamint egy angolszász, amin még mindig egy csomó érdekes dolgot tud mesélni a tanárnő, hihetetlen komolyan :D És a handoutok is felkerültek a netre, aminek külön örülök. Egyik-másik riasztóan hosszú, de átrágom magam rajtuk, ismerem magam :D
Mást azt hiszem nem akartam írni, vagy ha mégis, akkor még úgyis jelentkezem.
Bye! ^^
Ui.: Ó, megvan mit akartam még. A Libritől kaptam egy ugyanolyan e-mailt ugyanolyan szöveggel: keresik a könyvet, keresik.
あつい = forró
つまらない = unalmas
Edit 2010. 10. 17. 22:54:
Dani kedvéért:
あつい = atsui = forró
つまらない = tsumaranai = unalmas
Dani kedvéért:
あつい = atsui = forró
つまらない = tsumaranai = unalmas
2010. október 6., szerda
Hétközépi helyzetjelentés
Nos, eljött ez a pillanat is, nem csak hétvégén írok blogot! ^^ Ez leginkább azért van így, mert összegyűlt egy kisebb kupac mondani/írnivalóm.
Először is! Link: KATT
Ez itt kérem szépen Móra Ferenc irománya, A nagyhatalmú sündisznócska japánra fordítva! Hogy ki által? Uchikawa-sensei által :) És nemsoká a birtokomban is lesz...! *sátáni kacaj*
Ezen kívül ha minden jól megy, szeretném beszerezni - szintén Uchikawa senseitől - a Genki II. tankönyvet, mert bár lehet, hogy olcsóbb nyomtatni (sőt biztos), a furiganákat (a kanjik alá írt aprópici kiolvasást segítő hiraganákat) egyszerűen NEM LEHET elolvasni. A minőség nem ugyanaz, távolról sem. Van, akinek annyira halvány, hogy kiolvashatatlan, és van, akinek szürke mező övez minden egyes karaktert, és azért nem lehet kibetűzni. (Én az utóbbi csoportba tartozom.) És mivel Uchikawa sensei jutányos áron bocsát rendelkezésünkre pár példányt (6000 jó magyar forint), kapva kapok az alkalmon - remélem nem későn.
Más is történt a héten. Közeledik az első japán zh, ami annyit jelent, hogy igen sürgősen de nagyon gyorsan be kell hoznia mindenkinek az esetleges lemaradásait. Mint kiderült, vannak olyan szaktársaim, akik bokros teendőik és egyéb körülmények miatt még a hiraganák olvasását sem fejlesztették tökélyre (hozzátenném, én is erősen szótagolós szinten evickélek, a katakanáknál pedig még rosszabb a helyzet). Ekkor került elő a gyakorlati jegy és a félév végi alapvizsga réme, és Uchikawa sensei felvilágosított minket: általában feleződik a létszám vizsgák idején. (Visszakapcsolván az előző bekezdéshez: az Uchikawa sensei által feleslegesen megrendelt tavalyi Genki II tankönyvek is azért maradtak a nyakán, mert a megrendelők időközben lemorzsolódtak.)
Ha esetleg valaki nem olvasna kommenteket, beraknám ide a Henitől kapott linket is (köszönet érte!) a Kojiki angol nyelvű verziójáról: KATT!
Ezen kívül a napokban (2010. 10. 03.) kaptam egy e-mailt a Libritől, a következő üzenettel:
Először is! Link: KATT
Ez itt kérem szépen Móra Ferenc irománya, A nagyhatalmú sündisznócska japánra fordítva! Hogy ki által? Uchikawa-sensei által :) És nemsoká a birtokomban is lesz...! *sátáni kacaj*
Ezen kívül ha minden jól megy, szeretném beszerezni - szintén Uchikawa senseitől - a Genki II. tankönyvet, mert bár lehet, hogy olcsóbb nyomtatni (sőt biztos), a furiganákat (a kanjik alá írt aprópici kiolvasást segítő hiraganákat) egyszerűen NEM LEHET elolvasni. A minőség nem ugyanaz, távolról sem. Van, akinek annyira halvány, hogy kiolvashatatlan, és van, akinek szürke mező övez minden egyes karaktert, és azért nem lehet kibetűzni. (Én az utóbbi csoportba tartozom.) És mivel Uchikawa sensei jutányos áron bocsát rendelkezésünkre pár példányt (6000 jó magyar forint), kapva kapok az alkalmon - remélem nem későn.
Más is történt a héten. Közeledik az első japán zh, ami annyit jelent, hogy igen sürgősen de nagyon gyorsan be kell hoznia mindenkinek az esetleges lemaradásait. Mint kiderült, vannak olyan szaktársaim, akik bokros teendőik és egyéb körülmények miatt még a hiraganák olvasását sem fejlesztették tökélyre (hozzátenném, én is erősen szótagolós szinten evickélek, a katakanáknál pedig még rosszabb a helyzet). Ekkor került elő a gyakorlati jegy és a félév végi alapvizsga réme, és Uchikawa sensei felvilágosított minket: általában feleződik a létszám vizsgák idején. (Visszakapcsolván az előző bekezdéshez: az Uchikawa sensei által feleslegesen megrendelt tavalyi Genki II tankönyvek is azért maradtak a nyakán, mert a megrendelők időközben lemorzsolódtak.)
Ha esetleg valaki nem olvasna kommenteket, beraknám ide a Henitől kapott linket is (köszönet érte!) a Kojiki angol nyelvű verziójáról: KATT!
Ezen kívül a napokban (2010. 10. 03.) kaptam egy e-mailt a Libritől, a következő üzenettel:
Kedves Gaál Noémi!
Köszönjük türelmét! Az Ön által igényelt könyvet még keressük, hamarosan bővebb tájékoztatást küldünk a keresés állapotáról.
Üdvözlettel,
a Libri Könyvkereső munkatársai
Tehát a japán történelmes könyvem keresése zajlik, már csak az a kérdés, megtalálják-e nekem.
A kanji teszt egyébként úgy érzem viszonylag jól sikerült, bár szokásomhoz híven annyira izgultam, hogy szinte fel sem fogtam mit írok... majd kiderül :) Pénteken ismét kanji teszt! Újabb 14 kanji. Majd valamikor felteszem az első féléves menetrendet, érdemes végignézni :D
Ennyi voltam így midterm status reportként. Majd még jelentkezem, ha nem is a hétvégén, majd valamikor hét elején. Take care!
Ui.: Nem emlékszem írtam-e már, de hibátlan lett a katakana tesztem ^^ És "Nagyon szépen írta!" minősítést is kapott ^^
Uui.: Jaj! Majd elfelejtettem. Lehet, hogy kalligráfia szakkör indul! Pályázni kell rá, meg minden, és elég kevesen jelentkeztünk, de én nagyon szeretném, ha sikerülne :) Szurkoljatok! :D
Tehát a japán történelmes könyvem keresése zajlik, már csak az a kérdés, megtalálják-e nekem.
A kanji teszt egyébként úgy érzem viszonylag jól sikerült, bár szokásomhoz híven annyira izgultam, hogy szinte fel sem fogtam mit írok... majd kiderül :) Pénteken ismét kanji teszt! Újabb 14 kanji. Majd valamikor felteszem az első féléves menetrendet, érdemes végignézni :D
Ennyi voltam így midterm status reportként. Majd még jelentkezem, ha nem is a hétvégén, majd valamikor hét elején. Take care!
Ui.: Nem emlékszem írtam-e már, de hibátlan lett a katakana tesztem ^^ És "Nagyon szépen írta!" minősítést is kapott ^^
Uui.: Jaj! Majd elfelejtettem. Lehet, hogy kalligráfia szakkör indul! Pályázni kell rá, meg minden, és elég kevesen jelentkeztünk, de én nagyon szeretném, ha sikerülne :) Szurkoljatok! :D
2010. október 2., szombat
A harmadik hét
És megint elröppent egy hét O.o Be kell vallanom, a blog létrehozásakor arra számítottam, hogy legalább minden második nap itt fogom körmölni a friss élményeket, de úgy tűnik, a heti egy bejegyzésre korlátozódik az írói exhibicionizmusom.
Mondanom sem kell, a japán órákon egyre gyorsabban haladunk! Már igéket is vettünk, amelyeket jelen időben állító és tagadó mondatként is használni tudunk :) Ezen kívül vettünk partikulákat a hely, az idő és a tárgy meghatározására, tehát már nem okozhat problémát az a mondat megszerkesztése, hogy "Szombaton a könyvtárban japán könyvet fogok olvasni". (Mert ugye, hogy egyszerű legyen, a jelen idő nem az éppen folyamatban lévő jelen idejű cselekvések leírására hivatott.)
Hétfőn kanji teszt! Tizenöt kanjit kell megtanulnom (a nagy részét már tudom), és kiválasztottam közülük a kedvencemet, a tíz vonásból álló 時 kanjit. (Olvasatai és egyéb: KATT - hihetetlenül hasznos oldal számomra, aki a kanjik tanulásában azt élvezi leginkább, hogy minél szebben írja le őket.) Ezen kívül a szavakat is illene tisztességesen megtanulnom, ugyanis egy kisebb(?) szóösszekeverés apropóján egyik legkedvesebb szaktársamat sikerült alkoholistává avatnom... (Bocsi Timi!) Ha valakinek ez mond valamit, számomra a のむ és a ねる hihetetlenül hasonlóak egymáshoz (hiraganában nem jártasak kedvéért: nomu és neru), az első jelentése inni, a másodiké aludni. Példamondatként mindössze egy ártatlan "Timi-san minden éjjel otthon alszik" mondatot kívántam összehozni, ehelyett "Timi-san minden éjjel otthon iszik" lett belőle, ami a japán nyelvben egyértelműen alkoholfogyasztásra utal... Hát, ez vagyok én :D
Ono sensei praktikái az egyes nyelvtani anyagok hű illusztrálására igen mulatságosak tudnak lenni :D Nem egyszerű magyar tudás nélkül japán nyelvtant tanítani magyar egyetemistáknak - de ő képes rá! :D És tartja magát ahhoz, hogy nem kommunikál velünk órán angolul.
A többi óra tekintetében... hm. Az angolszász politikai kultúra továbbra is hihetetlenül érdekes, a tanárnő meghökkentő sztorijai az amerikai alkotmánnyal kapcsolatban továbbra is le tudnak nyűgözni ^^ Az ókori és keleti nyelvek és írások harmadik előadásán egy harmadik professzor okított minket, és engem ez kezd egy kicsit zavarni... de lényegében mindegy, majd úgy rendezem utólag a jegyzeteimet, hogy értelmet nyerjenek :) A filozófiatörténet a héten először teljes pompájában zajlott, tehát konkrét vizsgaanyagot hallhattunk. Bár eltartott egy ideig, mire a professzor rátért a lényegre, végül számomra egész érdekes óra kerekedett a dologból. A japán kultúra és társadalom előadáson a sintóról esett szó, mint vallásról, és rövid betekintést is nyerhettünk a Kojiki által leírt "mítoszokba"... ezeket nem adták ki könyv formájában? Érdekesnek tűnnek a történetek, vagyis inkább mesék, ha valaki tud ilyesmiről, szóljon. (Angol nyelven is érdekelne.)
Más: Szabó Balázs (többek között az előbb említett japán kultúra és társadalom egyik előadója) még év elején felhívta a figyelmünket a japán történelemről szóló könyvek közül a Reischauer által írt kiadásra. Az interneten utánanézve szomorúan tapasztaltam, hogy jelenleg nem kapható, de kihasználva a Libri könyváruház egy érdekes és felettébb hasznos szolgáltatását (könyvkereső), lehet, hogy mégis hozzájutok a kötethez. (További információ a szolgáltatásról: KATT) Az igénylést szeptember 29-én adtam le, azóta - egyelőre - nem kaptam semmilyen visszajelzést. De hát ez még csak pár napja volt ^^ Mellesleg a könyv: KATT
Azt hiszem ennyit akartam mesélni, szurkoljatok hétfőn a kanji teszthez! ^^
Mondanom sem kell, a japán órákon egyre gyorsabban haladunk! Már igéket is vettünk, amelyeket jelen időben állító és tagadó mondatként is használni tudunk :) Ezen kívül vettünk partikulákat a hely, az idő és a tárgy meghatározására, tehát már nem okozhat problémát az a mondat megszerkesztése, hogy "Szombaton a könyvtárban japán könyvet fogok olvasni". (Mert ugye, hogy egyszerű legyen, a jelen idő nem az éppen folyamatban lévő jelen idejű cselekvések leírására hivatott.)
Hétfőn kanji teszt! Tizenöt kanjit kell megtanulnom (a nagy részét már tudom), és kiválasztottam közülük a kedvencemet, a tíz vonásból álló 時 kanjit. (Olvasatai és egyéb: KATT - hihetetlenül hasznos oldal számomra, aki a kanjik tanulásában azt élvezi leginkább, hogy minél szebben írja le őket.) Ezen kívül a szavakat is illene tisztességesen megtanulnom, ugyanis egy kisebb(?) szóösszekeverés apropóján egyik legkedvesebb szaktársamat sikerült alkoholistává avatnom... (Bocsi Timi!) Ha valakinek ez mond valamit, számomra a のむ és a ねる hihetetlenül hasonlóak egymáshoz (hiraganában nem jártasak kedvéért: nomu és neru), az első jelentése inni, a másodiké aludni. Példamondatként mindössze egy ártatlan "Timi-san minden éjjel otthon alszik" mondatot kívántam összehozni, ehelyett "Timi-san minden éjjel otthon iszik" lett belőle, ami a japán nyelvben egyértelműen alkoholfogyasztásra utal... Hát, ez vagyok én :D
Ono sensei praktikái az egyes nyelvtani anyagok hű illusztrálására igen mulatságosak tudnak lenni :D Nem egyszerű magyar tudás nélkül japán nyelvtant tanítani magyar egyetemistáknak - de ő képes rá! :D És tartja magát ahhoz, hogy nem kommunikál velünk órán angolul.
A többi óra tekintetében... hm. Az angolszász politikai kultúra továbbra is hihetetlenül érdekes, a tanárnő meghökkentő sztorijai az amerikai alkotmánnyal kapcsolatban továbbra is le tudnak nyűgözni ^^ Az ókori és keleti nyelvek és írások harmadik előadásán egy harmadik professzor okított minket, és engem ez kezd egy kicsit zavarni... de lényegében mindegy, majd úgy rendezem utólag a jegyzeteimet, hogy értelmet nyerjenek :) A filozófiatörténet a héten először teljes pompájában zajlott, tehát konkrét vizsgaanyagot hallhattunk. Bár eltartott egy ideig, mire a professzor rátért a lényegre, végül számomra egész érdekes óra kerekedett a dologból. A japán kultúra és társadalom előadáson a sintóról esett szó, mint vallásról, és rövid betekintést is nyerhettünk a Kojiki által leírt "mítoszokba"... ezeket nem adták ki könyv formájában? Érdekesnek tűnnek a történetek, vagyis inkább mesék, ha valaki tud ilyesmiről, szóljon. (Angol nyelven is érdekelne.)
Más: Szabó Balázs (többek között az előbb említett japán kultúra és társadalom egyik előadója) még év elején felhívta a figyelmünket a japán történelemről szóló könyvek közül a Reischauer által írt kiadásra. Az interneten utánanézve szomorúan tapasztaltam, hogy jelenleg nem kapható, de kihasználva a Libri könyváruház egy érdekes és felettébb hasznos szolgáltatását (könyvkereső), lehet, hogy mégis hozzájutok a kötethez. (További információ a szolgáltatásról: KATT) Az igénylést szeptember 29-én adtam le, azóta - egyelőre - nem kaptam semmilyen visszajelzést. De hát ez még csak pár napja volt ^^ Mellesleg a könyv: KATT
Azt hiszem ennyit akartam mesélni, szurkoljatok hétfőn a kanji teszthez! ^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)