A világ talán legidiótább módszere a japán nyelv megtanulására...

...de elvileg működik.

Az utóbbi időben Twitteren/Facebookon/stb. egyre több japános témájú oldalt és kezdeményezést "követek" és "kedvelek", aminek köszönhetően néha olyan linkek birtokába jutok, hogy... csak na. Tegnap is ez történt, ugyanis egy Twitter bejegyzésnek hála rátaláltam Khatzumoto oldalára. Elsőre kaotikusnak tűnik, de a "Table of Contents" használatával már lényegesen könnyebb az ember dolga.

Aki nem akarja átrágni magát a leírásokon, azoknak röviden összefoglalom Khatzumoto történetét és technikáját. Egy szép napon úgy döntött, hogy megtanul japánul. 18 hónappal később folyékonyan beszélte a nyelvet, és bármilyen szakszöveggel könnyen megbirkózott. Mindezt persze kegyetlenül sok erőbefektetéssel érte el, de ez várható volt. Ami meghökkentő, az a módszer.

Az nem újdonság, hogy "ne tanuljunk nyelvtant", meg "úgy tanuljuk meg az idegen nyelvet is, mint az anyanyelvünket" - ilyenekről már sokat hallottunk, számtalan nyelvoktató könyv és hanganyag épül erre az elvre. Éppen ezért nem dobtam hanyatt magam, amikor Khatzumoto azt írta, ne magolj nyelvtant. De amikor úgy döntöttem, talán belevágok, szembetaláltam magam egy igen jellegzetes momentumával a Khatzumoto-féle módszernek: először tanuld meg a kanjikat.

Khatzumoto módszerét követve előbb sajátítja el az ember a 2000 alap kanjit angol jelentéssel, és csak ezután tanulja meg kimondani: Konnichiwa. Olvasatok - smafu, szavak - ráérnek, nyelvtan - felejtsd el. Kanjik. Még a kanákat is később tanulta meg, bár ehhez hozzáteszi, hogy ez nem lényeges a folyamat szempontjából, lehet a kanákkal is kezdeni.

És persze a módszer legfőbb lényege: amennyit csak tudsz és amit csak tudsz, mindent japánul hallgass/nézz/olvass/egyél/horkolj, de főleg az olyan dolgokat, amiket élvezel. Ez Khatzumoto módszerének lényege: szórakozva megtanulni japánul. (Számomra ez kicsit ellentmondásos, mert akármennyire japán-buzi vagyok - már elnézést -, azért napi 25 óra japán után szerintem nem szórakozás belekezdeni mondjuk egy japán online játékba. Felüdülés lenne latin betűket látni... no de mindegy.)

Még nem döntöttem el, komolyan ki fogom-e próbálni a módszert. Egyrészt mert konkrétan azt az utat nem tudom követni, amit ő: egyetemi keretek között is tanulom a japánt, tehát esélyem sincsen egyszerűen kihagyni a szavakat és a nyelvtant az életemből, amíg nem kenem-vágom az összes kanjit. Másrészt kételkedem is a módszer hatásosságában és a saját kitartásomban is, de ez már személyes.

Amit biztosan megfogadok a tanácsai közül, az az SRS program használata. SRS, azaz Spaced Repetition System. Ami kanjikat megtanulsz, szépen beviszed a gépbe (jelentést, olvasatot, ami tetszik), és a gép szépen kikérdezi tőled. 0-től 5-ig terjedő skálán kell értékelni azt, mennyire biztosan tudtad a választ (a számok jelentését nem részletezem, de pöpec kis rendszerről van szó), és a gép az értékelésed segítségével eldönti, milyen gyakran fogja kérdezni az adott kanjit. Ha kened-vágod, nem fogja azzal rabolni az idődet, hogy például az egyes szám kanjiját (一) kérdezgeti tőled naphosszat. Viszont amivel megszenvedsz, amit hamar elfelejtesz, azt kegyetlenül belédveri.

És a legfontosabb: folyamatosan, az összeset. Ha én az ilyen programokról korábban tudomást szerzek, nem izgulom hülyére magam japán vizsga előtt, mert a kanjik 70%-át egyszerűen elfelejtettem. Mindenkinek ajánlom ezt a módszert! Még nem próbáltam ki, ezért nem tudok személyes tapasztalatokat megosztani, de igyekszem majd erről is írni az elkövetkezendőkben.

A program, amit én letöltöttem, ingyenes, és a Mnemosyne névre hallgat, ennek a módszeréről írtam fentebb is. De természetesen ezen kívül számtalan (szintén ingyenes) program van még az interneten, nagy a választék, csak utána kell nézni. Szerintem egy próbát megér, veszíteni nem veszíthetünk sokat vele :)