A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Japán Alapítvány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Japán Alapítvány. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. február 15., péntek
Könyvtári zsákmány
Csak egy rövidke képes beszámolót szeretnék megosztani veletek a mai, Japán Alapítványba tett kitérő eredményéről :D Nem titkolt vágyam sok-sok hasznos információt találni a szakdolgozatomhoz ezekben a példányokban :3
2012. szeptember 14., péntek
Az utolsó év első hete
Ha valaki rápillant az órarendemre, vagy csak figyelembe veszi, hogy 23 kreditet tudtam felvenni erre a félévre, jogosan fogalmazódik meg benne a gondolat - na ez egy laza félév lesz. Sajnos én jelenleg egyáltalán nem érzem így, ennek okát pedig rögtön részletezném is, az érdeklődők kedvéért :D
A hét első órája az Amerikai irodalom 1. volt. Csak bevezető előadásra került ugyan sor, de már ez is tartogatott meglepetéseket - azaz nem az előadás, hanem ami utána következett. De ne szaladjunk előre. Az előadásokat Benczik Vera tanárnő tartja, aki 20 perc alatt teljesen a szívembe lopta magát. Jó kedélyű, humorérzékkel is megáldott nőről van szó, aki sok más egyetemi tanárral ellentétben még emlékszik, milyen diáknak lenni. Őszintén kijelentette, hogy nehéz lesz a vizsga, de ugyanakkor beismerte, hogy annak idején ő sem kezdte el félév közben falni a kötelezőket. A rövidke előadás során végigvettük a félév témáit, szó esett a vizsgáról is, illetve a kötelezőkről.
Nem akarok túlozni, de szerintem rengeteg kötelező van. Egyrészt vannak antológiák, amelyekből jó pár művet el kell olvasni (a Norton antológia első részét már ki is kölcsönöztem, barátságos, 2500 oldalas darabról van szó), másrészt akadnak regények is, harmadrészt pedig van elméleti kötelező olvasmány is, amely a Bollobás-féle Az amerikai irodalom története c. könyvből olvasandó. Mivel tudtam, hogy ez utóbbira nagy lesz a kereslet, az első óra után rögtön a könyvtár felé vettem az irányt, gyorsan beregisztráltam erre a félévre, majd elmentem megkeresni a Bollobás-könyvet - és nem találtam. Az előttem sorban állók ugyanis elvitték az összes példányt :D
Tehát adott egy 300+ fő által végzett kurzus, illetve annak egy kötelező olvasmánya, amely az egész egyetem összes létező könyvtárában 12 kölcsönözhető példányban van meg, ebből 7 az anglisztikás, 2 az Egyetemi Könyvtárban, 3 pedig a Kari Olvasóban. Bár aki valami csoda folytán hozzájut, az is csak 2 hétig élvezheti a könyv társaságát, pedig minden órához külön-külön meg van adva pártíz oldal olvasmány. Szerencsére legjobb tudomásom szerint tudok szerezni ismerőstől egy példányt (itt is örök hálám érte!), de akinek nincs felsőbb éves (vagy már végzett) ismerőse, az ilyenkor mit tesz vajon?
Ugorjunk, mert erről hetekig tudnék panaszkodni. A kedd az Anglia történelme c. kurzussal indított, én Velich Andrea tanárnőhöz kerültem. (Sokan szívesen megfojtanának ezért, tudom.) Itt is csak egy bevezető előadást hallottunk, a követelményekről és a számonkérésről esett leginkább szó. Úgy érzem, ez az óra sem lesz sétagalopp, már csak azért sem, mert őszintén megvallom, sosem voltam különösebben jó viszonyban a történelemmel mint tantárggyal. Ezen az órán szintén elhangzott az előadó szájából, hogy a vizsga nehéz, úgyhogy én már csak a fejemet fogtam, amikor meghallottam XD Úgy tűnik, a túlzott őszinteség is ártalmas, legalábbis az idegeimre biztosan :D
Ezt követte a félév első japán gyakorlata, amit Uchikawa tanárnő tartott. Az óra az N2-es nyelvvizsgára hivatott felkészíteni minket, bár töredelmesen bevallom, én idén csak az N3-asnak megyek neki terveim szerint. (Tisztában vagyok a képességeimmel, és főleg a kanji-tudásommal :D) Tehát N2-es szintű olvasásértési feladatok gyakorlásával telt az óra nagy része, és ismét csak vallomást kell tennem: igen gyérül ment. Nagy buzgóságomban otthon előre furiganáztam jó néhány kifejezést, és csak ez mentett meg a teljes megszégyenüléstől. Ráébredtem ugyanis, hogy mind a szókincsem, mind a kanji-ismeretem hihetetlenül hiányos, és még az N3-as szintig is komoly gyakorlásra lesz szükségem... Az óra utolsó pár percében hallás utáni szövegértésre került sor, ami nekem úgy általában a gyengém (németből is az volt), japánból pedig úgy tűnik még inkább az. Alig értettem valamit az elhangzó szövegekből. Szóval röviden, tömören: 絶望した。
A keddi naphoz tartozik még a szabad kreditnek felvett Sámánizmus és népvallás c. óra, amit Birtalan tanárnő tart. A tanárnő stílusát már annak idején a közös keletes órákon is megkedveltem, ráadásul erről az óráról sokan állítják, hogy érdemes felvenni, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy én is így teszek. Az első órán már bele is kezdtünk az anyagba, és bár a tanárnő szereti, ha interaktívak az órák, én sajnos messze földön híres vagyok az órákon csendes természetemről (legalábbis azt hiszem XD), úgyhogy ilyen tekintetben valószínűleg csalódást fogok okozni.
A szerdai nap a Kortárs angol nyelvű irodalom előadással kezdődött, amire oly sokat emlegetett Andi barátnőm is elkísért (mert mi mást csinálna egy angol irodalom MA-s egyetemista szerdán reggel kilenckor, ha nem hobbiból ücsörög egy BA-s előadáson, de tényleg XD). Ez is egy amolyan ráhangolódós óra volt, bár végig meg volt tartva (ezt azért 45 perc esetében nem nehéz), és végre bizony megtudtuk a kötelező olvasmányokat. Ennél a tárgynál ugyanis komoly változtatásokat eszközöltek az előző évekhez képest: más tanárok kezébe került az előadás, így a kötelezők listája és a számonkérés is változott némileg.
Ezt az órát két óramegbeszélés követte: a japanisztikai szakszemináriumok és a szakszövegolvasás órák megbeszélései. Legnagyobb bánatomra nem tudok ebben a félévben két szakszemináriumot elvégezni, ugyanis egy időpontban tartják a kettőt, az osztódás pedig sajnos továbbra sem szerepel az alapozó bölcsész tárgyak között, minden igyekezetem ellenére sem. A szakszövegolvasás idén is csoportbontásban fog zajlani, de Umemura tanárnő távolléte miatt idén csak két csoport lesz. Önkéntes alapon szétválogattuk magunkat, jobb híján a tanárok személye és a témák alapján, ugyanis az időpont itt is megegyezik.
Megmondom őszintén, nem értem ezt az új módit a tanszéken, mármint hogy egy időpontban tartanak órákat. Szabó Balázs tanár úr ugyan megjegyezte, hogy így legalább az időpont tekintetében nincs megkötve a kezünk, és ennek a befolyásoló hatása nélkül tudunk csoportot választani, de azt azért mindenképpen hozzá kell tenni, hogy így ha valakinek az egyik ütközik, akkor bizony a másik is, és variálásra nem sok esély van (bár én szerencsére nem vagyok ilyen helyzetben).
Mindezt követően beültem a Csoma tanár úr által tartott Korea története 1. előadásra, amit az utolsó pillanatban vettem fel (talán előző este?). Eredetileg Koreai műveltség órát szerettem volna felvenni, de azt nem hirdettek ebben a félévben, viszont még egy-két kreditet muszáj volt felvennem, hogy ne az utolsó félévben kelljen hajkurásznom őket égen-földön. Rögtön bele is kezdtünk az órán az anyagba, a lelkes jegyzetelgetés pedig akut ínhüvelygyulladást eredményezett ugyan, de majd hozzászokom szépen lassan :D
A Japán irodalom 1. volt a nap utolsó előadása. Ezt egy eddig számomra ismeretlen terembe, az A 331-be írták ki, és mit ne mondjak, nem tetszik. Mármint a terem. Szörnyen visszhangzik, utcafronti ablakokkal, ráadásul Nyeste tanár úr nem az az öblös hangú dörgedelmes fajta, így néha nagyon nehéz volt kisilabizálni, mit is hallunk (azaz nem hallunk) éppen. Volt szó kötelező olvasmányokról, de konkrétumokat nem említett a tanár úr, talán majd következő órán sikerül meginterjúvolni őt, mert nem lenne rossz tudni, mit kell még bekalkulálnom a két angolos irodalom előadás kötelezői mellé. Ezen az órán egyébként már bele is vágtunk a tananyagba.
A csütörtöki napom egyetlen órája a másik japán gyakorlat volt, szintén Uchikawa tanárnővel. (Mit tagadjam, nagy fan vagyok :D) A Nihon wo shiru c. könyvet olvastuk-fordítgattuk, nekem nagyon szimpatikus volt, egyrészt, mert minden furiganázva van benne, másrészt pedig hihetetlenül egyszerű a szövege. Még én is megértettem :D Bár a tanárnő említette, hogy idővel nehezül a szöveg, a végén pedig már kifejezetten nagyon nehéz ^^; Reméljük, hogy ez még odébb van. Szóval ez az óra nem volt annyira nagy fejbekólintás, és a már nem létező önbizalmamat sem tiporta a föld alá :D Élveztem ^^
Ma a Japán Alapítvány könyvtárában voltunk Heni-channal (remélem nem zavarja, hogy nevesítek :D), mert mindketten némileg tanácstalanok vagyunk a szakdolgozat-témánkat illetően, azaz forráshiányban szenvedünk, de sajna nem sok segítséget találtunk, így pár óra után könyvekkel megpakolva ugyan, de kissé csalódottan távoztunk. (Ezennel kérek szépen mindenkit, hogy akinek otthon elfekvőben Harumi Befu könyve van, esetleg nihonjinron témába vágó bármilyen forrása, az ne fogja vissza magát :D)
A hét első órája az Amerikai irodalom 1. volt. Csak bevezető előadásra került ugyan sor, de már ez is tartogatott meglepetéseket - azaz nem az előadás, hanem ami utána következett. De ne szaladjunk előre. Az előadásokat Benczik Vera tanárnő tartja, aki 20 perc alatt teljesen a szívembe lopta magát. Jó kedélyű, humorérzékkel is megáldott nőről van szó, aki sok más egyetemi tanárral ellentétben még emlékszik, milyen diáknak lenni. Őszintén kijelentette, hogy nehéz lesz a vizsga, de ugyanakkor beismerte, hogy annak idején ő sem kezdte el félév közben falni a kötelezőket. A rövidke előadás során végigvettük a félév témáit, szó esett a vizsgáról is, illetve a kötelezőkről.
Nem akarok túlozni, de szerintem rengeteg kötelező van. Egyrészt vannak antológiák, amelyekből jó pár művet el kell olvasni (a Norton antológia első részét már ki is kölcsönöztem, barátságos, 2500 oldalas darabról van szó), másrészt akadnak regények is, harmadrészt pedig van elméleti kötelező olvasmány is, amely a Bollobás-féle Az amerikai irodalom története c. könyvből olvasandó. Mivel tudtam, hogy ez utóbbira nagy lesz a kereslet, az első óra után rögtön a könyvtár felé vettem az irányt, gyorsan beregisztráltam erre a félévre, majd elmentem megkeresni a Bollobás-könyvet - és nem találtam. Az előttem sorban állók ugyanis elvitték az összes példányt :D
Tehát adott egy 300+ fő által végzett kurzus, illetve annak egy kötelező olvasmánya, amely az egész egyetem összes létező könyvtárában 12 kölcsönözhető példányban van meg, ebből 7 az anglisztikás, 2 az Egyetemi Könyvtárban, 3 pedig a Kari Olvasóban. Bár aki valami csoda folytán hozzájut, az is csak 2 hétig élvezheti a könyv társaságát, pedig minden órához külön-külön meg van adva pártíz oldal olvasmány. Szerencsére legjobb tudomásom szerint tudok szerezni ismerőstől egy példányt (itt is örök hálám érte!), de akinek nincs felsőbb éves (vagy már végzett) ismerőse, az ilyenkor mit tesz vajon?
Ugorjunk, mert erről hetekig tudnék panaszkodni. A kedd az Anglia történelme c. kurzussal indított, én Velich Andrea tanárnőhöz kerültem. (Sokan szívesen megfojtanának ezért, tudom.) Itt is csak egy bevezető előadást hallottunk, a követelményekről és a számonkérésről esett leginkább szó. Úgy érzem, ez az óra sem lesz sétagalopp, már csak azért sem, mert őszintén megvallom, sosem voltam különösebben jó viszonyban a történelemmel mint tantárggyal. Ezen az órán szintén elhangzott az előadó szájából, hogy a vizsga nehéz, úgyhogy én már csak a fejemet fogtam, amikor meghallottam XD Úgy tűnik, a túlzott őszinteség is ártalmas, legalábbis az idegeimre biztosan :D
Ezt követte a félév első japán gyakorlata, amit Uchikawa tanárnő tartott. Az óra az N2-es nyelvvizsgára hivatott felkészíteni minket, bár töredelmesen bevallom, én idén csak az N3-asnak megyek neki terveim szerint. (Tisztában vagyok a képességeimmel, és főleg a kanji-tudásommal :D) Tehát N2-es szintű olvasásértési feladatok gyakorlásával telt az óra nagy része, és ismét csak vallomást kell tennem: igen gyérül ment. Nagy buzgóságomban otthon előre furiganáztam jó néhány kifejezést, és csak ez mentett meg a teljes megszégyenüléstől. Ráébredtem ugyanis, hogy mind a szókincsem, mind a kanji-ismeretem hihetetlenül hiányos, és még az N3-as szintig is komoly gyakorlásra lesz szükségem... Az óra utolsó pár percében hallás utáni szövegértésre került sor, ami nekem úgy általában a gyengém (németből is az volt), japánból pedig úgy tűnik még inkább az. Alig értettem valamit az elhangzó szövegekből. Szóval röviden, tömören: 絶望した。
A keddi naphoz tartozik még a szabad kreditnek felvett Sámánizmus és népvallás c. óra, amit Birtalan tanárnő tart. A tanárnő stílusát már annak idején a közös keletes órákon is megkedveltem, ráadásul erről az óráról sokan állítják, hogy érdemes felvenni, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy én is így teszek. Az első órán már bele is kezdtünk az anyagba, és bár a tanárnő szereti, ha interaktívak az órák, én sajnos messze földön híres vagyok az órákon csendes természetemről (legalábbis azt hiszem XD), úgyhogy ilyen tekintetben valószínűleg csalódást fogok okozni.
A szerdai nap a Kortárs angol nyelvű irodalom előadással kezdődött, amire oly sokat emlegetett Andi barátnőm is elkísért (mert mi mást csinálna egy angol irodalom MA-s egyetemista szerdán reggel kilenckor, ha nem hobbiból ücsörög egy BA-s előadáson, de tényleg XD). Ez is egy amolyan ráhangolódós óra volt, bár végig meg volt tartva (ezt azért 45 perc esetében nem nehéz), és végre bizony megtudtuk a kötelező olvasmányokat. Ennél a tárgynál ugyanis komoly változtatásokat eszközöltek az előző évekhez képest: más tanárok kezébe került az előadás, így a kötelezők listája és a számonkérés is változott némileg.
Ezt az órát két óramegbeszélés követte: a japanisztikai szakszemináriumok és a szakszövegolvasás órák megbeszélései. Legnagyobb bánatomra nem tudok ebben a félévben két szakszemináriumot elvégezni, ugyanis egy időpontban tartják a kettőt, az osztódás pedig sajnos továbbra sem szerepel az alapozó bölcsész tárgyak között, minden igyekezetem ellenére sem. A szakszövegolvasás idén is csoportbontásban fog zajlani, de Umemura tanárnő távolléte miatt idén csak két csoport lesz. Önkéntes alapon szétválogattuk magunkat, jobb híján a tanárok személye és a témák alapján, ugyanis az időpont itt is megegyezik.
Megmondom őszintén, nem értem ezt az új módit a tanszéken, mármint hogy egy időpontban tartanak órákat. Szabó Balázs tanár úr ugyan megjegyezte, hogy így legalább az időpont tekintetében nincs megkötve a kezünk, és ennek a befolyásoló hatása nélkül tudunk csoportot választani, de azt azért mindenképpen hozzá kell tenni, hogy így ha valakinek az egyik ütközik, akkor bizony a másik is, és variálásra nem sok esély van (bár én szerencsére nem vagyok ilyen helyzetben).
Mindezt követően beültem a Csoma tanár úr által tartott Korea története 1. előadásra, amit az utolsó pillanatban vettem fel (talán előző este?). Eredetileg Koreai műveltség órát szerettem volna felvenni, de azt nem hirdettek ebben a félévben, viszont még egy-két kreditet muszáj volt felvennem, hogy ne az utolsó félévben kelljen hajkurásznom őket égen-földön. Rögtön bele is kezdtünk az órán az anyagba, a lelkes jegyzetelgetés pedig akut ínhüvelygyulladást eredményezett ugyan, de majd hozzászokom szépen lassan :D
A Japán irodalom 1. volt a nap utolsó előadása. Ezt egy eddig számomra ismeretlen terembe, az A 331-be írták ki, és mit ne mondjak, nem tetszik. Mármint a terem. Szörnyen visszhangzik, utcafronti ablakokkal, ráadásul Nyeste tanár úr nem az az öblös hangú dörgedelmes fajta, így néha nagyon nehéz volt kisilabizálni, mit is hallunk (azaz nem hallunk) éppen. Volt szó kötelező olvasmányokról, de konkrétumokat nem említett a tanár úr, talán majd következő órán sikerül meginterjúvolni őt, mert nem lenne rossz tudni, mit kell még bekalkulálnom a két angolos irodalom előadás kötelezői mellé. Ezen az órán egyébként már bele is vágtunk a tananyagba.
A csütörtöki napom egyetlen órája a másik japán gyakorlat volt, szintén Uchikawa tanárnővel. (Mit tagadjam, nagy fan vagyok :D) A Nihon wo shiru c. könyvet olvastuk-fordítgattuk, nekem nagyon szimpatikus volt, egyrészt, mert minden furiganázva van benne, másrészt pedig hihetetlenül egyszerű a szövege. Még én is megértettem :D Bár a tanárnő említette, hogy idővel nehezül a szöveg, a végén pedig már kifejezetten nagyon nehéz ^^; Reméljük, hogy ez még odébb van. Szóval ez az óra nem volt annyira nagy fejbekólintás, és a már nem létező önbizalmamat sem tiporta a föld alá :D Élveztem ^^
Ma a Japán Alapítvány könyvtárában voltunk Heni-channal (remélem nem zavarja, hogy nevesítek :D), mert mindketten némileg tanácstalanok vagyunk a szakdolgozat-témánkat illetően, azaz forráshiányban szenvedünk, de sajna nem sok segítséget találtunk, így pár óra után könyvekkel megpakolva ugyan, de kissé csalódottan távoztunk. (Ezennel kérek szépen mindenkit, hogy akinek otthon elfekvőben Harumi Befu könyve van, esetleg nihonjinron témába vágó bármilyen forrása, az ne fogja vissza magát :D)
2012. szeptember 7., péntek
Nyelvparádé!
Biztosan a legtöbben már hallottatok róla, de ha mégsem, most szólok: ma, holnap és holnapután Nyelvparádé van a Millenárison! Aki számára újdonságként hat a program, kattintson ide, és nézzen körül, szerintem megéri kilátogatni :)
Én ma jártam körbe a placcot, oly sokat emlegetett felsőbb éves, azaz most már MA-s anglisztikás barátnőmmel, Andival, és egy kisebb csomag újsággal és szórólappal gazdagodva tértem haza, íme a szerzemények:
A bal felső sarokban a Konfuciusz Intézet ingyenes magazinja díszeleg, a Konfuciusz Krónika, amely az intézet tevékenységéről ír, interjút is olvashatunk benne, a tangutokról is van benne cikk, kínai-koreai kapcsolatokat is érint a kiadvány, de van benne szó a kínai krimiről és a Mennyei Mesterek szektájáról is. (A teljesség igénye nélkül.) Még mielőtt valaki megijedne, mindezt tisztán magyar nyelven, tehát nem kell megijedni, a kínai nyelvtudás nem követelmény :D
Elhoztam még ezen kívül két J-Like újságot is, ezeknek a böngészéséhez viszont már nem árt, ha az ember tud japánul :D (Bizonyos részek koreaiul, kínaiul és angolul is szerepelnek azért :D) Főleg diákokról, egyetemi életről, Japánban való tanulásról olvasgathatunk, kötetlen és humoros formában, néhol még egy-egy Pokémon is előbukkan itt-ott XD
A két J-Like között jobb oldalt felül a Japán Alapítvány őszi programfüzete látható, ezt talán nem kell részleteznem :D Bal oldalon a négyzet alakú füzetke a Momiji nyelviskoláé, akik egyébként 20%-os kedvezményt biztosítanak a nyelvtanfolyamaikból azoknak, akik ellátogatnak a Nyelvparádéra, így mindenképpen ajánlatos kinézni! ^^
A Nyelvparádé programfüzete mellett a Magyarországi Japánnyelv Oktatók Társaságának szórólapját láthatjátok, ezen szerepel az eddigi összes kiadványuk (szószedetek, feladatgyűjtemények, gyakorlófüzetek), amelyeket egyébként meg is lehet helyben vásárolni! :) Ezen kívül a Dekiru című magyar nyelvű japán nyelvkönyv (meg lehet ezt ennél értelmesebben fogalmazni? :D) "reklámja" is helyet kapott itt, valamint fel vannak sorolva azok magyarországi intézmények, ahol tanítanak japánt :)
Az alsó sorban lévő három papírka már csak a személyes érdeklődésemet tükrözik. A bal oldali szórólapon jelnyelv-tanfolyamokról szerepelnek információk - egy ideje perverzióm, hogy ezt is meg kéne tanulni, csak éppen az elszántság és a szorgalom hiányzik hozzá :D Nagyon kedvesek voltak a jelnyelvi standnál, nézhettünk a jelnyelvet tanulóknak készült gyakorlóvideót, és feliratkozhattunk e-mail címmel együtt egy hírlevélre is, hogy minden újdonságról tájékozottak legyünk :D
A kis alakú papírka az Országos Idegennyelvű Könyvtár prospektusa, itt nem mellesleg kedvezményes áron be is lehet iratkozni a könyvtárba, ha valakit esetleg érintene a dolog :) (Diákoknak egy évre 1300 forint, ha jól emlékszem.) Azt hiszem körül kellene néznem ott is :D A cuki BAB! felirat meg egy halom babzsákról szól csak, mániáim ezek is, én csak "szoszorgós fotel"-nek hívom őket :D
Jut eszembe, a Nemzeti Tankönyvkiadónál ki vannak pakolva a Dekiru könyvek, az első és az új második kötet is, kedvezményes áron megvásárolhatók, ha jól rémlik 5200 forintos áron :)
Ezen kívül a Nyelvparádén van lehetőség próbanyelvvizsga letételére is, Euroexam és ECL próbanyelvvizsgát biztosan láttam, de ezen kívül lehet, hogy másféle is van, nem tudom :D Az Euroexam-nél még szóbelizni is lehet! (Persze lehet, hogy az ECL-nél is, na tessék, megbízható információforrás vagyok, mi? XD) Vannak ezen kívül mindenféle nyereményjátékok és sorsolások is, minden stand próbál interaktív lenni :)
Majd' elfelejtettem! A japános részlegen (a Japán Alapítvány, a Momiji nyelviskola és a Magyarországi Japánnyelv Oktatók Társasága egy standon belül találhatók meg) lehet vásárolni csecsebecséket is könyveken kívül, mi például Andival vettünk ilyen gumis karkötőt, íme!
Én jól éreztem magam, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy kilátogasson, nyelviskoláknál rengeteg kedvezmény van (nem csak a Momijinál), nyelvvizsgákról rengeteget megtudhatunk, külföldi munkalehetőségekről is lehet érdeklődni, segédanyagokat is egy halom különféle standról lehet vásárolni, úgyhogy hajrá! ^^
Én ma jártam körbe a placcot, oly sokat emlegetett felsőbb éves, azaz most már MA-s anglisztikás barátnőmmel, Andival, és egy kisebb csomag újsággal és szórólappal gazdagodva tértem haza, íme a szerzemények:
 |
| A szerzeményeim, mind ingyen volt! :D |
A bal felső sarokban a Konfuciusz Intézet ingyenes magazinja díszeleg, a Konfuciusz Krónika, amely az intézet tevékenységéről ír, interjút is olvashatunk benne, a tangutokról is van benne cikk, kínai-koreai kapcsolatokat is érint a kiadvány, de van benne szó a kínai krimiről és a Mennyei Mesterek szektájáról is. (A teljesség igénye nélkül.) Még mielőtt valaki megijedne, mindezt tisztán magyar nyelven, tehát nem kell megijedni, a kínai nyelvtudás nem követelmény :D
Elhoztam még ezen kívül két J-Like újságot is, ezeknek a böngészéséhez viszont már nem árt, ha az ember tud japánul :D (Bizonyos részek koreaiul, kínaiul és angolul is szerepelnek azért :D) Főleg diákokról, egyetemi életről, Japánban való tanulásról olvasgathatunk, kötetlen és humoros formában, néhol még egy-egy Pokémon is előbukkan itt-ott XD
A két J-Like között jobb oldalt felül a Japán Alapítvány őszi programfüzete látható, ezt talán nem kell részleteznem :D Bal oldalon a négyzet alakú füzetke a Momiji nyelviskoláé, akik egyébként 20%-os kedvezményt biztosítanak a nyelvtanfolyamaikból azoknak, akik ellátogatnak a Nyelvparádéra, így mindenképpen ajánlatos kinézni! ^^
A Nyelvparádé programfüzete mellett a Magyarországi Japánnyelv Oktatók Társaságának szórólapját láthatjátok, ezen szerepel az eddigi összes kiadványuk (szószedetek, feladatgyűjtemények, gyakorlófüzetek), amelyeket egyébként meg is lehet helyben vásárolni! :) Ezen kívül a Dekiru című magyar nyelvű japán nyelvkönyv (meg lehet ezt ennél értelmesebben fogalmazni? :D) "reklámja" is helyet kapott itt, valamint fel vannak sorolva azok magyarországi intézmények, ahol tanítanak japánt :)
Az alsó sorban lévő három papírka már csak a személyes érdeklődésemet tükrözik. A bal oldali szórólapon jelnyelv-tanfolyamokról szerepelnek információk - egy ideje perverzióm, hogy ezt is meg kéne tanulni, csak éppen az elszántság és a szorgalom hiányzik hozzá :D Nagyon kedvesek voltak a jelnyelvi standnál, nézhettünk a jelnyelvet tanulóknak készült gyakorlóvideót, és feliratkozhattunk e-mail címmel együtt egy hírlevélre is, hogy minden újdonságról tájékozottak legyünk :D
A kis alakú papírka az Országos Idegennyelvű Könyvtár prospektusa, itt nem mellesleg kedvezményes áron be is lehet iratkozni a könyvtárba, ha valakit esetleg érintene a dolog :) (Diákoknak egy évre 1300 forint, ha jól emlékszem.) Azt hiszem körül kellene néznem ott is :D A cuki BAB! felirat meg egy halom babzsákról szól csak, mániáim ezek is, én csak "szoszorgós fotel"-nek hívom őket :D
Jut eszembe, a Nemzeti Tankönyvkiadónál ki vannak pakolva a Dekiru könyvek, az első és az új második kötet is, kedvezményes áron megvásárolhatók, ha jól rémlik 5200 forintos áron :)
Ezen kívül a Nyelvparádén van lehetőség próbanyelvvizsga letételére is, Euroexam és ECL próbanyelvvizsgát biztosan láttam, de ezen kívül lehet, hogy másféle is van, nem tudom :D Az Euroexam-nél még szóbelizni is lehet! (Persze lehet, hogy az ECL-nél is, na tessék, megbízható információforrás vagyok, mi? XD) Vannak ezen kívül mindenféle nyereményjátékok és sorsolások is, minden stand próbál interaktív lenni :)
Majd' elfelejtettem! A japános részlegen (a Japán Alapítvány, a Momiji nyelviskola és a Magyarországi Japánnyelv Oktatók Társasága egy standon belül találhatók meg) lehet vásárolni csecsebecséket is könyveken kívül, mi például Andival vettünk ilyen gumis karkötőt, íme!
 |
| 日本がんばれ！ |
Én jól éreztem magam, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy kilátogasson, nyelviskoláknál rengeteg kedvezmény van (nem csak a Momijinál), nyelvvizsgákról rengeteget megtudhatunk, külföldi munkalehetőségekről is lehet érdeklődni, segédanyagokat is egy halom különféle standról lehet vásárolni, úgyhogy hajrá! ^^
2012. április 24., kedd
Elhavazva
Őszinte bocsánatotokért esedezem, amiért alig hallotok felőlem valamit (akinek nagyon hiányzom, ajánlom a Twittert, bár manapság erőteljes Kpop-túltengést mutatnak a bejegyzéseim), de a nyakamba zúdult úgy körülbelül minden, amit eddig halogattam a félév során. A Naptár menüpontot végigböngészve szembesülhettek vele, miről is beszélek, de azért leírom, hadd panaszkodjak egy kicsit "nagyközönség" előtt is, a közeli barátaim már úgyis unják valószínűleg :D
Haladjunk időrendi sorrendben, holnap régi japán ZH. Két óra anyagából írunk csak, de két olyan óráéból, amelyeken én pont nem vettem részt... kedves szaktársam, Reni-chan segítőkészségére vagyok utalva, az ő jegyzeteivel fogok erőteljesen barátkozni a délután hátralevő részében. Bevallottan képtelen vagyok mások jegyzeteiből tanulni, úgyhogy kellemes kis kihívás elé nézek.
Csütörtökön előadást tartok Papp Melinda tanárnő szakszemináriumán Nihonjinron témában. Az anyagokat már összegyűjtöttem (szeretlek, JSTOR!), és bár a Japán Alapítvány könyvtárába is ellátogattam, meglepően kevés információt sikerült összegyűjtenem, konkrétan az összes adat, amit találtam, és nem csak a jelenség fél mondatban történő megemlítése volt, az egy japán kulturális enciklopédia vonatkozó szócikke volt. A téma maga nagyon érdekel, és bár főleg a történelmi vonatkozásaira szerettem volna kiélezni az előadást, forrás hiányában valószínűleg a szociológiai és antropológiai területen lesz a hangsúly.
Pénteken tudományos íráskészségen tartok előadást, itt a kihívás egyrészt egy alkalmas és érdekes kutatási cikk (research paper, mindenki fordítsa le magának, ahogy tetszik :D) találása, valamint annak a maximum 8(!), de inkább 6(!) percben való ledarálása. Ez azért kihívás. Bár voltam már az anglisztikás könyvtárban, és végignyálaztam az ELT és az Applied Linguistics névre hallgató folyóiratok nagy részét is, semmit nem találtam, ami igazán felkeltette volna az érdeklődésemet, így valószínűleg ismét a JSTOR-hoz fogok fordulni. (Ég áldja a stunnelt.)
A hosszú hétvégén nem fogok lazsálni, az egyszer biztos, ugyanis vészesen közeleg egy halom beadandó határideje, valamint a félév végi ZH-k is egyre veszélyesebb közelségbe kerülnek. Május 7-én, hétfőn például szakszövegolvasás tesztre kerül sor, ez annyit jelent, hogy kapunk pár mondatot fordítani, azokból a szövegekből, amelyeket eddig vettünk a félév során. (Összesen 5 szövegre lett leszűkítve a "kínálat", szótárhasználat természetesen nem megengedett, furiganákra nyilván nem érdemes számítani.) Egyetlen aggodalmam, hogy az egyik órán nem tudtam megjelenni, így az 5 szövegből csak 4-gyel tudok maradéktalanul megbirkózni. Csoporttársak segítségét kell igénybe vennem :D
Másnap, azaz kedden esedékes a Sági Attila-féle szakszemináriumi házi dolgozat leadása, amely ugyebár a koreai-japán nyelvrokonságot dolgozza fel, legalábbis az enyém :D Az előadásra ugyan már annak idején sok anyagot gyűjtöttem, kicsit rendszerezetlennek találom őket ahhoz, hogy egy az egyben házi dolgozatnak nyilváníthassam, ráadásul a japán nyelvű források közül sokat egyszerűen nem volt időm feldolgozni aktuálisan - nem mintha most időmilliomos lennék, de nem keresünk kifogásokat :D Hogy terjedelem tekintetében mik az elvárások, azt egyelőre nem tudom, mert volt már szó öt oldalról, meg 6000 szóról is, a kettő viszont nagyon nem egy kategória.
Szerdán a filológia házi feladat leadási határideje fenyeget, amely egy japán nyelvű szöveg lefordítása, illetve filológiai elemzése. (Magyarul egy bekezdés szöveg, másfél oldal lábjegyzet :D) Ennek igazából szívesen nekiállnék, lelkesedem a dologért, csak egy időnyerőre volna szükségem a folyamathoz :D
Szintén szerdán a filológia ZH-ra is sor kerül majd, ami az egész féléves anyagot foglalja majd magába. A handout-okat nézegetve az elsődleges problémám valószínűleg az lesz majd, hogy nem fogom tudni eldönteni, mi számít fontosnak, és mi kevésbé :D
Csütörtökön a Papp Melinda-féle szakszemináriumi házi dolgozat leadása esedékes, a fentebb említett Nihonjinron témakörből. Ezzel nem lesz gond szerintem, az irányelvek konkrétak: 2500 szó, a Monumenta Nipponica formázási elveit követve. És persze sok-sok forrás!
Az ezt követő hétfőn (pénteken csak azért nem történik semmi, mert tanszüneti nap lesz XD) előreláthatóan vért fogok izzadni, ugyanis egyrészt le kell adni Uchikawának a könyvolvasós óra házi dolgozatát, egy 3 A4-es oldalnyi fogalmazást az olvasmányunkról, ezen kívül félév végi ZH-t írunk a másik japán gyakorlat anyagából, illetve leíró nyelvtanból is. A hétfők alapból szépek, hát még így hogy fogom élvezni :D
Valószínűnek tartom, hogy a képbe még bejön majd egy koreai számonkérés is, minden bizonnyal írásbeli, ahogy előző félévben is. Mindemellett foglalkoznom kellene a Tolkien-előadás fordításával is, ha már egyszer szeretnék megajánlott jegyet szerezni. A rögtön május végére kiírt angol alapvizsgáról már ne is beszéljünk, főleg a szóbeli részéről... Képzelhetitek, mennyire várom.
Na szóval, túl fogom élni az elkövetkezendő pár hetet? Tegyék meg tétjeiket :D
Búcsúzóul egy hihetetlenül idevágó kép:
Haladjunk időrendi sorrendben, holnap régi japán ZH. Két óra anyagából írunk csak, de két olyan óráéból, amelyeken én pont nem vettem részt... kedves szaktársam, Reni-chan segítőkészségére vagyok utalva, az ő jegyzeteivel fogok erőteljesen barátkozni a délután hátralevő részében. Bevallottan képtelen vagyok mások jegyzeteiből tanulni, úgyhogy kellemes kis kihívás elé nézek.
Csütörtökön előadást tartok Papp Melinda tanárnő szakszemináriumán Nihonjinron témában. Az anyagokat már összegyűjtöttem (szeretlek, JSTOR!), és bár a Japán Alapítvány könyvtárába is ellátogattam, meglepően kevés információt sikerült összegyűjtenem, konkrétan az összes adat, amit találtam, és nem csak a jelenség fél mondatban történő megemlítése volt, az egy japán kulturális enciklopédia vonatkozó szócikke volt. A téma maga nagyon érdekel, és bár főleg a történelmi vonatkozásaira szerettem volna kiélezni az előadást, forrás hiányában valószínűleg a szociológiai és antropológiai területen lesz a hangsúly.
Pénteken tudományos íráskészségen tartok előadást, itt a kihívás egyrészt egy alkalmas és érdekes kutatási cikk (research paper, mindenki fordítsa le magának, ahogy tetszik :D) találása, valamint annak a maximum 8(!), de inkább 6(!) percben való ledarálása. Ez azért kihívás. Bár voltam már az anglisztikás könyvtárban, és végignyálaztam az ELT és az Applied Linguistics névre hallgató folyóiratok nagy részét is, semmit nem találtam, ami igazán felkeltette volna az érdeklődésemet, így valószínűleg ismét a JSTOR-hoz fogok fordulni. (Ég áldja a stunnelt.)
A hosszú hétvégén nem fogok lazsálni, az egyszer biztos, ugyanis vészesen közeleg egy halom beadandó határideje, valamint a félév végi ZH-k is egyre veszélyesebb közelségbe kerülnek. Május 7-én, hétfőn például szakszövegolvasás tesztre kerül sor, ez annyit jelent, hogy kapunk pár mondatot fordítani, azokból a szövegekből, amelyeket eddig vettünk a félév során. (Összesen 5 szövegre lett leszűkítve a "kínálat", szótárhasználat természetesen nem megengedett, furiganákra nyilván nem érdemes számítani.) Egyetlen aggodalmam, hogy az egyik órán nem tudtam megjelenni, így az 5 szövegből csak 4-gyel tudok maradéktalanul megbirkózni. Csoporttársak segítségét kell igénybe vennem :D
Másnap, azaz kedden esedékes a Sági Attila-féle szakszemináriumi házi dolgozat leadása, amely ugyebár a koreai-japán nyelvrokonságot dolgozza fel, legalábbis az enyém :D Az előadásra ugyan már annak idején sok anyagot gyűjtöttem, kicsit rendszerezetlennek találom őket ahhoz, hogy egy az egyben házi dolgozatnak nyilváníthassam, ráadásul a japán nyelvű források közül sokat egyszerűen nem volt időm feldolgozni aktuálisan - nem mintha most időmilliomos lennék, de nem keresünk kifogásokat :D Hogy terjedelem tekintetében mik az elvárások, azt egyelőre nem tudom, mert volt már szó öt oldalról, meg 6000 szóról is, a kettő viszont nagyon nem egy kategória.
Szerdán a filológia házi feladat leadási határideje fenyeget, amely egy japán nyelvű szöveg lefordítása, illetve filológiai elemzése. (Magyarul egy bekezdés szöveg, másfél oldal lábjegyzet :D) Ennek igazából szívesen nekiállnék, lelkesedem a dologért, csak egy időnyerőre volna szükségem a folyamathoz :D
Szintén szerdán a filológia ZH-ra is sor kerül majd, ami az egész féléves anyagot foglalja majd magába. A handout-okat nézegetve az elsődleges problémám valószínűleg az lesz majd, hogy nem fogom tudni eldönteni, mi számít fontosnak, és mi kevésbé :D
Csütörtökön a Papp Melinda-féle szakszemináriumi házi dolgozat leadása esedékes, a fentebb említett Nihonjinron témakörből. Ezzel nem lesz gond szerintem, az irányelvek konkrétak: 2500 szó, a Monumenta Nipponica formázási elveit követve. És persze sok-sok forrás!
Az ezt követő hétfőn (pénteken csak azért nem történik semmi, mert tanszüneti nap lesz XD) előreláthatóan vért fogok izzadni, ugyanis egyrészt le kell adni Uchikawának a könyvolvasós óra házi dolgozatát, egy 3 A4-es oldalnyi fogalmazást az olvasmányunkról, ezen kívül félév végi ZH-t írunk a másik japán gyakorlat anyagából, illetve leíró nyelvtanból is. A hétfők alapból szépek, hát még így hogy fogom élvezni :D
Valószínűnek tartom, hogy a képbe még bejön majd egy koreai számonkérés is, minden bizonnyal írásbeli, ahogy előző félévben is. Mindemellett foglalkoznom kellene a Tolkien-előadás fordításával is, ha már egyszer szeretnék megajánlott jegyet szerezni. A rögtön május végére kiírt angol alapvizsgáról már ne is beszéljünk, főleg a szóbeli részéről... Képzelhetitek, mennyire várom.
Na szóval, túl fogom élni az elkövetkezendő pár hetet? Tegyék meg tétjeiket :D
Búcsúzóul egy hihetetlenül idevágó kép:
2012. március 9., péntek
Szerény kincsesbánya
A héten életemben először meglátogattam az ELTE keleti könyvtárát! Háromszoros hurrá nekem :D (És a kedves szaktársnak, aki lehetővé tette ezt az áttörést.) Azon kívül, hogy bő fél órán keresztül egy angol nyelvű könyvet (szentségtörés o.o) olvasgattam a következő órámra várva, találkozhattam két nagyon szimpatikus kartondobozzal a könyvtár "előterében", vagy valami olyasmi.
A keleti könyvtár bejárati ajtaja egy gyakorlatilag javarészt lépcsőből álló helyiségbe (kéretik nem lepotyogni rajta!) visz, ahol a jobb oldali ablakpárkányon két vonzó külsejű, ámbár némileg viharvert kartondoboz csábítja az érdeklődőket. A tartalmuk pedig - mint azt már sejthetitek - ingyen elvihető!
Persze nem kell tévképzetekbe ringatni magunkat, nincs szó arról, hogy több ezer forint értékű japán nyelvű könyvektől és folyóiratoktól roskadozna a két doboz. Sőt. Konkrétan japán vonatkozású anyagot szinte semmit sem találtam (amit mégis, azt meg gyorsan elhoztam). Kínai szakosok előnyben, főleg nekik kedvez a két kupac tartalma.
Én végül négy zsákmánnyal tértem haza. Ezek közül az egyiket azért hoztam el, mert megláttam rajta, hogy "linguistics", és innentől kezdve nem foglalkoztattak a további részletek, szépen kihalásztam a dobozból és beleerőszakoltam a táskámba a "project line 10" című, körülbelül 100 oldalas nyomtatványt, amely korához képest egész jó állapotban van, ugyanis 1999 november - 2000 februári kiadás :D A kiadvány gyakorlatilag könyvajánlók végeláthatatlan gyűjteménye, természetesen túlnyomórészt nyelvészeti témában. (Nem hiába szúrta ki a szemem a felirat.)
A második zsákmányom "National Institutes for the Humanities - International Research Center for Japanese Studies 2011" névre hallgat. Ezt természetesen azért nyúltam le, mert megláttam rajta a "Japanese" szót, mi másért? :D A kiadvány egyébként magáról az intézményről szól.
A harmadik szerzemény egy napilap, de sajnos nem japán. (Olyat nem találtam, pedig lecsaptam volna rá, gondolhatjátok :D) Őt le is fényképeztem, mert nagyon viccesnek tartottam, hogy még konkrétan becsomagolva találtam rá erre a példányra, pedig napilaphoz mérten ez sem mai darab, 2011. szeptember 7-én került kiadásra. Maga az újság egyébként Tajvanról származik, ha jól látom :) Hogy mit fogok kezdeni vele, tekintve, hogy egy kukkot sem értek belőle, azt még nem tudom :D (Valami kreatívra gyanakszom.)
A negyedik és egyben legkedvesebb holmi, amit találtam az egyik doboz legalján(!), nem más, mint egy aranyos hiragana-katakana poszter! :D A Japán Alapítvány emblémája díszeleg rajta, és el sem tudom képzelni, hogy köthetett ki a keleti könyvtár "vidd el" dobozainak egyikében, de én örülök neki ^^ Bár egy kedves szaktársam feltette a kérdést, miszerint szükségem van-e nekem erre (vö. nem tudom még a kanákat? :D), na de ez nem erről szól :D Még nem tudom, hogy kidíszítem-e vele a lakás valamely pontját, majd kiderül ^^ Természetesen róla is hoztam képet (A2-es méretű egyébként):
Következtetésként annyit vonnék le, hogy bár visszatérő vendég valószínűleg nem leszek a könyvtárban, az előtérbe időnként be-bekukkantok majd, hátha újabb hasonló gyönyörűségek akadnak a kezeim közé ^^
Ja, még valami, ha valaki hasonló terveket szövögetne (de le ne nyúljatok előlem mindent :D), de nem tudja, merre keresse magát a könyvtárat, annak egy hevenyészett útmutató: a Gólyavárral szemben állva, azt jobbról megkerülve egy kis alagút szerű valamibe botlik az ember a főépület aljában. Ide kell besomfordálni, és bal kéz felől ott is lesz a könyvtár ajtaja. Kellemes kutakodást :D
A keleti könyvtár bejárati ajtaja egy gyakorlatilag javarészt lépcsőből álló helyiségbe (kéretik nem lepotyogni rajta!) visz, ahol a jobb oldali ablakpárkányon két vonzó külsejű, ámbár némileg viharvert kartondoboz csábítja az érdeklődőket. A tartalmuk pedig - mint azt már sejthetitek - ingyen elvihető!
Persze nem kell tévképzetekbe ringatni magunkat, nincs szó arról, hogy több ezer forint értékű japán nyelvű könyvektől és folyóiratoktól roskadozna a két doboz. Sőt. Konkrétan japán vonatkozású anyagot szinte semmit sem találtam (amit mégis, azt meg gyorsan elhoztam). Kínai szakosok előnyben, főleg nekik kedvez a két kupac tartalma.
Én végül négy zsákmánnyal tértem haza. Ezek közül az egyiket azért hoztam el, mert megláttam rajta, hogy "linguistics", és innentől kezdve nem foglalkoztattak a további részletek, szépen kihalásztam a dobozból és beleerőszakoltam a táskámba a "project line 10" című, körülbelül 100 oldalas nyomtatványt, amely korához képest egész jó állapotban van, ugyanis 1999 november - 2000 februári kiadás :D A kiadvány gyakorlatilag könyvajánlók végeláthatatlan gyűjteménye, természetesen túlnyomórészt nyelvészeti témában. (Nem hiába szúrta ki a szemem a felirat.)
A második zsákmányom "National Institutes for the Humanities - International Research Center for Japanese Studies 2011" névre hallgat. Ezt természetesen azért nyúltam le, mert megláttam rajta a "Japanese" szót, mi másért? :D A kiadvány egyébként magáról az intézményről szól.
A harmadik szerzemény egy napilap, de sajnos nem japán. (Olyat nem találtam, pedig lecsaptam volna rá, gondolhatjátok :D) Őt le is fényképeztem, mert nagyon viccesnek tartottam, hogy még konkrétan becsomagolva találtam rá erre a példányra, pedig napilaphoz mérten ez sem mai darab, 2011. szeptember 7-én került kiadásra. Maga az újság egyébként Tajvanról származik, ha jól látom :) Hogy mit fogok kezdeni vele, tekintve, hogy egy kukkot sem értek belőle, azt még nem tudom :D (Valami kreatívra gyanakszom.)
A negyedik és egyben legkedvesebb holmi, amit találtam az egyik doboz legalján(!), nem más, mint egy aranyos hiragana-katakana poszter! :D A Japán Alapítvány emblémája díszeleg rajta, és el sem tudom képzelni, hogy köthetett ki a keleti könyvtár "vidd el" dobozainak egyikében, de én örülök neki ^^ Bár egy kedves szaktársam feltette a kérdést, miszerint szükségem van-e nekem erre (vö. nem tudom még a kanákat? :D), na de ez nem erről szól :D Még nem tudom, hogy kidíszítem-e vele a lakás valamely pontját, majd kiderül ^^ Természetesen róla is hoztam képet (A2-es méretű egyébként):
Következtetésként annyit vonnék le, hogy bár visszatérő vendég valószínűleg nem leszek a könyvtárban, az előtérbe időnként be-bekukkantok majd, hátha újabb hasonló gyönyörűségek akadnak a kezeim közé ^^
Ja, még valami, ha valaki hasonló terveket szövögetne (de le ne nyúljatok előlem mindent :D), de nem tudja, merre keresse magát a könyvtárat, annak egy hevenyészett útmutató: a Gólyavárral szemben állva, azt jobbról megkerülve egy kis alagút szerű valamibe botlik az ember a főépület aljában. Ide kell besomfordálni, és bal kéz felől ott is lesz a könyvtár ajtaja. Kellemes kutakodást :D
2012. február 23., csütörtök
Zsákmány!
Nagy dilemmában voltam, mit olvassak Uchikawa tanárnő könyvolvasós óráján, és végül ugyan elvittem magammal az egyetlen japán nyelvű könyvet, ami aktuálisan a lakásban volt (bár ez is csak kölcsönben), sosem jutottam el odáig, hogy bemenjek az órára, mert rosszul voltam és szépen hazavánszorogtam. (Ejnye.)
Kedves szaktársam, aki mindig tud tanácsot adni, Dávid-san ajánlotta a figyelmembe Kindaichi Haruhiko (金田一春彦著) könyvét, ami a Nihongo (日本語) címet viseli. Miután rákerestem amazonon, hogy mégis mi fán terem ez a könyvecske, tudtam, hogy nekem ez KELL. Nagyon szimpatikus volt a leírása, és bár még csalódhatok benne (nee!), mégis csak nyelvészet, ráadásul az érdekesebb fajtából. Alig várom, hogy elkezdhessem olvasni! ^^
Szóval ma órák között elszaladtam a Japán Alapítvány könyvtárába, ahol is a kedves könyvtáros készségesen segített nekem megtalálni a könyvecskéket. Mert hogy két kötetes :D (Próbáltam én magamtól keresni, de rossz helyen kutakodtam, nem a nyelvészet részlegen volt XD)
Íme, a borítók, bescanneltem mert éppen lelkes vagyok és zizi :D
Ha valaki olvasta már, és nem tetszett neki, az nyugodtan megtarthatja magának a véleményét :D
Kedves szaktársam, aki mindig tud tanácsot adni, Dávid-san ajánlotta a figyelmembe Kindaichi Haruhiko (金田一春彦著) könyvét, ami a Nihongo (日本語) címet viseli. Miután rákerestem amazonon, hogy mégis mi fán terem ez a könyvecske, tudtam, hogy nekem ez KELL. Nagyon szimpatikus volt a leírása, és bár még csalódhatok benne (nee!), mégis csak nyelvészet, ráadásul az érdekesebb fajtából. Alig várom, hogy elkezdhessem olvasni! ^^
Szóval ma órák között elszaladtam a Japán Alapítvány könyvtárába, ahol is a kedves könyvtáros készségesen segített nekem megtalálni a könyvecskéket. Mert hogy két kötetes :D (Próbáltam én magamtól keresni, de rossz helyen kutakodtam, nem a nyelvészet részlegen volt XD)
Íme, a borítók, bescanneltem mert éppen lelkes vagyok és zizi :D
 |
| Annyira buzgómócsing voltam, hogy igen nagy felbontású lett... XD |
2012. február 8., szerda
Indexleadás, Wikipédia, meg ilyesmi
Ma végül sikeresen megszabadultam az indexemtől, ezzel hivatalosan is lezártnak tekintem a félévet :) Az eddigi leggyengébb átlagomat, de a legerősebb kreditindexemet produkáltam, a sok kredit előnye :D Általában jóval a határidő előtt szoktam leadni a kis fekete könyvecskét, de most elhúzódott a dolog egészen az utolsó előtti alkalomig. Ugyanis február 10-ig van lehetőség a leadásra, a TO viszont csak hétfőn, szerdán és pénteken van nyitva.
Sokan voltunk a TO-n, nagyon sokan. Nyilván nem csak én gondoltam úgy, hogy "ráérünk arra még", de azért péntekre nem akartam hagyni a dolgot, elsősorban azért, mert péntekenként csak délelőtt van nyitva a Tanulmányi Osztály, én pedig nem kelek korán, ha nem muszáj :D Mindenesetre miután sikeresen beértem az Astoriára (mikor máskor állt volna le a villamosközlekedés a 47-es és a 49-es vonalán, ha nem akkor, amikor utaztam volna?), tapasztalt módon jól befurakodtam a tanulmányi előadónk, azaz Főgler László irodájához. Valami olyasmi látványra számítottam, mint legutóbb, azaz pár lézengő emberre, akik közül maximum egy vár Főglerhez, mindenki más Kincsi Katalinhoz. Nem vettem viszont számításba a többi "ráérünk arra még" hallgatótársamat :D
Megszeppenve konstatáltam tehát, hogy igenis sokan vagyunk, és viszonylag sokan is várunk Főglerhez. Kedves és udvarias módon odatúrtam magam két szaktársamhoz a sor legelejére (hányan kívánhattak közben jó meleg éghajlatokra...!), de csak informálódni :) Ekkor tudtam meg, hogy aki csak indexet akar leadni, annak nem kell (és nem is ajánlatos) a tanulmányi előadójához sorba állnia, mert négy másik iroda jelenleg csak azzal foglalkozik, hogy az indexeket bevegye. Négy teremszám végighallgatása és ebből másfél megjegyzése után felfedezőkörútra indultam tehát az A épület földszintjén, és természetesen egyik termet sem találtam meg XD (A tájékozódás sosem volt az erősségem.)
Miután kudarcba fulladt a "gyorsan szabaduljunk meg az indexünktől" projekt, visszatértem Főgler ajtajához (megint jó páran meggyilkoltak a tekintetükkel közben), és újabb információkat próbáltam szerezni a jelenlegi tényállásról. Ekkor még egyszer elhangzott, ezúttal kiabálva, hogy nem kell a tanulmányi előadók méteres soraiban állva várni, és elmondták a négy terem számát, ahova még folyamodni lehet. (Állítom hogy én elsőre más számokat kaptam, de végül is mindegy :D) A további terepszemlétől azonban megmentett egy nagyon kedves szaktársam, aki bevitte és leadta nekem az indexemet, mivel épp ő került sorra :) Köszönöm!
Ennyi a történet az indexleadásról :D
Amiről még akartam írni, hogy végre véglegesítettem a wikipédiás Kodzsiki (haha, borzongjatok csak, Hepburn-átíráshoz szokott, gyenge lelkületű olvasók) szócikkem! Megadom a linket (nem mintha nehéz lenne megkeresni), de kérlek titeket, hogy ne húzzátok le a sárga földig szegénykét :D Semmi olyat nem ír(hat)tam bele, amihez nem tudtam forrást rendelni, így a tervezettnél rövidebb lett maga a szócikk. Ha adnának Szabó Balázs tanár úrnak (vagy a jegyzetfüzetemnek) egy ISBN számot, könnyű dolgom lett volna, mert rengeteg mindent hallottam a különféle előadásokon a Kodzsikiról :D Így nehezebb dolgom volt. Íme, itt olvashatjátok tehát a több órás Japán Alapítvány könyvtárában csücsülésem eredményét, a Kodzsiki szócikket!
Másról talán nem akartam írni. Közben fontolgatom, hogy a jelenlegi órarendemet kitegyem-e a bal alsó sarokba, de még nagyon képlékeny a dolog, az elmúlt 3-4 napban minden egyes nap variáltam rajta valamit XD És még mindig gondolkozom, leadjak-e egy(-két?) tárgyat, mert 43 kreditem van jelenleg... de egyiket se akarom leadni! Micsoda pedálgép vagyok, te jó ég O.o
Élvezze ki mindenki, akinek még van hátra a szünetből! ^^
Sokan voltunk a TO-n, nagyon sokan. Nyilván nem csak én gondoltam úgy, hogy "ráérünk arra még", de azért péntekre nem akartam hagyni a dolgot, elsősorban azért, mert péntekenként csak délelőtt van nyitva a Tanulmányi Osztály, én pedig nem kelek korán, ha nem muszáj :D Mindenesetre miután sikeresen beértem az Astoriára (mikor máskor állt volna le a villamosközlekedés a 47-es és a 49-es vonalán, ha nem akkor, amikor utaztam volna?), tapasztalt módon jól befurakodtam a tanulmányi előadónk, azaz Főgler László irodájához. Valami olyasmi látványra számítottam, mint legutóbb, azaz pár lézengő emberre, akik közül maximum egy vár Főglerhez, mindenki más Kincsi Katalinhoz. Nem vettem viszont számításba a többi "ráérünk arra még" hallgatótársamat :D
Megszeppenve konstatáltam tehát, hogy igenis sokan vagyunk, és viszonylag sokan is várunk Főglerhez. Kedves és udvarias módon odatúrtam magam két szaktársamhoz a sor legelejére (hányan kívánhattak közben jó meleg éghajlatokra...!), de csak informálódni :) Ekkor tudtam meg, hogy aki csak indexet akar leadni, annak nem kell (és nem is ajánlatos) a tanulmányi előadójához sorba állnia, mert négy másik iroda jelenleg csak azzal foglalkozik, hogy az indexeket bevegye. Négy teremszám végighallgatása és ebből másfél megjegyzése után felfedezőkörútra indultam tehát az A épület földszintjén, és természetesen egyik termet sem találtam meg XD (A tájékozódás sosem volt az erősségem.)
Miután kudarcba fulladt a "gyorsan szabaduljunk meg az indexünktől" projekt, visszatértem Főgler ajtajához (megint jó páran meggyilkoltak a tekintetükkel közben), és újabb információkat próbáltam szerezni a jelenlegi tényállásról. Ekkor még egyszer elhangzott, ezúttal kiabálva, hogy nem kell a tanulmányi előadók méteres soraiban állva várni, és elmondták a négy terem számát, ahova még folyamodni lehet. (Állítom hogy én elsőre más számokat kaptam, de végül is mindegy :D) A további terepszemlétől azonban megmentett egy nagyon kedves szaktársam, aki bevitte és leadta nekem az indexemet, mivel épp ő került sorra :) Köszönöm!
Ennyi a történet az indexleadásról :D
Amiről még akartam írni, hogy végre véglegesítettem a wikipédiás Kodzsiki (haha, borzongjatok csak, Hepburn-átíráshoz szokott, gyenge lelkületű olvasók) szócikkem! Megadom a linket (nem mintha nehéz lenne megkeresni), de kérlek titeket, hogy ne húzzátok le a sárga földig szegénykét :D Semmi olyat nem ír(hat)tam bele, amihez nem tudtam forrást rendelni, így a tervezettnél rövidebb lett maga a szócikk. Ha adnának Szabó Balázs tanár úrnak (vagy a jegyzetfüzetemnek) egy ISBN számot, könnyű dolgom lett volna, mert rengeteg mindent hallottam a különféle előadásokon a Kodzsikiról :D Így nehezebb dolgom volt. Íme, itt olvashatjátok tehát a több órás Japán Alapítvány könyvtárában csücsülésem eredményét, a Kodzsiki szócikket!
Másról talán nem akartam írni. Közben fontolgatom, hogy a jelenlegi órarendemet kitegyem-e a bal alsó sarokba, de még nagyon képlékeny a dolog, az elmúlt 3-4 napban minden egyes nap variáltam rajta valamit XD És még mindig gondolkozom, leadjak-e egy(-két?) tárgyat, mert 43 kreditem van jelenleg... de egyiket se akarom leadni! Micsoda pedálgép vagyok, te jó ég O.o
Élvezze ki mindenki, akinek még van hátra a szünetből! ^^
2011. szeptember 7., szerda
A Tokiói Egyetem angol nyelvű képzéseiről
A Tokiói Egyetem 2012 októberétől angol nyelvű alapképzési kurzusokat hirdet Kelet-ázsiai tanulmányok és Környezettudományok témakörökben. Valamennyi kurzus angol nyelven folyik, előzetes japán nyelvi ismeretek nem szükségesek.
További információk ez esetben is a Japán Alapítvány honlapján, pontosabban itt találhatók.
Na, van valakinek kedve menni a tájékoztatóra? :)
További információk ez esetben is a Japán Alapítvány honlapján, pontosabban itt találhatók.
Na, van valakinek kedve menni a tájékoztatóra? :)
Haiku pályázat
A költői vénával megáldott japánrajongóknak ajánlanám figyelmébe a Japán Alapítvány által szervezett haiku pályázatot. További információk itt.
Hajrá! :)
Hajrá! :)
2011. február 7., hétfő
Látogatás a Japán Alapítványnál
Tekintettel arra, hogy a házi feladat megkívánja, ma a párommal elmentünk és beiratkoztunk a Japán Alapítvány könyvtárába. Maga az Alapítvány nem egy épület, hanem egy irodaházban lévő épületrész. Az irodaház az Aradi utca 8-10 szám alatt található. (Oktogontól egy utca a Teréz körúton felfelé, azaz a növekvő házszámok irányába.) Az épületbe belépve egy segítőkész recepciós/portás/nem tudom milyen beosztású úriember készségesen felirányított minket a második emeletre, ahol balra fordulva elénk is tárult az Alapítvány székhelye. (Note: az ajtón ugyan csak gomb van, nem kilincs, ettől függetlenül kívülről is nyitható.)
A beiratkozáshoz mindössze egy-két személyes adat kellett, úgy mind név, lakcím, levelezési cím, telefonszámok, e-mail cím és egy igazolványnak (útlevélnek, személyi igazolványnak vagy diákigazolványnak) a száma. (Személyi igazolvány esetében lejártának ideje is.) Anyagi vonzata nincs a dolognak, sőt még annak sincs, ha valaki késve visz vissza egy könyvet, a büntetés pusztán annyi, hogy a késés mértékével megegyező időintervallumban nem kölcsönözhet ki az ember újabb könyvet (pl. egy hét késés - egy hétig nincs újabb kölcsönzés).
Maga a könyvtár nem túl nagy alapterületű, de engem így elsőre nagyon megriasztott :D Ennek pedig legfőbb oka az volt, hogy alig láttam latin betűt. Eleve megilletődtem volna a könyvtár láttán, de most így vizsgaidőszak végére nemcsak a japán tudás szállt el a fejemből nyomtalanul, hanem a japán karakterek látványa is egészen "újszerűen" hatott, főleg ilyen mennyiségben XD De azért túléltem, és még két könyvet is kikölcsönöztem. Ezek közül az egyik egy barátságos, hiraganákkal írt mesekönyv, a másik pedig egy angol nyelvű novellagyűjtemény lehet, vagy valami hasonló, ha jól értelmeztem a leírást, egy japán írót szándékozik bemutatni néhány rövid művén keresztül.
A házi feladatomat azonban egy olyan könyvről fogom írni, amelyet láttam ugyan a könyvtárban, de nem kölcsönözhető, nekem azonban megvan itthon, és már ki is olvastam elég rég - ezért nem kell időt áldoznom a könyvbújásra :)
Összességében úgy érzem visszatérő vendég leszek a kis könyvtárban, főleg ha már több kanjit el tudok olvasni, egyelőre ugyanis esélyem sincs a kicsit is komolyabb könyvek megértésére. De ami késik, nem múlik! Mellesleg találkoztam az annyira hajtott Reischauer könyvvel is, de - mint az általam legérdekesebbnek tartott magyar nyelvű könyvek 99%-a, úgy ez is - a nem kölcsönözhető kategóriába tartozik.
A könyvekkel kapcsolatban valószínűleg majd írok egy-egy bejegyzést, amint elolvastam őket :)
A beiratkozáshoz mindössze egy-két személyes adat kellett, úgy mind név, lakcím, levelezési cím, telefonszámok, e-mail cím és egy igazolványnak (útlevélnek, személyi igazolványnak vagy diákigazolványnak) a száma. (Személyi igazolvány esetében lejártának ideje is.) Anyagi vonzata nincs a dolognak, sőt még annak sincs, ha valaki késve visz vissza egy könyvet, a büntetés pusztán annyi, hogy a késés mértékével megegyező időintervallumban nem kölcsönözhet ki az ember újabb könyvet (pl. egy hét késés - egy hétig nincs újabb kölcsönzés).
Maga a könyvtár nem túl nagy alapterületű, de engem így elsőre nagyon megriasztott :D Ennek pedig legfőbb oka az volt, hogy alig láttam latin betűt. Eleve megilletődtem volna a könyvtár láttán, de most így vizsgaidőszak végére nemcsak a japán tudás szállt el a fejemből nyomtalanul, hanem a japán karakterek látványa is egészen "újszerűen" hatott, főleg ilyen mennyiségben XD De azért túléltem, és még két könyvet is kikölcsönöztem. Ezek közül az egyik egy barátságos, hiraganákkal írt mesekönyv, a másik pedig egy angol nyelvű novellagyűjtemény lehet, vagy valami hasonló, ha jól értelmeztem a leírást, egy japán írót szándékozik bemutatni néhány rövid művén keresztül.
A házi feladatomat azonban egy olyan könyvről fogom írni, amelyet láttam ugyan a könyvtárban, de nem kölcsönözhető, nekem azonban megvan itthon, és már ki is olvastam elég rég - ezért nem kell időt áldoznom a könyvbújásra :)
Összességében úgy érzem visszatérő vendég leszek a kis könyvtárban, főleg ha már több kanjit el tudok olvasni, egyelőre ugyanis esélyem sincs a kicsit is komolyabb könyvek megértésére. De ami késik, nem múlik! Mellesleg találkoztam az annyira hajtott Reischauer könyvvel is, de - mint az általam legérdekesebbnek tartott magyar nyelvű könyvek 99%-a, úgy ez is - a nem kölcsönözhető kategóriába tartozik.
A könyvekkel kapcsolatban valószínűleg majd írok egy-egy bejegyzést, amint elolvastam őket :)
2011. február 4., péntek
Új órarend, index, házi
"Új" órarendem mindössze annyiban különbözik az előzőtől, hogy meghirdették az esszéírás tantárgyat, aminek köszönhetően csodás reggel nyolcas hétfő reggelem lesz, de igazából már hozzászoktam előző félévben x) Inkább az essünk-hamar-túl-a-napon hozzáállás híve vagyok, minthogy mondjuk déltől ötig bent üljek. A másik különbség, hogy a csütörtöki japán órák közül átjelentkeztem a későbbire, ezen döntésem pedig több tényező közrejátszásának köszönhető. Egyrészt Uchikawa-sensei írt kurzusmailt és figyelmeztetett minket, hogy nagyon sokan jelentkeztek az első órára, másrészt előző félévben keddenként a hasonló időpontban meghirdetett szintén későbbi japánra jártam, és nem bántam meg. Családiasabb volt a hangulat, és bár többször kerül egy emberre a sor feladatoknál, éppen ezért többet is gyakorlunk. Valamint sokszor hamarabb végeztünk ugyanazzal a mennyiségű feladattal, mint az első csoport, ezért kicsit hamarabb el is engedtek minket :) Elég is a szóból, íme a timetable:
Jól megnyúlt hosszában a táblázat, annyi biztos. És csütörtökönként hazamegyek írások és japán között, az is biztos XD Keddenként valószínű nem, inkább könyvtárazok vagy ebédelek vagy valami, de ez a hat és fél órás luk, hát mit ne mondjak bőven elég a haza- és visszamászásra :D Egyetlen dologtól féltem magam, hogy lustaságomban nem megyek vissza az egyetemre este, főleg ha nincs se kanji teszt se ZH :S De remélem sikerül megemberelnem magam és nem lógok el túl sok órát.
Ma szereztem vissza az indexemet, hétfőn ugyanis leadtam az asszíriológiai tanszéken, hogy Zólyomi tanár úr beírja a jegyet. Valójában már aznap délután visszamehettem volna érte, de az utóbbi napokban hihetetlen lustaság kerített hatalmába, egy nagy adag emberundorral és antiszociális hangulattal ötvözve, ezért egyszerűen nem voltam hajlandó elhagyni a lakást XD De túljutottam rajta, kénytelen voltam. Mostanra tehát minden jegyem bekerült az indexembe, már csak a leadás van hátra. Ezt pedig hétfő délelőttre tervezem, ahogy a Japán Alapítvány könyvtárának meglátogatását is - de lehet, hogy ez délutánra marad, nem tudom.
Említettem már, mennyire gyűlölöm az indexes rendszert? Vannak egyetemek, ahol megoldanak mindent elektronikusan, nekünk miért nem megy? Nem értek hozzá, az tény, de valahogy úgy érzem, a tanároknak is kevesebb gondja lenne, ha nem kellene jegybeíratásokat tartaniuk egész vizsgaidőszak alatt. Ha én így nyafogok, abba bele sem gondolok, hogy azoknak micsoda terhet jelent ez a rendszer, akik vidékre hazajárnak. (Én is vidéki vagyok, de ha havonta egy hétvégét otthon töltök, az már rekord.) Ráadásul most, az indexleadáskor is csak problémát okoz, hogy az elektronikus és a papír alapú adatok egyeznek-e. Szóval summa summarum, gyűlölöm ezt a rendszert, és utálok futkosni az indexemmel, de ez van, ezt kell szeretni :)
Körülnéztem a Japán Alapítvány honlapján (KATT), és örömmel láttam, hogy a könyvtárba való beiratkozás díjtalan. A jövő hét elején mindenképpen ki kell vennem egy könyvet, ugyanis a már régebben azt hiszem említett japán házimhoz még hozzá sem kezdtem, ami nem túl előnyös, tekintve, hogy egy hetem sincs szinte arra, hogy elolvassak egy könyvet és írjak róla egy oldalt japánul XD
Mindemellett át kellene ismételnem a múlt félév anyagát, ugyanis teszttel indítunk legjobb tudomásom szerint, és bizony a vizsgaidőszak alatt a japán vizsga után már nem nagyon foglalkoztam se kanjikkal, se szavakkal, se nyelvtannal. Szóval lenne épp dolgom, ehelyett én itt körmölök, szép :D
Majd jelentkezem!
Jól megnyúlt hosszában a táblázat, annyi biztos. És csütörtökönként hazamegyek írások és japán között, az is biztos XD Keddenként valószínű nem, inkább könyvtárazok vagy ebédelek vagy valami, de ez a hat és fél órás luk, hát mit ne mondjak bőven elég a haza- és visszamászásra :D Egyetlen dologtól féltem magam, hogy lustaságomban nem megyek vissza az egyetemre este, főleg ha nincs se kanji teszt se ZH :S De remélem sikerül megemberelnem magam és nem lógok el túl sok órát.Ma szereztem vissza az indexemet, hétfőn ugyanis leadtam az asszíriológiai tanszéken, hogy Zólyomi tanár úr beírja a jegyet. Valójában már aznap délután visszamehettem volna érte, de az utóbbi napokban hihetetlen lustaság kerített hatalmába, egy nagy adag emberundorral és antiszociális hangulattal ötvözve, ezért egyszerűen nem voltam hajlandó elhagyni a lakást XD De túljutottam rajta, kénytelen voltam. Mostanra tehát minden jegyem bekerült az indexembe, már csak a leadás van hátra. Ezt pedig hétfő délelőttre tervezem, ahogy a Japán Alapítvány könyvtárának meglátogatását is - de lehet, hogy ez délutánra marad, nem tudom.
Említettem már, mennyire gyűlölöm az indexes rendszert? Vannak egyetemek, ahol megoldanak mindent elektronikusan, nekünk miért nem megy? Nem értek hozzá, az tény, de valahogy úgy érzem, a tanároknak is kevesebb gondja lenne, ha nem kellene jegybeíratásokat tartaniuk egész vizsgaidőszak alatt. Ha én így nyafogok, abba bele sem gondolok, hogy azoknak micsoda terhet jelent ez a rendszer, akik vidékre hazajárnak. (Én is vidéki vagyok, de ha havonta egy hétvégét otthon töltök, az már rekord.) Ráadásul most, az indexleadáskor is csak problémát okoz, hogy az elektronikus és a papír alapú adatok egyeznek-e. Szóval summa summarum, gyűlölöm ezt a rendszert, és utálok futkosni az indexemmel, de ez van, ezt kell szeretni :)
Körülnéztem a Japán Alapítvány honlapján (KATT), és örömmel láttam, hogy a könyvtárba való beiratkozás díjtalan. A jövő hét elején mindenképpen ki kell vennem egy könyvet, ugyanis a már régebben azt hiszem említett japán házimhoz még hozzá sem kezdtem, ami nem túl előnyös, tekintve, hogy egy hetem sincs szinte arra, hogy elolvassak egy könyvet és írjak róla egy oldalt japánul XD
Mindemellett át kellene ismételnem a múlt félév anyagát, ugyanis teszttel indítunk legjobb tudomásom szerint, és bizony a vizsgaidőszak alatt a japán vizsga után már nem nagyon foglalkoztam se kanjikkal, se szavakkal, se nyelvtannal. Szóval lenne épp dolgom, ehelyett én itt körmölök, szép :D
Majd jelentkezem!
2010. december 21., kedd
Japán gyakorlati jegy
Ötöst kaptam, yay! ^^
Az utókor okulására: Tessék vigyázni az írásbeli vizsgával (meg az utolsó ZH-val), mert úgy érzem sokaknak az húzta le a félévi jegyét azok közül, akik jobbra számítottak. De! Van lehetőség javításra, január 4-én. (Szerencsére ez engem nem érint, de mindenkinek szurkolok, akit igen!) Végül - természetesen, szokás szerint... - az írásbeli vizsgám is lényegesen jobb lett annál, mint amire számítottam, de ez részben a szerencsének is köszönhető (pl. mondatfordításnál az ismeretlen szót betippeltem, és jó lett). (94%) A pontveszteségeim előre látható módon a szókincs hiányából adódtak, de ez szerencsére csak 5 pontot jelentett :) (a 85-ből).
Szintén az utókor okulására: Aki ösztöndíjat szeretne, vagy csak simán jó átlagot, az nagyon figyeljen a japánra, mert bizony 3x2 kredit (vérbeli bölcsészeknek mondom, ez hatot jelent ^^), akárhonnan is nézzük, még az indexben is három különböző tantárgyként szerepel :)
Más: a következő félév első óráján tesztet írunk a Genki I-ből! Nehogy véletlenül elfelejtsük, amit bő három hónap alatt belénk tuszkoltak XD Valamint házi feladatot is kaptunk, nevezetesen azt, hogy el kell slattyognunk a Japán Alapítványhoz, ahonnan ki kell kölcsönözni egy könyvet (magyar nyelvűt, angol nyelvűt, japán nyelvűt, édes mindegy), és arról kell egy oldalas beszámolót írni japánul. Fontos kritérium: (igazából csak megkértek rá, hogy úgy jobb lenne, de a "fontos kritérium" jobban hangzik) gépelve kell beadni, magyarul nyomtatva, no. :D Éppen ezért tervezem a közeljövőben egy olyan bejegyzés írását, amiben bemutatom a Word-ben (és mindenhol máshol, office-ban általában, böngészőkben is) való japán gépelés fortélyait.
Szóval akkor a japán ötösömért (ami ennek a bejegyzésnek egyértelmű fő lényege): Banzai~! Banzai~! Banzai~!
EDIT 2010. 12. 21. 16:58:
Elfelejtettem mondani, de az indexet nézegetve még egy dolog kikívánkozik belőlem: Annyira aranyos Uchikawa sensei aláírása, én is akarok kanjis aláírást XD (Ezt akkor csesztem el, amikor Magyarországon születtem meg :D Még jó, hogy a magyar nyelvet legalább annyira szeretem, mint a japánt, különben még megbánnám XD)
Az utókor okulására: Tessék vigyázni az írásbeli vizsgával (meg az utolsó ZH-val), mert úgy érzem sokaknak az húzta le a félévi jegyét azok közül, akik jobbra számítottak. De! Van lehetőség javításra, január 4-én. (Szerencsére ez engem nem érint, de mindenkinek szurkolok, akit igen!) Végül - természetesen, szokás szerint... - az írásbeli vizsgám is lényegesen jobb lett annál, mint amire számítottam, de ez részben a szerencsének is köszönhető (pl. mondatfordításnál az ismeretlen szót betippeltem, és jó lett). (94%) A pontveszteségeim előre látható módon a szókincs hiányából adódtak, de ez szerencsére csak 5 pontot jelentett :) (a 85-ből).
Szintén az utókor okulására: Aki ösztöndíjat szeretne, vagy csak simán jó átlagot, az nagyon figyeljen a japánra, mert bizony 3x2 kredit (vérbeli bölcsészeknek mondom, ez hatot jelent ^^), akárhonnan is nézzük, még az indexben is három különböző tantárgyként szerepel :)
Más: a következő félév első óráján tesztet írunk a Genki I-ből! Nehogy véletlenül elfelejtsük, amit bő három hónap alatt belénk tuszkoltak XD Valamint házi feladatot is kaptunk, nevezetesen azt, hogy el kell slattyognunk a Japán Alapítványhoz, ahonnan ki kell kölcsönözni egy könyvet (magyar nyelvűt, angol nyelvűt, japán nyelvűt, édes mindegy), és arról kell egy oldalas beszámolót írni japánul. Fontos kritérium: (igazából csak megkértek rá, hogy úgy jobb lenne, de a "fontos kritérium" jobban hangzik) gépelve kell beadni, magyarul nyomtatva, no. :D Éppen ezért tervezem a közeljövőben egy olyan bejegyzés írását, amiben bemutatom a Word-ben (és mindenhol máshol, office-ban általában, böngészőkben is) való japán gépelés fortélyait.
Szóval akkor a japán ötösömért (ami ennek a bejegyzésnek egyértelmű fő lényege): Banzai~! Banzai~! Banzai~!
EDIT 2010. 12. 21. 16:58:
Elfelejtettem mondani, de az indexet nézegetve még egy dolog kikívánkozik belőlem: Annyira aranyos Uchikawa sensei aláírása, én is akarok kanjis aláírást XD (Ezt akkor csesztem el, amikor Magyarországon születtem meg :D Még jó, hogy a magyar nyelvet legalább annyira szeretem, mint a japánt, különben még megbánnám XD)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)