Új külső

Talán észrevette, aki tegnap délután/este felé itt járt, hogy egy kicsit kipofoztam a blogot. (Az átmeneti pillanatokban néha csak kódok sokasága, vagy éppen ijesztően minimalista külső fogadhatta az egyszeri látogatót.) Nem volt az előző kinézettel semmi bajom, de kissé "szétcsúszott" a dolog. Nem vagyok teljesen elveszett a saját blogom kódját illetően, de nem tudtam megoldást találni az oldalak fejléc alá helyezésére. (Ha emlékeztek, oldalra csúsztak, és nem volt különösebben esztétikus.) Mindezt az új köntösbe bújtatást reményeim szerint egy új korszak kezdetével is egybe tudom kötni, és végre nem három havonta egyszer mutatom majd meg, hogy egyébként élek még, és létezem.

A három oszlopból kettő maradt, cserébe kényelmesebben elfér a főszöveg - és kicsit nagyobbak a betűk is. Számomra sokkal kényelmesebb. (Öregszem? A minap egy fórumot olvasgatva is ráhasaltam a Ctrl és + billentyűkre :D) Remélem ti is megszokjátok idővel :) A Facebook "Like Box" ügyét illetően (igen, ez a neve, igen kreatív): én konkrétan nem látom a dobozkát, legalább is Firefox böngészővel nem. Operával igen, úgyhogy valószínű nem az én készülékemben van a hiba. Egyelőre nem tudok mit kezdeni a helyzettel, úgyhogy ha valaki szintén nem látja a Facebook ablakocskát jobb oldalt, attól elnézést kérek :S

Az új dizájn bevezetésével eltűnt néhány régi modul, például a tanegységlisták és egy-két link. Nem tudom, ezeket használtátok-e egyáltalán, ha van igény rá, visszateszem őket. (Illetve a kedvenc, valamilyen mértékben japános vonatkozású linkjeim visszakerülnek majd idővel, amint kitalálom, melyikek legyenek azok :D)

Na nem vesztegetem tovább erre a szót, köszönöm a figyelmet! :D

Életjel

Őszintén örülök neki, hogy továbbra is egyre több like-ot kap a blog, és ezzel egy időben meg is riaszt egy kicsit, és bűntudatot kelt bennem :D Az utóbbi hónapokban egyáltalán nem foglalkoztam a bloggal - ezért a bűntudat -, de azt hiszem, talán azok, akik most találtak rá az oldalra, nem is feltétlenül új fejleményekre kíváncsiak, sokkal inkább a régebbi, egyetem-központúbb bejegyzéseket hasznosítják. Amennyiben így van, hajrá! :D

Ma befizettem a JLPT nyelvvizsga árát (mikor máskor, mint az utolsó napon), így már nincs menekvés, tanulnom kell! Sajnos az egész nyári kihagyás (rettenetesen lusta voltam, bevallom!) megtette a magáét, és néha még az N5-ös szintű kanjikra is csak hunyorgok (shame on me...), de szerencsére nagyon gyorsan visszajönnek az emlékek, úgyhogy lassan, de biztosan haladok az N2 felé! Korántsem vagyok olyan derűlátó az eredményt illetően, mint tavaly ilyenkor az N3 előtt, de úgy gondoltam, 8000 forintot megér a próba, és ha nem is sikerül nyélbe ütni a dolgot, jövőre már több tapasztalattal rendelkezem majd :)

Inkább nem ígérek semmit az elkövetkezendő idővel és az esetleges bejegyzésekkel kapcsolatban, ahogy magamat ismerem, egy ideig nem sokat fogtok hallani rólam ^^; De e-mailben továbbra is szívesen fogadom a kérdéseket, érdeklődést, minden egyebet! :)

Diplomaosztó

Rájöttem, hogy erről sem ártana írnom egy kicsit, azért mégiscsak nagy esemény :) (Számomra meglepő módon viszonylag sokan vannak, akik a BA diploma megszerzését, ezzel együtt annak ünnepélyes átadását nem tekintik nagy érdemnek, én viszont még a szombathelyi édesapámat és párját is idecsődítettem a nagy napra. Tessék engem ünnepelni, na!)

Július 17-én, déli 12 órakor került sor az átadási ünnepségre. Nem aratott osztatlan sikert ez az időpont a meghívottjaim körében, tekintve hogy egy hétköznap kellős közepéről van szó, de végül mindenkinek sikerült így vagy úgy elszöknie a munkahelyéről, amiért nagyon hálás vagyok! :D Stílusosan sikerült majdnem elkésnem a saját diplomaosztómról, de végül pont időben futottam be - mire leültem a székemre, épp indult a Himnusz.

A rendezvényre a Gólyavárban került sor, a fenti, nagyobb teremben, de kivetítőn a lenti, kisebb teremből is nyomon lehetett követni az eseményeket. (Éljen a huszonegyedik századi technológia!) A diplomások a bal oldali lépcsőt használták (ahol egy listáról ki is húzták a nevünket), míg a vendégek a jobb oldalit. Ennek megfelelően voltunk elhelyezve a termen belül is. (A diplomázóknak kijelölt helyük volt, amit az aulában ki is írtak, a vendégek pedig kényükre-kedvükre csücsülhettek le - persze nem a diplomások közé :D) Szerencsére a vendégeimnek jutott ülőhely, hála Andinak (akiről szerintem már mindenki tudja, hogy ő az anglisztika MA-s barátnőm :D), aki hősiesen lefoglalt még időben 5 ülőhelyet is. (Köszönöm még egyszer! :D) Sokan kényszerültek arra, hogy állva nézzék végig a procedúrát, mert nagy hely ugyan a Gólyavár, de az összes diplomás mellett nem tudott minden vendég leülni.

A kötelező körítés, ami a diplomaosztót kísérte, szerintem meglepően - és kellemesen - rövid volt, a Dékán Úr beszédétől eltekintve, ami egy meglehetősen aprólékos történelmi áttekintést nyújtott a Bölcsészettudományi Kart illetően. Ezen kívül hallottunk verset, volt énekkar is (hogy milyen gyönyörűen énekeltek!), Himnusz meg Szózat, szóval a szokásos. Persze a lényeg sem maradt el, a diplomák átadása :D Szépen sorban vonultunk fel (névsorban, bár nem mindenki ömlesztve, talán osztatlanosok, BA-sok, meg MA-sok voltak külön szedve?), mindenki kezet fogott mindenkivel, aláírtuk a papírt, miszerint megkaptuk a diplomát, majd visszacsücsültünk. Ahhoz képest, hogy voltunk jó páran, viszonylag gyorsan sikerült lezavarni az egészet, és szűk másfél óra után már véget is ért a ceremónia.

Voltak kitüntetésesek is, viszonylag sokan, sőt volt, aki kapásból kettő kitüntetéses diplomát vett át :D Azért az a nem semmi! (A kitüntetéses diplomáról szólva, idézném az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezeti és működési szabályzatát: "Kitüntetéses oklevelet kap az a jelölt, aki a záróvizsgán jeles eredményt ér el, szakdolgozatának és minden zárótanításának/zárófoglalkozásának, alapvizsgájának, szigorlatának eredménye jeles, összes többi vizsgájának és gyakorlati jegyének átlaga legalább 4,51, továbbá érdemjegyei között nincsen közepesnél alacsonyabb. A háromfokozatú minősítések ebbe nem számítanak bele. Azonos félévben letett javítóvizsga esetében az eredeti érdemjegyet figyelmen kívül kell hagyni".)

A ceremóniáról készült videófelvétel, valamint mindenkiről fénykép is, amint kezet fog a Dékán Úrral. Ezeket ott helyben meg lehetett rendelni, és később személyesen el lehet menni értük, illetve lehetett kérni postázást is. (Én majd eldöcögök érte.) 

Nem szoktam nagyon személyes dolgokkal kitapétázni a blogot, de azt hiszem ez az esemény megér egy fényképet, meg ki tudja, lehet, hogy egynémely olvasóm kíváncsi a fejemre :D Szóval tessék:

Jól rám süt a napocska, kissé érdekesek az árnyékok, ez van :D

Hivatalosan is diplomás vagyok! ^^

Sushikészítő tanfolyam :D

Igen, most már ilyesmire is van időm :D Édesanyáméktól kaptam születésnapomra egy sushikészítő tanfolyamra szóló kupont. A papíron 4x55 perc van feltüntetve, ez azonban nem négy külön alkalmat jelent, hanem egy, egybefüggő, jó kis délutáni/esti programot. (Vicces is lenne 55 perc után hazabattyogni, főleg hogy ennyi idő alatt nem sok mindent lehet csinálni.)

Az oktatásra a Mammutban lévő aSushibar-ban került sor, július 18-án délután 4-től este 8-ig. Amikor megérkeztem a tett színhelyére, 4 előtt körülbelül 5 perccel, még senki sem volt ott rajtam kívül, ami kissé megriasztott... de szerencsére hamarosan befutott Fanni nevű sorstársam, és így egy kicsit megnyugodtam, hogy nem egyszemélyes magánoktatásban lesz részem. (Azért nyugodtam meg csak egy kicsit, és nem nagyon, mert Fannit megkérdezve megtudtam, hogy ő már számtalanszor próbálkozott sushikészítéssel, míg én teljesen zöldfülű voltam a témát illetően.)

Kaptunk egy bögre zöld teát (finom volt!), és elkezdődött az elméleti oktatás. Rövidke összefoglalót kaptunk arról, honnan is származik a sushi (nyilván Kínából, de nyilván a japánok "tökéletesítették" :D), milyen alapanyagok és segédeszközök kellenek hozzá, miből milyet érdemes venni (és hol), egyáltalán mi mire való, stb. Már épp kezdtünk volna a tettek mezejére lépni (oktatónk, akinek sajnos csak a keresztnevére emlékszem, Lászlónak hívják, épp elkezdte mosni a rizst), amikor befutottak a "többiek". Kiderült ugyanis, hogy néhányan úgy voltak tájékoztatva (hej, de szép szenvedő szerkezet!), hogy 5-től 9-ig tart a tanfolyam, így ők 5-re érkeztek. Így 2 fős kis csapatunk 5 fősre bővült. (A későn érkezők tovább maradtak este, és utólag kapták meg az elméleti fejtágítást.)

Tehát megtanultuk hogyan kell megmosni a rizst, aztán megfőzni, ízesíteni, hűteni, stb. Ezt követően a "töltelék" előkészítésére került sor, azaz uborka darabolása, lazac előkészítése, szálkázástól a szeletelésig (hogy az milyen macera!). És persze jött a java: a tekerés! :D Ettől a résztől nagyon tartottam, nem értettem, mégis hogyan fog egyben maradni az egész, nem pedig szétesni meg szétpöndörödni és egyebek... nyilván a pergős szemű rizzsel kapcsolatos tapasztalataim ültették belém ezeket a kételyeket :D De az extra ragadós sushi rizs természetesen nagyon együttműködő volt, és meglepően könnyen sikerült abszolválni a feladatot.

A makitekercsen (befelé és kifelé tekertet is készítettünk!) kívül csináltunk lazacos nigirit, valamint tamagos nigirit is :) Végül nyolcra nem is sikerült befejezni a programot, de senki sem sietett, így nem bántuk. Én és Fanni valamikor kilenc körül távoztunk, a többiek pedig még maradtak egy kicsit az elméleti részek bepótlására. Kaptunk dobozkát, amiben el tudtuk hozni az elkészült remekműveket, és képet is készítettem a végeredményről, bár ez már a megdézsmált verzió, a teljes arzenálról sajna nem készült fotó :D

Elnézést a képminőségért, még a régi telefonommal követtem el a megörökítést, így nem a legcsodásabb :D

Rövidtávú terveim között szerepel egy rizsfőző beszerzése, kiegészítve az alapanyagokkal, természetesen, és itthon is megpróbálkozni a sushi-gyártással :D (Kíváncsi leszek, mi kerekedik a dologból úgy, hogy senki nem áll mellettem, és nem mondja, éppen mit merre hogyan...) Összességében nagyon jó élmény volt a tanfolyam, jó volt a hangulat és a társaság is, magamtól pedig biztos hogy még csak a közelébe sem jutottam volna a fent látható eredménynek :D

Munkalehetőség!

Ismét nem egyetemi beszámolóval jelentkezem, de szerintem már hozzászoktatok :D Ez alkalommal egy munkalehetőséget szeretnék megosztani veletek, úgyhogy figyeljen minden japánul tudó!

Japánul tudó embert, embereket keresünk egy alkalmi filmes munkára júniusban. Egy reklámfilm előkészítésében és magán a filmforgatáson kellene segíteni, tolmácsolni, illetve egy másik személynek “chaperonekodni”, vagyis a japán ügyfeleinket elkísérni ebédelni, várost nézni és golfozni. Az egyik posztra tehát olyan valakit keresünk, aki akár magyarul sem tud mellette, csak angolul (tolmács a munka alatt), illetve olyat, aki japánul és magyarul is tud, alapszintű budapesti helyismerettel rendelkezik, és van türelme a csoport kísérgetésében felmerülő feladatokhoz.

A pontos időintervallumot és a bérezést illetően később lenne megbeszélés az érdeklődőkkel, még egy kicsit képlékeny a dolog :)

Érdeklődni Böszörményi Orsolyánál tudtok, ezen a telefonszámon: 06-30/667-8814

Nehézségek

A megszokottnál talán egy kicsit személyesebb hangvételű bejegyzés következik most, de legalább kitörök egy bejegyzés erejéig a - már számomra is unalmas - közérdekű információk továbbításából. (Néha úgy érzem magam, mint egy router, kapom a jelet és szórom szét mindenfelé ^^; Pedig annak idején személyes blognak indult ez a dolog.)

Egy-két hete megfogalmazódott bennem a legnagyobb probléma, amit a szak "elém görgetett" - és ezt azóta pár embernek említettem is, így ha nem olvastok újdonságot, elnézést. Valójában ez a probléma hihetetlenül prózai és egyszerű: én még sosem tanultam nyelvet. Szinte látom a monitorok előtt a kétkedő és elképedt arcokat :D De ha belegondolok, tényleg igaz: úgy igazán még sosem tanultam nyelvet.

Lehet dobálózni a büdös ponttyal, hogy "hé, most mentél el felsőfokúzni angolból nulla tanulással", meg "van egy középfokúd németből is", és valóban nem tudom megcáfolni egyik állítást sem, de ez a kijelentésem igazságtartalmán mit sem változtat. Én még sosem ültem órákat nyelvkönyvek fölött, nem magoltam szavakat hosszú hónapokon (ne adj' Isten éveken) keresztül, nem körmöltem tele munkafüzeteket többé-kevésbé jó megoldásokkal - nem, egyszerűen nem.

Az angol nyelvet idestova 14 éve tanulom (jobb szót nem tudok rá :D), így azt hiszem tulajdonképpen szégyenletes dolog lenne, ha nem sikerülne most ez a nyelvvizsga. De ez a tizennégy év (nyolc általános iskolában, négy gimnáziumban, most kettő egyetemen) sosem állított elém olyan akadályokat, mint jelenleg a japán. Mindenki mindig szorgalmasnak tartott, mert jók a jegyeim - de sajnos ez önmagában nem jelent sokat. (Micsoda tökéletes példája ez a jelenlegi oktatási rendszer hiányosságainak.)

Tulajdonképp nem tudnám megmondani, hogyan tanultam meg angolul, de talán a legközelebb akkor járok az igazsághoz, ha azt mondom: rám ragadt. Ha gyűjtőmunkát kellett csinálnom, és magyar anyagot nem találtam, akkor jött az angol. Ha a kedvenc sorozataim legújabb részeire nem akartam éveket várni, míg szinkronizálják, jött az angol. Ha a kedvenc együttesem honlapját akartam böngészni, jött az angol. Ha számítógépes játékokkal akartam játszani, jött az angol. Akármit csináltam és akármerre néztem, az angol mindig ott volt, szinte beleerőszakolta magát a képembe, és még ha ellenkeztem volna se tudtam volna elkerülni, hogy megtanuljam.

A német más tészta, ennél a nyelvnél egy két hónapos intenzív kurzusnak köszönhetem mind a nyelvvizsgámat, mind az érettségimet, mert az előtte lezajlott 6-7 évnyi német oktatás során szintén nem erőltettem meg magam tanulás-ügyileg. Tény, hogy ebben a két hónapban minden erőmet bevetettem és saját magamat (és a lustaságomat) meghazudtolva készültem, de amint túlestem az érettségin, szépen hátradőltem és azóta el is felejtettem a nyelvet egy az egyben.

Tehát most szembesültem vele, hogy bár jók a jegyeim japánból is, azt a fajta "nyelvtanulást" (már ha lehet így nevezni), amit eddig csináltam, nem folytathatom. Mindig csak annyit és csak azt tanulom, ami a számonkérésekre kell, és rögtön utána szépen el is felejtek mindent. Szinten tartás? Gyakorlás? Önszorgalom? Plusz készülés? Ilyesmi az én szótáramban nem szerepel - legalábbis eddig nem szerepelt. Viszont ha tényleg meg akarok tanulni japánul, akkor ezen sürgősen változtatnom kell.

Feltett szándékom a decemberi nyelvvizsgára úgy elmenni, hogy ne kelljen aggódnom amiatt, hogy sikerül-e. Ennek érdekében beszereztem (és még fogok is) egy-két felkészítő könyvet, és bizony olyasmire készülök, amire eddig soha: leülök a könyv fölé, és tanulok. Persze ilyen elhatározás nem először alakul ki bennem, ezért gondoltam, hogy kiírom ide a nagyvilágba, hogy így számonkérhető legyek :D Talán jó motiváció lesz.

Sokszor verem a fejem a falba, mert tudom magamról, hogy könnyen tanulok, valószínű nyelvérzékem is van, és mégis a lustaságom miatt két év aktív japán tanulás után is csak N3-ra megyek. (絶望した。) Persze kifogásokat lehet keresni: ott a minorom, ott a többi előadás, ott vannak a kötelező olvasmányok, na meg azért magánéletem is van - de őszintén hiszem, hogy egy kicsit(?) több elszántsággal és kitartással, valamint jóval(!) kevesebb lustasággal sikerül elérnem a kitűzött célt, és a nyelvvizsga után a következő lépcsőfok felé törve rávethetem majd magam az N2-es felkészítő könyvekre.

一生懸命頑張る！

Augusztusi Mondo

Emlékszem, annak idején, amikor még Szombathelyen laktam, és rámtört az anime- és mangaláz, az első számtól kezdve folyamatosan vetettem édesapámmal a Mondo magazint. Sosem gondoltam volna, hogy valaha - akárcsak közvetetten és kis mértékben is, de - közöm lesz az újság tartalmához :) De íme, eljött ez a nap is,  és az augusztusi Mondo egyik cikkének végén "hasznos link"-ként van feltüntetve a blog! ^^

Csak egy aprócska előzetes, akit érdekel az egész cikk, irány az újságárus! :D

A történet mindössze annyi, hogy megkeresett egy kedves lány azzal, hogy a Mondo magazinba készít egy cikket a magyarországi japán tanulásról és annak lehetőségeiről, és a blogomat látva arra gondolt, megkér, hogy írjak neki egy-két dolgot az egyetemről - persze iránymutató kérdések alapján.

Nagyon nagy falat megírni egy ilyen cikket, ráadásul a terjedelemkorlát is igen szűkös, ha engem kérdeztek - elég belegondolni, csak az ELTE - KRE összehasonlításról én mennyit írtam ide a blogra - ráadásul egyetlen szakot sem lehet objektívan bemutatni, de úgy érzem, hiánypótló cikkről van szó. Nincs egyszerű helyzetben az, aki japán szakra igyekszik, de nem tudja eldönteni, melyik egyetemre tegye le a voksát, ez a pár hasáb azonban tökéletes kiindulópont, sőt a cikknek hála az újságot olvasók, de a japán szak iránt kevésbé érdeklődők is kézhez kapnak egy általános leírást.

Akit érdekel tehát a cikk, az szaladjon gyorsan megvenni a magazint :D (A félreértések elkerülése végett: magát a cikket nem én írtam, csak egy darabkájához szolgáltattam némi információt :D)

Ui.: Elnézést, amiért ilyen sokáig nem jelentkeztem, de a jól megérdemelt nyári lustálkodás időszaka volt az elmúlt pár hét. Ez az egyetlen mentségem arra, miért a hónap utolsó harmadában uszítok mindenkit egy augusztusi újság beszerzésére :D

Tumblr :D

Ez most egy igen rendhagyó bejegyzés lesz, előre is elnézést :D

Aki ismerősöm a facebookon, az valószínűleg konstatálta, hogy tegnap este (és ma hajnalban) igen produktív órákat töltöttem japános vonatkozású meme-gyártással. (Vizsgaidőszak van, mi egyebek csinálnék?) Ahogy magamat ismerem, még születni fog pár (ráadásul ötleteket is kapok, bombázzatok! :D), úgyhogy úgy döntöttem, egy Tumblr blog formájában megörökítem a született alkotásokat. (És inkább ott sokkolom az embereket, minthogy ártatlan, nem-japános emberek falát tömném tele ezzel.) Erre a blogra nem nagyon illenének a néha meglehetősen szarkasztikus poénok, úgyhogy mindenképp máshova akartam rakni őket :D

Előre szólok, nem tanárócsárlásról, vagy egyetempiszkálásról lesz szó, sokkal inkább saját magunkon, japán szakosokon tudunk derülni a képek láttán :D Japánt tanulni egészen sajátos élmény, sokban különbözik a latin betűs, de igazából bármilyen hangjelölő írást használó nyelvek tanulásától, és ezt ki is használom a humor érdekében :D Tehát ezek a kis képek mind a saját kis defektjeinkre koncentrálnak, ezért nem szeretném, ha bárki magára venné :)

Elég a szóból, LINK!

Kiteszem jobb oldalra a blogjaim közé is, úgy talán többen rátalálnak :) Az egyszerűség kedvéért elte-japan a tumblr címe is :D

Tényleg szívesen fogadom az ötleteket japánul tanulóktól! ^^ Enjoy :D

Zsibvásárok rejtelmei

A hosszú hétvége (és a tavaszi szünet!) alkalmából szombaton délelőtt párommal, valamint leendő apósommal és vőmmel sógorommal (hah! csak belekeveredtem XD) kilátogattunk az oberwarti zsibvásárra :D (Én, tipikus városi lány lévén, még sosem láttam hasonlót.) Azon kívül, hogy megfigyeltem: minden standnál volt vagy plüssmackó, vagy vasaló, de általában mindkettő... szóval ezen kívül árgus szemekkel figyeltem mindent, ami kicsit is keleti volt, és érdekelhetett engem. Nem igazán bővelkedett ilyesmiben a hely, de egy aprócska koreai zászlót sikerült kiszúrnom egy furcsa dobozka tetején, így bukkantam rá egyetlen zsákmányomra, íme:

Ez van, ha lámpafénynél próbál fényképezni a hozzá nem értő...

Egy kis dísztárgy, hátul kis képkereteknél megszokott kitámasztóval, műanyag "előlappal" - nehogy eltörjem, tőlem kitelik - négy hagyományos koreai ütős hangszerrel, koreai és angol leírással. (Hogy örültem neki, hogy bármi olyanba botlottam, ami még csak távolról sem volt osztrák!) Kicsit ugyan gondolkoztam rajta, kell-e ez nekem nézegetni 10 euróért, aztán végül lealkudtam belőle kettőt, és elhoztam :D (Azóta sem tudom, hova fog kikerülni, mert vétek a dobozában tartani, de pici a lakás :D)

Vakus kép! A háttérben ott ficeg a doboz, lesz még kép róla :)

Egyetlen szépséghibája, hogy a műanyag egy kicsit meg van karcolódva középen (a vakus képen látszik is), de szerencsére nem igazán feltűnő a dolog, az ember úgyis arra figyel, ami a lapocska mögött van :D

Ismét egy gyönyörűséges vakus kép, így azért reálisabbak a színek :D

Nem bántam meg, hogy elhoztam, hiszen az utóbbi időben bevallottan egyre közelebb kerül a szívemhez Korea is Japán mellett, de tényleg nem tudom, hova tudnám kitenni, hogy gyönyörködhessek is benne :D Micsoda dilemmák, igaz? A hangul feliratot a kocsiban buzgón elkezdtem ugyan olvasgatni, de semmit sem értettem belőle (az angol szövegre való kacsintgatás nélkül mármint), úgyhogy inkább feladtam :D

Ilyen mintája van a doboznak, amiben kaptam - hát nem gyönyörű? ^^

Szóval otthagytam körülbelül 2400 forintot ezért a kis gyönyörűségért, amit - mint utólag megtudtam - a neten is árulnak, jellemzően 7 és 14 ezer forint közötti árakon (ezt szállítás nélkül kell érteni). Nyilván sokaknak csak porfogó lenne, de nekem azért értéket is képvisel, így nem sajnálom érte azt a nyolc eurót :D

Úgyhogy most kérlek titeket, mindenki erősítsen meg abbéli hitemben, hogy jó vásárt csináltam, köszönöm! XD

(Sűrű bocsánatokért esedezem a ritka posztolásért, pedig már nekiálltam a szótárgépről szóló bejegyzéseknek... amint kerekedik egy kis szabadidőm, ígérem, jelentkezem tartalmasabb írásokkal is! :D)

Szerény kincsesbánya

A héten életemben először meglátogattam az ELTE keleti könyvtárát! Háromszoros hurrá nekem :D (És a kedves szaktársnak, aki lehetővé tette ezt az áttörést.) Azon kívül, hogy bő fél órán keresztül egy angol nyelvű könyvet (szentségtörés o.o) olvasgattam a következő órámra várva, találkozhattam két nagyon szimpatikus kartondobozzal a könyvtár "előterében", vagy valami olyasmi.

A keleti könyvtár bejárati ajtaja egy gyakorlatilag javarészt lépcsőből álló helyiségbe (kéretik nem lepotyogni rajta!) visz, ahol a jobb oldali ablakpárkányon két vonzó külsejű, ámbár némileg viharvert kartondoboz csábítja az érdeklődőket. A tartalmuk pedig - mint azt már sejthetitek - ingyen elvihető!

Persze nem kell tévképzetekbe ringatni magunkat, nincs szó arról, hogy több ezer forint értékű japán nyelvű könyvektől és folyóiratoktól roskadozna a két doboz. Sőt. Konkrétan japán vonatkozású anyagot szinte semmit sem találtam (amit mégis, azt meg gyorsan elhoztam). Kínai szakosok előnyben, főleg nekik kedvez a két kupac tartalma.

Én végül négy zsákmánnyal tértem haza. Ezek közül az egyiket azért hoztam el, mert megláttam rajta, hogy "linguistics", és innentől kezdve nem foglalkoztattak a további részletek, szépen kihalásztam a dobozból és beleerőszakoltam a táskámba a "project line 10" című, körülbelül 100 oldalas nyomtatványt, amely korához képest egész jó állapotban van, ugyanis 1999 november - 2000 februári kiadás :D A kiadvány gyakorlatilag könyvajánlók végeláthatatlan gyűjteménye, természetesen túlnyomórészt nyelvészeti témában. (Nem hiába szúrta ki a szemem a felirat.)

A második zsákmányom "National Institutes for the Humanities - International Research Center for Japanese Studies 2011" névre hallgat. Ezt természetesen azért nyúltam le, mert megláttam rajta a "Japanese" szót, mi másért? :D A kiadvány egyébként magáról az intézményről szól.

A harmadik szerzemény egy napilap, de sajnos nem japán. (Olyat nem találtam, pedig lecsaptam volna rá, gondolhatjátok :D) Őt le is fényképeztem, mert nagyon viccesnek tartottam, hogy még konkrétan becsomagolva találtam rá erre a példányra, pedig napilaphoz mérten ez sem mai darab, 2011. szeptember 7-én került kiadásra. Maga az újság egyébként Tajvanról származik, ha jól látom :) Hogy mit fogok kezdeni vele, tekintve, hogy egy kukkot sem értek belőle, azt még nem tudom :D (Valami kreatívra gyanakszom.)

A negyedik és egyben legkedvesebb holmi, amit találtam az egyik doboz legalján(!), nem más, mint egy aranyos hiragana-katakana poszter! :D A Japán Alapítvány emblémája díszeleg rajta, és el sem tudom képzelni, hogy köthetett ki a keleti könyvtár "vidd el" dobozainak egyikében, de én örülök neki ^^ Bár egy kedves szaktársam feltette a kérdést, miszerint szükségem van-e nekem erre (vö. nem tudom még a kanákat? :D), na de ez nem erről szól :D Még nem tudom, hogy kidíszítem-e vele a lakás valamely pontját, majd kiderül ^^ Természetesen róla is hoztam képet (A2-es méretű egyébként):

Következtetésként annyit vonnék le, hogy bár visszatérő vendég valószínűleg nem leszek a könyvtárban, az előtérbe időnként be-bekukkantok majd, hátha újabb hasonló gyönyörűségek akadnak a kezeim közé ^^

Ja, még valami, ha valaki hasonló terveket szövögetne (de le ne nyúljatok előlem mindent :D), de nem tudja, merre keresse magát a könyvtárat, annak egy hevenyészett útmutató: a Gólyavárral szemben állva, azt jobbról megkerülve egy kis alagút szerű valamibe botlik az ember a főépület aljában. Ide kell besomfordálni, és bal kéz felől ott is lesz a könyvtár ajtaja. Kellemes kutakodást :D

WiFi az ELTE BTK-n

Ezzel kapcsolatban e-mailt ugyan még nem kaptam, de az utóbbi időben szembesültem vele, hogy elég sokan nincsenek tisztában azzal, hogyan lehet azonosítót és jelszót "szerezni" az ELTE BTK majdnem (reklámfogás-jellegű költői túlzással) egész területén fogható, kreatív módon "ELTE" névre hallgató WiFi-hez. Alternatív megoldásként persze lehet csatlakozni az "ELTE-Guest" hálózathoz is, de erről csak pár fontos, ügyintézéshez kapcsolódó oldalt tudunk betölteni. (Magyarul Facebook, Twitter, e-mail olvasgatás kizárt.)

Az ELTE hálózathoz való csatlakozáshoz egy azonosítóra és egy jelszóra is szükség van, ezért fontos, hogy akármilyen kütyüről próbáljunk is meg csatlakozni, valahogy érjük el, hogy a kis elektromos csoda megkérdezze ezt a két adatot, más esetben le kell nyomni a torkán. (Értem ez alatt, hogy opcióknál, beállításoknál, stb. meg kell adni manuálisan mindkét adatot.) Nincs tehát egyetlen univerzális belépőkód, amit minden szerencsés gólyának egy szertartásos beavatás keretein belül elárulnak; mindenkinek saját felhasználói adatai vannak.

Akinek van eltés e-mail címe (akármicsoda@caesar.elte.hu), az talán emlékszik rá: regisztrációkor a név és jelszó megadásakor ki lehetett pipálni egy kis dobozkát, miszerint IIG azonosítót is igénylünk-e avagy sem. Nos, ez az IIG azonosító volna az, amire szükség van a WiFi-hez, így aki kipipálta, mert miért is ne (én ezt tettem, bár akkor még nem tudtam, milyen előnyöm származik majd belőle), az könnyű helyzetben van, hiszen csak az ELTE Webmail-es adatait kell megadnia a csatlakozáshoz.

Akinek nincs ilyen e-mail címe, annak igényelnie kell ezt az ún. IIG azonosítót, méghozzá itt. Az oldalon szereplő instrukciók azt hiszem egyértelműek, ezért nem is vesztegetnék több pixelt a problémára :) Remélem tudtam segíteni, és azért célközönsége is van ennek a posztnak :D Nemsoká jelentkezem majd tantárgyas és érdemjegyes bejegyzésekkel is ^^

Limerik

Ez nagyon nem japán, de gondoltam megosztom a nagyérdeművel (vö. nagyzolok vele). Angol házi feladat végeredménye, azaz egy limerik. (Elszöszöltem vele, mire a rímek, a szótagszám és a hangsúly is stimmeltek, de megérte! :D Ja, és nem árt az se, ha vicces :D) Enjoy:

The hedgehog had such a huge crush,
The thought of the girl made him blush.
They dated for days
But then parted ways.
It turned out that she was a brush.

Helyesbítés a koreairól...

Kiderült, hogy nem vagyok egyedül az "önjelölt nyelvész" és a "koreait tanul" halmazok metszetében. Egyrészt örülök, hogy a kis kitekintés a koreai felé viszonylagos népszerűséget eredményezett, már ami a blogomat illeti, azért hozzá kell tenni, hogy kaptam hideget is és meleget is, de főleg a rosszabbikat.

Nem vagyok az a fajta, aki megsértődik azon, ha negatív kritikával találja szembe magát, azon viszont csodálkozom, hogy a kritizálóim nagy többsége semmivel sem ért többet a nyelvészethez, mint én. Azt hittem, hogy a feltételezésem elé biggyesztett "szerintem" szócska elég lesz ahhoz, hogy érzékeltessem: ez egy magánvélemény. A közelében sem járok annak, hogy komolyabb fórumokon hangoztatni merjem a hasonló nézeteimet - ezért teszem ezt a saját személyes blogomon.

Bitxəšï és Dana hozzászólása is száz százalékosan építő jellegű volt, amit utólag is köszönök. Most nem a blogra érkezett kommentek késztettek tehát pötyögésre. Több helyen is olvastam véleményeket a bejegyzésemről, de nem szeretnék konkretizálni.

Nem mondom azt, hogy kötelező egyetérteni velem, elvégre a nyelvészek jó része szintén az enyémtől eltérő állásponton van :D Nagyon szívesen elbeszélgetek bárkivel a kérdésről, bár a tájékozatlanságomnak köszönhetően valószínűleg elég hamar kifulladnék egy komolyabb hangvételű eszmecsere során. Le is lehet nyugodtan hülyézni engem, ha úgy tetszik, azt sem bánom. (XD) Csak annyit kérek, hogy alapja legyen. Mert ha semmivel sem tud a kedves véleménynyilvánító többet erről a nemes tudományágról, mint én, és ráadásul ne adj' Isten még japánul sem tud (még annyira sem, mint én koreaiul), akkor nem látom sok értelmét a heves tiltakozásnak a nyelvrokonság hipotézise ellen. (Főleg nem a bűvös "szerintem" szócska nélkül, amit valamilyen formában még a nyelvészek is mindig érzékeltetnek.)

Elnézést a szokásosnál kicsivel túlfűtöttebb hangvétel miatt, bocsássátok meg nekem, de ez kikívánkozott :D

A koreairól

Hát, ez igen szépen fog mutatni a japános blogomon, de talán páran hasznosnak fogjátok találni :) Immáron két hónapja tanulok koreaiul a "második keleti nyelv" lehetőség (és kötelesség) keretein belül, és bár ez korántsem elég egy nyelv kiismeréséhez, valamennyi rálátásom azt hiszem már van a dologra :) Lényeg a lényeg: ha valaki koreain gondolkodna, mint második keleti nyelv (esetleg mint minor), az olvassa el ezt a pár sort.

Először is: kísértetiesen hasonlít a japánra. Én nem tudom, hol élnek azok a nyelvészek és kutatók, akik nem sorolják egy nyelvcsaládba a két említett nyelvet, szerintem mindenesetre igen közel állnak egymáshoz. Eleinte ebből leginkább annyit vettem észre, hogy sok szó vagy teljesen, vagy részben megegyezik a két nyelvben. Aztán később már nyelvtani hasonlóságokat is megfigyeltünk kedves japán-koreai kombóval küzdő társaimmal. Ez nem azt jelenti, hogy egy partikula például hangalakját tekintve megegyezik a japán partikulával, hanem azt, hogy ugyanúgy használjuk. (Például az "is" jelentésű szócska ugyanúgy kiváltja az alany- és tárgyesetet jelző partikulákat, de másokat nem, és utánuk jelenik meg.)

Sajnos a koreai nem csak a japán nyelv ilyen kellemesnek mondható tulajdonságaival rendelkezik, de az általam leginkább "böszmeségnek" titulált jellegzetességek is felütik a fejüket. Ilyen a tény, hogy tiszteleti kifejezések tömkelegét használják, és persze se az ige-, se a melléknévragozás nem alkalmazható anélkül, hogy figyelembe vennénk a beszélőpartnerünk és saját magunk rangját, egymáshoz való viszonyunkat. Kedvenceim még a számlálószavak: természetesen a koreai nyelvben is többféle fordul elő, mint amennyit az ember még kellemesnek érez.

Az én megítélésem szerint a két nyelvnek a mondatszerkezete is kísértetiesen hasonlít, ugyanúgy a partikulák pakolgatásáról, valamint az igék és melléknevek ragozásáról szól a dolog :D Ha az embernek ráállt az agya a japán mondatok összetákolására, valójában csak a szavakat kell kicserélni koreaira, és máris remélhetőleg épkézláb koreai mondatokat tud alkotni :)

Az írásrendszer a japánéhoz képest maga a tömör gyönyör, már ha azt vesszük, hogy hangjelölő írásról van szó. Maguknak a jelecskéknek a megtanulása (megfelelő mennyiségű időráfordítás esetén) valóban egy délutános program, de azért elbeszélgetnék azokkal is, akik szerint ez a világ legtökéletesebb és leglogikusabb írásrendszere. Engem nem igazán hat meg a dolognak az az oldala, hogy a jelecskék a nyelv illetve az ajkak alakját próbálják imitálni - valahogy sosem képzelem el a hangképző szerveimet beszéd közben, így ezzel nem megyek sokra. Viszont az írott szöveg kiolvasása nem kis problémákat okoz, mert a koreaiak alapvető hozzáállása, hogy mindent úgy mondanak, ahogy egyszerűbb. Rengeteg mássalhangzót nem ejtenek, vagy teljesen máshogy ejtenek; bármelyik mássalhangzót a legnagyobb lelki nyugalommal ejtik zöngésen számomra véletlenszerűnek tűnő helyeken, M helyett sokszor mondanak B-t, N helyett D-t, stb. Tehát az, hogy felismerjük a jelecskéket, nem jelenti azt, hogy olvasni is tudunk.

A kiejtés - mint már említettem - viszont egy rémálom a japánhoz képest. Mi magyarok, akik japánul szeretnénk tanulni, aránylag könnyű helyzetben vagyunk. A japán hangkészlet nem sok meglepetést tartogat nekünk, magyaroknak, esetleg az Ü-be hajló U, és az R és L között ingadozó mássalhangzó az, ami odafigyelést igényelhet kezdetben. A koreai viszont olyan mássalhangzó- és magánhangzópárokkal is dolgozik, amit a magyar fül nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud megkülönböztetni egymástól. A két E és É között tendáló magánhangzó legtöbbünknek ugyanúgy hangzik, ahogy az általunk "két CS"-nek elkeresztelt mássalhangzók is. (Ez utóbbiak között a mai napig nem hallom a különbséget.) Az O, valamint az O és A között elhelyezkedő magánhangzók megkülönböztetése szintén feladja a leckét, valamint a széthúzott szájjal (mintha I-t mondanánk) ejtett, leginkább Ü-szerű magánhangzó sem cseng ismerősen a magyar fülnek.

Összességében japán után második keleti nyelvnek szerintem jó választás a koreai, elsősorban a sok hasonlóság miatt, de fel kell készülni a kiejtéssel folytatott küzdelemre, valamint a számlálószó-udvariaskodás borzalomkombóra is. A jelige pedig - kiejtés ide vagy oda - nem is lehet más, mint a HANGJELÖLŐ ÍRÁS.

Bloglovin'

Follow my blog with Bloglovin

Észrevettem, hogy van, aki bloglovin'-t használ, hátha így többen is kedvet kaptok :)
(Pici követő gombot is raktam a jobb alsó sarokba.)

Haiku pályázat

A költői vénával megáldott japánrajongóknak ajánlanám figyelmébe a Japán Alapítvány által szervezett haiku pályázatot. További információk itt.

Hajrá! :)

Facebook oldal!

Fáj a szívem a 42 lájkért, amit a blog kapott az eddig a jobb felső sarokban díszelgő gombnak köszönhetően, de úgy döntöttem, létrehozok egy saját oldalt a blognak a facebookon belül, így ezentúl szeretném, ha azt lájkolnátok, amennyiben valamit szeretnétek :D

Ígérem, nem fogom elárasztani senki falát fölösleges bejegyzésekkel, csak ha valami jó kis linket találok, vagy új bejegyzést írok a blogra, akkor fogok írni :) Ezen kívül a honlap facebookos falára is írhattok kérdéseket, kommenteket, ha esetleg nem lennétek jó viszonyban a bloggeres kezelőfelülettel, vagy bármi hasonló :D

Előre is köszönöm a támogatásotokat! ^^

Ja, a link: FACEBOOK OLDAL, YEAH! :D (nem mintha bal oldalt a különféle nyelveken írt köszöntők alatt nem ficegne ott a kis widget, de azért mégis)

Könyvtárinfó ügyintézés...

A változatosság kedvéért engem szemelt ki a sors, és feltehetően az összes szaktársam közül csak nekem nem írták még be ETR-be az informatika és könyvtárhasználat jegyemet, pedig megjelentem a jegybeíráson, és az indexemben szerepel az érdemjegy.

Terveim szerint legkésőbb szerdán (holnap) le szerettem volna adni az indexemet, de ennek a folyamatnak része a papír és elektromos alapú jegyek egyeztetése is, magyarul amíg nincs minden jegyem fent ETR-en, addig nem is álmodozhatok arról, hogy megszabadulok a kis könyvecskétől.

Jobb híján keresek egy e-mail címet a könyvtártudományi tanszéken, akiknek írhatok és akiket zaklathatok (talán valami titkárság-félével kéne próbálkoznom?), és remélem, hogy gyorsan reagálnak... (a szerdai ügylezárás már aligha tűnik lehetségesnek...)

EDIT (12:40): E-mail elküldve, várunk a csodára.

Az ókori és a keleti irodalmak műfajai vizsga (OKE-141), alapvizsga jegy, újabb e-mail

Ez a vizsga sem okozott meglepetést olyan szempontból, hogy a kérdések között nem volt megválaszolhatatlan, vagy hihetetlenül nehéz. Teljesen korrekt számonkérésről volt szó, amely ugyanolyan keretek között zajlott, mint a vallások vizsga. Egyetlen nehézséggel szembesültem a vizsga írása során: nem volt időm befejezni az utolsó feladatot, ami sajnos pont a legtöbb pontot hozta volna a konyhára. Okoskodásra nem volt lehetőség, mert Déri professzor úr egyértelműen kikötötte, hogy csak sorrendben oldhatjuk meg a feladatokat, így nem volt esélyem az - egyébként gimnáziumi éveim során gyakran alkalmazott - "kezdem azzal amit tudok és sok pontot ér" módszerre. Ezen kívül úgy érzem, hoztam a formámat, tehát nagyon rossz jegyet nem kaphatok :)

A mai nap másik nagy eseménye az alapvizsga jegybeírása volt. Négyest kaptam, ami azt hiszem megfelel a teljesítményemnek, ilyesmire számítottam :D És emellett megtekinthettem a záróvizsgámat is kijavítva, ami hát egy kicsit gyérre sikerült (79%), de a végeredmény a lényeg, nem igaz? :D

Hazaérkezésem óta a mondattannak szentelem ugyan minden percemet (holnap vizsga, eddig nem túl biztatóak az előző vizsgaidőpontot túléltek beszámolói és eredményei), de annyi szünetet tartottam, hogy újabb e-mailt írjak Stanley Ward tanár úrnak. Talán még emlékeztek, hogy rosszul írta be a jegyemet ETR-be, és a levelemre válaszul azt kaptam, hogy előfordulhat: csak szeptemberben tudja kijavítani az eltérést. Nos, a mai napig tartott a "hátha-mégis-küld-egy-kuzusmailt-és-bemehetek-hozzá" türelmem, ma írtam neki, hogy ha lehetséges és ő nem ellenzi, akkor a tanszéken keresztül intézném el a jegyváltoztatást. Így neki sem kell bejönnie, és én is birtokában leszek az egyező jegyeimnek.

Ha bármi újabb fejleményről tudok beszámolni, jelentkezem :) Addig is gondoljatok rám ^^

Jegyeltérés és bátorítás

Ugyan már öt jegyem van az indexemben, ETR-en ezek közül csak egy szerepelt - egészen máig. Ma az amerikai kultúra jegyem is bekerült a rendszerbe, azonban nem ugyanaz, mint ami az indexembe O.o Míg Stanley Ward tanár úrtól személyesen ötöst kaptam, az ETR-ben négyes szerepel a tárgy érdemjegyénél. A szükséges lépéseket megtettem (vö. írtam e-mailt a tanár úrnak), ha történik valami változás, jelentkezem :) (Csak hogy ha más is ilyen helyzetbe kerül, tudja, mi a teendő. Kicsit kísérleti nyúlnak érzem magam, de ez van :D)

A másik, amit szeretnék megosztani mindenkivel, egy rövidke kis szösszenet Zonjineko blogjáról. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki elkeseredett/elbizonytalanodott a félévi jegyét illetően :) Íme:

Sometimes I hit the wall and learning Japanese becomes a chore.

It doesn’t happen every week or even every month but lack of motivation hits us all at some point.

However, it’s the people who push through that wall and continue their studies that will eventually become a Japanese ninja. ^_^

My favourite thought when studying Japanese seems all too hard is that even the dumbest, most stupid person in Japan knows how to read, write and speak Japanese to a higher level then you are now.

So while you’re thinking that it’s all impossible – it isn’t – there are 125 million Japanese (give or take few) to prove you wrong. They all read, write and speak Japanese to one degree or another and if they can, then so can you.

BTW I don’t like to, and never have, called anyone stupid or dumb but I think you get my point…..anyone (yes, you) is capable of learning Japanese. ^_^

Good luck!