Gyakorikerdesek.hu - mit írnak a japán szakról?

Ahogy azt már Facebook-on beharangoztam, ez a bejegyzés egy-két érdekes hozzászólást fog tartalmazni a http://www.gyakorikerdesek.hu/ oldalról. Az idézett részletek tehát NEM az én véleményemet tükrözik (legalábbis legtöbb esetben nem, de ha egyetértek, úgyis leírom), hanem tájékozott, illetve sajnos kevésbé tájékozott névtelen hozzászólókét. Nem mindegyik véleményhez fogok tudni érdemben hozzászólni és döntőbíróként cáfolni vagy egyetérteni, de talán ezek az idézetek is hasznosak lesznek :) (A szögletes zárójelben szereplő részek az én kiegészítéseim, a kontextusból kiragadva szükségesek az idézetek megértéséhez.)

Én úgy hallottam, hogy bejutni annyira nem is [nehéz], de bent maradni annál inkább :)

Ez tulajdonképpen igaz. Szerintem is könnyebb bejutni, mint bent maradni. Egy-két nyelvvizsgát összeszedni szabadon választott nyelvekből, emeltezni egy tárgyból, ami jól megy, valamint az összes érettségi tárgy közül kettő relevánsat jól megírni a duplázáshoz - kb. ennyi szükséges a magas pontszámhoz. Persze aki világ életében kettes és hármas között evickélt a legtöbb tantárgy esetében, annak nagyon nehéz bekerülni, de elárulom, bent maradni még inkább az lesz.

Amúgy KRE jobb, csak keményebb. Egyébként meg nagyon-nagyon rohadt nehéz szak, jól fontold meg, ha menni készülnél.

Na, kezdődik az iszapbirkózás. Nem tudom, melyik iskola a jobb, még így 6 hosszadalmas bejegyzés megírása után sem. Szerintem relatív, ki hol érzi jobban magát, és mindkét szaknak megvannak az előnyei is és a hátrányai is. Lehet, hogy a KRE keményebb, ezzel kapcsolatban szintén nem lettem okosabb a posztok írása közben sem, valószínűleg ezt is csak az tudná megmondani, aki mindkét szakot elvégezte - azt meg minek? :D A nehézségről pedig, nos, igen. A japán szak nem könnyű, ezt aláírom. Annak, aki nincs hozzászokva a sok-sok tanuláshoz, és nem szorgalmas, annak még akár a "nagyon-nagyon rohadt nehéz" kategóriába is beletartozhat. Ez van :D

Másról nem tudok, viszont ha mindenképpen japán szak, akkor a KRE-t válaszd!!! Én ELTÉs vagyok (mármint japán szakos, igen), és SENKINEK NEM AJÁNLOM!!!! Esküszöm az egész olyan tanárnak nem nevezhető förtelmek gyűjtőhelye, hogyha megkapom a diplomám az ékes bizonyítéka lesz annak, hogy japánul remekül meg lehet tanulni 3 év alatt, otthon, egyedül...

Hű o.O Íme egy elégedetlen kuncsaft. A szavakból azt veszem ki, hogy az illető arra számított, itt majd megtanítják neki a nyelvet - ez azonban bevallottan nem tartozik a japán szak célkitűzései közé, hozzátenném, a KRE-n se. Egy, a miénktől meglehetősen távol álló, bonyolult és nehezen megjegyezhető írásrendszert használó, kulturálisan is nagyban eltérő nyelvet három év alatt, heti 4,5 - 3 órában nem fog tudni megtanítani neked senki. Magántanár se. Itt ráadásul többen is vagyunk, ami lehetetlenné teszi azt, hogy egy-egy emberre koncentráljanak huzamosabb ideig. Önszorgalom, emberek, ennyi. KRE-n is, ELTE-n is. Anélkül nem megy. Hogy a tanárok milyenek, az pedig megint csak relatív, véleményt nem szeretnék nyilvánítani, de nyilván nekem se a szívem csücske az egész tanári gárda. Egy utolsó költői kérdés: létezik olyan tanszék, ahol minden tanár jó fej?

Kezdjük ott, hogy az ELTÉn van 5 darab japán emberke, meg még 2 magyar kb., plusz egy nemlétező tanszékvezető. Az utóbbi eleve probléma, ugyanis emiatt kb. semmilyen ügyet nem lehet elintézni. A névügyileg tanszékvezetőnk ugyanis a nagykövetségen ****** az időt az egyetem helyett, és ha benn van, akkor is mindenre közli, hogy hagyjuk őt békén vele.

Nocsak. A tanárok nemzetisége nem tudom, miért mérvadó, esetleg a hozzászóló jobban örülne cseh, vagy tanzán tanároknak? :D A tanszékvezető kérdése valóban érdekes, de VAN tanszékvezetőnk, anélkül azért necces lenne :D Amennyire tudom, tényleg nem dolgozza halálra magát a japán tanszék ügyeivel kapcsolatban, de nyilván a nagykövetségre sem kávézni jár. Nekem még sosem hiányzott maga a tanszékvezető személye, nem is tudom, mivel akarhatnék hozzá fordulni egyáltalán. De elismerem, ez tekinthető fekete pontnak. (Azért annyira nem vagyok elfogult, na :D)

Na aztán a tanárok. Hát tanári diplomája egyiknek sincs. Gondolom érted, mit jelent ez nyelvoktatás terén. A kanjikat rendszertelenül, összevissza tömik a fejünkbe, nincs közük a szavakhoz sem, amiket tanulunk, nincs egy átfogó elképzelésük az oktatás menetéről (az első év még hagyján, a másodiktól kezdődik a katasztrófa).

Na itt aztán van minden, kérem szépen. Tanári diploma egy egyetemi nyelvszakon, mint elvárás? Ez új :D Tessék körülnézni más szakokon is. Nem azt mondom, hogy nagyon ritka, de egyáltalán nem általános dolog tanári diplomával rendelkező nyelvtanárokat alkalmazni. Anglisztikán például nem tudom hány gyakorlatvezetőnek lehet tanárija, de gyanítom, hogy nem soknak. A mi japán tanáraink ráadásul inkább nyelvi lektorokként vannak jelen. Meggyőződésem, hogy rosszabbul járnánk két magyar anyanyelvű, de tanári diplomás japán tanárral, mint így. (Hozzátenném, nekem a mai napig nem tiszta, tanárképes szak-e egyáltalán a japán, magyarul létezik-e egyáltalán diplomás japán tanár?) Azt viszont aláírom, hogy elsőben könnyebb lett volna, ha mindkét tanárunk beszélt volna magyarul.

A kanjik. Igen, erre nem tudok mit mondani. A Reibun de Manabu könyv rémálmaimban kísért, és valóban nagyon zavaró a rendszer, ami szerint halad. Egyszerre tanuljuk az ugyanolyan olvasatú jeleket, ami tényleg nagyban megnehezíti a dolgunkat. De, hogy azért ide is írjak valami szépet, a japán szak még mindig nem nyelviskola, és ha szeretnél újságot olvasni harmadév végére, ajánlom, hogy otthon, önszorgalomból is tanuld azokat a kanjikat. Egyébként olyan tankönyv szerintem nem nagyon van, amelyik a szókincs bővítésével összehangolva kanjikat is tanít, megfelelő mennyiségben, megfelelő tempóban.

A nyelvtanárok egyike egyébként szeret ilyen vicces dolgokat csinálni, mint pl.: "elhagytam a vizsgáját, egyes", vagy "háát pontok igazából megvannak, de én inkább megbuktatom", vagy esetleg "látom hogy tudja a kanjikat, de nem írja elég szépen, ezért 1-es". Az is előfordult már, hogy utolsó héten közölték, hogy jövőhét vizsga egy 200 oldalas könyv kanjijaiból, vagy esetleg, hogy az utólag megírt (hiányzás, betegség, verseny, stb. miatt) dolgozatok 80%-tól számítanak kettesnek (és ezt sem év elején, hanem vizsga előtt!).

Húha o.O Ez nekem mind új, de komolyan. Nem is tudom eldönteni, kiről szólhat ez a beszámoló, talán egy régebben az ELTE-n oktató tanárról? Én még sosem találkoztam hasonlóval. Vizsgaelhagyás és egyes? Na ne, ez viccnek is rossz. Inkább megbuktatom...? Ne már, olyan matematikai pontossággal, százados precizitással számolják a dolgozatainkat meg a jegyeinket, hogy én csak nézek :D A kanjik külalakja, nos igen. Ono tanár úr valóban érzékeny erre, de karót ezért még - legjobb tudomásom szerint - sosem adott. Pontlevonást igen, de azért ez az egyes durva túlzás. (Megjegyzem, nekem még soha egyetlen pontot sem vont le külalakért, így én vagyok az élő példa, hogy lehet neki megfelelően írni XD) Utolsó héten közölték, hogyan lesz a vizsga? Hát nekünk konkrétan az egész félév menete napokra lebontva meg van adva félév eleje óta, a vizsga időpontját is beleértve. Váratlan helyzetekről szó sincs. A hiányzás utáni dolgozatpótlásnál meg a 80% a maximum, amit el lehet érni, nem pedig a kettes ponthatára. Magyarul az elért pontszámok 80%-át kapod meg. Ez még így is elég nagylelkű, tekintve, hogy az utólag pótolt dolgozatok mindig szóról szóra egyeznek az eredetivel. (Arról nem is beszélve, hogy nem mindenhol lehet dolgozatokat pótolni.)

[A minorhoz] az ELTE-n kell a nyelvvizsga, középfokról kezdik a tanulást.

Nem. Én magam is hangoztattam ezt jó ideig, mert sokáig így volt, de idéntől kezdve nem. Nem kell semmilyen nyelvtudás a minorhoz, és külön nyelvórák is vannak meghirdetve nekik. (Legalább is idén. Remélem nem változtatnak megint jövőre :D)

Először is... rengetegen jelentkeznek. Kösd fel a gatyád! Most 2010 szeptemberétől 37 főt vettek fel államilag támogatott képzésre. Ez kevés, mert összesen 311-en jelentkeztek, 137-en a sorrendjükben első helyen jelölték meg a szakot. Vagyis nagyon sokan valahová máshová kaptak felvételt, amit megjelöltek, a hőn áhított japán helyett. Legalább 431 pontot kellett szerezni a maximális 480-ból. Nem mondanám, hogy ez olyan könnyű. Sőt! Meg lehet csinálni, nem lehetetlen, de eléggé húzós. C'est la vie! :)

Korrekt, számokkal, meg minden. Ötös! :D Nem könnyű, de meg lehet csinálni, ez a lényeg.

Mindkettő suliban ugyanazok tanítanak, szóval mindegy [hogy ELTE vagy KRE].

Hogy mi? XD Nem. Van nálunk például olyan tanár, aki úgy tudom, a KRE-n oktat gyakrabban (Vihar Judit tanárnőre gondolok), de alapvetően a tanári gárda nem ugyanaz. Ezt honnan szedte vajon a kedves kommentelő? :D

A Károli egy "használhatóbb", gyakorlatiasabb ismeretet ad.

Ez új. Milyen szempontból lehetséges ez, egyébként? A nyelv mindenképpen gyakorlati dolog, elvégre a használásán kívül nem sok mindent tudsz csinálni vele :D A KRE- ELTE összehasonlításból kiderült, hogy nem sok különbség van nyelvoktatás terén. Az egyéb tárgyaknál meg végképp nem tudom elképzelni, hogy lehet gyakorlatiasabb ismereteket átadni például történelemből vagy szövegfordításból? Valaki avasson be :D

Abban ne reménykedj, hogy az egyetemen fogsz megtanulni japánul. Oda a felvételizők 90%-a min. sankyuval, de inkább nikyuval megy. Az ELTE pedig végképp nem nyelviskola...

Az első kijelentés helytálló, bár a gondolatmenet kevésbé. Valóban nem fognak megtanítani itt téged japánul (ahogy ezt már fentebb is említettem), de ez nem azért van így, mert nyelvvizsgával a zsebedben kell besasszéznod az egyetemre. Hanem mert nem lehet, ezt is leírtam már :D A nyelvvizsga pedig továbbra sem feltétel a felvételhez, ezt jegyezzük meg. A felvételizők több mint 90%-a nyelvvizsga nélkül kezdte a szakot, ha már a százalékoknál tartunk.

Úgy hallottam, hogy az ország legszínvonalasabb japán oktatása a Károliban van :)

Én nem hallottam ilyet, de ettől még lehet igaz :D Megint csak olyan nem létező személyeket kéne kifaggatni, akik több helyre is jártak már :D

Az egyik ismerősöm az ELTE japán szakjára jár, és azt mondja, hogy jó, van egy két idióta tantárgy meg tanár, de azért elviselhetőek. Viszont, nem az alapokról indulsz, oda kell valamennyi alap tudás. Kicsit hülyén tanítják a kanjikat, egy adott témakörben, szótárszerűen megmondják az összes kanjit, (tehát az olvasatuk nagyon hasonlít), és úgy tanuld meg a 80-at... Nem könnyű.

Igen, igen, mindenhol vannak feleslegesnek tűnő tárgyak és unszimpatikus tanárok, ezt tudjuk. De elviselhető! Köszönöm. Nem egy középkori kínzóterem ez, kérem szépen. Akkor nem lennénk még mindig 20-an az évfolyamon, nem? :D Alaptudás, alaptudás, még mindig nem kell, de valóban hasznos. A kanjikról már írtam, ahogy a nehézségről is.

Pedig igenis felkapott, mert az összes animeb*zi-mangarajongó odamegy, mert azt gondolja, hogy majd neki az jó lesz, hogy eredetiben olvashatja a kedvenc képregényét. A legtöbbeket sajnos ez fogja meg, aki meg komolyabban kezdeni akarna valamit a nyelvvel (pl tolmács akar lenni), az meg küzdhet a bejutásért a sok otakuval.

Ó, már hiányoltam ezeket a szaftos előítéleteket :D Először piciben szeretném megcáfolni: nem vagyunk mind elvakult anime-rajongók és manga-függők. Sokan szeretjük őket, de nem vagyunk otakuk, no már :D A cáfolat kicsit nagyobb távlatokban: ha az említett elvakult anime rajongó képes annyit dolgozni a sikerért, és tanulni, hogy végül bekerül a szakra, akkor igenis jusson be. Azért, mert animéket néz és minden con-ra elmegy, esetleg be is öltözik valaminek, nem lesz kevesebb nálad, és nincs kevesebb joga bekerülni japán szakra. Aki meg tolmács akar lenni, a fenébe is, tanuljon ő is sokat, szerezzen sok pontot, és kerüljön be XD

Azt kell mondjam semmi [különbség nincs az ELTE és a KRE között]. Mindkét helyen nagyon jó az oktatás és a pontszámok is nagyjából azonosak. Nagyon-nagyon kis különbséget lehet csak felfedezni a kettő között.

Ámen. Köszönöm!

Oktatásilag tényleg mindkettő nagyon jó, DE (és lehet dobálni a köveket) az ELTE neve jobban húz (külföldön is), úgyhogy ha sorrendet kell felállítani, azt raknám előre. Tudom, hogy gáz, de ez egy ilyen világ. Hiába dumálnak a nagyok arról, hogy egyetem és egyetem között nincs különbség, attól még nagyon is nézik, honnan van a diplomád. És nagyon is elképzelhető, hogy ha ugyanarra a munkára egy KRE japán szakon végzett és egy ELTE japán szakon végzett jelentkezik, utóbbi kapja meg.

Ez a komment egy HR-estől érkezett, legalábbis a saját bevallása szerint. Én úgy gondolom, van alapja, még ha nem is minden munkahelyen ítélnek így. Hogy őszinte legyek, én is ezen az alapon választottam anno az ELTE-t, mivel semmilyen más különbséggel nem voltam tisztában.

Ennyi lett volna a gyakori kérdésekre való reakciók gyűjteménye, és mint mindig, most is örömmel fogadom a megjegyzéseket, ott alul :D

Hétfő

Mai japán szakszövegolvasás 2. (BBN-JAP-222/b), Papp Melinda
A mai nap folyamán csak óramegbeszélés volt, azaz kiderült, mit is fogunk fordítgatni a félév folyamán. Egy főként szociológiával foglalkozó kötettel fogunk foglalkozni, amely fejezetenként más-más, de valamilyen szinten mégiscsak egymással összefüggő témaköröket dolgoz fel grafikonok, táblázatok és egyéb vizuális kiegészítők társaságában. A tanárnő még mindig nagyon kedves, az órát még mindig nagyon szeretem, és remélem, sokat fogok ismét fejlődni a fordításnak köszönhetően ^^ 

Japán történelem 2. (BBN-JAP-252), Szabó Balázs
Egy rövid kitérő után, amelyben a tanár úr a figyelmünkbe ajánlott egy kiegészítő olvasmányt az eddig feladottak mellett (konkrétan a Cambridge History of Japan-t), egy kicsit visszanyúltunk az előző félév anyagának végébe (Sengoku-jidai, Oda Nobunaga és társai), majd végül eljutottunk az új anyagig is. Sokan azok közül, akik előző félévben nem tudtak bejárni, most sikeresen kiküszöbölték az ütközéseket, így nem kevés lelkes kommentárt lehetett hallani óra után a tanár úr stílusáról - emlékezetesen adja elő a történelmet, az már biztos :D 

Mai japán nyelvképzés (BBN-JAP-211/a),   内川　かずみ
Ezen az órán (az első hétfőin) gyorsolvasással fogunk foglalkozni. A tanárnő példafeladatokat is osztott ki nekünk, így most már van valami elképzelésünk a dolgot illetően :) Az egyik feladatban 10 szót (nagyrészt kanjival, kisebb részt katakanával írtakat) kellett kikeresni egy szövegből anélkül, hogy magát a szöveget értelmezni vagy fordítani kellett volna. Így gyakorlatilag részemről egy képkeresős feladattá avanzsált a dolog, de élveztem :D A kanjik jelentését nem ismertük, de nem is kellett értenünk őket, hiszen nem ez volt a lényeg. Egy hét soros, viszonylag rövidke szövegben kellett levadászni a szavakat, és beírni, melyik sorban szerepeltek, mindezt 2 perc alatt. A másik feladatban előre megadott szavak alapján kellett általánosítani, hogy miről szólhat egy szöveg, ha ezek a szavak szerepelnek benne (pl. sör, tea, tej, dzsúz ---> innivaló). Itt néhol akadályokba ütköztem a gyér szókincsem miatt, de alapvetően ez a feladat is tetszett :D A harmadik feladathoz párokba rendeződtünk, és egy pizzéria szórólapjáról kellett 2 perc alatt eldöntenünk, mit szeretnénk, ha 2,000 yen áll rendelkezésünkre.

Ezen kívül ezen az órán fogunk foglalkozni a már jól ismert Reibunde Manabu Kanji to Kotoba című könyvvel, azaz jönnek a várva várt kanjitesztek, valamint az E-mail no Kakikata is ehhez az órához tartozik, így az e-mail tesztek sem maradnak el ebben a félévben sem (már annak, aki erre az órára is jár). Nem kicsit lesz megerőltető mindig két tesztre tanulni, úgy érzem, de egy egész hetem lesz rá, hiszen csak a hétfői órákra fogok bejárni (az ütközések elkerülése végett). 

Mai japán nyelvképzés (BBN-JAP-211/b),   内川　かずみ
Ez az óra lesz az "olvasós óra". Mindenki kiválaszt magának egy (japánul íródott) könyvet, amit ezekre az órákra magával cipel, majd a másfél órás gyakorlat első felében ezt elmélyülve olvasgatjuk. Nem fordítjuk! Az óra lényege pont az, hogy egy, a szakszövegolvasás óra módszerétől és légkörétől eltérő értő olvasási készséget fejlesszünk ki. Uchikawa tanárnő javasolta, hogy célszerű lenne a szakdolgozatunkkal kapcsolatos témában könyvet választani. Az órák fennmaradó 30 percében az olvasási élményről, a tartalomról és az esetleges problémás részekről beszélgetünk majd. Azt hiszem, itt csúnyán vissza fog ütni a szótárgép hiánya... minél előbb be kell szereznem egyet. Olvasás közben mindemellett jegyzeteket is kell készíteni akár a bennünk felmerülő gondolatokról, akár magáról a tartalomról, stb. Ezeket Uchikawa tanárnő megnézi majd, valamint valószínűleg nagy segítséget fognak nyújtani a kis feljegyzések a félév végén leadandó dolgozat megírásában is. Három A4-es oldal hosszúságú irományt kell majd benyújtani az olvasott könyvről.

Mai japán leíró nyelvtan 2. (BBN-JAP-232), Sági Attila
Ma csak óramegbeszélésre került sor (mint oly sok más tárgy esetében is), így megtudtuk a ZH-k időpontját (ld. a Naptár menüpontban, egy jut március végére, egy pedig május közepére), és azt is, hogy a félév első felében mondattannal, a második felében pedig stilisztikával és kommunikációval fogunk foglalkozni. Az én szívemben még mindig van egy jó nagy elkülönített csücsök a nyelvészetnek, úgyhogy ehhez az órához mást nem is fűznék hozzá, úgysem tudok pártatlan lenni :D

Modern koreai nyelv 2. (BBN-KOR11-102/1) 유 홍주
Szerencsére ezen az órán sem csináltunk semmi különösebben megerőltetőt, mivel a tanárnő látta rajtunk, hogy sikerült nagyon sokat felejteni a szünet alatt... (Részemről körülbelül mindent, de igyekszem felzárkózni :D) Nem tudom, hogyan fogom megőrizni az ép elmémet eddig az óráig egy teljes értékű hétfő után, mert már így is nagyon zokni voltam este hatra... a hétfők túlélése lesz a legkomolyabb kihívás a félévben, úgy érzem :D De (jelenleg még) lelkes vagyok, úgyhogy nincs gond ^^

A második év első japán ZH-ja

Bizony mostanában nagyon ellustultam, pedig egy év múlva ilyenkor valószínűleg az ehhez hasonló bejegyzések lesznek a legnépszerűbbek, igaz, kedves jelenlegi elsőévesek? :D Megpróbálom összeszedni magam, és írni egy kicsit az első ZH-ról. (Amit a JBridge első három nagy fejezetéből írtunk.)

Nem kertelek: borzalmasan sikerült XD Életem eddigi legkatasztrofálisabb ZH-ja volt ez. Viszont nem szeretnék felelősséget hárítani: ennek az oka én voltam. Meg lehetett írni a ZH-t jól is (élő példa is van gyönyörű teljesítményre), én viszont teljesen elvesztem a ZH-k és tesztek süllyesztőjében, és erre a számonkérésre alig tanultam valamit.

Kezdetben még lelkesen szótáraztam a megtanulandó szavakat, de miután két nap alatt végigértem a listán, konstatáltam, hogy 568 kifejezést kellene megtanulni (plusz a nyelvtani szófordulatokat), és nemes egyszerűséggel feladtam a tanulást. Alábecsültem azt az időmennyiséget, amennyit fordítani kellett volna a tanulásra. És nem teljesen akaratlanul.

Valahogy az a tény, hogy nem tudtam, mire számítsak a dolgozatban, teljesen elvette a lelkesedésemet - számomra nincsen annál rosszabb, ha rengeteget készülök, és végül hoppon maradok, mert kiderül, hogy mást, vagy máshogyan kellett volna tanulni. Félig-meddig kiegyeztem saját magammal, hogy ez az első ZH amolyan "próba-ZH" lesz, ami valószínűleg rosszul fog sikerülni, de legközelebb már tudni fogom, mire számítsak. Ennek fényében valóban rosszul sikerült :D

A ZH-ban voltak kanjik, a Reibun de Manabu-ból. Szerencsére csak olvasatokat kellett tudni, hiraganáról kanjira átírás nem szerepelt a dolgozatban. Ezt viszont a 20 pontot érő szókincs-központú feladat követte: magyarról japánra, és japánról magyarra is kellett fordítani szavakat. Az előzetes elképzeléseknek megfelelően itt a 20 pontból körülbelül 2-t, 3-at értem el, úgy érzem. (Ez van, ha az ember csak szótáraz, de nem tanul.)

A legtöbb feladat a nyelvtani anyagra koncentrált: hiányos mondatok kiegészítése előre megadott szókupac segítségével, vagy éppen anélkül, hibás mondatok kijavítása a tanultak alapján, hasonlók. A rövidke, minimum 5 mondatos fogalmazás is passzolt a tanultakhoz, ugyanis a tanult melléknevekből pár fel volt sorolva, a leíráshoz alkalmazható nyelvtani fordulatok közül is meg volt pár adva, és ezekből megfelelő mennyiségűt felhasználva kellett megírni a kis szösszenetet. Ja, a téma saját magunk leírása volt.

Azt hiszem ennyit szerettem volna írni: a szavak miatt nehéznek mondanám ezt a ZH-t akkor is, ha jól sikerült volna. Szóval objektíven próbálom szemlélni, és így is nehéznek tűnik :) De nem tudom mennyi jogom van véleményt mondani, mert tényleg nagyon keveset tanultam erre a megmérettetésre. Valószínűleg hétfőn az eredmény is kiderül, készülhettek majd a szörnyülködésre, mert szerintem az eddigi legborzalmasabb teljesítményemet produkáltam :D

Nehéz a japán szak? - 2. rész

Author's Note: Még mielőtt bárki megijedne, a nálam "kisebbeknek" nem lesz ennyi gondja, köszönhetően az új tanegységlistának. Nem lesz második keleti nyelv, kevesebb lesz pár órával, stb. Úgyhogy nem kell hirtelen elkezdeni rettegni a második évtől - nektek könnyebb lesz :)

Azt hiszem elérkezett az ideje, hogy némileg átfogalmazzam és új információkkal szélesítsem az előző, hasonló címet viselő bejegyzés tartalmát. Most már sokkal egyértelműbb választ fogok adni a kérdésre, így, a második tanév és az azóta szerzett tapasztalatok fényében :D

Hogy nehéz-e a japán szak? IGEN.

Nem tudok olyasmit írni/mondani, hogy nehezebb-e más szakoknál, hiszen másról nincs tapasztalatom, ezért nyugodtan bombázhattok olyanokkal, hogy "de ez meg ez akkor is nehezebb". Lehet. Sőt biztos, hogy nem a japán a legnehezebb szak az országban, aláírom. De önmagában jellemezve igenis nehéznek mondanám. És mindezt mi mondatja velem? Természetesen a második év :D

Az első év sétagalopp. Megmondták nekünk ezt annak idején a felsőbb évesek, de mit törődtünk mi azzal akkoriban, hogy milyen nehéz lesz a második év, amikor minden gondolatunk a következő hiragana teszt, katakana teszt, később már kanji teszt körül forgott. Lekötött minket a rengeteg új élmény, sokunknak maga az egyetem is újdonság volt (bár tartom magam ahhoz, hogy japán szakon meglepően magas azoknak az aránya, akik nem egyenesen érettségi után jönnek ide). Most már tudjuk miről beszéltek akkoriban a kedves tapasztaltabb kollégák.

Az első két félév a keletes előadásokról és a japán gyakorlatokról szól. A hétről-hétre, ne adj' Isten napról-napra való tanulás kimerült a Genki egy-két kanjijában, és kellemes terjedelmű szószedetében. ZH előtt persze mindenki öregedett egy-két évet, és amikor második félévben bejöttek a komolyabb nyelvtani anyagok (keigo és társai), már érezhettük az előszelét annak, ami most, másodévben fogad minket, de a különbség még így is hatalmas. Az első és a második tanév fényévekre van egymástól. Az előadásokra visszatérve: mégis milyen egészséges lelkivilágú egyetemista tanul év közben előadásra? Ugyan.

És most beköszöntött a második tanév: én a magam részéről egyszerre vártam izgatottan és rettegve a félév kezdetét, és végül is igazam lett mindkét érzelmi reakciót illetően: végre bejöttek az igazi "japán" tárgyak, cserébe viszont meggebedünk, ha jól szeretnénk teljesíteni.

A nyelvgyakorlatok légköre, a számonkérések mennyisége és minősége, a tananyag szerkezete, minden megváltozott. És most még csak a nyelvgyakorlatról beszélek. Első évben elvoltunk a heti egy kanji teszttel, a pár hetente esedékes ZH-kkal, és ennyi volt az életünk. A Genkiben szereplő nyelvtant Uchikawa sensei érthetően és követhetően magyarázta, de a heti egy Ono sensei által tartott óra sem okozott különösebb gondokat, hiszen ha valami mégsem lett volna tiszta, elég volt belepillantani a Genki angol nyelvű magyarázatába.

Most azonban egészen más a helyzet. A JBridge egy nagyon más jellegű könyv. Tele van hallgatási feladatokkal, aminek személy szerint én örülök, mert a hallgatás utáni szövegértés elég gyenge pontom jelenleg, így ez sokat fog segíteni úgy érzem. Viszont a nyelvtani anyag csak szűkszavú, japán nyelvű magyarázatokon keresztül érhető el, kiegészítve az adott lecke szövegében elrejtett példákkal, és persze Uchikawa sensei és Ono sensei magyarázataival. Sajnos nyelvtani formulák gyakorlására irányuló feladatok egyáltalán nincsenek a könyvben, pedig annak idején nekem nagyon sokszor feladatmegoldás közben esett le, mit is akar tulajdonképpen jelenteni az adott kifejezés, ragozási mód, stb. Így, feladatok nélkül ez a heuréka-élmény legtöbbször elmarad.

Nagyon nagy különbség a szavak mennyisége is. A Genki idején egy ZH-ra legrosszabb esetben 150-200 szót kellett megtanulnunk, jelenleg az első ZH-ra általam kiszótárazott szavainak mennyisége 568 volt. Természetesen ezek között volt pár, amit már első évben tanultunk, de a probléma nem csak a mennyiség. A japán nyelv hangkészlete nagyon korlátozott, hiszen csak szótagokból építkezik: egy idő után elkerülhetetlen, hogy nagyon hasonló, vagy éppen ugyanolyan hangalakú szavak tömkelegét kell megtanulnunk.

És a kedvencem: a kanjik. A Genki kanjijai nagyon-nagyon barátságosak és kellemesek, meg kell hogy mondjam. Ráadásul a szavak hangalakja itt is eltért. A jelenleg használt Reibunde Manabu Kanjito Kotoba direkt az agyunkra megy azzal, hogy az azonos olvasatú írásjeleket gyűjti egybe, így nem egyszer hangzott el kanji teszt előtt ehhez hasonló kérdés a terem ajtaja előtt: "Hogy is van a [kikai] kanjija?" "Melyik [kikai]-é?" Mert ugye több is van. Kicsit olyan ez, mintha egy szótár szavait sorrendben akarnánk megtanulni: pont egyszerre vesszük azokat, amiket amúgy is könnyen összekevernénk.

A kanjik mennyisége is lényegesen több, mint eddig, és nincsen aranyos vonássorrendes és -irányos útmutatócska sem, sőt még a kanjik olvasatát is úgy kell innen-onnan összevadásznia az egyszeri hallgatónak. (Bár Uchikawa sensei nemrég megosztott velünk a blogján egy nagyon-nagyon hasznos szógyűjteményt, ami az egész Reibun összes megtanulandó kanjijának olvasatait és jelentését is tartalmazza! Bár néhol hibák is vannak benne, ez igazán elnézhető.) A mondatok lefordítása pedig szintén ránk marad.

Még egy újdonság a gyakorlatokkal kapcsolatban, hogy e-maileket is meg kell tanulnunk, és ezekből is minden héten tesztet írunk (ahogy kanjikból is). Egyelőre nem vettem még hasznát annak a tudásnak, amit így magamra szedtem, de idővel talán majd jól fog jönni :)

Míg első évben heti két órát Uchikawa sensei tartott, és egyet Ono sensei, második évre az arány megfordult: heti két óránk van Ono-senseijel, és egy Uchikawa senseijel. Így sokkal többször hallgathatjuk Ono sensei vicces anekdotáit, viszont nagyon fülelnünk és koncentrálnunk kell, ha meg szeretnénk érteni az anyagot. Egyelőre kicsit nehéz megérteni a japán nyelvtant japánul, de idővel belejövünk :)

Ennyit a gyakorlatokról. Jöjjenek az egyéb gyönyörűségek: szakszövegolvasás. Nagyon szeretem, mert nem új keletű perverzióm, hogy imádok fordítani. (Innentől kezdve ki lehet találni, mivel is szeretnék foglalkozni, ha "nagy leszek".) Viszont a Genki-féle Takeshi-Mary beszélgetések után nagyon nagy lépés (inkább ugrás) egy komoly, kultúrával foglalkozó, japánoknak szánt, furiganákat sosem látott szöveg fordítása. Igazából az a kisebbik gond, hogy nagyon sokáig tart kikeresni minden kanji olvasatát. (Főleg így, hogy nem futotta szótárgépre az anyagi keretből, és így kurzorral-rajzolva, vagy ha úgy nem megy, gyökök alapján kell kiokoskodnom a megoldást.)

A nagyobbik gond az, hogy szembesültünk vele: hiába értünk minden egyes szót egy mondatban, nem tudjuk összerakni. Azt már megtanultuk, hogy hátulról kezdjük a fordítást, hiszen ott az állítmány. Abba is lassanként belejövünk, hogy felismerjük, mi tartozik egybe, meddig tart és hol kezdődik a mondat alanya, tárgya, stb. Viszont amikor az otthon vérverejtékkel kiszenvedett, nem túlságosan magyaros fordításomnak körülbelül 3-5%-a egyezik meg azzal, amit órán Papp Melinda tanárnő mond, az azért nem egy nagy sikerélmény. Nagyon remélem, hogy sokat fogunk még javulni.

Régi japán: a szerelmem. Sokan megijedtek a ZH után, hogy ez nagyon nehéz, de valójában ha valaki szereti, és valakit érdekel, akkor nem vészes. Szokásos első-ZH volt ez a keddi: nem tudtuk, mire számítsunk. Nem tudtuk, milyen feladatok lesznek, mit tanuljunk meg, és hogyan. Legközelebb okosabbak leszünk :) Szóval én nagyon szeretem és nekem nagyon tetszik. Néha kicsit nehéz lépést tartani, mert Szabó Balázs tanár úr nem egészen Genki-szintre épít, de én akkor is nagyon szeretem és élvezem. (De természetesen a tanulás itt is időigényes.)

Leíró nyelvtan: jobb később, mint soha :D Én, aki gyengéd érzelmeket táplálok a nyelvészet iránt, örülök ennek a tárgynak. (Főleg most, hogy a hangtant letudtuk, mert az mondjuk pont nem a szívem csücske.) Elvileg előadás, de ebből is lesz év közben ZH, és azért elég komoly adatmennyiséget felhalmozunk addigra: meg fogunk szenvedni azzal a dolgozattal is egy kicsit, azt hiszem :)

Második keleti nyelv, a kellemes púp a hátunkon. Imádom (nem ironikusan), hogy koreaiul tanulhatok, tényleg nagyon örülök ennek a lehetőségnek, de nincs rá időm. Egyszerűen a japános tárgyak mellett (és a minorosok mellett) nem jut időm arra, hogy ezzel is foglalkozzak, mert bizony ha választani kell, mire tanulok, mégiscsak a főszakom a fontosabb. Szerencsére a koreai órán diktált tempó nem gyors, így nem maradok le a csoporttól.

Folytassam? Van minorom is. Természetesen első évben csak előadások voltak, most pedig annyi angol nyelvű gyakorlatom van, amennyi japán nyelvgyakorlatom. A mai napig csodálkozom, amiért sikerült összehangolnom úgy az órarendem, hogy minden gyakorlatomon meg tudok jelenni. Szerencsére nagyon jó tanárokhoz kerültem (mind Prescottot, mind Christophert csak ajánlani tudom, nagyon jó humorú és kedves ember mindkettő), és egyelőre nem tűnik úgy, hogy meg kell szakadnom majd a rengeteg tanulnivalótól nekik köszönhetően, de maga a tény, hogy ennyi gyakorlatom van, mégiscsak befolyásol sok mindent.

Alig vagyok itthon. Mire hazaérek, mindig elfáradok - ez a gyakorlatoknak köszönhető -, pedig rendszerint minden nap még sok-sok házi feladat és tanulás vár rám. Mire ezeknek a végére érek, semmi időm és energiám nem marad, és ez a nagy újdonság a második évben: nincs időm. Szeretnék 48 órából álló napokat. Mert szívesen tanulok mindent, amit tanulok.

Nem azért írtam le ezt a panaszáradatot, mert gyorsnak tartom a tempót, vagy éppen rossznak a módszereket, ilyenről nincsen szó. Csak szerettem volna vázolni, milyen is egy hetem: nincs olyan nap, amikor délután hátradőlhetek, megnézhetek egy filmet, vagy olvashatok egy jó könyvet. Ha sikerül is időt szakítanom valamire, az vagy a japán történelem kötelező olvasása, vagy a halom angol irodalom kötelezők olvasása, esetleg a jegyzeteim rendezgetése valamelyik közeljövőben esedékes ZH-ra.

Nagyon szeretem tanulni a japánt, én még a kanjikat is szeretem, mert szépek :) (Egy-kettő kivételével.) Szeretek szavakat is tanulni, mert folyamatosan kísért az az érzés, hogy nem tudok elég szót, alig tudok kifejezni valamit japánul. Szeretem az angolt, szeretek foglalkozni vele. Szeretem a koreait is, mert gyönyörű az írása, és kihívás kiejteni a hangokat :D De jelenleg nincs időm élni. A tegnapi Közös Keletes Kocsmázásnak is megvan a böjtje, hulla vagyok egész nap. Csak egyet szeretnék kérni: tényleg álljanak 48 órából a napok, és akkor egy szavam se lesz.

Reibun (és úgy általában kanji) gyakorlás + Mnemosyne

Aki már régebb óta figyelemmel követi az írásaimat, vagy csak van annyira elborult, hogy elkezdett visszafelé olvasni, esetleg elölről elolvasni az egész blogot, az tudja, hogy még az előző félév vége felé megismerkedtem egy SRS (Spaced Repetition System) programmal, ami a Mnemosyne névre hallgat. (Azóta megpróbáltam telepíteni és használni a szélesebb körben elterjedt Anki nevű programot is, de egy hibaüzenettel mindig megakadt, ezért feladtam, és visszatértem a jó öreg Mnemosyne-hez.)

Az SRS programok gyakorlatilag eletronikus flashcardok, azaz lehet párosítani két (vagy akár több) szót, képet, hangot, bármit, és ezt utólag a rendszer "kikérdezi" tőlünk. Én eddig kanjik tanulására használtam, és mostantól is, csak egy kicsit másképp. Uchikawa sensei közzétett a blogján egy dokumentumot, ami gyakorlatilag egy példa-kanjiteszt. Ebből tökéletesen le lehet szűrni, milyen feladattípusok várnak ránk ebben a félévben a kanjiteszteken, így otthon is generálhatunk magunknak ugyanolyanokat, amit a Mnemosyne segítségével gyakorolhatunk.

A dolog hátránya egyértelműen az, hogy a lelkiismeretünkre van bízva, mit is kezdünk mondjuk egy hiraganával írt szóval. Ha csak nagyjából elképzeljük a kanjit, majd kattintunk, és a választ meglátva ráfogjuk, hogy "áh igen, így képzeltem el", akkor előre szólok, a siker nem garantált. Lehet írogatni egy papírra helyette, ami talán egy kicsit macerás lehet (gép és papír, mindennek legyen felület, egyszerre legyen toll a kezedben és nyomogasd a gombokat, stb.), de mindenképpen sokkal inkább célravezető. Én személy szerint egy átmeneti módszert választottam, azaz a levegőbe írok a kezemmel. Ennek két hátránya van: az egyik, hogy igen könnyen ütődöttnek néznek a szemlélők, a másik pedig a sok gyakorlás után előbukkanó izomláz XD De komolyan, próbálj meg hadonászni a levegőben nem létező kanjikat írogatva, ha nem vagy fitt és egészséges és minden egyéb, akkor bizony meg fogod érezni egy idő után :D

A Mnemosynéhez hasonló programokat tudom ajánlani az elsőéveseknek is, mert a Genki kanjitesztjei ugyan nem annyira kacifántosak, mint a Reibuné, félévkor vizsgán mégiscsak egyszerűbb lesz egy kattintással elindítani egy programot, mint előkotorni és végiglapozni egy egész tankönyvet. Persze aki nem annyira gépfüggő, mint én, annak ez a módszer inkább macera lehet, mint könnyebbség, ez tény. Én viszont gyakorlatilag mindent, a tanulást úgy egyébként is a gépen szoktam véghezvinni, ezért nekem nagyon nagy előny, hogy most már a kanjik tanulásához sem kell mindig előkapnom egy füzetet, és magára hagynom szegény gépecskémet. (Nem vagyok függő. Áh.)

Persze a kanjitanulás első fázisa mindig az írogatás, tollal/ceruzával, papírra. Ha egyszer sem írom le a kanjit, nem nézek utána a vonássorrendnek, nem válik valamilyen szinten reflex-szerűvé a jel kinézete, akkor aztán leshetek, mert hiába kalimpálok a levegőben, kanji teszten ugyanúgy felsülök. De maga a szóval (és akár jelentéssel) való párosítás folyamata sokkal egyszerűbb így, egy program segítségével.

Az SRS programok lényege a rendszeres használat, ezt mindig szem előtt kell tartani. Én viszont azt vettem észre magamon, hogy könnyebben ráveszem magam öt perc levegőben hadonászásra, mint öt perc füzet fölé görnyedésre minden egyes nap. Nem állítom, hogy mindenkinek könnyebbséget jelent ez a módszer, de egy próbát talán megér.

Már így is kétszer annyit írtam, mint akartam, úgyhogy zárom soraimat. Nem tudom, a kedves Olvasókat mennyire villanyozza fel ez a lehetőség, és érdemes-e még írkálnom róla, de a visszajelzésekből majd kiderül :D

Kitartást a kedves Reibunt tanuló sorstársaknak!

Linkek a Reibun de Manabu tanulásához

Megkaptuk tehát a nyári szünetre a házi feladatunkat, és én már neki is estem a Reibun de Manabu Kanji to Kotoba című könyv első leckéjének. Bár elméletileg, papíron az első lecke mindössze 10 megtanulandó kanjit tartalmaz, ez az alacsony és kedves szám ne tévesszen meg senkit - a legalattomosabb írásjel összesen 14 példamondattal érkezik, azaz egy rahedli más kanjit is meg kell tanulni. Természetesen a dolgot nehezíti, hogy pont a megtanulandó szavak olvasata nincs furiganázva, így lehet előkaparni a szótárat. Avagy sem. Még a házi feladat feladását követően közvetlenül, ha jól emlékszem Dávid-san volt az, aki megosztotta velünk a következő linket:

Reibun de Manabu Kanji to Kotoba hiragana olvasatok

Leckékre bontva, azon belül pedig mondatokra bontva gyűjti ki a vastagon szedett, azaz megtanulandó szavak listáját ez az oldal. PDF fájlként vannak mentve az adatok. Maga a kanji nem szerepel az olvasatok mellett, de nem nehéz kitalálni, melyik olvasat melyik kanjihoz tartozik. Nekem hatalmas segítség tanulás közben, mert azért valljuk be, macera kisilabizálni a furiganázatlan kanjik olvasatait.

A Reibun de Manabu írói sajnos nem egyeztettek a Genki összeállítóival, mielőtt kiötölték a példamondataikat, sőt szerintem még csak arra sem gondoltak, hogy egyáltalán milyen szavakat érdemes egy kezdő-haladó határmezsgyén evickélő japántanuló orra alá dugni. Magyarul ha meg akarjuk érteni a mondatokat, szükségünk lesz egy szótárra. Ami nem is lehet más, mint a denshi jisho.

Japán-angol, angol-japán szótár, mondattár, kanjitár, mindenegyéb-tár

Jómagam szeretem tudni, a kanjik önmagukban mit jelentenek, amit sajnos a Reibun de Manabu nem köt az orrunkra. Ha valaki rendelkezik még hasonló perverziókkal, annak ajánlom figyelmébe a következő oldalt, én viszonylag gyakran használom. Gyakorlatilag egy netes szótárgép, vagyis inkább kanjifelismerő, vagyis nem csak kanji, de ... na mindegy. Szóval ha távol-keleti krixkraxot látunk, azt szépen befirkantjuk az aranyos dobozba a bal szélen, és ha szerencsénk van, eltaláljuk a vonássorrendet.

Kanjifelismerő rajzolgatós négyzetes

Az oldal fejlécéből ítélve gyökök szerint is lehet keresni, sőt egyéb funkciói is vannak a honlapnak, én azonban még nem néztem körbe tüzetesen, úgyhogy a felfedezést mindenkire ráhagyom :D Mivel már elég sok kanjit tanultunk, ha valaki odafigyelt a vonássorrendre és -irányra, annak nem nagyon okozhat gondot egy ismeretlen írásjel leírása. (Nekem legrosszabb esetben is másodszorra mindig sikerül.) Ha megtaláltuk a kérdéses kanjit, csak rákattintunk, és további klikkelések árán a jelentésen túl kínai, japán, de még koreai olvasatokat is találhatunk, sőt sok kanjihoz még animáció is tartozik a vonássorrenddel és -iránnyal.

Ennyi lettem volna, további kellemes nyarat és kanjitanulást mindenkinek :D