Azt hiszem iparkodnom kell a tantárgyleírásokkal, mert még a végén elfelejtem, mit is csináltunk egy féléven át az egyes órákon XD A mai áldozatom a koreai gyakorlat lesz, a nyelv (és főleg a tanszék) iránt érdeklődőknek pedig egy igen hasznos linkkel is szolgálni fogok :)
A félév során azt hiszem elég sokat panaszkodtam a koreai nyelvre, és a második keleti nyelv intézményére ahhoz, hogy minden kedves olvasómban tudatosuljon, jól megküzdöttem a tárggyal. Ez alatt nem feltétlenül azt kell érteni, hogy otthon minden nap éjnek évadján is még a koreai szavakat tanultam, mert azért erre ritkán került sor :) Mindenesetre az előző félév elején diktált kellemesen lassú tempó (ami számomra hihetetlenül kényelmes, a valódi minorosoknak azonban hihetetlenül vontatott volt) után irdatlan vágtába kezdtünk, és tanóra/lecke sebességgel nyargaltunk végig a tankönyv maradék részén úgy, hogy a félév végén egy-két óra még el is maradt egyszerűen azért, mert nem volt mit csinálnunk.
Időközben bevezetésre került az eddig ismeretlen házi feladat intézménye is, valamint az egyes leckék párbeszédeit minden órára meg kellett tanulni, és ebből is írásbeli számonkérés történt. Ez már számomra kellemetlen mértékű készülést igényelt (igen, tudom, valójában nyúlfarknyi anyagról van szó, de a gyilkos másodév mellé nem nagyon hiányzott). Használható nyelvtudást azonban sajnos a második félév sem kínált, a tempó gyorsítása ellenére/miatt sem. Olyan volt ez a nyelvgyakorlat, mint a japán, olyan tekintetben, hogy önszorgalom nélkül kutya fülét sem ért az egész. Nekem pedig az sajnos nem volt. (Bár ha belegondolok, azért a Genki az első két félévben elég komoly tudást adott, szinte ma is abból élek, úgyhogy talán mégsem kéne egy kalap alá venni a kettőt.)
Ebben a két félévben Yu tanárnő tartotta az órákat, aki mindössze egy évre érkezett Magyarországra. Az első tanórán kijelentette, hogy ő 3-4 napja még Koreában volt, és elég hirtelen jött neki ez az egy éves elfoglaltság, ráadásul nagyon egyértelmű volt, hogy egyáltalán nincs tisztában az egyetem működésével. Meg volt rökönyödve, hogy a hangul írást is neki kell megtanítania, valamint az érdemjegyekről, számonkérésekről is minket kérdezett, elvégre nem tudta, hogy szokás. Nekem végig úgy tűnt, hogy nem érezte jól magát itt nálunk, sokszor kissé bántó megjegyzéseket is tett az országra, bár engem nem érintett különösebben érzékenyen a dolog.
Végig a tankönyv szerint haladtunk, semmi plusz feladatot vagy magyarázatot, még extra példamondatokat sem kaptunk a könyv anyagán kívül. Ha néha eltértünk a könyvtől, az csak azért volt, mert a tanárnő belelendült a Koreáról való mesélgetésbe, ami egyébként az órák legélvezetesebb részének bizonyult, bár a nyelvtudásunkat vajmi kevéssé bővítette. Már csak azért is, mert - mivel koreaiul nem sikerült megtanulni - angolul zajlott az érdemleges kommunikáció a diákok és a tanár között. Ez néha kisebb fennakadásokkal járt, főleg a szinte felismerhetetlen akcentus miatt (később aztán belejöttünk, és egyre rövidebb idő alatt tudtuk dekódolni az olyan szavakat, mint a [kándzsonönt], ami elvileg "consonant" akart lenni, ha minden igaz).
A fentiek miatt én speciel rengetegszer nem mentem be órákra, ezt be kell ismernem. Egyrészt egyáltalán nem vagyok hozzászokva, hogy szinte semmit sem tudok az elvárt anyagból, másrészt a tanárnő rendszeres "még-ezt-sem-tudjátok" pillantásai gyakran kiverték nálam a biztosítékot. Nem mintha mentegetőzni akarnék, bűn lusta voltam, este voltak az órák, és nem is élveztem őket különösebben. Innentől kezdve tehát nem fektettem különösebb energiát a koreai tanulásába, csak a félév közepén esedékes szóbeli, és a félév végi írásbeli számonkérés előtt tartottam egy-két délutánon át tartó koreai-dömpinget.
Félév végén, az utolsó órák egyikén a tanárnő bájosan mosolyogva kijelentette, hogy bizony a hiányzások száma beleszámít az érdemjegybe - ezen a ponton teljesen lemondtam arról, hogy jó jegyet szerezhetek. Bár igyekeztem a szabályok szerint tolerált hiányzásküszöböt nem túllépni, már ez is 5-6 óra hiányzást jelentett, ami nem volt jó ómen. Pont ebből kifolyólag a kis párbeszéd-tesztek jó részét sem írtam meg, ahogy a házi feladatokról is lemaradtam. Hogy mindennek ellenére mégis hogyan kaptam ötöst, azt a mai napig nem tudom megmagyarázni, de inkább nem is firtatom a dolgot, csak csendben örülök neki.
Összességében úgy érzem, a koreai tanulásom két oldalról is sikeresen csődbe ment: egyrészt a tanítási módszer - mondjuk ki - hagyott némi kívánnivalót maga után, másrészt a saját hozzáállásom sem segített a helyzeten. Elhanyagoltam a tárgyat úgy ahogy volt, és "csak-éljem-túl" módra kapcsoltam. Megfelelő mennyiségű önszorgalommal egy döcögősen kezdetleges koreai nyelvtudást össze tudtam volna szedni, de így mindössze annyit profitáltam a gyakorlatokból, hogy megtanultam hangult olvasni.
Őszintén sajnálom, hogy ilyen eredménnyel sikerült csak zárnom a második keleti nyelv témáját, mert egyébként nagyon vártam és lelkes voltam a dologgal kapcsolatban, de valószínűnek tartom, hogy ha visszamehetnék az időben (jaj ne, másodév még egyszer? o.o), akkor sem fordítanék rá több gondot. Elképzelhető, hogy unalmasabb perceimben (harmadévben? komolyan?) még előkapom az Osváth-féle nyelvkönyvet, és kicsit ismerkedem a nyelvvel (elölről...), de ennél többre nem valószínű, hogy rászánom magam.
És még mielőtt elfelejtem, a link! Nem tudom, linkeltem-e már korábban, de akit érdekel a koreai tanszék és a szak, az mindenképpen látogasson el Chunchu blogjára. Pont most írt egy jó kis bejegyzést a japán és koreai szakokról, érdemes elolvasni! Az ő bejegyzéseit böngészve egy olyan diák élménybeszámolóit olvashatjátok, aki velem ellentétben komoly mértékű önszorgalommal vette az akadályokat :) Már alig várom, hogy olvashassak a következő évre kiporciózott koreai tanárról! :D
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Koreai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Koreai. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. július 27., péntek
2012. május 31., csütörtök
Koreai műveltség 1. (BBN-KOR-251)
Erről a tárgyról sem írtam még :) És erről sem fogok tudni rosszat mondani :D
Az órát Csoma Mózes tanár úr tartotta. Aki ismeri, annak szerintem ennyi bőven elég :D Aki nem, annak leírom, ő a Koreai Tanszék vezetője, és egyben a legkedvesebb tanárok egyike, akivel valaha találkoztam. Hihetetlenül jóindulatú, humoros, kedves tanár, annak idején a piszlicsáré koreais problémámmal hozzá fordultam (amikor ledobott az ETR a második koreai nyelvgyakorlatról, mondván nem végeztem el az elsőt, pedig de), és őszintén meglepett a reakciója. Hihetetlenül gyorsan válaszolt, és ő maga kérdezett utána a TO-n, hogy mi ilyenkor a teendő. Pedig még csak nem is vagyok koreai szakos, de még minoros sem! Melyik tanszékvezető tenne még meg ilyesmit rajta kívül? :)
Az órák nagyon élvezetesek voltak, ami nagyrészt a tanár úr stílusának köszönhető :D Annyira szépen fogalmaz meg mindent, öröm hallgatni - és még jegyzetelni is lehet ínhüvelygyulladás nélkül! ^^ Tehát nem érdemes kihagyni az órákat, mert... nem. :D A vizsga is szerintem nagyon barátságos volt, semmi olyanra nem kérdezett rá, ami ne hangzott volna el, a kifejtős kérdések témáját gyakorlatilag előre megadta, egy szava se lehet senkinek szerintem :D
Szabad kreditként vettem fel a tárgyat, és nagyon jó döntés volt. Az egyik kedvenc tantárgyam volt a félévben, a szorgalmi időszak utolsó hetén letudtuk a vizsgát is, minden gördülékenyen ment. Órákon sokszor néztünk képeket, rövidebb filmeket is, valamint az előadások döntő többsége körülbelül egy óráig tartott csak, ami többeknek jól jött az ütközések elkerülése érdekében :D (Na jó, ez csak érdekesség volt.) Persze a téma is valamelyest közel áll a szívemhez, amióta sikerült kicsit "összemelegednem" Koreával, úgyhogy még inkább örülök, hogy most már valamit tudok a kultúráról is :D
Nem tudom, mit írhatnék még, mindenkinek csak ajánlani tudom az órát, szabad kreditnek szerintem tökéletes választás :)
[EDIT - 2012. 06. 01. 11:50]
Az érdeklődésre való tekintettel leírom, milyen témaköröket érintettünk a félév folyamán :D
Az órát Csoma Mózes tanár úr tartotta. Aki ismeri, annak szerintem ennyi bőven elég :D Aki nem, annak leírom, ő a Koreai Tanszék vezetője, és egyben a legkedvesebb tanárok egyike, akivel valaha találkoztam. Hihetetlenül jóindulatú, humoros, kedves tanár, annak idején a piszlicsáré koreais problémámmal hozzá fordultam (amikor ledobott az ETR a második koreai nyelvgyakorlatról, mondván nem végeztem el az elsőt, pedig de), és őszintén meglepett a reakciója. Hihetetlenül gyorsan válaszolt, és ő maga kérdezett utána a TO-n, hogy mi ilyenkor a teendő. Pedig még csak nem is vagyok koreai szakos, de még minoros sem! Melyik tanszékvezető tenne még meg ilyesmit rajta kívül? :)
Az órák nagyon élvezetesek voltak, ami nagyrészt a tanár úr stílusának köszönhető :D Annyira szépen fogalmaz meg mindent, öröm hallgatni - és még jegyzetelni is lehet ínhüvelygyulladás nélkül! ^^ Tehát nem érdemes kihagyni az órákat, mert... nem. :D A vizsga is szerintem nagyon barátságos volt, semmi olyanra nem kérdezett rá, ami ne hangzott volna el, a kifejtős kérdések témáját gyakorlatilag előre megadta, egy szava se lehet senkinek szerintem :D
Szabad kreditként vettem fel a tárgyat, és nagyon jó döntés volt. Az egyik kedvenc tantárgyam volt a félévben, a szorgalmi időszak utolsó hetén letudtuk a vizsgát is, minden gördülékenyen ment. Órákon sokszor néztünk képeket, rövidebb filmeket is, valamint az előadások döntő többsége körülbelül egy óráig tartott csak, ami többeknek jól jött az ütközések elkerülése érdekében :D (Na jó, ez csak érdekesség volt.) Persze a téma is valamelyest közel áll a szívemhez, amióta sikerült kicsit "összemelegednem" Koreával, úgyhogy még inkább örülök, hogy most már valamit tudok a kultúráról is :D
Nem tudom, mit írhatnék még, mindenkinek csak ajánlani tudom az órát, szabad kreditnek szerintem tökéletes választás :)
[EDIT - 2012. 06. 01. 11:50]
Az érdeklődésre való tekintettel leírom, milyen témaköröket érintettünk a félév folyamán :D
- Hagyományos ünnepek (holdnaptár alapú, illetve politikai töltetű ünnepek)
- Hagyományos koreai ruházat (hanbok kialakulása, részei, mai helyzete, stb.)
- A hagyományos lakóház (típusai, elrendezése, fűtésrendszer, stb.)
- Hagyományos használati tárgyak (mezőgazdasági, háztartási eszközök nevei képekkel)
- Hagyományos orvoslás (különös tekintettel a Heo Jun által írt Dongui Bogam-ra)
- Hagyományos étkezés (asztalra helyezett ételtípusok, valamint konkrét ételek képekkel)
- Étkezési etikett (hierarchia az étkezésben, szokások, alkoholfogyasztás, stb.)
- A hagyományos koreai papír (kialakulása és használata)
- Magyarok Koreában (az első magyarok, akik eljutottak Koreába, a második világháborúig)
2012. április 24., kedd
Elhavazva
Őszinte bocsánatotokért esedezem, amiért alig hallotok felőlem valamit (akinek nagyon hiányzom, ajánlom a Twittert, bár manapság erőteljes Kpop-túltengést mutatnak a bejegyzéseim), de a nyakamba zúdult úgy körülbelül minden, amit eddig halogattam a félév során. A Naptár menüpontot végigböngészve szembesülhettek vele, miről is beszélek, de azért leírom, hadd panaszkodjak egy kicsit "nagyközönség" előtt is, a közeli barátaim már úgyis unják valószínűleg :D
Haladjunk időrendi sorrendben, holnap régi japán ZH. Két óra anyagából írunk csak, de két olyan óráéból, amelyeken én pont nem vettem részt... kedves szaktársam, Reni-chan segítőkészségére vagyok utalva, az ő jegyzeteivel fogok erőteljesen barátkozni a délután hátralevő részében. Bevallottan képtelen vagyok mások jegyzeteiből tanulni, úgyhogy kellemes kis kihívás elé nézek.
Csütörtökön előadást tartok Papp Melinda tanárnő szakszemináriumán Nihonjinron témában. Az anyagokat már összegyűjtöttem (szeretlek, JSTOR!), és bár a Japán Alapítvány könyvtárába is ellátogattam, meglepően kevés információt sikerült összegyűjtenem, konkrétan az összes adat, amit találtam, és nem csak a jelenség fél mondatban történő megemlítése volt, az egy japán kulturális enciklopédia vonatkozó szócikke volt. A téma maga nagyon érdekel, és bár főleg a történelmi vonatkozásaira szerettem volna kiélezni az előadást, forrás hiányában valószínűleg a szociológiai és antropológiai területen lesz a hangsúly.
Pénteken tudományos íráskészségen tartok előadást, itt a kihívás egyrészt egy alkalmas és érdekes kutatási cikk (research paper, mindenki fordítsa le magának, ahogy tetszik :D) találása, valamint annak a maximum 8(!), de inkább 6(!) percben való ledarálása. Ez azért kihívás. Bár voltam már az anglisztikás könyvtárban, és végignyálaztam az ELT és az Applied Linguistics névre hallgató folyóiratok nagy részét is, semmit nem találtam, ami igazán felkeltette volna az érdeklődésemet, így valószínűleg ismét a JSTOR-hoz fogok fordulni. (Ég áldja a stunnelt.)
A hosszú hétvégén nem fogok lazsálni, az egyszer biztos, ugyanis vészesen közeleg egy halom beadandó határideje, valamint a félév végi ZH-k is egyre veszélyesebb közelségbe kerülnek. Május 7-én, hétfőn például szakszövegolvasás tesztre kerül sor, ez annyit jelent, hogy kapunk pár mondatot fordítani, azokból a szövegekből, amelyeket eddig vettünk a félév során. (Összesen 5 szövegre lett leszűkítve a "kínálat", szótárhasználat természetesen nem megengedett, furiganákra nyilván nem érdemes számítani.) Egyetlen aggodalmam, hogy az egyik órán nem tudtam megjelenni, így az 5 szövegből csak 4-gyel tudok maradéktalanul megbirkózni. Csoporttársak segítségét kell igénybe vennem :D
Másnap, azaz kedden esedékes a Sági Attila-féle szakszemináriumi házi dolgozat leadása, amely ugyebár a koreai-japán nyelvrokonságot dolgozza fel, legalábbis az enyém :D Az előadásra ugyan már annak idején sok anyagot gyűjtöttem, kicsit rendszerezetlennek találom őket ahhoz, hogy egy az egyben házi dolgozatnak nyilváníthassam, ráadásul a japán nyelvű források közül sokat egyszerűen nem volt időm feldolgozni aktuálisan - nem mintha most időmilliomos lennék, de nem keresünk kifogásokat :D Hogy terjedelem tekintetében mik az elvárások, azt egyelőre nem tudom, mert volt már szó öt oldalról, meg 6000 szóról is, a kettő viszont nagyon nem egy kategória.
Szerdán a filológia házi feladat leadási határideje fenyeget, amely egy japán nyelvű szöveg lefordítása, illetve filológiai elemzése. (Magyarul egy bekezdés szöveg, másfél oldal lábjegyzet :D) Ennek igazából szívesen nekiállnék, lelkesedem a dologért, csak egy időnyerőre volna szükségem a folyamathoz :D
Szintén szerdán a filológia ZH-ra is sor kerül majd, ami az egész féléves anyagot foglalja majd magába. A handout-okat nézegetve az elsődleges problémám valószínűleg az lesz majd, hogy nem fogom tudni eldönteni, mi számít fontosnak, és mi kevésbé :D
Csütörtökön a Papp Melinda-féle szakszemináriumi házi dolgozat leadása esedékes, a fentebb említett Nihonjinron témakörből. Ezzel nem lesz gond szerintem, az irányelvek konkrétak: 2500 szó, a Monumenta Nipponica formázási elveit követve. És persze sok-sok forrás!
Az ezt követő hétfőn (pénteken csak azért nem történik semmi, mert tanszüneti nap lesz XD) előreláthatóan vért fogok izzadni, ugyanis egyrészt le kell adni Uchikawának a könyvolvasós óra házi dolgozatát, egy 3 A4-es oldalnyi fogalmazást az olvasmányunkról, ezen kívül félév végi ZH-t írunk a másik japán gyakorlat anyagából, illetve leíró nyelvtanból is. A hétfők alapból szépek, hát még így hogy fogom élvezni :D
Valószínűnek tartom, hogy a képbe még bejön majd egy koreai számonkérés is, minden bizonnyal írásbeli, ahogy előző félévben is. Mindemellett foglalkoznom kellene a Tolkien-előadás fordításával is, ha már egyszer szeretnék megajánlott jegyet szerezni. A rögtön május végére kiírt angol alapvizsgáról már ne is beszéljünk, főleg a szóbeli részéről... Képzelhetitek, mennyire várom.
Na szóval, túl fogom élni az elkövetkezendő pár hetet? Tegyék meg tétjeiket :D
Búcsúzóul egy hihetetlenül idevágó kép:
Haladjunk időrendi sorrendben, holnap régi japán ZH. Két óra anyagából írunk csak, de két olyan óráéból, amelyeken én pont nem vettem részt... kedves szaktársam, Reni-chan segítőkészségére vagyok utalva, az ő jegyzeteivel fogok erőteljesen barátkozni a délután hátralevő részében. Bevallottan képtelen vagyok mások jegyzeteiből tanulni, úgyhogy kellemes kis kihívás elé nézek.
Csütörtökön előadást tartok Papp Melinda tanárnő szakszemináriumán Nihonjinron témában. Az anyagokat már összegyűjtöttem (szeretlek, JSTOR!), és bár a Japán Alapítvány könyvtárába is ellátogattam, meglepően kevés információt sikerült összegyűjtenem, konkrétan az összes adat, amit találtam, és nem csak a jelenség fél mondatban történő megemlítése volt, az egy japán kulturális enciklopédia vonatkozó szócikke volt. A téma maga nagyon érdekel, és bár főleg a történelmi vonatkozásaira szerettem volna kiélezni az előadást, forrás hiányában valószínűleg a szociológiai és antropológiai területen lesz a hangsúly.
Pénteken tudományos íráskészségen tartok előadást, itt a kihívás egyrészt egy alkalmas és érdekes kutatási cikk (research paper, mindenki fordítsa le magának, ahogy tetszik :D) találása, valamint annak a maximum 8(!), de inkább 6(!) percben való ledarálása. Ez azért kihívás. Bár voltam már az anglisztikás könyvtárban, és végignyálaztam az ELT és az Applied Linguistics névre hallgató folyóiratok nagy részét is, semmit nem találtam, ami igazán felkeltette volna az érdeklődésemet, így valószínűleg ismét a JSTOR-hoz fogok fordulni. (Ég áldja a stunnelt.)
A hosszú hétvégén nem fogok lazsálni, az egyszer biztos, ugyanis vészesen közeleg egy halom beadandó határideje, valamint a félév végi ZH-k is egyre veszélyesebb közelségbe kerülnek. Május 7-én, hétfőn például szakszövegolvasás tesztre kerül sor, ez annyit jelent, hogy kapunk pár mondatot fordítani, azokból a szövegekből, amelyeket eddig vettünk a félév során. (Összesen 5 szövegre lett leszűkítve a "kínálat", szótárhasználat természetesen nem megengedett, furiganákra nyilván nem érdemes számítani.) Egyetlen aggodalmam, hogy az egyik órán nem tudtam megjelenni, így az 5 szövegből csak 4-gyel tudok maradéktalanul megbirkózni. Csoporttársak segítségét kell igénybe vennem :D
Másnap, azaz kedden esedékes a Sági Attila-féle szakszemináriumi házi dolgozat leadása, amely ugyebár a koreai-japán nyelvrokonságot dolgozza fel, legalábbis az enyém :D Az előadásra ugyan már annak idején sok anyagot gyűjtöttem, kicsit rendszerezetlennek találom őket ahhoz, hogy egy az egyben házi dolgozatnak nyilváníthassam, ráadásul a japán nyelvű források közül sokat egyszerűen nem volt időm feldolgozni aktuálisan - nem mintha most időmilliomos lennék, de nem keresünk kifogásokat :D Hogy terjedelem tekintetében mik az elvárások, azt egyelőre nem tudom, mert volt már szó öt oldalról, meg 6000 szóról is, a kettő viszont nagyon nem egy kategória.
Szerdán a filológia házi feladat leadási határideje fenyeget, amely egy japán nyelvű szöveg lefordítása, illetve filológiai elemzése. (Magyarul egy bekezdés szöveg, másfél oldal lábjegyzet :D) Ennek igazából szívesen nekiállnék, lelkesedem a dologért, csak egy időnyerőre volna szükségem a folyamathoz :D
Szintén szerdán a filológia ZH-ra is sor kerül majd, ami az egész féléves anyagot foglalja majd magába. A handout-okat nézegetve az elsődleges problémám valószínűleg az lesz majd, hogy nem fogom tudni eldönteni, mi számít fontosnak, és mi kevésbé :D
Csütörtökön a Papp Melinda-féle szakszemináriumi házi dolgozat leadása esedékes, a fentebb említett Nihonjinron témakörből. Ezzel nem lesz gond szerintem, az irányelvek konkrétak: 2500 szó, a Monumenta Nipponica formázási elveit követve. És persze sok-sok forrás!
Az ezt követő hétfőn (pénteken csak azért nem történik semmi, mert tanszüneti nap lesz XD) előreláthatóan vért fogok izzadni, ugyanis egyrészt le kell adni Uchikawának a könyvolvasós óra házi dolgozatát, egy 3 A4-es oldalnyi fogalmazást az olvasmányunkról, ezen kívül félév végi ZH-t írunk a másik japán gyakorlat anyagából, illetve leíró nyelvtanból is. A hétfők alapból szépek, hát még így hogy fogom élvezni :D
Valószínűnek tartom, hogy a képbe még bejön majd egy koreai számonkérés is, minden bizonnyal írásbeli, ahogy előző félévben is. Mindemellett foglalkoznom kellene a Tolkien-előadás fordításával is, ha már egyszer szeretnék megajánlott jegyet szerezni. A rögtön május végére kiírt angol alapvizsgáról már ne is beszéljünk, főleg a szóbeli részéről... Képzelhetitek, mennyire várom.
Na szóval, túl fogom élni az elkövetkezendő pár hetet? Tegyék meg tétjeiket :D
Búcsúzóul egy hihetetlenül idevágó kép:
2012. április 12., csütörtök
Zsibvásárok rejtelmei
A hosszú hétvége (és a tavaszi szünet!) alkalmából szombaton délelőtt
párommal, valamint leendő apósommal és vőmmel sógorommal (hah! csak belekeveredtem XD) kilátogattunk az
oberwarti zsibvásárra :D (Én, tipikus városi lány lévén, még sosem
láttam hasonlót.) Azon kívül, hogy megfigyeltem: minden standnál volt
vagy plüssmackó, vagy vasaló, de általában mindkettő... szóval ezen
kívül árgus szemekkel figyeltem mindent, ami kicsit is keleti volt, és
érdekelhetett engem. Nem igazán bővelkedett ilyesmiben a hely, de egy
aprócska koreai zászlót sikerült kiszúrnom egy furcsa dobozka tetején,
így bukkantam rá egyetlen zsákmányomra, íme:
Egy kis dísztárgy, hátul kis képkereteknél megszokott kitámasztóval, műanyag "előlappal" - nehogy eltörjem, tőlem kitelik - négy hagyományos koreai ütős hangszerrel, koreai és angol leírással. (Hogy örültem neki, hogy bármi olyanba botlottam, ami még csak távolról sem volt osztrák!) Kicsit ugyan gondolkoztam rajta, kell-e ez nekem nézegetni 10 euróért, aztán végül lealkudtam belőle kettőt, és elhoztam :D (Azóta sem tudom, hova fog kikerülni, mert vétek a dobozában tartani, de pici a lakás :D)
Egyetlen szépséghibája, hogy a műanyag egy kicsit meg van karcolódva középen (a vakus képen látszik is), de szerencsére nem igazán feltűnő a dolog, az ember úgyis arra figyel, ami a lapocska mögött van :D
Nem bántam meg, hogy elhoztam, hiszen az utóbbi időben bevallottan egyre közelebb kerül a szívemhez Korea is Japán mellett, de tényleg nem tudom, hova tudnám kitenni, hogy gyönyörködhessek is benne :D Micsoda dilemmák, igaz? A hangul feliratot a kocsiban buzgón elkezdtem ugyan olvasgatni, de semmit sem értettem belőle (az angol szövegre való kacsintgatás nélkül mármint), úgyhogy inkább feladtam :D
Szóval otthagytam körülbelül 2400 forintot ezért a kis gyönyörűségért, amit - mint utólag megtudtam - a neten is árulnak, jellemzően 7 és 14 ezer forint közötti árakon (ezt szállítás nélkül kell érteni). Nyilván sokaknak csak porfogó lenne, de nekem azért értéket is képvisel, így nem sajnálom érte azt a nyolc eurót :D
Úgyhogy most kérlek titeket, mindenki erősítsen meg abbéli hitemben, hogy jó vásárt csináltam, köszönöm! XD
(Sűrű bocsánatokért esedezem a ritka posztolásért, pedig már nekiálltam a szótárgépről szóló bejegyzéseknek... amint kerekedik egy kis szabadidőm, ígérem, jelentkezem tartalmasabb írásokkal is! :D)
 |
| Ez van, ha lámpafénynél próbál fényképezni a hozzá nem értő... |
Egy kis dísztárgy, hátul kis képkereteknél megszokott kitámasztóval, műanyag "előlappal" - nehogy eltörjem, tőlem kitelik - négy hagyományos koreai ütős hangszerrel, koreai és angol leírással. (Hogy örültem neki, hogy bármi olyanba botlottam, ami még csak távolról sem volt osztrák!) Kicsit ugyan gondolkoztam rajta, kell-e ez nekem nézegetni 10 euróért, aztán végül lealkudtam belőle kettőt, és elhoztam :D (Azóta sem tudom, hova fog kikerülni, mert vétek a dobozában tartani, de pici a lakás :D)
 |
| Vakus kép! A háttérben ott ficeg a doboz, lesz még kép róla :) |
Egyetlen szépséghibája, hogy a műanyag egy kicsit meg van karcolódva középen (a vakus képen látszik is), de szerencsére nem igazán feltűnő a dolog, az ember úgyis arra figyel, ami a lapocska mögött van :D
 |
| Ismét egy gyönyörűséges vakus kép, így azért reálisabbak a színek :D |
Nem bántam meg, hogy elhoztam, hiszen az utóbbi időben bevallottan egyre közelebb kerül a szívemhez Korea is Japán mellett, de tényleg nem tudom, hova tudnám kitenni, hogy gyönyörködhessek is benne :D Micsoda dilemmák, igaz? A hangul feliratot a kocsiban buzgón elkezdtem ugyan olvasgatni, de semmit sem értettem belőle (az angol szövegre való kacsintgatás nélkül mármint), úgyhogy inkább feladtam :D
 |
| Ilyen mintája van a doboznak, amiben kaptam - hát nem gyönyörű? ^^ |
Szóval otthagytam körülbelül 2400 forintot ezért a kis gyönyörűségért, amit - mint utólag megtudtam - a neten is árulnak, jellemzően 7 és 14 ezer forint közötti árakon (ezt szállítás nélkül kell érteni). Nyilván sokaknak csak porfogó lenne, de nekem azért értéket is képvisel, így nem sajnálom érte azt a nyolc eurót :D
Úgyhogy most kérlek titeket, mindenki erősítsen meg abbéli hitemben, hogy jó vásárt csináltam, köszönöm! XD
(Sűrű bocsánatokért esedezem a ritka posztolásért, pedig már nekiálltam a szótárgépről szóló bejegyzéseknek... amint kerekedik egy kis szabadidőm, ígérem, jelentkezem tartalmasabb írásokkal is! :D)
2012. március 20., kedd
Az a drága második keleti nyelv
Eddig mindig előszeretettel hangoztattam, mennyire örülök a második keleti nyelvnek, mint lehetőségnek, és mennyire sajnálom a "kicsiket", amiért ők már kimaradnak a jóból. Azt hiszem, ezt nem ártana átgondolnom még egyszer... annyira azért mégsem egyszerű a helyzet.
Akárhonnan nézzük, egy átlagos mértékű szorgalommal bíró ember is jócskán el tudja foglalni magát a japán szakos és a minoros tárgyakkal. (Én részemről a szorgalmam mennyiségét az "ingadozó" kategóriába sorolnám, mert némely dolgokban hihetetlenül pedáns vagyok, és órákat pepecselek velük, másrészről viszont irdatlan lusta egy dög volnék, no.) Erre jön a második keleti nyelv... hát, ember legyen a talpán, aki élvezi, maradjunk ennyiben.
Szeretem én a koreait, nincs arról szó, hogy nem. Hasonlít a japánra (csakazértis!), és már a hangzásával is megbarátkoztam. (Hála annak a két nem túl rövid sorozatnak, amit sikerült végignéznem anno, pár emberöltővel ezelőtt, amikor még volt szabadidőm.) A gond annyi, hogy nincs rá időm. A szakszöveg fordítgatása, kanjik tanulása, angol gyakorlatokra való készülés és házi feladatok szülése, kötelezők olvasása, mindenféle ZH-k, és még folytathatnám... mindemellett akaratlanul is háttérbe szorul és elsikkad a koreai, mert ez "csak a második keleti nyelv". (Ami az én fontossági sorrendemben a főszak és a minor után következik, magyarul az utolsó helyen áll.)
Nagyon bánt a lelkiismeret miatta, mert egy japán-koreai nyelvkombóval már piacképesebb lennék, mint egy sima japánnal (az angolt ide se számolom, angolul mindenki tud szinte -.-), de jelenleg fizikailag képtelen vagyok bármilyen elviselhető eredmény produkálására. Mellesleg ha próbálkozom, sem járok sikerrel, mert egyszerűen nem mennek a fejembe a koreai szavak. Megtanulok 5-öt, tovább megyek a következőkre, és amikor már a negyedik ötös csoportnál tartok, nem emlékszem az első ötre. És ha három nap egymás után eljátszom, akkor sem... se a rövid-, se a hosszútávú memóriám nem képes befogadni a koreai szavakat O.o (Bármilyen javaslatért nagyon hálás lennék.)
Ennek a siránkozásnak egyébként az az apropója, hogy megtudtam: jövő csütörtökön szóbeli számonkérés lesz koreaiból. Aki ismer, az tudja, hogy ez nekem egyet jelent a kínhalállal, még akkor is, ha a koreai nyelv esetében írni talán még bonyolultabb, mint beszélni. A szóbeli és én ősellenségek vagyunk, főleg ha egy olyan nyelvről van szó, amit gyakorlatilag nem értek és nem is beszélek. Szégyen gyalázat, de katasztrofális szinten állok jelenleg a nyelvvel, szinte semmit sem tudok.
Gyorstalpaló módon tehát jövő csütörtökig meg kell tanulnom koreaiul... (Ez olyan bölcsészesen hangzott.) Ez 18 leckét jelent a tankönyvből, úgyhogy fel kell kötnöm a gatyám. Ha valakinek van valami csodamódszere a koreai tanulására, ossza meg velem :D (Persze az egyszerűség kedvéért holnap régi japán ZH-t, hétfőn pedig leíró nyelvtan ZH-t is írok, nehogy véletlenül a koreaira koncentrálhassak mondjuk egy egész hétvégén keresztül.)
De nem adom fel, nem fogom leadni a tárgyat (még megtehetném elvileg), azzal vigasztalom magam, hogy már csak ezt a félévet kell kihúznom. Tényleg bánt, hogy egy ilyen hozzáállás alakult ki bennem, mert szeretném szeretni, és szeretnék lelkes lenni, de amíg nem áll 48 órából egy nap, addig tele a kezem a japánnal és az angollal. (Ez most igazából egy angol kifejezés tükörfordítása volt, aminek nem jutott eszembe semmi magyar megfelelője, szóljatok, ha totál értelmetlen volt XD - "my hands are full")
Ah, jól esett egy kicsit nyüszíteni a sok-sok közérdekű és meglepően tartalmas bejegyzés után :D Köszönöm és bocsánat attól, aki végigolvasta ^^;
Akárhonnan nézzük, egy átlagos mértékű szorgalommal bíró ember is jócskán el tudja foglalni magát a japán szakos és a minoros tárgyakkal. (Én részemről a szorgalmam mennyiségét az "ingadozó" kategóriába sorolnám, mert némely dolgokban hihetetlenül pedáns vagyok, és órákat pepecselek velük, másrészről viszont irdatlan lusta egy dög volnék, no.) Erre jön a második keleti nyelv... hát, ember legyen a talpán, aki élvezi, maradjunk ennyiben.
Szeretem én a koreait, nincs arról szó, hogy nem. Hasonlít a japánra (csakazértis!), és már a hangzásával is megbarátkoztam. (Hála annak a két nem túl rövid sorozatnak, amit sikerült végignéznem anno, pár emberöltővel ezelőtt, amikor még volt szabadidőm.) A gond annyi, hogy nincs rá időm. A szakszöveg fordítgatása, kanjik tanulása, angol gyakorlatokra való készülés és házi feladatok szülése, kötelezők olvasása, mindenféle ZH-k, és még folytathatnám... mindemellett akaratlanul is háttérbe szorul és elsikkad a koreai, mert ez "csak a második keleti nyelv". (Ami az én fontossági sorrendemben a főszak és a minor után következik, magyarul az utolsó helyen áll.)
Nagyon bánt a lelkiismeret miatta, mert egy japán-koreai nyelvkombóval már piacképesebb lennék, mint egy sima japánnal (az angolt ide se számolom, angolul mindenki tud szinte -.-), de jelenleg fizikailag képtelen vagyok bármilyen elviselhető eredmény produkálására. Mellesleg ha próbálkozom, sem járok sikerrel, mert egyszerűen nem mennek a fejembe a koreai szavak. Megtanulok 5-öt, tovább megyek a következőkre, és amikor már a negyedik ötös csoportnál tartok, nem emlékszem az első ötre. És ha három nap egymás után eljátszom, akkor sem... se a rövid-, se a hosszútávú memóriám nem képes befogadni a koreai szavakat O.o (Bármilyen javaslatért nagyon hálás lennék.)
Ennek a siránkozásnak egyébként az az apropója, hogy megtudtam: jövő csütörtökön szóbeli számonkérés lesz koreaiból. Aki ismer, az tudja, hogy ez nekem egyet jelent a kínhalállal, még akkor is, ha a koreai nyelv esetében írni talán még bonyolultabb, mint beszélni. A szóbeli és én ősellenségek vagyunk, főleg ha egy olyan nyelvről van szó, amit gyakorlatilag nem értek és nem is beszélek. Szégyen gyalázat, de katasztrofális szinten állok jelenleg a nyelvvel, szinte semmit sem tudok.
Gyorstalpaló módon tehát jövő csütörtökig meg kell tanulnom koreaiul... (Ez olyan bölcsészesen hangzott.) Ez 18 leckét jelent a tankönyvből, úgyhogy fel kell kötnöm a gatyám. Ha valakinek van valami csodamódszere a koreai tanulására, ossza meg velem :D (Persze az egyszerűség kedvéért holnap régi japán ZH-t, hétfőn pedig leíró nyelvtan ZH-t is írok, nehogy véletlenül a koreaira koncentrálhassak mondjuk egy egész hétvégén keresztül.)
De nem adom fel, nem fogom leadni a tárgyat (még megtehetném elvileg), azzal vigasztalom magam, hogy már csak ezt a félévet kell kihúznom. Tényleg bánt, hogy egy ilyen hozzáállás alakult ki bennem, mert szeretném szeretni, és szeretnék lelkes lenni, de amíg nem áll 48 órából egy nap, addig tele a kezem a japánnal és az angollal. (Ez most igazából egy angol kifejezés tükörfordítása volt, aminek nem jutott eszembe semmi magyar megfelelője, szóljatok, ha totál értelmetlen volt XD - "my hands are full")
Ah, jól esett egy kicsit nyüszíteni a sok-sok közérdekű és meglepően tartalmas bejegyzés után :D Köszönöm és bocsánat attól, aki végigolvasta ^^;
2012. február 13., hétfő
Hétfő
Mai japán szakszövegolvasás 2. (BBN-JAP-222/b), Papp Melinda
A mai nap folyamán csak óramegbeszélés volt, azaz kiderült, mit is fogunk fordítgatni a félév folyamán. Egy főként szociológiával foglalkozó kötettel fogunk foglalkozni, amely fejezetenként más-más, de valamilyen szinten mégiscsak egymással összefüggő témaköröket dolgoz fel grafikonok, táblázatok és egyéb vizuális kiegészítők társaságában. A tanárnő még mindig nagyon kedves, az órát még mindig nagyon szeretem, és remélem, sokat fogok ismét fejlődni a fordításnak köszönhetően ^^
Japán történelem 2. (BBN-JAP-252), Szabó Balázs
Egy rövid kitérő után, amelyben a tanár úr a figyelmünkbe ajánlott egy kiegészítő olvasmányt az eddig feladottak mellett (konkrétan a Cambridge History of Japan-t), egy kicsit visszanyúltunk az előző félév anyagának végébe (Sengoku-jidai, Oda Nobunaga és társai), majd végül eljutottunk az új anyagig is. Sokan azok közül, akik előző félévben nem tudtak bejárni, most sikeresen kiküszöbölték az ütközéseket, így nem kevés lelkes kommentárt lehetett hallani óra után a tanár úr stílusáról - emlékezetesen adja elő a történelmet, az már biztos :D
Mai japán nyelvképzés (BBN-JAP-211/a), 内川 かずみ
Ezen az órán (az első hétfőin) gyorsolvasással fogunk foglalkozni. A tanárnő példafeladatokat is osztott ki nekünk, így most már van valami elképzelésünk a dolgot illetően :) Az egyik feladatban 10 szót (nagyrészt kanjival, kisebb részt katakanával írtakat) kellett kikeresni egy szövegből anélkül, hogy magát a szöveget értelmezni vagy fordítani kellett volna. Így gyakorlatilag részemről egy képkeresős feladattá avanzsált a dolog, de élveztem :D A kanjik jelentését nem ismertük, de nem is kellett értenünk őket, hiszen nem ez volt a lényeg. Egy hét soros, viszonylag rövidke szövegben kellett levadászni a szavakat, és beírni, melyik sorban szerepeltek, mindezt 2 perc alatt. A másik feladatban előre megadott szavak alapján kellett általánosítani, hogy miről szólhat egy szöveg, ha ezek a szavak szerepelnek benne (pl. sör, tea, tej, dzsúz ---> innivaló). Itt néhol akadályokba ütköztem a gyér szókincsem miatt, de alapvetően ez a feladat is tetszett :D A harmadik feladathoz párokba rendeződtünk, és egy pizzéria szórólapjáról kellett 2 perc alatt eldöntenünk, mit szeretnénk, ha 2,000 yen áll rendelkezésünkre.
Ezen kívül ezen az órán fogunk foglalkozni a már jól ismert Reibunde Manabu Kanji to Kotoba című könyvvel, azaz jönnek a várva várt kanjitesztek, valamint az E-mail no Kakikata is ehhez az órához tartozik, így az e-mail tesztek sem maradnak el ebben a félévben sem (már annak, aki erre az órára is jár). Nem kicsit lesz megerőltető mindig két tesztre tanulni, úgy érzem, de egy egész hetem lesz rá, hiszen csak a hétfői órákra fogok bejárni (az ütközések elkerülése végett).
Mai japán nyelvképzés (BBN-JAP-211/b), 内川 かずみ
Ez az óra lesz az "olvasós óra". Mindenki kiválaszt magának egy (japánul íródott) könyvet, amit ezekre az órákra magával cipel, majd a másfél órás gyakorlat első felében ezt elmélyülve olvasgatjuk. Nem fordítjuk! Az óra lényege pont az, hogy egy, a szakszövegolvasás óra módszerétől és légkörétől eltérő értő olvasási készséget fejlesszünk ki. Uchikawa tanárnő javasolta, hogy célszerű lenne a szakdolgozatunkkal kapcsolatos témában könyvet választani. Az órák fennmaradó 30 percében az olvasási élményről, a tartalomról és az esetleges problémás részekről beszélgetünk majd. Azt hiszem, itt csúnyán vissza fog ütni a szótárgép hiánya... minél előbb be kell szereznem egyet. Olvasás közben mindemellett jegyzeteket is kell készíteni akár a bennünk felmerülő gondolatokról, akár magáról a tartalomról, stb. Ezeket Uchikawa tanárnő megnézi majd, valamint valószínűleg nagy segítséget fognak nyújtani a kis feljegyzések a félév végén leadandó dolgozat megírásában is. Három A4-es oldal hosszúságú irományt kell majd benyújtani az olvasott könyvről.
Mai japán leíró nyelvtan 2. (BBN-JAP-232), Sági Attila
Ma csak óramegbeszélésre került sor (mint oly sok más tárgy esetében is), így megtudtuk a ZH-k időpontját (ld. a Naptár menüpontban, egy jut március végére, egy pedig május közepére), és azt is, hogy a félév első felében mondattannal, a második felében pedig stilisztikával és kommunikációval fogunk foglalkozni. Az én szívemben még mindig van egy jó nagy elkülönített csücsök a nyelvészetnek, úgyhogy ehhez az órához mást nem is fűznék hozzá, úgysem tudok pártatlan lenni :D
Modern koreai nyelv 2. (BBN-KOR11-102/1) 유 홍주
Szerencsére ezen az órán sem csináltunk semmi különösebben megerőltetőt, mivel a tanárnő látta rajtunk, hogy sikerült nagyon sokat felejteni a szünet alatt... (Részemről körülbelül mindent, de igyekszem felzárkózni :D) Nem tudom, hogyan fogom megőrizni az ép elmémet eddig az óráig egy teljes értékű hétfő után, mert már így is nagyon zokni voltam este hatra... a hétfők túlélése lesz a legkomolyabb kihívás a félévben, úgy érzem :D De (jelenleg még) lelkes vagyok, úgyhogy nincs gond ^^
A mai nap folyamán csak óramegbeszélés volt, azaz kiderült, mit is fogunk fordítgatni a félév folyamán. Egy főként szociológiával foglalkozó kötettel fogunk foglalkozni, amely fejezetenként más-más, de valamilyen szinten mégiscsak egymással összefüggő témaköröket dolgoz fel grafikonok, táblázatok és egyéb vizuális kiegészítők társaságában. A tanárnő még mindig nagyon kedves, az órát még mindig nagyon szeretem, és remélem, sokat fogok ismét fejlődni a fordításnak köszönhetően ^^
Japán történelem 2. (BBN-JAP-252), Szabó Balázs
Egy rövid kitérő után, amelyben a tanár úr a figyelmünkbe ajánlott egy kiegészítő olvasmányt az eddig feladottak mellett (konkrétan a Cambridge History of Japan-t), egy kicsit visszanyúltunk az előző félév anyagának végébe (Sengoku-jidai, Oda Nobunaga és társai), majd végül eljutottunk az új anyagig is. Sokan azok közül, akik előző félévben nem tudtak bejárni, most sikeresen kiküszöbölték az ütközéseket, így nem kevés lelkes kommentárt lehetett hallani óra után a tanár úr stílusáról - emlékezetesen adja elő a történelmet, az már biztos :D
Mai japán nyelvképzés (BBN-JAP-211/a), 内川 かずみ
Ezen az órán (az első hétfőin) gyorsolvasással fogunk foglalkozni. A tanárnő példafeladatokat is osztott ki nekünk, így most már van valami elképzelésünk a dolgot illetően :) Az egyik feladatban 10 szót (nagyrészt kanjival, kisebb részt katakanával írtakat) kellett kikeresni egy szövegből anélkül, hogy magát a szöveget értelmezni vagy fordítani kellett volna. Így gyakorlatilag részemről egy képkeresős feladattá avanzsált a dolog, de élveztem :D A kanjik jelentését nem ismertük, de nem is kellett értenünk őket, hiszen nem ez volt a lényeg. Egy hét soros, viszonylag rövidke szövegben kellett levadászni a szavakat, és beírni, melyik sorban szerepeltek, mindezt 2 perc alatt. A másik feladatban előre megadott szavak alapján kellett általánosítani, hogy miről szólhat egy szöveg, ha ezek a szavak szerepelnek benne (pl. sör, tea, tej, dzsúz ---> innivaló). Itt néhol akadályokba ütköztem a gyér szókincsem miatt, de alapvetően ez a feladat is tetszett :D A harmadik feladathoz párokba rendeződtünk, és egy pizzéria szórólapjáról kellett 2 perc alatt eldöntenünk, mit szeretnénk, ha 2,000 yen áll rendelkezésünkre.
Ezen kívül ezen az órán fogunk foglalkozni a már jól ismert Reibunde Manabu Kanji to Kotoba című könyvvel, azaz jönnek a várva várt kanjitesztek, valamint az E-mail no Kakikata is ehhez az órához tartozik, így az e-mail tesztek sem maradnak el ebben a félévben sem (már annak, aki erre az órára is jár). Nem kicsit lesz megerőltető mindig két tesztre tanulni, úgy érzem, de egy egész hetem lesz rá, hiszen csak a hétfői órákra fogok bejárni (az ütközések elkerülése végett).
Mai japán nyelvképzés (BBN-JAP-211/b), 内川 かずみ
Ez az óra lesz az "olvasós óra". Mindenki kiválaszt magának egy (japánul íródott) könyvet, amit ezekre az órákra magával cipel, majd a másfél órás gyakorlat első felében ezt elmélyülve olvasgatjuk. Nem fordítjuk! Az óra lényege pont az, hogy egy, a szakszövegolvasás óra módszerétől és légkörétől eltérő értő olvasási készséget fejlesszünk ki. Uchikawa tanárnő javasolta, hogy célszerű lenne a szakdolgozatunkkal kapcsolatos témában könyvet választani. Az órák fennmaradó 30 percében az olvasási élményről, a tartalomról és az esetleges problémás részekről beszélgetünk majd. Azt hiszem, itt csúnyán vissza fog ütni a szótárgép hiánya... minél előbb be kell szereznem egyet. Olvasás közben mindemellett jegyzeteket is kell készíteni akár a bennünk felmerülő gondolatokról, akár magáról a tartalomról, stb. Ezeket Uchikawa tanárnő megnézi majd, valamint valószínűleg nagy segítséget fognak nyújtani a kis feljegyzések a félév végén leadandó dolgozat megírásában is. Három A4-es oldal hosszúságú irományt kell majd benyújtani az olvasott könyvről.
Mai japán leíró nyelvtan 2. (BBN-JAP-232), Sági Attila
Ma csak óramegbeszélésre került sor (mint oly sok más tárgy esetében is), így megtudtuk a ZH-k időpontját (ld. a Naptár menüpontban, egy jut március végére, egy pedig május közepére), és azt is, hogy a félév első felében mondattannal, a második felében pedig stilisztikával és kommunikációval fogunk foglalkozni. Az én szívemben még mindig van egy jó nagy elkülönített csücsök a nyelvészetnek, úgyhogy ehhez az órához mást nem is fűznék hozzá, úgysem tudok pártatlan lenni :D
Modern koreai nyelv 2. (BBN-KOR11-102/1) 유 홍주
Szerencsére ezen az órán sem csináltunk semmi különösebben megerőltetőt, mivel a tanárnő látta rajtunk, hogy sikerült nagyon sokat felejteni a szünet alatt... (Részemről körülbelül mindent, de igyekszem felzárkózni :D) Nem tudom, hogyan fogom megőrizni az ép elmémet eddig az óráig egy teljes értékű hétfő után, mert már így is nagyon zokni voltam este hatra... a hétfők túlélése lesz a legkomolyabb kihívás a félévben, úgy érzem :D De (jelenleg még) lelkes vagyok, úgyhogy nincs gond ^^
2011. december 5., hétfő
Helyesbítés a koreairól...
Kiderült, hogy nem vagyok egyedül az "önjelölt nyelvész" és a "koreait tanul" halmazok metszetében. Egyrészt örülök, hogy a kis kitekintés a koreai felé viszonylagos népszerűséget eredményezett, már ami a blogomat illeti, azért hozzá kell tenni, hogy kaptam hideget is és meleget is, de főleg a rosszabbikat.
Nem vagyok az a fajta, aki megsértődik azon, ha negatív kritikával találja szembe magát, azon viszont csodálkozom, hogy a kritizálóim nagy többsége semmivel sem ért többet a nyelvészethez, mint én. Azt hittem, hogy a feltételezésem elé biggyesztett "szerintem" szócska elég lesz ahhoz, hogy érzékeltessem: ez egy magánvélemény. A közelében sem járok annak, hogy komolyabb fórumokon hangoztatni merjem a hasonló nézeteimet - ezért teszem ezt a saját személyes blogomon.
Bitxəšï és Dana hozzászólása is száz százalékosan építő jellegű volt, amit utólag is köszönök. Most nem a blogra érkezett kommentek késztettek tehát pötyögésre. Több helyen is olvastam véleményeket a bejegyzésemről, de nem szeretnék konkretizálni.
Nem mondom azt, hogy kötelező egyetérteni velem, elvégre a nyelvészek jó része szintén az enyémtől eltérő állásponton van :D Nagyon szívesen elbeszélgetek bárkivel a kérdésről, bár a tájékozatlanságomnak köszönhetően valószínűleg elég hamar kifulladnék egy komolyabb hangvételű eszmecsere során. Le is lehet nyugodtan hülyézni engem, ha úgy tetszik, azt sem bánom. (XD) Csak annyit kérek, hogy alapja legyen. Mert ha semmivel sem tud a kedves véleménynyilvánító többet erről a nemes tudományágról, mint én, és ráadásul ne adj' Isten még japánul sem tud (még annyira sem, mint én koreaiul), akkor nem látom sok értelmét a heves tiltakozásnak a nyelvrokonság hipotézise ellen. (Főleg nem a bűvös "szerintem" szócska nélkül, amit valamilyen formában még a nyelvészek is mindig érzékeltetnek.)
Elnézést a szokásosnál kicsivel túlfűtöttebb hangvétel miatt, bocsássátok meg nekem, de ez kikívánkozott :D
Nem vagyok az a fajta, aki megsértődik azon, ha negatív kritikával találja szembe magát, azon viszont csodálkozom, hogy a kritizálóim nagy többsége semmivel sem ért többet a nyelvészethez, mint én. Azt hittem, hogy a feltételezésem elé biggyesztett "szerintem" szócska elég lesz ahhoz, hogy érzékeltessem: ez egy magánvélemény. A közelében sem járok annak, hogy komolyabb fórumokon hangoztatni merjem a hasonló nézeteimet - ezért teszem ezt a saját személyes blogomon.
Bitxəšï és Dana hozzászólása is száz százalékosan építő jellegű volt, amit utólag is köszönök. Most nem a blogra érkezett kommentek késztettek tehát pötyögésre. Több helyen is olvastam véleményeket a bejegyzésemről, de nem szeretnék konkretizálni.
Nem mondom azt, hogy kötelező egyetérteni velem, elvégre a nyelvészek jó része szintén az enyémtől eltérő állásponton van :D Nagyon szívesen elbeszélgetek bárkivel a kérdésről, bár a tájékozatlanságomnak köszönhetően valószínűleg elég hamar kifulladnék egy komolyabb hangvételű eszmecsere során. Le is lehet nyugodtan hülyézni engem, ha úgy tetszik, azt sem bánom. (XD) Csak annyit kérek, hogy alapja legyen. Mert ha semmivel sem tud a kedves véleménynyilvánító többet erről a nemes tudományágról, mint én, és ráadásul ne adj' Isten még japánul sem tud (még annyira sem, mint én koreaiul), akkor nem látom sok értelmét a heves tiltakozásnak a nyelvrokonság hipotézise ellen. (Főleg nem a bűvös "szerintem" szócska nélkül, amit valamilyen formában még a nyelvészek is mindig érzékeltetnek.)
Elnézést a szokásosnál kicsivel túlfűtöttebb hangvétel miatt, bocsássátok meg nekem, de ez kikívánkozott :D
2011. november 18., péntek
A koreairól
Hát, ez igen szépen fog mutatni a japános blogomon, de talán páran hasznosnak fogjátok találni :) Immáron két hónapja tanulok koreaiul a "második keleti nyelv" lehetőség (és kötelesség) keretein belül, és bár ez korántsem elég egy nyelv kiismeréséhez, valamennyi rálátásom azt hiszem már van a dologra :) Lényeg a lényeg: ha valaki koreain gondolkodna, mint második keleti nyelv (esetleg mint minor), az olvassa el ezt a pár sort.
Először is: kísértetiesen hasonlít a japánra. Én nem tudom, hol élnek azok a nyelvészek és kutatók, akik nem sorolják egy nyelvcsaládba a két említett nyelvet, szerintem mindenesetre igen közel állnak egymáshoz. Eleinte ebből leginkább annyit vettem észre, hogy sok szó vagy teljesen, vagy részben megegyezik a két nyelvben. Aztán később már nyelvtani hasonlóságokat is megfigyeltünk kedves japán-koreai kombóval küzdő társaimmal. Ez nem azt jelenti, hogy egy partikula például hangalakját tekintve megegyezik a japán partikulával, hanem azt, hogy ugyanúgy használjuk. (Például az "is" jelentésű szócska ugyanúgy kiváltja az alany- és tárgyesetet jelző partikulákat, de másokat nem, és utánuk jelenik meg.)
Sajnos a koreai nem csak a japán nyelv ilyen kellemesnek mondható tulajdonságaival rendelkezik, de az általam leginkább "böszmeségnek" titulált jellegzetességek is felütik a fejüket. Ilyen a tény, hogy tiszteleti kifejezések tömkelegét használják, és persze se az ige-, se a melléknévragozás nem alkalmazható anélkül, hogy figyelembe vennénk a beszélőpartnerünk és saját magunk rangját, egymáshoz való viszonyunkat. Kedvenceim még a számlálószavak: természetesen a koreai nyelvben is többféle fordul elő, mint amennyit az ember még kellemesnek érez.
Az én megítélésem szerint a két nyelvnek a mondatszerkezete is kísértetiesen hasonlít, ugyanúgy a partikulák pakolgatásáról, valamint az igék és melléknevek ragozásáról szól a dolog :D Ha az embernek ráállt az agya a japán mondatok összetákolására, valójában csak a szavakat kell kicserélni koreaira, és máris remélhetőleg épkézláb koreai mondatokat tud alkotni :)
Az írásrendszer a japánéhoz képest maga a tömör gyönyör, már ha azt vesszük, hogy hangjelölő írásról van szó. Maguknak a jelecskéknek a megtanulása (megfelelő mennyiségű időráfordítás esetén) valóban egy délutános program, de azért elbeszélgetnék azokkal is, akik szerint ez a világ legtökéletesebb és leglogikusabb írásrendszere. Engem nem igazán hat meg a dolognak az az oldala, hogy a jelecskék a nyelv illetve az ajkak alakját próbálják imitálni - valahogy sosem képzelem el a hangképző szerveimet beszéd közben, így ezzel nem megyek sokra. Viszont az írott szöveg kiolvasása nem kis problémákat okoz, mert a koreaiak alapvető hozzáállása, hogy mindent úgy mondanak, ahogy egyszerűbb. Rengeteg mássalhangzót nem ejtenek, vagy teljesen máshogy ejtenek; bármelyik mássalhangzót a legnagyobb lelki nyugalommal ejtik zöngésen számomra véletlenszerűnek tűnő helyeken, M helyett sokszor mondanak B-t, N helyett D-t, stb. Tehát az, hogy felismerjük a jelecskéket, nem jelenti azt, hogy olvasni is tudunk.
A kiejtés - mint már említettem - viszont egy rémálom a japánhoz képest. Mi magyarok, akik japánul szeretnénk tanulni, aránylag könnyű helyzetben vagyunk. A japán hangkészlet nem sok meglepetést tartogat nekünk, magyaroknak, esetleg az Ü-be hajló U, és az R és L között ingadozó mássalhangzó az, ami odafigyelést igényelhet kezdetben. A koreai viszont olyan mássalhangzó- és magánhangzópárokkal is dolgozik, amit a magyar fül nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud megkülönböztetni egymástól. A két E és É között tendáló magánhangzó legtöbbünknek ugyanúgy hangzik, ahogy az általunk "két CS"-nek elkeresztelt mássalhangzók is. (Ez utóbbiak között a mai napig nem hallom a különbséget.) Az O, valamint az O és A között elhelyezkedő magánhangzók megkülönböztetése szintén feladja a leckét, valamint a széthúzott szájjal (mintha I-t mondanánk) ejtett, leginkább Ü-szerű magánhangzó sem cseng ismerősen a magyar fülnek.
Összességében japán után második keleti nyelvnek szerintem jó választás a koreai, elsősorban a sok hasonlóság miatt, de fel kell készülni a kiejtéssel folytatott küzdelemre, valamint a számlálószó-udvariaskodás borzalomkombóra is. A jelige pedig - kiejtés ide vagy oda - nem is lehet más, mint a HANGJELÖLŐ ÍRÁS.
Először is: kísértetiesen hasonlít a japánra. Én nem tudom, hol élnek azok a nyelvészek és kutatók, akik nem sorolják egy nyelvcsaládba a két említett nyelvet, szerintem mindenesetre igen közel állnak egymáshoz. Eleinte ebből leginkább annyit vettem észre, hogy sok szó vagy teljesen, vagy részben megegyezik a két nyelvben. Aztán később már nyelvtani hasonlóságokat is megfigyeltünk kedves japán-koreai kombóval küzdő társaimmal. Ez nem azt jelenti, hogy egy partikula például hangalakját tekintve megegyezik a japán partikulával, hanem azt, hogy ugyanúgy használjuk. (Például az "is" jelentésű szócska ugyanúgy kiváltja az alany- és tárgyesetet jelző partikulákat, de másokat nem, és utánuk jelenik meg.)
Sajnos a koreai nem csak a japán nyelv ilyen kellemesnek mondható tulajdonságaival rendelkezik, de az általam leginkább "böszmeségnek" titulált jellegzetességek is felütik a fejüket. Ilyen a tény, hogy tiszteleti kifejezések tömkelegét használják, és persze se az ige-, se a melléknévragozás nem alkalmazható anélkül, hogy figyelembe vennénk a beszélőpartnerünk és saját magunk rangját, egymáshoz való viszonyunkat. Kedvenceim még a számlálószavak: természetesen a koreai nyelvben is többféle fordul elő, mint amennyit az ember még kellemesnek érez.
Az én megítélésem szerint a két nyelvnek a mondatszerkezete is kísértetiesen hasonlít, ugyanúgy a partikulák pakolgatásáról, valamint az igék és melléknevek ragozásáról szól a dolog :D Ha az embernek ráállt az agya a japán mondatok összetákolására, valójában csak a szavakat kell kicserélni koreaira, és máris remélhetőleg épkézláb koreai mondatokat tud alkotni :)
Az írásrendszer a japánéhoz képest maga a tömör gyönyör, már ha azt vesszük, hogy hangjelölő írásról van szó. Maguknak a jelecskéknek a megtanulása (megfelelő mennyiségű időráfordítás esetén) valóban egy délutános program, de azért elbeszélgetnék azokkal is, akik szerint ez a világ legtökéletesebb és leglogikusabb írásrendszere. Engem nem igazán hat meg a dolognak az az oldala, hogy a jelecskék a nyelv illetve az ajkak alakját próbálják imitálni - valahogy sosem képzelem el a hangképző szerveimet beszéd közben, így ezzel nem megyek sokra. Viszont az írott szöveg kiolvasása nem kis problémákat okoz, mert a koreaiak alapvető hozzáállása, hogy mindent úgy mondanak, ahogy egyszerűbb. Rengeteg mássalhangzót nem ejtenek, vagy teljesen máshogy ejtenek; bármelyik mássalhangzót a legnagyobb lelki nyugalommal ejtik zöngésen számomra véletlenszerűnek tűnő helyeken, M helyett sokszor mondanak B-t, N helyett D-t, stb. Tehát az, hogy felismerjük a jelecskéket, nem jelenti azt, hogy olvasni is tudunk.
A kiejtés - mint már említettem - viszont egy rémálom a japánhoz képest. Mi magyarok, akik japánul szeretnénk tanulni, aránylag könnyű helyzetben vagyunk. A japán hangkészlet nem sok meglepetést tartogat nekünk, magyaroknak, esetleg az Ü-be hajló U, és az R és L között ingadozó mássalhangzó az, ami odafigyelést igényelhet kezdetben. A koreai viszont olyan mássalhangzó- és magánhangzópárokkal is dolgozik, amit a magyar fül nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud megkülönböztetni egymástól. A két E és É között tendáló magánhangzó legtöbbünknek ugyanúgy hangzik, ahogy az általunk "két CS"-nek elkeresztelt mássalhangzók is. (Ez utóbbiak között a mai napig nem hallom a különbséget.) Az O, valamint az O és A között elhelyezkedő magánhangzók megkülönböztetése szintén feladja a leckét, valamint a széthúzott szájjal (mintha I-t mondanánk) ejtett, leginkább Ü-szerű magánhangzó sem cseng ismerősen a magyar fülnek.
Összességében japán után második keleti nyelvnek szerintem jó választás a koreai, elsősorban a sok hasonlóság miatt, de fel kell készülni a kiejtéssel folytatott küzdelemre, valamint a számlálószó-udvariaskodás borzalomkombóra is. A jelige pedig - kiejtés ide vagy oda - nem is lehet más, mint a HANGJELÖLŐ ÍRÁS.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)