Modern koreai nyelv 2. (BBN-KOR11-102/1)

Azt hiszem iparkodnom kell a tantárgyleírásokkal, mert még a végén elfelejtem, mit is csináltunk egy féléven át az egyes órákon XD A mai áldozatom a koreai gyakorlat lesz, a nyelv (és főleg a tanszék) iránt érdeklődőknek pedig egy igen hasznos linkkel is szolgálni fogok :)

A félév során azt hiszem elég sokat panaszkodtam a koreai nyelvre, és a második keleti nyelv intézményére ahhoz, hogy minden kedves olvasómban tudatosuljon, jól megküzdöttem a tárggyal. Ez alatt nem feltétlenül azt kell érteni, hogy otthon minden nap éjnek évadján is még a koreai szavakat tanultam, mert azért erre ritkán került sor :) Mindenesetre az előző félév elején diktált kellemesen lassú tempó (ami számomra hihetetlenül kényelmes, a valódi minorosoknak azonban hihetetlenül vontatott volt) után irdatlan vágtába kezdtünk, és tanóra/lecke sebességgel nyargaltunk végig a tankönyv maradék részén úgy, hogy a félév végén egy-két óra még el is maradt egyszerűen azért, mert nem volt mit csinálnunk.

Időközben bevezetésre került az eddig ismeretlen házi feladat intézménye is, valamint az egyes leckék párbeszédeit minden órára meg kellett tanulni, és ebből is írásbeli számonkérés történt. Ez már számomra kellemetlen mértékű készülést igényelt (igen, tudom, valójában nyúlfarknyi anyagról van szó, de a gyilkos másodév mellé nem nagyon hiányzott). Használható nyelvtudást azonban sajnos a második félév sem kínált, a tempó gyorsítása ellenére/miatt sem. Olyan volt ez a nyelvgyakorlat, mint a japán, olyan tekintetben, hogy önszorgalom nélkül kutya fülét sem ért az egész. Nekem pedig az sajnos nem volt. (Bár ha belegondolok, azért a Genki az első két félévben elég komoly tudást adott, szinte ma is abból élek, úgyhogy talán mégsem kéne egy kalap alá venni a kettőt.)

Ebben a két félévben Yu tanárnő tartotta az órákat, aki mindössze egy évre érkezett Magyarországra. Az első tanórán kijelentette, hogy ő 3-4 napja még Koreában volt, és elég hirtelen jött neki ez az egy éves elfoglaltság, ráadásul nagyon egyértelmű volt, hogy egyáltalán nincs tisztában az egyetem működésével. Meg volt rökönyödve, hogy a hangul írást is neki kell megtanítania, valamint az érdemjegyekről, számonkérésekről is minket kérdezett, elvégre nem tudta, hogy szokás. Nekem végig úgy tűnt, hogy nem érezte jól magát itt nálunk, sokszor kissé bántó megjegyzéseket is tett az országra, bár engem nem érintett különösebben érzékenyen a dolog.

Végig a tankönyv szerint haladtunk, semmi plusz feladatot vagy magyarázatot, még extra példamondatokat sem kaptunk a könyv anyagán kívül. Ha néha eltértünk a könyvtől, az csak azért volt, mert a tanárnő belelendült a Koreáról való mesélgetésbe, ami egyébként az órák legélvezetesebb részének bizonyult, bár a nyelvtudásunkat vajmi kevéssé bővítette. Már csak azért is, mert - mivel koreaiul nem sikerült megtanulni - angolul zajlott az érdemleges kommunikáció a diákok és a tanár között. Ez néha kisebb fennakadásokkal járt, főleg a szinte felismerhetetlen akcentus miatt (később aztán belejöttünk, és egyre rövidebb idő alatt tudtuk dekódolni az olyan szavakat, mint a [kándzsonönt], ami elvileg "consonant" akart lenni, ha minden igaz).

A fentiek miatt én speciel rengetegszer nem mentem be órákra, ezt be kell ismernem. Egyrészt egyáltalán nem vagyok hozzászokva, hogy szinte semmit sem tudok az elvárt anyagból, másrészt a tanárnő rendszeres "még-ezt-sem-tudjátok" pillantásai gyakran kiverték nálam a biztosítékot. Nem mintha mentegetőzni akarnék, bűn lusta voltam, este voltak az órák, és nem is élveztem őket különösebben. Innentől kezdve tehát nem fektettem különösebb energiát a koreai tanulásába, csak a félév közepén esedékes szóbeli, és a félév végi írásbeli számonkérés előtt tartottam egy-két délutánon át tartó koreai-dömpinget.

Félév végén, az utolsó órák egyikén a tanárnő bájosan mosolyogva kijelentette, hogy bizony a hiányzások száma beleszámít az érdemjegybe - ezen a ponton teljesen lemondtam arról, hogy jó jegyet szerezhetek. Bár igyekeztem a szabályok szerint tolerált hiányzásküszöböt nem túllépni, már ez is 5-6 óra hiányzást jelentett, ami nem volt jó ómen. Pont ebből kifolyólag a kis párbeszéd-tesztek jó részét sem írtam meg, ahogy a házi feladatokról is lemaradtam. Hogy mindennek ellenére mégis hogyan kaptam ötöst, azt a mai napig nem tudom megmagyarázni, de inkább nem is firtatom a dolgot, csak csendben örülök neki.

Összességében úgy érzem, a koreai tanulásom két oldalról is sikeresen csődbe ment: egyrészt a tanítási módszer - mondjuk ki - hagyott némi kívánnivalót maga után, másrészt a saját hozzáállásom sem segített a helyzeten. Elhanyagoltam a tárgyat úgy ahogy volt, és "csak-éljem-túl" módra kapcsoltam. Megfelelő mennyiségű önszorgalommal egy döcögősen kezdetleges koreai nyelvtudást össze tudtam volna szedni, de így mindössze annyit profitáltam a gyakorlatokból, hogy megtanultam hangult olvasni.

Őszintén sajnálom, hogy ilyen eredménnyel sikerült csak zárnom a második keleti nyelv témáját, mert egyébként nagyon vártam és lelkes voltam a dologgal kapcsolatban, de valószínűnek tartom, hogy ha visszamehetnék az időben (jaj ne, másodév még egyszer? o.o), akkor sem fordítanék rá több gondot. Elképzelhető, hogy unalmasabb perceimben (harmadévben? komolyan?) még előkapom az Osváth-féle nyelvkönyvet, és kicsit ismerkedem a nyelvvel (elölről...), de ennél többre nem valószínű, hogy rászánom magam.

És még mielőtt elfelejtem, a link! Nem tudom, linkeltem-e már korábban, de akit érdekel a koreai tanszék és a szak, az mindenképpen látogasson el Chunchu blogjára. Pont most írt egy jó kis bejegyzést a japán és koreai szakokról, érdemes elolvasni! Az ő bejegyzéseit böngészve egy olyan diák élménybeszámolóit olvashatjátok, aki velem ellentétben komoly mértékű önszorgalommal vette az akadályokat :) Már alig várom, hogy olvashassak a következő évre kiporciózott koreai tanárról! :D