Nem egyszer kaptam már olyan e-mailt, amelyben a lelkes leendő és friss japános gólyák arról érdeklődtek, mit tudnak tenni azért, hogy könnyebb legyen az év- és az egyetemkezdés. Először is leszögezném, hogy ha semmit nem csináltok, akkor sincs semmi gond :D De ha valaki tényleg előre szeretne dolgozni, és meg szeretné könnyíteni az életét, van egy-két dolog, amivel el tudja foglalni magát szeptemberig :)
Még mielőtt mindenféle tanulási procedúrákba bonyolódnék, az első tanácsom: ismerkedjetek! :D Sokkal könnyebben fogjátok venni az akadályokat, ha már jóban vagytok, tudjátok egymást bátorítani, segíteni, stb. Ennek egyik módja az előző posztban említett Facebook csoporthoz való csatlakozás (aki más távol-keletisekkel is szeretne ismerkedni, arra is van lehetőség az ELTE BTK Távol-Kelet 2012 csoportban). Itt nyugodtan feltehetitek a legbutábbnak tűnő kérdéseiteket is, mi is voltunk gólyák, tudjuk, milyen érzés :D
Az ismerkedés másik tökéletes apropója a gólyatábor! Már Facebook eseményt is hoztak létre az illetékesek, ide kattintva megleshetitek a részleteket, és jelezhetitek, készültök-e a nagy eseményre :) Aki esetleg habozna, azt csak bátorítani tudom, ugyanis senkitől sem hallottam még rosszat a táborról, ráadásul kicsit komolyabb ismeretségek is létrejöhetnek itt, mint például Facebookon :D De aki éppen ekkor nyaral, vagy más miatt nem tud részt venni, az se keseredjen el, nem fog hátrányt szenvedni semmiben ^^ Én sem tudtam menni amikor gólya voltam, mégis beilleszkedtem :D A kezdet kezdetén nyilván azok, akik voltak a táborban, inkább egymással voltak, és a nem-táborozók is egymásra találtak, de hetek kérdése, és homogén lesz a banda, higgyétek el :D
Japánabb vizekre evezve (micsoda szóvirágok, jó ég...) természetesen van egy-két dolog, amit érdemes már a nyári szünetben elkezdeni tanulgatni/nézegetni. Azok számára, akik még nem tanultak japánul, de mindenesetre a nulláról szeretnék kezdeni a nyelvtanulást, azt tudom javasolni, hogy ismerkedjetek a kanákkal :) Az első két héten meg kell tanulni mind a hiraganákat, mind a katakanákat (ha ugyan nem változtattak azóta a rendszeren, amit erősen kétlek), és ez egy kicsit soknak tűnhet, ha az ember egyáltalán nem ismeri őket. Az olvasási rutin kialakulása így is úgy is hónapokba telik majd, de megkönnyíthetitek a dolgotokat, ha elkezditek tanulgatni őket már a nyár folyamán :) Annak idején ebben a bejegyzésben leírtam, nekem milyen tanulási módszer vált be, és sokan visszajeleztek, hogy nekik is működik, úgyhogy továbbra is csak ajánlani tudom :)
Azok, akik már tudnak japánul, és azon gondolkoznak, hogy a másodévesekkel szeretnék kezdeni a nyelvtanulást, a Genki két kötetét tudom ajánlani nézegetésre-tanulmányozásra. Ha az információim helytállóak, ennek a két könyvnek az anyagából íratnak tesztet félév elején azokkal, akik kihagyják az első tanév anyagát - hiszen az elsősök maguk ezt a két könyvet veszik végig. Érdemes elgondolkodni, mit szeretne az ember, mert egyrészt nagyon unalmas lehet előzetes japán tudással két félévnyi kezdő szintet végigülni, másrészt viszont ha nem elég stabil az ember tudása, kicsit megterhelő lehet rögtön a másodév anyagával kezdeni :)
Még egy dolgot ajánlanék a figyelmetekbe: kezdjetek el gondolkozni a minorotokon. Ebben a bejegyzésben leírtam, mi is az a minor, aki esetleg nem találkozott volna még a kifejezéssel :) Mivel a minorok jó része (például a nyelvi minorok) három évesek, ezért rögtön az első félévben fel kell venni hozzá órákat, így nem árt időben eldönteni, mit szeretne az ember. A minorok listáját itt találod meg, a jobb oldali oszlopban, a tanegységlistákat letöltve pedig láthatod, hány éves minorról van szó, illetve milyen tárgyakat kell majd tanulnod.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe :D Ha kérdésetek van, egyrészt rákereshettek a kulcsszavakra a blog jobb felső sarkában, hátha szóba került már a dolog, vagy akár írhattok kommentet is, az e-mailekre is szívesen válaszolok, valamint még mindig várnak benneteket az újdonsült Facebook csoportok :D
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyakorlás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyakorlás. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. július 25., szerda
2012. február 16., csütörtök
Csütörtök
Hogy behozzam a lemaradást, gyorsan ezt is megírom :)
Japanisztikai szakszeminárium 1. (BBN-JAP-303), Papp Melinda
A japán társadalom a Meiji-kort követően - legfőképp erről fogunk hallani és beszélni ezen az órán. :) Azon kívül, hogy a tanárnő különféle témába vágó szakcikkeket fog kiosztani nekünk feldolgozásra, kiselőadásokat is fogunk tartani a félév során. A cikkek angolul vannak (igen! nem kell szöszölnöm a kanjikereséssel!), így duplán élvezet lesz olvasgatni őket, figyelembe véve az angolhoz fűződő gyengéd érzelmeimet (és a továbbra is fennálló szótárgép-hiányomat). Nem fogom leadni a tárgyat, több megfontolásból sem. Egyrészt nem szeretném cserben hagyni Heni-chant, akivel együtt dolgozunk fel következő órára 10 oldalnyi cikket. Másrészt hihetetlen, mennyire keveset tudok a témáról, amiről szó lesz, úgyhogy nem fog ártani egy kis látókör-tágítás. Harmadrészt jót fog tenni, hogy korán fel kell kelnem csütörtökön is, mert ha csak a fél hármas koreai műveltségre kéne bejárnom, tuti délig aludnék, és ezzel megfosztanám magam több órányi tanulástól. (Igen, ha a kampuszon vagyok, és unatkozom, akkor kanjikat írogatok, kötelezőket olvasok, koreai szavakat nézegetek, meg ilyesmi.) Szóval jót fog nekem tenni ez a szeminárium. Ja, azt elfelejtettem, hogy kedvelem a tanárnőt, így még egy ok, hogy ne adjam le az órát :D
Koreai műveltség 1. (BBN-KOR-251), Csoma Mózes
Ez az az óra, amit azért vettem fel, mert miért ne :D Igazából mindenki imádja a tanár urat, ez alól én sem vagyok kivétel, és mint egy előző bejegyzésemben már említettem, nem lenne rossz egy kis kulturális hátteret összeszedni a koreai nyelvhez, ha már elkezdtem tanulni. Az óra nagyon tetszett, a tanár úr kifejezetten jegyzetelés-barát tempóban tartja az előadást, a táblára is írogat (bár a hangulre ráunt az óra felénél :D), a téma sem hagy hidegen, állítólag a vizsga sem gyilkos - mi kell még? Ma épp a hagyományos ünnepekről volt szó egyébként, de a félév során elvileg érinteni fogunk olyan témákat is, mint az öltözködés, az étkezési szokások, és a hagyományos orvoslás.
Ezeken kívül lett volna még egy koreai gyakorlatom, de töredelmesen bevallom, erre nem mentem be. Hogy miért, az részben nem blog-téma (no hát no, mindent nem írhatok le :D) részben pedig egyszerűen kipurcantam, na. Ha a szakszeminárium és a koreai műveltség közti időszakot semmittevéssel töltöttem volna, talán nem lennék ennyire fáradt, de ma mérgezett egérként szaladgáltam pár órát a városban, úgyhogy sikerült jól lemerítenem az amúgy is kritikus szinten tengődő energiatartalékaimat ^^;
A szakszeminárium után elmentem a CopyGuruba nyomtatni. Hogy mit? *dobpergés* Kanjikat fogok tanulni, a nulláról, ezúttal valamilyen szinten szisztematikusan. Tehát nem sormintát gyártok minden szóösszetételről, ami a Genkiben sötét színnel ki van húzva, hanem mondjuk megtanulom a jelek jelentését is, meg ilyesmi. (Ezt eddig nem tettem meg, lehet megkövezni érte - a kanji tesztekben nem kérték vissza, nekem meg nem volt annyi eszem, hogy a saját érdekemben megtanuljam őket.) Tehát próbaképp kinyomtattam a Minna no Nihongo kanjis könyvét. Nem tudom, kedves olvasók, használtátok-e, használjátok-e, ismeritek-e, de ha utáljátok és haszontalannak tartjátok, akkor se kössétek az orromra, jó? :D Ott hagytam érte egy kellemes összeget, ráadásul lelkes vagyok, úgyhogy kéretik nem kipukkasztani a lufimat :) Egyébként egy kedves ismerősöm ajánlotta a könyvet, és szerinte hasznos, és ha valakinek a véleményére adok kanjik terén, akkor az ő :D Megszállott kanji-rajongó, maradjunk ennyiben.
Miután gazdagodtam egy kb két kilós könyvecskével, elbattyogtam a BookStation könyvesboltjába is. Beszereztem ugyanis az angol irodalom kötelezőket! Ezt úgy kell elképzelni, hogy megnyitottam a kötelezők listáját, valamint a BookStation honlapját, és a választható regények közül bizonyos szempontok alapján kiválasztottam egyet-egyet, amit gyorsan meg is rendeltem. Normális körülmények között csak könyvtárból kölcsönözni, vagy ismerőstől kölcsönkérni szoktam a kötelezőket, de feltett szándékom nagyon szeretni ezeket a köteteket (a restaurációs irodalomból amennyit ismerek, azért mind rajongok), ráadásul 616 forintot hagytam ott egy-egy könyvért... A bolondnak is megéri, nem? :D
Szóval a súlyos zsákmányaimmal végül hazatértem, visszaraktam a könyvek súlya alatt leszakadt vállamat, és most itt vagyok. Azzal, hogy ez a nap véget ért, eldőlt a végleges órarendem is, úgyhogy nemsokára közzé teszem a méltán népszerű "amire bejárok" órarendem e félévi változatát :)
Japanisztikai szakszeminárium 1. (BBN-JAP-303), Papp Melinda
A japán társadalom a Meiji-kort követően - legfőképp erről fogunk hallani és beszélni ezen az órán. :) Azon kívül, hogy a tanárnő különféle témába vágó szakcikkeket fog kiosztani nekünk feldolgozásra, kiselőadásokat is fogunk tartani a félév során. A cikkek angolul vannak (igen! nem kell szöszölnöm a kanjikereséssel!), így duplán élvezet lesz olvasgatni őket, figyelembe véve az angolhoz fűződő gyengéd érzelmeimet (és a továbbra is fennálló szótárgép-hiányomat). Nem fogom leadni a tárgyat, több megfontolásból sem. Egyrészt nem szeretném cserben hagyni Heni-chant, akivel együtt dolgozunk fel következő órára 10 oldalnyi cikket. Másrészt hihetetlen, mennyire keveset tudok a témáról, amiről szó lesz, úgyhogy nem fog ártani egy kis látókör-tágítás. Harmadrészt jót fog tenni, hogy korán fel kell kelnem csütörtökön is, mert ha csak a fél hármas koreai műveltségre kéne bejárnom, tuti délig aludnék, és ezzel megfosztanám magam több órányi tanulástól. (Igen, ha a kampuszon vagyok, és unatkozom, akkor kanjikat írogatok, kötelezőket olvasok, koreai szavakat nézegetek, meg ilyesmi.) Szóval jót fog nekem tenni ez a szeminárium. Ja, azt elfelejtettem, hogy kedvelem a tanárnőt, így még egy ok, hogy ne adjam le az órát :D
Koreai műveltség 1. (BBN-KOR-251), Csoma Mózes
Ez az az óra, amit azért vettem fel, mert miért ne :D Igazából mindenki imádja a tanár urat, ez alól én sem vagyok kivétel, és mint egy előző bejegyzésemben már említettem, nem lenne rossz egy kis kulturális hátteret összeszedni a koreai nyelvhez, ha már elkezdtem tanulni. Az óra nagyon tetszett, a tanár úr kifejezetten jegyzetelés-barát tempóban tartja az előadást, a táblára is írogat (bár a hangulre ráunt az óra felénél :D), a téma sem hagy hidegen, állítólag a vizsga sem gyilkos - mi kell még? Ma épp a hagyományos ünnepekről volt szó egyébként, de a félév során elvileg érinteni fogunk olyan témákat is, mint az öltözködés, az étkezési szokások, és a hagyományos orvoslás.
Ezeken kívül lett volna még egy koreai gyakorlatom, de töredelmesen bevallom, erre nem mentem be. Hogy miért, az részben nem blog-téma (no hát no, mindent nem írhatok le :D) részben pedig egyszerűen kipurcantam, na. Ha a szakszeminárium és a koreai műveltség közti időszakot semmittevéssel töltöttem volna, talán nem lennék ennyire fáradt, de ma mérgezett egérként szaladgáltam pár órát a városban, úgyhogy sikerült jól lemerítenem az amúgy is kritikus szinten tengődő energiatartalékaimat ^^;
A szakszeminárium után elmentem a CopyGuruba nyomtatni. Hogy mit? *dobpergés* Kanjikat fogok tanulni, a nulláról, ezúttal valamilyen szinten szisztematikusan. Tehát nem sormintát gyártok minden szóösszetételről, ami a Genkiben sötét színnel ki van húzva, hanem mondjuk megtanulom a jelek jelentését is, meg ilyesmi. (Ezt eddig nem tettem meg, lehet megkövezni érte - a kanji tesztekben nem kérték vissza, nekem meg nem volt annyi eszem, hogy a saját érdekemben megtanuljam őket.) Tehát próbaképp kinyomtattam a Minna no Nihongo kanjis könyvét. Nem tudom, kedves olvasók, használtátok-e, használjátok-e, ismeritek-e, de ha utáljátok és haszontalannak tartjátok, akkor se kössétek az orromra, jó? :D Ott hagytam érte egy kellemes összeget, ráadásul lelkes vagyok, úgyhogy kéretik nem kipukkasztani a lufimat :) Egyébként egy kedves ismerősöm ajánlotta a könyvet, és szerinte hasznos, és ha valakinek a véleményére adok kanjik terén, akkor az ő :D Megszállott kanji-rajongó, maradjunk ennyiben.
Miután gazdagodtam egy kb két kilós könyvecskével, elbattyogtam a BookStation könyvesboltjába is. Beszereztem ugyanis az angol irodalom kötelezőket! Ezt úgy kell elképzelni, hogy megnyitottam a kötelezők listáját, valamint a BookStation honlapját, és a választható regények közül bizonyos szempontok alapján kiválasztottam egyet-egyet, amit gyorsan meg is rendeltem. Normális körülmények között csak könyvtárból kölcsönözni, vagy ismerőstől kölcsönkérni szoktam a kötelezőket, de feltett szándékom nagyon szeretni ezeket a köteteket (a restaurációs irodalomból amennyit ismerek, azért mind rajongok), ráadásul 616 forintot hagytam ott egy-egy könyvért... A bolondnak is megéri, nem? :D
Szóval a súlyos zsákmányaimmal végül hazatértem, visszaraktam a könyvek súlya alatt leszakadt vállamat, és most itt vagyok. Azzal, hogy ez a nap véget ért, eldőlt a végleges órarendem is, úgyhogy nemsokára közzé teszem a méltán népszerű "amire bejárok" órarendem e félévi változatát :)
2011. szeptember 7., szerda
Reibun (és úgy általában kanji) gyakorlás + Mnemosyne
Aki már régebb óta figyelemmel követi az írásaimat, vagy csak van annyira elborult, hogy elkezdett visszafelé olvasni, esetleg elölről elolvasni az egész blogot, az tudja, hogy még az előző félév vége felé megismerkedtem egy SRS (Spaced Repetition System) programmal, ami a Mnemosyne névre hallgat. (Azóta megpróbáltam telepíteni és használni a szélesebb körben elterjedt Anki nevű programot is, de egy hibaüzenettel mindig megakadt, ezért feladtam, és visszatértem a jó öreg Mnemosyne-hez.)
Az SRS programok gyakorlatilag eletronikus flashcardok, azaz lehet párosítani két (vagy akár több) szót, képet, hangot, bármit, és ezt utólag a rendszer "kikérdezi" tőlünk. Én eddig kanjik tanulására használtam, és mostantól is, csak egy kicsit másképp. Uchikawa sensei közzétett a blogján egy dokumentumot, ami gyakorlatilag egy példa-kanjiteszt. Ebből tökéletesen le lehet szűrni, milyen feladattípusok várnak ránk ebben a félévben a kanjiteszteken, így otthon is generálhatunk magunknak ugyanolyanokat, amit a Mnemosyne segítségével gyakorolhatunk.
A dolog hátránya egyértelműen az, hogy a lelkiismeretünkre van bízva, mit is kezdünk mondjuk egy hiraganával írt szóval. Ha csak nagyjából elképzeljük a kanjit, majd kattintunk, és a választ meglátva ráfogjuk, hogy "áh igen, így képzeltem el", akkor előre szólok, a siker nem garantált. Lehet írogatni egy papírra helyette, ami talán egy kicsit macerás lehet (gép és papír, mindennek legyen felület, egyszerre legyen toll a kezedben és nyomogasd a gombokat, stb.), de mindenképpen sokkal inkább célravezető. Én személy szerint egy átmeneti módszert választottam, azaz a levegőbe írok a kezemmel. Ennek két hátránya van: az egyik, hogy igen könnyen ütődöttnek néznek a szemlélők, a másik pedig a sok gyakorlás után előbukkanó izomláz XD De komolyan, próbálj meg hadonászni a levegőben nem létező kanjikat írogatva, ha nem vagy fitt és egészséges és minden egyéb, akkor bizony meg fogod érezni egy idő után :D
A Mnemosynéhez hasonló programokat tudom ajánlani az elsőéveseknek is, mert a Genki kanjitesztjei ugyan nem annyira kacifántosak, mint a Reibuné, félévkor vizsgán mégiscsak egyszerűbb lesz egy kattintással elindítani egy programot, mint előkotorni és végiglapozni egy egész tankönyvet. Persze aki nem annyira gépfüggő, mint én, annak ez a módszer inkább macera lehet, mint könnyebbség, ez tény. Én viszont gyakorlatilag mindent, a tanulást úgy egyébként is a gépen szoktam véghezvinni, ezért nekem nagyon nagy előny, hogy most már a kanjik tanulásához sem kell mindig előkapnom egy füzetet, és magára hagynom szegény gépecskémet. (Nem vagyok függő. Áh.)
Persze a kanjitanulás első fázisa mindig az írogatás, tollal/ceruzával, papírra. Ha egyszer sem írom le a kanjit, nem nézek utána a vonássorrendnek, nem válik valamilyen szinten reflex-szerűvé a jel kinézete, akkor aztán leshetek, mert hiába kalimpálok a levegőben, kanji teszten ugyanúgy felsülök. De maga a szóval (és akár jelentéssel) való párosítás folyamata sokkal egyszerűbb így, egy program segítségével.
Az SRS programok lényege a rendszeres használat, ezt mindig szem előtt kell tartani. Én viszont azt vettem észre magamon, hogy könnyebben ráveszem magam öt perc levegőben hadonászásra, mint öt perc füzet fölé görnyedésre minden egyes nap. Nem állítom, hogy mindenkinek könnyebbséget jelent ez a módszer, de egy próbát talán megér.
Már így is kétszer annyit írtam, mint akartam, úgyhogy zárom soraimat. Nem tudom, a kedves Olvasókat mennyire villanyozza fel ez a lehetőség, és érdemes-e még írkálnom róla, de a visszajelzésekből majd kiderül :D
Kitartást a kedves Reibunt tanuló sorstársaknak!
Az SRS programok gyakorlatilag eletronikus flashcardok, azaz lehet párosítani két (vagy akár több) szót, képet, hangot, bármit, és ezt utólag a rendszer "kikérdezi" tőlünk. Én eddig kanjik tanulására használtam, és mostantól is, csak egy kicsit másképp. Uchikawa sensei közzétett a blogján egy dokumentumot, ami gyakorlatilag egy példa-kanjiteszt. Ebből tökéletesen le lehet szűrni, milyen feladattípusok várnak ránk ebben a félévben a kanjiteszteken, így otthon is generálhatunk magunknak ugyanolyanokat, amit a Mnemosyne segítségével gyakorolhatunk.
A dolog hátránya egyértelműen az, hogy a lelkiismeretünkre van bízva, mit is kezdünk mondjuk egy hiraganával írt szóval. Ha csak nagyjából elképzeljük a kanjit, majd kattintunk, és a választ meglátva ráfogjuk, hogy "áh igen, így képzeltem el", akkor előre szólok, a siker nem garantált. Lehet írogatni egy papírra helyette, ami talán egy kicsit macerás lehet (gép és papír, mindennek legyen felület, egyszerre legyen toll a kezedben és nyomogasd a gombokat, stb.), de mindenképpen sokkal inkább célravezető. Én személy szerint egy átmeneti módszert választottam, azaz a levegőbe írok a kezemmel. Ennek két hátránya van: az egyik, hogy igen könnyen ütődöttnek néznek a szemlélők, a másik pedig a sok gyakorlás után előbukkanó izomláz XD De komolyan, próbálj meg hadonászni a levegőben nem létező kanjikat írogatva, ha nem vagy fitt és egészséges és minden egyéb, akkor bizony meg fogod érezni egy idő után :D
A Mnemosynéhez hasonló programokat tudom ajánlani az elsőéveseknek is, mert a Genki kanjitesztjei ugyan nem annyira kacifántosak, mint a Reibuné, félévkor vizsgán mégiscsak egyszerűbb lesz egy kattintással elindítani egy programot, mint előkotorni és végiglapozni egy egész tankönyvet. Persze aki nem annyira gépfüggő, mint én, annak ez a módszer inkább macera lehet, mint könnyebbség, ez tény. Én viszont gyakorlatilag mindent, a tanulást úgy egyébként is a gépen szoktam véghezvinni, ezért nekem nagyon nagy előny, hogy most már a kanjik tanulásához sem kell mindig előkapnom egy füzetet, és magára hagynom szegény gépecskémet. (Nem vagyok függő. Áh.)
Persze a kanjitanulás első fázisa mindig az írogatás, tollal/ceruzával, papírra. Ha egyszer sem írom le a kanjit, nem nézek utána a vonássorrendnek, nem válik valamilyen szinten reflex-szerűvé a jel kinézete, akkor aztán leshetek, mert hiába kalimpálok a levegőben, kanji teszten ugyanúgy felsülök. De maga a szóval (és akár jelentéssel) való párosítás folyamata sokkal egyszerűbb így, egy program segítségével.
Az SRS programok lényege a rendszeres használat, ezt mindig szem előtt kell tartani. Én viszont azt vettem észre magamon, hogy könnyebben ráveszem magam öt perc levegőben hadonászásra, mint öt perc füzet fölé görnyedésre minden egyes nap. Nem állítom, hogy mindenkinek könnyebbséget jelent ez a módszer, de egy próbát talán megér.
Már így is kétszer annyit írtam, mint akartam, úgyhogy zárom soraimat. Nem tudom, a kedves Olvasókat mennyire villanyozza fel ez a lehetőség, és érdemes-e még írkálnom róla, de a visszajelzésekből majd kiderül :D
Kitartást a kedves Reibunt tanuló sorstársaknak!
2011. július 10., vasárnap
Linkek a Reibun de Manabu tanulásához
Megkaptuk tehát a nyári szünetre a házi feladatunkat, és én már neki is estem a Reibun de Manabu Kanji to Kotoba című könyv első leckéjének. Bár elméletileg, papíron az első lecke mindössze 10 megtanulandó kanjit tartalmaz, ez az alacsony és kedves szám ne tévesszen meg senkit - a legalattomosabb írásjel összesen 14 példamondattal érkezik, azaz egy rahedli más kanjit is meg kell tanulni. Természetesen a dolgot nehezíti, hogy pont a megtanulandó szavak olvasata nincs furiganázva, így lehet előkaparni a szótárat. Avagy sem. Még a házi feladat feladását követően közvetlenül, ha jól emlékszem Dávid-san volt az, aki megosztotta velünk a következő linket:
Reibun de Manabu Kanji to Kotoba hiragana olvasatok
Leckékre bontva, azon belül pedig mondatokra bontva gyűjti ki a vastagon szedett, azaz megtanulandó szavak listáját ez az oldal. PDF fájlként vannak mentve az adatok. Maga a kanji nem szerepel az olvasatok mellett, de nem nehéz kitalálni, melyik olvasat melyik kanjihoz tartozik. Nekem hatalmas segítség tanulás közben, mert azért valljuk be, macera kisilabizálni a furiganázatlan kanjik olvasatait.
A Reibun de Manabu írói sajnos nem egyeztettek a Genki összeállítóival, mielőtt kiötölték a példamondataikat, sőt szerintem még csak arra sem gondoltak, hogy egyáltalán milyen szavakat érdemes egy kezdő-haladó határmezsgyén evickélő japántanuló orra alá dugni. Magyarul ha meg akarjuk érteni a mondatokat, szükségünk lesz egy szótárra. Ami nem is lehet más, mint a denshi jisho.
Japán-angol, angol-japán szótár, mondattár, kanjitár, mindenegyéb-tár
Jómagam szeretem tudni, a kanjik önmagukban mit jelentenek, amit sajnos a Reibun de Manabu nem köt az orrunkra. Ha valaki rendelkezik még hasonló perverziókkal, annak ajánlom figyelmébe a következő oldalt, én viszonylag gyakran használom. Gyakorlatilag egy netes szótárgép, vagyis inkább kanjifelismerő, vagyis nem csak kanji, de ... na mindegy. Szóval ha távol-keleti krixkraxot látunk, azt szépen befirkantjuk az aranyos dobozba a bal szélen, és ha szerencsénk van, eltaláljuk a vonássorrendet.
Kanjifelismerő rajzolgatós négyzetes
Az oldal fejlécéből ítélve gyökök szerint is lehet keresni, sőt egyéb funkciói is vannak a honlapnak, én azonban még nem néztem körbe tüzetesen, úgyhogy a felfedezést mindenkire ráhagyom :D Mivel már elég sok kanjit tanultunk, ha valaki odafigyelt a vonássorrendre és -irányra, annak nem nagyon okozhat gondot egy ismeretlen írásjel leírása. (Nekem legrosszabb esetben is másodszorra mindig sikerül.) Ha megtaláltuk a kérdéses kanjit, csak rákattintunk, és további klikkelések árán a jelentésen túl kínai, japán, de még koreai olvasatokat is találhatunk, sőt sok kanjihoz még animáció is tartozik a vonássorrenddel és -iránnyal.
Ennyi lettem volna, további kellemes nyarat és kanjitanulást mindenkinek :D
Reibun de Manabu Kanji to Kotoba hiragana olvasatok
Leckékre bontva, azon belül pedig mondatokra bontva gyűjti ki a vastagon szedett, azaz megtanulandó szavak listáját ez az oldal. PDF fájlként vannak mentve az adatok. Maga a kanji nem szerepel az olvasatok mellett, de nem nehéz kitalálni, melyik olvasat melyik kanjihoz tartozik. Nekem hatalmas segítség tanulás közben, mert azért valljuk be, macera kisilabizálni a furiganázatlan kanjik olvasatait.
A Reibun de Manabu írói sajnos nem egyeztettek a Genki összeállítóival, mielőtt kiötölték a példamondataikat, sőt szerintem még csak arra sem gondoltak, hogy egyáltalán milyen szavakat érdemes egy kezdő-haladó határmezsgyén evickélő japántanuló orra alá dugni. Magyarul ha meg akarjuk érteni a mondatokat, szükségünk lesz egy szótárra. Ami nem is lehet más, mint a denshi jisho.
Japán-angol, angol-japán szótár, mondattár, kanjitár, mindenegyéb-tár
Jómagam szeretem tudni, a kanjik önmagukban mit jelentenek, amit sajnos a Reibun de Manabu nem köt az orrunkra. Ha valaki rendelkezik még hasonló perverziókkal, annak ajánlom figyelmébe a következő oldalt, én viszonylag gyakran használom. Gyakorlatilag egy netes szótárgép, vagyis inkább kanjifelismerő, vagyis nem csak kanji, de ... na mindegy. Szóval ha távol-keleti krixkraxot látunk, azt szépen befirkantjuk az aranyos dobozba a bal szélen, és ha szerencsénk van, eltaláljuk a vonássorrendet.
Kanjifelismerő rajzolgatós négyzetes
Az oldal fejlécéből ítélve gyökök szerint is lehet keresni, sőt egyéb funkciói is vannak a honlapnak, én azonban még nem néztem körbe tüzetesen, úgyhogy a felfedezést mindenkire ráhagyom :D Mivel már elég sok kanjit tanultunk, ha valaki odafigyelt a vonássorrendre és -irányra, annak nem nagyon okozhat gondot egy ismeretlen írásjel leírása. (Nekem legrosszabb esetben is másodszorra mindig sikerül.) Ha megtaláltuk a kérdéses kanjit, csak rákattintunk, és további klikkelések árán a jelentésen túl kínai, japán, de még koreai olvasatokat is találhatunk, sőt sok kanjihoz még animáció is tartozik a vonássorrenddel és -iránnyal.
Ennyi lettem volna, további kellemes nyarat és kanjitanulást mindenkinek :D
2011. június 2., csütörtök
A világ talán legidiótább módszere a japán nyelv megtanulására...
...de elvileg működik.
Az utóbbi időben Twitteren/Facebookon/stb. egyre több japános témájú oldalt és kezdeményezést "követek" és "kedvelek", aminek köszönhetően néha olyan linkek birtokába jutok, hogy... csak na. Tegnap is ez történt, ugyanis egy Twitter bejegyzésnek hála rátaláltam Khatzumoto oldalára. Elsőre kaotikusnak tűnik, de a "Table of Contents" használatával már lényegesen könnyebb az ember dolga.
Aki nem akarja átrágni magát a leírásokon, azoknak röviden összefoglalom Khatzumoto történetét és technikáját. Egy szép napon úgy döntött, hogy megtanul japánul. 18 hónappal később folyékonyan beszélte a nyelvet, és bármilyen szakszöveggel könnyen megbirkózott. Mindezt persze kegyetlenül sok erőbefektetéssel érte el, de ez várható volt. Ami meghökkentő, az a módszer.
Az nem újdonság, hogy "ne tanuljunk nyelvtant", meg "úgy tanuljuk meg az idegen nyelvet is, mint az anyanyelvünket" - ilyenekről már sokat hallottunk, számtalan nyelvoktató könyv és hanganyag épül erre az elvre. Éppen ezért nem dobtam hanyatt magam, amikor Khatzumoto azt írta, ne magolj nyelvtant. De amikor úgy döntöttem, talán belevágok, szembetaláltam magam egy igen jellegzetes momentumával a Khatzumoto-féle módszernek: először tanuld meg a kanjikat.
Khatzumoto módszerét követve előbb sajátítja el az ember a 2000 alap kanjit angol jelentéssel, és csak ezután tanulja meg kimondani: Konnichiwa. Olvasatok - smafu, szavak - ráérnek, nyelvtan - felejtsd el. Kanjik. Még a kanákat is később tanulta meg, bár ehhez hozzáteszi, hogy ez nem lényeges a folyamat szempontjából, lehet a kanákkal is kezdeni.
És persze a módszer legfőbb lényege: amennyit csak tudsz és amit csak tudsz, mindent japánul hallgass/nézz/olvass/egyél/horkolj, de főleg az olyan dolgokat, amiket élvezel. Ez Khatzumoto módszerének lényege: szórakozva megtanulni japánul. (Számomra ez kicsit ellentmondásos, mert akármennyire japán-buzi vagyok - már elnézést -, azért napi 25 óra japán után szerintem nem szórakozás belekezdeni mondjuk egy japán online játékba. Felüdülés lenne latin betűket látni... no de mindegy.)
Még nem döntöttem el, komolyan ki fogom-e próbálni a módszert. Egyrészt mert konkrétan azt az utat nem tudom követni, amit ő: egyetemi keretek között is tanulom a japánt, tehát esélyem sincsen egyszerűen kihagyni a szavakat és a nyelvtant az életemből, amíg nem kenem-vágom az összes kanjit. Másrészt kételkedem is a módszer hatásosságában és a saját kitartásomban is, de ez már személyes.
Amit biztosan megfogadok a tanácsai közül, az az SRS program használata. SRS, azaz Spaced Repetition System. Ami kanjikat megtanulsz, szépen beviszed a gépbe (jelentést, olvasatot, ami tetszik), és a gép szépen kikérdezi tőled. 0-től 5-ig terjedő skálán kell értékelni azt, mennyire biztosan tudtad a választ (a számok jelentését nem részletezem, de pöpec kis rendszerről van szó), és a gép az értékelésed segítségével eldönti, milyen gyakran fogja kérdezni az adott kanjit. Ha kened-vágod, nem fogja azzal rabolni az idődet, hogy például az egyes szám kanjiját (一) kérdezgeti tőled naphosszat. Viszont amivel megszenvedsz, amit hamar elfelejtesz, azt kegyetlenül belédveri.
És a legfontosabb: folyamatosan, az összeset. Ha én az ilyen programokról korábban tudomást szerzek, nem izgulom hülyére magam japán vizsga előtt, mert a kanjik 70%-át egyszerűen elfelejtettem. Mindenkinek ajánlom ezt a módszert! Még nem próbáltam ki, ezért nem tudok személyes tapasztalatokat megosztani, de igyekszem majd erről is írni az elkövetkezendőkben.
A program, amit én letöltöttem, ingyenes, és a Mnemosyne névre hallgat, ennek a módszeréről írtam fentebb is. De természetesen ezen kívül számtalan (szintén ingyenes) program van még az interneten, nagy a választék, csak utána kell nézni. Szerintem egy próbát megér, veszíteni nem veszíthetünk sokat vele :)
Az utóbbi időben Twitteren/Facebookon/stb. egyre több japános témájú oldalt és kezdeményezést "követek" és "kedvelek", aminek köszönhetően néha olyan linkek birtokába jutok, hogy... csak na. Tegnap is ez történt, ugyanis egy Twitter bejegyzésnek hála rátaláltam Khatzumoto oldalára. Elsőre kaotikusnak tűnik, de a "Table of Contents" használatával már lényegesen könnyebb az ember dolga.
Aki nem akarja átrágni magát a leírásokon, azoknak röviden összefoglalom Khatzumoto történetét és technikáját. Egy szép napon úgy döntött, hogy megtanul japánul. 18 hónappal később folyékonyan beszélte a nyelvet, és bármilyen szakszöveggel könnyen megbirkózott. Mindezt persze kegyetlenül sok erőbefektetéssel érte el, de ez várható volt. Ami meghökkentő, az a módszer.
Az nem újdonság, hogy "ne tanuljunk nyelvtant", meg "úgy tanuljuk meg az idegen nyelvet is, mint az anyanyelvünket" - ilyenekről már sokat hallottunk, számtalan nyelvoktató könyv és hanganyag épül erre az elvre. Éppen ezért nem dobtam hanyatt magam, amikor Khatzumoto azt írta, ne magolj nyelvtant. De amikor úgy döntöttem, talán belevágok, szembetaláltam magam egy igen jellegzetes momentumával a Khatzumoto-féle módszernek: először tanuld meg a kanjikat.
Khatzumoto módszerét követve előbb sajátítja el az ember a 2000 alap kanjit angol jelentéssel, és csak ezután tanulja meg kimondani: Konnichiwa. Olvasatok - smafu, szavak - ráérnek, nyelvtan - felejtsd el. Kanjik. Még a kanákat is később tanulta meg, bár ehhez hozzáteszi, hogy ez nem lényeges a folyamat szempontjából, lehet a kanákkal is kezdeni.
És persze a módszer legfőbb lényege: amennyit csak tudsz és amit csak tudsz, mindent japánul hallgass/nézz/olvass/egyél/horkolj, de főleg az olyan dolgokat, amiket élvezel. Ez Khatzumoto módszerének lényege: szórakozva megtanulni japánul. (Számomra ez kicsit ellentmondásos, mert akármennyire japán-buzi vagyok - már elnézést -, azért napi 25 óra japán után szerintem nem szórakozás belekezdeni mondjuk egy japán online játékba. Felüdülés lenne latin betűket látni... no de mindegy.)
Még nem döntöttem el, komolyan ki fogom-e próbálni a módszert. Egyrészt mert konkrétan azt az utat nem tudom követni, amit ő: egyetemi keretek között is tanulom a japánt, tehát esélyem sincsen egyszerűen kihagyni a szavakat és a nyelvtant az életemből, amíg nem kenem-vágom az összes kanjit. Másrészt kételkedem is a módszer hatásosságában és a saját kitartásomban is, de ez már személyes.
Amit biztosan megfogadok a tanácsai közül, az az SRS program használata. SRS, azaz Spaced Repetition System. Ami kanjikat megtanulsz, szépen beviszed a gépbe (jelentést, olvasatot, ami tetszik), és a gép szépen kikérdezi tőled. 0-től 5-ig terjedő skálán kell értékelni azt, mennyire biztosan tudtad a választ (a számok jelentését nem részletezem, de pöpec kis rendszerről van szó), és a gép az értékelésed segítségével eldönti, milyen gyakran fogja kérdezni az adott kanjit. Ha kened-vágod, nem fogja azzal rabolni az idődet, hogy például az egyes szám kanjiját (一) kérdezgeti tőled naphosszat. Viszont amivel megszenvedsz, amit hamar elfelejtesz, azt kegyetlenül belédveri.
És a legfontosabb: folyamatosan, az összeset. Ha én az ilyen programokról korábban tudomást szerzek, nem izgulom hülyére magam japán vizsga előtt, mert a kanjik 70%-át egyszerűen elfelejtettem. Mindenkinek ajánlom ezt a módszert! Még nem próbáltam ki, ezért nem tudok személyes tapasztalatokat megosztani, de igyekszem majd erről is írni az elkövetkezendőkben.
A program, amit én letöltöttem, ingyenes, és a Mnemosyne névre hallgat, ennek a módszeréről írtam fentebb is. De természetesen ezen kívül számtalan (szintén ingyenes) program van még az interneten, nagy a választék, csak utána kell nézni. Szerintem egy próbát megér, veszíteni nem veszíthetünk sokat vele :)
2011. május 29., vasárnap
47 megyeszékhely egy óra alatt
Újabb linkkel bővült a tanulás-segítő kellékek tárháza: megyeszékhely-kikérdező játék! Megmondom őszintén, engem ez kápráztatott el legkevésbé, de azért mégis csak könnyebben állok neki így tanulni, mint papírról - ez az átka a kockaságnak.
Szóval, íme a link: Can you name the capitals of Japanese prefectures?
És íme ismét az élménybeszámolóm. Az első kör azért lett egy nagyon komoly 0/47, mert kapásból rákattintottam a 'Give up' gombra, mivel semmit nem tudtam :D Az időpontokon látszik, mennyi időt töltöttem két kör között megyeszékhely-szuggerálással és mondókák ismételgetésével:
Szóval, íme a link: Can you name the capitals of Japanese prefectures?
És íme ismét az élménybeszámolóm. Az első kör azért lett egy nagyon komoly 0/47, mert kapásból rákattintottam a 'Give up' gombra, mivel semmit nem tudtam :D Az időpontokon látszik, mennyi időt töltöttem két kör között megyeszékhely-szuggerálással és mondókák ismételgetésével:
Szóval ez is egy nagyon hasznos link, ha jól emlékszem, Reni-san osztotta meg a nagyközönséggel. Ettől függetlenül még mindig rettegek a vizsgától, úgyhogy nagy megkönnyebbülés lesz túlesni rajta :) Remélem jól sikerül. Kitartást mindenkinek!
- 1804 CET
- 1. kör: 0/47
- 1829 CET
- 2. kör: 41/47
- 1854 CET
- 3. kör: 45/47
- 1900 CET
- 4. kör: 47/47
2011. május 28., szombat
47 megyét másfél óra alatt
Ebben a bejegyzésben két hihetetlenül hasznos linket szeretnék megosztani mindenkivel, valamint leírni, én micsoda parádés eredményeket értem el velük :D Szabina-san, amennyiben úgy érzed, nem szeretnéd megosztani a többiekkel a linkeket, szólj, és törlöm őket ^^
Közeledik a keddi japán kultúra és társadalom vizsga, a félév első óráján pedig rögtön a 47 megyét és központjaikat írtuk le, valamint egyéb földrajzi és éghajlati tudnivalók hangzottak el. Bár az egész lecke megjegyzésében nem segít a következő módszer, a megyék megtanulásában és vaktérképen való elhelyezésében biztosan. A többi pedig ehhez képest gyerekjáték :D
Íme az első link: Prefectures of Japan
Akit érdekel, íme egy kis tájékoztatás arról, én mennyi idő alatt jutottam el a tökéletes null tudásról (nem viccelek, Tokióról sem tudtam megmondani az elején, hol van), a 100%-ig. 54 perc alatt :P
Sajnos a játék nem kéri konkrétan egyik vagy másik megyét, hanem csak annyit, hogy sorold fel az összeset, és ő majd bejelöli, éppen melyiket írtad be. Éppen ezért javaslom, hogy mindig nézzünk ki magunknak egyet, és annak próbáljuk beírni a nevét. (Én szisztematikusan haladtam szigetről szigetre, néha kelet-nyugati, néha fordított irányban.)
Íme a link: Can you name the prefectures of Japan?
Az előző játék 100%-osra fejlesztése után csak egy-két olyan megye volt, aminek nem tudtam a nevét, így itt már igen gyorsan ment a tanulási folyamat:
Mindenkinek sok sikert!
És hatalmas köszönet Szabina-sannak, amiért megosztotta velem ezt a két igen-nagyon-hihetetlen-mértékben-szuper-hasznos linket.
Közeledik a keddi japán kultúra és társadalom vizsga, a félév első óráján pedig rögtön a 47 megyét és központjaikat írtuk le, valamint egyéb földrajzi és éghajlati tudnivalók hangzottak el. Bár az egész lecke megjegyzésében nem segít a következő módszer, a megyék megtanulásában és vaktérképen való elhelyezésében biztosan. A többi pedig ehhez képest gyerekjáték :D
Íme az első link: Prefectures of Japan
Akit érdekel, íme egy kis tájékoztatás arról, én mennyi idő alatt jutottam el a tökéletes null tudásról (nem viccelek, Tokióról sem tudtam megmondani az elején, hol van), a 100%-ig. 54 perc alatt :P
2200 CETEkkor aludtam egyet a dologra, legfőképp azért, mert a rövidtávú memóriám ugyan jól szuperál, egy éjszaka alatt hajlamos vagyok rengeteg dolgot elfelejteni... De legnagyobb örömömre ahogy ma reggel(?) felkeltem és leültem a gép elé, ismét könnyedén produkáltam a 100%-ot :D És tovább is léptem a nehezebb játékra, ahol már nekünk kell beírogatni, melyik megyét hogy hívják.2254 CET
- kör: 32%
- kör: 42%
- kör: 40%
- kör: 47%
- kör: 55%
- kör: 64%
- kör: 78%
- kör: 82%
- kör: 90%
- kör: 94%
- kör: 100%
Sajnos a játék nem kéri konkrétan egyik vagy másik megyét, hanem csak annyit, hogy sorold fel az összeset, és ő majd bejelöli, éppen melyiket írtad be. Éppen ezért javaslom, hogy mindig nézzünk ki magunknak egyet, és annak próbáljuk beírni a nevét. (Én szisztematikusan haladtam szigetről szigetre, néha kelet-nyugati, néha fordított irányban.)
Íme a link: Can you name the prefectures of Japan?
Az előző játék 100%-osra fejlesztése után csak egy-két olyan megye volt, aminek nem tudtam a nevét, így itt már igen gyorsan ment a tanulási folyamat:
1045 CETHa mindebből az időből elvesszük a facebookozással, teacukrozással és -ivással, valamint egyéb létfenntartó folyamatokkal töltött időt, szerintem bő egy óra alatt sikerült memorizálnom a megyéket. Ezzel túl is vagyok a nehezén, úgy érzem :D A központok egy-két kivételtől eltekintve ugyanis egyeznek a megyenévvel, a többi leckében pedig csak elvétve található nehezen megjegyezhető adat (például már előre nem kedvelem az ünnepeket és a császári családfát).1118 CET
- kör: 40/47
- kör: 46/47
- kör: 47/47
Mindenkinek sok sikert!
És hatalmas köszönet Szabina-sannak, amiért megosztotta velem ezt a két igen-nagyon-hihetetlen-mértékben-szuper-hasznos linket.
2010. október 16., szombat
Újabb hét telt el :)
AUTHOR'S NOTE: ne ijedj meg a hiraganától, ha nem tudod elolvasni, a bejegyzés alján van "szószedet".
Arra már nem is pazarlok túl sok energiát, hogy leírjam, milyen rövidnek tűnt ez az öt nap :D Kezdem rögtön a lényeggel.
A hétfői napom semmi szokatlant nem hozott. Ha valaki megnézte a féléves beosztást, láthatta, hogy aznap volt az első "olvasás, írás" kategóriájú óránk japánon, de igazából futhatna "gyakorlás" néven is. A Genkiben hátul (a kanjiknál) lévő feladatokat oldogattuk meg. Másnap, kedden pedig ZH volt! Mindenki szerint könnyű volt, hát, azért nekem kellett hozzá használnom az agyacskámat elég keményen, és nyilván így is lett benne jópár hiba :D A szavakban például biztos, mert egy-kettő olyanra is sikerült rákérdeznie Uchikawa-senseinek (már amennyiben ő állítja össze), amit pont nem sikerült a buksimba vernem :D Ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy rossz lett.
Egyre inkább úgy érzem, igen feszes tempóban haladunk. Jelenleg az eddigi tapasztalataim alapján azt mondom, az menjen (jöjjön :D) japán szakra, aki:
- nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezik VAGY
- hajlandó rá időt szánni. otthon is. nem csak vizsgaidőszakban.
Tényleg fontos, hogy az ember előre megtanulja egy lecke szavait. Legutóbb például a mellékneveket, melléknévragozást vettük, és ha nem tanulgattam volna meg előző este a szavak nagy részét, bizony el lettem volna veszve és semmit sem értettem volna meg. Nem arról van szó, hogy hülyének néz mindenki, mert nem tudsz jól szerepelni órán - bár ez sem felemelő. Megérteni nehéz, ha nem tanul az ember. Én szerencsémre viszonylag könnyen tanulok, és állítólag nyelvérzékem is van, mégis itthon is foglalkoznom kell vele. Újból megcsinálom a genki feladatait, nézegetem a munkafüzetet (amit kinyomtatni ugyan nem nyomtattam ki, de itt csücsül a gépemen). A szavak tanulása már evidens és említettem, emellett pedig ott vannak a kanjik is. Elég gyakran írunk belőlük tesztet, és bizony érdemes gyakorolni őket. Nem elég az egyszer-megtanulom-dogára módszer, vagyis dogára elég, de ez nem gimnázium, ahol a túlélés a tét. Ide azért jön az ember, hogy tényleg megtanulja a japán nyelvet, és ha kell, akkor minden nap írogatok egy-két kanjit (az összes addig tanultból), csak hogy tényleg rögzüljön.
Személyes nyelvtanulási módszerem az adott nyelven való gondolkodás :D És amikor kissé megégetem magam a forró olajjal vacsikészítés közben, önkéntelenül így kiáltok fel: あつい! - akkor tudom, hogy jó a módszer :D Furcsán hangozhat, de tényleg sokat segít. Persze a jelenlegi nyelvtudásommal nem tudok mindenhez gondolati kommentárt fűzni, de amit eddig tanultam, azt igyekszem kiaknázni. (A TV csatornák váltogatása közben rendszeresen つまらない -t mormogva nyomom meg a távirányító gombját.) A módszer alkalmazása meglepően egyszerű anime- és doramanézés közben, ahol (persze eredeti nyelven nézve) mindenki eleve japánul karattyol, és - belőlem legalábbis - ez azt váltja ki, hogy ugyanezen a nyelven kommentáljam az eseményeket. (Igen, szoktam beszélni a TV-hez/monitorhoz. De nyugi, csak ha egyedül vagyok.)
Említettem már, hogy megszereztem A nagyhatalmú sündisznócskát és a Genki II-t? Hihetetlenül örülök mind a kettőnek! A nagyhatalmú sündisznócska olvasása közben emberfeletti örömmel tölt el egy-egy általam ismert szó vagy szókapcsolat felfedezése, ráadásul a hiragana olvasásának gyakorlására is tökéletes. (Egy-két oldal elolvasása alatt is meglepően sokat fejlődöm vele! Alapesetben nem nagyon találni olyan szöveget, ami csak hiraganákkal, esetleg itt-ott katakanákkal van írva, úgyhogy ezért is nagyon hasznos a kis könyvecske.) Ja és persze, hiúságomat legyezgetvén örömmel zsebelem be a kíváncsi pillantásokat, amikor a metrón betűzgetem a könyvet :D A Genki II-t pedig már most imádom! Kisebb, mint a nyomtatott verzió (SOKKAL kisebb...), könnyebb, és szebb! Eleinte fájt a szívem azért a párezer forint árkülönbségért, de megbékéltem vele: megérte.
A ZH-t egyébként kedden osztja ki Uchikawa-sensei. Kíváncsi vagyok rá nagyon... meg arra is, hogy a kanji teszteket megkapjuk-e vajon. (Kettőt is írtunk már, egyiket sem kaptuk még vissza. Legalábbis én nem, és még nem lógtam egy gyakorlatról sem :D)
A hét hátralevő része nyugisan telt, szerdán elmaradt az egyetlen órám (művészettörténet), úgyhogy itthon lábadoztam (a hétvégén sikerült megfáznom vagy elkapnom valamit, hőemelkedéssel evickéltem egész vasárnap/hétfőn, de azért suliba bementem, kedden még ramatyul voltam - tökéletes időzítés a ZH-t tekintve -, szerdától már folyamatosan jobban vagyok, most már csak a torkom fájdogál meg köhögök). Csütörtökön a két ókori-keleti óra hamar elment, és észrevettem egy új összefüggést is. Minél előrébb ül az ember, annál érdekesebbnek tűnik az óra :D Persze nyilván vannak reménytelen tantárgyak... De például a csütörtöki ókori és keleti vallások órára épphogy beértem, azaz elöl volt már csak hely, és így még érdekesebbnek találtam a dolgot, mint egyébként :D Furcsa, majd még kísérletezem vele.
Pénteken volt a mellékneves japán óra, valamint egy angolszász, amin még mindig egy csomó érdekes dolgot tud mesélni a tanárnő, hihetetlen komolyan :D És a handoutok is felkerültek a netre, aminek külön örülök. Egyik-másik riasztóan hosszú, de átrágom magam rajtuk, ismerem magam :D
Mást azt hiszem nem akartam írni, vagy ha mégis, akkor még úgyis jelentkezem.
Bye! ^^
Ui.: Ó, megvan mit akartam még. A Libritől kaptam egy ugyanolyan e-mailt ugyanolyan szöveggel: keresik a könyvet, keresik.
あつい = forró
つまらない = unalmas
Arra már nem is pazarlok túl sok energiát, hogy leírjam, milyen rövidnek tűnt ez az öt nap :D Kezdem rögtön a lényeggel.
A hétfői napom semmi szokatlant nem hozott. Ha valaki megnézte a féléves beosztást, láthatta, hogy aznap volt az első "olvasás, írás" kategóriájú óránk japánon, de igazából futhatna "gyakorlás" néven is. A Genkiben hátul (a kanjiknál) lévő feladatokat oldogattuk meg. Másnap, kedden pedig ZH volt! Mindenki szerint könnyű volt, hát, azért nekem kellett hozzá használnom az agyacskámat elég keményen, és nyilván így is lett benne jópár hiba :D A szavakban például biztos, mert egy-kettő olyanra is sikerült rákérdeznie Uchikawa-senseinek (már amennyiben ő állítja össze), amit pont nem sikerült a buksimba vernem :D Ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy rossz lett.
Egyre inkább úgy érzem, igen feszes tempóban haladunk. Jelenleg az eddigi tapasztalataim alapján azt mondom, az menjen (jöjjön :D) japán szakra, aki:
- nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezik VAGY
- hajlandó rá időt szánni. otthon is. nem csak vizsgaidőszakban.
Tényleg fontos, hogy az ember előre megtanulja egy lecke szavait. Legutóbb például a mellékneveket, melléknévragozást vettük, és ha nem tanulgattam volna meg előző este a szavak nagy részét, bizony el lettem volna veszve és semmit sem értettem volna meg. Nem arról van szó, hogy hülyének néz mindenki, mert nem tudsz jól szerepelni órán - bár ez sem felemelő. Megérteni nehéz, ha nem tanul az ember. Én szerencsémre viszonylag könnyen tanulok, és állítólag nyelvérzékem is van, mégis itthon is foglalkoznom kell vele. Újból megcsinálom a genki feladatait, nézegetem a munkafüzetet (amit kinyomtatni ugyan nem nyomtattam ki, de itt csücsül a gépemen). A szavak tanulása már evidens és említettem, emellett pedig ott vannak a kanjik is. Elég gyakran írunk belőlük tesztet, és bizony érdemes gyakorolni őket. Nem elég az egyszer-megtanulom-dogára módszer, vagyis dogára elég, de ez nem gimnázium, ahol a túlélés a tét. Ide azért jön az ember, hogy tényleg megtanulja a japán nyelvet, és ha kell, akkor minden nap írogatok egy-két kanjit (az összes addig tanultból), csak hogy tényleg rögzüljön.
Személyes nyelvtanulási módszerem az adott nyelven való gondolkodás :D És amikor kissé megégetem magam a forró olajjal vacsikészítés közben, önkéntelenül így kiáltok fel: あつい! - akkor tudom, hogy jó a módszer :D Furcsán hangozhat, de tényleg sokat segít. Persze a jelenlegi nyelvtudásommal nem tudok mindenhez gondolati kommentárt fűzni, de amit eddig tanultam, azt igyekszem kiaknázni. (A TV csatornák váltogatása közben rendszeresen つまらない -t mormogva nyomom meg a távirányító gombját.) A módszer alkalmazása meglepően egyszerű anime- és doramanézés közben, ahol (persze eredeti nyelven nézve) mindenki eleve japánul karattyol, és - belőlem legalábbis - ez azt váltja ki, hogy ugyanezen a nyelven kommentáljam az eseményeket. (Igen, szoktam beszélni a TV-hez/monitorhoz. De nyugi, csak ha egyedül vagyok.)
Említettem már, hogy megszereztem A nagyhatalmú sündisznócskát és a Genki II-t? Hihetetlenül örülök mind a kettőnek! A nagyhatalmú sündisznócska olvasása közben emberfeletti örömmel tölt el egy-egy általam ismert szó vagy szókapcsolat felfedezése, ráadásul a hiragana olvasásának gyakorlására is tökéletes. (Egy-két oldal elolvasása alatt is meglepően sokat fejlődöm vele! Alapesetben nem nagyon találni olyan szöveget, ami csak hiraganákkal, esetleg itt-ott katakanákkal van írva, úgyhogy ezért is nagyon hasznos a kis könyvecske.) Ja és persze, hiúságomat legyezgetvén örömmel zsebelem be a kíváncsi pillantásokat, amikor a metrón betűzgetem a könyvet :D A Genki II-t pedig már most imádom! Kisebb, mint a nyomtatott verzió (SOKKAL kisebb...), könnyebb, és szebb! Eleinte fájt a szívem azért a párezer forint árkülönbségért, de megbékéltem vele: megérte.
A ZH-t egyébként kedden osztja ki Uchikawa-sensei. Kíváncsi vagyok rá nagyon... meg arra is, hogy a kanji teszteket megkapjuk-e vajon. (Kettőt is írtunk már, egyiket sem kaptuk még vissza. Legalábbis én nem, és még nem lógtam egy gyakorlatról sem :D)
A hét hátralevő része nyugisan telt, szerdán elmaradt az egyetlen órám (művészettörténet), úgyhogy itthon lábadoztam (a hétvégén sikerült megfáznom vagy elkapnom valamit, hőemelkedéssel evickéltem egész vasárnap/hétfőn, de azért suliba bementem, kedden még ramatyul voltam - tökéletes időzítés a ZH-t tekintve -, szerdától már folyamatosan jobban vagyok, most már csak a torkom fájdogál meg köhögök). Csütörtökön a két ókori-keleti óra hamar elment, és észrevettem egy új összefüggést is. Minél előrébb ül az ember, annál érdekesebbnek tűnik az óra :D Persze nyilván vannak reménytelen tantárgyak... De például a csütörtöki ókori és keleti vallások órára épphogy beértem, azaz elöl volt már csak hely, és így még érdekesebbnek találtam a dolgot, mint egyébként :D Furcsa, majd még kísérletezem vele.
Pénteken volt a mellékneves japán óra, valamint egy angolszász, amin még mindig egy csomó érdekes dolgot tud mesélni a tanárnő, hihetetlen komolyan :D És a handoutok is felkerültek a netre, aminek külön örülök. Egyik-másik riasztóan hosszú, de átrágom magam rajtuk, ismerem magam :D
Mást azt hiszem nem akartam írni, vagy ha mégis, akkor még úgyis jelentkezem.
Bye! ^^
Ui.: Ó, megvan mit akartam még. A Libritől kaptam egy ugyanolyan e-mailt ugyanolyan szöveggel: keresik a könyvet, keresik.
あつい = forró
つまらない = unalmas
Edit 2010. 10. 17. 22:54:
Dani kedvéért:
あつい = atsui = forró
つまらない = tsumaranai = unalmas
Dani kedvéért:
あつい = atsui = forró
つまらない = tsumaranai = unalmas
2010. augusztus 21., szombat
Uchikawa sensei blogja
Rápillantottam imént a kurzusfórumra, és szembesültem a ténnyel, hogy Uchikawa senseinek saját blogja van, ahol információkkal látja el a népet, elsősorban az olyanokat, mint én, csak felsőbb éveseket x) Már kezdtem reménykedni, hogy találok valami útmutatást, de a lufim hamar kipukkant, amikor megláttam, hogy a blog teljes egészében japánul íródott ^^;
Az órarend szerencsére magyarul került fel, azonban őszintén be kell vallanom, nemes egyszerűséggel semmit nem értek belőle XD Színek, kódok, nevek, számok, sorok, oszlopok... addig jutottam el, hogy nekem valószínűleg az {1. éves} oszlopokat kell figyelemmel kísérnem. Azok közül is azokat, amelyeknél a szereplő név Uchikawa. De hogy ezen túl mit kezdjek a bejelölt órákkal, arra nem sikerült rájönnöm :D
A kiszemelt órák száma (amelyek az első éves és az Uchikawa metszetébe tartoznak) ugyanis négy. Ami számomra teljesen követhetetlen XD Ugyanis elvileg három óránk van...? Mármint három gyakorlat. Akárhogy is van, az órák időpontja a lehető legelkeserítőbb :S Vagy hétfőn délelőtt lesz gyakorlat, ami kiüti három(!) alap bölcsész előadásomat, vagy pénteken, ami az egyetlen angol minoros előadásomat. ... Bajban leszek úgy érzem ^^; Úgyhogy jelenleg reménykedem, hogy félreértelmeztem az órarendet, és valójában szerdán - az eddigi egyetlen üres napomon) lesz megtartva délelőtt mind a három gyakorlat :D - Erre vajmi kevés az esély... na de reménykedni csak szabad? :D Az ETR-en egyébként továbbra sem szerepel a gyakorlatok időpontja és helyszíne, gondolom ez majd szeptemberben változik meg :)
Más: Hozzájutottam (khm a módszer legyen az én titkom) a Genki könyvekhez, köztük egy "Remembering the kana" címűhöz, amely a hiraganák és a katakanák megtanulását egy igen furcsa módszerrel próbálja megkönnyíteni :D Kicsit hasonlít arra, ahogy én kötöttem össze a hiraganákat tárgyakkal, de inkább személyekkel tanulás közben, csak sokkal morbidabb XD Szóval a hiragana leckéken végig mentem, elolvastam a - nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire meghökkentő XD - képzettársításos módszereket, majd nyugtáztam, hogy jól jártam a saját módszeremmel. A katakanák megtanulásához viszont igénybe szándékozom venni a további leckéket, egyelőre nem találkoztam hasonlóan elvont asszociációkkal, mint a hiraganák esetében, inkább azokhoz hasonlítja, azok leegyszerűsített, nyomtatott verziójaként mutatja be őket. Ez szimpatikusabb :D
Szóval már a katakanáknál tartok. És imádkozom egy óraütközések és átfedések nélküli órarendért. Legalább első évben, amikor még nem jöttem bele a dologba... na, légy szi'...
Az órarend szerencsére magyarul került fel, azonban őszintén be kell vallanom, nemes egyszerűséggel semmit nem értek belőle XD Színek, kódok, nevek, számok, sorok, oszlopok... addig jutottam el, hogy nekem valószínűleg az {1. éves} oszlopokat kell figyelemmel kísérnem. Azok közül is azokat, amelyeknél a szereplő név Uchikawa. De hogy ezen túl mit kezdjek a bejelölt órákkal, arra nem sikerült rájönnöm :D
A kiszemelt órák száma (amelyek az első éves és az Uchikawa metszetébe tartoznak) ugyanis négy. Ami számomra teljesen követhetetlen XD Ugyanis elvileg három óránk van...? Mármint három gyakorlat. Akárhogy is van, az órák időpontja a lehető legelkeserítőbb :S Vagy hétfőn délelőtt lesz gyakorlat, ami kiüti három(!) alap bölcsész előadásomat, vagy pénteken, ami az egyetlen angol minoros előadásomat. ... Bajban leszek úgy érzem ^^; Úgyhogy jelenleg reménykedem, hogy félreértelmeztem az órarendet, és valójában szerdán - az eddigi egyetlen üres napomon) lesz megtartva délelőtt mind a három gyakorlat :D - Erre vajmi kevés az esély... na de reménykedni csak szabad? :D Az ETR-en egyébként továbbra sem szerepel a gyakorlatok időpontja és helyszíne, gondolom ez majd szeptemberben változik meg :)
Más: Hozzájutottam (khm a módszer legyen az én titkom) a Genki könyvekhez, köztük egy "Remembering the kana" címűhöz, amely a hiraganák és a katakanák megtanulását egy igen furcsa módszerrel próbálja megkönnyíteni :D Kicsit hasonlít arra, ahogy én kötöttem össze a hiraganákat tárgyakkal, de inkább személyekkel tanulás közben, csak sokkal morbidabb XD Szóval a hiragana leckéken végig mentem, elolvastam a - nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire meghökkentő XD - képzettársításos módszereket, majd nyugtáztam, hogy jól jártam a saját módszeremmel. A katakanák megtanulásához viszont igénybe szándékozom venni a további leckéket, egyelőre nem találkoztam hasonlóan elvont asszociációkkal, mint a hiraganák esetében, inkább azokhoz hasonlítja, azok leegyszerűsített, nyomtatott verziójaként mutatja be őket. Ez szimpatikusabb :D
Szóval már a katakanáknál tartok. És imádkozom egy óraütközések és átfedések nélküli órarendért. Legalább első évben, amikor még nem jöttem bele a dologba... na, légy szi'...
2010. augusztus 5., csütörtök
Gyerekblog :D
Megtaláltam a tökéletes honlapot a hiragana gyakorlására :D Egy japán kisgyerek blogját (legalábbis az ide mutató link leírása szerint), aki még nem ismeri a kanjikat, ezért nem is használja őket ^^ Tökéletes, tökéletes! :D
Bár már elég rég nem járt fent a blogján (majdnem három éve XD), azért ami fent van, azt végig lehet bogarászni, és még ha nem is értem, mi van leírva, az olvasást ettől még tudom gyakorolni ^^
Íme : http://www.aivy.co.jp/BLOG_TEST/nana/
Bár már elég rég nem járt fent a blogján (majdnem három éve XD), azért ami fent van, azt végig lehet bogarászni, és még ha nem is értem, mi van leírva, az olvasást ettől még tudom gyakorolni ^^
Íme : http://www.aivy.co.jp/BLOG_TEST/nana/
Még mindig hiragana
Még mindig a hiraganák gyakorlása van napirenden, de legalább már az írás 95%-osan megy. Jelenleg azzal szenvedek, hogy találjak az interneten olvasógyakorlatokat, amelyek csak hiraganákkal vannak írva. Egy-kettő ilyennel találkoztam már, de vagy csak egyesével gyakoroltatja az írásjeleket, vagy hihetetlenül véges a szókészlet, és 10 percnyi bogarászás után elfogy az olvasnivaló...
A lényeg, hogy ha bárki talál sok-sok hiraganát, az szóljon nekem :D
Megjegyzés: Az írás megtanulása után az olvasási készségeim meglepően gyorsan fejlődnek, az a pár szó, amit találtam, már önmagában is nagy segítség volt. De azért mégis. ^^
A lényeg, hogy ha bárki talál sok-sok hiraganát, az szóljon nekem :D
Megjegyzés: Az írás megtanulása után az olvasási készségeim meglepően gyorsan fejlődnek, az a pár szó, amit találtam, már önmagában is nagy segítség volt. De azért mégis. ^^
2010. július 31., szombat
Hiragana helyzetjelentés
Nos, pár napnyi gyakorlás után egész megnyugtató eredményeket tudok felmutatni, bár túlzás lenne kijelenteni, hogy megtanultam a hiraganákat...
Egy-két tapasztalat:
Az alap hiraganák közül legkevesebbszer a 'nu', a 'he' és a 'mu' jelekkel találkoztam, ezért velük még tovább kell barátkoznom ^^; A két vonással felszerelt, hát... gyakorlatilag "zöngésített" hiraganák közül könnyebb azokat felsorolni, amelyeket már egyáltalán használnom kellett... ilyenek a g és a d sorába tartozók, valamint a 'ji', amiből elvileg kettő is van az általam használt táblázat szerint... (a két vonással megtoldott 'shi' és a 'chi') csak hogy egyszerűbb legyen. A karikával ellátott hiraganák közül egyetlen egyet írtam le egyetlen egyszer, ez a 'po' volt.
A kis méretű 'ya', 'yu' és 'yo' írásjellel képzett szótagok szinte egyáltalán nem fordultak elő az általam átírt dalszövegekben, de nagy szerencsémre logikus a rendszer, így enélkül is könnyen memorizálható, hiszen az alkotóelemeket már begyakoroltam ^^
Ami hátravan a hiragana tanulásból, az az, hogy magabiztossá tegyem a jelenlegi tudásomat, megbarátkozzam az egy-kettő problémás "maradékkal", valamint hogy olvasni is gyakoroljam őket, mert bár meglepően hangozhat, ez jelenleg több problémát okoz, mint az írás. Azt hittem, hogy ez ilyen oda-vissza folyamat, és ha írni megtanulom, akkor olvasni is, de sajnos tévednem kellett x) Tulajdonképpen el tudom olvasni őket, de a tempóm egy hat éves gyerek mellett is lassúnak számítana, úgyhogy ezen még csiszolnom kell... nagyon sokat.
Tartok egy kicsit attól, hogy ha majd elkezdem a katakanákat is tanulni, össze fogom keverni őket a hiraganákkal, de szerencsémre már a megjelenésük is sokban különbözik - a katakanák lényegesen szögletesebbek a hiraganáknál, egyenesebb vonalakból állnak. Szóval ez még egy indok arra, hogy magabiztossá tegyem a hiraganákat a fejemben: amit tényleg tudok, azt nem keverem össze semmi mással.
Majd még jelentkezem :)
Egy-két tapasztalat:
Az alap hiraganák közül legkevesebbszer a 'nu', a 'he' és a 'mu' jelekkel találkoztam, ezért velük még tovább kell barátkoznom ^^; A két vonással felszerelt, hát... gyakorlatilag "zöngésített" hiraganák közül könnyebb azokat felsorolni, amelyeket már egyáltalán használnom kellett... ilyenek a g és a d sorába tartozók, valamint a 'ji', amiből elvileg kettő is van az általam használt táblázat szerint... (a két vonással megtoldott 'shi' és a 'chi') csak hogy egyszerűbb legyen. A karikával ellátott hiraganák közül egyetlen egyet írtam le egyetlen egyszer, ez a 'po' volt.
A kis méretű 'ya', 'yu' és 'yo' írásjellel képzett szótagok szinte egyáltalán nem fordultak elő az általam átírt dalszövegekben, de nagy szerencsémre logikus a rendszer, így enélkül is könnyen memorizálható, hiszen az alkotóelemeket már begyakoroltam ^^
Ami hátravan a hiragana tanulásból, az az, hogy magabiztossá tegyem a jelenlegi tudásomat, megbarátkozzam az egy-kettő problémás "maradékkal", valamint hogy olvasni is gyakoroljam őket, mert bár meglepően hangozhat, ez jelenleg több problémát okoz, mint az írás. Azt hittem, hogy ez ilyen oda-vissza folyamat, és ha írni megtanulom, akkor olvasni is, de sajnos tévednem kellett x) Tulajdonképpen el tudom olvasni őket, de a tempóm egy hat éves gyerek mellett is lassúnak számítana, úgyhogy ezen még csiszolnom kell... nagyon sokat.
Tartok egy kicsit attól, hogy ha majd elkezdem a katakanákat is tanulni, össze fogom keverni őket a hiraganákkal, de szerencsémre már a megjelenésük is sokban különbözik - a katakanák lényegesen szögletesebbek a hiraganáknál, egyenesebb vonalakból állnak. Szóval ez még egy indok arra, hogy magabiztossá tegyem a hiraganákat a fejemben: amit tényleg tudok, azt nem keverem össze semmi mással.
Majd még jelentkezem :)
2010. július 27., kedd
Hiragana tanulás
Nah, ha már egyszer hiraganákat tanulok, akár nyoma is lehetne ennek a blogban :D
Egyszer már (kb. fél évvel ezelőtt) elkezdtem "hiraganákat tanulni". Egy olyan módszert alkalmaztam, amely - mint később rájöttem - egyetlen dologban segített: megtanulni a hiraganák írásmódját. Melyik vonást melyik irányból, és azokat milyen sorrendben kell megrajzolni; ennyi maradt meg bennem. Fogtam egy hiraganát, és leírtam kb 200-szor egy lapra. Mi tagadás, a végére egész szépen sikerültek, hasonlítottak az eredetire, de egyet semmiképpen sem tudtam ezzel a módszerrel elérni: nem jegyeztem meg melyik hiragana milyen szótagot jelöl.
Hamarosan fel is adtam a tanulást, egyrészt a sikertelenség miatt, másrészt mert az érettségi közeledtével úgy éreztem, vannak a hiragana tanulásánál sürgetőbb gondjaim is. :D Végül azonban az érettségi után - természetesen - ismét szembesültem ezzel a problémakörrel, és úgy döntöttem, segítséget kérek az nagy internettől :D
Íme a videó, amit találtam:
Aki esetleg nem tud angolul, vagy nem tud youtube videókat nézni, vagy csak szimplán nem érdekli, esetleg lusta, akkor íme a lényeg dióhéjban:
A lány, aki a videót készítette, pontról pontra ugyanazt a folyamatot élte át és bánta meg, mint én. Ugyanúgy elkezdett hiraganákat gyártani egy füzetbe, és ugyanúgy rá kellett jönnie, hogy ezzel semmire nem megy. Ő azonban feltalálta magát, velem ellentétben :D
A módszer lényege, hogy fogok egy japán dalszöveget, ami romajival van írva - tehát a mi betűinkkel - és szépen átírogatom hiraganákat használva. Mivel egész logikusnak tűnt a javaslat, ráadásul régen hallgattam anime openingeket / endingeket is, úgy döntöttem, adok egy esélyt a módszernek :D Az eredmény finoman szólva is meglepő volt. Egyetlen dalszöveg átírásával meglepően sok hiragana ment a fejembe úgy, hogy magabiztosan megtanultam őket, a maradékból pedig nagyon sok átment a "sejtem hogy néz ki, de azért leellenőrzöm" kategóriába.
Amire szükség van az ilyen tanuláshoz: Egy romaji dalszöveg, egy hiragana táblázat és papír meg ceruza/toll. Nekem bevált :)
Idő közben elgondolkoztam a dolog buktatóin is, és rájöttem, hogy nem mindegy, hogyan alkalmazza az ember ezt a fajta tanulást: nem érdemes szavakra emlékezni, csakis a külön álló hiraganákat szabad figyelni. Bár egyelőre nem vagyok szakértő a témában, úgy tudom, a szavak hiraganába való átírása magukon a hétköznapi kanákon kívül mást is megkövetel, például hangsúlyjelző kisebb hiraganák is szerepelhetnek, és hasonlók. Ez azonban azt jelenti, hogy egy szót nem biztos, hogy úgy kell leírni, ahogy azt a gyakorlás során megteszi az ember... úgyhogy tessék a hiraganákra koncentrálni :D
Egy másik hátulütője a dolognak, hogy - amint azt pár dalszöveg átírása után észrevettem - vannak hiraganák, amelyek sokkal ritkábban fordulnak elő, mint mások, főleg a kya bya és társai, erre érdemes odafigyelni. Szóval néha azért nem árt átböngészni a hiragana táblázatot, mert lehet, hogy már az ötödik dalszöveget írta át az ember hibátlanul táblázat nélkül, előfordulhat, hogy vannak még hiányosságok. :)
Szóval én most ezzel a módszerrel próbálkozom, reményeim szerint sikeresen. A youtube videó készítője saját bevallása szerint három nap alatt tanulta meg így a hiraganákat - de feltételezem neki nem kellett főznie, mosogatnia, mosnia, teregetnie, vasalnia, rendet raknia és takarítania sem, ami az én világomban néha előfordul :D Úgyhogy minimum egy hetet szánok erre, de inkább nem sürgetem a dolgot, ha három hét alatt megy a buksimba, akkor három hétig gyakorlom. ^^
Majd jelentkezem!
Egyszer már (kb. fél évvel ezelőtt) elkezdtem "hiraganákat tanulni". Egy olyan módszert alkalmaztam, amely - mint később rájöttem - egyetlen dologban segített: megtanulni a hiraganák írásmódját. Melyik vonást melyik irányból, és azokat milyen sorrendben kell megrajzolni; ennyi maradt meg bennem. Fogtam egy hiraganát, és leírtam kb 200-szor egy lapra. Mi tagadás, a végére egész szépen sikerültek, hasonlítottak az eredetire, de egyet semmiképpen sem tudtam ezzel a módszerrel elérni: nem jegyeztem meg melyik hiragana milyen szótagot jelöl.
Hamarosan fel is adtam a tanulást, egyrészt a sikertelenség miatt, másrészt mert az érettségi közeledtével úgy éreztem, vannak a hiragana tanulásánál sürgetőbb gondjaim is. :D Végül azonban az érettségi után - természetesen - ismét szembesültem ezzel a problémakörrel, és úgy döntöttem, segítséget kérek az nagy internettől :D
Íme a videó, amit találtam:
Aki esetleg nem tud angolul, vagy nem tud youtube videókat nézni, vagy csak szimplán nem érdekli, esetleg lusta, akkor íme a lényeg dióhéjban:
A lány, aki a videót készítette, pontról pontra ugyanazt a folyamatot élte át és bánta meg, mint én. Ugyanúgy elkezdett hiraganákat gyártani egy füzetbe, és ugyanúgy rá kellett jönnie, hogy ezzel semmire nem megy. Ő azonban feltalálta magát, velem ellentétben :D
A módszer lényege, hogy fogok egy japán dalszöveget, ami romajival van írva - tehát a mi betűinkkel - és szépen átírogatom hiraganákat használva. Mivel egész logikusnak tűnt a javaslat, ráadásul régen hallgattam anime openingeket / endingeket is, úgy döntöttem, adok egy esélyt a módszernek :D Az eredmény finoman szólva is meglepő volt. Egyetlen dalszöveg átírásával meglepően sok hiragana ment a fejembe úgy, hogy magabiztosan megtanultam őket, a maradékból pedig nagyon sok átment a "sejtem hogy néz ki, de azért leellenőrzöm" kategóriába.
Amire szükség van az ilyen tanuláshoz: Egy romaji dalszöveg, egy hiragana táblázat és papír meg ceruza/toll. Nekem bevált :)
Idő közben elgondolkoztam a dolog buktatóin is, és rájöttem, hogy nem mindegy, hogyan alkalmazza az ember ezt a fajta tanulást: nem érdemes szavakra emlékezni, csakis a külön álló hiraganákat szabad figyelni. Bár egyelőre nem vagyok szakértő a témában, úgy tudom, a szavak hiraganába való átírása magukon a hétköznapi kanákon kívül mást is megkövetel, például hangsúlyjelző kisebb hiraganák is szerepelhetnek, és hasonlók. Ez azonban azt jelenti, hogy egy szót nem biztos, hogy úgy kell leírni, ahogy azt a gyakorlás során megteszi az ember... úgyhogy tessék a hiraganákra koncentrálni :D
Egy másik hátulütője a dolognak, hogy - amint azt pár dalszöveg átírása után észrevettem - vannak hiraganák, amelyek sokkal ritkábban fordulnak elő, mint mások, főleg a kya bya és társai, erre érdemes odafigyelni. Szóval néha azért nem árt átböngészni a hiragana táblázatot, mert lehet, hogy már az ötödik dalszöveget írta át az ember hibátlanul táblázat nélkül, előfordulhat, hogy vannak még hiányosságok. :)
Szóval én most ezzel a módszerrel próbálkozom, reményeim szerint sikeresen. A youtube videó készítője saját bevallása szerint három nap alatt tanulta meg így a hiraganákat - de feltételezem neki nem kellett főznie, mosogatnia, mosnia, teregetnie, vasalnia, rendet raknia és takarítania sem, ami az én világomban néha előfordul :D Úgyhogy minimum egy hetet szánok erre, de inkább nem sürgetem a dolgot, ha három hét alatt megy a buksimba, akkor három hétig gyakorlom. ^^
Majd jelentkezem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)