Amerikai irodalom 2. (BBN-AME-213)

Ideje sort kerítenem a tárgyleírásokra :) Kivételesen azt hiszem egybevonva fogok írni az órákról és a vizsgákról, így egyszerűbb lesz.

Az amerikai irodalom 2. című órát ugyanúgy Benczik Vera tanárnő tartotta, mint az elsőt. Azt hiszem, már írtam, de egyszerűen imádnivaló, tündéri nőről beszélünk. Előző félévben, amikor rettegve mentem beíratni a kettesemet, olyan barátságos mosollyal fogadott (a jegyem tudatában is), hogy sosem felejtem el. Ráadásul az óráit is nagyon élvezetesen tartja, hihetetlen jó stílusa van, és nagyon jó a humora is. Aki teheti, szerintem járjon be erre az előadásra, mert tényleg egy élmény. A félév során egy-két gyöngyszemet felírtam azok közül az aranyköpések közül, amiket a tanárnő produkált:

“It seems Microsoft introduced a bug because things were working too well”
“What happened to the poem again is Ezra Pound” 
“I don’t think that you should use bread as a mediator between Nutella and your mouth” 

Mint azt az idézetek is mutatják, nem lehet ráfogni a tanárnőre, hogy szárazon adja le az anyagot :D 

Bevallom őszintén, a kötelező olvasmányok közül nem sokat sikerült valóban elolvasnom... inkább a rövidítésekkel barátkoztam. (Ezt szeretem egyébként a szakdolgozatra fogni, de hát mint mindenki tudja, az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.) Pedig a rövidítések alapján ki merem jelenteni, hogy nem voltak rosszak a feladott művek, úgyhogy utólag lehet hogy belenézek egyikbe-másikba.

A vizsga teljesen ugyanolyan volt, mint az előző félévi. Nem is tudok mást hozzáfűzni, csak talán annyit, hogy egy szemernyivel könnyebbnek éreztem, mint az amerikai irodalom 1. vizsgáját. Persze az eredményem nem egy szemernyivel lett jobb, az előző ketteshez képest ez az ötös elég komoly javulás, de ezt annak tudom be, hogy tudtam, milyen jellegű lesz a vizsga. Tudtam, hogyan tanuljak rá, mit tanuljak rá. (Mellesleg ugyanúgy egy délutánom volt komolyan készülni erre a vizsgára, mint tavaly az előzőre... kísért a sors :D)

A készülést illetően annyit tudok javasolni, hogy órai jegyzeteket mindenképpen szerezzetek be, még ha nem is látogattátok az előadásokat. (Sőt, főleg akkor.) A Bollobás-féle tankönyvvel én úgy voltam, hogy amelyik témákat nem tudtuk érinteni a félév során, mert nem értünk el odáig, azokat dolgoztam fel belőle. Mást ezen kívül nem nagyon, mert úgy vettem észre, az órán leadottakra kérdez csak rá a tanárnő, olyasmire nem, ami a könyvben benne van, de a jegyzetekben nincs. A kötelezők olvasása - mint a példám mutatja - ha nagyon muszáj, kiváltható rövidítések olvasásával, de a szövegfelismeréses feladat sokkal könnyebben megy, ha az ember valóban olvasta a műveket.

Összességében tehát szerettem ezt az órát nagyon, a vizsgát sem éreztem rettenetesen nehéznek, úgyhogy egy rossz szavam sincs :D

Amerikai irodalom 1 vizsga

Az idei félév mumusa, minden tekintetben. Ez volt a hármas vizsgakombóm utolsó tagja, egyben az utolsó vizsgám, és egyben a legnehezebb is. Készülni mindössze egy délutánom volt rá (azaz ennyit sikerült szakítanom rá, hogyan fogalmazzak diplomatikusan :D), és ezt az eredmény is hűen tükrözi :D

Három részre lehet osztani a vizsgát. Az első pár kérdés az órán leadott elméleti anyaggal foglalkozott, irányzatok jellemzői, nevek, műfajok, műcímek, minden, mi szem-szájnak ingere. Nekem szerintem ez a rész ment legjobban, bár a kijavított tesztet nem láttam. (Kezdjük ott, hogy eleve itt írtam a legtöbb helyre választ :'D)

A második szakaszban műrészleteket (igen, akár regényekből is, de csak 4-5 sornyi volt megadva) kellett felismerni. De nem ám csak így meg úgy! Össze kellett párosítani egy leírással. Nem a mű címével, nem az író nevével. Hanem mondjuk ezzel: "a transzcendentalizmus egyik alapítójának műve" vagy éppen "az az író írta, aki Lincoln halálát gyászolja egyik elégiájában". És mindezek után magunktól kellett megadni az író nevét és a mű címét. Fincsi, mi? :D Kettéállt a fülem tőle, szó mi szó :D

A harmadik részben szintén műfelismeréssel indult a dolog, itt azonban az író és a műcím megadása után kicsit bővebben, egy-két mondatban kellett kifejteni egy kérdésre a választ. Például ahol Emily Dickinson egyik verse volt megadva, meg kellett adni a költőt és a címet, valamint ott szerepelt a kérdés, miszerint jellemezni kellett a költő stílusát a versből vett konkrét példákon keresztül.

Cifra egy vizsga volt, na :D És örülök a kettesemnek! Ilyen még sosem volt :D De nem foghatom a vizsga nehézségére, ugyanis nagyon-nagyon keveset tanultam rá. (Igen, azt az egy délutánt.) Félév közben a heti két japán teszt, a halom szakszöveg és egyéb nyalánkságok mellett egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a tantárggyal, és meg is lett a böjtje. De következő félévben már okosabb leszek, ugyanis lesz Amerikai irodalom 2! Már MOST elkezdtem olvasni a Great Gatsby-t :D

Tanácsot nem sokat tudok adni... álljatok neki a kötelezőknek időben, és tanuljatok :D A jegyzetekből kell megélni, mert ugyan diákat vetít órán a tanárnő, de ezek nem kerülnek fel az internetre. Ja, annyit szeretnék még megjegyezni, hogy Benczik tanárnő egy tündér. Hihetetlenül jó a humora, nagyon kedves, és már félév elején figyelmeztetett, hogy nehéz a vizsga, kössük fel a gatyát :D És ugyanolyan kedvesen mosolygott rám, amikor beírta a kettesemet, mint bárki másra, aki akár három jeggyel is jobbat kapott nálam. Imádom!

Japán irodalom 1 vizsga

Ezt a tantárgyat eddig Umemura tanárnő tartotta, most azonban Nyeste tanár úré volt a nemes feladat. Így persze nem is tudtuk, mire számítsunk, se az órákon, se a vizsgán :D

A vizsga szóbeli volt. Először is húznunk kellett tételt. (Ezek nem voltak előre megadva, de igazából lefedték az egész tananyagot, úgyhogy nem is mentünk volna vele sokra.) Némelyik igen nagy falat volt (pl. monogatarik), míg mások kurtának tűntek ezekhez képest (Rokkasen). Egyszerre hárman voltunk bent, így két feleletnyi idő volt a tétel kidolgozására. (Bőven sok.) Ha a mindenkori felelő nem tudott válaszolni egy kérdésre, a többiek is válaszolhattak, amennyiben tudtak. (Kísértetiesen emlékeztet ez a rendszer a középkori irodalom vizsgára egyébként, ott is ugyanez volt.)

A tétel kifejtése közben a tanár úr javította az esetleges tévedéseket (én például önkényesen átneveztem a Rokkasen egyik tagját), majd ha kifogyott a szóból a felelő, akkor további kérdések következtek a témával kapcsolatban. Ha a tétel kivesézésre került, következtek a kötelező olvasmányokkal kapcsolatos kérdések. Ezek közül némelyik meglepett, mert olyan momentumokra is rákérdezett néha a tanár úr, amit én az egyes írások olvasgatása közben egyáltalán nem találtam fontosnak. Persze kinek mi a fontos :D

Mint azt már korábban egy zárójelben elárultam, én a Rokkasenről beszéltem, amely a tanár úr bevallása szerint is az egyik legrövidebb tétel. (A jegyzeteimben konkrétan egy oldal harmada, amit kitesz.) A kötelezőkkel kapcsolatban kaptam kérdéseket a Minden bérlők leggazdagabbikáról, a Kodzsikiről, az Eső és hold meséiről és a Taketori monogatariról is. A tétel kifejtésekor egy-két dologban bizonytalan voltam, vagy nem tudtam válaszolni (illetve, mint már említettem, átneveztem az egyik költőt :D), és az olvasmányos kérdések közül is volt, amelyik kifogott rajtam, így végül négyest kaptam. De lehetett volna rosszabb is, mert bizony voltak cifra tételek, amik kifogtak volna rajtam elég erőteljesen :D Úgyhogy hálás vagyok a jegyért.

A készüléshez elengedhetetlen volt az órai jegyzet, lehetőleg minél részletesebb fajta, mert a tanár úr tulajdonképpen mindent visszakért, amit elmondott. (Gyorsírók előnyben.) Felelet közben az olyan kérdéseknél, amikre nem tudtam válaszolni, a tanár úr válaszát hallva mindig beugrott: "igen, emlékszem, hogy mondta az órán a tanár úr, csak nem volt időm leírni". Ezen kívül nyilván a kötelező olvasmányok ismerete is elengedhetetlen volt - ezeknek a mennyiségére sokan panaszkodtak, de erről még tervezek külön bejegyzést írni :D Mindent összevetve nehéz megmondani, könnyű volt-e a vizsga, vagy nehéz, mert ez nagyban függött a kihúzott tételtől és az olvasmányokkal kapcsolatos kérdésektől is.

Kortárs angol irodalom vizsga

Ebben a félévben is volt egy hármas vizsgakombóm, ráadásul a három irodalom előadásból: kortárs angol, japán és amerikai. (Pedig annak idején megfogadtam, hogy három vizsgát egymás után soha, de hát ember tervez... na jó, azért ez rajtam múlt :D) Az első volt a kortárs angol irodalom vizsga.

Pont idén változtatták meg a követelményeket, ezért a már sokat emlegetett kedves felsőbbéves (immáron MA-s, de már ezt is tudja mindenki :D) anglisztikás barátnőm nem sok tapasztalattal tudott szolgálni. Más tanárok kezébe került az óra, így a kötelezők listája is változott, ahogy a vizsga menete is.

A számonkérés jellege erőteljesen emlékeztetett a modern irodaloméra, amiről itt írtam még annak idején. Ugyanúgy beugróval indult a dolog, 10 darab kérdéssel, mindegyik 2-2 pontot ért. Így összesen 20 pontot lehetett elérni, ebből 8-nak minimum meg kellett lennie ahhoz, hogy a vizsga további részeit értékeljék. Szerepelt a kérdések között versfelismerés (2 db, szerintem nem voltak nehezek), kötelező olvasmányokból például szereplők, és úgy általában mindenféle kérdések az elméleti tananyaggal kapcsolatban. Erre fél órát kaptunk (bőven sok volt).

Ezt követően megkaptuk a két esszépapírt. Mint ahogy az a vizsgaleírásban is olvasható volt, az egyik esszétéma a kötelező prózákkal foglalkozott, a másik pedig a drámákkal és versekkel. Mindkét témakörben kettő-kettő kérdés közül lehetett választani. Az én időpontomon a próza témái a következők voltak: férfi és női szerepek Angela Carternél; illetve az író szerepe a A francia hadnagy szeretőjében. A verses-drámás témák pedig: természet és mítosz Ted Hughes költészetében; illetve káosz és rend az Árkádiában. Körülbelül 400 szót kellett írni.

Szerintem jóindulatúan osztályoztak, négyest kaptam. Bár úgy éreztem, a prózás esszém (A francia hadnagy szeretője) jobban sikerült, míg a verseset (Ted Hughes) eléggé csapongva és szerintem kevésbé összeszedetten írtam, a pontszámok mégis mást mutattak, mert mint ma jegybeíráson kiderült, a prózás esszém lett a gyengébb :D No de egye kánya, mégiscsak négyest kaptam! :D Ja, azt még érdemes hozzátenni, hogy a másik vizsgaidőpont alkalmával például nem volt verses esszétéma, csak két drámás, így nem érdemes arra alapozni, hogy valaki csak a verseket olvassa el, a drámákat nem.

Hogy miből tanultam? Nos, tartozom egy vallomással: csak félév elején jártam be az órákra. Ekkor még jegyzetelgettem is, de idővel abbamaradt a lelkesedésem. Úgy éreztem, a SEAS honlapra feltöltött és órán levetített diákhoz képest nem nyújt sokkal többet az előadás, reggel volt az óra, így... idővel elmaradoztam :D Persze készülés közben rájöttem, hogy a jegyzeteim sokkal könnyebben érthetővé teszik az eléggé vázlatos diákat, és persze könnyebb volt megállapítani az órán elhangzottakkal összevetve, hogy mi fontos, és mi hanyagolható. (Azok a diák, amiken átnyargaltunk és nem is beszéltünk róluk, annyira nem lehetnek életbevágóak.) Szóval röviden, tömören, lehet csak a diákkal is jó jegyet szerezni, de lényegesen könnyebb, ha van az embernek jegyzete. 

Anglia történelme vizsga

Nézzenek oda, jól elfeledkeztem a vizsgabeszámolókról :D Lassan február van, én meg még a január 8-án történt eseményekről sem nyilatkoztam! Szóval angol történelem vizsga. Csak és kizárólag feleletválasztós kérdések voltak, négy lehetőséggel. (A-B-C-D. Meglepő, mi? :D) Ettől függetlenül nem mondanám könnyűnek a vizsgát... De korrektnek korrekt volt.

70 kérdés volt összesen. Ebből viszonylag sok kötődött az elolvasandó forrásokhoz (Frank-Magyarics-féle könyv), így ezeket melegen ajánlom olvasgatásra. A legtöbb könnyen felismerhető, valamilyen jellegzetessége mindegyiknek van, és a tanárnő elég jóindulatú ahhoz, hogy ne a legjellegtelenebb részeket válassza ki belőlük :) A kiadási évszámokat is érdemes tudni, uralkodóstól! Ezen kívül a fontos eseményeket is (háborúk, törvények) jó, ha tudja uralkodóhoz kötni az ember, sok ilyen kérdés is szerepelt. Ezen kívül az uralkodóházakkal is érdemes tisztában lenni, ki melyikhez tartozott, melyik mikor volt hatalmon, stb. A Frank-Magyarics könyv fogalmai közül is felbukkant egy-kettő.

A készülést illetően a legnagyobb segítséget az órai jegyzetek és a Frank-Magyarics handoutos könyv nyújtja. Bár az előadások néhol kuszának tűnnek, a tanárnő sokszor ugrált az időben, néha nagyon összefüggéstelennek tűnt minden... Azért ha otthon nekiül az ember, és kibogarássza a jegyzeteket, odafigyel a kronológiára (ami néha ugye elveszett óra közben), akkor jó eséllyel indul az ötösért. (Attól függetlenül, hogy volt "tankönyv" megadva félév elején, jegyzetek birtokában ezt feleslegesnek érzem.) A Handouts for British History pedig a források és a fogalomtár miatt fontos.

Alapvetően megfelelő mennyiségű tanulással könnyen teljesíthető a vizsga, de ezzel most nem mondtam semmit, mert ez majdnem minden vizsgára igaz :D Kérdés, mi az, hogy "megfelelő mennyiség" :D Őszintén szólva belőlem elfogyott kicsit a motiváció erre a félévre (a jegyeimen is látszik), így nem erőltettem meg magam különösebben. Egy hármast sikerült összeszednem, pedig több idő- és energiabefektetéssel jobb is lehetett volna az eredmény. Nem baj, tanultam belőle :D

Korea története 1. vizsga

A decemberre felvett vizsgáim közül a második (és egyben utolsó) volt a Korea története 1. Ezt a tárgyat szabad kreditnek vettem fel, az eredetileg tervezett koreai műveltség helyett, amit végül nem hirdettek meg ebben a félévben.

Bejártam az órákra, szorgosan jegyzeteltem (Csoma tanár úr teljesen jegyzetelés-kompatibilisen ad elő, élmény bent ülni az órákon), a vizsga előtt pedig kétségbe estem illetve tanultam felváltva :D Igazából sosem szerettem a történelmet (a vizsga előtti percekben el is bizonytalanodtam az értelmi képességeimet illetően, hogy ennek ellenére miért is történelmet vettem fel szabad kreditnek), mert pont azokat a dolgokat jegyzem meg nehezen, amit meg kéne: a neveket és az évszámokat. Főleg az évszámokat.

Miután kifaggattam a koreai minoros ismerőseimet, akik már túlestek ezen a vizsgán, már volt egy kis sejtelmem arról, mit is kell leginkább tudni a vizsgához, de hát ismertek, a szóbeli vizsgák és én sosem jöttünk ki jól egymással. Végül azonban minden félelmem alaptalannak bizonyult, bár hogy teljesen rágörcsöltem az Imdzsin-háború évszámára, és kb 25x elismételtem vizsga előtt, az hasznomra vált, mert bizony rákérdezett a tanár úr :D

Egyszerre hárman mentünk be a tanár úr irodájába, és felváltva kérdezgetett tőlünk, néha csak úgy "aki tudja, mondja" alapon is, illetve ha valaki nem tudott válaszolni, más kisegíthette az illetőt. A vizsga is olyan jó hangulatban telt, mint az órák, a tanár úr pedig ismét tanúbizonyságot tett a jóindulatáról. Csak a fontosabb dolgokra kérdezett rá (pl.: Ki volt Ülcsi Mundok?* Mikor volt az Imdzsin-háború? Melyik japán hadúr köthető ehhez az eseményhez? Mikor és hogyan alapították Sillát? Ki volt Szó Jositosi?** stb.), és az osztályozásnál is vajszívű volt. (Értsd: ötöst kaptunk mindhárman :D)

Utólag visszatekintve tehát tökéletes választás volt ez a tantárgy, mert az órákat is élveztem (ráadásul nem lehetetlen időpontban volt meghirdetve, ami szintén plusz pont), és a végeredmény is kedvemre való :D Tanulni ugyan kellett rá, ez tény, de megszakadni azért nem kellett, és Csoma tanár úr tényleg maga a megtestesült jóindulat.

*Elnézést a magyaros átírásért, de Csoma tanár úr ezt használta.
** Ha már magyaros átírást használtam a koreaira, legyünk következetesek :D

Sámánizmus és népvallás vizsga

Decemberre beidőzítettem a két vizsgát, amiről úgy gondoltam, a legkönnyebbek lesznek, tehát a sámánizmust és a koreai történelmet. (Valaki avasson be, a Firefox miért nem ismeri a "sámánizmus" szót? Műveletlen.) December 20-án volt esedékes mind a kettő, a sámánizmus délelőtt 11 órától.

Egész félévben bejártam minden órára, szorgosan jegyzeteltem, utólag pedig átolvasgattam a féléves anyagot, és végignéztem Birtalan tanárnő diavetítéseit a honlapján, azaz itt. Az volt a benyomásom az órákon, és a tanárnő által elmondottak alapján, hogy kevésbé a lexikális tudásra fog rákérdezni, sokkal inkább magának a sámánizmusnak a koncepcióját kell megérteni és átérezni. (Lásd például szövegelemzéses és képelemzéses feladat - ezekre seggeléssel aligha lehet készülni.)

Az első esszékérdés eléggé váratlanul ért, amikor is az asztrális jelenségekről és szüzsékről kellett írni a belső-ázsiai és szibériai mitológiában, de amit tudtam, azt igyekeztem leírni. A második esszékérdés a sámánról, a feladatairól és a közösségről már könnyebbnek tűnt, erre konkrétan számítottam is. Bár utólag belegondolva, jócskán lett volna még mit írni ehhez a témához, de aktuálisan nem jutott minden eszembe.

Volt két kérdés, amely csak bizonyos hallgatóknak volt kötelező, az egyik a mongolosoknak, a másik a koreaisoknak. (Mivel a tárgy elvileg mongolos és koreais tanegységként is meg lett hirdetve.) Mindkét kérdéshez oda volt írva, hogy bárki megoldhatja őket, így egy-két pluszpont reményében írtam a koreais témához (a koreai sámánizmus és a színház) pár sort. (A mongoloshoz sajna nem tudtam hozzászólni.)

Ezt követte egy szöveg és két kép elemzése, erről nem tudok sokat mondani. Igyekeztem mindent leírni, ami eszembe jutott róluk (reményeim szerint a két képen egy ongon és egy sámánviselet szerepelt), és ennyi. Remélem elég lesz :)

Tolkien kurzus "vizsga" (xxxn9037/1)

Ez most egy olyan vizsgaleírás lesz, amiben nem szerepel vizsga :D A Tolkien kurzus tantárgyleírásában, azaz ebben a bejegyzésben említettem már hasonlót. A helyzet ugyanis az, hogy ezen az előadáson nemcsak vizsgával lehetett jegyet szerezni, hanem még két járulékos módja volt a kurzus teljesítésének: esszéírás, illetve fordítás. Ehhez a képlethez még egyetlen adatot szeretnék hozzáadni: a vizsga szóbeli volt.

Ezek után aki egy kicsit is ismer, szerintem könnyen kitalálja, melyik lehetőséget is választottam - természetesen a fordítást. A szóbeli vizsga eleve nem játszott, mint lehetőség, tekintve, hogy milyen masszív fizikai rosszullét szokott kerülgetni engem ilyen alkalmakkor. Az esszéírás már barátságosabban hangzott, de a fordítás természetesen vitte a pálmát - már abban a korszakomban is merő szórakozásból fordítottam (fanfictionöket ugyan, de akkor is), amikor még Az Elveszett Világ című sorozatért rajongtam ezerrel, tehát úgy 13-14 éves korom környékére kell gondolni :D Mindemellett verseket és dalszövegeket is próbáltam már fordítani.

Bár a kurzusleírásban az szerepel, hogy ez a legnehezebb módja a jegyszerzésnek, számomra ez nem egészen így volt :) Tehát már amikor rákattintottam az órafelvétel gombjára, akkor tudtam, hogy én már pedig fordítani fogok. Ezt az első órán jeleztem is Füzessy tanár úr felé, majd pár héttel később (március végén) meg is kaptuk a szövegünket. Eddig még magyarra le nem fordított, Tolkien által írt munkákra kell gondolni. Mivel ezek jórészt hosszú szövegek, egy-egy ember csak egy-egy szakaszt kapott, a mi szövegünket (The Notion Club Papers) például heten vállaltuk el - én a hatodik szakaszt kaptam.

A mi szövegünk inkább szépirodalmi jellegű volt, de a többiek fordításai között szerepelt például nyelvészeti és irodalomtudományos jellegű szakszöveg is. Visszatérve a mi fordításunkra, kicsit nehézkesen ment a dolog, ugyanis én mindössze magamon kívül egyetlen emberről tudok, aki végül befejezte és leadta a fordítását. Volt aki egyszerűen vissza sem jelzett, amikor kísérletek történtek a kapcsolatfelvételre, pedig elvileg együtt kellett volna működnünk, hiszen egyetlen szöveget fordítottunk.

Eredetileg a szorgalmi időszak utolsó tanórájáig kellett volna leadni a beadandókat, de az utolsó előtti órán a tanár úr közölte, hogy ezt az emberek 90%-a általában nem teszi meg, így nyugodtan elküldhetjük később is a munkáinkat, de azt vegyük figyelembe, hogy értékelést csak az utolsó vizsgaidőpont előtt egy-két nappal fog tudni mondani, tehát ha nem tanulunk a vizsgára, és nem kapunk megajánlott jegyet sem, akkor koppanunk, mert készülni már aligha lesz idő.

Jómagam eredetileg úgy terveztem, hogy az utolsó hétre leadom a fordítást, de persze mindebbe nem kalkuláltam bele az utolsó két héten esedékes ZH-áradatot, így végül teljesen kicsúsztam az időből. Ezután pedig a vizsgaidőszak kötötte le minden energiámat, így végül a restaurációs irodalom vizsga (az első forduló :D) után, tehát június közepén álltam neki a valódi munkának. Körülbelül 5-6 napon keresztül foglalkoztam szinte folyamatosan a szöveggel, míg végül úgy éreztem, megtettem minden tőlem telhetőt, és elküldtem a kész dokumentumot.

A szövegről akartam még írni, igen :D Szóval alapvetően szépirodalmi írás volt, szerepeltek benne például kisebb legendák és történetek is, amelyekben sok-sok középangol szó szerepelt - ezeknek a lefordítása néha kihívást jelentett, de a szó pozitív értelmében :D Ami még hasonlóan kellemes, bár idő- és munkaigényes meglepetés volt, az a több mint két oldalnyi versbetét. Igen, lehetőségem volt verset fordítani! Egyszerre ijedtem meg és örültem, amikor ezzel szembesültem :D Az én szövegem egyébként 16 oldal volt, 10.363 szó.

Azt kell hogy mondjam, élveztem magát a fordítást, főleg azt a stádiumot, amikor már csak "csinosítottam" a szövegen - a magyartalan részeket átírtam, természetesebbé variáltam a szórendet, legalább 8-szor átírtam a verset, hogy még szebben hangozzon, stb. Aztán amikor már második napja csak pofozgattam, rájöttem, hogy ezt akár egy egész nyáron keresztül is csinálhatom, mindig fogok találni benne valamit, így inkább gyorsan elküldtem :D

E-mailt az értékelésről a vizsga napján délelőtt kaptam (a vizsga 5 órakor kezdődött), és örömmel jelentem, hogy ötöst kaptam ^^ Sőt, a tanár úr még azt is megjegyezte, hogy különösen tetszett neki a versfordításom :D (Ennek nagyon örültem, hiszen azzal töltöttem a legtöbb időt, és azt is élveztem legjobban.) A vizsgára így tehát már csak jegybeíratás céljával mentem el.

Szerencsére összetalálkoztam egy nagyon kedves anglisztikás lánnyal, aki utólag szolgált nekem némi információval a vizsga menetéről (ezúttal is köszönöm neki :D), így erről is tudok írni - valószínűleg aki az idáig leírt indokolatlanul hosszú élménybeszámolómat képes volt végigrágni, azt a vizsga érdekelné, nemdebár?

Első körben hárman mentek be, mindhármuktól megkérdezte a tanár úr, hogy melyik tételt választották, majd ennek függvényében megkapták a másik, nem választható témájukat is. Vázlatot kellett írniuk arról a két tételről, amiről beszélniük kellett, majd egyesével túl is estek a dolgon. Itt jön a képbe a másodkézből származó élménybeszámoló: a tanár úr, miután átolvasta a vázlatot, olyan dolgokra kérdezett rá, amelyek nem szerepeltek esetleg a papíron, ezzel együtt tehát nem a legtriviálisabb dolgokra kell gondolni. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem kellett összefüggően beszélni a tételekről - ez kinek áldás, kinek átok. Az értékelést az informátorom igen jóindulatúnak tartotta, így ebből nem volt gond :)

Egyébként azt követően, hogy az első három ember közül valaki végzett, egyesével mentek be az újabb és újabb áldozatok, a sorrend pedig attól függött, ki melyik tételt választotta magának (ha valaki éppen ugyanabból felelt, az értelemszerűen nem mehetett még be vázlatot kidolgozni). Ez okozott kisebb fennakadásokat ugyan (az előre egymás között felállított sorrend borult némileg), de ez a legkevesebb :)

No, ennyit a jegyszerzésről, utólag is elnézést a hosszúra nyúlt bejegyzésért ^^

A félévi teljesítményem

Ma bekerült az utolsó jegyem is az indexbe és az ETR-be, így örömmel jelenthetem be, hogy megszülettek a végleges adatok a félévi teljesítményemmel kapcsolatban :D Nem is szaporítanám a szót, íme az eddigi legszebb félévem:

Büszke vagyok, örülök, és megdolgoztam érte, ennyi! ^^

Restaurációs irodalom vizsga - második felvonás (BBN-ANG-213)

Ma túléltem életem első UV-ját (bár csak javítani voltam). Hurrá! :D

Mivel a legutóbbi alkalomból kiindulva úgy döntöttem, most csak azért is elsőként fogok bemenni és vizsgázni, már fél tízkor megérkeztem a kiírt terem ajtajához, bár a vizsga 10-re volt meghirdetve. Az ajtón egy papíron azonban az állt, hogy a vizsga egy másik teremben lesz megtartva, konkrétan abban, ahol az első vizsgaidőponton is voltam. Ennek tudatában komótosan átkullogtam a folyosó másik végére, és már épp kotortam volna elő az ismételni valót, amikor Csikós tanárnő odajött, és megkérdezte, hogy Timár tanárnőre várok-e. Igennel válaszoltam, mire megtudtam, hogy a mai vizsgát Timár tanárnő helyett ő fogja tartani.

Őszintén szólva nagyon örültem ennek a hirtelen változtatásnak, egyrészt mert Timár tanárnő vizsgáztatási módszereit nem ismerem, és mint minden értelmes ember, félek az ismeretlentől :D Másrészt pedig így tudtam "bizonyítani" Csikós tanárnőnek, hogy azért nem a kettes az én átlagteljesítményem. Miután ez a rövidke gondolatmenet végigszaladt a buksimban, Csikós tanárnő hozzátette, hogy ő már kilenc óra óta itt van, és bármikor bemehetek vizsgázni, ő készen áll. Hevesen bólogattam, majd röpke 5 perc múlva már bent is voltam az irodában.

A tanárnő emlékezett az arcomra, majd sikerült azt is tisztáznunk, hogy nem bukás miatt, hanem javítani jöttem, és nekem úgy tűnt, ez a hír nagyon feldobta :D Húztam egy tételt (a tizennyolcadik század első felének irodalma), majd leültem és elkezdtem nagyban körmölni. Persze szokás szerint túlzásba estem, és amikor a tanárnő meglátta, hogy már fél oldalt teleírtam, közölte, hogy igazán elkezdhetjük :D Idő közben megbeszéltük, hogy a legutóbbi alkalommal az olvasmánylistámon már végigmentünk, tehát válaszoltam az ellenőrzőkérdésekre (amelyek segítségével a tanárok eldöntik, tényleg olvasta-e az egyszeri hallgató a műveket). Ennek köszönhetően a tanárnő egy nagyon komoly és nagyon jóindulatú kedvezményt tett, és egyszerűen átugrottuk ezt a felvezető részét a vizsgának, mondván egyszer már túlestem rajta. (Valóban logikus, de engem meglepett és nagyon jól esett.)

Elkezdtem darálni azt a handoutot, amit ehhez a tételhez soroltam, majd a tanárnő rövid idő után belekérdezett az anyagba, és egy kellemesen beszélgetős vizsga kerekedett a dologból. Említett érdekességeket, tanultam új dolgokat is! (Nagyon szeretem az ilyet, az igazi tanár még vizsgán is tanít! :D Ha emlékeztek, Scholzné tanárnő is ilyen volt a középkori irodalom vizsgán, és azt is nagyon élveztem.) Szerintem körülbelül 10 percig mehetett a kérdezgetős-beszélgetés, aztán kaptam egy négyest :D Aminek nagyon örülök, hiszen ha belegondolok, hogy legutóbb milyen csekélyke tudással mentem vizsgázni... brrr.

Mindezt követően elköszöntünk egymástól, és merem állítani, hogy Csikós tanárnő az egyik legkedvesebb és legközvetlenebb tanár, akivel valaha találkoztam. Többször is elmondta, mennyire örül neki, hogy visszajöttem javítani, és hogy szebb jegyet adhat. Ezután kellemes nyarat kívántunk egymásnak, és pontban tíz órakor ki is léptem az iroda ajtaján :D Nagy megkönnyebbülés volt.

Igazából magamhoz képest nagyon komoly tanulást rendeztem ám ebben az elmúlt körülbelül egy hétben, tehát megdolgoztam ezért a négyesért. És persze így utólag nagyon örülök neki, hogy bevállaltam a javítót, mert azért mégiscsak sokkal szebben mutat a négyes, mint a kettes, valljuk be :D

Már csak egyetlen jegyem hiányzik: a Tolkien előadásé. Megajánlott jegyre várok (tudjátok, a fordítás), de sajnos még semmilyen információt nem kaptam erre vonatkozólag. Holnap lesz a vizsga, és van egy olyan érzésem, hogy megajánlott jegy nélkül fogok besétálni, és ott helyben kell majd rákérdeznem, mi a helyzet az értékeléssel. Erre a tárgyra egyáltalán nem maradt időm, úgyhogy ha nem kapok megajánlott jegyet, akkor bizony begyűjtöm életem első bukását is XD (Úgyhogy szurkoljatok, köszi! ^^)

Kelet történelme 2 vizsga (BBN-KEL-202/T)

És igen, örömmel jelentem, hogy megszületett a kelet történelme érdemjegyünk is! Várnunk kellett rá ugyan, de a lényeg, hogy meglett :D

A félév során Mongólia, Tibet, Kína, Korea, India és Japán történelméről esett szó (a tematikát itt tettem közzé), értelemszerűen a vizsgán is ezeket kérték számon. Az első és talán legfontosabb a vizsgával és az anyaggal kapcsolatban az, hogy bár elmaradt egy-két óra (a mongol és koreai anyag második fele), ez a kérdésekben nem tükröződött egyáltalán, tehát a végül le nem adott időszakról is tettek fel kérdéseket. Éppen ezért a jövő nemzedékeinek figyelmébe ajánlanám a felsőbb évesek jegyzeteit, illetve a gépeskönyvet.

Az ehhez hasonló összevont tárgyak vizsgáinak javítása mindig nagy kalamajkát okoz, de most valamelyest sikerült fejleszteni a rendszeren, ugyanis minden egyes ország kérdései külön-külön lapon szerepeltek, így minden tanszék csak a saját adagját kapta meg, és nem egyetlen vizsgalapot kellett körbe-körbe küldözgetni a tanszékek között.

Ha jól rémlik, körülbelül 5-5 kérdés szerepelt az egyes országoknál, ezek mind rövidebb-hosszabb, de saját kútfőből írt válaszokat igényeltek, kivéve Indiát, ahol feleletválasztós kérdések szerepeltek. A rövidebb-hosszabb válaszok alatt azt kell például érteni, hogy néhol csak két évszám meg egy név volt a válasz, míg máshol 5-6 mondatot is érdemes volt körmölni a maximum pontért.

Bár voltak nehezebb, sőt egyenesen meghökkentő kérdések is, szerencsére - én úgy érzem - ezek erős kisebbségben voltak, és nagyrészt megmenekültünk a szőrszálhasogató, apró betűs részekre vonatkozó kérdésektől. Én személy szerint korrektnek éreztem a vizsgát, és az értékelésre sem tudok rosszat mondani, bár próbálnék is panaszkodni az ötösömmel, igaz? ^^;

Minden jó ha a vége jó, ezennel megszületett az utolsó írásbeli vizsgám eredménye is. Már csak a Tolkien órára a megajánlott jegyért beküldött fordítás értékelésére várok (legyetek szívesek, imádkozzatok a jó jegyért nekem, mert elég sok energiát beleöltem abba a 16-17 oldalba!), illetve az egy-két bejegyzéssel ezelőtt említett angol irodalom UV-t kell túlélnem, aztán szabad vagyok, mint a madár!

Restaurációs irodalom vizsga - első felvonás (BBN-ANG-213)

Szörnyűséges vallomással tartozom mindenkinek, azt hiszem sokan nagyot fogtok bennem csalódni, de legalább ezzel együtt rájöttök majd, hogy én is csak emberből vagyok :D Az irodalom vizsgán ugyanis megkaptam életem első kettesét. (T_____T)

A restaurációs irodalom egy azok közül a tárgyak közül, amelyektől rettegtem, még mielőtt akár felvettem volna tárgyfelvétel idején. Az oka azt hiszem egyértelmű: szóbeli vizsgáról van szó. Tehát egy általam kevésbé szeretett tárgykörből (irodalom) kellett vizsgáznom úgy, hogy minoros vagyok, azaz gyakorlatom nem volt, ráadásul a minor-dolog miatt még sikerült háttérbe is szorítanom a tárgyat a-főszakom-a-fontosabb elmélet nevében. Ja, és a vizsgát megelőző napon két történelem írásbelim is volt. Na, ennyit a mentegetőzésről :D

Alapvetően szerintem ez a barátságosabb vizsga a két szóbeli irodalom közül, azaz a középkor és a restauráció csodálatos duójából. Középkoros vizsgán ugyanis sokkal-sokkal hosszabbak a handoutok, nincsenek előre megadva tételek, és nekem úgy tűnt, mintha kötelezőből is több lett volna. (Bár számomra a drámák duplán számítanak, mert olvasni nagyon nem szeretem őket, és bizony Shakespeare nem lustálkodott, ami a drámákat illeti, ugyebár.) Hogy ennek ellenére hogyhogy mégis ebből a tárgyból kaptam kettest, a középkori irodalomból meg ötöst... nos, annak sok oka van.

Először is szeretném leszögezni: ég a fejem, mint a rongy. Összesen 7, azaz hét darab tétel van megadva ehhez a vizsgához, és én ennyit nem tudtam tisztességesen megtanulni. Ennél sokkal nagyobb adagot is lenyomtam már a saját torkomon az egyetemi pályafutásom során, most valamiért mégsem sikerült. És még a szerencse is elpártolt mellőlem, erre is mindjárt kitérek.

Akárhányszor szóbelizem, és én határozom meg, mikor megyek be, mindig elsőként betolakszom, hogy hamar túlessek rajta, és minél rövidebbre redukáljam a szokásosan produkált fizikai rosszullétet, ami minden szóbeli előtt egy kellemetlen tünetegyüttes formájában rámtör. (Nem részletezném a dolgot, hátha valaki érzékeny az ilyesmire, vagy éppen eszik :D) Most azonban mégsem ez történt, bár egészen reggel háromnegyed nyolcig úgy gondoltam, hogy első leszek. Oda is értem bő fél órával a vizsga kezdete (reggel nyolc) előtt, erre megfutamodtam, és végül csak utolsó előttiként kerültem sorra.

A hét tételt úgy sikerült megtanulnom, ahogy általában a tananyagot: az elejét még tudtam, lelkesen tanultam, felmondtam otthon magamnak, eltötyörésztem vele - az utolsó tételre meg persze szinte időm sem maradt, alig olvastam el párszor, és tulajdonképpen fel sem mértem, mennyit tudok belőle. Ki találja ki, hányadik tételt húztam ki? Hát persze, hogy a hetediket. Amikor megláttam a cetlin a feliratot, rögtön tudtam, hogy ebből baj lesz, de mégsem adhattam vissza, hogy "nem nyert, szeretnék másikat húzni". Leültem és próbáltam kihozni a legtöbbet a dologból.

A felelet az olvasmánylistával kezdődött. Csikós tanárnőnél voltam, ezt el is felejtettem mondani. Tulajdonképpen kellemesen elbeszélgettünk a Jane Eyre-ről, majd szóba került a Country Wife és az egyik vers is. Alapvetően egész jól válaszolgattam, egyedül a Country Wife-os kérdéseknél éreztem úgy, hogy hoppá, nem tudok angolul. Ugyanis több mindent félreértettem olvasás közben, legalábbis a felelet tanúbizonysága szerint. (Na meg a nevek. Szörnyű a névmemóriám IRL is, nemhogy kitalált karaktereket illetően.)

Aztán áttértünk a tételre... előre közöltem, hogy szinte semmit sem tudok, és a tanárnő is látta rajtam, hogy a teljes kétségbeesés határát súrolom, de azért elbeszélgettünk egy ideig. A legtöbb kérdésére nem tudtam válaszolni, magamtól összefüggően semmit sem mondtam, egy-két nevet tudtam kinyögni, és körülbelül ennyi. Nem tudom, mennyi ideig loptuk egymás idejét, de végül megkaptam az ítéletet: gyenge kettes. Igazából ezt is nagyon jószívűnek érzem, mert tényleg szinte semmit sem mondtam magamtól.

Hogy mi lehetett mindennek az oka... nem kertelek, nem tanultam rá eleget. A kötelezők közül a regényeket már félév közben gyötörtem, viszont a verseket csak az utolsó pillanatban olvastam el, akkor is felületesen, ugyanez volt igaz a két drámára is. Előző nap vizsgáztam kelet történelméből és japán történelemből is, amikről úgy éreztem, prioritást élveznek, így nem sok komoly tanulásra került sor. Az éjszakát a tételek bújásával (mert azért kidolgoztam őket, nem hazudtoltam meg magam) és a versek olvasgatásával töltöttem, sort kerítettem életem első vizsganap előtti semmit-sem-alszom éjjelére, de ez így még mindig nagyon-nagyon kevés volt.

Aktuálisan nagyon el voltam keseredve (bár tisztában voltam vele, hogy az én hibám volt a dolog), és úgy éreztem, ha még egy viktoriánus költő nevét meghallom, kiszaladok a világból, de egy-két nap és jó pár óra alvás után úgy döntöttem, a szép kis ötöseim és négyeseim közé nem hagyhatom, hogy odapiszkítson egy kettes. Úgyhogy július 2-án repetázom, ezúttal Timár Andrea tanárnőnél, mivel Csikós tanárnőnél már nem volt szabad időpont. Pedig jó lett volna tisztára mosni a nevem, és megmutatni, hogy az átlagteljesítményem nem a kettes... ő maga is mondta, hogy látta rajtam, hogy más témából tudtam volna sokkal többet is, meg a kötelezők megbeszélése is jól ment. De ha a diák egy értelmes mondatot nem nyög ki a tételről, nem lehet ajándékba szép jegyeket osztogatni, ez van.

Szóval július 2-án valószínűleg a megszokottnál is komolyabb gyomorgörccsel fogok bezötyögni az egyetemre, délelőtt tíztől gondoljatok rám! (Mert tuti elsőként pofátlankodom be. Az eddig mindig bevált. Járt utat járatlanért... talán ha elsőként mentem volna be, az első tételt húztam volna, és örülnék az ötösömnek :D) Ennyi! :D

Japán történelem 2 vizsga (BBN-JAP-252)

Ebből is megkaptuk a jegyet, úgyhogy erről a vizsgáról is tudok már írni ^^ Nagyon hamar kijavították a vizsgalapokat, nem számítottam rá, hogy két nappal a vizsga után, korán reggel már a jegy fog várni az ETR-ben :D

A vizsga rövid válaszokat igénylő kérdésekből állt. Főként évszámokra, nevekre, eseményekre kérdeztek rá, tehát az anyag lexikális oldala kapta a hangsúlyt. Volt egy-két olyan kérdés ugyan, ami meglepett, mert nem számítottam rá, hogy rákérdeznek (azaz én nem tartottam különösebben lényegesnek), de alapvetően korrektnek éreztem a kérdéseket, úgyhogy nem panaszkodom :D

Nem tudom, mit írhatnék még róla, más nem nagyon jut eszembe :D Ja, ötöst kaptam, ha valakit érdekel, de a félévi teljesítményemet majd úgyis közzé teszem, amint sikerül minden tárgyból jegyet szereznem (július...) ^^

Kelet-ázsiai vallások 2 vizsga (BBN-KEL-232)

Most, hogy megkaptam a jegyet is, már teljes megalapozottsággal tudok írni a vizsgáról :)

Ahogy azt már megszokhattuk (nagy szavak, egy félévnyi tapasztalat áll a hátunk mögött), minden ország esetében feleletválasztós kérdésekkel mérték fel a tudásunkat (8-8 országonként, ha jól rémlik), kivéve Mongóliát. (Ez is már bevett szokás, ne kérdezzétek, miért, magam sem tudom.) A mongol témakört illetően idén is esszé formájában kellett megnyilatkoznunk. A "többi ország" egyébként Tibetet, Kínát és Indiát jelentette, bár az eredeti tervezet szerint lett volna japán és koreai buddhizmus is, ezek az órák elmaradtak. (Figyelitek, hogy pont azok, amelyek érdekelnének?)

A kérdések között nagyon nagy meglepetés nem szerepelt. Szokás szerint becsúszott egy-kettő olyan, amiről konkrétan előadáson nem volt szó, vagy mondjuk előző évben vettük, de ez elenyésző arányban fordult csak elő. Mivel a tibeti órák erőteljes történelmi beütéssel bírtak, ezért a kérdések egy része is évszámokra-rákérdezős-történelmes jellegű volt. Kínával kapcsolatban nem tudom mit írhatnék, a 10+ oldalas handoutot sajnos se időm, se energiám nem volt megtanulni, így csak az általam fontosabbnak tartott dolgokat memorizáltam. Ez néha egybeesett a vizsga összeállítóinak hozzáállásával, néha kevésbé.

Számomra az indiás kérdések tűntek a legbarátságosabbnak és legkorrektebbnek, egyetlen beugratóstól eltekintve, amire ma sem tudom a választ, így a Buddha-szakértők véleményét kérném: hitt Buddha a lélekvándorlásban? A választási lehetőségek között szerepelt, hogy igen, nem, illetve hogy Buddha nem foglalkozott ezzel... nem tudom, hogy volt-e negyedik lehetőség is, máshol mintha négy lett volna mindenütt, de itt nem rémlik a negyedik. Szóval, volt, aki reflexből beírta, hogy hát hogy a viharba ne hitt volna benne, de én élek a gyanúperrel, hogy Buddha a reinkarnációban hitt, és nem a lélekvándorlásban, mivel a lélekben, mint olyanban, elvileg nem hitt...? Az anátman fogalmából kiindulva.

Na, visszatérve a vizsgára, mongol téren esszét kaptunk, ráadásul cseles módon két csoport volt a vizsgán, így a csapatmunka maximum vertikális irányban működhetett volna. (Volna. De tényleg, a kétségbeesett arcokból ítélve mindenki magára volt utalva XD) Az én csoportomnak a "buddhizmus mint államvallás" témát kellett kifejtenie, a másiké pedig azt hiszem a buddhizmus terjedésével volt kapcsolatos. Mindenesetre kicsit megilletődtünk a kérdés jellegén, az előző félévi mítoszértelmezéshez képest ez azért lényegesen megerőltetőbb volt. Szerencsére egész jól vettem az akadályt, és kaptam egy szép kövér négyest :D Érzéseimhez képest jószívű jegynek tartom, úgyhogy örülök neki. (És valamiért az is megnyugtat, hogy nem a mondattan lesz az egyetlen négyesem az indexben, bár erről ma nagyon szorgosan ismét gondoskodtam... de a restaurációs irodalomról később :D)

Szeretettel várom Buddha-témában a felhomályosítást!

Koreai műveltség 1. (BBN-KOR-251)

Erről a tárgyról sem írtam még :) És erről sem fogok tudni rosszat mondani :D

Az órát Csoma Mózes tanár úr tartotta. Aki ismeri, annak szerintem ennyi bőven elég :D Aki nem, annak leírom, ő a Koreai Tanszék vezetője, és egyben a legkedvesebb tanárok egyike, akivel valaha találkoztam. Hihetetlenül jóindulatú, humoros, kedves tanár, annak idején a piszlicsáré koreais problémámmal hozzá fordultam (amikor ledobott az ETR a második koreai nyelvgyakorlatról, mondván nem végeztem el az elsőt, pedig de), és őszintén meglepett a reakciója. Hihetetlenül gyorsan válaszolt, és ő maga kérdezett utána a TO-n, hogy mi ilyenkor a teendő. Pedig még csak nem is vagyok koreai szakos, de még minoros sem! Melyik tanszékvezető tenne még meg ilyesmit rajta kívül? :)

Az órák nagyon élvezetesek voltak, ami nagyrészt a tanár úr stílusának köszönhető :D Annyira szépen fogalmaz meg mindent, öröm hallgatni - és még jegyzetelni is lehet ínhüvelygyulladás nélkül! ^^ Tehát nem érdemes kihagyni az órákat, mert... nem. :D A vizsga is szerintem nagyon barátságos volt, semmi olyanra nem kérdezett rá, ami ne hangzott volna el, a kifejtős kérdések témáját gyakorlatilag előre megadta, egy szava se lehet senkinek szerintem :D

Szabad kreditként vettem fel a tárgyat, és nagyon jó döntés volt. Az egyik kedvenc tantárgyam volt a félévben, a szorgalmi időszak utolsó hetén letudtuk a vizsgát is, minden gördülékenyen ment. Órákon sokszor néztünk képeket, rövidebb filmeket is, valamint az előadások döntő többsége körülbelül egy óráig tartott csak, ami többeknek jól jött az ütközések elkerülése érdekében :D (Na jó, ez csak érdekesség volt.) Persze a téma is valamelyest közel áll a szívemhez, amióta sikerült kicsit "összemelegednem" Koreával, úgyhogy még inkább örülök, hogy most már valamit tudok a kultúráról is :D

Nem tudom, mit írhatnék még, mindenkinek csak ajánlani tudom az órát, szabad kreditnek szerintem tökéletes választás :)

[EDIT - 2012. 06. 01. 11:50]

Az érdeklődésre való tekintettel leírom, milyen témaköröket érintettünk a félév folyamán :D

• Hagyományos ünnepek (holdnaptár alapú, illetve politikai töltetű ünnepek)
• Hagyományos koreai ruházat (hanbok kialakulása, részei, mai helyzete, stb.)
• A hagyományos lakóház (típusai, elrendezése, fűtésrendszer, stb.)
• Hagyományos használati tárgyak (mezőgazdasági, háztartási eszközök nevei képekkel)
• Hagyományos orvoslás (különös tekintettel a Heo Jun által írt Dongui Bogam-ra)
• Hagyományos étkezés (asztalra helyezett ételtípusok, valamint konkrét ételek képekkel)
• Étkezési etikett (hierarchia az étkezésben, szokások, alkoholfogyasztás, stb.)
• A hagyományos koreai papír (kialakulása és használata)
• Magyarok Koreában (az első magyarok, akik eljutottak Koreába, a második világháborúig)

Angol alapvizsga - írásbeli

Ezt is túléltem! :D Elöljáróban annyit, hogy olyan volt, mint amilyenre számítottam :D De azért ahogy tőlem már megszokhattátok, ennél bővebben is kifejtem a dolgot :)

11:00-kor volt a "gyülekező", az ETR-ben is ez az időpont volt megadva (milyen leleményes!), hogy ne nagyon késsenek el az emberek :D Mert a vizsga ugyan csak 11:30-kor kezdődött, az ültetéses mizéria egy kicsit sokáig tartott, mivel mindenkinek előre kijelölt helye volt. A névsor (és kódszámok) első 80 tagja a Gólyavár alsó termében, a többiek a felső teremben lettek szétültetve. Én alul voltam :)

Miután Philip Saltmarsh, azaz Phil röviden elmesélte, hogy fog zajlani a vizsga, és a kisebb bukkanókra is felhívta a figyelmünket ("...it says do not write in the grey boxes. There are no grey boxes"), nekiestünk a feladatlapoknak. Összesen hat feladat volt, másfél óra időkorláttal. (Nagyon lassúnak és nagyon piszmogósnak kell lenni ahhoz, hogy valakinek ez kevés legyen. De tényleg.) Az elsők már fél óra után felálltak és a dolgozatuk leadása után távoztak, én viszont magamhoz képest is megfontoltan és precízen haladtam, úgyhogy végül ott kellett maradnom az utolsó percig. (Az utolsó 20 percben már nem lehetett elhagyni a termet.)

Az első feladat tesztes jellegű volt. Egy összefüggő szövegben bizonyos helyeken három lehetséges szó/kifejezés is meg volt adva, ezek közül kellett a ROSSZAT kiválasztani. (Erre maga a feladatlap legalább 3 helyen hívta fel a figyelmet, és anno Christopher is elmondta, hogy eddig minden évben volt olyan, aki félreértelmezte a feladatot, és így jellemzően nulla ponttal zárt.) A többséget könnyűnek találtam, egy-kettőn agyalnom kellett, mire rájöttem, mit is zárhatok ki, és persze voltak olyanok is, ahol csak tippeltem, mert például a három kifejezés közül egynek nem tudtam a jelentését, és úgy azért nehezebb dönteni.

A második feladatban egy szintén összefüggő szövegbe kellett kihagyott lyukakba szavakat beírni. Néhol csak egy kötőszó, néhol ige hiányzott, mikor mi. Ezt egy kicsit nehezebbnek találtam az előzőnél, konkrétan volt olyan ahova elképzelésem sem volt, mit kéne írni (magyarul is csak sejtettem az esetleges jelentéstartalmat), így végül hasból írtam valamit. Azért a többség itt is könnyű volt ám :D

A harmadik feladat volt az egyik gyengém, a pipázós-javítós. Egy összefüggő szöveg soraiban vagy van plusz szó, vagy nincs, és ha van, akkor oda kell írni, melyik az. Nem tudom miért, ez a feladattípus már az érettségin sem tartozott a kedvenceim közé, valahogy többet rontok benne általában, mint máskor :D Ez most sem volt másképp, több sornál is teljesen bizonytalan voltam, hogy kihúzzam-e amit ki akarok, avagy sem. (Az ember hajlamos elragadtatni magát és minden sorból kihúzni valamit, pedig ha értelmes a szöveg, akkor nem szabad!)

A negyedik feladat a szóátalakítás volt. Egy összefüggő szövegben bizonyos szavaknak toldalék nélküli, vagy éppen rosszul toldalékolt formája volt megadva, és ezeket kellett a helyes alakban megadni. Volt egy-két izzasztó pillanat ("Úr Isten mi a 'divide' főnévi alakja?!?!"), de ezt az akadályt azt hiszem egész jól vettem, bár hozzá kell tenni, ezt a feladattípust szeretem is :D

Az ötödik feladatban már nem összefüggő szöveg szerepelt. Itt meg voltak adva különféle mondatok, majd ugyanezt a mondatot kellett átalakítani, máshogy megfogalmazni úgy, hogy ennek az új verziónak az első 2-3 szava volt megadva, plusz még egy szó, aminek szerepelnie kellett a mondatban. Ezek az átfogalmazós mondatok halálos ellenségeim, mert az esetek legnagyobb részében nem esik le, mit szeretnének látni a feladat készítői, vagy elnézek egy igeidőt, bármi butaság... nem szeretem, no, de azért igyekeztem :D

A hatodik feladatban szintén egy-egy mondatot kellett átalakítani, itt azonban a mondat első 2-3 és utolsó 1-2 szava volt megadva, azaz nekünk a "közepét" kellett kiokoskodni. (Itt nem szerepelt plusz megadott kifejezés, amit bele kellett volna foglalni a mondatba.) Ez számomra teljesen egy kategória az előzővel, sőt még talán rosszabb is, így gyanítom, hogy lett benne pár hibám ^^; Konkrétan volt egy mondat, amit szerintem úgy sikerült átírnom, hogy ha most elém raknák, már én se érteném, nem hogy egy angol XD

Szóval, összességében annyira volt nehéz, mint amennyire gondoltam, hogy az lesz. Előzetes gyakorolgatás nélkül, konyhanyelvi angollal beülni egy ilyen vizsgára... merész. Nagyon tudom ajánlani a Vince könyvet, mert sok feladattípus onnan köszön vissza, és érdemes gyakorolgatni egy kicsit. Én két napig nézegettem a szent zöld könyvet, és nagyon sokat számított. Tényleg érezni, hogy követelményeiben erre a könyvre épít a vizsga.

Ennyi ^^

Mondattan vizsga (BBN-ANG-251)

Tegnap nem volt hangulatom írni erről, de ma muszáj lesz, különben idővel nemes egyszerűséggel el fogom felejteni, milyen volt a vizsga :D

Ebben a félévben Varga László tanár úr volt felelős a mondattan előadásokért, aminek én kifejezetten örültem. A notórius ELTE - Japán függők talán tudják, hogy amikor a mondattani bevezetőt csináltam, az a vizsga elég negatív élményként maradt meg bennem, így úgy döntöttem, nem Marosán tanár úrnál fogom végezni a mondattant, azaz a bevezető folytatását, hanem inkább kivárok egy félévet, és megnézem, ki viszi a következő turnust :) (Addig is a hangtannal küzdöttem.)

Szimpatikus volt már az is, hogy Varga tanár úr a BESE-ként emlegetett csodát adta fel kötelezőnek. (Becses nevén Basic English Syntax with Exercises.) Én annak idején Andi barátnőm ajánlására már a mondattani alapozóra való készüléskor is belepillantottam a könyvbe, és nagyon tetszett, mert úgy ír le mindent, mint egy hihetetlenül türelmes tanár. (Sőt néhol egy kicsit még szájbarágós is, de nem a rossz értelemben.) Végig levezeti az összes gondolatmenetet, nem csak odacsap egy vagon megállapítást a diák elé, hogy nesze, tanuld. Nagyon szeretem ezt a könyvet.

Marosán tanár úr annak idején a Greenbaum és társai által írt könyvből adott fel részleteket kötelezőként, de ez egyrészt nem volt összefüggő, másrészt valamiért nagyon nehezen birkóztam meg a szöveggel, egyáltalán nem tetszett. Valószínűleg - mivel erőteljesen vizuális típus vagyok - ebben közrejátszott az is, hogy a PDF fájlok, amiket a tanár úr közzétett, aprók voltak, és nem különösebben jó minőségűek. A BESE semmi hasonló gonddal nem küzdött, sőt ezt a könyvet még megvenni is hajlandó lettem volna (nem is drága), csak jelenleg minden forint számít, úgyhogy végül nem léptem a tettek mezejére :D

A követelmények tehát Varga tanár úrnál: a BESE első 150 oldala és a félév handoutjai, az előadások tartalma. Maguk az előadások könnyen követhetők voltak, viszont otthon egyedül a handouttal már nehezen birkóztam meg, a mellékes magyarázatok nélkül kicsit kuszának tűnt :D De a BESE elolvasása után már minden világossá vált. A gond csak annyi a handouttal, hogy nem várja meg, amíg minden fogalmat egyesével bevezet és megmagyaráz, hanem előreutalások formájában sok későbbi anyagból említ dolgokat, amiket akkor a diák még nem ért. (Nem is értem ez előadásokon hogy nem tűnt fel :D) Így elég sok a hivatkozás a későbbi fejezetekre, miszerint "lásd itt meg itt", "erről itt meg itt lesz szó".

Térjünk rá a vizsgára, aki valamilyen módon elég türelmes, és még mindig olvassa ezt a bejegyzést, az valószínűleg úgyis erre vár :D A vizsga 50 feleletválasztós kérdésből állt, A-B-C-D (néhol csak A-B-C) lehetőségekkel. A vizsga sok elméleti kérdést tartalmazott (érdemes betéve tudni például a szófajok F-N-V "koordinátáit", valamint az X-bar theory három szabályát is, a complement-specifier-adjunct triásszal együtt), és ezekkel nem is volt gondom, viszont előfordultak azért gyakorlati kérdések is, például megadott mondatokra vonatkozó különféle kérdések (mi az alany, ez meg ez a szó milyen szerepben van, melyik ágrajz a helyes, stb.). Nekem ezek okoztak gondot.

Valószínű ez annak köszönhető, hogy én az imént egekig magasztalt BESE könyvből csak a BES résszel foglalkoztam, és az "Exercises" részlegre már se időm, se energiám nem maradt. Gyanítom, hogy ott hasonló gyakorlati kérdések szerepeltek, amik talán segítettek volna a problémás kérdéseknél, de utólag könnyű okosnak lenni :D

Végül négyest kaptam, aminek minden épeszű egyetemista örül, de ismertek :D Én nem örülök neki különösebben, mert egyrészt szeretem a mondattant (minden eddigi tapasztalatom ellenére), élveztem a készülést (nyilván a BESE miatt), és egy kicsit emiatt csalódott vagyok, hogy mégis "csak ennyire futotta". Persze a környezetem nem nagyon érti meg a csalódottságomat, és jórészt poént csinálnak abból, hogy milyen szar jegy már ez a négyes, de már hozzászoktam x) Ritka az olyan elvetemülten maximalista ember, mint én, úgyhogy megértésre már nem is nagyon pályázom :D

A jegybeírás egyébként a vizsga vége után már 2 órával elkezdődött a tanár úr szobájában, hiszen a feleletválasztós kérdéseknek köszönhetően gyorsan ment a javítás. Olajozottan működött a rendszer, na :)

Angol alapvizsga - szóbeli

Az imént estem túl az anglisztikások és a minorosok rémálmán, az alapvizsga szóbeli részén. Írnék ugyan kódot a bejegyzés címe mögé, de ahhoz túl sok van XD Én konkrétan BBN-ANG-002/minor kódon vettem fel, a főszakosoknak a vizsga BBN-ANG-001 kódon fut, ha jól tudom, a "kicsiknek" meg ugye már beékelődik a csodás 11-es kód is, így ők már BBN-ANG11-001 illetve 002 kódon fogják felvenni ezeket. (Vagyis vették fel. Mindegy XD)

A vizsga egy szóbeli és egy írásbeli részből áll, a főszakosoknak kötelező második félév végén elvégezni, a minorosok viszont akkor esnek neki, amikor kedvük tartja, mert nem épül rá más tárgy. Az ajánlott tanmenet szerint negyedik félév végén érdemes megcsinálni, ami logikus, hiszen a harmadik-negyedik félévben vesszük fel ideális esetben a nyelvgyakorlatokat, ami azért nem hátrány egy ilyen vizsga előtt :)

A szóbeli vizsga megelőzi az írásbelit (ez számomra kicsit meglepő volt, de végül is nem sok mindenen változtat :D), és bár a komplett vizsgára ETR-ben kell jelentkezni, azaz csak fel kell venni a vizsgakurzust félév elején, a szóbelire külön jelentkezni kell. A félév utolsó heteinek valamelyikén, előzetes tájékoztatás (kurzusmail) után kiraknak két lepedő méretű papírt az R épület negyedik emeleti zsibongójának parafatáblájára, ahol három rubrikás kis téglalapocskák várják a feliratkozókat.

Mint ebből sejteni lehet, hármasával szóbelizünk, és a partnereinket előre kiválaszthatjuk, ha akarjuk. (De a papíron van 'forever alone' szekció is, ha nem mindenki tud triót alkotni.) Két napra osztanak be minket, a jelentkezéskor annyit tudunk és kell meghatározni, hogy az első vagy a második napon, azon belül pedig délelőtt vagy délután szeretnénk-e vizsgázni. Az ennél konkrétabb időbeosztást később, a vizsga előtt pár nappal küldik el egyrészt kurzusmailben, másrészt kirakják ugyanide a parafatáblára is.

Nálunk történetesen 5 párhuzamos teremben folyt a vizsgázás, nem tudom, ez mindig így van-e. Az érkezés után, de még a vizsga előtt "be kell csekkolni". Ez a 412-es számú teremben zajlott (negyedik emelet, elülső lifttel fel, zsibongóban balra, balra :D A folyosó vége. Jobbra. XD). Miután megmutattuk az indexünket, és összehasonlítottak minket a fényképünkkel (mindig aggódom, hogy a fekete hajú tablóképem miatt nem ismernek fel o.O), kaptunk egy hihetetlenül aranyos ragadós matricát, cetlit, amire rá volt írva a nevünk és egy sorszám is. Illetve tájékoztattak minket, melyik teremnél várakozzunk.

Mi 12:10-re voltunk beosztva, azaz velünk kezdődött a délutáni turnus, így egy kicsit nagyobb volt a kavarodás, mint egyébként. A 412-es szobába csak körülbelül negyed órával a vizsga előtt tudtunk bemenni (valamikor szegény tanároknak is ebédelni kell :D), valamint várakozni is üres terem előtt várakoztunk. Hamarosan meg is jelent két vizsgáztatónk, Szesztay Margit tanárnő és Enyedi Ágnes tanárnő. (Remélem tényleg ők voltak, sajnos engem egyikük sem tanított soha, és valahogy nagyon izgultam ahhoz, hogy rendesen megjegyezzem a nevüket :D)

Ahogy bementünk, megmutatták, hova tudjuk lerakni a táskáinkat, röviden elmondták a vizsga felépítését, kaptunk alátétet és papírt a jegyzeteléshez, megkaptuk az első feladatot tartalmazó papírkát, és kezdődött a móka. A vizsga első részében mindhármunknak külön-külön 2 perces rögtönzött "beszédet" kellett mondania arról a témáról, ami a papíron szerepelt. Nekünk a példaképünkről, egy általunk választott "role model"-ről kellett beszélni. 5 percnyi idő állt rendelkezésre arra, hogy átgondoljuk, mit szeretnénk mondani, lehetett jegyzeteket is készíteni (ezért az alátét és a papír, de a tollat mindenki maga vigye! :D), de utána nem ér felolvasni amit írtunk, no-no.  (Én rá se mertem nézni a papírra XD)

A lényeg az, hogy összefüggően, témához kapcsolódóan beszéljünk 2 percen át. Időérzékem nulla, ráadásul gyanítom, hogy nem beszéltem túl sokat, de végül "mentőkérdést" nem kaptam, úgyhogy annyira vészesen kevés se lehetett. Attól függetlenül, hogy individuális "prezentációkról" van szó, nem árt, ha minimális interakcióra sor kerül, mi például kérdezgettünk egymástól egyet-egyet az elhangzottakkal kapcsolatban, miután az illető befejezte a mondandóját.

Ezt követte vizsga második része. Az egyik vizsgáztató felolvasta/elmondta a második rész témáját, amelynek általában az a lényege, hogy megegyezésre kell jutnunk egy bizonyos kérdésben. Nekünk az volt a feladatunk, hogy meg kellett beszélnünk, szerintünk mi a legfontosabb 4 tulajdonság, amivel az ideális(!) politikusnak rendelkeznie kell. Itt nincs idő előzetes felkészülésre, rögtön bele kell csapni a lecsóba, és a lényeg az interakció. Mindenki beszéljen, kérdezgessük egymást, reflektáljunk a másikra, stb. És végül ne feledkezzünk meg a sorrendbe állított 4 tulajdonságról sem :D

Nem érzem úgy, hogy nagyon sokat beszéltünk volna, de keveset sem, és a vizsgáztatók sem adták jelét annak, hogy még várnának valamit. Amint sikerült levonnunk a konklúziót 4 csodás emberi tulajdonság formájában, megköszönték nekünk a részvételt, elkérték a feladatlapot és a jegyzeteinket, aztán mehettünk is Isten hírével :)

Egyébként fentebb említett mentőkérdés elvileg arra szolgál, hogy ha valaki keveset mond, akkor ezzel egy kicsit a vizsgáztató tud segíteni az illetőnek. Erről és a vizsga menetéről egyébként itt és itt olvashatnak többet az érintettek :) Visszatérve a mentőkérdésre, én egyértelműen pozitív jelnek tudom be, hogy nálunk ilyen nem hangzott el :D

Összességében úgy érzem, jól teljesítettünk, bár magamhoz képest talán egy kicsit... többre számítottam? :D Mindenesetre nagy kihívás lehet a vizsgáztatóknak fejenként kb 4-5 perc beszéd alapján értékelni az angol tudásunkat. Igen, a vizsgáztatók! Szesztay Margit tanárnő nem szólt sokat, ő inkább a pontozásra koncentrált, gondolom én :D Aki elmondta a vizsga menetét, felolvasta a szabályokat, stb., az Enyedi Ágnes tanárnő volt, és nem tudok rá mást mondani, mint hogy egy tündér! Hihetetlenül kedves hölgy, nagyon segítőkész volt, nagyon barátságos, kétszer is felolvasta nekünk a második feladat meghatározását, és nagyon közvetlen volt. Szerintem sokat oldott a bennünk lévő feszültségen, hogy ennyire kedves vizsgáztatót kaptunk :D

Még valami: a kódot nem elhagyni! Tanácsként azt kaptuk, hogy ragasszuk az indexünkre, miután levettük a ruhánkról :) Az írásbeli résznél is szükség lesz rá, ezért fontos, hogy ne kallódjon el.

Na, a lényeg lényege, hogy túléltem ezt is :D Elnézést a hosszú bejegyzésért :D

EDIT [2012. 05. 25. 7:37 AM]
Majd elfelejtettem! Dress code :D A fiúk nagy része farmer-ing kombóban jelent meg, de volt olyan is, aki teljesen lezser öltözékben, rövidnadrág-póló összeállításban nyomult, és senkit sem zavart. A hölgyek közül a legtöbben a "csinos, de nem fekete-fehér" megoldást választották, de itt is voltak teljesen hétköznapi viseletek is. Ahogy a szabályzatban is szerepel: "Formal dress is not required." És tényleg senki sem jelent meg díszmagyarban :)

Vizsgabeosztás 2011-2012/2.

Íme, megszületett ő, a vizsgabeosztás. Az órarend a mai nappal érvényességét vesztette, mondhatni lejárt, megromlott, miegymás. Ennek örömére közzéteszem a vizsgáim jelenlegi állását. Ez egy igen optimista verzió, ugyanis nem szerepel benne a Tolkien előadást záró vizsga időpontja - mivel szerény terveim szerint a fordítással kiváltom a szóbeli vizsgát. Hogy ez sikerül-e, az majd csak nagyon sokára fog kiderülni...

Első pillantásra igen barátságosnak tűnik ez a naptárka (főleg mondjuk az egy évvel ezelőtt ilyeténtájt közzétetthez képest), de engem nem nyugtat meg :D A restaurációs irodalom, mivel szóbeli, természetesen a halálfélelem és a mániás depresszió már-már jól ismert vidékeire sodor, és nincs ez másképp a jövő héten esedékes angol szóbeli alapvizsgával sem. A történelem vizsgák enyhén kellemetlen összetömörülése szintén nem ad okot nagy örömökre, az pedig, hogy rögtön utána ott csücsül az irodalom, csak hab a tortán.

Tehát! Mint mindig, most is kétségbe vagyok esve, de mint mindig, valószínűleg ezt a vizsgaidőszakot is túlélem majd :D

Wish me luck ^^

Keleti vallások 2.

A nagy érdeklődésre való tekintettel (és a népharag elkerülése érdekében) közzéteszem a félév során született vallások jegyzeteimet. Az első két órára, amelyeket Birtalan tanárnő tartott, nem tudtam bemenni a rendhagyó időpont miatt, de az összes többi előadáson részt vettem.

Figyelem! A jegyzetekről pár szót: egész mondatokban, folyamatos szövegként jegyzetelek, kivéve, ha diáról másolom le az ott leírtakat. Szerintem nem írok különösebben szépen, úgyhogy ezt vegyétek figyelembe :D Az esetleges rövidítésekért elnézést. (Pl. a "dl" rendszerint nem decilitert, hanem dalai lámát jelent XD) A fájlok sajnos nagyok, de nem akartam lekicsinyíteni a képeket, mert néha nagyon mütymürütty betűkkel írtam, meg így szerintem könnyebb kibogarászni, ha valamit elsőre nem tudtok elolvasni.

Szóval, enjoy!

1. hét: 2012. 02. 14. - A belső-ázsiai buddhizmus 1.*
2. hét: 2012. 02. 21. - A belső-ázsiai buddhizmus 2.*
3. hét: 2012. 02. 28. - A kínai buddhizmus 1.**
4. hét: 2012. 03. 06. - A kínai buddhizmus 2.**
5. hét: 2012. 03. 13. - Az indiai buddhizmus 1.
6. hét: 2012. 03. 20. - Az indiai buddhizmus 2.
7. hét: 2012. 03. 27. - A tibeti buddhizmus 1.
8. hét: 2012. 04. 03. - Tanítási szünet (tavaszi szünet)
9. hét: 2012. 04. 10. - Tanítási szünet (tavaszi szünet)
10. hét: 2012. 04. 17. - A tibeti buddhizmus 2.
11. hét: 2012. 04. 24. - Elmaradt
12. hét: 2012. 05. 01. - Tanítási szünet (ünnepnap)
13. hét: 2012. 05. 08. - Elmaradt
14. hét: 2012. 05. 15. - Elmaradt

* Mint fentebb is említettem, ezeken az órákon nem voltam jelen, de ha jól tudom, a szorgalmas és jószívű Reni-chan igen, így én is valószínűleg hozzá fogok folyamodni jegyzetekért :D

** Ezeken az órákon jegyzeteltem ugyan, de semmi értelme nem volt. A bődületesen és indokolatlanul hosszú handout letölthető innen, és az órán elhangzottak semmivel sem nyújtanak többet ennél, sőt. Aki esetleg abban reménykedne, hogy csak azt kell megtanulni, ami órán elhangzott: nem. Legalább annyiszor hangzott el az előadás során a "majd nézzék meg a handouton" kifejezés, mint a "buddhizmus" szó, ami azért elég komoly teljesítmény. Szóval ezeket a jegyzeteket nem teszem közzé, mert fölösleges lenne. (Eleve rondán írtam és tele van kérdőjelekkel a tulajdonnevek helyén :D)