Amerikai irodalom 2. (BBN-AME-213)

Ideje sort kerítenem a tárgyleírásokra :) Kivételesen azt hiszem egybevonva fogok írni az órákról és a vizsgákról, így egyszerűbb lesz.

Az amerikai irodalom 2. című órát ugyanúgy Benczik Vera tanárnő tartotta, mint az elsőt. Azt hiszem, már írtam, de egyszerűen imádnivaló, tündéri nőről beszélünk. Előző félévben, amikor rettegve mentem beíratni a kettesemet, olyan barátságos mosollyal fogadott (a jegyem tudatában is), hogy sosem felejtem el. Ráadásul az óráit is nagyon élvezetesen tartja, hihetetlen jó stílusa van, és nagyon jó a humora is. Aki teheti, szerintem járjon be erre az előadásra, mert tényleg egy élmény. A félév során egy-két gyöngyszemet felírtam azok közül az aranyköpések közül, amiket a tanárnő produkált:

“It seems Microsoft introduced a bug because things were working too well”
“What happened to the poem again is Ezra Pound” 
“I don’t think that you should use bread as a mediator between Nutella and your mouth” 

Mint azt az idézetek is mutatják, nem lehet ráfogni a tanárnőre, hogy szárazon adja le az anyagot :D 

Bevallom őszintén, a kötelező olvasmányok közül nem sokat sikerült valóban elolvasnom... inkább a rövidítésekkel barátkoztam. (Ezt szeretem egyébként a szakdolgozatra fogni, de hát mint mindenki tudja, az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.) Pedig a rövidítések alapján ki merem jelenteni, hogy nem voltak rosszak a feladott művek, úgyhogy utólag lehet hogy belenézek egyikbe-másikba.

A vizsga teljesen ugyanolyan volt, mint az előző félévi. Nem is tudok mást hozzáfűzni, csak talán annyit, hogy egy szemernyivel könnyebbnek éreztem, mint az amerikai irodalom 1. vizsgáját. Persze az eredményem nem egy szemernyivel lett jobb, az előző ketteshez képest ez az ötös elég komoly javulás, de ezt annak tudom be, hogy tudtam, milyen jellegű lesz a vizsga. Tudtam, hogyan tanuljak rá, mit tanuljak rá. (Mellesleg ugyanúgy egy délutánom volt komolyan készülni erre a vizsgára, mint tavaly az előzőre... kísért a sors :D)

A készülést illetően annyit tudok javasolni, hogy órai jegyzeteket mindenképpen szerezzetek be, még ha nem is látogattátok az előadásokat. (Sőt, főleg akkor.) A Bollobás-féle tankönyvvel én úgy voltam, hogy amelyik témákat nem tudtuk érinteni a félév során, mert nem értünk el odáig, azokat dolgoztam fel belőle. Mást ezen kívül nem nagyon, mert úgy vettem észre, az órán leadottakra kérdez csak rá a tanárnő, olyasmire nem, ami a könyvben benne van, de a jegyzetekben nincs. A kötelezők olvasása - mint a példám mutatja - ha nagyon muszáj, kiváltható rövidítések olvasásával, de a szövegfelismeréses feladat sokkal könnyebben megy, ha az ember valóban olvasta a műveket.

Összességében tehát szerettem ezt az órát nagyon, a vizsgát sem éreztem rettenetesen nehéznek, úgyhogy egy rossz szavam sincs :D

Modern koreai nyelv 2. (BBN-KOR11-102/1)

Azt hiszem iparkodnom kell a tantárgyleírásokkal, mert még a végén elfelejtem, mit is csináltunk egy féléven át az egyes órákon XD A mai áldozatom a koreai gyakorlat lesz, a nyelv (és főleg a tanszék) iránt érdeklődőknek pedig egy igen hasznos linkkel is szolgálni fogok :)

A félév során azt hiszem elég sokat panaszkodtam a koreai nyelvre, és a második keleti nyelv intézményére ahhoz, hogy minden kedves olvasómban tudatosuljon, jól megküzdöttem a tárggyal. Ez alatt nem feltétlenül azt kell érteni, hogy otthon minden nap éjnek évadján is még a koreai szavakat tanultam, mert azért erre ritkán került sor :) Mindenesetre az előző félév elején diktált kellemesen lassú tempó (ami számomra hihetetlenül kényelmes, a valódi minorosoknak azonban hihetetlenül vontatott volt) után irdatlan vágtába kezdtünk, és tanóra/lecke sebességgel nyargaltunk végig a tankönyv maradék részén úgy, hogy a félév végén egy-két óra még el is maradt egyszerűen azért, mert nem volt mit csinálnunk.

Időközben bevezetésre került az eddig ismeretlen házi feladat intézménye is, valamint az egyes leckék párbeszédeit minden órára meg kellett tanulni, és ebből is írásbeli számonkérés történt. Ez már számomra kellemetlen mértékű készülést igényelt (igen, tudom, valójában nyúlfarknyi anyagról van szó, de a gyilkos másodév mellé nem nagyon hiányzott). Használható nyelvtudást azonban sajnos a második félév sem kínált, a tempó gyorsítása ellenére/miatt sem. Olyan volt ez a nyelvgyakorlat, mint a japán, olyan tekintetben, hogy önszorgalom nélkül kutya fülét sem ért az egész. Nekem pedig az sajnos nem volt. (Bár ha belegondolok, azért a Genki az első két félévben elég komoly tudást adott, szinte ma is abból élek, úgyhogy talán mégsem kéne egy kalap alá venni a kettőt.)

Ebben a két félévben Yu tanárnő tartotta az órákat, aki mindössze egy évre érkezett Magyarországra. Az első tanórán kijelentette, hogy ő 3-4 napja még Koreában volt, és elég hirtelen jött neki ez az egy éves elfoglaltság, ráadásul nagyon egyértelmű volt, hogy egyáltalán nincs tisztában az egyetem működésével. Meg volt rökönyödve, hogy a hangul írást is neki kell megtanítania, valamint az érdemjegyekről, számonkérésekről is minket kérdezett, elvégre nem tudta, hogy szokás. Nekem végig úgy tűnt, hogy nem érezte jól magát itt nálunk, sokszor kissé bántó megjegyzéseket is tett az országra, bár engem nem érintett különösebben érzékenyen a dolog.

Végig a tankönyv szerint haladtunk, semmi plusz feladatot vagy magyarázatot, még extra példamondatokat sem kaptunk a könyv anyagán kívül. Ha néha eltértünk a könyvtől, az csak azért volt, mert a tanárnő belelendült a Koreáról való mesélgetésbe, ami egyébként az órák legélvezetesebb részének bizonyult, bár a nyelvtudásunkat vajmi kevéssé bővítette. Már csak azért is, mert - mivel koreaiul nem sikerült megtanulni - angolul zajlott az érdemleges kommunikáció a diákok és a tanár között. Ez néha kisebb fennakadásokkal járt, főleg a szinte felismerhetetlen akcentus miatt (később aztán belejöttünk, és egyre rövidebb idő alatt tudtuk dekódolni az olyan szavakat, mint a [kándzsonönt], ami elvileg "consonant" akart lenni, ha minden igaz).

A fentiek miatt én speciel rengetegszer nem mentem be órákra, ezt be kell ismernem. Egyrészt egyáltalán nem vagyok hozzászokva, hogy szinte semmit sem tudok az elvárt anyagból, másrészt a tanárnő rendszeres "még-ezt-sem-tudjátok" pillantásai gyakran kiverték nálam a biztosítékot. Nem mintha mentegetőzni akarnék, bűn lusta voltam, este voltak az órák, és nem is élveztem őket különösebben. Innentől kezdve tehát nem fektettem különösebb energiát a koreai tanulásába, csak a félév közepén esedékes szóbeli, és a félév végi írásbeli számonkérés előtt tartottam egy-két délutánon át tartó koreai-dömpinget.

Félév végén, az utolsó órák egyikén a tanárnő bájosan mosolyogva kijelentette, hogy bizony a hiányzások száma beleszámít az érdemjegybe - ezen a ponton teljesen lemondtam arról, hogy jó jegyet szerezhetek. Bár igyekeztem a szabályok szerint tolerált hiányzásküszöböt nem túllépni, már ez is 5-6 óra hiányzást jelentett, ami nem volt jó ómen. Pont ebből kifolyólag a kis párbeszéd-tesztek jó részét sem írtam meg, ahogy a házi feladatokról is lemaradtam. Hogy mindennek ellenére mégis hogyan kaptam ötöst, azt a mai napig nem tudom megmagyarázni, de inkább nem is firtatom a dolgot, csak csendben örülök neki.

Összességében úgy érzem, a koreai tanulásom két oldalról is sikeresen csődbe ment: egyrészt a tanítási módszer - mondjuk ki - hagyott némi kívánnivalót maga után, másrészt a saját hozzáállásom sem segített a helyzeten. Elhanyagoltam a tárgyat úgy ahogy volt, és "csak-éljem-túl" módra kapcsoltam. Megfelelő mennyiségű önszorgalommal egy döcögősen kezdetleges koreai nyelvtudást össze tudtam volna szedni, de így mindössze annyit profitáltam a gyakorlatokból, hogy megtanultam hangult olvasni.

Őszintén sajnálom, hogy ilyen eredménnyel sikerült csak zárnom a második keleti nyelv témáját, mert egyébként nagyon vártam és lelkes voltam a dologgal kapcsolatban, de valószínűnek tartom, hogy ha visszamehetnék az időben (jaj ne, másodév még egyszer? o.o), akkor sem fordítanék rá több gondot. Elképzelhető, hogy unalmasabb perceimben (harmadévben? komolyan?) még előkapom az Osváth-féle nyelvkönyvet, és kicsit ismerkedem a nyelvvel (elölről...), de ennél többre nem valószínű, hogy rászánom magam.

És még mielőtt elfelejtem, a link! Nem tudom, linkeltem-e már korábban, de akit érdekel a koreai tanszék és a szak, az mindenképpen látogasson el Chunchu blogjára. Pont most írt egy jó kis bejegyzést a japán és koreai szakokról, érdemes elolvasni! Az ő bejegyzéseit böngészve egy olyan diák élménybeszámolóit olvashatjátok, aki velem ellentétben komoly mértékű önszorgalommal vette az akadályokat :) Már alig várom, hogy olvashassak a következő évre kiporciózott koreai tanárról! :D

Japanisztikai szakszeminárium 1. (BBN-JAP-303)

Tartozom nektek jó pár tantárgyleírással, többek között a Papp Melinda-féle szakszemináriuméval is, úgyhogy most ez következik :) Magukat a szakszemináriumokat már istenítettem egy korábbi bejegyzésemben, de most egy kicsit mélységeiben is szeretném bemutatni ezt a gyakorlatot, és hogy mivel töltöttük a félévet.

A Sági Attila-féle szakszemináriumhoz képest ez egy kis létszámú gyakorlat volt, ha jól rémlik 7 fő járt be az órákra. Ennek megfelelően a tanárnő szobájában gyűltünk össze csütörtökönként, bár eredetileg egy kisebb tanterembe voltunk kiírva, a félév elején kiderült, hogy Uchikawa tanárnő egyik órája fél órás csúszással ugyanebbe a terembe került kiírásra... (Nem tudom, ki intézi az ilyesmit, de egészen bámulatos szerintem, hogy egy ekkora tanszéken is ütközések vannak :D Persze fogalmam sincs, mennyire bonyolult feladat az ilyesmit koordinálni és adminisztrálni, úgyhogy inkább csendben maradok.) Az órák tehát meglehetősen családias hangulatban teltek, néha beszélgetésbe torkolltak, én nagyon jól éreztem magam minden alkalommal.

Alapvetően társadalmi jellegű kérdésekkel foglalkoztunk, az órák pedig két részből álltak: egyrészt majdnem mindig volt valaki, aki előadást tartott egy előre megbeszélt témával kapcsolatban (volt szó kisebbségekről, a keresztény vallásról, de természetgyógyászatról és sintó ünnepekről is), valamint minden órára kaptunk egy-egy hosszabb, angol nyelvű cikket olvasásra-feldolgozásra. Olvastunk a vallások helyzetéről, a japánok szabadidős tevékenységeiről, stb. A kiselőadások után (átlagosan fél-háromnegyed órásak voltak) ezekről beszélgettünk, mindenki elmondta, mi ragadt meg benne igazán, majd a tanárnő temérdek további érdekességet fűzött a témához.

Csak ismételni tudom magam, és újra leírni, amit a szakszemináriumokkal kapcsolatban már említettem: szerintem hihetetlenül hasznos óra. Főleg az olyanoknak, mint én, akik érdeklődnek a hasonló témák iránt, de maguktól egyszerűen lusták nekiülni és elolvasni egy 20-25 oldalas szakcikket. Így, hogy "rá voltam kényszerítve", gond nélkül átrágtam magam minden, és még élveztem is, de persze magamtól nem álltam volna neki egyiknek sem. (A lustaság nagy úr.) Látókör-tágításnak egyszerűen tökéletesek ezek a szakszemináriumok, de már elég ódát zengtem róluk.

A számonkérés a tervek szerint eredetileg egy ZH formájában történt volna, amely a félév során kiadott és elolvasott cikkek tartalmát kérte volna számon, de ez idővel megváltozott, és végül házi dolgozatot kellett beadnunk az előadásunk témájában. 2500 szó volt az elvárt terjedelem, valamint a Monumenta Nipponica formázási útmutatóját kellett követni. Be kell vallanom, egyszerre élveztem és frusztrált a formázás folyamata - szeretek pepecselni az ilyesmivel, de a versenyhelyzet, hogy jegyre ment a dolog, már sokkal kevésbé tetszett. Én a nihonjinronról tartottam előadást és írtam beadandót, azóta is szívesen olvasok a témáról, mert nagyon érdekesnek tartom :)

Összességében tehát nagyon tetszett az óra, és egyáltalán nem bántam meg, hogy fölvettem :)

Egy huszadik századi mitológia: Tolkien (xxxn9037/1)

Tantárgyleírás-veszély! Ma az általam csak "Tolkien előadás"-ként illetve "Tolkien kurzus"-ként emlegetett óráról szeretnék írni nektek, ami talán egy kicsit nagyobb közönséget is érint, mint a keletisek és az angolosok (mivel a tantárgyleírások nagy részéből csak ők profitálnak), hiszen ez a tantárgy tulajdonképpen szabad kreditnek van meghirdetve. Legjobb tudomásom szerint legalábbis egy szakon sem kötelező az óra :D

Először is szeretnék minden érdeklődőt elirányítani a kurzus leírásához, ugyanis rengeteg fontos információt megtalálhat itt az egyszeri hallgató. Azok kedvéért, akik csak általánosságban érdeklődnek az óra iránt, és nem kíváncsiak a pontos témakörökre, a számonkérés menetére, stb, kiemelem a leírás utolsó bekezdését, ami nagyon fontos és tényleg jobb, ha mindenki komolyan veszi:

Figyelem!!!
Ez nem egy könnyű, kreditszerző kurzus. Az elmúlt félévekben a jelentkezők felének-harmadának nem sikerült jegyet szereznie - ami igazából azért bántó, mert sokan viszont régóta hiába várják, hogy bekerüljenek. Aki nem érzi magában a kedvet és az elszánást, hogy a három alapművet (Hobbit, Gyűrűk Ura, Szilmarilok) elolvassa, az órákra rendesen bejárjon, és vagy megtanulja a 12 tétel anyagát, vagy rászánjon néhány napnyi kutatási időt, és írjon egy magas szintű esszét - az inkább engedje át a helyet az elszántabbaknak!

Mindezzel teljes mértékben egyetértek. Aki szabad kreditek után kutat, és mondjuk látta életében egyszer A Gyűrűk Ura filmeket, annak nem ajánlanám a kurzust. Aki viszont hozzám hasonlóan mániákus, és főleg már olvasta A Szilmarilokat, A Gyűrűk Urát és A hobbitot is (az előadások anyaga ezekre épül, tehát tényleg érdemes még a szemeszter előtt megismerkedni velük, különben könnyen elveszti a fonalat az ember), azoknak melegen ajánlom a kurzust.

Én amolyan tipikus laikus Tolkien-rajongó voltam, nem sokat tudtam magáról az íróról, az életéről, vagy a művek történetéről, de a filmek megjelenése óta szerelmese vagyok az egész világnak. Az első film után elolvastam A Gyűrűk Urát, a második és a harmadik részt tehát már úgy néztem, hogy ismertem a történetet. Ezek után természetesen A Szilmarilok és A hobbit (bár nekem A babó címmel van meg) beszerzése és elolvasása sem tartott sokáig :) Tehát ha valakinek annyira tetszik Tolkien és a világa, mint nekem, annak megéri elvégezni a kurzust.

Alapvetően nagyon aprólékos és nagyon komoly műelemzésekről van szó mindenféle témakörben (ld. kurzusleírás). Én az ilyesmit normális körülmények között egyáltalán nem kedvelem, mert mindig úgy érzem, hogy olyasmit magyaráznak bele szegény írók műveibe, amelyek valójában ott sem voltak... Ez azonban nincs így Tolkien esetében. A következtetések nagy részét ugyanis maga az író is jóváhagyta és rábólintott, ez az egyik előnye annak, hogy huszadik századi alkotóról beszélünk :D (Valószínűleg a nyár folyamán ismét el fogom olvasni a könyveket, vagy legalábbis egy részüket, mert szinte biztos, hogy egészen más szemmel fogok tekinteni rájuk, és nem rossz értelemben :D)

Az órákon volt szó vallásokról, történelmi vonatkozásokról, filozófiáról, földrajzról, nyelvekről és írásokról - mindenről, ami szem-szájnak ingere, és én nagyon élveztem az előadásokat. Álmodni sem mertem volna, milyen szövevényes háttere és alapja van a Tolkien által megírt mitológiának, és az egyik legjobb döntésnek tartom, hogy felvettem ezt az órát. Tényleg minden rajongónak csak ajánlani tudom! De a jó jegy valóban sok erőfeszítést igényel, erről viszont majd a vizsgaleírásban fogok írni, bár rendhagyó beszámoló lesz, tekintve, hogy nem fogok vizsgázni... ^^;

Amit még érdemes tudni az óráról, hogy Füzessy tanár úr alapvetően nem egyetemi tanárként "működik", így egyéb kötelességei miatt sokszor csúsztunk az órával, előfordult az is, hogy az előadás elmaradt (de előzőleg erről kaptunk értesítést!), így végül a csúszások miatt kétszer is dupla órát kellett tartanunk. A lényeg, hogy közvetlenül az óra utánra nem érdemes elfoglaltságot beszervezni, mert néha kicsúsztunk az időből. Engem ez például nem különösebben zavart, de akinek vesszőparipája a precizitás és a pontosság, az jobb, ha felkészül :D

A számonkérésről, jegyszerzésről majd külön bejegyzésben mesélek :)

Tudományos íráskészség 2. (BBN-ANG-108/zc)

Folytatódjék a tantárgybemutatások tömkelege. Ezúttal a tudományos íráskészség második felvonásáról szeretnék pár mondatot közzétenni, bár alapvetően nem nagyon különbözött az előző félévi óráktól.

Én Franknél vettem fel idén is az órát (talán egyesek Prescott-ként ismerik), mert az előző félévben szerettem ezeket a gyakorlatokat, és ugye járt utat járatlanért... :D Eleinte csak olyan időpontban volt meghirdetve Frank-féle óra, amelyik ütközött egy másik fontos gyakorlatommal (szakszövegolvasás), így máshova jelentkeztem fel, de az utolsó előtti pillanatban észrevettem, hogy péntek délelőttre is meghirdetett egyet, ahol ráadásul még túljelentkezés sem volt (egyrészt tényleg last-minute meghirdetés volt, és szerintem sokan nem vették észre, másrészt valljuk be, a pénteki órák nem különösebben népszerűek), úgyhogy gyorsan lecsaptam az utolsó szabad helyre. Számomra a pénteki időpont nem jelentett gondot, hiszen a Christopher-féle angol nyelvgyakorlat is ezen a napon volt, csak egy kicsit később.

A félév csúcspontja természetesen az évfolyam ZH volt, amiről itt olvashattatok már korábban, az eredményemet pedig itt tettem közzé. A ZH megírásáig érezhetően azon volt a hangsúly, hogy az itt előforduló két feladattípusra gyakoroljunk látástól mikulásig. Amikor pedig azon túl estünk, egy 400 szavas esszén dolgoztunk szinte a félév végéig, amelynek legalább három akadémiai, alkalmazott nyelvészeti témájú kutatási eredményt leíró cikket kellett feldolgoznia (becses angol - és lényegesen rövidebb - nevén "research paper"). Eleinte ez a feladat egyáltalán nem tetszett, mert sehogy sem találtam olyan három, témájában egybevágó cikket, ami még érdekelt is volna.

Kezdetben botor módon abban reménykedtem, hogy az általam kigondolt témához tudok majd keresni cikkeket ("illiteracy in Japan", természetesen a számítógépek és a gépelés elterjedésével összefüggően), de hamar rá kellett ébrednem, hogy ez egyértelműen a mission impossible kategória. Egyetlen olyan akadémiai jellegű írást sem találtam ugyanis, ami konkrétan erről szólt volna. Így végül több könyvtárba tett kitérő és a JSTOR jó néhány alkalommal való feltúrása után a számítógépek nyelvtanításban való használatáról, konkrétan a chat programok alkalmazásáról sikerült megírnom az esszét. Végül egészen megszerettem a témát :)

Szintén a félév feladatai közé tartozott egy prezentáció elkészítése, amelyhez ugyanúgy akadémiai jellegű "research paper"-t kellett használni, de ezúttal nem volt kikötve, hogy alkalmazott nyelvészet legyen a téma, illetve csak egy ilyen cikket kellett feldolgozni. (A megadott 5-8 percbe aligha fért volna bele több.) Én vérszemet kaptam a számítógépes témával kapcsolatban, és egy olyan cikket dolgoztam fel, amely azt a hipotézist igyekezett felderíteni, mely szerint a chatelés közben használt jellegzetes, rövidítésekkel és sajátos átírásokkal teli nyelv használata káros hatással van a fiatalok helyesírására, szókincsére, stb.

Az órák maguk az előző félévhez hasonlóan jó hangulatban teltek, és nem bántam meg, hogy ismét Frank óráját vettem fel. Attól függetlenül, hogy az órai feladatok nagy része játékos jellegű volt, mégis úgy érzem, sokat tanultam nála, és igenis nagyon jól felkészített az évfolyam ZH-ra. (Saját kútfőből, előzetes felkészítés nélkül soha nem lettem volna képes olyan szép eredményt elérni, amit így összehoztam.) Illetve gyanítom, hogy a két félévnyi tudományos íráskészségen összeszedett tapasztalatok a házi dolgozatok megírásában is sokat segítettek. Eleinte nem tudtam mégis mire jó ez a tárgy, mostanra már kibékültem vele :D

Japán történelem 2. (BBN-JAP-252)

Teljesen elfeledkeztem a tantárgyleírásokról, elnézést minden érdeklődőtől :D A mai áldozatom a japán történelem előadás lenne, bár már előre látom, hogy nem sokat fogok tudni írni róla ^^;

Az előadásokat Szabó Balázs tanár úr tartotta. Tőle megszokott módon nagyon élvezetes órák voltak ezek, a már jól ismert humoros előadásmód sem maradt el. Elhangzott rengeteg rekeszizom-kínzó megjegyzés, amelyből egyet-kettőt sikerült lekörmölnöm a vad jegyzetelések közepette a füzetem szélére:

Ha az ember 25.000 barátjával ment el kirándulni, akkor azért biztonságban érezhette magát.

Ez fair enough volt Chousokabe Motochikának...

...a csata után meglepte magát további 3 millió kokuval.

Az időszak, amit átvettünk, az körülbelül az Edo-kor kezdetétől a japán-orosz háborúig tartott. A tervek szerint (gondolom én) tovább kellett volna talán jutnunk, lévén nem lesz több japán történelem előadás, de az élvezetes előadásmód áldozatokat követel :D (Azaz időt.) A tanár úr előszeretettel mesélt anekdotákat, vicces elméleteket, érdekességeket, stb. Ez tette olyan kellemessé az órákat annak ellenére is, hogy nagy buzgóságomban (mindent le kell jegyzetelni!) sokszor ínhüvelygyulladás-gyanúval hagytam el a termet :D

Summa summarum, aki teheti, járjon be az órákra, mert szerintem nagyon megéri.

Angol gyakorlat (BBN-ANG-106/n)

Eszembe jutott, hogy van még jó pár tantárgy, amiről nem írtam, pedig a jegyet már megkaptam belőle :D Ezek egyike az angol nyelvgyakorlat, amiről most éppen szó lesz. A kód nyilván nem mond sokat senkinek, úgyhogy konkretizálok: Christopher Ryan nyelvgyakorlatáról van szó.

Előző félévben is az ő csoportjába jártam, és azt hiszem, sok mindent elárul, hogy ebben a félévben is :D Tehát komoly ócsárlásokra ne számítsatok (khm, understatement). Tehát, nem véletlenül népszerű Christopher, és nem véletlenül volt komoly túljelentkezés az órára. Hozzátenném, hogy ez már csak azért is nagy szó, mert az egyik gyakorlat pénteken(!) volt, a másik pedig szerda délután, egy olyan időintervallumban, amiben egy kissé válogatósabb anglisztikás bizony már nem vesz fel órát. (15:45-17:15)

Azt hiszem, Christophernek és az óráinak két nagy vonzereje van, az egyik magának Christophernek a személyisége, a másik pedig a tény, hogy nem írat ZH-t, és szerintem az ilyen infó elég gyorsan terjed a diákok között :D Azt hiszem írtam már ajnározást róla, de hát ismétlés a tudás anyja: Christopher egy hihetetlenül jóindulatú, kedves, humoros, és nagyon angol ember :D A hangja és a kiejtése együtt az emberből könnyen hadd-vegyem-fel-amit-mondasz-és-hallgassam-egész-nap reakciót vált ki, ugyanis gyakorlatilag egy megtestesült Standard Southern British Englishről beszélünk, tehát A tökéletes brit akcentusról.

Jogos a kérdés, mire kapunk jegyet, ha nem írunk ZH-t? Nos, szerintem a dolog valahogy úgy működik, hogy mindenki ötösről indul, és nagyon sokat kell teperni ahhoz, hogy valaki ezt lerontsa :D Konkrétan a házi feladatok elmulasztása és a rendkívüli mennyiségű hiányzás a minimum, amit ehhez produkálni kell. (A hiányzásokból tényleg feltűnően sok kell, mert katalógus az nincs :D) Mindkettőt elég nehéz egyébként véghez vinni, ugyanis házi feladat-ügyben félév vége előtt picivel kapunk tájékoztatást, ki mivel adós még, így az ember ha akar sem tud megfeledkezni róluk :D

Na jó, térjünk át az órákra, és hogy mit lehet tanulni. Itt térnék rá az óra egyetlen hátrányára: nem ajánlom azoknak, akiknek komoly nyelvfejlesztésre van szükségük. Ha nem túl jó az angolod, és mégis szeretnél pöpec kis alapvizsgát írni, akkor valószínűleg van jobb választás is Christophernél. Félreértés ne essék, igenis vesszük a nyelvtant órákon, de mivel számonkérések nincsenek, a lustább fajta hallgató hajlamos csak becsücsülni az órákra, másfél óráig jól érezni magát és hallgatni Christophert, aztán hazamenni és elfeledkezni az egészről.

Aki a beszédkészségén szeretne fejleszteni, annak inkább tudom ajánlani ezt a gyakorlatot. Úgy vettem észre, Christopher tisztában van azzal, hogy a diákok jó része a szóbelitől fél inkább az alapvizsgát illetően, és ezen a téren van több gyakorlásra szüksége. Elvégre az írásbeli részhez otthon egyedül neki tud ülni bárki az ominózus zöld Vince könyv feladatainak, de egyedül magadra utalva nehéz a beszédkészséget fejleszteni. Épp ezért viszonylag sokat gyakoroltuk a beszédet, elég erőteljesen rágyúrtunk a konkrét vizsgahelyzetre is.

Amit még nagyon szeretek Christopherben, hogy mindenkit elfogad olyannak, amilyen, és úgy vettem észre, nagyon jó emberismerő. Aki engem ismer, az tudja, hogy órákon a csöndesnél is csöndesebb vagyok, és ha nem kérdeznek, akkor nem szólalok meg. Pont. Christopher mindezek ellenére sosem erőltette, hogy igenis dumáljak, bár valószínűleg ebben közrejátszott az is, hogy a nyelvi képességeimet elég jónak tartotta ahhoz, hogy úgy döntsön, békén hagyhat :D Első félév elején még felszólított egy hosszabb beszédet igénylő feladatnál, aztán körülbelül ennyi volt a szereplésem :) Volt olyan csoporttársam, aki velem ellentétben nehézségekkel küzdött beszéd terén, és bár ő is a csendes típusba tartozott, őt azért beszéltette Christopher :)

A házi feladatok írása az egyetlen megerőltető(?!) része a gyakorlatnak, minden órán van valami. Nem kell azonban tartani tőlük, mert szinte mindig vicces, élvezetes dolgokról van szó, aminek szívesen áll neki az ember, és persze rövidek is, általában 5-10 sort kell írni csak. Úgy vettem észre, Christopher ezekből a kis szösszenetekből nagyon sok mindent le tud szűrni, és mivel olyanok a témák, ezért általában kötetlenül írunk, így a ránk jellemző típushibák könnyen előkerülnek, és tanulhatunk belőlük.

Összességében tehát nagyon szerettem az órát, nagyon élveztem, és egy icipicit sem bántam meg, hogy Andi ajánlására (igen, már megint! :D) Christopher gyakorlatát vettem fel :)

Japanisztikai szakszeminárium 3. (BBN-JAP-305)

Igen, elérkezett a tantárgyleírások ideje! :D Úgyhogy neki is kezdenék, ha már egyszer vége a szorgalmi időszaknak, és amúgy is egész nap a gép előtt ülök. (Ez van, csak itt tudok tanulni :D)

A címben említett tárgyról lesz tehát szó, a hármas számú japanisztikai szakszemináriumról. Ez egy meglehetősen nagy létszámú gyakorlat lett végül, egyrészt mivel ezt a kódot előző félévben szinte senki nem vette fel közülünk, másodévesek közül (hogy miért, az már nem rémlik, de mintha valami olyasmi lett volna, hogy azt mondták, ezt nem szabad?), másrészt meg, mit szépítsük, Sági tanár úr mindenki kedvence :D Úgyhogy ez a két komponens együtt elég nagy népszerűséget hozott a tárgynak, összesen 24-en vettük föl (javarészt, de nem kizárólag másodévesek).

Nem nehéz talán kitalálni, a téma a nyelvészet volt. A félév során minden órán meghallgattunk 2-3-4 előadást egymástól, általában 20-25 perceseket. Mindenki félév elején választott egy nyelvészeti témát, és erről készített kis(?)előadást. A jegyet pedig ez, illetve a félév végéig leadandó házi dolgozat jelentette együttesen. A házi dolgozatnak 17-20.000 karakteresnek kellett lennie, illetve a MANYE szerkesztési útmutatóját kellett követni formázásnál.

Csak hogy példákkal érzékeltessem: hallottunk a félév során előadást a személyes névmásokról, a szamurájok nyelvéről, több nyelvjárásról, nyelvrokonítási elméletekről (magyar-japán, koreai-japán, stb.), a japán hangzókészlet kialakulásáról, a へ és a に partikula közti különbségekről, a szlengről, a jövevényszavakról, és még rengeteg minden másról. Voltak élvezetes és kevésbé élménydús előadások is, de ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy mennyire volt "előadás-kompatibilis" az adott téma.

Én személy szerint nagyon élveztem az órákat, bár ezt nyilván be lehet tudni a már sokszor említett vonzalmamnak a nyelvészet iránt :D Mindenesetre szerintem mindenki profitált az órából, főleg az előadásokból, hiszen nagyon sokféle témába nyertünk így betekintést, amivel valószínűleg csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem találkoztunk volna másképp. A házi dolgozat pedig egy kis előzetes volt a szakdolgozathoz, azt hiszem :D Bár a MANYE-féle formázásnak nem örültem különösebben, de csak azért, mert szerintem nagyon hiányos a style sheet. A másik szakszeminárium külalakja a Monumenta Nipponica stílusát kellett hogy kövesse, és az ehhez tartozó több mint 20 oldalas style sheet után nagyon elveszve éreztem magam a körülbelül 2-3 oldalas MANYE útmutatóval, gyakorlatilag több kérdést vetett fel bennem, mint amennyit megválaszolt :D De végül sikerült venni az akadályt, úgyhogy nem panaszkodom :)

Összességében nagyon élveztem az órákat, sokat tanultam belőlük, az osztályozást is teljes mértékben korrektnek tartottam, és továbbra is sajnálom erőteljesen a kis japánosokat, akiknek már nem lesz szakszemináriumuk :(

Ennyi ^^

BBN-JAP-101, BBN-JAP-102, BBN-JAP-103 × Mai japán nyelvképzés 1, 2, 3 × Modern Japanese Language Training 1, 2, 3 × Gyakorlat

Miről szól?
Japán nyelvtan, szavak és írás. A hiraganákkal kezdve a katakanákon át egészen a kanjikig, mindezt a Genki I. című könyv alapján. Előre beosztott, pontos "napirend" az egész félévre, ami csak akkor jelent problémát, ha előre nem látható szünnapot rendelnek el. Leckénként kanji teszt, négy leckénként ZH, mindezek ellenére félév végén szintfelmérő vizsga is van, amely igen nagy súllyal számít bele a gyakorlati jegybe.

Ki tartja?
Heti háromszor másfél óra, mindegyikből két alkalom (általában egymás után fél órányi különbséggel), mert nagyon sokan vagyunk. A heti három alkalomból egyet Ono-sensei, kettőt pedig Uchikawa-sensei tart. Mindketten hihetetlenül segítőkészek és jóindulatúak, szerintem legjobban az "aranyos" jelző illik rájuk, remélem ez őket nem zavarja/zavarná. :) A beosztást, az ütemtervet és általában a tantárgyat érezhetően Uchikawa-sensei tartja kézben, ami nem meglepő, hiszen ő tud magyarul, míg Ono-sensei nem igazán. Éppen ezért Ono-sensei óráin előfordul, hogy a díszes társaság - azaz mi, a szerencsétlen elsőéves hallgatók - nem nagyon értjük, mit is szeretne mondani. Ebből kifolyólag a kérdésekkel is inkább Uchikawa-senseihez érdemes fordulni. Kettejük közötti szembetűnő különbség még, hogy Ono-sensei valamivel szigorúbban javítja a teszteket, és kényes a szép írásra is - egy-egy ocsmányabb kanjiért még pontot is levon.

Milyenek az órák?
Az esetek 95%-ában nagyon jó hangulatban telnek. A Genki feladatait vesszük végig, mindenki megszólal, igazi gyakorlat. Az egyes leckék szavait még a lecke nyelvtana előtt meg kell tanulni, hogy a feladatokat érdemben el tudjuk végezni. Uchikawa-senseinek hihetetlenül aranyos rajzocska-gyűjteménye van az egyes igékhez és melléknevekhez, amelyeket felmutatva az éppen aktuális nyelvtani anyagot gyakoroljuk. A kanjikkal azonban nem foglalkozunk órán, azt otthon kell megtanulni, és a kanji tesztekről sem szólnak, hiszen a kifüggesztet féléves tervezet tartalmazza az összes számonkérés időpontját.

Milyen a vizsga?
Nem könnyű, egész féléves lelkiismeretes tanulással azonban könnyen vehető akadály. Az ún. olvasás-írás órákon vett olvasmányokat is érdemes ismerni, lefordítani, a ZH-khoz képest újdonságként szerepelt a vizsgán ilyen jellegű kérdés is. Azokat semmiképpen sem irigylem, akik minorként végzik a japánt, sőt azokat sem, akik második keleti nyelvként, mert én például igen sok időt szántam rá - bár tudjuk, hogy maximalista vagyok, és kevesebb időráfordítással is lehet sikereket elérni :D

Összességében...
Én szeretem a japán órákat, nem győzöm hangsúlyozni, a senseiek tényleg hihetetlenül jóindulatúak és kedvesek. Ono-sensei óráin gyakran elvesztem ugyan a fonalat (ezekre az órákra általában előre átnézem a nyelvtant), de mivel a Genkiben igen részletes nyelvtani leírás szerepel, és ritkán térünk el ezektől, ezért egy kis otthoni könyv-bújással kompenzálni lehet azt a bizonyos "elvesztett fonalat".

Tanácsok
Ha már megtudtátok, hogy felvettek japán szakra, legalább a hiraganákat próbáljátok megtanulni tanévkezdésig, ugyanis nagyon nagy segítség tud lenni. Az első két hétben gyakorlatilag végig is szaladtunk a kanákon (hiraganák és katakanák), ami ugyan félév végére nagyon szépen beivódott mindenkibe, és már sokkal kevésbé nyögvenyelős az olvasás, azért nagy előnyt jelent, ha nem kell az első két hetet a kanák fölött görnyedve tölteni. Sokak megriadtak ebben az első két hétben, ugyanis a szép eredményekhez (hiragana- és katakana-tesztek is vannak) elég sokat kell tanulni. Én úgy kezdtem a félévet, hogy a hiraganáknak bő felét tudtam rendesen, a katakanákból gyakorlatilag semmit, és bizony kellett kicsit szenvednem, a katakanákkal pedig inkább sokat, mint keveset... Szóval tessék hozzá látni még nyáron.
A másik tanácsom a félévi beosztás lefényképezése/leírása, megörökítése, és folyamatos figyelése - nem jó poén, ha az embert váratlanul éri egy kanji teszt.
A legfontosabb: nézzétek rendszeresen Uchikawa-sensei blogját! Félév előtt órafelvétel idején az órák előre látható időpontját kiteszi, még mielőtt ETR-be bekerülne, és ekkor érdemes panaszkodni, ha ütközés van. Valamint annak idején felhívta a figyelmünket a félév elején várható hiragana-tesztekre is. Meg úgy általában is érdemes követni amiket a tanárnő ír :) Íme a link: ¤KATT¤

BBN-JAP-141 × Japán kultúra és társadalom × Japanese culture and society × Kollokvium

Miről szól?
Hát, ez egy nagyon jó kérdés. Nem csak kultúráról és társadalomról, annyi biztos. Sőt, nagyrészt nem erről. Nem tudom, hogy egyébként "normális" keretek között mit szokott tartalmazni a leadott anyag, de idén nagy volt a káosz a tantárgy környékén, annyi biztos. Nem tudta megtartani az órákat, aki egyébként szokta, így mások "ugrottak be" helyette. Volt szó nagy vonalakban történelemről, itt-ott természetesen kultúráról és társadalomról, de magáról a japán nyelvről és sajátosságairól is. Nem tudom, miért nem a japán történelmet tanítják először (ami úgy rémlik harmadik féléves tárgy), hiszen történelmi alapok nélkül a kultúra gyakorlatilag értelmezhetetlen, így viszont sok idő elment a történelmi háttér vázolásával, és nem maradt sok idő a kultúrára és a társadalomra.

Ki tartja?
Idén két előadó tartott órákat: Szabó Balázs és Horváth Katalin. Szabó Balázs előadásai élvezetesek voltak, egy-két megszólalása kifejezetten humoros, bár érezni lehetett, hogy váratlanul érte a feladat, miszerint neki kell kezelnie a tantárggyal kapcsolatos ügyeket - nem volt túlságosan akadálymentes és olajozott a gépezet, a tematika kicsit kusza volt, és az sem volt különösebben világos, hogy mit is kér számon majd a vizsga. Horváth Katalin előadásai jellemzően tényszerűek voltak, valamint igen gyorsak, én enyhe ínhüvelygyulladást kaptam az órája után, de így sem bírtam mindent lejegyzetelni x) Mentségére mondom, hogy végül a vizsgán számon kért anyagokat precízen összerendezte, nem igényelt kutatást/jegyzetbújást, gyakorlatilag leírta nekünk mit kell megtanulni.

Milyenek az órák?
Maga a tantárgy egy minimális csalódást azért okozott, én úgy érzem, a japán kultúráról lehetett volna annál sokkal érdekesebb dolgokat is mesélni, mint amik elhangzottak az órákon - bár azok sem voltak teljesen érdektelenek. A légkör ettől függetlenül mindig jó volt, a létszámból kiindulva kissé családias is, tehát panaszra nincs ok, az előadók is jóindulatúak, közvetlenek és kedvesek voltak, de igen szívesen hallottam volna bővebben a kalligráfiáról, a gésákról vagy éppen a no színjátszásról, ahelyett, hogy csak megemlítésre kerüljön egyik-másik korszak kultúrájával kapcsolatban.

Milyen a vizsga?
Csak az szerepelt a kérdések között, amit az utolsó órán (és a kiadott lapokon) is megtalálhattunk, a javítás mégis kissé szőrös szívűre sikerült, ugyanis gyakorlatilag mindenki rosszabb jegyet kapott annál, mint amire számított. Bár lehet, hogy csak a kellemes órák és az előre kiadott kérdések miatt éreztük úgy, hogy az osztályozás is jóindulatú lesz, és pusztán mindezek mellett tűnik fel a kontraszt a javítás szigorát illetően.

Összességében...
Kíváncsi lettem volna, milyen egy megszervezett, jól működő japán kultúra és társadalom előadássorozat, de szerencsére jövőre ezt elvileg tapasztalni fogom, ugyanis Umemura-sensei ha jól tudom, nem először tartja majd a japán kultúra és társadalom 2 elnevezésű tantárgy előadásait.

Tanácsok
Nem tudom, mit tanácsolhatnék, engem minden váratlanul ért, a jegyzeteim is meglehetősen kuszák voltak, nehéz volt kiigazodni rajtuk, a vizsga nem volt nehéz, az osztályozás mégis mást mutatott... Mindenesetre örülök a négyesnek, amit a kaotikus állapotok ellenére kaptam.

BBN-XFI-101/f × Filozófiatörténet × History of Philosophy × Kollokvium

Miről szól?
Talán nem lepek meg senkit, ha azt mondom, filozófiáról :) Ezt a kurzus elsősorban keletiseknek szánták, ezért több ilyen vonatkozású filozófiával ismerkedünk meg a félév folyamán (pl. tao, szánkhja, buddhizmus). (Ettől függetlenül úgy tudom, bárki felveheti.) Minden órán egy, sürgős esetben, órák elmaradása esetén két filozófus/irányzat jellemzőit mondja el az előadó, amelyhez az E-Learning felületen megtalálható kötelező olvasmány is tartozik.

Ki tartja?
Ezt az előadást Ruzsa Ferenc professzor jegyzi, aki személyes meggyőződésem szerint egy nagyon szimpatikus ember. :) Már első órán nem egy poénos megjegyzést produkált, és ez nem volt másképp a félév további óráin sem - jellemző rá az enyhén(?) ironikus humor. Amivel vigyázni kell, az az orgánuma, mert hihetetlenül kellemes és mély hangja van, ami sajnos azzal a veszéllyel jár, hogy az ember hajlamos elbóbiskolni az előadás alatt, akármilyen kényelmetlen is a szék :D

Milyenek az órák?
Töredelmesen bevallom, nem voltam bent mindegyiken, miután rátaláltam az interneten (elvileg legálisan) fellelhető, pár évvel ezelőtti hangfelvételekre. Összehasonlítva az ideiekkel, igen nagy mértékű hasonlóságot véltem felfedezni, ezért többször is elcsábultam és hazamentem óra előtt, ahelyett, hogy ott helyben hallgattam volna végig az előadást - talán nem kövez meg senki érte, ha azt mondom, az itthon hallgatható Ruzsa-előadás sokkal könnyebben jegyzetelhető, elvégre élőben kevésbé praktikus "pauze!!" valamint "pléj!!" felkiáltásokkal megállásra illetve folytatásra késztetni a tanár urat. :D Maguk az előadások egyébként élvezetesek azok számára, akiket érdekel a téma. Engem valamelyik érdekelt, valamelyik kevésbé, éppen ezért nem élveztem mindegyiket ugyanannyira. Követhetőség szempontjából azt tudom mondani, néha elkalandozik kissé a tanár úr, és előfordult már, hogy nem tudtam hova tenni a jegyzeteim bizonyos részeit az egésznek a függvényében.

Milyen a vizsga?
Feleletválasztós, három lehetőséges. A tanár úr mellesleg teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a hallgatók nagyobb része nem mutat különösebb érdeklődést a tantárgya iránt, amit én hihetetlenül tisztelek benne - a legtöbb előadó ugyanis saját tantárgyát szentnek tekinti, és ezzel együtt természetesen az alapműveltség részének is, amelyet álmából fölkeltve is tudnia kéne minden keletisnek, sőt bölcsésznek, sőt úgy általában az emberiségnek. Ruzsa tanár úr ezzel szemben tisztában van azzal, hogy a feleletválasztós kérdések sokakat csábítanak a C-C-C-C megoldásra, esetleg a hasból random betűkarikázásra. A vizsgáról, a kérdések jellegéről és a személyes tanulási módszeremről bővebben a Filozófiatörténet - a vizsga után c. bejegyzésben olvashattok. A követelményekről annyit, hogy a kötelezők elolvasása nélkül nehézkesen lehet jó eredményt produkálni, tehát az előadás önmagában nem elég. Ellenben az E-Learning felületen több gondolkodóhoz/irányzathoz is tartozik segédlet, amely rendszerint rövidebb és emészthetőbb az eredeti szövegnél, bár elolvasása nem feltétlenül helyettesítheti 100%-ban az eredeti szövegét.

Összességében...
Számomra kellemes csalódás volt, mert a tantárgy nevében szereplő "történet" szócska után arra számítottam, hogy filozófusok életrajzát, születési dátumait stb. kell majd magolnom, ezzel szemben egy kellemes "azért-tudd-mi-merre-hány-kiló" jellegű tudást sikerült összeszednem a félév során szóba került filozófiákkal kapcsolatban. A taot még meg is szerettem, mármint magát a művet, de aki ismer, tudja, hogy gyenge pontom minden, ami rímbe van szedve :)

Tanácsok
A kötelező olvasmányok mennyisége összességében nem csekély, úgyhogy nem érdemes a vizsga előtti utolsó két napra hagyni az olvasgatást. A vizsgaeredményben természetesen nagy szerepet játszik a szerencse, mint általában a feleletválasztós teszteknél, de aki szép jegyet szeretne, ne bízza magát a szerencsére. Egyik-másik szöveg igen nehezen érthető és hihetetlenül kacifántos, ezek esetében nagyon erősen ajánlom az előadás látogatását/meghallgatását, mert sok mindent tisztábban lehet látni utána. Ellenben például a tao-hoz gyakorlatilag fölösleges az előadás, hiszen tulajdonképpen elkezdett idézetek befejezéséről van szó ebben a témakörben.

BBN-FLN-101 × Bevezetés a nyelvtudományba × Introduction to Linguistics × Kollokvium

Miről szól?
Meghökkentő módon a nyelvtudományról. :D Betekintést ad a nyelvészet egyes szintjeibe, melyik mivel foglalkozik elsősorban; ír a nyelvről általában, a nyelvről az agy függvényében (hogyan is születik meg vajon, egyes agysérülések következményei a nyelv tekintetében, stb.), és külön fejezetet szán a számítógép és a nyelv különös kapcsolatára is, jobban mondva áttekintő leírást ad arról a küzdelemről, amit a számítógépes programok fejlesztői folytatnak a rendelkezésre álló korlátozott eszközökkel - egy csodálatosan bonyolult, összetett és utánozhatatlan rendszer, a nyelv "ellen".

Ki tartja?
A tantárgy több kóddal is meg van hirdetve, én Nádasdy Ádám professzor előadásain vettem részt, legnagyobb örömömre. Aki követi a blogot, úgyis tudja, hogy szabályszerűen nyelvtudomány-buzi vagyok, ezért nem is fárasztom a kedves olvasóközönséget rajongásom válogatott kinyilvánításaival, inkább figyelmeztetek mindenkit, hogy bizony elfogult vagyok - ez alkalommal pozitív irányban. Nádasdy tanár úr órái utánozhatatlanok, ha valaki odafigyel, minden gond nélkül megértheti a mondanivalót - elég hozzá a legalapvetőbb fogalmak ismerete, amit az emberbe általános iskolában és gimnáziumban jó esetben tisztességesen belevertek. A szemléletes példák, a könnyen követhető előadásmód és a nem ritkán betűzdelt szellemesen poénos megszólalások mind nagyon élvezetessé teszik az órákat. Ahogy már korábban írtam, nekem hiányozni fognak :)

Milyenek az órák?
Lehet, hogy ezt a két pontot nem kellene külön szednem (az előzőt és a jelenlegit), ugyanis az előadó személye nagyban befolyásolja az órák légkörét. Amit hozzá tudnék még fűzni, hogy a szervezés, az órák menete, tematikája mind arra utalnak, hogy hihetetlenül tapasztalt, jól bevált rendszerrel van dolgunk. A másfél órás előadás két körülbelül háromnegyed órás részre oszlik, a kettő között öt percnyi szünettel. Mivel az ETR-ben meghirdetett időponthoz képest öt perccel később kezdődik az óra, ez a szünet öt percével együtt tíz perces "csúszást" eredményez, tehát az óra 10:05-től 11:40-ig tart a gyakorlatban. Ezt a módszert még egyetlen más előadásnál sem láttam, és számomra nagyon kellemes csalódás volt - az az öt perces szünet első hangzásra nem túl sok, de mégis úgy vettem észre, sokkal könnyebb így odafigyelni, egy kis felüdülés után.

Milyen a vizsga?
Feleletválasztós és beírós. (Bővebben: Bevezetés a nyelvtudományba - a vizsga után c. bejegyzés) Nem mondanám különösebben könnyűnek, de kimondottan nehéznek sem - ehhez is kéretik hozzávetni az elvetemült rajongásomat. A vizsgáról szóló bejegyzésben elég részletesen tárgyaltam mindent, amit itt is hozzáfűznék, az a látványos szervezettség, az olajozott gépezet. Az angolszász politikai kultúra vizsga lebonyolításával szemben igencsak szembeötlő volt a különbség, ugyanis mindkét vizsga esetében fennállt ugyanaz a probléma: a vizsgáztató tanár nem szívlelte a puskázást, egymásról lesegetést, ezért nem elégedett meg az egy szék - egy diák ülésrenddel. Míg az angolszász vizsga emiatt teljes káoszba fulladt és vagy háromnegyed órát csúszott, addig a nyelvtudomány vizsga hihetetlenül korrektül kezelte a problémát - előre kinyomtatott lista alapján, névsor szerint beosztva az egyes hallgatók külön termekbe kerültek. Én a Gólyavárban maradtam, erről tudok részletesen beszámolni, az ülésrend pedig termen belül is hihetetlen olajozottan volt kialakítva - minden negyedik székre egy ember, minden második sorban ül csak ember, konkrétan tudtunkra adva, melyikek ezek a sorok. Lesésre így nem igazán volt lehetőség szemtengelyferdülés veszélye nélkül.

Összességében...
Imádtam, de ez most tényleg szubjektív :) Nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, sajnálom :D

Tanácsok
Szerezzetek be annyi múlt évekből származó feladatlapot, amennyit csak tudtok, komoly támpontot jelent ugyanis azzal kapcsolatban, hogy mit is kell megtanulni a könyvből. Valamint erre a tantárgyra is áll az, hogy a kötelező olvasmánynak érdemes idejekorán nekilátni, mert egyszerre húzós lehet, könnyen megfekszi az ember gyomrát. (Én három nap alatt rágtam át magam rajta, a vizsgáról szóló bejegyzésben említett módszerrel, és bizony még az én mániákus és nyelvtudomány-szerető gyomromat is megfeküdte kissé.) Ezen kívül javaslom mindenkinek az előadások látogatását (már ha lehetséges és nincs ütközés), mert ugyan nem fed le minden témát ami a könyvben szerepel, de amit lefed, azt nagyságrendekkel könnyebb utána megérteni a könyvet olvasva. Még egy megjegyzés: jegybeíratásra személyesen tessék elfáradni, Nádasdy tanár úr ezt a tisztelet kimutatásának egy módjaként kezeli.

BBN-FLI-101/a × Az irodalomtudomány alapjai × Introduction to Literature × Kollokvium

Miről szól?
A név gyakorlatilag mindent elárul. Az irodalom fejlődése, irányzatai, ágazatai, beleértve a retorikát és a drámát is. Ki mikor hogyan állt hozzá, mit talált ki, hogyan vélekedett. Irodalomról, művekről, a születésükről, befogadásukról, olvasóról és íróról, drámáról és színházról.

Ki tartja?
A tantárgyat Orosz Magdolna Éva jegyzi. Bevallom töredelmesen, egyetlen órán jelentem meg a félév folyamán, a legelsőn. Miután kapásból azzal kezdte a tanárnő, hogy az előadásokon nem muszáj megjelenni, az éppen picit ütköző japán gyakorlatomra hivatkozva lemondtam a további látogatásról. :) Megmondom őszintén, amennyit hallottam az előadásból, nekem kicsit unalmasnak tűnt - de! Ennek több oka is van: elsőként, hogy egyáltalán nem érdekel a téma. Szeretek olvasni, aki ismer, tudja, hogy számtalan könyvet kiolvastam már, amióta csak ismerem a betűket :D De ez az erőltetett belemagyarázás, amit irodalomtudománynak neveznek, tőlem nagyon távol áll. Másodjára pedig a véleményem egyáltalán nem lehet mérvadó, hiszen mindössze egy órán jelentem meg. Éppen ezért nem is kívánok további szót vesztegetni a témára, hiszen nincsen túl sok tapasztalatom.

Milyenek az órák?
Lásd fentebb :)

Milyen a vizsga?
Ha ez a kérdés egyet jelent azzal, hogy "milyen az értékelés?", akkor két szóban tudom legtömörebben megfogalmazni a véleményemet: fogalmam sincs. Olvastam társalgásokat a tárggyal, készüléssel és jegyekkel kapcsolatban, és olyan emberek, akik ugyanannyit, ugyanúgy készültek és ugyanannyit tudtak, kaptak kettestől négyesig mindent. Terjengenek pletykák a szokásos módszerekről (amelyik leesik az asztalról, meghúzzák, amelyik fent marad, átmegy, és társai), de én vagyok annyira naiv, hogy úgy vélem, nem erről van szó. Tény, hogy hihetetlenül hamar kijavították a dolgozatot, annak ellenére, hogy javarészt kifejtős kérdések voltak (lásd: Az irodalomtudomány alapjai - a vizsga után c. bejegyzés). Én személy szerint úgy érzem, minden hasonlítgatás nélkül, hogy a jegyem megfelel a tudásomnak. (Négyest kaptam, ha valaki nem emlékezne.) Ha ehhez hozzáveszem, hogy mások nálam sokkal kevesebbet készültek, mégis ötöst kaptak, természetesen nem vagyok elégedett, de az ilyen hozzáállással nem sokra megyek.

Összességében...
Nem szeretnék elriasztani senkit azzal, hogy leírom, számomra mennyire kínszenvedés volt tanulni erre a vizsgára, mert mint említettem, tőlem nagyon távol áll ez a tudomány. Ha könyveket kell olvasni és értelmezni, az még elmegy, de hogy az értelmezésről tanuljak csak úgy, az már kicsit erőltetettnek tűnik számomra - attól függetlenül, hogy bölcsész karon nyilván az alapműveltség részét képezi. Tehát nekem nem feküdt a tantárgy, de másoknak ettől még tetszhet.

Tanácsok
Nyílt leszek és őszinte: aki tutira akar menni, és mindenképp jó jegyet akar, ne csak a rövidítést tanulja meg. Mert az nem elég. Aki hajlandó kockáztatni, az tanulja meg azt - úgy is lehet ötöst kapni, csak szerencse is kell hozzá. Én nem vagyok az a fajta, aki a mázlira bízza a jegyeit, úgyhogy nem elégedtem meg a rövidítéssel - elolvastam és kijegyzeteltem a könyvet, ami fel volt adva. Így kaptam négyest. (Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a könyvvel kapcsolatban felhozott igék egyike sem a "tanulni". Ezt okolom az egy jegy "levonásért" :D) Érdemes elkezdeni év közben barátkozni a szöveggel, mert egyszerre az egész elég tömény.

BBN-AME-121 × Angolszász politikai kultúra × The British and American Political Systems × Kollokvium

Author's Note: Pont idén volt tanárváltás, ezért a tapasztalataim valószínűleg nagyban eltérnek a tavalyi, és az előtti vizsgázókétól. Hogy jövőre ki fogja tartani az előadásokat, nem tudom.

Miről szól?
Elsősorban az amerikai és a Nagy-Britanniában működő politikai rendszerről (nagyobb hangsúlyt fektetve az amerikaira, legalábbis tapasztalataim szerint). Az állam felépítése, a hatalmi ágak rendszere, a választások menete, egy-két fontosabb múltbéli fordulópont (politikai szempontból), de alapvetően a jelen és a közelmúlt eseményeire koncentrál. Nem árt, ha az embernek van egy minimális történelmi tájékozottsága, egyfajta "keret", amibe például beillesztheti az egyes nagy politikai személyiségeket, eseményeket, háborúkat, stb. Viszonylag nagy hangsúlyt kap a jogi oldal, jellegzetes és meghatározó bírósági ügyekre például külön órát szán a tanterv.

Ki tartja?
Az előadásokat Fodor Júlia Réka jegyzi. Az órái hihetetlenül izgalmasak, rávilágít a legellentmondásosabb, legironikusabb, legkülönösebb momentumaira a történelemnek, a választási rendszernek, általában az angolszász politikának. Meg kell azonban említenem, hogy a handoutok kezelése, a diákokkal való kapcsolattartás, az időpontok betartása nem tartozik a tanárnő erősségei közé. A megtanulandó anyagokat olyan mértékű késéssel bocsátotta a hallgatók rendelkezésére, hogy jómagam át is jelentkeztem a későbbi vizsgaidőpontra, ugyanis az elsőre nem lett volna időm tanulni. A kapcsolattartás kifejezetten nehézkes volt vele, nagyon ritkán válaszolt a neki küldött e-mailekre. A vizsgák lebonyolítása esetében is tapasztalatlanságról tett tanúbizonyságot. (Ld.: Angolszász politikai kultúra - a vizsga után c. bejegyzés)

Milyenek az órák?
Általában egy-két perces késéssel érkezett a tanárnő az órákra, de - számomra - ez nem volt zavaró. Az órák angolul zajlanak, ezért kitérek erre is: a tanárnő beszéde tökéletesen érthető, hanglejtése és hangsúlya egyáltalán nem unalmas, könnyű rá odafigyelni, élvezetesen ad elő. Néhol személyes példákkal is illusztrálta az óra egyes mozzanatait. Mint említettem, gyakran tért ki különös, ellentmondásos momentumokra a tantárgy keretein belül, sőt még "tárgyi bizonyítékot" is körüladott - egy szavazószelvényt az amerikai államok egyikéből. Többször is néztünk videót órák alatt, bár kezdetben a projektor beüzemelése gyakran gondot okozott, félév végére már egész zökkenőmentesen zajlott az ilyesmi. Én személy szerint nagyon élveztem az előadásokat.

Milyen a vizsga?
Nehéz. Nem akarok hazudni, tényleg az. :) Sokat kell tanulni, ennyi a dolog nyitja. A 10 óra 10 handoutja az én formátumomban (nyomtatóbarát verzió kis sorközökkel, kis képekkel, kevés kemeléssel) 70 oldalra rúgott összesen, eredeti formátumában 80-85 körül mozoghat. Talán barátságosabban hangzik, mint egy 400 oldalas könyv benyalása, de bizony ezt a 70 oldalt elölről-hátulról tudni kell. Emellett 21 darab videó linkjét is beszúrta a tanárnő a handoutokba, amelyeket meg kellett nézni, és úgymond "meg kellett tanulni". A vizsga nehézségei közé tartozott az is, hogy a legváratlanabb apróságokra is rákérdezett. Mindezek ellenére tartom az álláspontomat, miszerint megfelelő időráfordítással és energiabefektetéssel az ötös megszerezhető.

Összességében...
Az előadások nagyon élvezetesek voltak, a készülés viszont maga volt a pokol. Érdekes apróságok halmaza, amit nagyon szívesen végighallgat az ember előadáson, de megtanulni már annyira nem leányálom. A handoutok kezelése, a hallgatókkal való kapcsolattartás és a vizsga lebonyolítása miatt azt kell mondanom, a tanárnő valószínűleg tapasztalatlansága miatt nem nagyon tudta kézben tartani a dolgokat. Nekem úgy tűnt, nincsen tisztában a saját korlátaival és teljesítőképességével. Olyan ígéreteket tett, amelyeket utólag nem tudott betartani, olyan mennyiségű feladatot adott a vizsgán, amit időre nem tudott kijavítani. Remélhetőleg következő alkalommal, a fiatalabb nemzedék idejére már belejön.

Tanácsok
Az előadásokra bejárni nem feltétlenül muszáj, a vizsga megoldható e nélkül is - bár volt egy-két kérdés, amelyre a válasz csak órán hangzott el, egy jegyet szerintem nem ronthat, ha valaki csak ezeket nem tudja. A handoutokról érdemes mindent megtanulni, ami pedig nagyon nem megy az ember fejébe, azt az engedélyezett cheat sheet-re tanácsos ráírni. 8,5×8,5 cm, életet menthet, ha az ember tudja, mit írjon rá.