Tartozom nektek jó pár tantárgyleírással, többek között a Papp Melinda-féle szakszemináriuméval is, úgyhogy most ez következik :) Magukat a szakszemináriumokat már istenítettem egy korábbi bejegyzésemben, de most egy kicsit mélységeiben is szeretném bemutatni ezt a gyakorlatot, és hogy mivel töltöttük a félévet.
A Sági Attila-féle szakszemináriumhoz képest ez egy kis létszámú gyakorlat volt, ha jól rémlik 7 fő járt be az órákra. Ennek megfelelően a tanárnő szobájában gyűltünk össze csütörtökönként, bár eredetileg egy kisebb tanterembe voltunk kiírva, a félév elején kiderült, hogy Uchikawa tanárnő egyik órája fél órás csúszással ugyanebbe a terembe került kiírásra... (Nem tudom, ki intézi az ilyesmit, de egészen bámulatos szerintem, hogy egy ekkora tanszéken is ütközések vannak :D Persze fogalmam sincs, mennyire bonyolult feladat az ilyesmit koordinálni és adminisztrálni, úgyhogy inkább csendben maradok.) Az órák tehát meglehetősen családias hangulatban teltek, néha beszélgetésbe torkolltak, én nagyon jól éreztem magam minden alkalommal.
Alapvetően társadalmi jellegű kérdésekkel foglalkoztunk, az órák pedig két részből álltak: egyrészt majdnem mindig volt valaki, aki előadást tartott egy előre megbeszélt témával kapcsolatban (volt szó kisebbségekről, a keresztény vallásról, de természetgyógyászatról és sintó ünnepekről is), valamint minden órára kaptunk egy-egy hosszabb, angol nyelvű cikket olvasásra-feldolgozásra. Olvastunk a vallások helyzetéről, a japánok szabadidős tevékenységeiről, stb. A kiselőadások után (átlagosan fél-háromnegyed órásak voltak) ezekről beszélgettünk, mindenki elmondta, mi ragadt meg benne igazán, majd a tanárnő temérdek további érdekességet fűzött a témához.
Csak ismételni tudom magam, és újra leírni, amit a szakszemináriumokkal kapcsolatban már említettem: szerintem hihetetlenül hasznos óra. Főleg az olyanoknak, mint én, akik érdeklődnek a hasonló témák iránt, de maguktól egyszerűen lusták nekiülni és elolvasni egy 20-25 oldalas szakcikket. Így, hogy "rá voltam kényszerítve", gond nélkül átrágtam magam minden, és még élveztem is, de persze magamtól nem álltam volna neki egyiknek sem. (A lustaság nagy úr.) Látókör-tágításnak egyszerűen tökéletesek ezek a szakszemináriumok, de már elég ódát zengtem róluk.
A számonkérés a tervek szerint eredetileg egy ZH formájában történt volna, amely a félév során kiadott és elolvasott cikkek tartalmát kérte volna számon, de ez idővel megváltozott, és végül házi dolgozatot kellett beadnunk az előadásunk témájában. 2500 szó volt az elvárt terjedelem, valamint a Monumenta Nipponica formázási útmutatóját kellett követni. Be kell vallanom, egyszerre élveztem és frusztrált a formázás folyamata - szeretek pepecselni az ilyesmivel, de a versenyhelyzet, hogy jegyre ment a dolog, már sokkal kevésbé tetszett. Én a nihonjinronról tartottam előadást és írtam beadandót, azóta is szívesen olvasok a témáról, mert nagyon érdekesnek tartom :)
Összességében tehát nagyon tetszett az óra, és egyáltalán nem bántam meg, hogy fölvettem :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Akkor én most veszem a bátorságot és megkérdezem, hogy mi az a nihonjonron? :)
Elnézést, ezt kifelejtettem a bejegyzésből :D Azt hiszem az lesz a legkönnyebb, ha bemásolom a házi dolgozatom első bekezdését :D
"A nihonjinron szó magyarra fordítva annyit tesz, „elméletek, értekezések a japán emberekről”, de gyakran emlegetik nihonron, nihon shakairon illetve nihon bunkaron formában is. A kifejezés mögöttes tartalma azonban a szó szerint vett fordításnál lényegesen összetettebb. A valódi jelentés egyik meghatározása szerint nihonjinronnak nevezünk minden publikációt, amely kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a japán nemzetiségű emberek egyediségének és a japán nép kivételes jellegzetességeinek, és mindezt a kultúra sajátos vonásain keresztül mutatja be."
Röviden és leegyszerűsítve tehát a japánoknak arról a meggyőződéséről van szó, amely szerint ők egyediek és különlegesek a világ többi részéhez képest :D
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^