Szabad kreditek - avagy a "mi a fenét vegyek még fel?" kérdéskör

Mindenki, aki közelebbről ismerkedett már tanegységlistával, tudhatja, hogy vannak úgynevezett "szabad kreditek". Az összes, hat év alatt teljesítendő kreditek száma 180, ebből 120 a főszak, 50 a minor, és még a bölcsész is láthatja, hogy marad 10, ez pedig a szabadsáv. Ennek a tíz kreditnek az a lényege, hogy bármilyen BA-s órát felvehetünk és elvégezhetünk 10 kredit értékben, amennyiben az órának nincsenek előfeltételei, vagy ha vannak, akkor már teljesítettük őket. Ez pedig azt jelenti, hogy más karok által hirdetett órákat is elvégezhetünk, nem muszáj a bölcsészkar csodálatos berkein belül maradnunk. Ebben a bejegyzésben igyekszem összeszedni pár jótanácsot az üggyel kapcsolatban.

1. Captain Obvious - Főszakos órák
A legtöbb szak nem csak 120 kreditnyi órát hirdet. Ha van olyan része a tanegységlistádnak, amelyben szerepel, hogy "X kredit értékben" kell elvégezni tárgyakat a listáról, az azt jelenti, hogy nem kell az összeset. Legalábbis nem kötelező - de szabad kreditnek elszámolhatja az ember. További főszakos órákat tehát, amelyeket a 120 kreditünkön felül végzünk el, nyugodtan bevehetünk a játszmába. Ez a legkönnyebb út, ami létezik, mert jó eséllyel előfeltételekkel nem lesz problémánk, és mivel a saját tanszékünk hirdeti az órákat, talán a tanárok neve sem lesz ismeretlen, és kisebb az esélye, hogy jól mellényúlunk. Ráadásul ezek az órák biztosan témába vágnak, és illeszkedni fognak a szakirányunkhoz :D

2. Captain Just-as-Obvious - Minoros órák
Azt hiszem ezek után senkit nem lep meg, hogy a másodszakunk, azaz a minor órái közül is válogathatunk. Az alapvetően elvégzendő 50 krediten felül felvehetünk nyugodtan más órákat is, amennyiben a feltételeknek eleget teszünk. Persze nem árt főszakosokkal konzultálni, mit érdemes szabad kreditnek felvenni, hiszen ha már rá van bízva az emberre a választás, miért pécézne ki egy teljesíthetetlenül nehéz órát? Különösen kedvező ez a lehetőség azok számára, akik "nagy" szakot választottak minornak - gondolok itt többek között az anglisztikára. Sokkal nagyobb a választék, és talán a segítőkész diáktársak száma is magasabb :)

3. Magic Trick 1 - BBV kód
Ha semmiképp sem akarjuk tovább fárasztani magunkat se a főszakunk, se a minorunk tanegységeivel a kötelező kreditszámon felül, kijátszhatjuk az egyik ütőkártyánkat, ez pedig a BBV kód. Az ETR-ben ugyanis jó pár tantárgyat meghirdetnek ezzel a kóddal, ezek az ún. közismereti tanegységek. Nem kell szépíteni a dolgon, ezek az órák azért kerülnek meghirdetésre, hogy szabad kreditnek nyugodtan felvehessék őket a diákok. Persze itt sem árt nézni a követelményeket, mert van olyan óra is elrejtve ezek között, amely például meghatározott nyelvtudást igényel. (No meg tobzódik ezek között nem kevés EC kódú is, amelyek az Eötvös Collegium hallgatóinak vannak hirdetve.)

4. Magic Trick 2 - VKN kód
A BBV-vel egyenértékű adu a VKN. Ugyanúgy nagyrészt közismereti tanegységeket hirdetnek meg ezen a kódon, de itt is érdemes figyelni a követelményekre. VKN-es kódon fut többek között a nagy népszerűségnek örvendő Szexuálpszichológia 1. és Szexuálpszichológia 2. is, nagyon sokan választják ezeket az órákat a szabad kredites tárgyaik közé.

5. Volunteer! - Pszichológiai kísérletek
Erről ugyan se első- se másodkézből nincsen információm, de eddig minden félévben láttam "Pszichológiai kísérlet részvétel" című órát. A helyszín és az időpont mindig megbeszélés szerint alakul, így talán egy húzósabb órarend mellé is megfelelő lehet ez az óra. Érdemes gyakran utánanézni, hirdettek-e már, mert viszonylag hamar betelnek a helyek - az óra, amire nem kell tanulni, azt hiszem érthető módon népszerű :D (Általában VKN-kódon hirdetik ezeket egyébként.)

6. To Teach or not to Teach - TANB kód
El is felejtettem írni, hogy aki tanári MA-ra készül, annak bizony ez a 10 kredit nem szabadon választható, ugyanis az ún. "pepszi" (vagy kevésbé humoros módon "ped-pszi"), azaz pedagógia-pszichológia tárgyakat kell elvégeznie. Ez a TANB kódú órákat jelenti. De természetesen az is vehet fel ilyen tárgyat, aki nem készül tanárnak, hiszen miért ne? Egyikről-másikról jókat hallani, érdemes körbekérdezni tapasztaltabb diáktársak között.

7. Move It! - Testnevelés órák
A mozgékonyabb bölcsészpalánták lecsaphatnak a VTN kódon futó testnevelés órákra is, de akárcsak a pszichológiai kísérleteknél, itt is érdemes iparkodni, mert hamar betelnek a helyek! Az általános testnevelés óráknak egyébként minimális anyagi vonzata is van, illetve érdemes figyelembe venni, hogy ezek csak egy kreditet érnek. A kurzusfelvételnél az "Általános testnevelés" elé pöttyöt téve kereshetünk rá legkönnyebben ezekre az órákra.

8. Moar Languages! - Nyelvórák
Az egyes nyelvi szakok gyakorlatai ugyan külsősként nem igazán látogathatók (például a mi japános gyakorlatainkról mindenkit kipenderítenek, aki nem főszakos vagy minoros, de ez amennyire tudom, mindenhol így van), viszont van lehetőség fizetős nyelvórákra járni. A NYA kódon hirdetett órák között igen nagy a választék, az egyes nyelveknél szintek közül is válogathatunk, illetve eldönthetjük, heti 1 vagy 2 órában szeretnénk-e tanulni az adott nyelvet. Ez előbbi 19.000, utóbbi 38.000 forintba kerül, ami elsőre soknak tűnhet, de ha belegondolunk, még mindig jobban járunk így, mint egy nyelviskolával. A kurzusfelvételnél az "Általános nyelvi képzés" elé pöttyöt téve kereshetünk rá legkönnyebben ezekre az órákra.
Hajaj :D Rájöttem, hogy a fizetős nyelvórák nem érnek kreditet o.O Elnézést a félrevezetésért! >.<

9. Just Pick One - Ami megtetszik
Ezen felül nehéz tanácsot adni. Megteheted, hogy egyszerűen kigondolod, mi érdekel, és rákeresel egy-egy kulcsszóra, hátha van olyan kurzus, ami megtetszik. Ha van kedvenc tanárod, az ő nevére is rákereshetsz, így biztos nem ér meglepetés az oktatóval kapcsolatban :D Ha pedig van egy nagy lyukad két óra között valamelyik nap, akár időpontra is szűkíthetsz. Ne feledd: nem csak a saját karod által hirdetett órákban gondolkozhatsz! De érdemes belekalkulálni, hogy más karoknak az épülete is máshol van, így nem árt tudni, mennyi idő alatt érsz át az egyik kampuszról a másikra.

10. Socialize! - Kérdezz meg másokat :D
Kiáltsd bele a nagyvilágba, hogy ajánljanak neked órákat az emberek, vagy éppen faggass ki mindenkit egyesével, ki mit vett fel. Én így hallottam annak idején a Tolkien-kurzusról és a Wikipédia szócikkírás óráról is, és egyiket sem bántam meg, hogy felvettem :D A szájhagyomány útján terjedő órák általában tényleg jók és/vagy könnyűek, úgyhogy hajrá! :)

Remélem tudtam segíteni, és még inkább remélem, hogy a rendkívül kreatív címecskéim sem maradnak észrevétlenek. (Ez fontos. Az egóm szempontjából.)

Használati a tanegységlistához

Emlékszem, amikor életemben először megnyitottam a japán szak tanegységlistáját, az ominózus Word dokumentumot. Nézegettem másfél percig, aztán azzal a lendülettel be is zártam az egészet a fenébe, mert egyszerűen nem tudtam kiigazodni rajta. Persze kis időráfordítással könnyen kisilabizálható, mi mit jelent, de talán nem teszek rosszat azzal, ha egy gyors mi-micsoda bejegyzést rittyentek a dologról :D

Példának a saját tanegységlistámat, azaz a 2011 előtt felvettek japán szakos listáját fogom használni. (Baloldalt a Tanegységlisták menüben megtaláljátok egyébként, csak rá kell kattintani.) A dokumentumnak az első része összefüggő szöveg, ehhez nem is fűznék kommentárt, mert felesleges :D A dolog vidám része a "Tanegységlista" résznél kezdődik - mily meglepő :D

Az egyik legfontosabb rész

A fejlécet kéretik memorizálni, vagy elérhető közelségbe tenni - szerintem a tanegységlistát az teszi kibogozhatatlanná, hogy csak az elején tüntetik fel, melyik oszlop mire is utal. A szakavatott szemek már nyilván hozzá vannak szokva, melyik a félév és melyik a kredit, de első körben annyira nem egyértelmű a dolog.

A tartalmat illetően: a Kód az egyik legfontosabb része a tanegységlistának. Minden tárgynak saját kódja van, ez alapján kezeli őket például az ETR. (De jó, már most tudom, hogy ez a bejegyzés novembertől elavult lesz, amint váltunk Neptunra :D) Az ugyanolyan kódon meghirdetett órák az ETR szemszögéből ugyanannak a tanegységnek számítanak, így mindegy, melyiket végzi el a hallgató. (Mert ugye gyakorlatok esetén sokszor több tárgy is van hirdetve ugyanazzal a kóddal, csak például számokkal vagy betűjelekkel vannak megkülönböztetve egymástól, pl.: BBN-PLD-001/a és BBN-PLD-001/b.)

Ezen felül természetesen van, hogy előírják, pontosan melyik kódon végezze az ember az órát - például nekünk anno megmondták, hogy a művészettörténet órát Mecsi tanárnőnél vegyük fel. A kód egyébként a leggyorsabb és legegyszerűbb módszer arra, hogy ETR-ben a Kurzusfelvétel menüpontban megtaláljuk a szükséges tárgyakat. Még valami: a "BBN" nem véletlenül van ott a fejlécben, csak olyan órát vegyetek fel, ami ezzel kezdődik. A BBI a külföldi hallgatóknak van. (Mondjuk amennyire tudom a BBV szabad préda, közismereti tanegységeket hirdetnek meg vele általában, ami a szabad kreditekre jó.)

A Tanegység oszlopot talán nem kell magyaráznom - ezen a néven fut az óra, jobb esetben ebből a rubrikából le lehet szűrni, mi is lesz az óra témája. (De persze bölcsészek vagyunk, így nem árt, ha belátjuk, sajnos nem mindig megyünk sokra a névvel.)

A Félév oszlopban (egy hat féléves BA képzés esetén) mindig egy számot találunk 1-től 6-ig, ez pedig arra utal, hogy ideális esetben(!) hányadik félévben kell elvégezni a tárgyat. Hozzá kell tenni, ez nem szentírás, tehát ha nem követi az ember pontról pontra, nem feltétlenül lesz probléma belőle később - azt, hogy mennyire lehet variálni, az utolsó oszlop határozza meg, amire mindjárt rátérek.

Értékelés: itt leggyakrabban K vagy G betű szerepel. A K a "kollokvium" szó rövidítése, ami azt jelenti, hogy az óra előadás, amiből félév végén vizsga lesz, és így dől el az érdemjegyed. A G a "gyakorlat" rövidítése, ez pedig arra utal, hogy - szerencsés esetben - kis létszámú óráról van szó, ami aktív részvételt és folyamatos közreműködést igényel, így az egész féléves munkára (ZH-kra, stb.) kapja a hallgató a jegyet. DE (mindig van egy de), ez sem szentírás. Jártam már gyakorlatként meghirdetett előadásra, és vizsgáztam már gyakorlatból félév végén. A felsőbb évesek segítsége ilyen tekintetben aranyat ér :) (Szerepelhet D és Z is ebben az oszlopban, de az záródolgozat illetve záróvizsga, ne foglalkozzunk vele most :D)

Köt. vál.: Na ez aztán nem mond sokat. Igazából ezzel az oszloppal nem érdemes foglalkozni, sokkal többet mond ugyanis az egyes tantárgykupacok, nagyobbacska táblázatok fölé biggyesztett utasítás, például hogy "két tárgy választandó", vagy "az egyik választandó". Mindenesetre a "k" kötelezőt jelent, a "kv" kötelezően választhatót, a "v" pedig választhatót. De tényleg megéri inkább a mondatba foglalt utasításokat böngészni, többre megy vele az ember :)

Na, az Óraszám egy olyan oszlop, amit én még sosem böngésztem :D Ettől függetlenül nem nehéz kisilabizálni ^^ A leggyakoribb számok a 30 (heti másfél óra), illetve a 60 (heti kétszer másfél óra), de előfordul 15 is (heti háromnegyed óra). Persze hogy ez hogyan kerül elosztásra hétről hétre, az nincs meghatározva, a zárójeles megjegyzéseim a legáltalánosabb lehetőségeket mutatják. A 30 óra jelentheti azt is, hogy kéthetente van csak óra, de akkor 3 órán át. (Ilyenek például a filmnézős órák.)

Ó, azok a Kreditek. A felsőoktatás mértékegysége. Minél több kreditet ér az óra, annál jobb! És annál gyanúsabb :D Normál esetben a magas óraszámú tárgyak sok kreditet érnek, de persze ez sincs kőbe vésve. Nekünk összesen 180 kreditnyi tárgyat kell elvégeznünk 3 év alatt, ebből 120 az alapszak, 50 a minor, 10 pedig szabadon választható. (Ez utóbbi keretében lehet például elvégezni a ped-pszi tárgyakat, amelyek a tanári MA feltételei.)

Az Előfeltétel a mumus. Ha úgy érzed, sok a kötelező tárgy, és hanyagolnál egy-kettőt, hogy majd következő félévben, vagy utána elvégzed, ezt az oszlopot erőteljesen böngészni kell. Sőt akkor is, ha buzgó szorgalmadban esetleg korábban vennél fel tárgyakat az előírtnál. Vannak ugyanis tárgyak, amelyek egymásra épülnek - és nem csak arra gondolok, hogy Levitáció 1. meg Levitáció 2. Néha olyan órák is ilyen viszonyban vannak egymással, amiről nem is gondolná az ember. Nézd meg tehát, melyik óra kódja szerepel ebben az oszlopban, mert azt még előtte kell elvégezned. Ha zárójelben van a kód, az "gyenge előfeltételt" jelent, azaz vagy előtte kell elvégezni, vagy ugyanabban a félévben. (Ha nincs zárójel, azt "erős feltétel"-nek hívják, azaz mindenképp egy előző félévben kell elvégezni a tárgyat.) Vannak előfeltétel-láncok - ilyenek például a nyelvgyakorlatok japánon. Hat félévnyi óra láncba van fűzve, tehát ha egyszer nem veszed föl, vagy megbuksz, akkor csúszol az egész egyetemmel egy évet. Érdemes odafigyelni :)

A fejléc alatt tehát (amit igen "szűkszavúan" elmagyaráztam) ott sorakoznak az elvégzendő tárgyak, kisebb-nagyobb csoportokra osztva, például alapozó tárgyak, speciális ismeretek, stb.

Ezzel gyakorlatilag sikerült a lényegi részét leírnom a dolognak, de felhívnám a figyelmet, hogy alaposan barátkozzatok meg ezzel a listával, mert tartalmazhat meglepetéseket. A miénkben például itt van ez a gyönyörűség:

Rémálmaink netovábbja

Ha valaki elsiklik egy ilyen felett, és 3 kredittel kevesebbet végez el, az bizony nem fog tudni lediplomázni abban a félévben. Érdemes számolgatni az elvégzett krediteket, nehogy abszolválásnál érjen minket meglepetés :)

Remélem, tudtam újat mondani, hajrá mindenkinek a tárgyfelvételhez! :D

Segítség, felvettek!

Nem egyszer kaptam már olyan e-mailt, amelyben a lelkes leendő és friss japános gólyák arról érdeklődtek, mit tudnak tenni azért, hogy könnyebb legyen az év- és az egyetemkezdés. Először is leszögezném, hogy ha semmit nem csináltok, akkor sincs semmi gond :D De ha valaki tényleg előre szeretne dolgozni, és meg szeretné könnyíteni az életét, van egy-két dolog, amivel el tudja foglalni magát szeptemberig :)

Még mielőtt mindenféle tanulási procedúrákba bonyolódnék, az első tanácsom: ismerkedjetek! :D Sokkal könnyebben fogjátok venni az akadályokat, ha már jóban vagytok, tudjátok egymást bátorítani, segíteni, stb. Ennek egyik módja az előző posztban említett Facebook csoporthoz való csatlakozás (aki más távol-keletisekkel is szeretne ismerkedni, arra is van lehetőség az ELTE BTK Távol-Kelet 2012 csoportban). Itt nyugodtan feltehetitek a legbutábbnak tűnő kérdéseiteket is, mi is voltunk gólyák, tudjuk, milyen érzés :D

Az ismerkedés másik tökéletes apropója a gólyatábor! Már Facebook eseményt is hoztak létre az illetékesek, ide kattintva megleshetitek a részleteket, és jelezhetitek, készültök-e a nagy eseményre :) Aki esetleg habozna, azt csak bátorítani tudom, ugyanis senkitől sem hallottam még rosszat a táborról, ráadásul kicsit komolyabb ismeretségek is létrejöhetnek itt, mint például Facebookon :D De aki éppen ekkor nyaral, vagy más miatt nem tud részt venni, az se keseredjen el, nem fog hátrányt szenvedni semmiben ^^ Én sem tudtam menni amikor gólya voltam, mégis beilleszkedtem :D A kezdet kezdetén nyilván azok, akik voltak a táborban, inkább egymással voltak, és a nem-táborozók is egymásra találtak, de hetek kérdése, és homogén lesz a banda, higgyétek el :D

Japánabb vizekre evezve (micsoda szóvirágok, jó ég...) természetesen van egy-két dolog, amit érdemes már a nyári szünetben elkezdeni tanulgatni/nézegetni. Azok számára, akik még nem tanultak japánul, de mindenesetre a nulláról szeretnék kezdeni a nyelvtanulást, azt tudom javasolni, hogy ismerkedjetek a kanákkal :) Az első két héten meg kell tanulni mind a hiraganákat, mind a katakanákat (ha ugyan nem változtattak azóta a rendszeren, amit erősen kétlek), és ez egy kicsit soknak tűnhet, ha az ember egyáltalán nem ismeri őket. Az olvasási rutin kialakulása így is úgy is hónapokba telik majd, de megkönnyíthetitek a dolgotokat, ha elkezditek tanulgatni őket már a nyár folyamán :) Annak idején ebben a bejegyzésben leírtam, nekem milyen tanulási módszer vált be, és sokan visszajeleztek, hogy nekik is működik, úgyhogy továbbra is csak ajánlani tudom :)

Azok, akik már tudnak japánul, és azon gondolkoznak, hogy a másodévesekkel szeretnék kezdeni a nyelvtanulást, a Genki két kötetét tudom ajánlani nézegetésre-tanulmányozásra. Ha az információim helytállóak, ennek a két könyvnek az anyagából íratnak tesztet félév elején azokkal, akik kihagyják az első tanév anyagát - hiszen az elsősök maguk ezt a két könyvet veszik végig. Érdemes elgondolkodni, mit szeretne az ember, mert egyrészt nagyon unalmas lehet előzetes japán tudással két félévnyi kezdő szintet végigülni, másrészt viszont ha nem elég stabil az ember tudása, kicsit megterhelő lehet rögtön a másodév anyagával kezdeni :)

Még egy dolgot ajánlanék a figyelmetekbe: kezdjetek el gondolkozni a minorotokon. Ebben a bejegyzésben leírtam, mi is az a minor, aki esetleg nem találkozott volna még a kifejezéssel :) Mivel a minorok jó része (például a nyelvi minorok) három évesek, ezért rögtön az első félévben fel kell venni hozzá órákat, így nem árt időben eldönteni, mit szeretne az ember. A minorok listáját itt találod meg, a jobb oldali oszlopban, a tanegységlistákat letöltve pedig láthatod, hány éves minorról van szó, illetve milyen tárgyakat kell majd tanulnod.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe :D Ha kérdésetek van, egyrészt rákereshettek a kulcsszavakra a blog jobb felső sarkában, hátha szóba került már a dolog, vagy akár írhattok kommentet is, az e-mailekre is szívesen válaszolok, valamint még mindig várnak benneteket az újdonsült Facebook csoportok :D

Ponthatárok 2012!

Igen, elérkezett (sőt, már el is múlt) a nagy nap, amikor napvilágra kerültek az idei felsőoktatási ponthatárok! Az ELTE japán szakán az államilag támogatott képzésre 438, a költségtérítésesre 412 pontot kellett gyűjteni. Teljes szívemből gratulálok mindenkinek, aki bekerült! ^^

Ismerkedésre, kérdezősködésre, örömujjongásra alkalmas felület (az itteni hozzászólásokon kívül :D) már létrejött a Facebookon is: a 2012-ben felvettek ebben, az ELTE japán 2012 névre hallgató csoportban találhatják meg sorstársaikat!

Kívánom, hogy érezze magát nagyon jól minden újdonsült kis japános, és még egyszer gratulálok mindenkinek! ^^

(Ui.: A hozzám hasonló kíváncsiskodóknak jegyezném meg, hogy a Károli japán szakára is hasonló mennyiségű pontot kellett összegyűjteni, legalábbis a támogatott képzésre. Tehát az államira 435, a költségtérítésesre pedig 242 ponttal lehetett bejutni.)

Angol minor - yes or no?

Amikor éppen nem tudok miről írni, vagy nem akarok másról írni, mindig itt van nekem utolsó kis mentsváram, a minor. Hálás téma, mert lehet róla jó sokat rizsázni, rengeteg a tanár, rengeteg az óra, meg úgy egyébként is :D Most azt szeretném röviden(?) összefoglalni, mit is nyújt az angol minor, és kiknek érdemes kacérkodni a gondolatával.

Az első és legfontosabb: tudj angolul. Triviálisnak hangzik, de azért a dolog mégsem annyira egyszerű. Egy viszonylag stabil angol tudás szükséges a tárgyak elvégzéséhez, hiszen pár alapozón kívül (amiket az ember normális esetben nem minoros tárgyként végez) minden angolul zajlik. Ez nem egy olyan szak, mint a japán, ahol nulláról kezdenek a hallgatók, hanem eleve elvárnak egy komoly szintű nyelvtudást az embertől.

Kizáró ok, ha a nyelvtudásodat szeretnéd csak fejleszteni. Ez ugyanis nem erről szól, távolról sem. Maga a főszak is elenyésző jelentőséget tulajdonít a nyelvfejlesztésnek (sokan ezért is ábrándulnak ki a szakból), minorosként pedig kevesebb tárgyat végez az ember, így még kisebb eséllyel indul. Van ugyan nyelvgyakorlat (csak két félév!), tematikus nyelvfejlesztés, stb., és az emberre akarva-akaratlanul ragadnak új szavak, szófordulatok, de ez egyáltalán nincs egy szinten mondjuk egy nyelvtanfolyammal.

Amivel bőven el vannak látva a minorosok is, az az irodalom és a nyelvészet. Ha egyik sem érdekel a kettő közül, akkor nagyon nyögvenyelős lesz a minor elvégzése. Mondattan, hangtan (mindkettőből külön alapozó és "rendes"), irodalomból középkori, restaurációs, modern, kortárs, meg még amerikai is akad, úgyhogy el vagyunk látva kellemesen :) Ezen kívül történelmi tárgyak is vannak, de az irodalomhoz képest például elég komoly kisebbségben.

A fentiekből talán leszűrhető: ne ódzkodj a kötelezőktől. Majdnem minden félévre jut irodalom, elég tekintélyes (bár nem teljesíthetetlen) olvasmánylistával, esetenként szóbeli vizsgákkal is. A szóbelikről pedig tudni kell, hogy nem lehet őket elbliccelni, mert ha nem olvastad a műveket, az bizony kiderül.

Egy szó mint száz, nem érdemes túlságosan alábecsülni ezt a minort. Úgy vettem észre, a diákok többsége hajlamos az anglisztika alapszak felvételi ponthatárai alapján ítélni (ami valljuk be, nem verdesi az egeket), és úgy gondolni, hogy akkor a minor még könnyebb lesz. Én nem mondanám semmiképp azt, hogy könnyű a minor. Főszakként az angol ugyan biztosan könnyebb, mint például a japán (ennyi rálátásom azért van), de hangsúlyozom, ne becsüljük alá.

Még egy tanács a minort fontolgatóknak: szerezzetek egy jó fej felsőbb évest, aki tud segíteni. Egyrészt a tanárok közötti válogatás rengeteget jelent, de tényleg rengeteget. Én valószínűleg azért birkózom meg viszonylag könnyen az órák többségével, mert a gyakorlatvezető tanáraim is jók (hála Andi barátnőm ajánlásainak), és még a szóbeli vizsgáknál is tudom, kihez érdemes jelentkezni. Másrészt a tantárgyak jó része már időtlen idők óta ugyanaz, a vizsgák is ugyanolyanok, ebből pedig egyenesen következik, hogy a leleményes anglisztikások felhalmozták az évek során a feladatlapokat :) Ilyenekhez pedig legkönnyebben egy felsőbb éves segítségével jut az ember.

Visszaolvasva a bejegyzést, elég riasztó képet sikerült festenem a minorról, elnézést, ezen kicsit korrigálnom kell :D Én személy szerint úgy érzem, jól választottam, és ha megint döntenem kéne, ismét az angol minorra böknék rá. A megfelelő irányítással (vö. felsőbb éves) nagyon kellemes órarendet lehet összeállítani, ráadásul én ugyebár a nyelvészetért is rajongok, így nem kívánom melegebb éghajlatokra az összes létező tárgyat. Az irodalomért ugyan nem vagyok oda, de a mostani restaurációs például nagyon szimpatikus :)

Ha érdekel Anglia, az irodalma, történelme, vagy az angol nyelv nyelvészetestől, akkor nem rossz választás az angol minor. Már csak azért sem, mert a hatalmas hallgatói létszám miatt gyakorlatokból rengeteg van, így egy kis főszak mellé (mint amilyen a japán is) különösen jó választás. A kőbe vésett, nem különösebben variálható japános tárgyaim köré nagyon ügyesen be tudtam illeszteni az angolos tárgyakat ide-oda, olyannyira, hogy egy ütközésem sincs a félévben :) Ha pedig egy angolos előadásra mégsem tud bejárni az ember, még mindig van körülbelül 300 anglisztikás évfolyamonként, akitől kunyerálhat jegyzetet :)

Japán szakok - KRE és ELTE - különkiadás

Mint azt már korábban említettem, az 5 részes összehasonlító "sorozat" bejegyzéseinek közzététele alatt több internetes csatornán keresztül is kaptam kiegészítő információkat, főleg a Károli oldaláról. Kedves barátnőm, aki válaszolgatott a kérdéseimre, 2011 nyarán diplomázott, éppen ezért a tapasztalatai is régebbről származnak. Mivel az összehasonlítás iránt érdeklődők többsége valószínűleg még nem került be egyik szakra sem, ezért szükségesnek tartom, hogy a frissebb információkat is közzé tegyem :)

Senkinek nem akarom a személyiségi jogait megsérteni, ezért neveket sehol sem teszek közzé, előre is elnézést a homályos fogalmazásért, lehet, hogy túl sok lesz az "állítólag", meg az "úgy hallottam" :D Azoktól, akik privát csatornákon keresztül meséltek nekem a KRE-ről, kivétel nélkül megkérdeztem, közzé tehetem-e az általuk leírtakat, akik pedig eleve hozzászólás formájában tettek hozzá a témához, amúgy is ország-világ (haha :D) elé tárták már a tapasztalataikat, így talán nem sértem meg őket azzal, hogy egy bejegyzésbe is belefoglalom a mondandójukat :D

Térjünk a lényegre, milyen kiegészítések születtek?

Pletykák
Én annak idején egyáltalán nem hallottam semmit se az ELTE-ről, se a KRE-ről, amikor döntenem kellett, melyik egyetemet válasszam, de úgy tűnik, ezzel nem mindenki volt így. Azok közül, akik a KRE-t választották, vannak, akik egyszerűen azért tettek így, mert szörnyű dolgokat hallottak az ELTE-ről. Konkrétan a két nyelvtanárról, Uchikawa sensei és Ono sensei személyéről terjengtek (terjengenek?) pletykák, miszerint szörnyen szigorúak, ráadásul az alapvizsgán eltüntetik a szak kétharmadát. Ezzel kapcsolatban annak idején írtam már egy bejegyzést (itt olvashatjátok), és a véleményem azóta sem változott.

Tankönyvek, nyelvórák
A tankönyv, amit a kezdők első két félévben használnak, a Genki I-II, akárcsak nálunk, de valamivel gyorsabban haladnak vele, mint az ELTE-n. (Az komoly lehet, mert mi is elég erőteljesen meneteltünk :D) A haladók az "An integrated approach to intermediate Japanese" című könyvvel dolgoznak. A japán órák az információk szerint tömbösítve vannak, a hét egy napjára zsúfolva, japán-maraton szerűen :D (Mint kb most nekem, csak én ezt magam választottam ^^)

Tanárok
A barátnőmnél fiatalabb KRE-s tapasztalatai szerint jelenleg tanít egy fiatal, helyes, magyar anyanyelvű tanárnő japánt, azonban viszonylag szigorú.  Valamint elhangzott még egy név, egy kommentelő szerint ugyanis a nyelvgyakorlatos tanárnő, Misaki-san magyar szakos volt Japánban, tehát tud magyarul, és nagyon aranyos :) Ezek szerint a Károli mostanság erős a magyarul tudó nyelvtanárok terén :D)

Ezen kívül több külön forrásból is hallottam Mecsi tanárnő személyéről, aki nekünk a művészettörténetet tanította. Itt némileg ellentmondanak egymásnak az "informátoraim", mert van, aki pont arról ír, hogy mennyire megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem kell átjárni az ELTE-re Mecsihez művtörire, mert csúnyákat hallott róla (jesszus, mennyi ronda pletyka XD), viszont egy másik segítőkész informátor azt írta, hogy át kell járnia hozzánk. Bár ha jól értelmeztem a leírtakat, egyikük (akinek nem kellett átjárnia) egy évvel a másikuk felett jár.

Szintén egy kommentelőnek köszönhetem, hogy fény derült arra a tényre, miszerint a kelet népeit idén nem vendégoktatók tartják, hanem Vámos Péter, aki a kínai nyelv, ókori (kínai) történelem és a bevezetés a keleti filológiák tárgyért is felel. Az illető szerint a tanár úr nagyon jó fej, és hatalmas koponya :D

Specializációk
A legáltalánosabb érv a KRE mellett és az ELTE ellen a specializáció lehetősége. Ezekkel kapcsolatban is kaptam hideget-meleget, kicsit nehéz is objektívan összefoglalni a beáramlott okosságokat :D Egyik oldalról inkább negatív véleményt kaptam a rendszerrel kapcsolatban, mivel az irodalom-nyelvészet specializáció már állítólag évek óta nem indul el, vagy maximum 1-2 emberrel, a történelem specializáció (ahogy arra a barátnőm is utalt) javarészt előadások tartásával megy el, a média specializáción pedig elég "érdekes" az osztályozás és a számonkérés. Egy segítőkész kommentelő azt írta, hogy a média és a történelem specializáció egyben van, ez lehet, hogy új fejlemény, én nem tudok igazságot tenni :D

Létszám és szórás
A félrefogalmazások elkerülése végett szó szerint idézném egy kedves megjegyzés-író kiegészítését: "Idén nagyon sokan vagyunk, kb. 70 embert vettek fel, kb. a kétharmadát fizetősre, jelenleg kb. 60-an lehetünk, és szerintem várhatóan csökkenni fog a létszám a BA végéig. Az új felsőoktatási törvény megjelenése előtt kiadtak egy irányszámot, amely szerint jövőre 90 embert akarnak felvenni. Nem tudom, ezt mennyire gondolták komolyan, hiszen a tanszék legnagyobb termébe maximum 40-en férünk el kényelmesen... meg nem is hiszem, hogy szükség van egy évben 90 japánosra." 

"Áthallgatás", azaz a második keleti nyelv
Meglehetősen élénk párbeszéd alakult ki a második keleti nyelv kapcsán, és végül kiderült, hogy van lehetőség a Károliról áthallgatni az ELTE-re, ha valakinek nem tetszik a kínai. Ennek azonban ára van, átvitt és szó szerinti értelemben is: egyrészt félévente fizetni kell X összeget (pontos értéket nem tudok mondani, de a kommentelő tudomása szerint 20.000 körül mozog az összeg), ezen kívül a kreditátvitellel is egy kicsit bajlódni kell, valamint míg a Károlin heti egy kínai órával lehet kiváltani a második keleti nyelvet, addig az ELTE-n a nyelvi órák többsége heti két gyakorlatot jelent. 

Nyelvi előképzettség és előmenetel
Ismét szó szerint szeretnék idézni egy megjegyzést, ami csak úgy hemzseg a hasznos információktól: "Jelenleg az elsősök közt kb. 15-en vagyunk haladósok, ami azt jelenti, hogy a III., IV. számú nyelvtan és nyelvgyakorlat órákat kell felvegyük (amit azoknak a másodikosoknak kell, akik kezdősként kezdték), valamint választhatóként lehet a nyelvhelyességet és a kezdő szövegolvasást. Én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes egy nyelvi előképzettség a szakhoz, mert a kezdősöknek nagyon nehéz dolguk van szerintem. Azt is gondolom, hogy csak az egyetemi órákon nem fog senki megtanulni "normálisan" japánul, nagy önszorgalom is szükséges hozzá. Az, hogy ki mennyire igyekszik, meg is látszik, mert mind a pl. egy Nyelvtan vagy Nyelvgyak. III. órára járó haladó elsősök, mind a kezdősként induló másodikosok nyelvi szintjei között is nagy különbségek vannak." 

ELTE és KRE - vélemény a másikról
Egy rövidke megjegyzés szerint a KRE-sek között az ELTE-vel kapcsolatban annyi szokott keringeni, hogy egyesek szerint az ELTE-n nincs a hallgatók közt akkora összetartás, segítőkészség, és jellemző a klikkesedés. Örömmel közölhetem, ezt személyesen meg tudom cáfolni :D Hogy a másik irányban is hozzátegyek valamit a pletykálódáshoz: nálunk az a rémhír terjeng, hogy a KRE-n több az otaku-beütésű, anime-rajongó, kissé "furcsa" hallgató :D

¤¤¤

Ennyi volna a kiegészítés ^^ Ha még további megjegyzésetek lenne, ne fogjátok vissza magatokat, ha máshol nem is, itt kommentben majd szolgálja a jövő generációit az összes kiegészítés :) Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített pontosabbá tenni az összehasonlítást! És ha esetleg összefutnátok egy Tan Kapuja Buddhista Főiskolára járó, japános emberkével, nyugodtan irányítsátok hozzám, mert bár amennyire tudom, összehasonlítást nehezen tudnék írni, tekintve hogy a két intézmény nagyban eltér egymástól, azért mégiscsak jó lenne róluk is hallani :D

Japán szakok - KRE és ELTE - 5. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

15. Szakkörök, ilyesmi
Van bármi szakkör, pl kalligráfia, vagy filmklub, bármi hasonló KRE-n? Ha igen, mennyire népszerű?

KRE:

Szakkörök akadtak, például kalligráfia az évek óta van heti rendszerességgel, meg volt még ikebana is egy időben. Voltak beszélgetős délutánok is, de filmklub meg ilyesmi legjobb emlékeim szerint nem. Ugyanakkor ha volt valahol japán filmvetítés vagy hasonló, akkor általában többen mentünk/mentek mindig.

ELTE:

Ilyen szempontból mi sem vagyunk eleresztve, de kalligráfia nálunk is van. (Ebben a félévben olyan időpontban, amire én nem tudok járni T-T Bár ez annyira nem meglepő, ha figyelembe vesszük a csodás órarendem időbeosztását.) Ikebanáról nem hallottam, filmklubról pedig még csak ötlet szintjén, de nem tudok róla, hogy ez el is jutott volna a megvalósításig.

16. Nyelvoktatás
Mennyire beszéd- illetve olvasás-orientált a nyelvoktatás? Nagy hangsúlyt fektetnek a kanjikra? Inkább olvasni tanítják őket, vagy az írásukat is fontosnak tartják?

KRE:

A kezdő japános órákról nem tudok nyilatkozni, de magukon az órákon sem a beszédre sem az olvasásra nem helyeztünk nagy hangsúlyt. A nyelvhelyesség órán szinte mindig írás (fogalmazások, egy város ismertetése, stb.) volt a feladat, így igazából azt mondanám, hogy arra helyezték a legnagyobb hangsúlyt. Emellett persze a feladatoknál meg ezeknél mindig egy-egy embernek kellett felolvasni a dolgokat és a vizsgán sokszor volt olyan, hogy egy szituációt kellett előadni párban, illetve egy témáról hosszabban beszélni. Eléggé vegyes volt az arány, meg aztán a nyelvtan órán az volt a „szokás”, hogy mondatonként egy ember olvas és fordít, majd megbeszéljük a nyelvtani dolgokat.

Ami még eszembe jutott az, hogy nyelvhelyesség órán volt egy félév mikor témák voltak megadva amiket el kellett osztanunk egymás között és mindenkinek jutott úgy 5-6 téma, ezekről pedig előadást kellett tartanunk a többieknek az órán.

ELTE:

Ahogy azt már korábban is említettem, az ELTE bevallottan az olvasásra helyezi a hangsúlyt. Ez áll a középpontban a szakszövegolvasás órákon, Uchikawa tanárnő mindkét óráján, és Ono tanár úr egyik óráján is. Egyetlen olyan gyakorlat van jelenleg, ami az írásra koncentrál, itt minden órára egy-egy fogalmazást kell írni, amit a tanár kijavít. A kanji tesztekben is túlnyomó többségben csak az olvasatokat kell tudni, a kanjira átírás nagyon kis százalékát teszi ki a számonkérésnek. Beszéltetni csak annyit beszéltetnek minket, amennyi "muszáj": felolvassuk a feladatokat, szakszövegolvasáson az eredeti japán mondatokat, ilyesmi.

17. Nyelvészet, irodalom, kultúra, történelem
Van olyan, amire nagyobb hangsúlyt fektetnek, több óra van? Vagy megoszlik a dolog, és mindenből egy picit tanítanak? (Bár gondolom ez a specializációkkal is összefügg.)

KRE:

Ez valóban inkább specializáció függő, de mindegyikből tanulunk egy kicsit alapjában véve. A nyelvészet és irodalom az, amiből a legkevesebbet tanuljuk, mert mindkettő csak egy-egy féléves tárgy. A nyelvészet esetében tényleg csak a felszínt kapargattuk meg, míg bár az irodalom is csak féléves tantárgy, de a leadott anyag mennyisége és a vizsgára szükséges könyvek száma (egy-egy írótól egy-egy művet kell elolvasni kötelezően, de mi választhatjuk ki melyiket, viszont így is kb. 15 könyvre kell gondolni) igen szép mennyiség.

Amiből valamivel többet tanulunk az a történelem és társadalomismeret, de a történelem is igazából csak két félév, amiből az első a földrajzi dolgokkal és ilyen általánosabb kulturális témákkal megy el, a másodikban pedig a tényleges történelem anyag leadását próbálják meg véghez vinni, de igen kevés sikerrel és nem túl részletesen (mondjuk egy töri specializációhoz képest).

ELTE:

Alapvetően mi is mindenbe belekóstolunk egy picit. Itt megint nem tudom elkerülni azt, hogy kétféle rendszerről írjak, mert a 2011-es tanegységlista-változtatás sok mindent összekutyult. Nekünk még két félév leíró nyelvtan és irodalom van, a kisebbeknek már csak egy-egy. Szerintem ezt kár volt összesűríteni, de biztosan jobban tudják, akik elintézték :) A japán történelem nálunk is két félév, de mi rögtön belecsapunk a lecsóba, és szerintem eléggé részletesen vesszük végig a japán történelmet. A földrajzi tudnivalók például a japán kultúra és társadalom óra keretein belül hangzottak el, ami szintén két féléves tárgy.

Ezen túl további képzésben a szakszemináriumok segítségével részesülhetünk. Idén például Sági Attilánál nyelvészet a téma, Papp Melindánál főként társadalmi, szociológiai jellegű kérdésekről beszélgetünk, Vihar Juditnál műfordítás folyik (ahh miért nem vettem fel T__T), Nyeste Zsoltnál pedig ha jól tudom, történelem a téma.

18. Otakuk? XD
Mennyire volt jellemző az évfolyamodra, hogy Arashi posztereket simogattak órák között, vagy cosplayeket tervezgettek? :D Volt olyan esetleg, aki hogy utálta mindezt?

KRE:

Szerintem nálunk nem volt senki olyan beteges otaku. Mindenkivel lehetett normálisan beszélni és nem csak japános témákról, hanem máshoz is hozzá tudtak szólni. Persze akadtak olyanok, akik egy-egy név vagy hasonló hallatán elkezdtek visongani (még kibírható szinten XD), de ez a kisebbség volt. Senki sem volt olyan idegesítő otaku, hogy mondjuk folyton csak egy témáról (valamelyik együttes, stb.) tudott beszélni és nem lehetett hozzászólni, ha az ember jót akar magának.

ELTE:

Ez nálunk is így működik, nagyjából :) Én őszintén szólva azt hittem, hogy sokkal inkább anime-, dorama-, és j-pop-orientáltabb lesz a társaság, de talán csak azért gondoltam így, mert anno a SzASz (Szombathelyi Anime Szövetség) tagjaként mélyítettem el a japán iránti szeretetemet, így mondjuk úgy, hogy hozzá voltam szokva az otakukhoz :D Tehát a túlnyomó többség nálunk is néz animéket, vagy doramákat, vagy hallgat japán zenét, sőt a cosplay is előfordul, mint hobbi, de senki sem viszi túlzásba, egyáltalán :)

19. Megítélés
A külsősök (tehát nem japán szakosok), akik valamennyire mégis otthon vannak a japán szakban (tehát tudják, hogy az ELTE-n is van) hogy állnak a KRE-hez? Én hallottam olyan is, aki szerint a KRE a jobb, és olyat is, aki szerint az ELTE. Te tapasztaltad a különbséget, a megítélés szempontjából? 

KRE:

A legtöbb ember szerintem ugyanúgy áll a KRE-hez ahogy az ELTE-hez is. Vannak, akik szerint az egyik, mások szerint a másik iskola jobb. De ez szerintem mindig is így lesz, meg mindenhonnan hallani ezt-azt, de ki tudja mi az igazság? (Maximum aki oda jár.)

Ugyanakkor egyszer jártam az ELTE-n a keletis könyvtárban (nem tudom hogy hívjátok), és az ott dolgozó hölgy finoman szólva is nagyon nem volt kedves, mikor az első kérdésére, hogy ELTE-s vagyok-e azt válaszoltam, hogy nem, majd megkérdezte akkor mégis honnan jöttem, és kiderült, hogy a Károliba járok.

ELTE:

Így utólag olvasva nem tudom, ezzel a kérdéssel mit is akartam konkrétan XD Én sem tapasztaltam eddig semmi megítélési különbséget. Még ha tisztában is van a beszélgetőpartnerem azzal, hogy a Károlin is van japán szak, nem nagyon ismeri a kettő közti különbségeket.

Bevallom, én még nem jártam a távol-keleti könyvtárban (juj, de csúnya vagyok!), de akivel eddig beszéltem, mind azt mondta, hogy az a hölgy senkivel sem kedves, úgyhogy senki ne vegye magára, akire esetleg csúnyán néz XD

20. HÖK
Volt aktív HÖK-ös tevékenység? Én szinte semmit nem tudok a mi HÖK-ünkről, csak azt, hogy léteznek :D Inkább a színfalak mögött tevékenykednek XD Ez nálatok is így van?

KRE:

HÖK-ről nem sokat tudok (nem is nagyon foglalkoztam vele) azt leszámítva, hogy egyszer a TO-n jól kiszúrtak velünk, mert valami papírt be kellett volna vinni nyomtatva, csak ezt elfelejtették megemlíteni. Ekkor mentem be kb. először és utoljára a HÖK irodába és ott képesek voltak nekem minden szó nélkül kinyomtatni azt az egy egész oldalt, amit a TO-n sose tettek volna meg.

ELTE:

Örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen tájékozatlan. Annyit tudok a HÖK-ről, hogy a HÖK-ösök mindig tájékozottabbak, mint én, mindenhol ott vannak, meg egy-egy emberke néha elém tol egy-egy papírt, hogy írjam alá, amikor képviselőnek jelentkezik XD

***

Ennyi lett volna az összehasonlítás :) Nem sokára tervezek egy újabb bejegyzést írni, ugyanis miközben ezeket közzétettem, kaptam visszajelzéseket, miszerint az itt leírtak egy kissé elavultak a KRE szempontjából. Mivel a barátnőm, akit kifaggattam, 2011-ben lediplomázott, ezért ez nem különösebben meglepő :) Kaptam tehát innen-onnan friss információkat is, néhányat itt is olvashattok, a megjegyzések között. Ezeket csokorba fogom gyűjteni, és közzéteszem. Akiben esetleg maradt kérdés, tegye fel nyugodtan itt kommentben, hátha tudok válaszolni, vagy olvassa valaki olyan a kérdést, aki tud :)

Köszönöm az érdeklődést! ^^

Japán szakok - ELTE és KRE - 4. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

10. Ösztöndíjak
Vannak ösztöndíj-lehetőségek?


KRE:

Ösztöndíj lehetőség több is van, de egészen őszintén szólva engem soha nem érdekelt, mert tudtam, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki kibírná egy évig távol valahol és egyedül. Emellett most, hogy már külön van BA meg MA sok esetben a mesteresek kapják meg az ösztöndíj lehetőségeket, amit nem tartok túl szerencsésnek. Illetve muszáj megemlítenem, hogy sok esetben a kis tanár kedvencek kapják meg az ösztöndíjakat...

ELTE:

Azokról az ösztöndíjakról, amikről én hallottam már, a GyIK menüpontban olvashattok, így azzal nem húzom az időt (és a helyet). Aki pedig szorgalmasan olvasta a bejegyzéseimet az elmúlt hónapokban, az nagyon jól tudja, hogy a részrehajlás sajnos nálunk is előfordul... Talán ez megint olyasmi, ami mindenhol felüti a fejét, ahol emberek vannak :)

11. Nyelvi szint
A harmadik év végére milyen szintre juttatnak el titeket "papíron", és mennyi ebből a valódi tudás? (Bár gondolom ez utóbbi teljesen relatív...)

KRE:

Nálunk nagyon vegyes volt a nyelvi szint, ami a csoportot illeti, és nem feltétlenül a kezdő és haladó japánosokra gondolok. Nagyon sok önszorgalom kell ahhoz szerintem egy ilyen szakon, hogy az ember ténylegesen fejlődjön, legalábbis nálunk a nyelvórák nem elegendőek úgy igazából. Ezért szoktak sokan csalódni, mikor azt hiszik majd itt megtanulnak teljesen jól japánul és mennyire egyszerű dolguk lesz, aztán a végén ráébrednek, hogy ez mégsem egészen így volt. Én azt mondanám olyan N3 és N2 közötti szintre lehet eljutni, de voltak csoporttársaim akik alapvető dolgokkal nem voltak tisztában, és ez főleg azért volt, mert otthon nem néztek utána dolgoknak és nem is érdekelte őket annyira a tanulás.

ELTE:

Ehhez gyakorlatilag nem tudok semmit hozzátenni, nálunk ugyanez a helyzet. A lehetőség adott, hogy önszorgalommal karöltve fejlődjünk, mert a tanárok például folyamatosan buzdítanak minket, hogy zaklassuk őket bármivel, saját magunktól írt fogalmazásokkal, kérdésekkel, akármi - ők szívesen segítenek. De a tanórák önmagukban valóban nem nyújtanak (heti kétszer, kezdetben háromszor másfél órában nem is tudnak nyújtani) olyan oktatást, ami segítségével varázslatosan mindenki eljut N1 szintre három év alatt. A kulcsszó nálunk is az önszorgalom. Bár valószínűnek tartom, hogy aki alapvető dolgokkal nincs tisztában, azt megrántják nyelvgyakorlaton - talán itt bukkan felszínre az itt inkább jellemző létszám-ritkítás oka :) Viszont azt feltétlenül meg kell említenem, hogy az ELTE japán szaka bevallottan az olvasásra koncentrál, az írás és a beszéd gyakorlása eléggé háttérbe szorul.

12. Gyakorlatok vs. előadások
Nekünk első évben egyetlen gyakorlatunk volt, a nyelv, úgyhogy vizsgaidőszakban hülyét kaptunk a rengeteg vizsgától. Nálatok volt hasonló, vagy egészséges arányban voltak a gyakorlatok és az előadások?

KRE:

Az elején szerintem kevesebb volt a gyakorlat és a töltelék alapozó tárgyaknak köszönhetően több volt az előadás, de aztán a harmadik év végére egészen jó arány alakult ki. Előadásból szerintem mindig több volt, de nálunk olyan gyakorlatként meghirdetett tárgy is volt, ahol a vizsgaidőszakban vizsgáznunk kellett belőle meg ilyen kedves dolgok. Főleg a nyelvtan, nyelvgyakorlat és nyelvhelyesség volt ugye gyakorlat, ezen kívül meg az előadások voltak többségben.

ELTE:

Mi első félévben a létező legegészségtelenebb egyensúlytalansággal kezdtünk: az egyetlen egy szem gyakorlatunk a japán nyelv volt, de még ebből is vizsgázni kellett félév végén. Ez az arány a második félévben sem módosult. Viszont most, a második tanévben már kellemesebb az eloszlás. Előadásként fut a japán töri, a maradék keleti tárgyak (vallások és töri), meg a leíró nyelvtan. Ezen kívül gyakorlatnak számít a régi japán is, a szakszemináriumok is (ki gondolta volna? :D), a filológia is, és a szakszövegolvasás is. Bár így félév közben is hajtani kell, legalább vizsgaidőszakban nem kapunk idegösszeomlást :D 

13. További tervek
A szaktársaid mihez kezdtek/kezdenek diploma után? Sokan mentek japán MA-ra? Van, aki már talált is munkát mióta végzett? Egyáltalán milyen tervekkel érkeztek a szaktársaid japán szakra? Mik akartak lenni, amikor nagyok lettek? XD (Ez hülyén hangzott.)

KRE:

A legtöbb lelkes ember azért jött/megy szerintem japán szakra, hogy majd ott megtanul japánul és az milyen jó lesz. De úgy vettem észre, hogy akik a nyelven kívül annyira nem érdeklődnek a japán kultúra iránt, azok feladták még viszonylag időben (első év után).

Nekem úgy tűnt, hogy többen vannak azok, akiknek még nincsenek konkrét elképzeléseik (köztük én is…) a jövőjüket illetően, mint azok, akik már tudják, hogy mihez szeretnének kezdeni majd. Sokakat szerintem csak az érdekel, hogy legyen egy diplomája és olyan szakot végezzen, ami még érdekli is, de nem gondolnak bele mihez tudnak kezdeni majd ezzel. Aki tényleg fordító szeretne lenni, vagy valami Japánnal kapcsolatos témában szeretne úgy igazából kutatni és hasonlók, azok továbbmennek MA-ra.

ELTE:

Annak idején megkérdeztük Uchikawa tanárnőt, ő milyen lehetőségeket lát a japán diplomában, és valami hasonlót vázolt nekünk, mint amit a barátnőm is. Valójában két lehetőség áll előttünk: vagy a japán mellett egy másik, kompatibilis szakot végezni (gazdasági, politikai, hasonló), vagy nagyon komoly és nagyon alapos nyelvtudást szerezni, azaz kimenni Japánba és/vagy (de inkább és) elmenni MA-ra. Úgyhogy én kimondanám, amire finom utalásokat a KRE-s szövegrészletben is véltem felfedezni: önmagában egy japán BA diploma nem sok mindenre jó. Én például szívem szerint műfordító lennék, néha írnék egy-egy könyvet, verseskötetet, meg ilyesmi :D Ugye milyen reális tervek?

14. Viszony a másik iskolával :D
Nálatok jellemző-e az ELTE bármilyen nemű emlegetése?

KRE:

Itt nem vettem észre semmi különösen kirívó dolgot. Biztos akadt, aki néha egy-egy rossz megjegyzést tett az ELTE-re, de megmondom őszintén nem nagyon volt téma az ottani japán oktatás.

ELTE:

Nálunk azért gyakran szóba kerül a Károli. A tanárok egy része szinte tabuként kezeli ezt, ami azért vicces :D (Bár ők sem gondolják komolyan, de szórakoztató, amikor "a konkurens egyetem" és "az iskola, aminek nem mondjuk ki a nevét" körülírásokkal próbálkoznak :D) De alapvetően nem ez az általános hozzáállás :) Amikor a társaság elkeseredik, hajlamosak vagyunk "miért nem mentem a Károlira" jellegű megszólalásokat elereszteni, főleg ha egy-egy tanerő a "hibás", ilyenkor nagyon vágyakozunk egy olyan egyetemre, ahol nem tanít az illető XD Mindemellett elég skizofrén módon igyekszünk bizonygatni is, hogy azért jó hely ez az ELTE, ilyenkor általában olyasmikbe kapaszkodunk, mint hogy nálunk lehet választani a második keleti nyelvek közül, meg hasonlók XD

No, az ilyen szélsőséges helyzeteket félretéve: nem kevés embernek közülünk van ismerőse a Károlin, innentől kezdve ellenségeskedés, mint olyan, nem nagyon fordul elő. Viszont mégis mintha kényszert éreznének páran a rivalizálásra ^^; Amikor kijelentettem, hogy megfordult a fejemben, hogy a KRE japán MA-jára jelentkezzek, többen kilátásba helyezték, hogy engem ott biztos ki fognak utálni, amiért eltés voltam, sőt föl se vesznek. Ugye ez nem így működik? ¤.¤

Folytatása következik!

Japán szakok - ELTE és KRE - 3. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

6. Alapozó tárgyak
A teljesség igénye nélkül, milyen alapozó tárgyaitok voltak? Hasznosnak találtad őket?

KRE:

Az alapozó tárgyak egy része szerintem hasznos volt, de az egyházismeret, bevezetés az irodalomtudományba, valamint mondjuk a filozófiatörténet olyanok voltak, amelyeknek nem sok értelmét láttam, és csak az időt vették el, amit sokkal hasznosabb dolgokra is lehetett volna fordítani. A legtöbb alapozó tárgy számomra csak felesleges macera volt. Végigülni is kihívás volt szinte, nem hogy készülni rá, bár ezzel nem is lett volna akkora gond, de itt az osztályzás sem mindig volt arányban a diák teljesítményével.

ELTE:

Ez természetesen olyan kérdés, amivel kapcsolatban nem lehet objektívan véleményt nyilvánítani, de azért megpróbálom. Nálunk is voltak alapozó tárgyak dögivel, bár az új tanegységlista meglehetősen megkurtította ezeknek a számát, úgyhogy itt már az én tapasztalataim sem teljesen mérvadók.

A filozófiatörténet nálunk részben a keleti filozófiákra volt kiélezve, így számomra nem tűnt teljesen feleslegesnek (pl. tao, buddhizmus, stb.). Azt viszont soha nem értettem, hogy nekünk, keleti kultúrásoknak, miért kellett az ókori kultúrásokkal együtt elvégeznünk egy halom tárgyat, aminek az lett az eredménye, hogy az ókorisok torkán is lenyomták a kínai, tibeti, stb. vonatkozású anyagokat, ahogy nekünk is meg kellett szenvednünk az ókori római, görög, stb. leckékkel. Ezen kívül zavaró még, hogy jelenleg éppen másodszor hallgatjuk végig ugyanazt a keleti vallások előadásokon, amit annak idején az ókori és keleti vallások órán is leadtak. (De ezúttal legalább csak a keleti országok vallásairól tanulunk.)

Az irodalomtudományt és a nyelvtudományt én angolos tárgyakként végeztem, így ez a tapasztalatom nem mérvadó, de a nyelvtudományt utólag nagyon hasznosnak tartom, mert sokat építünk rá (leíró nyelvtan például). Ezzel szemben az irodalomtudománynak azóta sem láttam semmi hasznát. Mások persze nyilván máshogy vannak ezzel... Végső konklúzióként annyit mondanék, hogy az én évfolyamomban szerintem túlzásba vitték az alapozó órák számát, és a fiatalabbak ilyen szempontból jobban járnak.

7. Szórás
Mennyire ritkították meg a szakot? Kb. hányan kezdtetek, és mennyire fogytatok el végül?

KRE:

A szakot egyáltalán nem ritkították meg. Szerintem nem volt nálunk senki, akit kiraktak volna. Ettől függetlenül voltak páran (2-3 ember?), akik az első évet követően félbehagyták a szakot és más egyetemre, azon belül is más szakra jelentkeztek és kezdték meg újból a tanulmányaikat. Valószínűleg az ő előzetes elvárásaiknak nem felelt meg a japán szakon történő oktatás, vagy csak később jöttek rá, hogy nem is ez az, ami igazán érdekli őket. Emellett voltak páran olyanok is, akik egy másik egyetemet is elkezdtek a japán szak mellett és ezért egy évet csúsztak (két passzív félévet elhasználták). Egyébként vannak olyanok is, akikkel együtt kezdtem, de tudom, hogy még nem végezték el a szakot (többek között a fránya alapvizsga meg a szakdolgozat meg nem létének köszönhetően).

ELTE:

Nálunk elég nagy divat a ritkítás, legalábbis ahhoz képest, amit a KRE-vel kapcsolatban írt a segítőkész barátnőm. Annak idején 30-35 fővel indultunk, jelenleg maximum 20-an lehetünk, szerintem. A felsőbb évesek tapasztalatai szerint diplomát minden évben maximum 15-en szereznek. (Hangsúlyoznám, ez azért nem úgy működik, hogy 15-nél húzzák meg a vonalat, és több nem kaphat, csak egyszerűen ennyi hallgatónak sikerül.) A legtöbb ember szerintem magától adja fel a szakot, tőlünk jó páran már első félév után eltűntek. (Nagyrészt azok, akik másik egyetem mellett kezdték el a japánt, vagy már korán látható volt, hogy nem érdeklődnek nagyon lelkesen a szak iránt, inkább csak valami "egzotikus diplomát" szeretnének, ami jól hangzik.) Vannak olyanok is, akiket a nyelvi órákon buktattak meg, ami vagy egy év csúszást jelent, vagy sokak esetében az elkedvtelenedést és a szak félbehagyását. Nem kevesen vannak nálunk is, akik idő közben úgy döntöttek, inkább 4 lazább év alatt végzik el a szakot, mint 3 izzasztó alatt. (Többségük szintén két egyetemet végez párhuzamosan.) 

8. Alaptudás
A nagy kérdés, ami mindenhol felbukkan: kell alap nyelvi tudás a szakhoz? Ha nem, akkor szétosztanak titeket kezdő és nem kezdő csoportra? Nagy hátrányban van az, aki nem rendelkezik előképzettséggel?

KRE:

Az a véleményem, hogy bizonyos szintű alaptudás nélkül nagyon nehéz lehet a szak. Bár ugye nem feltétel a nyelvtudás felvételinél, de a nyelvi órákat leszámítva nem lehet egyszerű lépést tartani a tanulnivalóval egy biztos alap megléte nélkül.

A nyelvi óráknál vannak kezdő és haladó csoportok, amit elvileg úgy döntenek el, hogy az első órán van egy teszt, amit mindenkivel megíratnak, és ezek alapján osztják szét az embereket, hogy ki melyik csoportba kerüljön.

A másik nehézség, amivel a kezdő japánosnak szembe kell néznie, az a másik keleti nyelv. Ezt általában az első és második félévben veszi fel mindenki (de egyébként nincs meghatározva mikor kell), és japánul meg kínaiul tanulni egyszerre az alapokat szinte lehetetlen anélkül, hogy ne menne az egyik rovására. Hiraganát és katakanát tanulni és közben a hanzi-kat is elsajátítani egyszerre nem egy leányálom. Ugyanakkor, ha van az embernek valami fogalma a japán nyelvről, és esetleg már kanjikkal is találkozott, merőben más a dolog.

Egy plusz dolog a témához: a két csoportra való szétbontás semmit nem jelent a harmadik év végére megszerzett nyelvtudás tekintetében, mert volt olyan kezdős, aki sokkal jobban tudott japánul a végén, mint az, aki haladóként kezdte, de lusta volt, és nem fektetett különösebb energiát a nyelvtanulásba.

ELTE:

Az előzetes nyelvtudás nálunk sem feltétel, sőt az alap feltételezés az, hogy senki sem tud japánul, akit felvesznek. Nálunk is létezik szintfelmérő teszt, de ezt csak azok írják meg, akik a másodévesekkel szeretnének egy nyelvórára járni, azaz már tanultak japánul. Korábban már említettem, nálunk egy ilyen személy van, valamint az alattunk lévő évfolyamból összesen talán ketten csatlakoztak hozzánk második év elején. (Hű, őket már rég láttam, megvannak még vajon? :D)

Attól függetlenül, hogy majdnem mindenki az elsőévesek nyelvgyakorlatára járt, azaz nulláról kezdte a tanulást, sokan már tanultak előtte japánul, ha nem is sokat. A hiraganák és a katakanák (főleg az előbbi) sok szaktársamnak már nem okozott gondot az első tanítási napon se, és az alapvetőbb nyelvtani szerkezetek is ismerősek voltak számukra. Az animékből összeszedett szókincsről ne is beszéljünk :)

Nem volt egyszerű lépést tartani a többiekkel (én a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam még a hiraganákat sem memorizálni, szóval gyakorlatilag nulláról indultam), főleg az olvasás okozott gondokat. Mert hiába könnyen érthető a nyelvtan, ha nem tudod elolvasni a feladatot :D Szóval ha mást nem, a hiraganákat érdemes megtanulni a "juhé, felvettek!" és a "juj, itt az első tanítási nap" között. Megéri.

Mindettől függetlenül a különbségek nagy része hamar eltűnt a gyors tempónak köszönhetően, és azok, akik egy kicsit ismerték a nyelvet, nem sokáig voltak előnyben.

9. Plusz keleti nyelv
Nálatok is kötelező (volt) plusz egy keleti nyelvet tanulni? Ha igen, volt választási lehetőség, hogy mit?

KRE:

Már rögtön az első félévben felvettük a csodás plusz keleti nyelvet. Nálunk nincsen választási lehetőség, csak a kínai nyelv volt az, amit lehetett és kellett is tanulni két féléven át. Nem mondom, hogy szörnyű volt, de azoknak, akik kezdő japánosok és egyszerre kell a japán és a kínai nyelv alapjait is elsajátítani, annak nagyon nehéz lehet.

ELTE:

Először is: az én évfolyamom volt az utolsó, akinek kötelező volt második keleti nyelvet választania. A tanegységlistával való babrálásnak hála az ifjabb generációknak már nem kell ezzel törődniük. De, amíg létezett maga az intézmény, addig a választási lehetőségek skálája elég széles volt. Van szaktársam, aki kínait, van, aki mongolt, van, aki tibetit tanul, én pedig - ahogy a rendszeres olvasók már tudhatják - a koreaival küzdök hősiesen.

Nálunk tudtommal senki sem vágott ebbe bele első évben, legtöbbünk most csinálja, másodikban, de van olyan is, aki a harmadik tanévre hagyja. Sajnos kicsit könnyű mellényúlni, mert nagyon eltérnek a követelmények az egyes órákon. Minket koreain például eléggé meghajtanak, míg az alapján, amit a mongol gyakorlatokról hallottam, arrafelé egészen más a helyzet.

Folytatása következik!

Japán szakok - ELTE és KRE - 2. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

3. Osztályozás
Igazából itt arra vagyok kíváncsi, előfordul-e, hogy bizonyos vizsgákat... hm, tessék-lássék módon osztályoznak, vagyis valószínűleg el sem olvassák a vizsgalapokat, csak véletlenszerűen ráírnak valamit. Magyarul: igazságos?

KRE

Az osztályozásról annyit tudnék mondani, hogy alapvetően korrektek voltak a tanárok, és tényleg a teljesítményt osztályozták. De ugyanakkor voltak olyan vizsgák, ahol a tanár kedvességének (?) köszönhetően senki nem kapott rosszabbat hármas érdemjegynél. Voltak azonban olyan tanárok is, akik részben aszerint is osztályoztak, hogy kit mennyire kedvelnek.

A nem japános, hanem mindenféle kötelezően választható tárgynál voltak olyanok, ahol szerintem nagyon nem megfelelően osztogatták az osztályzatokat. (Így történt, hogy irodalomtudomány vizsgán ELVILEG megbuktam, majd mikor bementem, hogy ugyan ez mégis hogyan fordulhatott elő kiderült, hogy bele se néztek az irományomba és kaptam egy kettes jegyet nagy kegyesen, mikor ott helyben megnézte valamelyik doktorandusz (?) (legalábbis nem az óraadó tanár volt az). A hab a tortán az volt, hogy volt egy „fejtse ki” valamint egy „röviden magyarázza meg” rész a vizsgán, és én a rövid részhez 3-4 mondatba írtam le a helyes választ, de szerintük oda fél oldalban kellett volna legalább kifejtenem… Elnézést, ez nem nagyon tartozik ide, de mégis az ilyenek mit gondolnak?!)

ELTE

Azt hiszem ezt a kérdést igazából költőinek is szánhattam volna :D Elvégre nagyon valószínűnek tartom, hogy nem létezik olyan egyetem, ahol minden egyes tanár 100%-osan objektíven osztályozna. Ez természetesen nálunk sincs így :) Vannak olyan tanárok, akik olyan cifra és olyan kiszámíthatatlan jegyeket osztogatnak, hogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy valóban kijavít minden egyes dolgozatot. És persze vannak az ELTE-n is olyan tárgyak, amikről mindenki tudja, hogy csak dobálják a lapokat - ami az asztalon marad, átmegy, ami leesik, bukó. Szerencsére ez azonban nagyon ritka, és nem is érinti az olyan tárgyakat, mint például a japán nyelvképzés. (Sőt, a japán jegyek olyan matematikai számolások eredményei, amit én bölcsészként inkább meg sem próbálok követni :D)

4. Légkör, közösség
Hányan voltatok a szakon? Mind ismertétek egymást, jól kijöttetek, vagy esetleg voltak klikkek, utálkozás, miegymás?

KRE

Mi már viszonylag sokan voltunk a szakon, de nem emlékszem a pontos létszámra. 30 fő körül lehettünk, és eléggé jól megvoltunk egymással.

Nem emlékszem semmi olyanra, hogy bárki is ki lett volna utálva vagy hasonló történt volna. Viszonylag mindenki jól kijött mindenkivel és igyekeztük segíteni egymást ott, ahol tudtuk. Persze ez nem mindenkiről mondható el, de hát mindig lesznek olyanok, akik kevésbé segítőkészek.

Klikkesedés volt valamennyire, de nem olyan szinten, hogy nem álltunk szóba egymással. Egyszerűen csak a japános érdeklődési körön belül is voltak olyanok, akik inkább a sorozatokért rajongtak, voltak akik a játékokért, meg olyanok, akik főleg a zenéért, és így megosztott volt valamennyire a társaság. Emellett a másik dolog, ami miatt klikkesedtünk, az a kétfelé bontás: kezdő és haladó nyelvi csoport. Ennek értelmében a nyelvi órák külön voltak, hiszen a kezdők például a japán nyelvgyakorlat I. órával kezdtek, míg a haladóknak már legelsőre a japán nyelvgyakorlat III. órát kellett felvenni.

ELTE

Ez nálunk is körülbelül ugyanígy működik. Érezhetően vannak összeszokottabb, szorosabb barátságot ápoló kisebb csoportok, de soha senki nem reked kívül, és nincs utálkozás sem. Én például jó szokásomhoz híven szinte mindenkivel jóban vagyok, de senkihez sem "tartozom", azaz mindig mással múlatom az időt - aki éppen szabad :D Míg ez egy klikkesedésre jócskán hajlamos gimnáziumi osztályban nehezen volt kivitelezhető, és bizony sokszor egyedül maradtam, addig itt, japán szakon, a közös érdeklődési kör összetart minket :)

A létszámot én sem tudom pontosan, de úgy 30-35 fővel indulhattunk neki annak idején a szaknak. Nálunk nem jellemző a csoportbontás kezdőkre és haladókra. Ha jól tudom, egyetlen évfolyamtársunk tanulja felsőbb évesekkel a nyelvet, de mivel minden más órára együtt járunk, ezért ő sem marad ki semmi jóból, sőt :D (A "sőt" alatt azt értem, hogy mivel az illető nálam például sokkal fejlettebb szociális érzékkel rendelkezik, ezért sokkal inkább része a társaságnak, mint én :D)

5. Specializációk
Tudom, hogy KRE-n van ilyesmi, és nyilván nem lehet tapasztalatod mindegyikről, de akár ha egy-két kósza pletykát vagy élménybeszámolót meg tudnál osztani róluk, annak nagyon örülnék ^^

KRE

Harmadik félévtől kell specializációt választani, és aszerint vannak az órák (leszámítva azt, ami a speceken kívül esik és mindenkinek el kell végezni) is, hogy ki milyen specializációra jár. Van történelem, média (nem tudom ez-e a pontos neve), nyelvészet & irodalom (egyben) és fordítói specializáció. Vannak vállalkozó szelleműek, akik nem csak egyet csinálnak egyszerre, hanem mondjuk történelem és fordítói spec is meg hasonló, de itt mindenképpen számolni kell az óraütközésekkel, és eléggé nehéz megoldani.

Én fordítóira jártam, aminek következtében nem csak japános óráim voltak, hanem ehhez is jártak bizonyos alapozó tárgyak. Ilyen volt a jogi ismeretek, közgazdasági ismeretek, EU-s ismeretek és mondjuk a fordításelmélet, meg hasonlók. Ezeknek egy része (főleg az elsők) szerintem felesleges kínszenvedés csak, és sok időt elvesz, de hát ez nem kívánság műsor. (Egyébként a többi specializációnál tudtommal nincsenek ilyen töltelék tárgyak.)

A fordítói specen belül aztán még egyszer lehetett választanunk: mű- vagy szakfordítás-e amit szeretnénk. A szakfordítás egyébként konkrétan műszaki szakfordítást takar és nagyon jó óra, de tele van olyan szavakkal, amiknek a magyar megfelelőit sem sűrűn használja az ember. Műfordításra én nem vállalkoztam, mert az nagyon távol áll tőlem, így arról nem sokat tudok nyilatkozni.

Alapvetően arról szólt a fordítási gyakorlat óra, hogy kaptunk egy egybefüggő szöveget (1-4 oldal) az órán és azt még azon a héten péntek estig vagy jobb esetben szombat estig lefordítva el kellett küldenünk, majd a következő órán mindenki megkapta a saját magyar változatát kijavítva és mondatról-mondatra ellenőriztük. Először felolvasta valaki a japán mondatot, az ő saját magyar változatát majd még pár magyar változatot (a kedvenc diákok tökéletes változatát minden mondatnál meg kellett hallgatnunk persze). Őszintén szólva nem mondanám túl hasznosnak, és nagyon idegesítő volt egy idő után a szinte tarthatatlan határidő (szerdáról péntekre, stb.). Ez is arról szólt inkább, hogy kinek mennyire van önszorgalma és mennyire akar megtanulni japánul és fordítani.

A mi évfolyamunkon egyébként nem indult nyelvészet & irodalom spec, mert senki nem vállalkozott rá. Engem a nyelvészet érdekelt volna, de nem az irodalommal karöltve. A média specről nem sok jót hallottam, a történelem specializáción pedig főleg előadások vannak és sok előadást is kell tartani a diákoknak.

ELTE

Hát én itt nagyon szűkszavú leszek: nálunk nincsen lehetőség specializációra. Legalábbis nem ilyen keretek között. Vannak úgynevezett szakszemináriumaink, amik választható tárgyak, és ezekkel lehet valami hasonló eredményt elérni. Például a műfordítói specializáció talán Vihar Judit tanárnő szakszemináriumának feleltethető meg. De ezek csak egy féléves gyakorlatok, így mégsem ugyanarról van szó, mintha egy több tárgyból álló komplett specet végezne valaki :)


Folytatása következik!

Japán szakok - ELTE és KRE - 1. rész

Egy nagyon kedves barátnőmnek köszönhetően ezek a bejegyzések is megszülethetnek - mi a különbség a Károli Gáspár Református Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem japán szakjai között? A kérdéseket én magam költöttem, így valószínűleg Ti mást (is) kérdeztetek volna, ezért előre is elnézést :D És még valami: ez az egész nem arra megy ki, hogy az egyik egyetemet jobbnak, szebbnek tüntessem fel a másiknál, nem lesz "eredményhirdetés". Csak eszembe jutott, annak idején mennyit agyaltam, hova adjam be a jelentkezésemet, és bizony szinte semmit nem találtam az interneten, ami segített volna a döntésben. Ez talán majd fog, másoknak :)

A bejegyzések terjedelmi korlátozására (és talán a kedves olvasók kitartására) való tekintettel több bejegyzésbe osztom szét a kérdéseket, és az azokra kapott válaszokat. Azaz szívesen olvasom a megjegyzéseket, de egyelőre ne támadjatok le az "ezt mér' nem kérdezted meeg?" jellegű véleményekkel. Lesz még, nyugi :D

1. Tankönyvek
Nyelvi órákon milyen tankönyveket használtatok, és milyen tempóban haladtatok velük?

KRE:

Alapvetően három nyelvi óránk volt: japán nyelvtan, japán nyelvhelyesség és japán nyelvgyakorlat címen futottak, és mögöttük szép kis számok szerepeltek a félévek során.

Ezek közül a nyelvgyakorlat és a nyelvtan volt a kötelező, míg a nyelvhelyesség óra (mint az utólag megtudtam/megtudtuk) választható tárgyként szerepel. (Bár amilyen a tájékoztatás a ’mi a kötelező és mi a választható tárgy’ terén, nem lepődnék meg, ha mégis kötelező lett volna. Ki tudja?!)

A nyelvgyakorlat órán használtunk tankönyveket, de minden félévben más és más könyvről volt szó. Ennek köszönhetően általában csak egy bizonyos mennyiségű fénymásolatot kaptunk, amelyet hétről hétre megosztottunk egymás között valamilyen módon (fénymásolás, szkennelés és továbbítás e-mailen). Megmondom őszintén, éppen ezért nem nagyon emlékszem a címekre, mert általában nem az elejéről kezdtük őket, vagy ha mégis az egyes leckétől lett volna a tanulás, akkor sem volt a könyv eleje is lemásolva. Egyet tudok biztosra mondani: J-bridge.

Az órákon nem haladtunk valami gyorsan. Ez valószínűleg a magas létszámnak is volt köszönhető, ami alatt körülbelül olyan 25-30 főre gondolok, illetve egy az első órák alkalmával teljesen megszeppent (és kétségbeesettnek tűnt) japán tanárnőre.

ELTE:

Nálunk a nyelvi órák az első három félévben (azaz másfél évig, ha úgy tetszik) nincsenek semmilyen módon szétosztva. Heti háromszor másfél óra, Mai japán nyelvképzés 1-2-3, 4-5-6, valamint 7-8-9 néven. Ezeken az órákon folyamatosan vettük a tankönyveket, és bár két tanár is tartotta őket, előre megvolt a tanterv, hogy melyik napon melyik leckét vesszük :)

Az első két félév tankönyve a Genki I és a Genki II voltak. Egy félév alatt egy könyvet vettünk végig (ki gondolta volna? :D). A harmadik félévben már bonyolódott a helyzet, és a félév első felében a J-Bridge című könyvet vettünk (mi is! :D), ezt azonban elég hamar kivégeztük, és átváltottunk a Nihon wo Hanasou címűre. Ezt nem fejeztük be. Mindemellett még az E-mail no Kakikata című könyvet is folyamatosan vettük, minden héten írtunk tesztet, kanjitanulás érdekében pedig a Reibun de Manabu Kanji to Kotoba című könyv anyagából írtunk kanji teszteket.

Mostantól, azaz a negyedik félévtől kezdve már csoportbontásban tanulunk. Egy héten 4 óra van megtartva, ebből 2-re kötelező bejárni. Az egyik órán gyorsolvasást gyakorlunk, ehhez kaptunk egy beszkennelt tankönyvrészletet. Ugyanezen a gyakorlaton folytatjuk az e-mail-es könyvet és a Reibun de Manabu-t is. Tankönyvet ezen kívül még egy órán használunk, ahol is a Nihon wo Hanasou-t folytatjuk. (A másik két órán saját könyvet olvasunk, illetve fogalmazásokat írunk. Ezekhez nem használunk tankönyveket.)

2. Tanári gárda
Általánosságban gondoltam, hogy milyenek a tanárok, hány anyanyelvi tanár van, tudnak-e magyarul, vannak-e pl doktoranduszok, akik órákat tartanak, ilyesmi ^^

KRE:

A tanári gárda elég vegyes volt, de a mi évfolyamunk óráin nem voltak lelkes doktoranduszok egyáltalán. Egyetlen egy olyan óránk volt (Kelet népei I és II), ahol az órák jelentős hányadát különböző helyekről meghívott előadók tartották, így például biztos, hogy volt olyan előadó, aki az ELTE-ről jött.

Anyanyelvi tanárokat illetően annyit tudok mondani, hogy van egy állandó anyanyelvi tanárunk, illetve a japán nyelvgyakorlat órát is mindig anyanyelvi tanár tartotta (tanárnő), de a mi évfolyamunknak például két tanára is volt, illetve aki utoljára tanított minket, már ő sem tanít ott (mindig az lett a vége, hogy elmentek szülni…).

Az egyetlen állandó anyanyelvi tanárunk (Seiji) tud magyarul, míg a japán tanárnők esetében ez nem minden esetben volt igaz, de azért mindig sikerült megoldani, hogy kölcsönösen megértsük egymást.

ELTE:

Nálunk a nyelvi órákat két anyanyelvi tanár tartja: Uchikawa tanárnő és Ono tanár úr. Uchikawa tanárnő tud magyarul, Ono tanár úr azonban nem kommunikál velünk az anyanyelvünkön, bár amennyire tudjuk, tanulja a nyelvet :)

Nem szeretném az egész tanári gárdát felsorolni, de rajtuk kívül Japánból érkezett még a tanszékre Umemura tanárnő és Yamaji tanár úr is, ők régebb óta élnek Magyarországon. Vannak természetesen magyar anyanyelvű tanáraink is :D Például Szabó Balázs tanár úr és Papp Melinda tanárnő. Szeptember óta lelkes doktoranduszokkal is büszkélkedhetünk :) Gyakorlatokat (szakszeminárium, szakszövegolvasás, stb.) és előadásokat (leíró nyelvtan) is tartanak nekünk.

A minden keletist érintő órákat (keleti történelem, keleti vallások) értelemszerűen sok-sok különféle tanár tartja, de amennyire tudom, családban marad a dolog, azaz az ELTE saját tanszékeiről jönnek az előadók :)

Folytatása következik!

Tévhitek - Vedd fel gyorsan, mert kicsúszol!

Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy egy ilyen "sorozatot" is indítsak a blogon: tévhitek. Az első tévhit, amiről írni szeretnék, inkább az elsőévesek között terjeng, de találkoztam már másodévessel is, aki félrevezetve élte az életét :D

Térjünk a lényegre: most éppen (tegnap 17:00 óta) előzetes jelentkezés folyik az ETR-en. Hogy ez mit jelent konkrétan, azt egy régebbi bejegyzésemben, (itt) elolvashatjátok. Azt hiszem, nem hangsúlyoztam ki eléggé egy bizonyos részletet, úgyhogy most megteszem: ilyenekkel nem kell hergelnetek egymást, hogy "vedd fel gyorsan, mert kicsúszol!", főleg nem december 19-én. Az előzetes jelentkezés egészen február 3-án délután 4-ig fog tartani, és hogy te ezen belül mikor veszed fel a tárgyaidat, az édes mindegy.

Az előzetes jelentkezés valóban fontos, mert +100 pontot jelent az adott tárgynál kapott pontszámodban. De csak az a tény, hogy az előzetes jelentkezés során felvetted-e. Hogy te ezt december 18-án délután 16:01-kor ejtetted-e meg, vagy február 3-án 15:59-kor fogsz rá sort keríteni, az irreleváns, nem számít, lényegtelen. Egyelőre tehát: chill out, pakolgasd nyugodtan az óráidat, add le ami mégsem kell, vedd vissza, mert hogy hoppá, mégis, csináld azt, ami jólesik. A lényeg az, hogy február 3-ára már minden olyan tárgyat zsúfolj be az órarendedbe, amire van esély, hogy járni szeretnél. Inkább többet, mint kevesebbet, hiszen tárgyat leadni még a szorgalmi időszak első hetében is lehet.

Remélem sikerült tisztáznom a helyzetet ^^ További kellemes órarend-egyeztetést mindenkinek!

A koreairól

Hát, ez igen szépen fog mutatni a japános blogomon, de talán páran hasznosnak fogjátok találni :) Immáron két hónapja tanulok koreaiul a "második keleti nyelv" lehetőség (és kötelesség) keretein belül, és bár ez korántsem elég egy nyelv kiismeréséhez, valamennyi rálátásom azt hiszem már van a dologra :) Lényeg a lényeg: ha valaki koreain gondolkodna, mint második keleti nyelv (esetleg mint minor), az olvassa el ezt a pár sort.

Először is: kísértetiesen hasonlít a japánra. Én nem tudom, hol élnek azok a nyelvészek és kutatók, akik nem sorolják egy nyelvcsaládba a két említett nyelvet, szerintem mindenesetre igen közel állnak egymáshoz. Eleinte ebből leginkább annyit vettem észre, hogy sok szó vagy teljesen, vagy részben megegyezik a két nyelvben. Aztán később már nyelvtani hasonlóságokat is megfigyeltünk kedves japán-koreai kombóval küzdő társaimmal. Ez nem azt jelenti, hogy egy partikula például hangalakját tekintve megegyezik a japán partikulával, hanem azt, hogy ugyanúgy használjuk. (Például az "is" jelentésű szócska ugyanúgy kiváltja az alany- és tárgyesetet jelző partikulákat, de másokat nem, és utánuk jelenik meg.)

Sajnos a koreai nem csak a japán nyelv ilyen kellemesnek mondható tulajdonságaival rendelkezik, de az általam leginkább "böszmeségnek" titulált jellegzetességek is felütik a fejüket. Ilyen a tény, hogy tiszteleti kifejezések tömkelegét használják, és persze se az ige-, se a melléknévragozás nem alkalmazható anélkül, hogy figyelembe vennénk a beszélőpartnerünk és saját magunk rangját, egymáshoz való viszonyunkat. Kedvenceim még a számlálószavak: természetesen a koreai nyelvben is többféle fordul elő, mint amennyit az ember még kellemesnek érez.

Az én megítélésem szerint a két nyelvnek a mondatszerkezete is kísértetiesen hasonlít, ugyanúgy a partikulák pakolgatásáról, valamint az igék és melléknevek ragozásáról szól a dolog :D Ha az embernek ráállt az agya a japán mondatok összetákolására, valójában csak a szavakat kell kicserélni koreaira, és máris remélhetőleg épkézláb koreai mondatokat tud alkotni :)

Az írásrendszer a japánéhoz képest maga a tömör gyönyör, már ha azt vesszük, hogy hangjelölő írásról van szó. Maguknak a jelecskéknek a megtanulása (megfelelő mennyiségű időráfordítás esetén) valóban egy délutános program, de azért elbeszélgetnék azokkal is, akik szerint ez a világ legtökéletesebb és leglogikusabb írásrendszere. Engem nem igazán hat meg a dolognak az az oldala, hogy a jelecskék a nyelv illetve az ajkak alakját próbálják imitálni - valahogy sosem képzelem el a hangképző szerveimet beszéd közben, így ezzel nem megyek sokra. Viszont az írott szöveg kiolvasása nem kis problémákat okoz, mert a koreaiak alapvető hozzáállása, hogy mindent úgy mondanak, ahogy egyszerűbb. Rengeteg mássalhangzót nem ejtenek, vagy teljesen máshogy ejtenek; bármelyik mássalhangzót a legnagyobb lelki nyugalommal ejtik zöngésen számomra véletlenszerűnek tűnő helyeken, M helyett sokszor mondanak B-t, N helyett D-t, stb. Tehát az, hogy felismerjük a jelecskéket, nem jelenti azt, hogy olvasni is tudunk.

A kiejtés - mint már említettem - viszont egy rémálom a japánhoz képest. Mi magyarok, akik japánul szeretnénk tanulni, aránylag könnyű helyzetben vagyunk. A japán hangkészlet nem sok meglepetést tartogat nekünk, magyaroknak, esetleg az Ü-be hajló U, és az R és L között ingadozó mássalhangzó az, ami odafigyelést igényelhet kezdetben. A koreai viszont olyan mássalhangzó- és magánhangzópárokkal is dolgozik, amit a magyar fül nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud megkülönböztetni egymástól. A két E és É között tendáló magánhangzó legtöbbünknek ugyanúgy hangzik, ahogy az általunk "két CS"-nek elkeresztelt mássalhangzók is. (Ez utóbbiak között a mai napig nem hallom a különbséget.) Az O, valamint az O és A között elhelyezkedő magánhangzók megkülönböztetése szintén feladja a leckét, valamint a széthúzott szájjal (mintha I-t mondanánk) ejtett, leginkább Ü-szerű magánhangzó sem cseng ismerősen a magyar fülnek.

Összességében japán után második keleti nyelvnek szerintem jó választás a koreai, elsősorban a sok hasonlóság miatt, de fel kell készülni a kiejtéssel folytatott küzdelemre, valamint a számlálószó-udvariaskodás borzalomkombóra is. A jelige pedig - kiejtés ide vagy oda - nem is lehet más, mint a HANGJELÖLŐ ÍRÁS.

Friss japánosoknak

Mivel úgy tűnik, több leendő elsőéves is idetévedt már (hurrá!), gondoltam leírom: aki nagy facebook betyár, vagy legalább van felhasználója, az nyugodtan jelezze, és akkor meghívjuk a japános facebook csoportba :D Ott aztán lehet minket zaklatni ezerrel mindenféle intelligens és kevésbé intelligens kérdéssel ^^

Aki nem nézegeti eme csodálatos közösségi portált, vagy csak nem "lájkolta" az ELTE BTK HÖK névre hallgató csodás kezdeményezést, annak mondom: tegnap feladták a felvételi határozatokat, úgyhogy nemsokára a kezetekben lehet az EHA jelszótok! :D

Csak ennyit akartam, mindenkinek további kellemes nyarat ^^

Írásbeli vizsga

Ezen is túl vagyunk. Büszkék lehetünk, hogy túléltük :D Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, kifejezetten nehéz volt.

Amikor három leckéből ír az ember ZH-t, tudja, milyen nyelvtani anyag aktuális, milyen kanjik aktuálisak, mire lehet számítani úgy egyáltalán. Viszont egy ilyen vizsgán, ahol két félév anyagát dobják eléd egy feladaton belül, nos... egészen más a helyzet.

Nem egy olyan feladat volt, amit csak harmadszori átnézésre fogtam fel teljesen. Szokásomhoz híven amit elsőre nem tudtam, kihagytam, és később tértem vissza rá. Jó módszernek bizonyult, mert így végül mindenhova sikerült valamit írnom - kivéve persze a kanjikat. Na oda nem lehet improvizálni.

Elkövettem azt a hibát, hogy nem kezdtem el időben az ismétlést, ezért nem értem a végére. De ez elég szegényes indok, tekintve, hogy még azokat a kanjikat sem voltam képes hibátlanul leírni, amit elvileg átismételtem. Kanji teszteken mindig jóban voltam ezekkel az írásjelekkel, mert egyszerre csak 15 darabot kell általában memorizálni, plusz a belőlük összerakott szavakat. Most viszont szembesültem azzal, hogy a rövid távú memóriát nem véletlenül hívják rövid távúnak. Egy tíz pontos feladatot le is nulláztam kapásból a vizsga elején azzal, hogy hét kanji közül egyet sem tudtam rendesen leírni.

A leendő japánosoknak mondom, hogy csúnyán hangozhat, de folyamatosan írogassátok őket. Nem elég nézegetni, mert nézegetni én is nézegettem, éppen ezért felismerni felismerem őket... de az írás egészen más. Nem rég kértem tanácsot facebook-on a nálamnál tapasztaltabbaktól kanji tanulás terén, és ott kaptam a javaslatot, hogy írogatás! Bármennyire időigényes, hosszú távon csak így maradnak meg a kanjik. Remélem alapvizsgáig sikerül összeszednem magam annyira, hogy nem égek be egy 0 pontos kanji feladattal.

Volt mondatfordítás is a feladatok között, mindkét irányban. A japánról magyarra fordítás viszonylag zökkenőmentesen ment, úgy érzem, azonban a magyarról japánra... nos, az egészen más tészta. Főleg azért, mert volt egy-két szó a mondatokban, amit nem tudtam. Így aztán kihívás mondatot fordítani! ^^;

Ezen kívül két rövidebb "fogalmazást" is kellett írni, ha kb. 5 egybefüggő mondatot lehet ennek nevezni. Az ilyesmin általában nem bukok sokat, mert amit nem tudom, hogy kell, azt nem írom le, és kész :) Remélem most sem írtam csúnyaságokat, bár az egyik feladat a műveltető igeformákra épült, amivel kissé hadilábon állok, de talán sikerült rendesen átalakítanom az igéket.

Összességében fogalmam sincs, mire számítsak. Az elkövetkezendőkben spekulációk következnek a félévi jegyemről, akit nem érdekel, nyugodtan ugorja át ezt a részt, direkt dőlt betűvel szedem, hogy mindenki tudja, mit ne olvasson el XD

A kanji tesztek elvileg a jegy 30%-át teszik ki. Ezek közül én egyet nem írtam meg, a többi pedig 18-19-20 pontos lett általában, ami még pont az ötös kategória elvileg (mínusz a hiányzó). Eddig úgy tűnik, jelesre állok. A ZH-k azonban már kevésbé fényesek... Az összesen 4 ZH-ből kettő ötös lett, egy négyes, egyet pedig még nem tudok, de kb úgy sikerült, mint ami négyes lett, szóval... tipikus négyötöd kategória. És ez a jegy 40%-a. A vizsgám pedig jóindulattal(!) is csak négyes. A szóbelin nem szerepeltem rosszul, de max pontszámot biztos nem vágnak hozzám, ez az írásbeli viszont jó sz@r lett, már elnézést :D Örülök, ha a négyest sikerül megtartani, és nem csúszok át vele hármasba. Ráadásul az írásbelin sokkal nagyobb a hangsúly, 15-85 az arány.

Mindehhez persze hozzá kell venni a jelenlegi pesszimizmusomat, a házi feladatokat, amiket ugye végül megírtam, és... nem tudom, a tanárok jóindulatát? ^^; Mindenesetre ismertek: a négyes nekem nem elég, és ha lehet javítani, biztos fogok.

Most pedig megyek tanulni, mert vizsgaidőszak. Csodás -.-"

Szóbeli vizsga

Nos, ezen is túl vagyok! Nincs is ennél szebb érzés :D Bár a holnapi írásbeli egy pöttyet beárnyékolja a boldogságomat, de még mindig ezerszer jobb, mint előtte.

A vizsga felépítése a vártnak megfelelő volt: páciens bemegy, páciens leül, páciens három cetli közül választ egyet, Ono sensei (nagyon lassan, érthetően és jóindulatúan) felolvassa a kérdéseket (talán összesen négyet?), páciens egyesével válaszolgat, páciens ezután húz másik három cetli közül, Ono sensei közli, melyik beszédet kell felmondani, páciens felmondja a beszédet, látványosan befejezi, Uchikawa és Ono sensei megköszönik a szereplést, páciens távozik. (Uchikawa sensei eközben mellesleg végig jóindulatúan mosolyog, és bátorítólag bólogat.)

A kérdések úgy voltak összeállítva, hogy minden lényeges és bonyolultabb nyelvtani anyagra kitértek. Egy kérdés előtt (legalábbis az enyémek közül) például Ono sensei figyelmeztetett, hogy keigo-ban (nagyon formális beszédmódban) válaszoljak, ezzel a keigo anyaga le is volt tudva. De a többi nyelvtani anyag közül is előkerült mindenféle: műveltető igeforma, -naide (valami nélkül) forma, feltételes mód, ageru/kureru/morau segédigeként. Az, aki egész félévben lelkiismeretesen tanult, nem bukhatott el itt. Ono sensei ugyanis tényleg hihetetlen lassan, tagoltan és érthetően tette fel a kérdéseket, legtöbbször magából a kérdésből ki lehetett következtetni a nyelvtani szabályt is - ilyen ez a japán.

Az előre megtanult szövegről nem tudok mit mondani, szépen ki kell őket dolgozni, lehetőség szerint ellenőriztetni egy tapasztaltabb japánossal, majd kegyetlenül megtanulni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy be kell magolni, de érdemes annyiszor felmondani otthon a tükör (vagy még jobb, egy családtag/lakótárs) előtt, amíg nem akad meg az ember sehol.

Egyet próbáljon meg mindenki elkerülni: ne essetek kétségbe. Ha egy kérdést nem értesz, vagy nem tudod a választ, na bumm, van még három másik, meg egy több perces beszámoló is. A pánik a vizsgázó ellensége :D Ha pedig a beszédben akadsz meg, ott se kezdj el gondolkodni, és tarts több perces szüneteket. Én például elfelejtettem egy szót, de fél perc után, amikor rájöttem, hogy úgysem fog eszembe jutni, kijelentettem, hogy "Sumimasen, wasuremashita" [Elnézést, elfelejtettem] és tovább mentem. A kis közjátékért még mosolygást, bólogatás, és legyintgetést is kaptam a tanároktól, jelezvén, hogy nem tragédia, folytassam nyugodtan.

Persze olyat nem fogok írni, hogy ne aggódjon senki, mert ki az, aki nem izgul egy szóbeli előtt XD Jövő félévben is fogok, pedig az már a harmadik lesz. Csak pánikolni nem szabad :D

Anime és manga - mire mész vele japán szakon?

Azt hiszem, helyesebb lenne, ha a cím az lenne: Mire mentem vele eddig én? Szóval ennek fényében olvasson tovább, akit érdekel :) Röviden összefoglalva: a mangával nem sokra, az animével annál inkább.

Eleve nem tartom valószínűnek, hogy bárki is mangaolvasással akarna elkezdeni japánt tanulni - mintha utasszállító repülő vezetésével kezdenénk a biciklizést, körülbelül. A mangákkal jelenleg még én is csak úgy állok, hogy amíg nem fordítják le a legújabb részeket, addig átfutom a japán verziót, és nagyon nagy vonalakban megértem a lényeget, de ebben két hatalmas segítségem van: a képek és a furigana. A mangára tehát nem is vesztegetnék több szót, az a haladókra tartozik :)

Az anime viszont sokat segíthet. De mondhatnék akár doramát, vagy filmet is, minden esetre igyekszem a népszerűbb kategórián keresztül szemléltetni a tapasztalataimat, és ez egyértelműen az anime :)

Amiben a legtöbb segítséget nyújtja, az a szókincs. Bár az avatatlan fülnek nem egyértelműek a szóhatárok egy mondatban, ezért napi 20 óra animézéssel sem tudsz felszedni magadra többszáz elemből álló aktív szókincset. Amikor észreveszed, mennyit segít, az maga a szótanulás folyamata. A pillanat, amikor felismered a szótárban, hogy "hát igen, ezt mennyit mondogatják az animékben". Én magam 2010 szeptemberében, még az első japán óra előtt az animék által felhalmozott szókincsemet olyan 20-25 szó körülire tettem (gondolok itt olyan "alapvető" szavakra, mint neko, inu, kawaii, watashi, anata, egyéb kedves megszólítások, stb.). Ahogy azonban telik az idő, és tanuljuk az új szavakat, rá kell jönnöm: volt az annak idején 100 is.

Arra azért ne számítson senki, hogy varázslatos módon minden szó hipp-hopp beleugrik a fejébe, csak mert kétszer végignézte a Bleach eddig kiadott részeit, háromszor meg a Narutot. Mennyiségnek szép és jó (gratulálok annak, aki ezt tényleg megtette), de azért ennek a "csodának" is vannak határai. A legtöbb népszerű anime szókincse meglehetősen korlátozott, ezért elég sok olyan témakör van, amit szinte egyik sem érint, vagy csak alkalmanként.

Amiben biztos nem fog sokat segíteni az anime, az a nyelvtan. Bizonyos aspektusokban persze hihetetlenül hasznos (erre nemsokára példát is hozok), de alapvetően a nyelvtani szerkezeteket nem lehet "kihallani", amíg nem tudod, mit keress, vagyis amíg meg nem tanultad magadtól. Persze amikor belenézel a tankönyvbe, és meglátod a példamondatot: "Tasukete kudasai", rögtön beugrik négy anime, amelyben fejenként hatszor hangzott el ez a mondat mindenféle halálos veszélyben lévő szereplő szájából, és így könnyebb is lesz megtanulni. De ez a Heuréka-effektus is csak egy ideig tart. Amikor a vészesen udvarias nyelvi formulákat tanulja az ember, akkor már sokkal nehezebb hasonló párhuzamokat találni.

Jöjjön a példa, amit nemrég említettem: milyen esetben lehet mégis hasznos nyelvtani szempontból, ha sok-sok anyanyelvi szöveget hallgatunk. (Hangsúlyozom, ennek nem feltétlenül kell pont animének lennie.) Többször is előfordult már velem, hogy nem tudtam eldönteni, melyik csoportba tartozik egy ige, azaz hogy hogyan kell ragozni. (Ebbe bővebben nem megyek bele, mert aki nem tud japánul, azt belekavarnám, aki tud, az meg valószínűleg érti, mire gondolok.) És bizony ilyenkor elgondolkozom, milyen ragozott formában hallottam már az adott szót animékben, és az alapvető kifejezéseknél általában így sikerül dűlőre jutnom. (Persze ez is lehet csalóka, de még mindig jobb, mint fifty-fifty hasra csapni.)

A kiejtéseden is biztosan rengeteget segít, ha ennyi anyanyelvi szöveget hallgatsz. Persze ehhez már kell bizonyos fokú nyelvérzék (a nyelvészeket kérném, ne kövezzenek meg, szerintem valamilyen szinten ez igenis létező jelenség, mármint a nyelvérzék), de általában meg lehet ítélni, ki az, aki japán szinkronos animét ebédel és vacsorázik, és ki az, aki csak a tanárait és a hanganyagot hallja "beszélni" tanulmányai során.

Hallott szöveg értése - azt hiszem, ez nyilvánvaló. Az, aki már eleve évek óta japán karattyolást hallgat, sokkal könnyebben kibogarássza a szavakat, kifejezéseket, szóhatárokat, mint aki nem kifejezetten anime-fan. Jól jön, na.

Végső konklúzióként annyit mondanék, hogy egyértelműen hasznos, de önmagában semmire sem elég animét nézni. Kiegészítő segítségnek, mankónak jó, a tanulás első szakaszánál rengeteg sikerélménnyel szolgál, ezek azonban hamarosan el is tűnnek, és marad a kacifántos, udvarias, igazi japán.

Második félév

Mostanában nem írok kedves, humoros jellegű bejegyzéseket arról, milyen okosságokat hallunk előadásokon, milyen aranyosságok hangzanak el gyakorlatokon. Ennek megvan az oka :D Mindössze annyi, hogy egy kicsit erősebb, és számomra kevésbé érdekfeszítő félév ez, mint az előző.

Jelen vannak még az "ókori és keleti..." kezdetű tantárgyak, amelyek úgy érzem, minden tanszék mostohagyermekei. (Kivéve a művtörit, Mecsi tanárnő nagy lelkesedéssel tartja az órákat, ezt az előadást nem is veszem ide.) Mind az irodalom, mind a vallások, mind a nyelvek és írások olyan tantárgy, amelynek az óráira mindig más-más előadó szalad be. Olyan szakemberek, akik egy egész életet szentelnek egy bizonyos nép/kultúra/etc. tanulmányozására, és mit kapnak feladatul? Add le másfél órában egy rakás ókori és keleti szakosnak, akik közül érdeklődést csak az fog mutatni, akit érint a téma. Vagy még az sem, mert ő meg már hallotta, amit mondani fogsz. Nem csodálom, hogy mostohagyermekek ezek az órák.

A japán kultúra és társadalom egy hihetetlenül érdekes tantárgy, ahol végre elsőkézből hallhatunk hiteles információkat egy japán hölgytől. Hátránya az előadásoknak, hogy gyakran ínhüvelygyulladással jár, ha az ember mindent le akar jegyzetelni, valamint a felsőbb évesek tapasztalatai szerint a vizsga sem egyszerű.

A japán gyakorlatok mit sem vesztettek színvonalukból, azonban maga az anyag lényegesen nehezebbé vált. Egyrészt a kanjik is mintha egyre bonyolultabbak és bonyolultabbak lennének (van határ, aminél kacifántosabb már nem lehet, ugye?), a korlátozott hangkészletű nyelvnek köszönhetően pedig a szavak is egyre jobban hasonlítanak egymásra, egyre könnyebb keverni őket, a nyelvtan pedig... a nyelvtan. Egészen addig hihetetlenül könnyű a japán nyelvtan, amíg nem akarod élőben alkalmazni. Akkor viszont bele kell bonyolódnod az udvariassági szintekbe - és itt jön a neheze. Külön nyelvtani szerkezetek, szóalakok, kifejezések, megszólítások, még a főnevek is néha másképp használandók, ha igazán tisztelettudóak akarunk lenni. Hát ennyi a gond a japánnal :D De az olvasás már egészen gyorsan megy, főleg ismerős kanjik és/vagy furiganák jelenlétében ^^

Az angolos tárgyakra nem pazarlok most sok energiát, a blog elsősorban úgysem erről szól. A lényeg annyi, hogy közeleg a vizsgaidőszak, és én most hűde aktívan belevetem magam a tanulásba. Reméljük a legjobbakat :)

Nehéz a japán szak?

Régen tettem közzé olvasásra érdemes bejegyzést, ezt most szeretném gyorsan orvosolni :) Megmondom őszintén, nem emlékszem rá, a blogra írtam-e már erről a témáról, de annyi biztos, hogy e-mailben már rengetegszer. A legtöbben, akik írnak nekem, reménybeli leendő japán szakosok, és egyéb más kérdések mellett ez az egy mindig felüti a fejét: nehéz?

Nos, azt hiszem, egyértelmű, hogy erre nem tudok konkrét választ adni, hiszen az, hogy valami nehéz, vagy könnyű, barátok között is nagyon nagyon relatív :) De összeszedtem pár szempontot, ami szerintem a leginkább befolyásolja azt, ki mennyire veszi könnyen az akadályt.

Elszántság, érdeklődés
Ami leginkább megkönnyíti az egyszeri japán szakos életét, az a rajongás. Az érdeklődés, a kitartás: az, hogy élvezi azt, amit tanul. Előre szólok: ha csak az anime és a manga kultúrája érdekel, vagy csak a nyelv, akkor meg fogsz küzdeni a vizsgákkal. Ha minden érdekel, ami Japán, könnyebb helyzetben vagy, de még mindig nem könnyű helyzetben. A legszerencsésebb az, aki érdeklődik minden iránt, ami KELET. Közel s távol, kultúra és irodalom, vallás és nyelv, minden, ami hozzátartozik a Kelet Alapcsomaghoz. Ha minderről szívesen hallasz ÉS tanulsz (mert hallani ki ne hallana róla szívesen, a hangsúly azon van, hogy be is kell seggelni), akkor jó helyre igyekszel.

Elvárások magaddal szemben
Nem kérdés, én itt rontom el :) Nagyon nem mindegy, hogy úgy állsz-e neki egy vizsgaidőszaknak, hogy "görbüljön aztán kész", vagy "úristen ötöst akarok mindenből mert kell az ösztöndíj meg különben is". Az előbbi csoportba tartozók nem csak kevesebbet izgulnak és ritkábban kapnak agyvérzést vizsgaidőszak alatt, de valószínűleg az egyetemi éveiket úgy általában gondtalanabbul élik. De sajnos ez legtöbbünknél megváltoztathatatlan adottság :) Mindenesetre tanácsként annyit mondanék, hogy egy kicsit igazán próbáljunk meg alább adni, mert az ötös félévi átlaghoz tanuláson kívül szerencse is kell.

Minor
Igen, igen, a bölcsészek átka (vagy éppen áldása), hogy választaniuk kell egy második szakot, amit kevesebb óraszámban, de ugyanúgy tanulnak, mint a főszakot. Nekünk, keletiseknek megvan az az előnyünk, hogy bármilyen keleti nyelvet választhatunk előképzettség nélkül, még ha a követelmények között szerepel is a nyelvvizsga. DE. Érdemes jól meggondolni, mert bizony megerőltető kanjik mellett kínai olvasatokat vagy éppen klasszikus koreait tanulni. Aki úgy érzi, nem teljes az élete kapásból két keleti nyelv nélkül, ám legyen. De vigyázzunk, mert a hat félév alatt egy második keleti nyelvet így is úgy is kötelezően el kell sajátítani alap szinten: ha minornak is keleti nyelvet választasz, az már három. Jól hangzik, és imponál nyilván az önéletrajzban is, de gondold meg, mire vállalkozol, nehogy aztán három szék között ess a pad alá egy jó nagy koppanással.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a keleti nyelvek minorjai kimagaslóan nehezek és teljesíthetetlenek. Én az angol minorommal is megszenvedek rendesen, pedig ez aztán nem tartozik a nehéz nyelvek közé, azt hiszem ebben megegyezhetünk :) Érdemes utána érdeklődni ismerősöktől, bárhonnan, hogy MINORKÉNT mi az, ami nehéz, mert azért alapvető eltérések vannak a főszak és a minor követelményei között.

Tapasztalat a nyelvtanulás terén
Ha egész eddigi életedben csak sorozatokat nézve és dalszövegeket dúdolgatva tanultál nyelvet, valószínűleg meg fogsz illetődni a japán szak stílusán. Itt bizony ott van előtted ZH-nként 150-160 szó, kb. 40 kanji, és temérdek nyelvtan. Le kell ülni mellé, be kell seggelni, a kanjikat pedig írni és írni és írni. Nem fog varázslatos módon a fejedbe mászni, és hacsak nem nyelvi előképzettséggel érkeztél, a hirtelen megnövelt anime-mennyiség sem fog sokat segíteni. Tény, hogy a nyelv dallamát, a kiejtést, a gyakoribb szavakat és a közvetlen stílust könnyen lehet gyakorolni japán filmek, rajzfilmek, zenék töméntelen mennyiségű adagolásával, de sajnos ezek általában csak nagyon szűk szeletkéjét fedik le annak, amit neked meg kell tanulnod.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, de ahogy magamat ismerem, úgyis lesz még hasonló bejegyzésem, ott majd helyesbítek és hozzáadok :)

EDIT

És lett is hasonló bejegyzés, itt olvashatjátok.

ZH és könyvtárak

Nem csalódtam Uchikawa senseiben és a ZH-javítási sebességében, mára bizony mindenkinek ott díszelgett az eredménye a beadott papírján. Az enyém 93%-os lett, ami első hallásra megnyugtatott és hihetetlenül örültem neki, a második reakcióm azonban egészen más jellegű volt x) Itt sopánkodtam egészen idáig, milyen rossz lett ez a ZH-m, és hű meg ha - pedig úgy tűnik azért rossznak mégsem mondható.

Ismertem pár olyan diákot gimnáziumi pályafutásom évei alatt (sőt már általános iskolában is), akik köztudottan éltanulók voltak (nem feltétlenül a szó jó, de nem is feltétlenül a rossz értelmében), mégis minden dolgozat előtt úgy görcsöltek a szünetekben, mintha egy betűt se tanultak volna. Jegyosztáskor újabb gyomorgörcs, majd legtöbb esetben csillagos ötös, néha egy-két hibapontos ötös. Szóval ők azok, akiket sosem tudtam kedvelni - én ha valaha azt mondtam, hogy nem tanultam sokat, akkor azt komolyan is gondoltam, és általában egy közepesnél jobbat sosem hoztam ki az ilyen helyzetekből. Miért kell álszenteskedni?

Most pedig kezdem úgy érezni én is "közéjük tartozom" O.o Pedig nem szeretnék. De a ZH megírása után valóban úgy éreztem, igencsak elbaltáztam a dolgot. A kanjikban nem voltam biztos egyáltalán, egy párbeszéd-írós feladatot félreértettem, volt olyan feladat amin alig igazodtam ki, máshol csak találgattam mit jelent egy-két szó. Volt okom az aggódásra, no. És mi lett az eredménye? Kanjik közül mind jó lett, a párbeszéd-írásnál Uchikawa sensei csak azt nézte, hogy nyelvtanilag jó az írásom, a témát nem vette figyelembe, ahol azt hittem, nem igazodtam ki, végül jónak bizonyult a teóriám, a találgatásaim pedig (szójelentések terén) bejöttek. De komolyan, 100%-osan úgy éreztem, hogy elcseszerintettem a ZH-t.

Ennyit a mentegetőzésről, ja meg még egy: tényleg rosszabb lett, mint a félévi vizsga, szóval valószínűleg nehezebb is volt, legalábbis számomra annak bizonyult :D

Más: ma két könyvtárba is beiratkoztam legjobb barátnőm közbenjárásának köszönhetően. Ezek egyike a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, ahol valójában nem beiratkoztam, csak regisztrációs jegyet váltottam, vagy mit. Szóval bemehetek, garázdálkodhatok, olvashatok, fénymásolhatok, de kölcsönözni nem tudok. Ellenben az ELTE Egyetemi Könyvtárába teljes jogú ELTE polgárként beiratkozhattam, és efeletti örömömben gyorsan ki is vettem két könyvet. (Kötelező olvasmányokat tartalmazó köteteket esszéírásra, ha valakit érdekel.)

A könyvtár jó dolog! Erre sikerült rájönnöm. Valahogy az utóbbi időben (években...) elhanyagoltam egy egyébként nagyon meghatározó hobbimat, az olvasást. A régi szép időkben édesanyám vonakodva vett nekem könyvet, mondván egy nap alatt kiolvasom :D Hát, ez jelenleg egyáltalán nem jellemző. Más egyéb hobbijaim is eltűntek egyébként (rajzolás, zongora), de ez nem kifejezetten magán jellegű blog, úgyhogy az ilyen irányú sopánkodásaimmal nem terhelem az olvasóközönséget :D

Jótanácsként tehát: a könyvtár jó dolog, a Szabó Ervinben például gyakorlatilag mindent megtalál az ember, ráadásul a légkör egyszerűen kényszeríti az embert arra, hogy tanuljon, vagy legalább olvasson. Jó módszer beülni egy könyvtárba, ha sehogy sem tudja rávenni magát az ember az agytágításra. Ja és a Szabó Ervinnek az épülete is gyönyörű! Az ELTE Egyetemi Könyvtárában pedig nagyon aranyosak, ráadásul a fél órás várakozási idő helyett körülbelül 10 perc alatt megkaptam a kikért könyveket. Yay!

Még egy, inkább a blogot érintő bekezdést rittyentenék ide: a jobb oldali menüsorban van egy kattintás-számláló (NEM látogató-számláló!), amely a hosszú hétvége alatt (számomra) észrevétlenül egy 10.000 körüli számról 77.000-re ugrott. Ennek oka után kutatva vettem észre, hogy a Zipangu nevezetű blog egyik bejegyzésében szerepel az ELTE Japán blog linkje :) Ezt szeretném ezúton is megköszönni, valamint amint befejezem ezt a bejegyzést, a linkek közé beteszem az említett blogot - nem is tudom miért kerülte el eddig a figyelmemet ez a honlap O.o

Majd jelentkezem :)