Japán szakok - ELTE és KRE - 2. rész

Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!

3. Osztályozás
Igazából itt arra vagyok kíváncsi, előfordul-e, hogy bizonyos vizsgákat... hm, tessék-lássék módon osztályoznak, vagyis valószínűleg el sem olvassák a vizsgalapokat, csak véletlenszerűen ráírnak valamit. Magyarul: igazságos?

KRE

Az osztályozásról annyit tudnék mondani, hogy alapvetően korrektek voltak a tanárok, és tényleg a teljesítményt osztályozták. De ugyanakkor voltak olyan vizsgák, ahol a tanár kedvességének (?) köszönhetően senki nem kapott rosszabbat hármas érdemjegynél. Voltak azonban olyan tanárok is, akik részben aszerint is osztályoztak, hogy kit mennyire kedvelnek.

A nem japános, hanem mindenféle kötelezően választható tárgynál voltak olyanok, ahol szerintem nagyon nem megfelelően osztogatták az osztályzatokat. (Így történt, hogy irodalomtudomány vizsgán ELVILEG megbuktam, majd mikor bementem, hogy ugyan ez mégis hogyan fordulhatott elő kiderült, hogy bele se néztek az irományomba és kaptam egy kettes jegyet nagy kegyesen, mikor ott helyben megnézte valamelyik doktorandusz (?) (legalábbis nem az óraadó tanár volt az). A hab a tortán az volt, hogy volt egy „fejtse ki” valamint egy „röviden magyarázza meg” rész a vizsgán, és én a rövid részhez 3-4 mondatba írtam le a helyes választ, de szerintük oda fél oldalban kellett volna legalább kifejtenem… Elnézést, ez nem nagyon tartozik ide, de mégis az ilyenek mit gondolnak?!)

ELTE

Azt hiszem ezt a kérdést igazából költőinek is szánhattam volna :D Elvégre nagyon valószínűnek tartom, hogy nem létezik olyan egyetem, ahol minden egyes tanár 100%-osan objektíven osztályozna. Ez természetesen nálunk sincs így :) Vannak olyan tanárok, akik olyan cifra és olyan kiszámíthatatlan jegyeket osztogatnak, hogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy valóban kijavít minden egyes dolgozatot. És persze vannak az ELTE-n is olyan tárgyak, amikről mindenki tudja, hogy csak dobálják a lapokat - ami az asztalon marad, átmegy, ami leesik, bukó. Szerencsére ez azonban nagyon ritka, és nem is érinti az olyan tárgyakat, mint például a japán nyelvképzés. (Sőt, a japán jegyek olyan matematikai számolások eredményei, amit én bölcsészként inkább meg sem próbálok követni :D)

4. Légkör, közösség
Hányan voltatok a szakon? Mind ismertétek egymást, jól kijöttetek, vagy esetleg voltak klikkek, utálkozás, miegymás?

KRE

Mi már viszonylag sokan voltunk a szakon, de nem emlékszem a pontos létszámra. 30 fő körül lehettünk, és eléggé jól megvoltunk egymással.

Nem emlékszem semmi olyanra, hogy bárki is ki lett volna utálva vagy hasonló történt volna. Viszonylag mindenki jól kijött mindenkivel és igyekeztük segíteni egymást ott, ahol tudtuk. Persze ez nem mindenkiről mondható el, de hát mindig lesznek olyanok, akik kevésbé segítőkészek.

Klikkesedés volt valamennyire, de nem olyan szinten, hogy nem álltunk szóba egymással. Egyszerűen csak a japános érdeklődési körön belül is voltak olyanok, akik inkább a sorozatokért rajongtak, voltak akik a játékokért, meg olyanok, akik főleg a zenéért, és így megosztott volt valamennyire a társaság. Emellett a másik dolog, ami miatt klikkesedtünk, az a kétfelé bontás: kezdő és haladó nyelvi csoport. Ennek értelmében a nyelvi órák külön voltak, hiszen a kezdők például a japán nyelvgyakorlat I. órával kezdtek, míg a haladóknak már legelsőre a japán nyelvgyakorlat III. órát kellett felvenni.

ELTE

Ez nálunk is körülbelül ugyanígy működik. Érezhetően vannak összeszokottabb, szorosabb barátságot ápoló kisebb csoportok, de soha senki nem reked kívül, és nincs utálkozás sem. Én például jó szokásomhoz híven szinte mindenkivel jóban vagyok, de senkihez sem "tartozom", azaz mindig mással múlatom az időt - aki éppen szabad :D Míg ez egy klikkesedésre jócskán hajlamos gimnáziumi osztályban nehezen volt kivitelezhető, és bizony sokszor egyedül maradtam, addig itt, japán szakon, a közös érdeklődési kör összetart minket :)

A létszámot én sem tudom pontosan, de úgy 30-35 fővel indulhattunk neki annak idején a szaknak. Nálunk nem jellemző a csoportbontás kezdőkre és haladókra. Ha jól tudom, egyetlen évfolyamtársunk tanulja felsőbb évesekkel a nyelvet, de mivel minden más órára együtt járunk, ezért ő sem marad ki semmi jóból, sőt :D (A "sőt" alatt azt értem, hogy mivel az illető nálam például sokkal fejlettebb szociális érzékkel rendelkezik, ezért sokkal inkább része a társaságnak, mint én :D)

5. Specializációk
Tudom, hogy KRE-n van ilyesmi, és nyilván nem lehet tapasztalatod mindegyikről, de akár ha egy-két kósza pletykát vagy élménybeszámolót meg tudnál osztani róluk, annak nagyon örülnék ^^

KRE

Harmadik félévtől kell specializációt választani, és aszerint vannak az órák (leszámítva azt, ami a speceken kívül esik és mindenkinek el kell végezni) is, hogy ki milyen specializációra jár. Van történelem, média (nem tudom ez-e a pontos neve), nyelvészet & irodalom (egyben) és fordítói specializáció. Vannak vállalkozó szelleműek, akik nem csak egyet csinálnak egyszerre, hanem mondjuk történelem és fordítói spec is meg hasonló, de itt mindenképpen számolni kell az óraütközésekkel, és eléggé nehéz megoldani.

Én fordítóira jártam, aminek következtében nem csak japános óráim voltak, hanem ehhez is jártak bizonyos alapozó tárgyak. Ilyen volt a jogi ismeretek, közgazdasági ismeretek, EU-s ismeretek és mondjuk a fordításelmélet, meg hasonlók. Ezeknek egy része (főleg az elsők) szerintem felesleges kínszenvedés csak, és sok időt elvesz, de hát ez nem kívánság műsor. (Egyébként a többi specializációnál tudtommal nincsenek ilyen töltelék tárgyak.)

A fordítói specen belül aztán még egyszer lehetett választanunk: mű- vagy szakfordítás-e amit szeretnénk. A szakfordítás egyébként konkrétan műszaki szakfordítást takar és nagyon jó óra, de tele van olyan szavakkal, amiknek a magyar megfelelőit sem sűrűn használja az ember. Műfordításra én nem vállalkoztam, mert az nagyon távol áll tőlem, így arról nem sokat tudok nyilatkozni.

Alapvetően arról szólt a fordítási gyakorlat óra, hogy kaptunk egy egybefüggő szöveget (1-4 oldal) az órán és azt még azon a héten péntek estig vagy jobb esetben szombat estig lefordítva el kellett küldenünk, majd a következő órán mindenki megkapta a saját magyar változatát kijavítva és mondatról-mondatra ellenőriztük. Először felolvasta valaki a japán mondatot, az ő saját magyar változatát majd még pár magyar változatot (a kedvenc diákok tökéletes változatát minden mondatnál meg kellett hallgatnunk persze). Őszintén szólva nem mondanám túl hasznosnak, és nagyon idegesítő volt egy idő után a szinte tarthatatlan határidő (szerdáról péntekre, stb.). Ez is arról szólt inkább, hogy kinek mennyire van önszorgalma és mennyire akar megtanulni japánul és fordítani.

A mi évfolyamunkon egyébként nem indult nyelvészet & irodalom spec, mert senki nem vállalkozott rá. Engem a nyelvészet érdekelt volna, de nem az irodalommal karöltve. A média specről nem sok jót hallottam, a történelem specializáción pedig főleg előadások vannak és sok előadást is kell tartani a diákoknak.

ELTE

Hát én itt nagyon szűkszavú leszek: nálunk nincsen lehetőség specializációra. Legalábbis nem ilyen keretek között. Vannak úgynevezett szakszemináriumaink, amik választható tárgyak, és ezekkel lehet valami hasonló eredményt elérni. Például a műfordítói specializáció talán Vihar Judit tanárnő szakszemináriumának feleltethető meg. De ezek csak egy féléves gyakorlatok, így mégsem ugyanarról van szó, mintha egy több tárgyból álló komplett specet végezne valaki :)


Folytatása következik!