Szerény kincsesbánya

A héten életemben először meglátogattam az ELTE keleti könyvtárát! Háromszoros hurrá nekem :D (És a kedves szaktársnak, aki lehetővé tette ezt az áttörést.) Azon kívül, hogy bő fél órán keresztül egy angol nyelvű könyvet (szentségtörés o.o) olvasgattam a következő órámra várva, találkozhattam két nagyon szimpatikus kartondobozzal a könyvtár "előterében", vagy valami olyasmi.

A keleti könyvtár bejárati ajtaja egy gyakorlatilag javarészt lépcsőből álló helyiségbe (kéretik nem lepotyogni rajta!) visz, ahol a jobb oldali ablakpárkányon két vonzó külsejű, ámbár némileg viharvert kartondoboz csábítja az érdeklődőket. A tartalmuk pedig - mint azt már sejthetitek - ingyen elvihető!

Persze nem kell tévképzetekbe ringatni magunkat, nincs szó arról, hogy több ezer forint értékű japán nyelvű könyvektől és folyóiratoktól roskadozna a két doboz. Sőt. Konkrétan japán vonatkozású anyagot szinte semmit sem találtam (amit mégis, azt meg gyorsan elhoztam). Kínai szakosok előnyben, főleg nekik kedvez a két kupac tartalma.

Én végül négy zsákmánnyal tértem haza. Ezek közül az egyiket azért hoztam el, mert megláttam rajta, hogy "linguistics", és innentől kezdve nem foglalkoztattak a további részletek, szépen kihalásztam a dobozból és beleerőszakoltam a táskámba a "project line 10" című, körülbelül 100 oldalas nyomtatványt, amely korához képest egész jó állapotban van, ugyanis 1999 november - 2000 februári kiadás :D A kiadvány gyakorlatilag könyvajánlók végeláthatatlan gyűjteménye, természetesen túlnyomórészt nyelvészeti témában. (Nem hiába szúrta ki a szemem a felirat.)

A második zsákmányom "National Institutes for the Humanities - International Research Center for Japanese Studies 2011" névre hallgat. Ezt természetesen azért nyúltam le, mert megláttam rajta a "Japanese" szót, mi másért? :D A kiadvány egyébként magáról az intézményről szól.

A harmadik szerzemény egy napilap, de sajnos nem japán. (Olyat nem találtam, pedig lecsaptam volna rá, gondolhatjátok :D) Őt le is fényképeztem, mert nagyon viccesnek tartottam, hogy még konkrétan becsomagolva találtam rá erre a példányra, pedig napilaphoz mérten ez sem mai darab, 2011. szeptember 7-én került kiadásra. Maga az újság egyébként Tajvanról származik, ha jól látom :) Hogy mit fogok kezdeni vele, tekintve, hogy egy kukkot sem értek belőle, azt még nem tudom :D (Valami kreatívra gyanakszom.)

A negyedik és egyben legkedvesebb holmi, amit találtam az egyik doboz legalján(!), nem más, mint egy aranyos hiragana-katakana poszter! :D A Japán Alapítvány emblémája díszeleg rajta, és el sem tudom képzelni, hogy köthetett ki a keleti könyvtár "vidd el" dobozainak egyikében, de én örülök neki ^^ Bár egy kedves szaktársam feltette a kérdést, miszerint szükségem van-e nekem erre (vö. nem tudom még a kanákat? :D), na de ez nem erről szól :D Még nem tudom, hogy kidíszítem-e vele a lakás valamely pontját, majd kiderül ^^ Természetesen róla is hoztam képet (A2-es méretű egyébként):

Következtetésként annyit vonnék le, hogy bár visszatérő vendég valószínűleg nem leszek a könyvtárban, az előtérbe időnként be-bekukkantok majd, hátha újabb hasonló gyönyörűségek akadnak a kezeim közé ^^

Ja, még valami, ha valaki hasonló terveket szövögetne (de le ne nyúljatok előlem mindent :D), de nem tudja, merre keresse magát a könyvtárat, annak egy hevenyészett útmutató: a Gólyavárral szemben állva, azt jobbról megkerülve egy kis alagút szerű valamibe botlik az ember a főépület aljában. Ide kell besomfordálni, és bal kéz felől ott is lesz a könyvtár ajtaja. Kellemes kutakodást :D

Új címke: ti kérdeztétek - Kanjik három év alatt

Az utóbbi időben egyre több kérdést kapok e-mailben és kommentekben is, az ezekre adott válaszokat (és értelemszerűen a kérdéseket is) pedig szeretném hétköznapi bejegyzés formájában is közzé tenni, ami különösen az e-mailben érkezett kérdéseknél hasznos - ezt ugyanis csak én és a kérdező látom. (Persze a kommenteket sem biztos, hogy mindenki olvasgatja.)

Nem rég a japán írásjelekkel kapcsolatban merült fel kérdés a blogon, és hogy vajon mennyit fogunk megtanulni a kanjikból a harmadik év végére; egy kedves olvasóm, Géza tette fel a következő kérdést:

Kedves Sedna, butácska kérdés, a japán szakon tananyag az ezer alap kanji? Mire diplomát kapsz, vágni fogod az első ezret? Tulajdonképpen csak arra vagyok kíváncsi, mennyi idő alatt tanulható meg? Köszönöm.

Erre én a következőképp válaszoltam:

Az első évben csak a Genki kanjijait vesszük elméletileg (317 db), de felsőbb évesektől hallani olyasmit, hogy egyik hétről a másikra 70-80 kanjit meg kell tanulniuk - ennek fényében (és egyébként is) biztos vagyok benne, hogy az első ezerig eljutunk, legalábbis a tananyag szerint biztosan.

Egy átlagos 20 éves japán ember 2500-3000 kanjit felismer, úgyhogy igencsak szegényes lenne, ha egy egyetemi képzés során mi még az ezerig sem jutnánk el :)

Az, hogy ezek valóban biztos és használható tudásként megmaradnak-e nekünk, hallgatóknak, mondjuk harmadik év végére, már egészen más kérdés. Ahogy az is, hogy mennyi idő alatt tanulhatók meg ezek.

Ez utóbbi kérdésre a válaszom talán annyi lehet, hogy ez relatív :D Aki olyan beállítottságú (például nem vizuális típus, kézügyessége semmi, és az emlékezőtehetsége sem különösebben kiemelkedő, mindig gondban volt a tanulással), az nagyon nehezen tanul, és bizony neki talán egy évtized is kevés lenne ennyi kanjihoz. Aki viszont szerencsésebb tulajdonságokkal van megáldva, könnyen veszi az akadályt.

Ha konkrétan az egyetemi keretekre gondolsz, három év alatt - bár saját kútfőből mondom, bizonyítékom nincs rá - nagyon valószínű, hogy az első ezer kanjiig eljutunk, és én azon sem lennék meglepve, ha tovább is jutnánk. (Elvégre egy tisztességes japán újságot sem lehet elolvasni 1000 kanji ismeretével.)

Majd a beszélgetésbe egy segítőkész és nálam lényegesen tájékozottabb szaktársam is bekapcsolódott, Dávid:

Csak annyit fűznék hozzá, hogy ha minden igaz, a hivatalos kanjikat mind meg fogjuk tanulni a három év alatt (~2000), mert nem csak a nyelvórákon fogunk tanulni, hanem szakszövegolvasáson meg filológián, meg minden máson is. De azt is mondták, hogy a kanjitanulás a mi dolgunk, úgyhogy akkor se szólhatunk semmit, ha ezentúl csak hiraganával írnánk mindent, aztán a hatodik félévben elvárnák, hogy mindet tudjuk :D

Végül tehát megállapodhatunk abban, hogy mondhatni nagyonsokrengeteg kanjit fogunk majd tudni. Mindemellett a kérdés felvetette azt a problémakört is, hogy hogyan is működik ez a kanji-dolog, ki mennyit ismer, hány hivatalos írásjel van, és a többi. Ehhez segítségül szeretnék megosztani egy linket, amire ma találtam rá Uchikawa-sensei blogján. Ő maga írt (magyarul, és milyen szépen!) egy nem túl hosszú de nem is túl rövid leírást a japán hangokról, írásjelekről, fonémákról, miegymásról. Akit érdekel, íme a tanárnő blogjáról vett link:

http://www.mediafire.com/?7jljgw6f6n9w31p

Az iromány "A hang kultúrtörténete" címet kapta. Nem tudom, milyen szerzői jogokkal rendelkezik a tanárnő, de feltételezem, hogyha a saját blogján közzé tette, talán nem bánja, ha itt is megjelenik :)

Majd még jelentkezem! ^^

A második hét

Hogy elröppent ez a hét! O.O Hihetetlen gyorsan mennek a napok :D

Ha már egyszer japános témájú a blog, elsősorban a japán órákról mesélek ^^

A hétfői óra Ono-sensei-jel legalább olyan érdekes volt, mint az előző heti. Ismét megtudtam jó pár dolgot, amire nem is gondoltam volna, például hogy a tofu igazából toofu [tófu], a sudoku pedig igazából suudoku [szúdoku]. Igen, megint az angolok keze van a dologban :D

Befejeztük a katakanák tanulását, sőt, tesztet is írtunk belőle. Nem tagadom, kihívást jelentett, mert például olyan szavakat kellett leírni, mint Batthyányi (バッチャーニ) (bacchaani) vagy Mátyás (マーチャーシュ) (maachaashu) . Tehát mint az a mellékelt példákból talán egyértelmű, a katakanában nem az a nehéz, hogy meg kell tanulni egy rakás írásjelet (bár ez sem könnyíti meg a dolgot, az tény). Hanem az, hogy "ráérezzen" az ember, hogyan beszélnek a japánok, mit tudnak kimondani és mit nem, és amit nem, azt hogyan mondják helyette.

A hiragana tesztem mellesleg 29/31 pontos lett, és szintén "Nagyon szép!" minősítést kapott ^^

Kanjit - hála a jó égnek XD - még egyet sem tanultunk, helyette számokat (csak hiraganákkal) és egy kis nyelvtant, párbeszédeket. Megtanultuk a 'wa' és a 'no' szócska mibenlétét, hogy hogyan kell kifejezni valaki életkorát, nemzetiségét, és persze tanultunk szavakat is. A köszönésekről nem is beszélve ^^

Szóval haladunk, haladunk, egész gyors tempóban. Az órákra pedig - mint Uchikawa sensei rámutatott - előre kell majd megtanulni a szavakat. Hétfőre például a Genki második leckéjének szavait.

Jut eszembe, a házi feladat intézménye is beköszöntött ^^ Persze egyelőre semmi megerőltető, csak egy kis gyakorlás.

A többi tanóra mind eleget tett a várakozásoknak. Hogy csak néhányat említsek, a nyelvtudomány ismét élvezetes volt, az irodalomtudomány ismét elmaradt, az angolszász politikai kultúra pedig ismét érdekes volt (sztorikkal, poénokkal, ahogy azt kell).

Ennyi voltam, majd jelentkezem :)

Az első hét

Nos, még két napot túléltem ^^

Csütörtökön ókori és keleti vallások órával kezdődött a nap, amit Déri professzor úr tartott. (Aki mellesleg személyes tapasztalataim szerint szigorúbb, és nagyobb fegyelmet követel mint bármely más előadó, akivel eddig találkoztam.) A diákhoz fűzött magyarázataiból álló bevezető után elsősorban a vallás meghatározásáról, annak mibenlétéről tudhatott meg többet minden jelenlévő.

A nap második és egyben utolsó órája ókori és keleti nyelvek és írások volt, amin annyi, de annyi információ elhangzott, hogy egyelőre lusta voltam begépelni az órán írt jegyzeteimet... visszariaszt, hogy a füzetemben négy és fél oldalra rúg a jegyzetmennyiség.

Pénteken az általam annyira félt angolszász politikai kultúrával indult a nap. A D épület nagyelőadója meg is telt, a lépcsőn is ültek páran. (A tanárnő rögtön figyelmünkbe is ajánlotta: érezzük magunkat megdicsérve, az eddigi évek tapasztalata alapján kb. 40 főre számított - csendben jegyezném meg, a nagyelőadó befogadóképessége 160 fő.) Végül az óra egyáltalán nem volt szörnyű és érthetetlen, mint ahogy én arra számítottam, a tanárnő (Fodor Júlia) is hihetetlenül szimpatikus volt, így egy szavam sem lehet. (Még videót is néztünk.)

Ezt egy japán gyakorlat követte, amin kézhez kaptam a kijavított hiragana mini tesztet, és büszkén jelentem, még "Nagyon szép!" minősítést is kaptam :D Ezen kívül írtunk az összes hiraganából nagyobb tesztet is, aminek az eredményét még ugye nem tudom, de talán nem rontottam el túl sok mindent x)

Elkezdtük venni a katakanákat, és megmondom őszintén, eddig nem túl szimpatikusak :D Keverem őket, szögletesek, furák... és persze hihetetlen szavakat lehet velük kreálni, amik elvileg valaha külföldiek (nagyrészt angolok) voltak, de ezt nem mindig tudom én speciel megállapítani... XD

Az első hetemen tehát a pozitív élmények voltak túlsúlyban. Banzai~! ^^

Uchikawa sensei blogja

Rápillantottam imént a kurzusfórumra, és szembesültem a ténnyel, hogy Uchikawa senseinek saját blogja van, ahol információkkal látja el a népet, elsősorban az olyanokat, mint én, csak felsőbb éveseket x) Már kezdtem reménykedni, hogy találok valami útmutatást, de a lufim hamar kipukkant, amikor megláttam, hogy a blog teljes egészében japánul íródott ^^;

Az órarend szerencsére magyarul került fel, azonban őszintén be kell vallanom, nemes egyszerűséggel semmit nem értek belőle XD Színek, kódok, nevek, számok, sorok, oszlopok... addig jutottam el, hogy nekem valószínűleg az {1. éves} oszlopokat kell figyelemmel kísérnem. Azok közül is azokat, amelyeknél a szereplő név Uchikawa. De hogy ezen túl mit kezdjek a bejelölt órákkal, arra nem sikerült rájönnöm :D

A kiszemelt órák száma (amelyek az első éves és az Uchikawa metszetébe tartoznak) ugyanis négy. Ami számomra teljesen követhetetlen XD Ugyanis elvileg három óránk van...? Mármint három gyakorlat. Akárhogy is van, az órák időpontja a lehető legelkeserítőbb :S Vagy hétfőn délelőtt lesz gyakorlat, ami kiüti három(!) alap bölcsész előadásomat, vagy pénteken, ami az egyetlen angol minoros előadásomat. ... Bajban leszek úgy érzem ^^; Úgyhogy jelenleg reménykedem, hogy félreértelmeztem az órarendet, és valójában szerdán - az eddigi egyetlen üres napomon) lesz megtartva délelőtt mind a három gyakorlat :D - Erre vajmi kevés az esély... na de reménykedni csak szabad? :D Az ETR-en egyébként továbbra sem szerepel a gyakorlatok időpontja és helyszíne, gondolom ez majd szeptemberben változik meg :)

Más: Hozzájutottam (khm a módszer legyen az én titkom) a Genki könyvekhez, köztük egy "Remembering the kana" címűhöz, amely a hiraganák és a katakanák megtanulását egy igen furcsa módszerrel próbálja megkönnyíteni :D Kicsit hasonlít arra, ahogy én kötöttem össze a hiraganákat tárgyakkal, de inkább személyekkel tanulás közben, csak sokkal morbidabb XD Szóval a hiragana leckéken végig mentem, elolvastam a - nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire meghökkentő XD - képzettársításos módszereket, majd nyugtáztam, hogy jól jártam a saját módszeremmel. A katakanák megtanulásához viszont igénybe szándékozom venni a további leckéket, egyelőre nem találkoztam hasonlóan elvont asszociációkkal, mint a hiraganák esetében, inkább azokhoz hasonlítja, azok leegyszerűsített, nyomtatott verziójaként mutatja be őket. Ez szimpatikusabb :D

Szóval már a katakanáknál tartok. És imádkozom egy óraütközések és átfedések nélküli órarendért. Legalább első évben, amikor még nem jöttem bele a dologba... na, légy szi'...