Indexleadás, Wikipédia, meg ilyesmi

Ma végül sikeresen megszabadultam az indexemtől, ezzel hivatalosan is lezártnak tekintem a félévet :) Az eddigi leggyengébb átlagomat, de a legerősebb kreditindexemet produkáltam, a sok kredit előnye :D Általában jóval a határidő előtt szoktam leadni a kis fekete könyvecskét, de most elhúzódott a dolog egészen az utolsó előtti alkalomig. Ugyanis február 10-ig van lehetőség a leadásra, a TO viszont csak hétfőn, szerdán és pénteken van nyitva.

Sokan voltunk a TO-n, nagyon sokan. Nyilván nem csak én gondoltam úgy, hogy "ráérünk arra még", de azért péntekre nem akartam hagyni a dolgot, elsősorban azért, mert péntekenként csak délelőtt van nyitva a Tanulmányi Osztály, én pedig nem kelek korán, ha nem muszáj :D Mindenesetre miután sikeresen beértem az Astoriára (mikor máskor állt volna le a villamosközlekedés a 47-es és a 49-es vonalán, ha nem akkor, amikor utaztam volna?), tapasztalt módon jól befurakodtam a tanulmányi előadónk, azaz Főgler László irodájához. Valami olyasmi látványra számítottam, mint legutóbb, azaz pár lézengő emberre, akik közül maximum egy vár Főglerhez, mindenki más Kincsi Katalinhoz. Nem vettem viszont számításba a többi "ráérünk arra még" hallgatótársamat :D

Megszeppenve konstatáltam tehát, hogy igenis sokan vagyunk, és viszonylag sokan is várunk Főglerhez. Kedves és udvarias módon odatúrtam magam két szaktársamhoz a sor legelejére (hányan kívánhattak közben jó meleg éghajlatokra...!), de csak informálódni :) Ekkor tudtam meg, hogy aki csak indexet akar leadni, annak nem kell (és nem is ajánlatos) a tanulmányi előadójához sorba állnia, mert négy másik iroda jelenleg csak azzal foglalkozik, hogy az indexeket bevegye. Négy teremszám végighallgatása és ebből másfél megjegyzése után felfedezőkörútra indultam tehát az A épület földszintjén, és természetesen egyik termet sem találtam meg XD (A tájékozódás sosem volt az erősségem.)

Miután kudarcba fulladt  a "gyorsan szabaduljunk meg az indexünktől" projekt, visszatértem Főgler ajtajához (megint jó páran meggyilkoltak a tekintetükkel közben), és újabb információkat próbáltam szerezni a jelenlegi tényállásról. Ekkor még egyszer elhangzott, ezúttal kiabálva, hogy nem kell a tanulmányi előadók méteres soraiban állva várni, és elmondták a négy terem számát, ahova még folyamodni lehet. (Állítom hogy én elsőre más számokat kaptam, de végül is mindegy :D) A további terepszemlétől azonban megmentett egy nagyon kedves szaktársam, aki bevitte és leadta nekem az indexemet, mivel épp ő került sorra :) Köszönöm!

Ennyi a történet az indexleadásról :D

Amiről még akartam írni, hogy végre véglegesítettem a wikipédiás Kodzsiki (haha, borzongjatok csak, Hepburn-átíráshoz szokott, gyenge lelkületű olvasók) szócikkem! Megadom a linket (nem mintha nehéz lenne megkeresni), de kérlek titeket, hogy ne húzzátok le a sárga földig szegénykét :D Semmi olyat nem ír(hat)tam bele, amihez nem tudtam forrást rendelni, így a tervezettnél rövidebb lett maga a szócikk. Ha adnának Szabó Balázs tanár úrnak (vagy a jegyzetfüzetemnek) egy ISBN számot, könnyű dolgom lett volna, mert rengeteg mindent hallottam a különféle előadásokon a Kodzsikiról :D Így nehezebb dolgom volt. Íme, itt olvashatjátok tehát a több órás Japán Alapítvány könyvtárában csücsülésem eredményét, a Kodzsiki szócikket!

Másról talán nem akartam írni. Közben fontolgatom, hogy a jelenlegi órarendemet kitegyem-e a bal alsó sarokba, de még nagyon képlékeny a dolog, az elmúlt 3-4 napban minden egyes nap variáltam rajta valamit XD És még mindig gondolkozom, leadjak-e egy(-két?) tárgyat, mert 43 kreditem van jelenleg... de egyiket se akarom leadni! Micsoda pedálgép vagyok, te jó ég O.o

Élvezze ki mindenki, akinek még van hátra a szünetből! ^^