A koreairól

Hát, ez igen szépen fog mutatni a japános blogomon, de talán páran hasznosnak fogjátok találni :) Immáron két hónapja tanulok koreaiul a "második keleti nyelv" lehetőség (és kötelesség) keretein belül, és bár ez korántsem elég egy nyelv kiismeréséhez, valamennyi rálátásom azt hiszem már van a dologra :) Lényeg a lényeg: ha valaki koreain gondolkodna, mint második keleti nyelv (esetleg mint minor), az olvassa el ezt a pár sort.

Először is: kísértetiesen hasonlít a japánra. Én nem tudom, hol élnek azok a nyelvészek és kutatók, akik nem sorolják egy nyelvcsaládba a két említett nyelvet, szerintem mindenesetre igen közel állnak egymáshoz. Eleinte ebből leginkább annyit vettem észre, hogy sok szó vagy teljesen, vagy részben megegyezik a két nyelvben. Aztán később már nyelvtani hasonlóságokat is megfigyeltünk kedves japán-koreai kombóval küzdő társaimmal. Ez nem azt jelenti, hogy egy partikula például hangalakját tekintve megegyezik a japán partikulával, hanem azt, hogy ugyanúgy használjuk. (Például az "is" jelentésű szócska ugyanúgy kiváltja az alany- és tárgyesetet jelző partikulákat, de másokat nem, és utánuk jelenik meg.)

Sajnos a koreai nem csak a japán nyelv ilyen kellemesnek mondható tulajdonságaival rendelkezik, de az általam leginkább "böszmeségnek" titulált jellegzetességek is felütik a fejüket. Ilyen a tény, hogy tiszteleti kifejezések tömkelegét használják, és persze se az ige-, se a melléknévragozás nem alkalmazható anélkül, hogy figyelembe vennénk a beszélőpartnerünk és saját magunk rangját, egymáshoz való viszonyunkat. Kedvenceim még a számlálószavak: természetesen a koreai nyelvben is többféle fordul elő, mint amennyit az ember még kellemesnek érez.

Az én megítélésem szerint a két nyelvnek a mondatszerkezete is kísértetiesen hasonlít, ugyanúgy a partikulák pakolgatásáról, valamint az igék és melléknevek ragozásáról szól a dolog :D Ha az embernek ráállt az agya a japán mondatok összetákolására, valójában csak a szavakat kell kicserélni koreaira, és máris remélhetőleg épkézláb koreai mondatokat tud alkotni :)

Az írásrendszer a japánéhoz képest maga a tömör gyönyör, már ha azt vesszük, hogy hangjelölő írásról van szó. Maguknak a jelecskéknek a megtanulása (megfelelő mennyiségű időráfordítás esetén) valóban egy délutános program, de azért elbeszélgetnék azokkal is, akik szerint ez a világ legtökéletesebb és leglogikusabb írásrendszere. Engem nem igazán hat meg a dolognak az az oldala, hogy a jelecskék a nyelv illetve az ajkak alakját próbálják imitálni - valahogy sosem képzelem el a hangképző szerveimet beszéd közben, így ezzel nem megyek sokra. Viszont az írott szöveg kiolvasása nem kis problémákat okoz, mert a koreaiak alapvető hozzáállása, hogy mindent úgy mondanak, ahogy egyszerűbb. Rengeteg mássalhangzót nem ejtenek, vagy teljesen máshogy ejtenek; bármelyik mássalhangzót a legnagyobb lelki nyugalommal ejtik zöngésen számomra véletlenszerűnek tűnő helyeken, M helyett sokszor mondanak B-t, N helyett D-t, stb. Tehát az, hogy felismerjük a jelecskéket, nem jelenti azt, hogy olvasni is tudunk.

A kiejtés - mint már említettem - viszont egy rémálom a japánhoz képest. Mi magyarok, akik japánul szeretnénk tanulni, aránylag könnyű helyzetben vagyunk. A japán hangkészlet nem sok meglepetést tartogat nekünk, magyaroknak, esetleg az Ü-be hajló U, és az R és L között ingadozó mássalhangzó az, ami odafigyelést igényelhet kezdetben. A koreai viszont olyan mássalhangzó- és magánhangzópárokkal is dolgozik, amit a magyar fül nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud megkülönböztetni egymástól. A két E és É között tendáló magánhangzó legtöbbünknek ugyanúgy hangzik, ahogy az általunk "két CS"-nek elkeresztelt mássalhangzók is. (Ez utóbbiak között a mai napig nem hallom a különbséget.) Az O, valamint az O és A között elhelyezkedő magánhangzók megkülönböztetése szintén feladja a leckét, valamint a széthúzott szájjal (mintha I-t mondanánk) ejtett, leginkább Ü-szerű magánhangzó sem cseng ismerősen a magyar fülnek.

Összességében japán után második keleti nyelvnek szerintem jó választás a koreai, elsősorban a sok hasonlóság miatt, de fel kell készülni a kiejtéssel folytatott küzdelemre, valamint a számlálószó-udvariaskodás borzalomkombóra is. A jelige pedig - kiejtés ide vagy oda - nem is lehet más, mint a HANGJELÖLŐ ÍRÁS.