Tolkien kurzus "vizsga" (xxxn9037/1)

Ez most egy olyan vizsgaleírás lesz, amiben nem szerepel vizsga :D A Tolkien kurzus tantárgyleírásában, azaz ebben a bejegyzésben említettem már hasonlót. A helyzet ugyanis az, hogy ezen az előadáson nemcsak vizsgával lehetett jegyet szerezni, hanem még két járulékos módja volt a kurzus teljesítésének: esszéírás, illetve fordítás. Ehhez a képlethez még egyetlen adatot szeretnék hozzáadni: a vizsga szóbeli volt.

Ezek után aki egy kicsit is ismer, szerintem könnyen kitalálja, melyik lehetőséget is választottam - természetesen a fordítást. A szóbeli vizsga eleve nem játszott, mint lehetőség, tekintve, hogy milyen masszív fizikai rosszullét szokott kerülgetni engem ilyen alkalmakkor. Az esszéírás már barátságosabban hangzott, de a fordítás természetesen vitte a pálmát - már abban a korszakomban is merő szórakozásból fordítottam (fanfictionöket ugyan, de akkor is), amikor még Az Elveszett Világ című sorozatért rajongtam ezerrel, tehát úgy 13-14 éves korom környékére kell gondolni :D Mindemellett verseket és dalszövegeket is próbáltam már fordítani.

Bár a kurzusleírásban az szerepel, hogy ez a legnehezebb módja a jegyszerzésnek, számomra ez nem egészen így volt :) Tehát már amikor rákattintottam az órafelvétel gombjára, akkor tudtam, hogy én már pedig fordítani fogok. Ezt az első órán jeleztem is Füzessy tanár úr felé, majd pár héttel később (március végén) meg is kaptuk a szövegünket. Eddig még magyarra le nem fordított, Tolkien által írt munkákra kell gondolni. Mivel ezek jórészt hosszú szövegek, egy-egy ember csak egy-egy szakaszt kapott, a mi szövegünket (The Notion Club Papers) például heten vállaltuk el - én a hatodik szakaszt kaptam.

A mi szövegünk inkább szépirodalmi jellegű volt, de a többiek fordításai között szerepelt például nyelvészeti és irodalomtudományos jellegű szakszöveg is. Visszatérve a mi fordításunkra, kicsit nehézkesen ment a dolog, ugyanis én mindössze magamon kívül egyetlen emberről tudok, aki végül befejezte és leadta a fordítását. Volt aki egyszerűen vissza sem jelzett, amikor kísérletek történtek a kapcsolatfelvételre, pedig elvileg együtt kellett volna működnünk, hiszen egyetlen szöveget fordítottunk.

Eredetileg a szorgalmi időszak utolsó tanórájáig kellett volna leadni a beadandókat, de az utolsó előtti órán a tanár úr közölte, hogy ezt az emberek 90%-a általában nem teszi meg, így nyugodtan elküldhetjük később is a munkáinkat, de azt vegyük figyelembe, hogy értékelést csak az utolsó vizsgaidőpont előtt egy-két nappal fog tudni mondani, tehát ha nem tanulunk a vizsgára, és nem kapunk megajánlott jegyet sem, akkor koppanunk, mert készülni már aligha lesz idő.

Jómagam eredetileg úgy terveztem, hogy az utolsó hétre leadom a fordítást, de persze mindebbe nem kalkuláltam bele az utolsó két héten esedékes ZH-áradatot, így végül teljesen kicsúsztam az időből. Ezután pedig a vizsgaidőszak kötötte le minden energiámat, így végül a restaurációs irodalom vizsga (az első forduló :D) után, tehát június közepén álltam neki a valódi munkának. Körülbelül 5-6 napon keresztül foglalkoztam szinte folyamatosan a szöveggel, míg végül úgy éreztem, megtettem minden tőlem telhetőt, és elküldtem a kész dokumentumot.

A szövegről akartam még írni, igen :D Szóval alapvetően szépirodalmi írás volt, szerepeltek benne például kisebb legendák és történetek is, amelyekben sok-sok középangol szó szerepelt - ezeknek a lefordítása néha kihívást jelentett, de a szó pozitív értelmében :D Ami még hasonlóan kellemes, bár idő- és munkaigényes meglepetés volt, az a több mint két oldalnyi versbetét. Igen, lehetőségem volt verset fordítani! Egyszerre ijedtem meg és örültem, amikor ezzel szembesültem :D Az én szövegem egyébként 16 oldal volt, 10.363 szó.

Azt kell hogy mondjam, élveztem magát a fordítást, főleg azt a stádiumot, amikor már csak "csinosítottam" a szövegen - a magyartalan részeket átírtam, természetesebbé variáltam a szórendet, legalább 8-szor átírtam a verset, hogy még szebben hangozzon, stb. Aztán amikor már második napja csak pofozgattam, rájöttem, hogy ezt akár egy egész nyáron keresztül is csinálhatom, mindig fogok találni benne valamit, így inkább gyorsan elküldtem :D

E-mailt az értékelésről a vizsga napján délelőtt kaptam (a vizsga 5 órakor kezdődött), és örömmel jelentem, hogy ötöst kaptam ^^ Sőt, a tanár úr még azt is megjegyezte, hogy különösen tetszett neki a versfordításom :D (Ennek nagyon örültem, hiszen azzal töltöttem a legtöbb időt, és azt is élveztem legjobban.) A vizsgára így tehát már csak jegybeíratás céljával mentem el.

Szerencsére összetalálkoztam egy nagyon kedves anglisztikás lánnyal, aki utólag szolgált nekem némi információval a vizsga menetéről (ezúttal is köszönöm neki :D), így erről is tudok írni - valószínűleg aki az idáig leírt indokolatlanul hosszú élménybeszámolómat képes volt végigrágni, azt a vizsga érdekelné, nemdebár?

Első körben hárman mentek be, mindhármuktól megkérdezte a tanár úr, hogy melyik tételt választották, majd ennek függvényében megkapták a másik, nem választható témájukat is. Vázlatot kellett írniuk arról a két tételről, amiről beszélniük kellett, majd egyesével túl is estek a dolgon. Itt jön a képbe a másodkézből származó élménybeszámoló: a tanár úr, miután átolvasta a vázlatot, olyan dolgokra kérdezett rá, amelyek nem szerepeltek esetleg a papíron, ezzel együtt tehát nem a legtriviálisabb dolgokra kell gondolni. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem kellett összefüggően beszélni a tételekről - ez kinek áldás, kinek átok. Az értékelést az informátorom igen jóindulatúnak tartotta, így ebből nem volt gond :)

Egyébként azt követően, hogy az első három ember közül valaki végzett, egyesével mentek be az újabb és újabb áldozatok, a sorrend pedig attól függött, ki melyik tételt választotta magának (ha valaki éppen ugyanabból felelt, az értelemszerűen nem mehetett még be vázlatot kidolgozni). Ez okozott kisebb fennakadásokat ugyan (az előre egymás között felállított sorrend borult némileg), de ez a legkevesebb :)

No, ennyit a jegyszerzésről, utólag is elnézést a hosszúra nyúlt bejegyzésért ^^