A szakszemináriumokról

A "régi" japán tanegységlistában az áll, hogy 8 kreditnyi tárgyat kell elvégezni a 4 klasszikus japán gyakorlat (összesen 8 kredit) és a 4 szakszeminárium (összesen 8 kredit) közül választva. Annak idején, még pici elsősként eldöntöttem, hogy a nyelvészet és a nyelvtörténet iránti szeretetemből kiindulva mindenképp a régi japános tárgyakat fogom felvenni a szakszemináriumok helyett. Ennek megfelelően előző félévben csak a régi japán bevezetőt vettem fel, a szakszemináriumokon nem is gondolkodtam.

Ezen elhatározásomat némileg megerősítette, hogy annak idején mindenféle hírek röpködtek, miszerint mi másodévesek csak bizonyos szakszemináriumo(ka)t vehetünk fel, ráadásul a gyakorlat témájával sem voltam tisztában (ahogy azt hiszem senki más sem), így teljes magabiztossággal mondtam le mindenféle olyan tárgyról, amiben benne volt a "szakszeminárium" kifejezés.

Valami oknál fogva (én sem tudom, pontosan miért) ebben a félévben rendesen feladtam magamnak a leckét, és amellett, hogy felvettem a régi japán bevezető folytatását, két szakszemináriumot is bezsúfoltam az órarendembe. Valójában úgy terveztem, vagy az egyiket, vagy a másikat le fogom adni, egyrészt mert nem kötelezőek (mint azt már fentebb említettem), másrészt pedig a 43 kredit nagyon soknak tűnt. (Most is annak tűnik.) Végül azonban, mint azt a blogot rendszeresen olvasók tudhatják, nem adtam le egyiket sem, és egyáltalán nem bántam meg.

Az egyik szakszemináriumot Papp Melinda tanárnő tartja. Különféle okok miatt még csak két óra volt megtartva a félévben, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nagyon jó választás volt. Annak idején úgy érkeztem az egyetemre, hogy szinte csak az általánosan elterjedt sztereotípiákkal voltam tisztában Japánnal kapcsolatban. Azóta ugyan két félévnyi japán kultúra és társadalom előadás, valamint egy japán történelem előadás (a másodikat most nyúzom) hozzásegített ahhoz, hogy egy kicsit komplexebb képet kapjak Japánról és a benne élőkről, de korántsem éreztem úgy, hogy például a japán mentalitás mibenlétével vagy eredetével tisztában lennék. Papp Melinda tanárnő óráján viszont elsősorban társadalmi, főleg szociológiai, antropológiai jellegű kérdésekkel foglalkozunk, szakcikkeket olvasunk, beszélgetünk, így már most úgy érzem, egy jó nagy lépéssel közelebb kerültem a célhoz - bár még mindig iszonyatosan messze járok tőle :D

A másik szakszeminárium, amit ebben a félévben felvettem, Sági Attila tanár úr nevével volt meghirdetve, így nem volt kétséges, hogy nyelvészetről lesz szó :) Talán nem kell magyaráznom, mennyire közel áll a szívemhez a téma. Minden órára 3 (esetenként 4) hallgató felkészül egy-egy témából, és egy megközelítőleg 20 perces előadást tart a többieknek. Még csak egy óra ment "élesben", azaz egy órán hallgattunk előadásokat, de én nagyon élveztem :) Így az órák segítségével nagyon sok területével ismerkedhetünk meg a japán nyelvészetnek, még ha nem is komoly mélységekben. (De például szakdolgozati témaválasztáshoz szerintem hatalmas segítség, ha valaki a nyelvészetben gondolkodik. Ez igaz a Papp Melinda-féle gyakorlatra is.)

Nem tagadom, részben az is vonzó ezekben a gyakorlatokban, hogy viszonylag kevés készülést igényelnek. Papp Melinda tanárnő órájára szakcikkek olvasásával készülünk, valamint a félév során szintén előadásokat tartunk. Nekem szerintem sikerült beletenyerelnem egy viszonylag összetett és érzékeny témába, ugyanis a "nihonjinron" nevű jelenségről tervezek előadást tartani. (Sok sikert nekem. Minden akadémiai szintű forrást örömmel fogadok! :D) Sági Attila tanár úrnál - ahogy már említettem - szintén előadásokat tartunk, valamint a kutatásaink eredményét a félév végéig házi dolgozat formájában is be kell adnunk. Erre a gyakorlatra témaként a japán-koreai nyelvrokonságot választottam, hát nem ironikus? :D Talán a kutatómunkát követően már egy megalapozottabb véleményt tudok majd formálni a témával kapcsolatban, és a kedves idetévedő koreai érdekeltségűek sem érzik majd támadásnak a két nyelv rokonítására irányuló gyanúimat :D (Ezzel kapcsolatban is nagyon szívesen fogadom a forrásokat, bár már így is annyit szedtem össze, hogy kérdéses, végig tudom-e olvasni őket XD)

Ezt tartom az egyik legnagyobb előnynek: viszonylag kevés(?) energiabefektetéssel nagyon komoly mennyiségű tudást tudunk összeszedni egy-egy témával kapcsolatban. Ez főleg akkor igaz, hogyha sokan veszik fel az órát - mint ebben a félévben például Sági Attila tanár úrét. Mindehhez persze elengedhetetlen az, hogy a gyakorlatvezető tanár nagyon jól ismerje a szóban forgó szakterületet, és úgy gondolom, nálunk ezzel nincs probléma :)

Nagyon sajnálom az alsóbb éveseket, amiért mindebből kimaradnak, ugyanis sajnálatos módon a szakszemináriumok eltűntek a 2011-es tanegységlista kínálatából. (Gondolom az anyagi megszorítások következményeképp, de ez nem az én asztalom.) Annyira megszerettem ezeket az órákat, hogy feltett szándékom következő félévben a másik kettőt is elvégezni, és még akár a klasszikus japán szövegolvasást is feláldoznám ezért, ha úgy adódna, hogy a kettő (azaz három) együtt soknak bizonyulna.

Ezzel a kellemes csalódást okozó órák közé a szakszövegolvasás mellett belépett a szakszeminárium is :) (A szakszövegolvasást azóta is nagyon szeretem, és azóta is folyamatos javulást érzek a szövegértési készségem tekintetében.)