Szakszövegolvasás

Amikor először szembesültem a tanegységlistában a négy féléven át tartó "Mai japán szakszövegolvasás" tantárggyal, elég vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészt imádok fordítani, így kecsegtetőnek tűnt a dolog "szövegolvasás" része, viszont a rövidke "szak" szócska meglehetősen elbátortalanított - ki akarna két éven át bírósági jegyzőkönyvet vagy orvosi értekezéseket olvasni?

Így egy félév után elmondhatom, hogy a tantárgy maga a leghasznosabbak egyike, amivel eddig találkoztam. Bár az óra csoportbontásban kerül megtartásra, így én csak a saját szemszögemből tudom bemutatni a tapasztalataimat - azaz a "középmezőnynek" számító csoport gyakorlatairól fogok beszámolni, amit Papp Melinda tanárnő tart.

Először kételkedtem a módszer hatékonyságában, hiszen mégis mit profitálhatok abból, hogy otthon vérverejtékkel furiganázok egy halom kanjit, majd kiszótárazom a szövegrészletet, végül pedig megpróbálok értelmet lehelni a szóhalomba? Félév elején meglehetősen a fejemre nőtt az egész egyetemi oktatás, valahogy semmiből sem sikerült jó eredményeket produkálnom, és a szakszövegolvasás is olaj volt a tűzre olyan szempontból, hogy a Takeshi-san és Mearii-san sorsát tőmondatokban taglaló Genki után rögtön a "lecsapunk eléd egy kultúrával foglalkozó echte japán és japánoknak íródott könyvet, ami furiganát még sosem látott, aztán fordítsd" szintre kalandoztunk el.

A rengeteg befektetett energia és idő ráadásul meg sem térült kezdetben, hiszen hiába izzadtam órákat pár bekezdés fölött, végül mégis alig volt egy-két mondat, amit hibátlanul tudtam volna értelmezni. Összességében ki kell hogy mondjam, púp volt a hátamon az egész, az egyetlen pozitívum pedig az volt számomra a tanórával kapcsolatban, hogy Papp Melinda tanárnő mindig készségesen magyarázott el mindent, amit nem értettünk, és sosem kellett gyomorgörccsel órára mennem, hogy "jó ég mi lesz ha nem tudom a mondatot".

Ahogy azonban teltek a hetek, egyre gyorsabban ment a furiganázás és a szótárazás, egyre több mondat szerkezetét láttam át, egyre több pontos mondatfordításom született, így a lelkesedésem is visszatért. A megvilágosodás pillanata pedig akkor jött el, amikor a ma esedékes tesztre készülni kezdtem. Egy előre kijelölt 6-7 oldalas szövegrészletből kaptunk pár mondatot fordítani, így nem volt kétséges, hogy azt a 6-7 oldalt jól át fogom nyálazni.

Természetesen azt a papírhalmot, amire az első 3-4 oldalt fordítottam, majd amit órán kijavítottam, nem találtam meg, így saját kútfőből, az órai kis jegyzetek nélkül kellett lefordítanom a szöveg első felét. Az év eleji teljesítményemhez képest a különbség nagyon szembeszökő volt. Egyrészt saját magam is meglepődtem, hogy mennyire belém ivódtak a gyakori kanjik és szavak, valamint a mondatok szerkezetét is sokkal tisztábban láttam már. (Nem minden esetben, de senki sem tökéletes.)

Amikor elértem ahhoz a részhez, aminek már megtaláltam a félév eleji fordítás-próbálkozásait, ehhez az élményhez még csatlakozott az "úr isten de gáz voltam félév elején, ezt honnan szedtem?" gondolat is, ami tovább hizlalta a májamat. Persze mint említettem, továbbra sem tudtam minden mondatot kisujjból kirázni, de úgy érzem, rengeteget fejlődtem a félév eleje óta.

Összességében tehát ez az óra szerintem nagyon jól jött a japán tudásomnak. A nem ritkán kacifántos (értsd: magyartól merőben eltérő) szórendet és mondatszerkezetet sokkal jobban megértem, tanultam jó pár szót, kanjit, kifejezést, stb., valamint nem utolsó sorban az olvasottak tartalmát is hasznosnak találom, hiszen az átmeneti rítusok és az évszakokhoz köthető ünnepek elég fontos részét képezik a japán kultúrának. (Érdekes volt olvasni, na :D)

Szóval aki esetleg tartana a tárgytól, vagy hasonló, azt szeretném megnyugtatni, hogy hasznos kis óra ez :) (Legalábbis Papp Melinda tanárnő keze alatt biztosan.)