Angol minoros gyakorlatok

Ebben a félévben két angol minoros gyakorlatot kellett felvennem: egy nyelvgyakorlatot és egy "tudományos íráskészség" névre hallgató gyönyörűséget. Mindez persze azzal járt, hogy kaptam egy kis ízelítőt az anglisztikán mindennapos (na jó, minden-féléves) véres küzdelemből, ami a tárgyfelvétel kapcsán szokott kibontakozni. Véres küzdelem, igen, mert vagy 40-en jelentkeztünk fel a 16 fős órára, de egy rossz szavam sincsen, mert mindkét gyakorlaton ahhoz a tanárhoz kerültem, akihez eredetileg szerettem volna.

A nyelvgyakorlatot Christopher Ryan tanár úrnál vettem fel (nem Chris! azt nem szereti :D), és ez azt hiszem életem eddigi egyik legjobb döntése volt :D (Amiben szokás szerint benne van a keze sokat emlegetett anglisztikás barátnőmnek, Andinak.) Christopher egy hihetetlenül kedves, humoros, jóindulatú és nagyon szeretni való ember, mindemellett pedig hihetetlenül jó tanár is - szerintem. És mindezek felett olyan gyönyörűen beszél angolul, hogy egész álló nap elhallgatnám. Nem az a fülbántóan angol akcentusa van, hanem a gyönyörűen angol fajta :D Ha engem kérdeztek, akkor ő a Standard Southern British English megtestesült valója, mintha csak egy hangtan könyvből lépett volna elő :)

Az órák nagy része beszélgetős, játékos, élvezetes feladatokkal, csoportra bontós - tanakodós fejtörőkkel telt, mindemellett persze néha (hetente egyszer) előkaptuk "a Vince-et" is, azaz az anglisztikás hallgatók bibliáját. (Ld.: Michael Vince - Advanced Language Practice). Rengeteg érdekesség, vicces anekdota hangzott el, és úgy érzem, emberileg is több lettem az óráknak köszönhetően, nem csak az angol tudásomat kupálták ki.

Christophernek érzéke van ahhoz, hogy minden olyan feladatot, ami egyébként száraz és unalmas nyelvtan vagy éppen szókincsfejlesztés, élvezetes és vicces, játékszerű élménnyé tegyen. A jól ismert "keresd a hibát a mondatban" feladatot nem a megszokott, kicsit sem életszerű és nagyon erőltetett mondatokon játszottuk el, hanem egy honlapról vett, különböző országokban talált hibás angol feliratok gyűjteményéből mazsolázott nekünk Christopher. (Én konkrétan könnyesre röhögtem magam, mire végigolvastam az összes hibás mondatot, és ezzel nem voltam egyedül.)

Azt hiszem rövidre kell zárnom ezt a beszámolót, különben elég komoly mennyiségű ajnározást és ódának is beillő szóáradatot fogok itt összehozni, ami nyilván senkit sem érdekel :D A lényeg: Christophernél vegyetek fel órát, de csak akkor, ha én éppen nem, mert ha kitúrtok az ETR listáról, akkor ölök.

Magáról a nyelvgyakorlatról annyit, hogy ez az ún. nyelvi alapvizsgára hivatott felkészíteni minket, amit az anglisztikás alapszakos hallgatók második félév végén kötelesek megcsinálni, mi minorosok pedig akkor esünk  neki, amikor szeretnénk. (Érdemes negyedik félév végén, mivel a második tanévre van kiírva a két nyelvgyakorlat.)

A másik gyakorlat, a tudományos íráskészség egy - szerintem - csak részben hasznos tárgy. Ennek a célja a páros félévekben megrendezésre kerülő nagy "évfolyam ZH", vagyis nem ez a cél, de van egy ilyen is, és a lényeg az, hogy arra jól felkészüljünk. Ebből kifolyólag két feladattípust gyakorlunk halálra: összefoglaló írás egy megadott szempont alapján (guided summary) (ott egy hosszú cikk, bizonyos dolgokat kell kimazsolázni belőle, majd úgy leírni megadott hosszúságban, hogy saját szavakkal fogalmazd meg, és ne a cikkből vegyél ki kifejezéseket); valamint pici fogalmazáska írása (paragraph) (előre megadott témáról megadott hosszúságú, koherens, nagyon menő kis bekezdést írni).

Ebből a kettőből számomra az első feladat fontossága rejtély. Összefoglalót írni egy cikkből... oké, jól jöhet. Megadott szempont alapján kiírni a dolgokat... oké, jól jöhet. Nem használhatom azokat a szavakat, amik az eredeti szövegben szerepelnek... he? Ennek mi értelme van? Ha valaki rájön, ossza meg velem. Tehát lesz március 7-én egy nagy ZH, összeül egy évfolyamnyi anglisztikás meg minoros, és másfél óra alatt írunk egy összefoglalót meg egy paragraph-ot.

Ezt az órát Frank Prescott-Pickup tanár úrnál vettem fel, amit szintén nem bántam meg. Bár a házi feladatok és egyéb elő- és beadnivalók osztályzását néhol nem értettem (kaptam egy csomó dicséretet, majd egy 4-est például), félév végén mégis zokszó nélkül megkaptam az ötösömet, úgyhogy ezzel nem foglalkozom sokat :D Frankről annyit, hogy ő is hihetetlenül közvetlen és humoros ember, eléggé hiperaktív, bár néha megijedtem amikor a kb. 2 méteres magasságával random pillanatokban felpattant a székéből és heves gesztikulációkkal illusztrálni kezdett valamit :D (Vagy evett, vagy ivott, vagy mindkettő :D)

Azt hiszem ennyit akartam írni, mindkét gyakorlat felüdülés volt a japános-koreais, eléggé megterhelő gyakorlatok között, mert bár minden hétre kellett valami házi feladatot csinálni mindkét órára, maguk a tanórák nagyon kellemes légkörben teltek, és sosem kellett attól tartanom, hogy hülyének néznek, vagy leszidnak, ha valamit rosszul mondok. (Pedig hajlamos vagyok az ilyesmire.)

Ennyit erről ^^