Célt szem előtt

Sajnos nem olyan rég rádöbbentem valamire a tanulmányaimmal kapcsolatban, ami egyáltalán nem vidít fel. Konkrétan arról van szó, hogy teljesen szem elől vesztettem a célt, amit kitűztem magam elé. Nem kell komoly dolgokra gondolni, mindössze annyiról van szó, hogy az elsődleges feladatom most a japán nyelv (és kultúra és történelem és irodalom és minden) tanulása lenne, de valahogy az egyéb tantárgyak annyira lekötötték a figyelmemet (főleg így a második félévben), hogy teljesen megfeledkeztem erről.

Az angol minor és tantárgyai komoly mennyiségű időt emésztenek fel a napjaimból, kezdve a mondattan kibogozásával, a plusz olvasmányok jegyzetelgetésével, és még így sem foglalkozom vele annyit, amennyit terveztem. Az irodalom kötelezőknek ugyanis még mindig nem álltam neki, pedig már nagyon ideje lenne - nincs annál rosszabb, mint töményen, napokon keresztül olvasni tizenöt különféle művet, hogy aztán vizsgára teljesen összekeveredjen bennem minden, és még annyit se tudjak mondani, amennyit a művek elolvasása nélkül mondtam volna.

Az utóbbi napokban az esszéírás kötelezőivel kezdtem el bíbelődni, ami pedig szintén nem sok kapcsolatot mutat Japánnal, vagy akár bármi távol-keletivel.

És hogy mennyit foglalkozom a japánnal? Ha házi feladatot adnak fel, azt lelkiismeretesen megírom, kanji tesztekre gyorsan beszórom a rövid távú memóriámba az írásjeleket (csak szavak formájában), ZH előtt átnézem a nyelvtant és a szavakat, és nagyjából ennyi. Olyan szinten a rövidtávú memóriámra hagyatkozom a nyelvtanulás terén, hogy ennek biztosan meg lesz a böjtje, ha nem is mostanában, legkésőbb az alapvizsgakor.

Nem mondanám, hogy elveszítettem a lelkesedésemet, de valahogy kevesebb türelmem van a tanuláshoz, a kanjikkal való bíbelődéshez, a szómagoláshoz, a nyelvtangyakorláshoz, a jegyzetgépeléshez, mindenhez. Ha belegondolok, hogy előző félévben milyen szorgalmasan gyártottam a kanji kártyákat, írtam ki szótárba a szavakat, tanulgattam, ismételgettem őket... nem tudom hova tűnt ez a szorgalom, de vissza kéne erőltetnem magamra, különben vizsgaidőszakban komoly problémáim lesznek - tekintve, hogy 12 vizsga áll előttem. (És ebben nincs benne az amerikai kultúra ZH, ami szintén félév vége felé köszönt majd ránk, legalábbis a második...)

Szurkoljatok nekem, gondoljatok rám fölös perceitekben, hogy sikerüljön visszazökkennem a tőlem megszokott kerékvágásba :)

És bocsánat az enyhén szólva öncélú postért, azt hiszem ettől senki sem lett okosabb az ELTE japán szakát illetően. De néha ilyen is kell.