Eddig mindig előszeretettel hangoztattam, mennyire örülök a második keleti nyelvnek, mint lehetőségnek, és mennyire sajnálom a "kicsiket", amiért ők már kimaradnak a jóból. Azt hiszem, ezt nem ártana átgondolnom még egyszer... annyira azért mégsem egyszerű a helyzet.
Akárhonnan nézzük, egy átlagos mértékű szorgalommal bíró ember is jócskán el tudja foglalni magát a japán szakos és a minoros tárgyakkal. (Én részemről a szorgalmam mennyiségét az "ingadozó" kategóriába sorolnám, mert némely dolgokban hihetetlenül pedáns vagyok, és órákat pepecselek velük, másrészről viszont irdatlan lusta egy dög volnék, no.) Erre jön a második keleti nyelv... hát, ember legyen a talpán, aki élvezi, maradjunk ennyiben.
Szeretem én a koreait, nincs arról szó, hogy nem. Hasonlít a japánra (csakazértis!), és már a hangzásával is megbarátkoztam. (Hála annak a két nem túl rövid sorozatnak, amit sikerült végignéznem anno, pár emberöltővel ezelőtt, amikor még volt szabadidőm.) A gond annyi, hogy nincs rá időm. A szakszöveg fordítgatása, kanjik tanulása, angol gyakorlatokra való készülés és házi feladatok szülése, kötelezők olvasása, mindenféle ZH-k, és még folytathatnám... mindemellett akaratlanul is háttérbe szorul és elsikkad a koreai, mert ez "csak a második keleti nyelv". (Ami az én fontossági sorrendemben a főszak és a minor után következik, magyarul az utolsó helyen áll.)
Nagyon bánt a lelkiismeret miatta, mert egy japán-koreai nyelvkombóval már piacképesebb lennék, mint egy sima japánnal (az angolt ide se számolom, angolul mindenki tud szinte -.-), de jelenleg fizikailag képtelen vagyok bármilyen elviselhető eredmény produkálására. Mellesleg ha próbálkozom, sem járok sikerrel, mert egyszerűen nem mennek a fejembe a koreai szavak. Megtanulok 5-öt, tovább megyek a következőkre, és amikor már a negyedik ötös csoportnál tartok, nem emlékszem az első ötre. És ha három nap egymás után eljátszom, akkor sem... se a rövid-, se a hosszútávú memóriám nem képes befogadni a koreai szavakat O.o (Bármilyen javaslatért nagyon hálás lennék.)
Ennek a siránkozásnak egyébként az az apropója, hogy megtudtam: jövő csütörtökön szóbeli számonkérés lesz koreaiból. Aki ismer, az tudja, hogy ez nekem egyet jelent a kínhalállal, még akkor is, ha a koreai nyelv esetében írni talán még bonyolultabb, mint beszélni. A szóbeli és én ősellenségek vagyunk, főleg ha egy olyan nyelvről van szó, amit gyakorlatilag nem értek és nem is beszélek. Szégyen gyalázat, de katasztrofális szinten állok jelenleg a nyelvvel, szinte semmit sem tudok.
Gyorstalpaló módon tehát jövő csütörtökig meg kell tanulnom koreaiul... (Ez olyan bölcsészesen hangzott.) Ez 18 leckét jelent a tankönyvből, úgyhogy fel kell kötnöm a gatyám. Ha valakinek van valami csodamódszere a koreai tanulására, ossza meg velem :D (Persze az egyszerűség kedvéért holnap régi japán ZH-t, hétfőn pedig leíró nyelvtan ZH-t is írok, nehogy véletlenül a koreaira koncentrálhassak mondjuk egy egész hétvégén keresztül.)
De nem adom fel, nem fogom leadni a tárgyat (még megtehetném elvileg), azzal vigasztalom magam, hogy már csak ezt a félévet kell kihúznom. Tényleg bánt, hogy egy ilyen hozzáállás alakult ki bennem, mert szeretném szeretni, és szeretnék lelkes lenni, de amíg nem áll 48 órából egy nap, addig tele a kezem a japánnal és az angollal. (Ez most igazából egy angol kifejezés tükörfordítása volt, aminek nem jutott eszembe semmi magyar megfelelője, szóljatok, ha totál értelmetlen volt XD - "my hands are full")
Ah, jól esett egy kicsit nyüszíteni a sok-sok közérdekű és meglepően tartalmas bejegyzés után :D Köszönöm és bocsánat attól, aki végigolvasta ^^;
2012. március 20., kedd
2012. március 18., vasárnap
Gyakorikerdesek.hu - mit írnak a japán szakról?
Ahogy azt már Facebook-on beharangoztam, ez a bejegyzés egy-két érdekes hozzászólást fog tartalmazni a http://www.gyakorikerdesek.hu/ oldalról. Az idézett részletek tehát NEM az én véleményemet tükrözik (legalábbis legtöbb esetben nem, de ha egyetértek, úgyis leírom), hanem tájékozott, illetve sajnos kevésbé tájékozott névtelen hozzászólókét. Nem mindegyik véleményhez fogok tudni érdemben hozzászólni és döntőbíróként cáfolni vagy egyetérteni, de talán ezek az idézetek is hasznosak lesznek :) (A szögletes zárójelben szereplő részek az én kiegészítéseim, a kontextusból kiragadva szükségesek az idézetek megértéséhez.)
A kanjik. Igen, erre nem tudok mit mondani. A Reibun de Manabu könyv rémálmaimban kísért, és valóban nagyon zavaró a rendszer, ami szerint halad. Egyszerre tanuljuk az ugyanolyan olvasatú jeleket, ami tényleg nagyban megnehezíti a dolgunkat. De, hogy azért ide is írjak valami szépet, a japán szak még mindig nem nyelviskola, és ha szeretnél újságot olvasni harmadév végére, ajánlom, hogy otthon, önszorgalomból is tanuld azokat a kanjikat. Egyébként olyan tankönyv szerintem nem nagyon van, amelyik a szókincs bővítésével összehangolva kanjikat is tanít, megfelelő mennyiségben, megfelelő tempóban.
Ennyi lett volna a gyakori kérdésekre való reakciók gyűjteménye, és mint mindig, most is örömmel fogadom a megjegyzéseket, ott alul :D
Én úgy hallottam, hogy bejutni annyira nem is [nehéz], de bent maradni annál inkább :)Ez tulajdonképpen igaz. Szerintem is könnyebb bejutni, mint bent maradni. Egy-két nyelvvizsgát összeszedni szabadon választott nyelvekből, emeltezni egy tárgyból, ami jól megy, valamint az összes érettségi tárgy közül kettő relevánsat jól megírni a duplázáshoz - kb. ennyi szükséges a magas pontszámhoz. Persze aki világ életében kettes és hármas között evickélt a legtöbb tantárgy esetében, annak nagyon nehéz bekerülni, de elárulom, bent maradni még inkább az lesz.
Amúgy KRE jobb, csak keményebb. Egyébként meg nagyon-nagyon rohadt nehéz szak, jól fontold meg, ha menni készülnél.Na, kezdődik az iszapbirkózás. Nem tudom, melyik iskola a jobb, még így 6 hosszadalmas bejegyzés megírása után sem. Szerintem relatív, ki hol érzi jobban magát, és mindkét szaknak megvannak az előnyei is és a hátrányai is. Lehet, hogy a KRE keményebb, ezzel kapcsolatban szintén nem lettem okosabb a posztok írása közben sem, valószínűleg ezt is csak az tudná megmondani, aki mindkét szakot elvégezte - azt meg minek? :D A nehézségről pedig, nos, igen. A japán szak nem könnyű, ezt aláírom. Annak, aki nincs hozzászokva a sok-sok tanuláshoz, és nem szorgalmas, annak még akár a "nagyon-nagyon rohadt nehéz" kategóriába is beletartozhat. Ez van :D
Másról nem tudok, viszont ha mindenképpen japán szak, akkor a KRE-t válaszd!!! Én ELTÉs vagyok (mármint japán szakos, igen), és SENKINEK NEM AJÁNLOM!!!! Esküszöm az egész olyan tanárnak nem nevezhető förtelmek gyűjtőhelye, hogyha megkapom a diplomám az ékes bizonyítéka lesz annak, hogy japánul remekül meg lehet tanulni 3 év alatt, otthon, egyedül...Hű o.O Íme egy elégedetlen kuncsaft. A szavakból azt veszem ki, hogy az illető arra számított, itt majd megtanítják neki a nyelvet - ez azonban bevallottan nem tartozik a japán szak célkitűzései közé, hozzátenném, a KRE-n se. Egy, a miénktől meglehetősen távol álló, bonyolult és nehezen megjegyezhető írásrendszert használó, kulturálisan is nagyban eltérő nyelvet három év alatt, heti 4,5 - 3 órában nem fog tudni megtanítani neked senki. Magántanár se. Itt ráadásul többen is vagyunk, ami lehetetlenné teszi azt, hogy egy-egy emberre koncentráljanak huzamosabb ideig. Önszorgalom, emberek, ennyi. KRE-n is, ELTE-n is. Anélkül nem megy. Hogy a tanárok milyenek, az pedig megint csak relatív, véleményt nem szeretnék nyilvánítani, de nyilván nekem se a szívem csücske az egész tanári gárda. Egy utolsó költői kérdés: létezik olyan tanszék, ahol minden tanár jó fej?
Kezdjük ott, hogy az ELTÉn van 5 darab japán emberke, meg még 2 magyar kb., plusz egy nemlétező tanszékvezető. Az utóbbi eleve probléma, ugyanis emiatt kb. semmilyen ügyet nem lehet elintézni. A névügyileg tanszékvezetőnk ugyanis a nagykövetségen ****** az időt az egyetem helyett, és ha benn van, akkor is mindenre közli, hogy hagyjuk őt békén vele.Nocsak. A tanárok nemzetisége nem tudom, miért mérvadó, esetleg a hozzászóló jobban örülne cseh, vagy tanzán tanároknak? :D A tanszékvezető kérdése valóban érdekes, de VAN tanszékvezetőnk, anélkül azért necces lenne :D Amennyire tudom, tényleg nem dolgozza halálra magát a japán tanszék ügyeivel kapcsolatban, de nyilván a nagykövetségre sem kávézni jár. Nekem még sosem hiányzott maga a tanszékvezető személye, nem is tudom, mivel akarhatnék hozzá fordulni egyáltalán. De elismerem, ez tekinthető fekete pontnak. (Azért annyira nem vagyok elfogult, na :D)
Na aztán a tanárok. Hát tanári diplomája egyiknek sincs. Gondolom érted, mit jelent ez nyelvoktatás terén. A kanjikat rendszertelenül, összevissza tömik a fejünkbe, nincs közük a szavakhoz sem, amiket tanulunk, nincs egy átfogó elképzelésük az oktatás menetéről (az első év még hagyján, a másodiktól kezdődik a katasztrófa).Na itt aztán van minden, kérem szépen. Tanári diploma egy egyetemi nyelvszakon, mint elvárás? Ez új :D Tessék körülnézni más szakokon is. Nem azt mondom, hogy nagyon ritka, de egyáltalán nem általános dolog tanári diplomával rendelkező nyelvtanárokat alkalmazni. Anglisztikán például nem tudom hány gyakorlatvezetőnek lehet tanárija, de gyanítom, hogy nem soknak. A mi japán tanáraink ráadásul inkább nyelvi lektorokként vannak jelen. Meggyőződésem, hogy rosszabbul járnánk két magyar anyanyelvű, de tanári diplomás japán tanárral, mint így. (Hozzátenném, nekem a mai napig nem tiszta, tanárképes szak-e egyáltalán a japán, magyarul létezik-e egyáltalán diplomás japán tanár?) Azt viszont aláírom, hogy elsőben könnyebb lett volna, ha mindkét tanárunk beszélt volna magyarul.
A kanjik. Igen, erre nem tudok mit mondani. A Reibun de Manabu könyv rémálmaimban kísért, és valóban nagyon zavaró a rendszer, ami szerint halad. Egyszerre tanuljuk az ugyanolyan olvasatú jeleket, ami tényleg nagyban megnehezíti a dolgunkat. De, hogy azért ide is írjak valami szépet, a japán szak még mindig nem nyelviskola, és ha szeretnél újságot olvasni harmadév végére, ajánlom, hogy otthon, önszorgalomból is tanuld azokat a kanjikat. Egyébként olyan tankönyv szerintem nem nagyon van, amelyik a szókincs bővítésével összehangolva kanjikat is tanít, megfelelő mennyiségben, megfelelő tempóban.
A nyelvtanárok egyike egyébként szeret ilyen vicces dolgokat csinálni, mint pl.: "elhagytam a vizsgáját, egyes", vagy "háát pontok igazából megvannak, de én inkább megbuktatom", vagy esetleg "látom hogy tudja a kanjikat, de nem írja elég szépen, ezért 1-es". Az is előfordult már, hogy utolsó héten közölték, hogy jövőhét vizsga egy 200 oldalas könyv kanjijaiból, vagy esetleg, hogy az utólag megírt (hiányzás, betegség, verseny, stb. miatt) dolgozatok 80%-tól számítanak kettesnek (és ezt sem év elején, hanem vizsga előtt!).Húha o.O Ez nekem mind új, de komolyan. Nem is tudom eldönteni, kiről szólhat ez a beszámoló, talán egy régebben az ELTE-n oktató tanárról? Én még sosem találkoztam hasonlóval. Vizsgaelhagyás és egyes? Na ne, ez viccnek is rossz. Inkább megbuktatom...? Ne már, olyan matematikai pontossággal, százados precizitással számolják a dolgozatainkat meg a jegyeinket, hogy én csak nézek :D A kanjik külalakja, nos igen. Ono tanár úr valóban érzékeny erre, de karót ezért még - legjobb tudomásom szerint - sosem adott. Pontlevonást igen, de azért ez az egyes durva túlzás. (Megjegyzem, nekem még soha egyetlen pontot sem vont le külalakért, így én vagyok az élő példa, hogy lehet neki megfelelően írni XD) Utolsó héten közölték, hogyan lesz a vizsga? Hát nekünk konkrétan az egész félév menete napokra lebontva meg van adva félév eleje óta, a vizsga időpontját is beleértve. Váratlan helyzetekről szó sincs. A hiányzás utáni dolgozatpótlásnál meg a 80% a maximum, amit el lehet érni, nem pedig a kettes ponthatára. Magyarul az elért pontszámok 80%-át kapod meg. Ez még így is elég nagylelkű, tekintve, hogy az utólag pótolt dolgozatok mindig szóról szóra egyeznek az eredetivel. (Arról nem is beszélve, hogy nem mindenhol lehet dolgozatokat pótolni.)
[A minorhoz] az ELTE-n kell a nyelvvizsga, középfokról kezdik a tanulást.Nem. Én magam is hangoztattam ezt jó ideig, mert sokáig így volt, de idéntől kezdve nem. Nem kell semmilyen nyelvtudás a minorhoz, és külön nyelvórák is vannak meghirdetve nekik. (Legalább is idén. Remélem nem változtatnak megint jövőre :D)
Először is... rengetegen jelentkeznek. Kösd fel a gatyád! Most 2010 szeptemberétől 37 főt vettek fel államilag támogatott képzésre. Ez kevés, mert összesen 311-en jelentkeztek, 137-en a sorrendjükben első helyen jelölték meg a szakot. Vagyis nagyon sokan valahová máshová kaptak felvételt, amit megjelöltek, a hőn áhított japán helyett. Legalább 431 pontot kellett szerezni a maximális 480-ból. Nem mondanám, hogy ez olyan könnyű. Sőt! Meg lehet csinálni, nem lehetetlen, de eléggé húzós. C'est la vie! :)Korrekt, számokkal, meg minden. Ötös! :D Nem könnyű, de meg lehet csinálni, ez a lényeg.
Mindkettő suliban ugyanazok tanítanak, szóval mindegy [hogy ELTE vagy KRE].Hogy mi? XD Nem. Van nálunk például olyan tanár, aki úgy tudom, a KRE-n oktat gyakrabban (Vihar Judit tanárnőre gondolok), de alapvetően a tanári gárda nem ugyanaz. Ezt honnan szedte vajon a kedves kommentelő? :D
A Károli egy "használhatóbb", gyakorlatiasabb ismeretet ad.Ez új. Milyen szempontból lehetséges ez, egyébként? A nyelv mindenképpen gyakorlati dolog, elvégre a használásán kívül nem sok mindent tudsz csinálni vele :D A KRE- ELTE összehasonlításból kiderült, hogy nem sok különbség van nyelvoktatás terén. Az egyéb tárgyaknál meg végképp nem tudom elképzelni, hogy lehet gyakorlatiasabb ismereteket átadni például történelemből vagy szövegfordításból? Valaki avasson be :D
Abban ne reménykedj, hogy az egyetemen fogsz megtanulni japánul. Oda a felvételizők 90%-a min. sankyuval, de inkább nikyuval megy. Az ELTE pedig végképp nem nyelviskola...Az első kijelentés helytálló, bár a gondolatmenet kevésbé. Valóban nem fognak megtanítani itt téged japánul (ahogy ezt már fentebb is említettem), de ez nem azért van így, mert nyelvvizsgával a zsebedben kell besasszéznod az egyetemre. Hanem mert nem lehet, ezt is leírtam már :D A nyelvvizsga pedig továbbra sem feltétel a felvételhez, ezt jegyezzük meg. A felvételizők több mint 90%-a nyelvvizsga nélkül kezdte a szakot, ha már a százalékoknál tartunk.
Úgy hallottam, hogy az ország legszínvonalasabb japán oktatása a Károliban van :)Én nem hallottam ilyet, de ettől még lehet igaz :D Megint csak olyan nem létező személyeket kéne kifaggatni, akik több helyre is jártak már :D
Az egyik ismerősöm az ELTE japán szakjára jár, és azt mondja, hogy jó, van egy két idióta tantárgy meg tanár, de azért elviselhetőek. Viszont, nem az alapokról indulsz, oda kell valamennyi alap tudás. Kicsit hülyén tanítják a kanjikat, egy adott témakörben, szótárszerűen megmondják az összes kanjit, (tehát az olvasatuk nagyon hasonlít), és úgy tanuld meg a 80-at... Nem könnyű.Igen, igen, mindenhol vannak feleslegesnek tűnő tárgyak és unszimpatikus tanárok, ezt tudjuk. De elviselhető! Köszönöm. Nem egy középkori kínzóterem ez, kérem szépen. Akkor nem lennénk még mindig 20-an az évfolyamon, nem? :D Alaptudás, alaptudás, még mindig nem kell, de valóban hasznos. A kanjikról már írtam, ahogy a nehézségről is.
Pedig igenis felkapott, mert az összes animeb*zi-mangarajongó odamegy, mert azt gondolja, hogy majd neki az jó lesz, hogy eredetiben olvashatja a kedvenc képregényét. A legtöbbeket sajnos ez fogja meg, aki meg komolyabban kezdeni akarna valamit a nyelvvel (pl tolmács akar lenni), az meg küzdhet a bejutásért a sok otakuval.Ó, már hiányoltam ezeket a szaftos előítéleteket :D Először piciben szeretném megcáfolni: nem vagyunk mind elvakult anime-rajongók és manga-függők. Sokan szeretjük őket, de nem vagyunk otakuk, no már :D A cáfolat kicsit nagyobb távlatokban: ha az említett elvakult anime rajongó képes annyit dolgozni a sikerért, és tanulni, hogy végül bekerül a szakra, akkor igenis jusson be. Azért, mert animéket néz és minden con-ra elmegy, esetleg be is öltözik valaminek, nem lesz kevesebb nálad, és nincs kevesebb joga bekerülni japán szakra. Aki meg tolmács akar lenni, a fenébe is, tanuljon ő is sokat, szerezzen sok pontot, és kerüljön be XD
Azt kell mondjam semmi [különbség nincs az ELTE és a KRE között]. Mindkét helyen nagyon jó az oktatás és a pontszámok is nagyjából azonosak. Nagyon-nagyon kis különbséget lehet csak felfedezni a kettő között.Ámen. Köszönöm!
Oktatásilag tényleg mindkettő nagyon jó, DE (és lehet dobálni a köveket) az ELTE neve jobban húz (külföldön is), úgyhogy ha sorrendet kell felállítani, azt raknám előre. Tudom, hogy gáz, de ez egy ilyen világ. Hiába dumálnak a nagyok arról, hogy egyetem és egyetem között nincs különbség, attól még nagyon is nézik, honnan van a diplomád. És nagyon is elképzelhető, hogy ha ugyanarra a munkára egy KRE japán szakon végzett és egy ELTE japán szakon végzett jelentkezik, utóbbi kapja meg.Ez a komment egy HR-estől érkezett, legalábbis a saját bevallása szerint. Én úgy gondolom, van alapja, még ha nem is minden munkahelyen ítélnek így. Hogy őszinte legyek, én is ezen az alapon választottam anno az ELTE-t, mivel semmilyen más különbséggel nem voltam tisztában.
Ennyi lett volna a gyakori kérdésekre való reakciók gyűjteménye, és mint mindig, most is örömmel fogadom a megjegyzéseket, ott alul :D
2012. március 17., szombat
Szótárgép - A csomag
Tehát miután kóboroltam egyet(-kettőt-hármat...) a Verseny utcában, és harmadszori próbálkozásra megtaláltam a megfelelő bejáratot, majd kedves postás bácsik segítségével a megfelelő újabb bejáratot, és átvettem a csodás kis csomagomat, haza is szaladtam vele, és jól kibontottam :D Ennek a képsorral való dokumentálása következik ^^
Íme, ez itt maga A Csomag. A tökéletes alap, amin fotóztam, egy forgószék, még mielőtt bárkiben felmerülne a kérdés XD Az üveg pedig azért van ott, hogy a méretet lehessen mihez viszonyítani :) Viszonylag kicsi csomag, és viszonylag könnyű is. És most bontogatás!
Íme, a tartalom. Pukkanós zacsiban a tok is és a gép is, a fennmaradó hely a dobozban szintén pukkanós zacsival bélelve. Kizárt, hogy bárminek baja essen, piros pont a Japonica Marketnek :D
A pucér dobozok, zacsi nélkül. Tudjátok, micsoda emberfeletti önmegtartóztatás kellett a folyamat fényképezéséhez? Legszívesebben darabokra cincáltam volna ott helyben az összes csomagolást, ami elválasztott a kis drágaságoktól :D
És végül a szótárgép, a fülhallgató, az adatkábel, és a mellékelt elemek. (Jobbról balra, ha esetleg nem lett volna egyértelmű :D) Elnézést a gyér képminőségért, de mire hazaértem, meglehetősen pocsékok lettek a fényviszonyok. Azért a lényeg látszik :)
A ruhába öltöztetett, azaz tokba bújtatott gépről még nincs képem, de ígérem, fogok készíteni róla :D Meg amikor úgy érzem, a legtöbb funkcióját már sikerült felfedeznem a kis drágának (még nem találtam neki nevet, pedig a legtöbb elektronikai kütyümnek van!), akkor arról is írok majd bejegyzést ^^
Íme, ez itt maga A Csomag. A tökéletes alap, amin fotóztam, egy forgószék, még mielőtt bárkiben felmerülne a kérdés XD Az üveg pedig azért van ott, hogy a méretet lehessen mihez viszonyítani :) Viszonylag kicsi csomag, és viszonylag könnyű is. És most bontogatás!
Íme, a tartalom. Pukkanós zacsiban a tok is és a gép is, a fennmaradó hely a dobozban szintén pukkanós zacsival bélelve. Kizárt, hogy bárminek baja essen, piros pont a Japonica Marketnek :D
A pucér dobozok, zacsi nélkül. Tudjátok, micsoda emberfeletti önmegtartóztatás kellett a folyamat fényképezéséhez? Legszívesebben darabokra cincáltam volna ott helyben az összes csomagolást, ami elválasztott a kis drágaságoktól :D
És végül a szótárgép, a fülhallgató, az adatkábel, és a mellékelt elemek. (Jobbról balra, ha esetleg nem lett volna egyértelmű :D) Elnézést a gyér képminőségért, de mire hazaértem, meglehetősen pocsékok lettek a fényviszonyok. Azért a lényeg látszik :)
A ruhába öltöztetett, azaz tokba bújtatott gépről még nincs képem, de ígérem, fogok készíteni róla :D Meg amikor úgy érzem, a legtöbb funkcióját már sikerült felfedeznem a kis drágának (még nem találtam neki nevet, pedig a legtöbb elektronikai kütyümnek van!), akkor arról is írok majd bejegyzést ^^
2012. március 16., péntek
Szótárgép - Szállítás és árak
Az előző bejegyzésben leírtam nagy általánosságban, hogyan is működött ez a Japánból elektro-kütyüt történet. Most pedig azt írom le, mikor és mennyiért is zajlott a dolog :) Elég száraz egy bejegyzés lesz, sok számmal (időpontok és összegek), előre is elnézést, ha nem lesz mindenki számára élvezetes :D
Az első e-mailt tehát március 2-án írtam meg a Japonica Market-nek, este 19:50-kor, Japánban (a 8 órás eltolódásnak köszönhetően) ekkor épp hajnali 3:50 volt. Ez viszonylag fontos tényező, ami végigkísérte a kommunikációnkat, ugyanis az időeltolódás miatt naponta maximum 1-2 e-mailt tudtunk váltani. (Amikor a japánok alszanak, én épp ráérnék, amikor náluk van munkaidő, én alszom.) Ebben az üzenetben tehát megírtam, hogy a Yahoo aukciós oldaláról melyik eladótól melyik terméket szeretném megvásárolni. Abban a pillanatban, hogy elküldtem az üzenetet, kaptam egy automatán generált "köszönjük-a-rendelést" e-mailt, miszerint 24 órán belül reagálni fognak.
Március 3-án, magyar idő szerint 6:52-kor (Japánban 14:52) kaptam választ, de ekkor még nem a fizetésre való felszólítást. Kaphattam volna azt is, és akkor -1 nap ügyintézés, de kifelejtettem az előző üzenetből, hogy milyen érték legyen a csomagra írva. Arra tehát megkértem a Japonica Marketet, hogy ajándékként postázzák a csomagot, csak ezt az apróságot felejtettem el :D Aznap 9:45-kor (J: 17:45) meg is írtam a választ.
Még ugyanezen a napon 10:35-kor (J: 18:35 - ez már elvileg munkaidőn kívül esik!) megkaptam a választ, amelybe már a fizetendő összeg is bele volt foglalva. A szótárgépem 15,900 ¥-be került, a Japánon belüli szállítási költség volt 950 ¥, és erre jött rá 599 ¥ ún. "PayPal fee". Így első körben 15,900 + 950 + 599 = 17,449 ¥-t (48,787 Ft) kellett fizetnem. Mindezt így szépen lebontva megkaptam e-mailben, majd PayPalon is feltűnt a fizetési kérelem.
Én ezt amint tudtam, azaz másnap (március 4-én) 6:42-kor kifizettem, de még aznap 14:49-kor írtam egy újabb e-mailt a Japonica Marketnek, mert úgy döntöttem, egy tokot is veszek a gépnek. Az automatikusan generált válasz ekkor is még ugyanebben a percben megérkezett.
Másnap (március 5-én) 5:54-kor (J: 13:54) kaptam egy válaszlevelet, amiben megkértek, hogy igazoljam, hogy ezt a rendelést ehhez meg ehhez akarom-e hozzácsapni. (Nyilván látták az e-mail címemből, hogy melyik megrendelés érkezett tőlem, de biztosra akartak menni, nehogy más dobozkájába rakják bele a plusz tokot :D) Én 7:08-kor el is küldtem a visszaigazoló e-mailt, miszerint igen, ez az.
Még ugyanezen a napon 22:17-kor (J: 6:17) megkaptam az e-mailt, amelyben a toknak az ára volt belefoglalva. A 420 ¥-es tartóhoz 240 ¥ Japánon belüli szállítási költség járult, valamint 65 ¥ PayPal fee. A fizetési kérelem a 420 + 240 + 65 = 725 ¥-ről (2,000 Ft) a PayPal-on is feltűnt, én pedig 22:30-kor ezt ki is fizettem. 22:31-kor kaptam egy (gyaníthatóan automatikusan generált) e-mailt arról, hogy köszönik szépen a kifizetést, amint megérkezik hozzájuk a csomag, jelentkeznek a továbbiakkal kapcsolatban.
Március 9-én, 10:44-kor (J: 18:44) megkaptam az e-mailt a további költségekről, azaz a Magyarországra való szállításról. 2390 ¥ volt magának a szolgáltatásnak az összege, 2800 ¥ az EMS díja (a csomagom egy kilósnak minősült), valamint erre jött rá 213 ¥ PayPal fee. Így összesen 5403 ¥-t (~15,000 Ft) kellett fizetnem utólag. Én ezt 12:42-kor ki is fizettem.
Március 10-én, 7:35-kor (J: 15:35) újabb e-mailt kaptam, miszerint a csomagomat feladták, és további türelmemet kérik, amíg megérkezik. Mellékelten elküldték a csomagom EMS számát is, és egy linket, ahova ezt beírva nyomon követhettem a csomagom útját. A követő szerint a következők történtek a kis dobozkámmal:
Így tehát 14-én a nyakamba vettem a várost (na jó, annyira nem), hogy megkeressem a Verseny u. 3. címet, ahol is majd megkaparintom a szótárgépet és annak a tokját. Elég sokat sikerült bolyonganom, részben a katasztrofális tájékozódó képességem és a számokhoz fűződő kellemetlen viszonyom miatt (elég sokára tűnt fel, hogy a hármas házszámot a páros oldalon keresem), részben pedig azért, mert a postánál a táblára rossz információk vannak kiírva. Egy apró tanács azoknak, akik szeretnének EMS csomagot átvenni: NE higgyetek a táblának, és NE az egyes számú kapuhoz menjetek. A kettes számú a nyerő, hiába van más a táblán. :D
A szótárgép tehát 15,900 ¥-be került, ami körülbelül 44,500 Ft. A tok volt 420 ¥, körülbelül 1200 Ft. (A PayPal aktuális átváltása alapján.) Mindehhez a durván 46,000 Ft-hoz járult szállítási és szolgáltatási költségként, plusz PayPal fee-ként összesen 7257 ¥, azaz kb. 20,000 Ft. (Első ránézésre soknak tűnhet, de ebből mindössze 2390 ¥, azaz kb. 6700 Ft a szolgáltatás költsége, a többi a szállítás és az egyéb járulékos összegek.) Vámot egyáltalán nem kellett fizetnem.
Az előző bejegyzéshez Nanaberu, a most már nevesíthető (:D) segítőkész barátnőm hozzáfűzte saját linkjét, ahol egy, mindezt a közvetítői hercehurcát megkerülve bonyolított rendelésről ír, ha valakit érdekel, itt elolvashatjátok. (Bár ehhez gondolom először találni kell egy webshopot, ami önszántából szállít Magyarországra, ehhez viszont már nem értek :D)
Összességében én úgy érzem, jó vásárt csináltam, mert így összesen ~66,000 forintot költöttem a szótárgépre, konkrétan egy CASIO Ex-word Data Plus 6 XD-B6500 típusúra, ami a denshi jisho honlapon szállítás nélkül kerül 365 dollárba, azaz kb. 80-85,000 forintba. Úgyhogy most örülök a kis szótárgépemnek, és szorongatom egész nap :D
Na, ez a bejegyzés igen hosszúra sikerült, úgyhogy a csomagkibontás boldog pillanatait, és a (kissé úgy hiszem rossz minőségű) képeket legközelebbre hagyom ^^
Az első e-mailt tehát március 2-án írtam meg a Japonica Market-nek, este 19:50-kor, Japánban (a 8 órás eltolódásnak köszönhetően) ekkor épp hajnali 3:50 volt. Ez viszonylag fontos tényező, ami végigkísérte a kommunikációnkat, ugyanis az időeltolódás miatt naponta maximum 1-2 e-mailt tudtunk váltani. (Amikor a japánok alszanak, én épp ráérnék, amikor náluk van munkaidő, én alszom.) Ebben az üzenetben tehát megírtam, hogy a Yahoo aukciós oldaláról melyik eladótól melyik terméket szeretném megvásárolni. Abban a pillanatban, hogy elküldtem az üzenetet, kaptam egy automatán generált "köszönjük-a-rendelést" e-mailt, miszerint 24 órán belül reagálni fognak.
Március 3-án, magyar idő szerint 6:52-kor (Japánban 14:52) kaptam választ, de ekkor még nem a fizetésre való felszólítást. Kaphattam volna azt is, és akkor -1 nap ügyintézés, de kifelejtettem az előző üzenetből, hogy milyen érték legyen a csomagra írva. Arra tehát megkértem a Japonica Marketet, hogy ajándékként postázzák a csomagot, csak ezt az apróságot felejtettem el :D Aznap 9:45-kor (J: 17:45) meg is írtam a választ.
Még ugyanezen a napon 10:35-kor (J: 18:35 - ez már elvileg munkaidőn kívül esik!) megkaptam a választ, amelybe már a fizetendő összeg is bele volt foglalva. A szótárgépem 15,900 ¥-be került, a Japánon belüli szállítási költség volt 950 ¥, és erre jött rá 599 ¥ ún. "PayPal fee". Így első körben 15,900 + 950 + 599 = 17,449 ¥-t (48,787 Ft) kellett fizetnem. Mindezt így szépen lebontva megkaptam e-mailben, majd PayPalon is feltűnt a fizetési kérelem.
Én ezt amint tudtam, azaz másnap (március 4-én) 6:42-kor kifizettem, de még aznap 14:49-kor írtam egy újabb e-mailt a Japonica Marketnek, mert úgy döntöttem, egy tokot is veszek a gépnek. Az automatikusan generált válasz ekkor is még ugyanebben a percben megérkezett.
Másnap (március 5-én) 5:54-kor (J: 13:54) kaptam egy válaszlevelet, amiben megkértek, hogy igazoljam, hogy ezt a rendelést ehhez meg ehhez akarom-e hozzácsapni. (Nyilván látták az e-mail címemből, hogy melyik megrendelés érkezett tőlem, de biztosra akartak menni, nehogy más dobozkájába rakják bele a plusz tokot :D) Én 7:08-kor el is küldtem a visszaigazoló e-mailt, miszerint igen, ez az.
Még ugyanezen a napon 22:17-kor (J: 6:17) megkaptam az e-mailt, amelyben a toknak az ára volt belefoglalva. A 420 ¥-es tartóhoz 240 ¥ Japánon belüli szállítási költség járult, valamint 65 ¥ PayPal fee. A fizetési kérelem a 420 + 240 + 65 = 725 ¥-ről (2,000 Ft) a PayPal-on is feltűnt, én pedig 22:30-kor ezt ki is fizettem. 22:31-kor kaptam egy (gyaníthatóan automatikusan generált) e-mailt arról, hogy köszönik szépen a kifizetést, amint megérkezik hozzájuk a csomag, jelentkeznek a továbbiakkal kapcsolatban.
Március 9-én, 10:44-kor (J: 18:44) megkaptam az e-mailt a további költségekről, azaz a Magyarországra való szállításról. 2390 ¥ volt magának a szolgáltatásnak az összege, 2800 ¥ az EMS díja (a csomagom egy kilósnak minősült), valamint erre jött rá 213 ¥ PayPal fee. Így összesen 5403 ¥-t (~15,000 Ft) kellett fizetnem utólag. Én ezt 12:42-kor ki is fizettem.
Március 10-én, 7:35-kor (J: 15:35) újabb e-mailt kaptam, miszerint a csomagomat feladták, és további türelmemet kérik, amíg megérkezik. Mellékelten elküldték a csomagom EMS számát is, és egy linket, ahova ezt beírva nyomon követhettem a csomagom útját. A követő szerint a következők történtek a kis dobozkámmal:
- Március 10. 19:49 (M: március 10. 11:49) - A csomagot feladták
- Március 11. 12:49 (M: március 11. 3:49) - A csomag megérkezett a japán nemzetközi elosztóba
- Március 12. 4:39 (M: március 11. 20:39) - A csomag elhagyta Japánt
- Március 13. 1:21 (M: március 12. 17:21) - A csomag megérkezett Magyarországra
Így tehát 14-én a nyakamba vettem a várost (na jó, annyira nem), hogy megkeressem a Verseny u. 3. címet, ahol is majd megkaparintom a szótárgépet és annak a tokját. Elég sokat sikerült bolyonganom, részben a katasztrofális tájékozódó képességem és a számokhoz fűződő kellemetlen viszonyom miatt (elég sokára tűnt fel, hogy a hármas házszámot a páros oldalon keresem), részben pedig azért, mert a postánál a táblára rossz információk vannak kiírva. Egy apró tanács azoknak, akik szeretnének EMS csomagot átvenni: NE higgyetek a táblának, és NE az egyes számú kapuhoz menjetek. A kettes számú a nyerő, hiába van más a táblán. :D
A szótárgép tehát 15,900 ¥-be került, ami körülbelül 44,500 Ft. A tok volt 420 ¥, körülbelül 1200 Ft. (A PayPal aktuális átváltása alapján.) Mindehhez a durván 46,000 Ft-hoz járult szállítási és szolgáltatási költségként, plusz PayPal fee-ként összesen 7257 ¥, azaz kb. 20,000 Ft. (Első ránézésre soknak tűnhet, de ebből mindössze 2390 ¥, azaz kb. 6700 Ft a szolgáltatás költsége, a többi a szállítás és az egyéb járulékos összegek.) Vámot egyáltalán nem kellett fizetnem.
Az előző bejegyzéshez Nanaberu, a most már nevesíthető (:D) segítőkész barátnőm hozzáfűzte saját linkjét, ahol egy, mindezt a közvetítői hercehurcát megkerülve bonyolított rendelésről ír, ha valakit érdekel, itt elolvashatjátok. (Bár ehhez gondolom először találni kell egy webshopot, ami önszántából szállít Magyarországra, ehhez viszont már nem értek :D)
Összességében én úgy érzem, jó vásárt csináltam, mert így összesen ~66,000 forintot költöttem a szótárgépre, konkrétan egy CASIO Ex-word Data Plus 6 XD-B6500 típusúra, ami a denshi jisho honlapon szállítás nélkül kerül 365 dollárba, azaz kb. 80-85,000 forintba. Úgyhogy most örülök a kis szótárgépemnek, és szorongatom egész nap :D
Na, ez a bejegyzés igen hosszúra sikerült, úgyhogy a csomagkibontás boldog pillanatait, és a (kissé úgy hiszem rossz minőségű) képeket legközelebbre hagyom ^^
2012. március 15., csütörtök
Szótárgép - A rendelés
Igen, igen, sikerült megszereznem a szótárgépemet, így most már nyugodt szívvel kezdek hozzá a blogbejegyzések gyártásához :D
Az első posztnak valószínűleg inkább arról kéne szólnia, hogyan válasszuk ki a nekünk megfelelő kütyüt, de megmondom őszintén, ebben elég járatlan vagyok... Én magam is viszonylag hasracsapás-szerűen választottam ki az áldozatomat, no meg az anyagi kereteim eleve nem hagytak sok teret a dilemmáknak. Mellesleg több kérdést kaptam az utóbbi időben arról, hogy honnan rendeltem, mint arról, hogy hogyan választottam ki a gépet, így talán nem nyúlok nagyon mellé, ha erről írok először :)
Először is szeretnék köszönetet mondani annak a kedves barátnőmnek, aki hihetetlen türelemmel és jóindulattal viseltetett irántam, és megosztotta velem a Japánból való rendelés fortélyait :) Mivel külföldről sem rendeltem még soha, nem hogy Japánból, ezért kivételesen értetlen voltam néhol, de végül sikerrel jártam, hála neki ^^ (Nem merek nevesíteni, nehogy személyiségi jogokat sértsek, de ha kapok rá engedélyt, akkor fogok :D Vagy mondjuk egy lelkes "Én voltam az!" kommentet alulra :D)
Térjünk a lényegre. Először, amikor eldöntöttem, hogy márpedig nekem most már égető szükségem van egy szótárgépre, azon a honlapon néztem körül, amit egyszer már belinkeltem: a denshi jisho oldalon. Talán nem szorul magyarázatra, miért is preferáltam ezt - angolul van. És szállítanak Magyarországra is. Ennél több nekem nem kellett, legalábbis ezt gondoltam, amíg meg nem néztem az árakat. Most szólok minden kedves rendelésben gondolkodónak, aki ezt az oldalt fontolgatja: ne. Nagyon drága. Arra nagyon jó, hogy a kiszemelt szótárgépről - ha szerencsénk van - találunk angol nyelvű információkat is, de magát a rendelést ne itt bonyolítsuk le, hacsak nem tudjuk nagy jó dolgunkban, mire is szórjuk el a millióinkat.
A kiadások csökkentésének leghatékonyabb módja a japán aukciós oldalak használata. Nekem konkrétan a fentebb említett segítőkész barátnőm a japán yahoo-t ajánlotta, így én itt nézelődtem. Persze amikor először megláttam magát a honlapot, az első gondolatom az volt, "oké, akkor most adjon nekem valaki egy szótárgépet, hogy meg tudjam rendelni a szótárgépem", de azért sikerült túltennem magam a kezdeti sokkon :D Ebben pedig hatalmas segítségemre volt Rikaichan, amiről írtam már korábban, de ismétlés a tudás anyja. Firefoxot használok, úgyhogy nekem pont megfelel :)
Amikor azonban a 15. szótárgépnél láttam kiírva, hogy nem szállítanak külföldre, egy kicsit kétségbeestem. Ekkor kezdtem el ismét zaklatni a barátnőmet, aztán utólag rájöttem, hogy már az első e-mailjében is adott egy linket a yahoo-n kívül. Ez pedig az a honlap, aminek épp házi oltárt tervezek építeni: a Japonica Market. Ez az oldal gyakorlatilag olyanoknak lett kitalálva, mint én - akik Japánból szeretnének rendelni olyasmit, amit a japánok nagy része soha nem küldene ki külföldre.
A koncepció a következő: meg kell írni nekik, melyik aukciós oldalról melyik terméket szeretnétek (lehet licitálni is, de én a fix áras termékek között nézelődtem), ők visszaírnak, hogy rendben, küldj ennyi meg ennyi pénzt (a cucc értékét plusz a Japánon belüli szállítás költségét) és ők megveszik helyettetek. Kiszállíttatják maguknak, majd amikor megérkezik, küldenek egy újabb üzenetet arról, hogy mennyibe fog kerülni a ti címetekre való kiszállítás, plusz maga a szolgáltatás, hogy mindezt ők megtették nektek. Ti ezt is átutaljátok, és máris úton van a csomag :)
Persze a dolog ennél azért picit bonyolultabb, kell hozzá egyrészt PayPal, másrészt vannak egyéb döntések is, amit meg kell hozni. (Milyen csomagküldő szolgáltatással küldjék, ha ajándékként küldik, mekkora értéket írjanak rá, stb.) De mindezzel kapcsolatban magán a honlapon (mármint a Japonica Marketen) mindent megtaláltok, vagy ha mégsem, kérdezzetek tőlük e-mailben. Hihetetlenül segítőkész és türelmes a hozzáállás, bármit nyugodtan lehet kérdezni, segítenek.
Van lehetőség arra is természetesen, hogy egyszerre több dolgot vegyetek, és egy csomagba tetessétek bele - én is ezt tettem, ugyanis egy tokot is választottam a szótárgéphez. Ez egy nappal később jutott eszembe, mint a szótárgép, úgyhogy ezzel kicsit hosszabbra nyúlt a procedúra, de még így is nagyon hamar kézhez kaptam a kicsikét. Erről bővebben majd a következő bejegyzésben írok, ugyanis megér egy misét az a kaland, amit át kellett élnem a csomagátvételnél XD Úgyhogy a következő, szállításról szóló bejegyzésben majd a pontos időpontokat is leírom, hogy mennyi ideig tartottak az egyes szállítási fázisok, és talán a csomagot is megmutatom :P
Az első posztnak valószínűleg inkább arról kéne szólnia, hogyan válasszuk ki a nekünk megfelelő kütyüt, de megmondom őszintén, ebben elég járatlan vagyok... Én magam is viszonylag hasracsapás-szerűen választottam ki az áldozatomat, no meg az anyagi kereteim eleve nem hagytak sok teret a dilemmáknak. Mellesleg több kérdést kaptam az utóbbi időben arról, hogy honnan rendeltem, mint arról, hogy hogyan választottam ki a gépet, így talán nem nyúlok nagyon mellé, ha erről írok először :)
Először is szeretnék köszönetet mondani annak a kedves barátnőmnek, aki hihetetlen türelemmel és jóindulattal viseltetett irántam, és megosztotta velem a Japánból való rendelés fortélyait :) Mivel külföldről sem rendeltem még soha, nem hogy Japánból, ezért kivételesen értetlen voltam néhol, de végül sikerrel jártam, hála neki ^^ (Nem merek nevesíteni, nehogy személyiségi jogokat sértsek, de ha kapok rá engedélyt, akkor fogok :D Vagy mondjuk egy lelkes "Én voltam az!" kommentet alulra :D)
Térjünk a lényegre. Először, amikor eldöntöttem, hogy márpedig nekem most már égető szükségem van egy szótárgépre, azon a honlapon néztem körül, amit egyszer már belinkeltem: a denshi jisho oldalon. Talán nem szorul magyarázatra, miért is preferáltam ezt - angolul van. És szállítanak Magyarországra is. Ennél több nekem nem kellett, legalábbis ezt gondoltam, amíg meg nem néztem az árakat. Most szólok minden kedves rendelésben gondolkodónak, aki ezt az oldalt fontolgatja: ne. Nagyon drága. Arra nagyon jó, hogy a kiszemelt szótárgépről - ha szerencsénk van - találunk angol nyelvű információkat is, de magát a rendelést ne itt bonyolítsuk le, hacsak nem tudjuk nagy jó dolgunkban, mire is szórjuk el a millióinkat.
A kiadások csökkentésének leghatékonyabb módja a japán aukciós oldalak használata. Nekem konkrétan a fentebb említett segítőkész barátnőm a japán yahoo-t ajánlotta, így én itt nézelődtem. Persze amikor először megláttam magát a honlapot, az első gondolatom az volt, "oké, akkor most adjon nekem valaki egy szótárgépet, hogy meg tudjam rendelni a szótárgépem", de azért sikerült túltennem magam a kezdeti sokkon :D Ebben pedig hatalmas segítségemre volt Rikaichan, amiről írtam már korábban, de ismétlés a tudás anyja. Firefoxot használok, úgyhogy nekem pont megfelel :)
Amikor azonban a 15. szótárgépnél láttam kiírva, hogy nem szállítanak külföldre, egy kicsit kétségbeestem. Ekkor kezdtem el ismét zaklatni a barátnőmet, aztán utólag rájöttem, hogy már az első e-mailjében is adott egy linket a yahoo-n kívül. Ez pedig az a honlap, aminek épp házi oltárt tervezek építeni: a Japonica Market. Ez az oldal gyakorlatilag olyanoknak lett kitalálva, mint én - akik Japánból szeretnének rendelni olyasmit, amit a japánok nagy része soha nem küldene ki külföldre.
A koncepció a következő: meg kell írni nekik, melyik aukciós oldalról melyik terméket szeretnétek (lehet licitálni is, de én a fix áras termékek között nézelődtem), ők visszaírnak, hogy rendben, küldj ennyi meg ennyi pénzt (a cucc értékét plusz a Japánon belüli szállítás költségét) és ők megveszik helyettetek. Kiszállíttatják maguknak, majd amikor megérkezik, küldenek egy újabb üzenetet arról, hogy mennyibe fog kerülni a ti címetekre való kiszállítás, plusz maga a szolgáltatás, hogy mindezt ők megtették nektek. Ti ezt is átutaljátok, és máris úton van a csomag :)
Persze a dolog ennél azért picit bonyolultabb, kell hozzá egyrészt PayPal, másrészt vannak egyéb döntések is, amit meg kell hozni. (Milyen csomagküldő szolgáltatással küldjék, ha ajándékként küldik, mekkora értéket írjanak rá, stb.) De mindezzel kapcsolatban magán a honlapon (mármint a Japonica Marketen) mindent megtaláltok, vagy ha mégsem, kérdezzetek tőlük e-mailben. Hihetetlenül segítőkész és türelmes a hozzáállás, bármit nyugodtan lehet kérdezni, segítenek.
Van lehetőség arra is természetesen, hogy egyszerre több dolgot vegyetek, és egy csomagba tetessétek bele - én is ezt tettem, ugyanis egy tokot is választottam a szótárgéphez. Ez egy nappal később jutott eszembe, mint a szótárgép, úgyhogy ezzel kicsit hosszabbra nyúlt a procedúra, de még így is nagyon hamar kézhez kaptam a kicsikét. Erről bővebben majd a következő bejegyzésben írok, ugyanis megér egy misét az a kaland, amit át kellett élnem a csomagátvételnél XD Úgyhogy a következő, szállításról szóló bejegyzésben majd a pontos időpontokat is leírom, hogy mennyi ideig tartottak az egyes szállítási fázisok, és talán a csomagot is megmutatom :P
2012. március 12., hétfő
Japán szakok - KRE és ELTE - különkiadás
Mint azt már korábban említettem, az 5 részes összehasonlító "sorozat" bejegyzéseinek közzététele alatt több internetes csatornán keresztül is kaptam kiegészítő információkat, főleg a Károli oldaláról. Kedves barátnőm, aki válaszolgatott a kérdéseimre, 2011 nyarán diplomázott, éppen ezért a tapasztalatai is régebbről származnak. Mivel az összehasonlítás iránt érdeklődők többsége valószínűleg még nem került be egyik szakra sem, ezért szükségesnek tartom, hogy a frissebb információkat is közzé tegyem :)
Senkinek nem akarom a személyiségi jogait megsérteni, ezért neveket sehol sem teszek közzé, előre is elnézést a homályos fogalmazásért, lehet, hogy túl sok lesz az "állítólag", meg az "úgy hallottam" :D Azoktól, akik privát csatornákon keresztül meséltek nekem a KRE-ről, kivétel nélkül megkérdeztem, közzé tehetem-e az általuk leírtakat, akik pedig eleve hozzászólás formájában tettek hozzá a témához, amúgy is ország-világ (haha :D) elé tárták már a tapasztalataikat, így talán nem sértem meg őket azzal, hogy egy bejegyzésbe is belefoglalom a mondandójukat :D
Térjünk a lényegre, milyen kiegészítések születtek?
Pletykák
Én annak idején egyáltalán nem hallottam semmit se az ELTE-ről, se a KRE-ről, amikor döntenem kellett, melyik egyetemet válasszam, de úgy tűnik, ezzel nem mindenki volt így. Azok közül, akik a KRE-t választották, vannak, akik egyszerűen azért tettek így, mert szörnyű dolgokat hallottak az ELTE-ről. Konkrétan a két nyelvtanárról, Uchikawa sensei és Ono sensei személyéről terjengtek (terjengenek?) pletykák, miszerint szörnyen szigorúak, ráadásul az alapvizsgán eltüntetik a szak kétharmadát. Ezzel kapcsolatban annak idején írtam már egy bejegyzést (itt olvashatjátok), és a véleményem azóta sem változott.
Tankönyvek, nyelvórák
A tankönyv, amit a kezdők első két félévben használnak, a Genki I-II, akárcsak nálunk, de valamivel gyorsabban haladnak vele, mint az ELTE-n. (Az komoly lehet, mert mi is elég erőteljesen meneteltünk :D) A haladók az "An integrated approach to intermediate Japanese" című könyvvel dolgoznak. A japán órák az információk szerint tömbösítve vannak, a hét egy napjára zsúfolva, japán-maraton szerűen :D (Mint kb most nekem, csak én ezt magam választottam ^^)
Tanárok
A barátnőmnél fiatalabb KRE-s tapasztalatai szerint jelenleg tanít egy fiatal, helyes, magyar anyanyelvű tanárnő japánt, azonban viszonylag szigorú. Valamint elhangzott még egy név, egy kommentelő szerint ugyanis a nyelvgyakorlatos tanárnő, Misaki-san magyar szakos volt Japánban, tehát tud magyarul, és nagyon aranyos :) Ezek szerint a Károli mostanság erős a magyarul tudó nyelvtanárok terén :D)
Ezen kívül több külön forrásból is hallottam Mecsi tanárnő személyéről, aki nekünk a művészettörténetet tanította. Itt némileg ellentmondanak egymásnak az "informátoraim", mert van, aki pont arról ír, hogy mennyire megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem kell átjárni az ELTE-re Mecsihez művtörire, mert csúnyákat hallott róla (jesszus, mennyi ronda pletyka XD), viszont egy másik segítőkész informátor azt írta, hogy át kell járnia hozzánk. Bár ha jól értelmeztem a leírtakat, egyikük (akinek nem kellett átjárnia) egy évvel a másikuk felett jár.
Szintén egy kommentelőnek köszönhetem, hogy fény derült arra a tényre, miszerint a kelet népeit idén nem vendégoktatók tartják, hanem Vámos Péter, aki a kínai nyelv, ókori (kínai) történelem és a bevezetés a keleti filológiák tárgyért is felel. Az illető szerint a tanár úr nagyon jó fej, és hatalmas koponya :D
Specializációk
A legáltalánosabb érv a KRE mellett és az ELTE ellen a specializáció lehetősége. Ezekkel kapcsolatban is kaptam hideget-meleget, kicsit nehéz is objektívan összefoglalni a beáramlott okosságokat :D Egyik oldalról inkább negatív véleményt kaptam a rendszerrel kapcsolatban, mivel az irodalom-nyelvészet specializáció már állítólag évek óta nem indul el, vagy maximum 1-2 emberrel, a történelem specializáció (ahogy arra a barátnőm is utalt) javarészt előadások tartásával megy el, a média specializáción pedig elég "érdekes" az osztályozás és a számonkérés. Egy segítőkész kommentelő azt írta, hogy a média és a történelem specializáció egyben van, ez lehet, hogy új fejlemény, én nem tudok igazságot tenni :D
Létszám és szórás
A félrefogalmazások elkerülése végett szó szerint idézném egy kedves megjegyzés-író kiegészítését: "Idén nagyon sokan vagyunk, kb. 70 embert vettek fel, kb. a kétharmadát fizetősre, jelenleg kb. 60-an lehetünk, és szerintem várhatóan csökkenni fog a létszám a BA végéig. Az új felsőoktatási törvény megjelenése előtt kiadtak egy irányszámot, amely szerint jövőre 90 embert akarnak felvenni. Nem tudom, ezt mennyire gondolták komolyan, hiszen a tanszék legnagyobb termébe maximum 40-en férünk el kényelmesen... meg nem is hiszem, hogy szükség van egy évben 90 japánosra."
"Áthallgatás", azaz a második keleti nyelv
Meglehetősen élénk párbeszéd alakult ki a második keleti nyelv kapcsán, és végül kiderült, hogy van lehetőség a Károliról áthallgatni az ELTE-re, ha valakinek nem tetszik a kínai. Ennek azonban ára van, átvitt és szó szerinti értelemben is: egyrészt félévente fizetni kell X összeget (pontos értéket nem tudok mondani, de a kommentelő tudomása szerint 20.000 körül mozog az összeg), ezen kívül a kreditátvitellel is egy kicsit bajlódni kell, valamint míg a Károlin heti egy kínai órával lehet kiváltani a második keleti nyelvet, addig az ELTE-n a nyelvi órák többsége heti két gyakorlatot jelent.
Nyelvi előképzettség és előmenetel
Ismét szó szerint szeretnék idézni egy megjegyzést, ami csak úgy hemzseg a hasznos információktól: "Jelenleg az elsősök közt kb. 15-en vagyunk haladósok, ami azt jelenti, hogy a III., IV. számú nyelvtan és nyelvgyakorlat órákat kell felvegyük (amit azoknak a másodikosoknak kell, akik kezdősként kezdték), valamint választhatóként lehet a nyelvhelyességet és a kezdő szövegolvasást. Én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes egy nyelvi előképzettség a szakhoz, mert a kezdősöknek nagyon nehéz dolguk van szerintem. Azt is gondolom, hogy csak az egyetemi órákon nem fog senki megtanulni "normálisan" japánul, nagy önszorgalom is szükséges hozzá. Az, hogy ki mennyire igyekszik, meg is látszik, mert mind a pl. egy Nyelvtan vagy Nyelvgyak. III. órára járó haladó elsősök, mind a kezdősként induló másodikosok nyelvi szintjei között is nagy különbségek vannak."
ELTE és KRE - vélemény a másikról
Egy rövidke megjegyzés szerint a KRE-sek között az ELTE-vel kapcsolatban annyi szokott keringeni, hogy egyesek szerint az ELTE-n nincs a hallgatók közt akkora összetartás, segítőkészség, és jellemző a klikkesedés. Örömmel közölhetem, ezt személyesen meg tudom cáfolni :D Hogy a másik irányban is hozzátegyek valamit a pletykálódáshoz: nálunk az a rémhír terjeng, hogy a KRE-n több az otaku-beütésű, anime-rajongó, kissé "furcsa" hallgató :D
Ennyi volna a kiegészítés ^^ Ha még további megjegyzésetek lenne, ne fogjátok vissza magatokat, ha máshol nem is, itt kommentben majd szolgálja a jövő generációit az összes kiegészítés :) Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített pontosabbá tenni az összehasonlítást! És ha esetleg összefutnátok egy Tan Kapuja Buddhista Főiskolára járó, japános emberkével, nyugodtan irányítsátok hozzám, mert bár amennyire tudom, összehasonlítást nehezen tudnék írni, tekintve hogy a két intézmény nagyban eltér egymástól, azért mégiscsak jó lenne róluk is hallani :D
Senkinek nem akarom a személyiségi jogait megsérteni, ezért neveket sehol sem teszek közzé, előre is elnézést a homályos fogalmazásért, lehet, hogy túl sok lesz az "állítólag", meg az "úgy hallottam" :D Azoktól, akik privát csatornákon keresztül meséltek nekem a KRE-ről, kivétel nélkül megkérdeztem, közzé tehetem-e az általuk leírtakat, akik pedig eleve hozzászólás formájában tettek hozzá a témához, amúgy is ország-világ (haha :D) elé tárták már a tapasztalataikat, így talán nem sértem meg őket azzal, hogy egy bejegyzésbe is belefoglalom a mondandójukat :D
Térjünk a lényegre, milyen kiegészítések születtek?
Pletykák
Én annak idején egyáltalán nem hallottam semmit se az ELTE-ről, se a KRE-ről, amikor döntenem kellett, melyik egyetemet válasszam, de úgy tűnik, ezzel nem mindenki volt így. Azok közül, akik a KRE-t választották, vannak, akik egyszerűen azért tettek így, mert szörnyű dolgokat hallottak az ELTE-ről. Konkrétan a két nyelvtanárról, Uchikawa sensei és Ono sensei személyéről terjengtek (terjengenek?) pletykák, miszerint szörnyen szigorúak, ráadásul az alapvizsgán eltüntetik a szak kétharmadát. Ezzel kapcsolatban annak idején írtam már egy bejegyzést (itt olvashatjátok), és a véleményem azóta sem változott.
Tankönyvek, nyelvórák
A tankönyv, amit a kezdők első két félévben használnak, a Genki I-II, akárcsak nálunk, de valamivel gyorsabban haladnak vele, mint az ELTE-n. (Az komoly lehet, mert mi is elég erőteljesen meneteltünk :D) A haladók az "An integrated approach to intermediate Japanese" című könyvvel dolgoznak. A japán órák az információk szerint tömbösítve vannak, a hét egy napjára zsúfolva, japán-maraton szerűen :D (Mint kb most nekem, csak én ezt magam választottam ^^)
Tanárok
A barátnőmnél fiatalabb KRE-s tapasztalatai szerint jelenleg tanít egy fiatal, helyes, magyar anyanyelvű tanárnő japánt, azonban viszonylag szigorú. Valamint elhangzott még egy név, egy kommentelő szerint ugyanis a nyelvgyakorlatos tanárnő, Misaki-san magyar szakos volt Japánban, tehát tud magyarul, és nagyon aranyos :) Ezek szerint a Károli mostanság erős a magyarul tudó nyelvtanárok terén :D)
Ezen kívül több külön forrásból is hallottam Mecsi tanárnő személyéről, aki nekünk a művészettörténetet tanította. Itt némileg ellentmondanak egymásnak az "informátoraim", mert van, aki pont arról ír, hogy mennyire megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem kell átjárni az ELTE-re Mecsihez művtörire, mert csúnyákat hallott róla (jesszus, mennyi ronda pletyka XD), viszont egy másik segítőkész informátor azt írta, hogy át kell járnia hozzánk. Bár ha jól értelmeztem a leírtakat, egyikük (akinek nem kellett átjárnia) egy évvel a másikuk felett jár.
Szintén egy kommentelőnek köszönhetem, hogy fény derült arra a tényre, miszerint a kelet népeit idén nem vendégoktatók tartják, hanem Vámos Péter, aki a kínai nyelv, ókori (kínai) történelem és a bevezetés a keleti filológiák tárgyért is felel. Az illető szerint a tanár úr nagyon jó fej, és hatalmas koponya :D
Specializációk
A legáltalánosabb érv a KRE mellett és az ELTE ellen a specializáció lehetősége. Ezekkel kapcsolatban is kaptam hideget-meleget, kicsit nehéz is objektívan összefoglalni a beáramlott okosságokat :D Egyik oldalról inkább negatív véleményt kaptam a rendszerrel kapcsolatban, mivel az irodalom-nyelvészet specializáció már állítólag évek óta nem indul el, vagy maximum 1-2 emberrel, a történelem specializáció (ahogy arra a barátnőm is utalt) javarészt előadások tartásával megy el, a média specializáción pedig elég "érdekes" az osztályozás és a számonkérés. Egy segítőkész kommentelő azt írta, hogy a média és a történelem specializáció egyben van, ez lehet, hogy új fejlemény, én nem tudok igazságot tenni :D
Létszám és szórás
A félrefogalmazások elkerülése végett szó szerint idézném egy kedves megjegyzés-író kiegészítését: "Idén nagyon sokan vagyunk, kb. 70 embert vettek fel, kb. a kétharmadát fizetősre, jelenleg kb. 60-an lehetünk, és szerintem várhatóan csökkenni fog a létszám a BA végéig. Az új felsőoktatási törvény megjelenése előtt kiadtak egy irányszámot, amely szerint jövőre 90 embert akarnak felvenni. Nem tudom, ezt mennyire gondolták komolyan, hiszen a tanszék legnagyobb termébe maximum 40-en férünk el kényelmesen... meg nem is hiszem, hogy szükség van egy évben 90 japánosra."
"Áthallgatás", azaz a második keleti nyelv
Meglehetősen élénk párbeszéd alakult ki a második keleti nyelv kapcsán, és végül kiderült, hogy van lehetőség a Károliról áthallgatni az ELTE-re, ha valakinek nem tetszik a kínai. Ennek azonban ára van, átvitt és szó szerinti értelemben is: egyrészt félévente fizetni kell X összeget (pontos értéket nem tudok mondani, de a kommentelő tudomása szerint 20.000 körül mozog az összeg), ezen kívül a kreditátvitellel is egy kicsit bajlódni kell, valamint míg a Károlin heti egy kínai órával lehet kiváltani a második keleti nyelvet, addig az ELTE-n a nyelvi órák többsége heti két gyakorlatot jelent.
Nyelvi előképzettség és előmenetel
Ismét szó szerint szeretnék idézni egy megjegyzést, ami csak úgy hemzseg a hasznos információktól: "Jelenleg az elsősök közt kb. 15-en vagyunk haladósok, ami azt jelenti, hogy a III., IV. számú nyelvtan és nyelvgyakorlat órákat kell felvegyük (amit azoknak a másodikosoknak kell, akik kezdősként kezdték), valamint választhatóként lehet a nyelvhelyességet és a kezdő szövegolvasást. Én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes egy nyelvi előképzettség a szakhoz, mert a kezdősöknek nagyon nehéz dolguk van szerintem. Azt is gondolom, hogy csak az egyetemi órákon nem fog senki megtanulni "normálisan" japánul, nagy önszorgalom is szükséges hozzá. Az, hogy ki mennyire igyekszik, meg is látszik, mert mind a pl. egy Nyelvtan vagy Nyelvgyak. III. órára járó haladó elsősök, mind a kezdősként induló másodikosok nyelvi szintjei között is nagy különbségek vannak."
ELTE és KRE - vélemény a másikról
Egy rövidke megjegyzés szerint a KRE-sek között az ELTE-vel kapcsolatban annyi szokott keringeni, hogy egyesek szerint az ELTE-n nincs a hallgatók közt akkora összetartás, segítőkészség, és jellemző a klikkesedés. Örömmel közölhetem, ezt személyesen meg tudom cáfolni :D Hogy a másik irányban is hozzátegyek valamit a pletykálódáshoz: nálunk az a rémhír terjeng, hogy a KRE-n több az otaku-beütésű, anime-rajongó, kissé "furcsa" hallgató :D
¤¤¤
Ennyi volna a kiegészítés ^^ Ha még további megjegyzésetek lenne, ne fogjátok vissza magatokat, ha máshol nem is, itt kommentben majd szolgálja a jövő generációit az összes kiegészítés :) Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített pontosabbá tenni az összehasonlítást! És ha esetleg összefutnátok egy Tan Kapuja Buddhista Főiskolára járó, japános emberkével, nyugodtan irányítsátok hozzám, mert bár amennyire tudom, összehasonlítást nehezen tudnék írni, tekintve hogy a két intézmény nagyban eltér egymástól, azért mégiscsak jó lenne róluk is hallani :D
2012. március 11., vasárnap
Amire bejárok - végleges(?) verzió
Nagyban nem tér el ez az órarend az előzőtől, de egy-két változás mégiscsak történt azóta, így gondoltam, egy rövidke posztot megér a dolog. Először is hétfőn a leíró nyelvtan fél órával korábban kezdődik, ami nekem nem különösebben szimpatikus, de nem kívánságműsorról van szó :) (Így a japán utáni szünetem eltűnik, a koreai előtti pedig kellemetlenül hosszúra nyúlik.) Egyéb változás a terembeosztás terén történt. A keddi Tolkien előadás egy nagyobb előadóba költözött, a csütörtöki Papp Melinda-féle szakszeminárium helyszíne pedig szintén megváltozott, mivel valakinek sikerült két csoportot kiírni egy időpontra a B 236-os terembe... Szegény Uchikawa tanárnő megilletődött nagyon, amikor látta, hogy foglalt a terem, ahol órát kéne tartania. Szerencsére kevesen vagyunk szakszemináriumon, így elférünk a tanárnő irodájában (B 237) lévő asztalnál.
Gondoltam, hogy egy frissített verziót kell majd még közzétennem az első hetekben, de titokban abban reménykedtem, hogy ez majd a kalligráfia szakkör miatt lesz, amit szintén szerettem volna belefoglalni az órarendbe. Sajnos ebben a félévben csak egy időpont van (Feri-san sem időmilliomos sajnos), konkrétan szerdán délelőtt, ami nekem - elég egy fél pillantást vetni az órarendemre - a lehető legrosszabb időpont. Sebaj, talán majd következő félévben tovább is eljutok, nem csak a 4 kanjijáig :) Egyetlen változás lehet, hogy fog még történni: Christopher szavazást tartott előző félévben arról, hogy a pénteki órákat inkább az I épület aljában lévő termek egyikében tartsuk-e, mert ott sokkal nagyobb a hely. Lehet, hogy ez még be fog következni - de csak ezért ígérem, nem teszek közzé még egy órarendet :D
Íme a végleges(? XD) verzió:
Gondoltam, hogy egy frissített verziót kell majd még közzétennem az első hetekben, de titokban abban reménykedtem, hogy ez majd a kalligráfia szakkör miatt lesz, amit szintén szerettem volna belefoglalni az órarendbe. Sajnos ebben a félévben csak egy időpont van (Feri-san sem időmilliomos sajnos), konkrétan szerdán délelőtt, ami nekem - elég egy fél pillantást vetni az órarendemre - a lehető legrosszabb időpont. Sebaj, talán majd következő félévben tovább is eljutok, nem csak a 4 kanjijáig :) Egyetlen változás lehet, hogy fog még történni: Christopher szavazást tartott előző félévben arról, hogy a pénteki órákat inkább az I épület aljában lévő termek egyikében tartsuk-e, mert ott sokkal nagyobb a hely. Lehet, hogy ez még be fog következni - de csak ezért ígérem, nem teszek közzé még egy órarendet :D
Íme a végleges(? XD) verzió:
 |
| Továbbra is kétséges, hogy túlélem-e a félévet :D |
2012. március 10., szombat
A szakszemináriumokról
A "régi" japán tanegységlistában az áll, hogy 8 kreditnyi tárgyat kell elvégezni a 4 klasszikus japán gyakorlat (összesen 8 kredit) és a 4 szakszeminárium (összesen 8 kredit) közül választva. Annak idején, még pici elsősként eldöntöttem, hogy a nyelvészet és a nyelvtörténet iránti szeretetemből kiindulva mindenképp a régi japános tárgyakat fogom felvenni a szakszemináriumok helyett. Ennek megfelelően előző félévben csak a régi japán bevezetőt vettem fel, a szakszemináriumokon nem is gondolkodtam.
Ezen elhatározásomat némileg megerősítette, hogy annak idején mindenféle hírek röpködtek, miszerint mi másodévesek csak bizonyos szakszemináriumo(ka)t vehetünk fel, ráadásul a gyakorlat témájával sem voltam tisztában (ahogy azt hiszem senki más sem), így teljes magabiztossággal mondtam le mindenféle olyan tárgyról, amiben benne volt a "szakszeminárium" kifejezés.
Valami oknál fogva (én sem tudom, pontosan miért) ebben a félévben rendesen feladtam magamnak a leckét, és amellett, hogy felvettem a régi japán bevezető folytatását, két szakszemináriumot is bezsúfoltam az órarendembe. Valójában úgy terveztem, vagy az egyiket, vagy a másikat le fogom adni, egyrészt mert nem kötelezőek (mint azt már fentebb említettem), másrészt pedig a 43 kredit nagyon soknak tűnt. (Most is annak tűnik.) Végül azonban, mint azt a blogot rendszeresen olvasók tudhatják, nem adtam le egyiket sem, és egyáltalán nem bántam meg.
Az egyik szakszemináriumot Papp Melinda tanárnő tartja. Különféle okok miatt még csak két óra volt megtartva a félévben, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nagyon jó választás volt. Annak idején úgy érkeztem az egyetemre, hogy szinte csak az általánosan elterjedt sztereotípiákkal voltam tisztában Japánnal kapcsolatban. Azóta ugyan két félévnyi japán kultúra és társadalom előadás, valamint egy japán történelem előadás (a másodikat most nyúzom) hozzásegített ahhoz, hogy egy kicsit komplexebb képet kapjak Japánról és a benne élőkről, de korántsem éreztem úgy, hogy például a japán mentalitás mibenlétével vagy eredetével tisztában lennék. Papp Melinda tanárnő óráján viszont elsősorban társadalmi, főleg szociológiai, antropológiai jellegű kérdésekkel foglalkozunk, szakcikkeket olvasunk, beszélgetünk, így már most úgy érzem, egy jó nagy lépéssel közelebb kerültem a célhoz - bár még mindig iszonyatosan messze járok tőle :D
A másik szakszeminárium, amit ebben a félévben felvettem, Sági Attila tanár úr nevével volt meghirdetve, így nem volt kétséges, hogy nyelvészetről lesz szó :) Talán nem kell magyaráznom, mennyire közel áll a szívemhez a téma. Minden órára 3 (esetenként 4) hallgató felkészül egy-egy témából, és egy megközelítőleg 20 perces előadást tart a többieknek. Még csak egy óra ment "élesben", azaz egy órán hallgattunk előadásokat, de én nagyon élveztem :) Így az órák segítségével nagyon sok területével ismerkedhetünk meg a japán nyelvészetnek, még ha nem is komoly mélységekben. (De például szakdolgozati témaválasztáshoz szerintem hatalmas segítség, ha valaki a nyelvészetben gondolkodik. Ez igaz a Papp Melinda-féle gyakorlatra is.)
Nem tagadom, részben az is vonzó ezekben a gyakorlatokban, hogy viszonylag kevés készülést igényelnek. Papp Melinda tanárnő órájára szakcikkek olvasásával készülünk, valamint a félév során szintén előadásokat tartunk. Nekem szerintem sikerült beletenyerelnem egy viszonylag összetett és érzékeny témába, ugyanis a "nihonjinron" nevű jelenségről tervezek előadást tartani. (Sok sikert nekem. Minden akadémiai szintű forrást örömmel fogadok! :D) Sági Attila tanár úrnál - ahogy már említettem - szintén előadásokat tartunk, valamint a kutatásaink eredményét a félév végéig házi dolgozat formájában is be kell adnunk. Erre a gyakorlatra témaként a japán-koreai nyelvrokonságot választottam, hát nem ironikus? :D Talán a kutatómunkát követően már egy megalapozottabb véleményt tudok majd formálni a témával kapcsolatban, és a kedves idetévedő koreai érdekeltségűek sem érzik majd támadásnak a két nyelv rokonítására irányuló gyanúimat :D (Ezzel kapcsolatban is nagyon szívesen fogadom a forrásokat, bár már így is annyit szedtem össze, hogy kérdéses, végig tudom-e olvasni őket XD)
Ezt tartom az egyik legnagyobb előnynek: viszonylag kevés(?) energiabefektetéssel nagyon komoly mennyiségű tudást tudunk összeszedni egy-egy témával kapcsolatban. Ez főleg akkor igaz, hogyha sokan veszik fel az órát - mint ebben a félévben például Sági Attila tanár úrét. Mindehhez persze elengedhetetlen az, hogy a gyakorlatvezető tanár nagyon jól ismerje a szóban forgó szakterületet, és úgy gondolom, nálunk ezzel nincs probléma :)
Nagyon sajnálom az alsóbb éveseket, amiért mindebből kimaradnak, ugyanis sajnálatos módon a szakszemináriumok eltűntek a 2011-es tanegységlista kínálatából. (Gondolom az anyagi megszorítások következményeképp, de ez nem az én asztalom.) Annyira megszerettem ezeket az órákat, hogy feltett szándékom következő félévben a másik kettőt is elvégezni, és még akár a klasszikus japán szövegolvasást is feláldoznám ezért, ha úgy adódna, hogy a kettő (azaz három) együtt soknak bizonyulna.
Ezzel a kellemes csalódást okozó órák közé a szakszövegolvasás mellett belépett a szakszeminárium is :) (A szakszövegolvasást azóta is nagyon szeretem, és azóta is folyamatos javulást érzek a szövegértési készségem tekintetében.)
Ezen elhatározásomat némileg megerősítette, hogy annak idején mindenféle hírek röpködtek, miszerint mi másodévesek csak bizonyos szakszemináriumo(ka)t vehetünk fel, ráadásul a gyakorlat témájával sem voltam tisztában (ahogy azt hiszem senki más sem), így teljes magabiztossággal mondtam le mindenféle olyan tárgyról, amiben benne volt a "szakszeminárium" kifejezés.
Valami oknál fogva (én sem tudom, pontosan miért) ebben a félévben rendesen feladtam magamnak a leckét, és amellett, hogy felvettem a régi japán bevezető folytatását, két szakszemináriumot is bezsúfoltam az órarendembe. Valójában úgy terveztem, vagy az egyiket, vagy a másikat le fogom adni, egyrészt mert nem kötelezőek (mint azt már fentebb említettem), másrészt pedig a 43 kredit nagyon soknak tűnt. (Most is annak tűnik.) Végül azonban, mint azt a blogot rendszeresen olvasók tudhatják, nem adtam le egyiket sem, és egyáltalán nem bántam meg.
Az egyik szakszemináriumot Papp Melinda tanárnő tartja. Különféle okok miatt még csak két óra volt megtartva a félévben, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nagyon jó választás volt. Annak idején úgy érkeztem az egyetemre, hogy szinte csak az általánosan elterjedt sztereotípiákkal voltam tisztában Japánnal kapcsolatban. Azóta ugyan két félévnyi japán kultúra és társadalom előadás, valamint egy japán történelem előadás (a másodikat most nyúzom) hozzásegített ahhoz, hogy egy kicsit komplexebb képet kapjak Japánról és a benne élőkről, de korántsem éreztem úgy, hogy például a japán mentalitás mibenlétével vagy eredetével tisztában lennék. Papp Melinda tanárnő óráján viszont elsősorban társadalmi, főleg szociológiai, antropológiai jellegű kérdésekkel foglalkozunk, szakcikkeket olvasunk, beszélgetünk, így már most úgy érzem, egy jó nagy lépéssel közelebb kerültem a célhoz - bár még mindig iszonyatosan messze járok tőle :D
A másik szakszeminárium, amit ebben a félévben felvettem, Sági Attila tanár úr nevével volt meghirdetve, így nem volt kétséges, hogy nyelvészetről lesz szó :) Talán nem kell magyaráznom, mennyire közel áll a szívemhez a téma. Minden órára 3 (esetenként 4) hallgató felkészül egy-egy témából, és egy megközelítőleg 20 perces előadást tart a többieknek. Még csak egy óra ment "élesben", azaz egy órán hallgattunk előadásokat, de én nagyon élveztem :) Így az órák segítségével nagyon sok területével ismerkedhetünk meg a japán nyelvészetnek, még ha nem is komoly mélységekben. (De például szakdolgozati témaválasztáshoz szerintem hatalmas segítség, ha valaki a nyelvészetben gondolkodik. Ez igaz a Papp Melinda-féle gyakorlatra is.)
Nem tagadom, részben az is vonzó ezekben a gyakorlatokban, hogy viszonylag kevés készülést igényelnek. Papp Melinda tanárnő órájára szakcikkek olvasásával készülünk, valamint a félév során szintén előadásokat tartunk. Nekem szerintem sikerült beletenyerelnem egy viszonylag összetett és érzékeny témába, ugyanis a "nihonjinron" nevű jelenségről tervezek előadást tartani. (Sok sikert nekem. Minden akadémiai szintű forrást örömmel fogadok! :D) Sági Attila tanár úrnál - ahogy már említettem - szintén előadásokat tartunk, valamint a kutatásaink eredményét a félév végéig házi dolgozat formájában is be kell adnunk. Erre a gyakorlatra témaként a japán-koreai nyelvrokonságot választottam, hát nem ironikus? :D Talán a kutatómunkát követően már egy megalapozottabb véleményt tudok majd formálni a témával kapcsolatban, és a kedves idetévedő koreai érdekeltségűek sem érzik majd támadásnak a két nyelv rokonítására irányuló gyanúimat :D (Ezzel kapcsolatban is nagyon szívesen fogadom a forrásokat, bár már így is annyit szedtem össze, hogy kérdéses, végig tudom-e olvasni őket XD)
Ezt tartom az egyik legnagyobb előnynek: viszonylag kevés(?) energiabefektetéssel nagyon komoly mennyiségű tudást tudunk összeszedni egy-egy témával kapcsolatban. Ez főleg akkor igaz, hogyha sokan veszik fel az órát - mint ebben a félévben például Sági Attila tanár úrét. Mindehhez persze elengedhetetlen az, hogy a gyakorlatvezető tanár nagyon jól ismerje a szóban forgó szakterületet, és úgy gondolom, nálunk ezzel nincs probléma :)
Nagyon sajnálom az alsóbb éveseket, amiért mindebből kimaradnak, ugyanis sajnálatos módon a szakszemináriumok eltűntek a 2011-es tanegységlista kínálatából. (Gondolom az anyagi megszorítások következményeképp, de ez nem az én asztalom.) Annyira megszerettem ezeket az órákat, hogy feltett szándékom következő félévben a másik kettőt is elvégezni, és még akár a klasszikus japán szövegolvasást is feláldoznám ezért, ha úgy adódna, hogy a kettő (azaz három) együtt soknak bizonyulna.
Ezzel a kellemes csalódást okozó órák közé a szakszövegolvasás mellett belépett a szakszeminárium is :) (A szakszövegolvasást azóta is nagyon szeretem, és azóta is folyamatos javulást érzek a szövegértési készségem tekintetében.)
2012. március 9., péntek
Szerény kincsesbánya
A héten életemben először meglátogattam az ELTE keleti könyvtárát! Háromszoros hurrá nekem :D (És a kedves szaktársnak, aki lehetővé tette ezt az áttörést.) Azon kívül, hogy bő fél órán keresztül egy angol nyelvű könyvet (szentségtörés o.o) olvasgattam a következő órámra várva, találkozhattam két nagyon szimpatikus kartondobozzal a könyvtár "előterében", vagy valami olyasmi.
A keleti könyvtár bejárati ajtaja egy gyakorlatilag javarészt lépcsőből álló helyiségbe (kéretik nem lepotyogni rajta!) visz, ahol a jobb oldali ablakpárkányon két vonzó külsejű, ámbár némileg viharvert kartondoboz csábítja az érdeklődőket. A tartalmuk pedig - mint azt már sejthetitek - ingyen elvihető!
Persze nem kell tévképzetekbe ringatni magunkat, nincs szó arról, hogy több ezer forint értékű japán nyelvű könyvektől és folyóiratoktól roskadozna a két doboz. Sőt. Konkrétan japán vonatkozású anyagot szinte semmit sem találtam (amit mégis, azt meg gyorsan elhoztam). Kínai szakosok előnyben, főleg nekik kedvez a két kupac tartalma.
Én végül négy zsákmánnyal tértem haza. Ezek közül az egyiket azért hoztam el, mert megláttam rajta, hogy "linguistics", és innentől kezdve nem foglalkoztattak a további részletek, szépen kihalásztam a dobozból és beleerőszakoltam a táskámba a "project line 10" című, körülbelül 100 oldalas nyomtatványt, amely korához képest egész jó állapotban van, ugyanis 1999 november - 2000 februári kiadás :D A kiadvány gyakorlatilag könyvajánlók végeláthatatlan gyűjteménye, természetesen túlnyomórészt nyelvészeti témában. (Nem hiába szúrta ki a szemem a felirat.)
A második zsákmányom "National Institutes for the Humanities - International Research Center for Japanese Studies 2011" névre hallgat. Ezt természetesen azért nyúltam le, mert megláttam rajta a "Japanese" szót, mi másért? :D A kiadvány egyébként magáról az intézményről szól.
A harmadik szerzemény egy napilap, de sajnos nem japán. (Olyat nem találtam, pedig lecsaptam volna rá, gondolhatjátok :D) Őt le is fényképeztem, mert nagyon viccesnek tartottam, hogy még konkrétan becsomagolva találtam rá erre a példányra, pedig napilaphoz mérten ez sem mai darab, 2011. szeptember 7-én került kiadásra. Maga az újság egyébként Tajvanról származik, ha jól látom :) Hogy mit fogok kezdeni vele, tekintve, hogy egy kukkot sem értek belőle, azt még nem tudom :D (Valami kreatívra gyanakszom.)
A negyedik és egyben legkedvesebb holmi, amit találtam az egyik doboz legalján(!), nem más, mint egy aranyos hiragana-katakana poszter! :D A Japán Alapítvány emblémája díszeleg rajta, és el sem tudom képzelni, hogy köthetett ki a keleti könyvtár "vidd el" dobozainak egyikében, de én örülök neki ^^ Bár egy kedves szaktársam feltette a kérdést, miszerint szükségem van-e nekem erre (vö. nem tudom még a kanákat? :D), na de ez nem erről szól :D Még nem tudom, hogy kidíszítem-e vele a lakás valamely pontját, majd kiderül ^^ Természetesen róla is hoztam képet (A2-es méretű egyébként):
Következtetésként annyit vonnék le, hogy bár visszatérő vendég valószínűleg nem leszek a könyvtárban, az előtérbe időnként be-bekukkantok majd, hátha újabb hasonló gyönyörűségek akadnak a kezeim közé ^^
Ja, még valami, ha valaki hasonló terveket szövögetne (de le ne nyúljatok előlem mindent :D), de nem tudja, merre keresse magát a könyvtárat, annak egy hevenyészett útmutató: a Gólyavárral szemben állva, azt jobbról megkerülve egy kis alagút szerű valamibe botlik az ember a főépület aljában. Ide kell besomfordálni, és bal kéz felől ott is lesz a könyvtár ajtaja. Kellemes kutakodást :D
A keleti könyvtár bejárati ajtaja egy gyakorlatilag javarészt lépcsőből álló helyiségbe (kéretik nem lepotyogni rajta!) visz, ahol a jobb oldali ablakpárkányon két vonzó külsejű, ámbár némileg viharvert kartondoboz csábítja az érdeklődőket. A tartalmuk pedig - mint azt már sejthetitek - ingyen elvihető!
Persze nem kell tévképzetekbe ringatni magunkat, nincs szó arról, hogy több ezer forint értékű japán nyelvű könyvektől és folyóiratoktól roskadozna a két doboz. Sőt. Konkrétan japán vonatkozású anyagot szinte semmit sem találtam (amit mégis, azt meg gyorsan elhoztam). Kínai szakosok előnyben, főleg nekik kedvez a két kupac tartalma.
Én végül négy zsákmánnyal tértem haza. Ezek közül az egyiket azért hoztam el, mert megláttam rajta, hogy "linguistics", és innentől kezdve nem foglalkoztattak a további részletek, szépen kihalásztam a dobozból és beleerőszakoltam a táskámba a "project line 10" című, körülbelül 100 oldalas nyomtatványt, amely korához képest egész jó állapotban van, ugyanis 1999 november - 2000 februári kiadás :D A kiadvány gyakorlatilag könyvajánlók végeláthatatlan gyűjteménye, természetesen túlnyomórészt nyelvészeti témában. (Nem hiába szúrta ki a szemem a felirat.)
A második zsákmányom "National Institutes for the Humanities - International Research Center for Japanese Studies 2011" névre hallgat. Ezt természetesen azért nyúltam le, mert megláttam rajta a "Japanese" szót, mi másért? :D A kiadvány egyébként magáról az intézményről szól.
A harmadik szerzemény egy napilap, de sajnos nem japán. (Olyat nem találtam, pedig lecsaptam volna rá, gondolhatjátok :D) Őt le is fényképeztem, mert nagyon viccesnek tartottam, hogy még konkrétan becsomagolva találtam rá erre a példányra, pedig napilaphoz mérten ez sem mai darab, 2011. szeptember 7-én került kiadásra. Maga az újság egyébként Tajvanról származik, ha jól látom :) Hogy mit fogok kezdeni vele, tekintve, hogy egy kukkot sem értek belőle, azt még nem tudom :D (Valami kreatívra gyanakszom.)
A negyedik és egyben legkedvesebb holmi, amit találtam az egyik doboz legalján(!), nem más, mint egy aranyos hiragana-katakana poszter! :D A Japán Alapítvány emblémája díszeleg rajta, és el sem tudom képzelni, hogy köthetett ki a keleti könyvtár "vidd el" dobozainak egyikében, de én örülök neki ^^ Bár egy kedves szaktársam feltette a kérdést, miszerint szükségem van-e nekem erre (vö. nem tudom még a kanákat? :D), na de ez nem erről szól :D Még nem tudom, hogy kidíszítem-e vele a lakás valamely pontját, majd kiderül ^^ Természetesen róla is hoztam képet (A2-es méretű egyébként):
Következtetésként annyit vonnék le, hogy bár visszatérő vendég valószínűleg nem leszek a könyvtárban, az előtérbe időnként be-bekukkantok majd, hátha újabb hasonló gyönyörűségek akadnak a kezeim közé ^^
Ja, még valami, ha valaki hasonló terveket szövögetne (de le ne nyúljatok előlem mindent :D), de nem tudja, merre keresse magát a könyvtárat, annak egy hevenyészett útmutató: a Gólyavárral szemben állva, azt jobbról megkerülve egy kis alagút szerű valamibe botlik az ember a főépület aljában. Ide kell besomfordálni, és bal kéz felől ott is lesz a könyvtár ajtaja. Kellemes kutakodást :D
2012. március 7., szerda
Tudományos íráskészség évfolyam ZH
Minden angol főszakos és minoros hallgatónak át kell esnie ezen, abban a félévben, amikor felveszi a BBN-ANG-108 tárgyat, azaz az Academic Skills 2 nevezetűt. Ezt a ZH-t az egész évfolyam egyszerre írja, bevált szokás szerint március elején. Az eredmény 50%-ban számít bele a Tudományos íráskészség jegybe, azaz ha valaki egyest kap, az sem jelent bukást.
A ZH-n kettő darab feladatot kell megoldanunk, és a Tudományos íráskészség 1 (azaz az előző félévi tárgy) jobb esetben nagyrészt ezeknek a gyakorlására volt kiélezve. Az egyik feladat egy ún. "guided summary" írása, ami annyit tesz, hogy egy körülbelül 700 szavas szövegből ki kell mazsolázni megadott dolgokat, és azokat - átfogalmazva, saját szavakkal - 130 szóban kell összefoglalni. A másik feladat egy "argumentative paragraph" írása, azaz egy megadott téma ellen vagy mellett kell érvelni 130-150 szó terjedelemben.
Az irományoknak értelemszerűen akadémiai nyelvezetben kell íródniuk, valamint fontos a topic sentence és a concluding sentence jelenléte is. Mindebből kifolyólag a helyesírási, központozási hibákat is szigorúan veszik, így egy elég komoly szintet kell megütnie az egyszeri hallgatónak az ötöshöz. Hiszen nem elég, ha a feladat tartalmi részét sikeresen elvégzi az illető, azaz megtalálja a vonatkozó részeket a szövegben, illetőleg komoly, épkézláb érveket gyűjt. Mindezt megfelelő formában és megfelelő terjedelemben kell leírni, ami nem kis feladat.
Konkrétan a mai ZH-ra rátérve az első feladat, azaz az összefoglaló szöveg írása elég komoly gondokat okozott nekem. Gyakorlatok alkalmával számomra a legnagyobb gondot mindig az átfogalmazás jelentette, azaz a szinonimák keresése, fogalmak körülírása, stb. Most viszont konkrétan a kimazsolázandó pontokat sem találtam meg, legalábbis egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy jókat írtam bele a szövegbe. Egyébként a 700 szavas kis szösszenetünk az egyetemi tanulásról szólt, és ennek a sajátosságait kellett leírni.
Az érvelő szövegnek arról kellett szólnia, ellenezzük-e avagy támogatjuk azt, hogy minden egyetemi előadást látogatáskötelessé tegyenek. Első gondolatom az volt, hogy könnyebb amellett érvelni, hogy tegyék őket azzá (még ha a szívem mélyén nem is így gondolom), de az érvek gyűjtögetése közben rájöttem, hogy bizony komoly gondjaim lesznek, így érdemes lenne a másik oldalt választani. Végül jó egyetemista módjára a dolog ellen érveltem, de sajnos nem érzem úgy, hogy különösen stabilak és megalapozottak lettek volna az érveim...
Összességében meglepett maga a vizsga, mert könnyebbre számítottam. Nekem úgy tűnt, hogy az eddig gyakorolt feladatok mind könnyebbek voltak, mint ez. No meg persze az idővel is végig hadilábon álltam, mert nagyon szöszölős vagyok, és apróságokon is hosszú percekig tudok agyalni. Folyamatosan figyeltem az időre, nehogy túl sokat pepecseljek bármivel is, de még ilyen feszített tempó mellett is alig tudtam befejezni a feladatokat.
Eredményekre még jó pár napig (hétig?) nem számítok, elvégre több száz ember fogalmazásairól van szó, még ha több tanár is javítja együttes erővel.
A ZH-n kettő darab feladatot kell megoldanunk, és a Tudományos íráskészség 1 (azaz az előző félévi tárgy) jobb esetben nagyrészt ezeknek a gyakorlására volt kiélezve. Az egyik feladat egy ún. "guided summary" írása, ami annyit tesz, hogy egy körülbelül 700 szavas szövegből ki kell mazsolázni megadott dolgokat, és azokat - átfogalmazva, saját szavakkal - 130 szóban kell összefoglalni. A másik feladat egy "argumentative paragraph" írása, azaz egy megadott téma ellen vagy mellett kell érvelni 130-150 szó terjedelemben.
Az irományoknak értelemszerűen akadémiai nyelvezetben kell íródniuk, valamint fontos a topic sentence és a concluding sentence jelenléte is. Mindebből kifolyólag a helyesírási, központozási hibákat is szigorúan veszik, így egy elég komoly szintet kell megütnie az egyszeri hallgatónak az ötöshöz. Hiszen nem elég, ha a feladat tartalmi részét sikeresen elvégzi az illető, azaz megtalálja a vonatkozó részeket a szövegben, illetőleg komoly, épkézláb érveket gyűjt. Mindezt megfelelő formában és megfelelő terjedelemben kell leírni, ami nem kis feladat.
Konkrétan a mai ZH-ra rátérve az első feladat, azaz az összefoglaló szöveg írása elég komoly gondokat okozott nekem. Gyakorlatok alkalmával számomra a legnagyobb gondot mindig az átfogalmazás jelentette, azaz a szinonimák keresése, fogalmak körülírása, stb. Most viszont konkrétan a kimazsolázandó pontokat sem találtam meg, legalábbis egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy jókat írtam bele a szövegbe. Egyébként a 700 szavas kis szösszenetünk az egyetemi tanulásról szólt, és ennek a sajátosságait kellett leírni.
Az érvelő szövegnek arról kellett szólnia, ellenezzük-e avagy támogatjuk azt, hogy minden egyetemi előadást látogatáskötelessé tegyenek. Első gondolatom az volt, hogy könnyebb amellett érvelni, hogy tegyék őket azzá (még ha a szívem mélyén nem is így gondolom), de az érvek gyűjtögetése közben rájöttem, hogy bizony komoly gondjaim lesznek, így érdemes lenne a másik oldalt választani. Végül jó egyetemista módjára a dolog ellen érveltem, de sajnos nem érzem úgy, hogy különösen stabilak és megalapozottak lettek volna az érveim...
Összességében meglepett maga a vizsga, mert könnyebbre számítottam. Nekem úgy tűnt, hogy az eddig gyakorolt feladatok mind könnyebbek voltak, mint ez. No meg persze az idővel is végig hadilábon álltam, mert nagyon szöszölős vagyok, és apróságokon is hosszú percekig tudok agyalni. Folyamatosan figyeltem az időre, nehogy túl sokat pepecseljek bármivel is, de még ilyen feszített tempó mellett is alig tudtam befejezni a feladatokat.
Eredményekre még jó pár napig (hétig?) nem számítok, elvégre több száz ember fogalmazásairól van szó, még ha több tanár is javítja együttes erővel.
2012. március 6., kedd
Diákigazolvány-érvényesítés a BTK-n
Ha valaki esetleg elfeledkezett volna a dologról, az előző félévi matricák március 31-ig érvényesek. Ha nincs kedvetek elmászni a Questurába újat kérni, és megkockáztatjátok a sorban állást, (nem mindig, de általában itt több az érdeklődő mint a Questurában,) íme, a kari érvényesítő napok időpontja, helyszíne:
Március 19. (hétfő) 9:00 - 17:00
Március 20. (kedd) 9:00 - 17:00
Március 21. (szerda) 9:00 - 17:00
Helyszín: A épület, volt HÖK iroda
Ha rajtam kívül más is úgy járt, hogy nagy elánnal igényelt ELTE Plusz kártyát, majd teljesen megfeledkezett arról, hogy át is kéne vennie, az a fentebb leírt időpontokban és helyen is megteheti.
Ennyi volt a közérdekű közlemény :)
Március 19. (hétfő) 9:00 - 17:00
Március 20. (kedd) 9:00 - 17:00
Március 21. (szerda) 9:00 - 17:00
Helyszín: A épület, volt HÖK iroda
Ha rajtam kívül más is úgy járt, hogy nagy elánnal igényelt ELTE Plusz kártyát, majd teljesen megfeledkezett arról, hogy át is kéne vennie, az a fentebb leírt időpontokban és helyen is megteheti.
Ennyi volt a közérdekű közlemény :)
2012. március 4., vasárnap
Stunnel
Újabb hasznos tippként szeretném leírni, én személy szerint hogyan garázdálkodom az itthoni gépről olyan oldalakon, amelyekre az ELTE BTK előfizetett, és egyébként nem lenne lehetőségem a tartalmukat böngészni - vagy legalábbis csak nagyon szigorúan korlátozott keretek között.
A btk régi honlapjának egy maradványából idézve, a következő oldalak tekinthetők meg:
Normális körülmények között ahhoz, hogy ezeknek az oldalaknak az előfizetett tartalmához hozzáférhessen az egyszerű földi (eltés) halandó, arra van szükség, hogy nyakunkba kapjuk a laptopot (erősödni vágyók akár egy komplett asztali gépet), és becaplassunk vele az egyetem területére, hogy az ottani internetkapcsolatot használva az ELTE BTK hálózatán keresztül vethessük bele magunkat a temérdek szakirodalomba. (Alternatív lehetőségként persze megemlítendő a BTK területén eleve elhelyezett gépek használata is, már ha valaki nem szeretne egy komplett asztali számítógéppel végigkalézolni a fél városon.)
Szerencsére a technika vívmányainak köszönhetően otthon ülve is "becsaphatjuk" a rendszert, és úgy tehetünk, mintha valójában az ELTE BTK hálózatán keresztül csatlakoznánk az internethez. Pedig nem. Erre a (tapasztalataim szerint) legegyszerűbb megoldás a stunnel használata. Nem is szaporítanám tovább a szót, szerencsére van egy hihetetlenül részletes (vö. hülyebiztos) leírás a stunnel beüzemelésével kapcsolatban, itt.
A szolgáltatás használatához értelemszerűen szükség van a WiFi-vel kapcsolatban korábban már említett azonosítóra és jelszóra is.
Kellemes böngészést mindenkinek! :)
A btk régi honlapjának egy maradványából idézve, a következő oldalak tekinthetők meg:
JSTOR
Bölcsészet- és társadalomtudományok teljes szövegű, piacvezető adatbázisa.
http://www.jstor.org
MUSE Project Humanities
Bölcsészet- és társadalomtudományok teljes szövegű (helyenként csak absztraktokat tartalmazó) adatbázisa, kizárólag amerikai kiadók szakfolyóiratainak anyagából.
http://muse.jhu.edu
Modern Language Association (MLA) International Bibliography
Irodalomtudomány, nyelvészet és néprajz bibliográfiai adatbázisa.
http://infotrac.galegroup.com/itweb/clelu?db=MLA
Literature Resource Center (LRC)
Contemporary Authors, Dictionary of Literary Biography és a Contemporary Literary Criticism Select alapján épített teljes szövegű adatbázis.
http://infotrac.galegroup.com/itweb/clelu?db=LitRC
Az ELTE hálózatából, illetve VPN-nel lekérdezhető további fontosabb adatbázisok:
Teljes lista és ismertető:
http://www.konyvtar.elte.hu/szolgaltatasok/e_szolg/online_db.html
EBSCO
Multidiszciplináris adatbázis kollekció (teljes szövegű és bibliográfiai):
Academic Search Complete; Business Source Premier; Communication & Mass Media Complete; Education Research Complete; ERIC; Film & Television Literature Index with Full Text; GreenFILE; Health Source – Consumer Edition; Library, Information Science & Technology Abstracts; MasterFILE Premier; MEDLINE; Newspaper Source Plus; Regional Business News
http://search.ebscohost.com
EISZ-en keresztül igénybe vehető még:
Web of Science, Science Direct, Science Magazine, Nature, PsycInfo, SpringerLink, Lecture Notes in Computer Science, Akadémiai folyóirat-gyűjtemény, ACM Digital Library, MathSciNet, illetve különféle szótárak és nyelvi tesztanyagok.
http://www.eisz.hu
Normális körülmények között ahhoz, hogy ezeknek az oldalaknak az előfizetett tartalmához hozzáférhessen az egyszerű földi (eltés) halandó, arra van szükség, hogy nyakunkba kapjuk a laptopot (erősödni vágyók akár egy komplett asztali gépet), és becaplassunk vele az egyetem területére, hogy az ottani internetkapcsolatot használva az ELTE BTK hálózatán keresztül vethessük bele magunkat a temérdek szakirodalomba. (Alternatív lehetőségként persze megemlítendő a BTK területén eleve elhelyezett gépek használata is, már ha valaki nem szeretne egy komplett asztali számítógéppel végigkalézolni a fél városon.)
Szerencsére a technika vívmányainak köszönhetően otthon ülve is "becsaphatjuk" a rendszert, és úgy tehetünk, mintha valójában az ELTE BTK hálózatán keresztül csatlakoznánk az internethez. Pedig nem. Erre a (tapasztalataim szerint) legegyszerűbb megoldás a stunnel használata. Nem is szaporítanám tovább a szót, szerencsére van egy hihetetlenül részletes (vö. hülyebiztos) leírás a stunnel beüzemelésével kapcsolatban, itt.
A szolgáltatás használatához értelemszerűen szükség van a WiFi-vel kapcsolatban korábban már említett azonosítóra és jelszóra is.
Kellemes böngészést mindenkinek! :)
2012. március 3., szombat
Japán szakok - KRE és ELTE - 5. rész
Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!
15. Szakkörök, ilyesmi
Van bármi szakkör, pl kalligráfia, vagy filmklub, bármi hasonló KRE-n? Ha igen, mennyire népszerű?
KRE:
Szakkörök akadtak, például kalligráfia az évek óta van heti rendszerességgel, meg volt még ikebana is egy időben. Voltak beszélgetős délutánok is, de filmklub meg ilyesmi legjobb emlékeim szerint nem. Ugyanakkor ha volt valahol japán filmvetítés vagy hasonló, akkor általában többen mentünk/mentek mindig.
ELTE:
Ilyen szempontból mi sem vagyunk eleresztve, de kalligráfia nálunk is van. (Ebben a félévben olyan időpontban, amire én nem tudok járni T-T Bár ez annyira nem meglepő, ha figyelembe vesszük a csodás órarendem időbeosztását.) Ikebanáról nem hallottam, filmklubról pedig még csak ötlet szintjén, de nem tudok róla, hogy ez el is jutott volna a megvalósításig.
16. Nyelvoktatás
Mennyire beszéd- illetve olvasás-orientált a nyelvoktatás? Nagy hangsúlyt fektetnek a kanjikra? Inkább olvasni tanítják őket, vagy az írásukat is fontosnak tartják?
KRE:
A kezdő japános órákról nem tudok nyilatkozni, de magukon az órákon sem a beszédre sem az olvasásra nem helyeztünk nagy hangsúlyt. A nyelvhelyesség órán szinte mindig írás (fogalmazások, egy város ismertetése, stb.) volt a feladat, így igazából azt mondanám, hogy arra helyezték a legnagyobb hangsúlyt. Emellett persze a feladatoknál meg ezeknél mindig egy-egy embernek kellett felolvasni a dolgokat és a vizsgán sokszor volt olyan, hogy egy szituációt kellett előadni párban, illetve egy témáról hosszabban beszélni. Eléggé vegyes volt az arány, meg aztán a nyelvtan órán az volt a „szokás”, hogy mondatonként egy ember olvas és fordít, majd megbeszéljük a nyelvtani dolgokat.
Ami még eszembe jutott az, hogy nyelvhelyesség órán volt egy félév mikor témák voltak megadva amiket el kellett osztanunk egymás között és mindenkinek jutott úgy 5-6 téma, ezekről pedig előadást kellett tartanunk a többieknek az órán.
ELTE:
Ahogy azt már korábban is említettem, az ELTE bevallottan az olvasásra helyezi a hangsúlyt. Ez áll a középpontban a szakszövegolvasás órákon, Uchikawa tanárnő mindkét óráján, és Ono tanár úr egyik óráján is. Egyetlen olyan gyakorlat van jelenleg, ami az írásra koncentrál, itt minden órára egy-egy fogalmazást kell írni, amit a tanár kijavít. A kanji tesztekben is túlnyomó többségben csak az olvasatokat kell tudni, a kanjira átírás nagyon kis százalékát teszi ki a számonkérésnek. Beszéltetni csak annyit beszéltetnek minket, amennyi "muszáj": felolvassuk a feladatokat, szakszövegolvasáson az eredeti japán mondatokat, ilyesmi.
17. Nyelvészet, irodalom, kultúra, történelem
Van olyan, amire nagyobb hangsúlyt fektetnek, több óra van? Vagy megoszlik a dolog, és mindenből egy picit tanítanak? (Bár gondolom ez a specializációkkal is összefügg.)
KRE:
Ez valóban inkább specializáció függő, de mindegyikből tanulunk egy kicsit alapjában véve. A nyelvészet és irodalom az, amiből a legkevesebbet tanuljuk, mert mindkettő csak egy-egy féléves tárgy. A nyelvészet esetében tényleg csak a felszínt kapargattuk meg, míg bár az irodalom is csak féléves tantárgy, de a leadott anyag mennyisége és a vizsgára szükséges könyvek száma (egy-egy írótól egy-egy művet kell elolvasni kötelezően, de mi választhatjuk ki melyiket, viszont így is kb. 15 könyvre kell gondolni) igen szép mennyiség.
Amiből valamivel többet tanulunk az a történelem és társadalomismeret, de a történelem is igazából csak két félév, amiből az első a földrajzi dolgokkal és ilyen általánosabb kulturális témákkal megy el, a másodikban pedig a tényleges történelem anyag leadását próbálják meg véghez vinni, de igen kevés sikerrel és nem túl részletesen (mondjuk egy töri specializációhoz képest).
ELTE:
Alapvetően mi is mindenbe belekóstolunk egy picit. Itt megint nem tudom elkerülni azt, hogy kétféle rendszerről írjak, mert a 2011-es tanegységlista-változtatás sok mindent összekutyult. Nekünk még két félév leíró nyelvtan és irodalom van, a kisebbeknek már csak egy-egy. Szerintem ezt kár volt összesűríteni, de biztosan jobban tudják, akik elintézték :) A japán történelem nálunk is két félév, de mi rögtön belecsapunk a lecsóba, és szerintem eléggé részletesen vesszük végig a japán történelmet. A földrajzi tudnivalók például a japán kultúra és társadalom óra keretein belül hangzottak el, ami szintén két féléves tárgy.
Ezen túl további képzésben a szakszemináriumok segítségével részesülhetünk. Idén például Sági Attilánál nyelvészet a téma, Papp Melindánál főként társadalmi, szociológiai jellegű kérdésekről beszélgetünk, Vihar Juditnál műfordítás folyik (ahh miért nem vettem fel T__T), Nyeste Zsoltnál pedig ha jól tudom, történelem a téma.
18. Otakuk? XD
Mennyire volt jellemző az évfolyamodra, hogy Arashi posztereket simogattak órák között, vagy cosplayeket tervezgettek? :D Volt olyan esetleg, aki hogy utálta mindezt?
KRE:
Szerintem nálunk nem volt senki olyan beteges otaku. Mindenkivel lehetett normálisan beszélni és nem csak japános témákról, hanem máshoz is hozzá tudtak szólni. Persze akadtak olyanok, akik egy-egy név vagy hasonló hallatán elkezdtek visongani (még kibírható szinten XD), de ez a kisebbség volt. Senki sem volt olyan idegesítő otaku, hogy mondjuk folyton csak egy témáról (valamelyik együttes, stb.) tudott beszélni és nem lehetett hozzászólni, ha az ember jót akar magának.
ELTE:
Ez nálunk is így működik, nagyjából :) Én őszintén szólva azt hittem, hogy sokkal inkább anime-, dorama-, és j-pop-orientáltabb lesz a társaság, de talán csak azért gondoltam így, mert anno a SzASz (Szombathelyi Anime Szövetség) tagjaként mélyítettem el a japán iránti szeretetemet, így mondjuk úgy, hogy hozzá voltam szokva az otakukhoz :D Tehát a túlnyomó többség nálunk is néz animéket, vagy doramákat, vagy hallgat japán zenét, sőt a cosplay is előfordul, mint hobbi, de senki sem viszi túlzásba, egyáltalán :)
19. Megítélés
A külsősök (tehát nem japán szakosok), akik valamennyire mégis otthon vannak a japán szakban (tehát tudják, hogy az ELTE-n is van) hogy állnak a KRE-hez? Én hallottam olyan is, aki szerint a KRE a jobb, és olyat is, aki szerint az ELTE. Te tapasztaltad a különbséget, a megítélés szempontjából?
KRE:
A legtöbb ember szerintem ugyanúgy áll a KRE-hez ahogy az ELTE-hez is. Vannak, akik szerint az egyik, mások szerint a másik iskola jobb. De ez szerintem mindig is így lesz, meg mindenhonnan hallani ezt-azt, de ki tudja mi az igazság? (Maximum aki oda jár.)
Ugyanakkor egyszer jártam az ELTE-n a keletis könyvtárban (nem tudom hogy hívjátok), és az ott dolgozó hölgy finoman szólva is nagyon nem volt kedves, mikor az első kérdésére, hogy ELTE-s vagyok-e azt válaszoltam, hogy nem, majd megkérdezte akkor mégis honnan jöttem, és kiderült, hogy a Károliba járok.
ELTE:
Így utólag olvasva nem tudom, ezzel a kérdéssel mit is akartam konkrétan XD Én sem tapasztaltam eddig semmi megítélési különbséget. Még ha tisztában is van a beszélgetőpartnerem azzal, hogy a Károlin is van japán szak, nem nagyon ismeri a kettő közti különbségeket.
Bevallom, én még nem jártam a távol-keleti könyvtárban (juj, de csúnya vagyok!), de akivel eddig beszéltem, mind azt mondta, hogy az a hölgy senkivel sem kedves, úgyhogy senki ne vegye magára, akire esetleg csúnyán néz XD
20. HÖK
Volt aktív HÖK-ös tevékenység? Én szinte semmit nem tudok a mi HÖK-ünkről, csak azt, hogy léteznek :D Inkább a színfalak mögött tevékenykednek XD Ez nálatok is így van?
KRE:
HÖK-ről nem sokat tudok (nem is nagyon foglalkoztam vele) azt leszámítva, hogy egyszer a TO-n jól kiszúrtak velünk, mert valami papírt be kellett volna vinni nyomtatva, csak ezt elfelejtették megemlíteni. Ekkor mentem be kb. először és utoljára a HÖK irodába és ott képesek voltak nekem minden szó nélkül kinyomtatni azt az egy egész oldalt, amit a TO-n sose tettek volna meg.
ELTE:
Örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen tájékozatlan. Annyit tudok a HÖK-ről, hogy a HÖK-ösök mindig tájékozottabbak, mint én, mindenhol ott vannak, meg egy-egy emberke néha elém tol egy-egy papírt, hogy írjam alá, amikor képviselőnek jelentkezik XD
Ennyi lett volna az összehasonlítás :) Nem sokára tervezek egy újabb bejegyzést írni, ugyanis miközben ezeket közzétettem, kaptam visszajelzéseket, miszerint az itt leírtak egy kissé elavultak a KRE szempontjából. Mivel a barátnőm, akit kifaggattam, 2011-ben lediplomázott, ezért ez nem különösebben meglepő :) Kaptam tehát innen-onnan friss információkat is, néhányat itt is olvashattok, a megjegyzések között. Ezeket csokorba fogom gyűjteni, és közzéteszem. Akiben esetleg maradt kérdés, tegye fel nyugodtan itt kommentben, hátha tudok válaszolni, vagy olvassa valaki olyan a kérdést, aki tud :)
Köszönöm az érdeklődést! ^^
15. Szakkörök, ilyesmi
Van bármi szakkör, pl kalligráfia, vagy filmklub, bármi hasonló KRE-n? Ha igen, mennyire népszerű?
KRE:
Szakkörök akadtak, például kalligráfia az évek óta van heti rendszerességgel, meg volt még ikebana is egy időben. Voltak beszélgetős délutánok is, de filmklub meg ilyesmi legjobb emlékeim szerint nem. Ugyanakkor ha volt valahol japán filmvetítés vagy hasonló, akkor általában többen mentünk/mentek mindig.
ELTE:
Ilyen szempontból mi sem vagyunk eleresztve, de kalligráfia nálunk is van. (Ebben a félévben olyan időpontban, amire én nem tudok járni T-T Bár ez annyira nem meglepő, ha figyelembe vesszük a csodás órarendem időbeosztását.) Ikebanáról nem hallottam, filmklubról pedig még csak ötlet szintjén, de nem tudok róla, hogy ez el is jutott volna a megvalósításig.
16. Nyelvoktatás
Mennyire beszéd- illetve olvasás-orientált a nyelvoktatás? Nagy hangsúlyt fektetnek a kanjikra? Inkább olvasni tanítják őket, vagy az írásukat is fontosnak tartják?
KRE:
A kezdő japános órákról nem tudok nyilatkozni, de magukon az órákon sem a beszédre sem az olvasásra nem helyeztünk nagy hangsúlyt. A nyelvhelyesség órán szinte mindig írás (fogalmazások, egy város ismertetése, stb.) volt a feladat, így igazából azt mondanám, hogy arra helyezték a legnagyobb hangsúlyt. Emellett persze a feladatoknál meg ezeknél mindig egy-egy embernek kellett felolvasni a dolgokat és a vizsgán sokszor volt olyan, hogy egy szituációt kellett előadni párban, illetve egy témáról hosszabban beszélni. Eléggé vegyes volt az arány, meg aztán a nyelvtan órán az volt a „szokás”, hogy mondatonként egy ember olvas és fordít, majd megbeszéljük a nyelvtani dolgokat.
Ami még eszembe jutott az, hogy nyelvhelyesség órán volt egy félév mikor témák voltak megadva amiket el kellett osztanunk egymás között és mindenkinek jutott úgy 5-6 téma, ezekről pedig előadást kellett tartanunk a többieknek az órán.
ELTE:
Ahogy azt már korábban is említettem, az ELTE bevallottan az olvasásra helyezi a hangsúlyt. Ez áll a középpontban a szakszövegolvasás órákon, Uchikawa tanárnő mindkét óráján, és Ono tanár úr egyik óráján is. Egyetlen olyan gyakorlat van jelenleg, ami az írásra koncentrál, itt minden órára egy-egy fogalmazást kell írni, amit a tanár kijavít. A kanji tesztekben is túlnyomó többségben csak az olvasatokat kell tudni, a kanjira átírás nagyon kis százalékát teszi ki a számonkérésnek. Beszéltetni csak annyit beszéltetnek minket, amennyi "muszáj": felolvassuk a feladatokat, szakszövegolvasáson az eredeti japán mondatokat, ilyesmi.
17. Nyelvészet, irodalom, kultúra, történelem
Van olyan, amire nagyobb hangsúlyt fektetnek, több óra van? Vagy megoszlik a dolog, és mindenből egy picit tanítanak? (Bár gondolom ez a specializációkkal is összefügg.)
KRE:
Ez valóban inkább specializáció függő, de mindegyikből tanulunk egy kicsit alapjában véve. A nyelvészet és irodalom az, amiből a legkevesebbet tanuljuk, mert mindkettő csak egy-egy féléves tárgy. A nyelvészet esetében tényleg csak a felszínt kapargattuk meg, míg bár az irodalom is csak féléves tantárgy, de a leadott anyag mennyisége és a vizsgára szükséges könyvek száma (egy-egy írótól egy-egy művet kell elolvasni kötelezően, de mi választhatjuk ki melyiket, viszont így is kb. 15 könyvre kell gondolni) igen szép mennyiség.
Amiből valamivel többet tanulunk az a történelem és társadalomismeret, de a történelem is igazából csak két félév, amiből az első a földrajzi dolgokkal és ilyen általánosabb kulturális témákkal megy el, a másodikban pedig a tényleges történelem anyag leadását próbálják meg véghez vinni, de igen kevés sikerrel és nem túl részletesen (mondjuk egy töri specializációhoz képest).
ELTE:
Alapvetően mi is mindenbe belekóstolunk egy picit. Itt megint nem tudom elkerülni azt, hogy kétféle rendszerről írjak, mert a 2011-es tanegységlista-változtatás sok mindent összekutyult. Nekünk még két félév leíró nyelvtan és irodalom van, a kisebbeknek már csak egy-egy. Szerintem ezt kár volt összesűríteni, de biztosan jobban tudják, akik elintézték :) A japán történelem nálunk is két félév, de mi rögtön belecsapunk a lecsóba, és szerintem eléggé részletesen vesszük végig a japán történelmet. A földrajzi tudnivalók például a japán kultúra és társadalom óra keretein belül hangzottak el, ami szintén két féléves tárgy.
Ezen túl további képzésben a szakszemináriumok segítségével részesülhetünk. Idén például Sági Attilánál nyelvészet a téma, Papp Melindánál főként társadalmi, szociológiai jellegű kérdésekről beszélgetünk, Vihar Juditnál műfordítás folyik (ahh miért nem vettem fel T__T), Nyeste Zsoltnál pedig ha jól tudom, történelem a téma.
18. Otakuk? XD
Mennyire volt jellemző az évfolyamodra, hogy Arashi posztereket simogattak órák között, vagy cosplayeket tervezgettek? :D Volt olyan esetleg, aki hogy utálta mindezt?
KRE:
Szerintem nálunk nem volt senki olyan beteges otaku. Mindenkivel lehetett normálisan beszélni és nem csak japános témákról, hanem máshoz is hozzá tudtak szólni. Persze akadtak olyanok, akik egy-egy név vagy hasonló hallatán elkezdtek visongani (még kibírható szinten XD), de ez a kisebbség volt. Senki sem volt olyan idegesítő otaku, hogy mondjuk folyton csak egy témáról (valamelyik együttes, stb.) tudott beszélni és nem lehetett hozzászólni, ha az ember jót akar magának.
ELTE:
Ez nálunk is így működik, nagyjából :) Én őszintén szólva azt hittem, hogy sokkal inkább anime-, dorama-, és j-pop-orientáltabb lesz a társaság, de talán csak azért gondoltam így, mert anno a SzASz (Szombathelyi Anime Szövetség) tagjaként mélyítettem el a japán iránti szeretetemet, így mondjuk úgy, hogy hozzá voltam szokva az otakukhoz :D Tehát a túlnyomó többség nálunk is néz animéket, vagy doramákat, vagy hallgat japán zenét, sőt a cosplay is előfordul, mint hobbi, de senki sem viszi túlzásba, egyáltalán :)
19. Megítélés
A külsősök (tehát nem japán szakosok), akik valamennyire mégis otthon vannak a japán szakban (tehát tudják, hogy az ELTE-n is van) hogy állnak a KRE-hez? Én hallottam olyan is, aki szerint a KRE a jobb, és olyat is, aki szerint az ELTE. Te tapasztaltad a különbséget, a megítélés szempontjából?
KRE:
A legtöbb ember szerintem ugyanúgy áll a KRE-hez ahogy az ELTE-hez is. Vannak, akik szerint az egyik, mások szerint a másik iskola jobb. De ez szerintem mindig is így lesz, meg mindenhonnan hallani ezt-azt, de ki tudja mi az igazság? (Maximum aki oda jár.)
Ugyanakkor egyszer jártam az ELTE-n a keletis könyvtárban (nem tudom hogy hívjátok), és az ott dolgozó hölgy finoman szólva is nagyon nem volt kedves, mikor az első kérdésére, hogy ELTE-s vagyok-e azt válaszoltam, hogy nem, majd megkérdezte akkor mégis honnan jöttem, és kiderült, hogy a Károliba járok.
ELTE:
Így utólag olvasva nem tudom, ezzel a kérdéssel mit is akartam konkrétan XD Én sem tapasztaltam eddig semmi megítélési különbséget. Még ha tisztában is van a beszélgetőpartnerem azzal, hogy a Károlin is van japán szak, nem nagyon ismeri a kettő közti különbségeket.
Bevallom, én még nem jártam a távol-keleti könyvtárban (juj, de csúnya vagyok!), de akivel eddig beszéltem, mind azt mondta, hogy az a hölgy senkivel sem kedves, úgyhogy senki ne vegye magára, akire esetleg csúnyán néz XD
20. HÖK
Volt aktív HÖK-ös tevékenység? Én szinte semmit nem tudok a mi HÖK-ünkről, csak azt, hogy léteznek :D Inkább a színfalak mögött tevékenykednek XD Ez nálatok is így van?
KRE:
HÖK-ről nem sokat tudok (nem is nagyon foglalkoztam vele) azt leszámítva, hogy egyszer a TO-n jól kiszúrtak velünk, mert valami papírt be kellett volna vinni nyomtatva, csak ezt elfelejtették megemlíteni. Ekkor mentem be kb. először és utoljára a HÖK irodába és ott képesek voltak nekem minden szó nélkül kinyomtatni azt az egy egész oldalt, amit a TO-n sose tettek volna meg.
ELTE:
Örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen tájékozatlan. Annyit tudok a HÖK-ről, hogy a HÖK-ösök mindig tájékozottabbak, mint én, mindenhol ott vannak, meg egy-egy emberke néha elém tol egy-egy papírt, hogy írjam alá, amikor képviselőnek jelentkezik XD
***
Ennyi lett volna az összehasonlítás :) Nem sokára tervezek egy újabb bejegyzést írni, ugyanis miközben ezeket közzétettem, kaptam visszajelzéseket, miszerint az itt leírtak egy kissé elavultak a KRE szempontjából. Mivel a barátnőm, akit kifaggattam, 2011-ben lediplomázott, ezért ez nem különösebben meglepő :) Kaptam tehát innen-onnan friss információkat is, néhányat itt is olvashattok, a megjegyzések között. Ezeket csokorba fogom gyűjteni, és közzéteszem. Akiben esetleg maradt kérdés, tegye fel nyugodtan itt kommentben, hátha tudok válaszolni, vagy olvassa valaki olyan a kérdést, aki tud :)
Köszönöm az érdeklődést! ^^
2012. március 2., péntek
Japán szakok - ELTE és KRE - 4. rész
Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!
10. Ösztöndíjak
Vannak ösztöndíj-lehetőségek?
KRE:
Ösztöndíj lehetőség több is van, de egészen őszintén szólva engem soha nem érdekelt, mert tudtam, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki kibírná egy évig távol valahol és egyedül. Emellett most, hogy már külön van BA meg MA sok esetben a mesteresek kapják meg az ösztöndíj lehetőségeket, amit nem tartok túl szerencsésnek. Illetve muszáj megemlítenem, hogy sok esetben a kis tanár kedvencek kapják meg az ösztöndíjakat...
ELTE:
Azokról az ösztöndíjakról, amikről én hallottam már, a GyIK menüpontban olvashattok, így azzal nem húzom az időt (és a helyet). Aki pedig szorgalmasan olvasta a bejegyzéseimet az elmúlt hónapokban, az nagyon jól tudja, hogy a részrehajlás sajnos nálunk is előfordul... Talán ez megint olyasmi, ami mindenhol felüti a fejét, ahol emberek vannak :)
11. Nyelvi szint
A harmadik év végére milyen szintre juttatnak el titeket "papíron", és mennyi ebből a valódi tudás? (Bár gondolom ez utóbbi teljesen relatív...)
KRE:
Nálunk nagyon vegyes volt a nyelvi szint, ami a csoportot illeti, és nem feltétlenül a kezdő és haladó japánosokra gondolok. Nagyon sok önszorgalom kell ahhoz szerintem egy ilyen szakon, hogy az ember ténylegesen fejlődjön, legalábbis nálunk a nyelvórák nem elegendőek úgy igazából. Ezért szoktak sokan csalódni, mikor azt hiszik majd itt megtanulnak teljesen jól japánul és mennyire egyszerű dolguk lesz, aztán a végén ráébrednek, hogy ez mégsem egészen így volt. Én azt mondanám olyan N3 és N2 közötti szintre lehet eljutni, de voltak csoporttársaim akik alapvető dolgokkal nem voltak tisztában, és ez főleg azért volt, mert otthon nem néztek utána dolgoknak és nem is érdekelte őket annyira a tanulás.
ELTE:
Ehhez gyakorlatilag nem tudok semmit hozzátenni, nálunk ugyanez a helyzet. A lehetőség adott, hogy önszorgalommal karöltve fejlődjünk, mert a tanárok például folyamatosan buzdítanak minket, hogy zaklassuk őket bármivel, saját magunktól írt fogalmazásokkal, kérdésekkel, akármi - ők szívesen segítenek. De a tanórák önmagukban valóban nem nyújtanak (heti kétszer, kezdetben háromszor másfél órában nem is tudnak nyújtani) olyan oktatást, ami segítségével varázslatosan mindenki eljut N1 szintre három év alatt. A kulcsszó nálunk is az önszorgalom. Bár valószínűnek tartom, hogy aki alapvető dolgokkal nincs tisztában, azt megrántják nyelvgyakorlaton - talán itt bukkan felszínre az itt inkább jellemző létszám-ritkítás oka :) Viszont azt feltétlenül meg kell említenem, hogy az ELTE japán szaka bevallottan az olvasásra koncentrál, az írás és a beszéd gyakorlása eléggé háttérbe szorul.
12. Gyakorlatok vs. előadások
Nekünk első évben egyetlen gyakorlatunk volt, a nyelv, úgyhogy vizsgaidőszakban hülyét kaptunk a rengeteg vizsgától. Nálatok volt hasonló, vagy egészséges arányban voltak a gyakorlatok és az előadások?
KRE:
Az elején szerintem kevesebb volt a gyakorlat és a töltelék alapozó tárgyaknak köszönhetően több volt az előadás, de aztán a harmadik év végére egészen jó arány alakult ki. Előadásból szerintem mindig több volt, de nálunk olyan gyakorlatként meghirdetett tárgy is volt, ahol a vizsgaidőszakban vizsgáznunk kellett belőle meg ilyen kedves dolgok. Főleg a nyelvtan, nyelvgyakorlat és nyelvhelyesség volt ugye gyakorlat, ezen kívül meg az előadások voltak többségben.
ELTE:
Mi első félévben a létező legegészségtelenebb egyensúlytalansággal kezdtünk: az egyetlen egy szem gyakorlatunk a japán nyelv volt, de még ebből is vizsgázni kellett félév végén. Ez az arány a második félévben sem módosult. Viszont most, a második tanévben már kellemesebb az eloszlás. Előadásként fut a japán töri, a maradék keleti tárgyak (vallások és töri), meg a leíró nyelvtan. Ezen kívül gyakorlatnak számít a régi japán is, a szakszemináriumok is (ki gondolta volna? :D), a filológia is, és a szakszövegolvasás is. Bár így félév közben is hajtani kell, legalább vizsgaidőszakban nem kapunk idegösszeomlást :D
13. További tervek
A szaktársaid mihez kezdtek/kezdenek diploma után? Sokan mentek japán MA-ra? Van, aki már talált is munkát mióta végzett? Egyáltalán milyen tervekkel érkeztek a szaktársaid japán szakra? Mik akartak lenni, amikor nagyok lettek? XD (Ez hülyén hangzott.)
KRE:
A legtöbb lelkes ember azért jött/megy szerintem japán szakra, hogy majd ott megtanul japánul és az milyen jó lesz. De úgy vettem észre, hogy akik a nyelven kívül annyira nem érdeklődnek a japán kultúra iránt, azok feladták még viszonylag időben (első év után).
Nekem úgy tűnt, hogy többen vannak azok, akiknek még nincsenek konkrét elképzeléseik (köztük én is…) a jövőjüket illetően, mint azok, akik már tudják, hogy mihez szeretnének kezdeni majd. Sokakat szerintem csak az érdekel, hogy legyen egy diplomája és olyan szakot végezzen, ami még érdekli is, de nem gondolnak bele mihez tudnak kezdeni majd ezzel. Aki tényleg fordító szeretne lenni, vagy valami Japánnal kapcsolatos témában szeretne úgy igazából kutatni és hasonlók, azok továbbmennek MA-ra.
ELTE:
Annak idején megkérdeztük Uchikawa tanárnőt, ő milyen lehetőségeket lát a japán diplomában, és valami hasonlót vázolt nekünk, mint amit a barátnőm is. Valójában két lehetőség áll előttünk: vagy a japán mellett egy másik, kompatibilis szakot végezni (gazdasági, politikai, hasonló), vagy nagyon komoly és nagyon alapos nyelvtudást szerezni, azaz kimenni Japánba és/vagy (de inkább és) elmenni MA-ra. Úgyhogy én kimondanám, amire finom utalásokat a KRE-s szövegrészletben is véltem felfedezni: önmagában egy japán BA diploma nem sok mindenre jó. Én például szívem szerint műfordító lennék, néha írnék egy-egy könyvet, verseskötetet, meg ilyesmi :D Ugye milyen reális tervek?
14. Viszony a másik iskolával :D
Nálatok jellemző-e az ELTE bármilyen nemű emlegetése?
KRE:
Itt nem vettem észre semmi különösen kirívó dolgot. Biztos akadt, aki néha egy-egy rossz megjegyzést tett az ELTE-re, de megmondom őszintén nem nagyon volt téma az ottani japán oktatás.
ELTE:
Nálunk azért gyakran szóba kerül a Károli. A tanárok egy része szinte tabuként kezeli ezt, ami azért vicces :D (Bár ők sem gondolják komolyan, de szórakoztató, amikor "a konkurens egyetem" és "az iskola, aminek nem mondjuk ki a nevét" körülírásokkal próbálkoznak :D) De alapvetően nem ez az általános hozzáállás :) Amikor a társaság elkeseredik, hajlamosak vagyunk "miért nem mentem a Károlira" jellegű megszólalásokat elereszteni, főleg ha egy-egy tanerő a "hibás", ilyenkor nagyon vágyakozunk egy olyan egyetemre, ahol nem tanít az illető XD Mindemellett elég skizofrén módon igyekszünk bizonygatni is, hogy azért jó hely ez az ELTE, ilyenkor általában olyasmikbe kapaszkodunk, mint hogy nálunk lehet választani a második keleti nyelvek közül, meg hasonlók XD
No, az ilyen szélsőséges helyzeteket félretéve: nem kevés embernek közülünk van ismerőse a Károlin, innentől kezdve ellenségeskedés, mint olyan, nem nagyon fordul elő. Viszont mégis mintha kényszert éreznének páran a rivalizálásra ^^; Amikor kijelentettem, hogy megfordult a fejemben, hogy a KRE japán MA-jára jelentkezzek, többen kilátásba helyezték, hogy engem ott biztos ki fognak utálni, amiért eltés voltam, sőt föl se vesznek. Ugye ez nem így működik? ¤.¤
Folytatása következik!
10. Ösztöndíjak
Vannak ösztöndíj-lehetőségek?
KRE:
Ösztöndíj lehetőség több is van, de egészen őszintén szólva engem soha nem érdekelt, mert tudtam, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki kibírná egy évig távol valahol és egyedül. Emellett most, hogy már külön van BA meg MA sok esetben a mesteresek kapják meg az ösztöndíj lehetőségeket, amit nem tartok túl szerencsésnek. Illetve muszáj megemlítenem, hogy sok esetben a kis tanár kedvencek kapják meg az ösztöndíjakat...
ELTE:
Azokról az ösztöndíjakról, amikről én hallottam már, a GyIK menüpontban olvashattok, így azzal nem húzom az időt (és a helyet). Aki pedig szorgalmasan olvasta a bejegyzéseimet az elmúlt hónapokban, az nagyon jól tudja, hogy a részrehajlás sajnos nálunk is előfordul... Talán ez megint olyasmi, ami mindenhol felüti a fejét, ahol emberek vannak :)
11. Nyelvi szint
A harmadik év végére milyen szintre juttatnak el titeket "papíron", és mennyi ebből a valódi tudás? (Bár gondolom ez utóbbi teljesen relatív...)
KRE:
Nálunk nagyon vegyes volt a nyelvi szint, ami a csoportot illeti, és nem feltétlenül a kezdő és haladó japánosokra gondolok. Nagyon sok önszorgalom kell ahhoz szerintem egy ilyen szakon, hogy az ember ténylegesen fejlődjön, legalábbis nálunk a nyelvórák nem elegendőek úgy igazából. Ezért szoktak sokan csalódni, mikor azt hiszik majd itt megtanulnak teljesen jól japánul és mennyire egyszerű dolguk lesz, aztán a végén ráébrednek, hogy ez mégsem egészen így volt. Én azt mondanám olyan N3 és N2 közötti szintre lehet eljutni, de voltak csoporttársaim akik alapvető dolgokkal nem voltak tisztában, és ez főleg azért volt, mert otthon nem néztek utána dolgoknak és nem is érdekelte őket annyira a tanulás.
ELTE:
Ehhez gyakorlatilag nem tudok semmit hozzátenni, nálunk ugyanez a helyzet. A lehetőség adott, hogy önszorgalommal karöltve fejlődjünk, mert a tanárok például folyamatosan buzdítanak minket, hogy zaklassuk őket bármivel, saját magunktól írt fogalmazásokkal, kérdésekkel, akármi - ők szívesen segítenek. De a tanórák önmagukban valóban nem nyújtanak (heti kétszer, kezdetben háromszor másfél órában nem is tudnak nyújtani) olyan oktatást, ami segítségével varázslatosan mindenki eljut N1 szintre három év alatt. A kulcsszó nálunk is az önszorgalom. Bár valószínűnek tartom, hogy aki alapvető dolgokkal nincs tisztában, azt megrántják nyelvgyakorlaton - talán itt bukkan felszínre az itt inkább jellemző létszám-ritkítás oka :) Viszont azt feltétlenül meg kell említenem, hogy az ELTE japán szaka bevallottan az olvasásra koncentrál, az írás és a beszéd gyakorlása eléggé háttérbe szorul.
12. Gyakorlatok vs. előadások
Nekünk első évben egyetlen gyakorlatunk volt, a nyelv, úgyhogy vizsgaidőszakban hülyét kaptunk a rengeteg vizsgától. Nálatok volt hasonló, vagy egészséges arányban voltak a gyakorlatok és az előadások?
KRE:
Az elején szerintem kevesebb volt a gyakorlat és a töltelék alapozó tárgyaknak köszönhetően több volt az előadás, de aztán a harmadik év végére egészen jó arány alakult ki. Előadásból szerintem mindig több volt, de nálunk olyan gyakorlatként meghirdetett tárgy is volt, ahol a vizsgaidőszakban vizsgáznunk kellett belőle meg ilyen kedves dolgok. Főleg a nyelvtan, nyelvgyakorlat és nyelvhelyesség volt ugye gyakorlat, ezen kívül meg az előadások voltak többségben.
ELTE:
Mi első félévben a létező legegészségtelenebb egyensúlytalansággal kezdtünk: az egyetlen egy szem gyakorlatunk a japán nyelv volt, de még ebből is vizsgázni kellett félév végén. Ez az arány a második félévben sem módosult. Viszont most, a második tanévben már kellemesebb az eloszlás. Előadásként fut a japán töri, a maradék keleti tárgyak (vallások és töri), meg a leíró nyelvtan. Ezen kívül gyakorlatnak számít a régi japán is, a szakszemináriumok is (ki gondolta volna? :D), a filológia is, és a szakszövegolvasás is. Bár így félév közben is hajtani kell, legalább vizsgaidőszakban nem kapunk idegösszeomlást :D
13. További tervek
A szaktársaid mihez kezdtek/kezdenek diploma után? Sokan mentek japán MA-ra? Van, aki már talált is munkát mióta végzett? Egyáltalán milyen tervekkel érkeztek a szaktársaid japán szakra? Mik akartak lenni, amikor nagyok lettek? XD (Ez hülyén hangzott.)
KRE:
A legtöbb lelkes ember azért jött/megy szerintem japán szakra, hogy majd ott megtanul japánul és az milyen jó lesz. De úgy vettem észre, hogy akik a nyelven kívül annyira nem érdeklődnek a japán kultúra iránt, azok feladták még viszonylag időben (első év után).
Nekem úgy tűnt, hogy többen vannak azok, akiknek még nincsenek konkrét elképzeléseik (köztük én is…) a jövőjüket illetően, mint azok, akik már tudják, hogy mihez szeretnének kezdeni majd. Sokakat szerintem csak az érdekel, hogy legyen egy diplomája és olyan szakot végezzen, ami még érdekli is, de nem gondolnak bele mihez tudnak kezdeni majd ezzel. Aki tényleg fordító szeretne lenni, vagy valami Japánnal kapcsolatos témában szeretne úgy igazából kutatni és hasonlók, azok továbbmennek MA-ra.
ELTE:
Annak idején megkérdeztük Uchikawa tanárnőt, ő milyen lehetőségeket lát a japán diplomában, és valami hasonlót vázolt nekünk, mint amit a barátnőm is. Valójában két lehetőség áll előttünk: vagy a japán mellett egy másik, kompatibilis szakot végezni (gazdasági, politikai, hasonló), vagy nagyon komoly és nagyon alapos nyelvtudást szerezni, azaz kimenni Japánba és/vagy (de inkább és) elmenni MA-ra. Úgyhogy én kimondanám, amire finom utalásokat a KRE-s szövegrészletben is véltem felfedezni: önmagában egy japán BA diploma nem sok mindenre jó. Én például szívem szerint műfordító lennék, néha írnék egy-egy könyvet, verseskötetet, meg ilyesmi :D Ugye milyen reális tervek?
14. Viszony a másik iskolával :D
Nálatok jellemző-e az ELTE bármilyen nemű emlegetése?
KRE:
Itt nem vettem észre semmi különösen kirívó dolgot. Biztos akadt, aki néha egy-egy rossz megjegyzést tett az ELTE-re, de megmondom őszintén nem nagyon volt téma az ottani japán oktatás.
ELTE:
Nálunk azért gyakran szóba kerül a Károli. A tanárok egy része szinte tabuként kezeli ezt, ami azért vicces :D (Bár ők sem gondolják komolyan, de szórakoztató, amikor "a konkurens egyetem" és "az iskola, aminek nem mondjuk ki a nevét" körülírásokkal próbálkoznak :D) De alapvetően nem ez az általános hozzáállás :) Amikor a társaság elkeseredik, hajlamosak vagyunk "miért nem mentem a Károlira" jellegű megszólalásokat elereszteni, főleg ha egy-egy tanerő a "hibás", ilyenkor nagyon vágyakozunk egy olyan egyetemre, ahol nem tanít az illető XD Mindemellett elég skizofrén módon igyekszünk bizonygatni is, hogy azért jó hely ez az ELTE, ilyenkor általában olyasmikbe kapaszkodunk, mint hogy nálunk lehet választani a második keleti nyelvek közül, meg hasonlók XD
No, az ilyen szélsőséges helyzeteket félretéve: nem kevés embernek közülünk van ismerőse a Károlin, innentől kezdve ellenségeskedés, mint olyan, nem nagyon fordul elő. Viszont mégis mintha kényszert éreznének páran a rivalizálásra ^^; Amikor kijelentettem, hogy megfordult a fejemben, hogy a KRE japán MA-jára jelentkezzek, többen kilátásba helyezték, hogy engem ott biztos ki fognak utálni, amiért eltés voltam, sőt föl se vesznek. Ugye ez nem így működik? ¤.¤
Folytatása következik!
2012. március 1., csütörtök
Japán szakok - ELTE és KRE - 3. rész
Folytatódik a két japán szakot összehasonlító bejegyzés-sorozat. Enjoy!
6. Alapozó tárgyak
A teljesség igénye nélkül, milyen alapozó tárgyaitok voltak? Hasznosnak találtad őket?
KRE:
Az alapozó tárgyak egy része szerintem hasznos volt, de az egyházismeret, bevezetés az irodalomtudományba, valamint mondjuk a filozófiatörténet olyanok voltak, amelyeknek nem sok értelmét láttam, és csak az időt vették el, amit sokkal hasznosabb dolgokra is lehetett volna fordítani. A legtöbb alapozó tárgy számomra csak felesleges macera volt. Végigülni is kihívás volt szinte, nem hogy készülni rá, bár ezzel nem is lett volna akkora gond, de itt az osztályzás sem mindig volt arányban a diák teljesítményével.
ELTE:
Ez természetesen olyan kérdés, amivel kapcsolatban nem lehet objektívan véleményt nyilvánítani, de azért megpróbálom. Nálunk is voltak alapozó tárgyak dögivel, bár az új tanegységlista meglehetősen megkurtította ezeknek a számát, úgyhogy itt már az én tapasztalataim sem teljesen mérvadók.
A filozófiatörténet nálunk részben a keleti filozófiákra volt kiélezve, így számomra nem tűnt teljesen feleslegesnek (pl. tao, buddhizmus, stb.). Azt viszont soha nem értettem, hogy nekünk, keleti kultúrásoknak, miért kellett az ókori kultúrásokkal együtt elvégeznünk egy halom tárgyat, aminek az lett az eredménye, hogy az ókorisok torkán is lenyomták a kínai, tibeti, stb. vonatkozású anyagokat, ahogy nekünk is meg kellett szenvednünk az ókori római, görög, stb. leckékkel. Ezen kívül zavaró még, hogy jelenleg éppen másodszor hallgatjuk végig ugyanazt a keleti vallások előadásokon, amit annak idején az ókori és keleti vallások órán is leadtak. (De ezúttal legalább csak a keleti országok vallásairól tanulunk.)
Az irodalomtudományt és a nyelvtudományt én angolos tárgyakként végeztem, így ez a tapasztalatom nem mérvadó, de a nyelvtudományt utólag nagyon hasznosnak tartom, mert sokat építünk rá (leíró nyelvtan például). Ezzel szemben az irodalomtudománynak azóta sem láttam semmi hasznát. Mások persze nyilván máshogy vannak ezzel... Végső konklúzióként annyit mondanék, hogy az én évfolyamomban szerintem túlzásba vitték az alapozó órák számát, és a fiatalabbak ilyen szempontból jobban járnak.
7. Szórás
Mennyire ritkították meg a szakot? Kb. hányan kezdtetek, és mennyire fogytatok el végül?
KRE:
A szakot egyáltalán nem ritkították meg. Szerintem nem volt nálunk senki, akit kiraktak volna. Ettől függetlenül voltak páran (2-3 ember?), akik az első évet követően félbehagyták a szakot és más egyetemre, azon belül is más szakra jelentkeztek és kezdték meg újból a tanulmányaikat. Valószínűleg az ő előzetes elvárásaiknak nem felelt meg a japán szakon történő oktatás, vagy csak később jöttek rá, hogy nem is ez az, ami igazán érdekli őket. Emellett voltak páran olyanok is, akik egy másik egyetemet is elkezdtek a japán szak mellett és ezért egy évet csúsztak (két passzív félévet elhasználták). Egyébként vannak olyanok is, akikkel együtt kezdtem, de tudom, hogy még nem végezték el a szakot (többek között a fránya alapvizsga meg a szakdolgozat meg nem létének köszönhetően).
ELTE:
Nálunk elég nagy divat a ritkítás, legalábbis ahhoz képest, amit a KRE-vel kapcsolatban írt a segítőkész barátnőm. Annak idején 30-35 fővel indultunk, jelenleg maximum 20-an lehetünk, szerintem. A felsőbb évesek tapasztalatai szerint diplomát minden évben maximum 15-en szereznek. (Hangsúlyoznám, ez azért nem úgy működik, hogy 15-nél húzzák meg a vonalat, és több nem kaphat, csak egyszerűen ennyi hallgatónak sikerül.) A legtöbb ember szerintem magától adja fel a szakot, tőlünk jó páran már első félév után eltűntek. (Nagyrészt azok, akik másik egyetem mellett kezdték el a japánt, vagy már korán látható volt, hogy nem érdeklődnek nagyon lelkesen a szak iránt, inkább csak valami "egzotikus diplomát" szeretnének, ami jól hangzik.) Vannak olyanok is, akiket a nyelvi órákon buktattak meg, ami vagy egy év csúszást jelent, vagy sokak esetében az elkedvtelenedést és a szak félbehagyását. Nem kevesen vannak nálunk is, akik idő közben úgy döntöttek, inkább 4 lazább év alatt végzik el a szakot, mint 3 izzasztó alatt. (Többségük szintén két egyetemet végez párhuzamosan.)
8. Alaptudás
A nagy kérdés, ami mindenhol felbukkan: kell alap nyelvi tudás a szakhoz? Ha nem, akkor szétosztanak titeket kezdő és nem kezdő csoportra? Nagy hátrányban van az, aki nem rendelkezik előképzettséggel?
KRE:
Az a véleményem, hogy bizonyos szintű alaptudás nélkül nagyon nehéz lehet a szak. Bár ugye nem feltétel a nyelvtudás felvételinél, de a nyelvi órákat leszámítva nem lehet egyszerű lépést tartani a tanulnivalóval egy biztos alap megléte nélkül.
A nyelvi óráknál vannak kezdő és haladó csoportok, amit elvileg úgy döntenek el, hogy az első órán van egy teszt, amit mindenkivel megíratnak, és ezek alapján osztják szét az embereket, hogy ki melyik csoportba kerüljön.
A másik nehézség, amivel a kezdő japánosnak szembe kell néznie, az a másik keleti nyelv. Ezt általában az első és második félévben veszi fel mindenki (de egyébként nincs meghatározva mikor kell), és japánul meg kínaiul tanulni egyszerre az alapokat szinte lehetetlen anélkül, hogy ne menne az egyik rovására. Hiraganát és katakanát tanulni és közben a hanzi-kat is elsajátítani egyszerre nem egy leányálom. Ugyanakkor, ha van az embernek valami fogalma a japán nyelvről, és esetleg már kanjikkal is találkozott, merőben más a dolog.
Egy plusz dolog a témához: a két csoportra való szétbontás semmit nem jelent a harmadik év végére megszerzett nyelvtudás tekintetében, mert volt olyan kezdős, aki sokkal jobban tudott japánul a végén, mint az, aki haladóként kezdte, de lusta volt, és nem fektetett különösebb energiát a nyelvtanulásba.
ELTE:
Az előzetes nyelvtudás nálunk sem feltétel, sőt az alap feltételezés az, hogy senki sem tud japánul, akit felvesznek. Nálunk is létezik szintfelmérő teszt, de ezt csak azok írják meg, akik a másodévesekkel szeretnének egy nyelvórára járni, azaz már tanultak japánul. Korábban már említettem, nálunk egy ilyen személy van, valamint az alattunk lévő évfolyamból összesen talán ketten csatlakoztak hozzánk második év elején. (Hű, őket már rég láttam, megvannak még vajon? :D)
Attól függetlenül, hogy majdnem mindenki az elsőévesek nyelvgyakorlatára járt, azaz nulláról kezdte a tanulást, sokan már tanultak előtte japánul, ha nem is sokat. A hiraganák és a katakanák (főleg az előbbi) sok szaktársamnak már nem okozott gondot az első tanítási napon se, és az alapvetőbb nyelvtani szerkezetek is ismerősek voltak számukra. Az animékből összeszedett szókincsről ne is beszéljünk :)
Nem volt egyszerű lépést tartani a többiekkel (én a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam még a hiraganákat sem memorizálni, szóval gyakorlatilag nulláról indultam), főleg az olvasás okozott gondokat. Mert hiába könnyen érthető a nyelvtan, ha nem tudod elolvasni a feladatot :D Szóval ha mást nem, a hiraganákat érdemes megtanulni a "juhé, felvettek!" és a "juj, itt az első tanítási nap" között. Megéri.
Mindettől függetlenül a különbségek nagy része hamar eltűnt a gyors tempónak köszönhetően, és azok, akik egy kicsit ismerték a nyelvet, nem sokáig voltak előnyben.
9. Plusz keleti nyelv
Nálatok is kötelező (volt) plusz egy keleti nyelvet tanulni? Ha igen, volt választási lehetőség, hogy mit?
KRE:
Már rögtön az első félévben felvettük a csodás plusz keleti nyelvet. Nálunk nincsen választási lehetőség, csak a kínai nyelv volt az, amit lehetett és kellett is tanulni két féléven át. Nem mondom, hogy szörnyű volt, de azoknak, akik kezdő japánosok és egyszerre kell a japán és a kínai nyelv alapjait is elsajátítani, annak nagyon nehéz lehet.
ELTE:
Először is: az én évfolyamom volt az utolsó, akinek kötelező volt második keleti nyelvet választania. A tanegységlistával való babrálásnak hála az ifjabb generációknak már nem kell ezzel törődniük. De, amíg létezett maga az intézmény, addig a választási lehetőségek skálája elég széles volt. Van szaktársam, aki kínait, van, aki mongolt, van, aki tibetit tanul, én pedig - ahogy a rendszeres olvasók már tudhatják - a koreaival küzdök hősiesen.
Nálunk tudtommal senki sem vágott ebbe bele első évben, legtöbbünk most csinálja, másodikban, de van olyan is, aki a harmadik tanévre hagyja. Sajnos kicsit könnyű mellényúlni, mert nagyon eltérnek a követelmények az egyes órákon. Minket koreain például eléggé meghajtanak, míg az alapján, amit a mongol gyakorlatokról hallottam, arrafelé egészen más a helyzet.
Folytatása következik!
6. Alapozó tárgyak
A teljesség igénye nélkül, milyen alapozó tárgyaitok voltak? Hasznosnak találtad őket?
KRE:
Az alapozó tárgyak egy része szerintem hasznos volt, de az egyházismeret, bevezetés az irodalomtudományba, valamint mondjuk a filozófiatörténet olyanok voltak, amelyeknek nem sok értelmét láttam, és csak az időt vették el, amit sokkal hasznosabb dolgokra is lehetett volna fordítani. A legtöbb alapozó tárgy számomra csak felesleges macera volt. Végigülni is kihívás volt szinte, nem hogy készülni rá, bár ezzel nem is lett volna akkora gond, de itt az osztályzás sem mindig volt arányban a diák teljesítményével.
ELTE:
Ez természetesen olyan kérdés, amivel kapcsolatban nem lehet objektívan véleményt nyilvánítani, de azért megpróbálom. Nálunk is voltak alapozó tárgyak dögivel, bár az új tanegységlista meglehetősen megkurtította ezeknek a számát, úgyhogy itt már az én tapasztalataim sem teljesen mérvadók.
A filozófiatörténet nálunk részben a keleti filozófiákra volt kiélezve, így számomra nem tűnt teljesen feleslegesnek (pl. tao, buddhizmus, stb.). Azt viszont soha nem értettem, hogy nekünk, keleti kultúrásoknak, miért kellett az ókori kultúrásokkal együtt elvégeznünk egy halom tárgyat, aminek az lett az eredménye, hogy az ókorisok torkán is lenyomták a kínai, tibeti, stb. vonatkozású anyagokat, ahogy nekünk is meg kellett szenvednünk az ókori római, görög, stb. leckékkel. Ezen kívül zavaró még, hogy jelenleg éppen másodszor hallgatjuk végig ugyanazt a keleti vallások előadásokon, amit annak idején az ókori és keleti vallások órán is leadtak. (De ezúttal legalább csak a keleti országok vallásairól tanulunk.)
Az irodalomtudományt és a nyelvtudományt én angolos tárgyakként végeztem, így ez a tapasztalatom nem mérvadó, de a nyelvtudományt utólag nagyon hasznosnak tartom, mert sokat építünk rá (leíró nyelvtan például). Ezzel szemben az irodalomtudománynak azóta sem láttam semmi hasznát. Mások persze nyilván máshogy vannak ezzel... Végső konklúzióként annyit mondanék, hogy az én évfolyamomban szerintem túlzásba vitték az alapozó órák számát, és a fiatalabbak ilyen szempontból jobban járnak.
7. Szórás
Mennyire ritkították meg a szakot? Kb. hányan kezdtetek, és mennyire fogytatok el végül?
KRE:
A szakot egyáltalán nem ritkították meg. Szerintem nem volt nálunk senki, akit kiraktak volna. Ettől függetlenül voltak páran (2-3 ember?), akik az első évet követően félbehagyták a szakot és más egyetemre, azon belül is más szakra jelentkeztek és kezdték meg újból a tanulmányaikat. Valószínűleg az ő előzetes elvárásaiknak nem felelt meg a japán szakon történő oktatás, vagy csak később jöttek rá, hogy nem is ez az, ami igazán érdekli őket. Emellett voltak páran olyanok is, akik egy másik egyetemet is elkezdtek a japán szak mellett és ezért egy évet csúsztak (két passzív félévet elhasználták). Egyébként vannak olyanok is, akikkel együtt kezdtem, de tudom, hogy még nem végezték el a szakot (többek között a fránya alapvizsga meg a szakdolgozat meg nem létének köszönhetően).
ELTE:
Nálunk elég nagy divat a ritkítás, legalábbis ahhoz képest, amit a KRE-vel kapcsolatban írt a segítőkész barátnőm. Annak idején 30-35 fővel indultunk, jelenleg maximum 20-an lehetünk, szerintem. A felsőbb évesek tapasztalatai szerint diplomát minden évben maximum 15-en szereznek. (Hangsúlyoznám, ez azért nem úgy működik, hogy 15-nél húzzák meg a vonalat, és több nem kaphat, csak egyszerűen ennyi hallgatónak sikerül.) A legtöbb ember szerintem magától adja fel a szakot, tőlünk jó páran már első félév után eltűntek. (Nagyrészt azok, akik másik egyetem mellett kezdték el a japánt, vagy már korán látható volt, hogy nem érdeklődnek nagyon lelkesen a szak iránt, inkább csak valami "egzotikus diplomát" szeretnének, ami jól hangzik.) Vannak olyanok is, akiket a nyelvi órákon buktattak meg, ami vagy egy év csúszást jelent, vagy sokak esetében az elkedvtelenedést és a szak félbehagyását. Nem kevesen vannak nálunk is, akik idő közben úgy döntöttek, inkább 4 lazább év alatt végzik el a szakot, mint 3 izzasztó alatt. (Többségük szintén két egyetemet végez párhuzamosan.)
8. Alaptudás
A nagy kérdés, ami mindenhol felbukkan: kell alap nyelvi tudás a szakhoz? Ha nem, akkor szétosztanak titeket kezdő és nem kezdő csoportra? Nagy hátrányban van az, aki nem rendelkezik előképzettséggel?
KRE:
Az a véleményem, hogy bizonyos szintű alaptudás nélkül nagyon nehéz lehet a szak. Bár ugye nem feltétel a nyelvtudás felvételinél, de a nyelvi órákat leszámítva nem lehet egyszerű lépést tartani a tanulnivalóval egy biztos alap megléte nélkül.
A nyelvi óráknál vannak kezdő és haladó csoportok, amit elvileg úgy döntenek el, hogy az első órán van egy teszt, amit mindenkivel megíratnak, és ezek alapján osztják szét az embereket, hogy ki melyik csoportba kerüljön.
A másik nehézség, amivel a kezdő japánosnak szembe kell néznie, az a másik keleti nyelv. Ezt általában az első és második félévben veszi fel mindenki (de egyébként nincs meghatározva mikor kell), és japánul meg kínaiul tanulni egyszerre az alapokat szinte lehetetlen anélkül, hogy ne menne az egyik rovására. Hiraganát és katakanát tanulni és közben a hanzi-kat is elsajátítani egyszerre nem egy leányálom. Ugyanakkor, ha van az embernek valami fogalma a japán nyelvről, és esetleg már kanjikkal is találkozott, merőben más a dolog.
Egy plusz dolog a témához: a két csoportra való szétbontás semmit nem jelent a harmadik év végére megszerzett nyelvtudás tekintetében, mert volt olyan kezdős, aki sokkal jobban tudott japánul a végén, mint az, aki haladóként kezdte, de lusta volt, és nem fektetett különösebb energiát a nyelvtanulásba.
ELTE:
Az előzetes nyelvtudás nálunk sem feltétel, sőt az alap feltételezés az, hogy senki sem tud japánul, akit felvesznek. Nálunk is létezik szintfelmérő teszt, de ezt csak azok írják meg, akik a másodévesekkel szeretnének egy nyelvórára járni, azaz már tanultak japánul. Korábban már említettem, nálunk egy ilyen személy van, valamint az alattunk lévő évfolyamból összesen talán ketten csatlakoztak hozzánk második év elején. (Hű, őket már rég láttam, megvannak még vajon? :D)
Attól függetlenül, hogy majdnem mindenki az elsőévesek nyelvgyakorlatára járt, azaz nulláról kezdte a tanulást, sokan már tanultak előtte japánul, ha nem is sokat. A hiraganák és a katakanák (főleg az előbbi) sok szaktársamnak már nem okozott gondot az első tanítási napon se, és az alapvetőbb nyelvtani szerkezetek is ismerősek voltak számukra. Az animékből összeszedett szókincsről ne is beszéljünk :)
Nem volt egyszerű lépést tartani a többiekkel (én a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam még a hiraganákat sem memorizálni, szóval gyakorlatilag nulláról indultam), főleg az olvasás okozott gondokat. Mert hiába könnyen érthető a nyelvtan, ha nem tudod elolvasni a feladatot :D Szóval ha mást nem, a hiraganákat érdemes megtanulni a "juhé, felvettek!" és a "juj, itt az első tanítási nap" között. Megéri.
Mindettől függetlenül a különbségek nagy része hamar eltűnt a gyors tempónak köszönhetően, és azok, akik egy kicsit ismerték a nyelvet, nem sokáig voltak előnyben.
9. Plusz keleti nyelv
Nálatok is kötelező (volt) plusz egy keleti nyelvet tanulni? Ha igen, volt választási lehetőség, hogy mit?
KRE:
Már rögtön az első félévben felvettük a csodás plusz keleti nyelvet. Nálunk nincsen választási lehetőség, csak a kínai nyelv volt az, amit lehetett és kellett is tanulni két féléven át. Nem mondom, hogy szörnyű volt, de azoknak, akik kezdő japánosok és egyszerre kell a japán és a kínai nyelv alapjait is elsajátítani, annak nagyon nehéz lehet.
ELTE:
Először is: az én évfolyamom volt az utolsó, akinek kötelező volt második keleti nyelvet választania. A tanegységlistával való babrálásnak hála az ifjabb generációknak már nem kell ezzel törődniük. De, amíg létezett maga az intézmény, addig a választási lehetőségek skálája elég széles volt. Van szaktársam, aki kínait, van, aki mongolt, van, aki tibetit tanul, én pedig - ahogy a rendszeres olvasók már tudhatják - a koreaival küzdök hősiesen.
Nálunk tudtommal senki sem vágott ebbe bele első évben, legtöbbünk most csinálja, másodikban, de van olyan is, aki a harmadik tanévre hagyja. Sajnos kicsit könnyű mellényúlni, mert nagyon eltérnek a követelmények az egyes órákon. Minket koreain például eléggé meghajtanak, míg az alapján, amit a mongol gyakorlatokról hallottam, arrafelé egészen más a helyzet.
Folytatása következik!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)