Nehézségek

A megszokottnál talán egy kicsit személyesebb hangvételű bejegyzés következik most, de legalább kitörök egy bejegyzés erejéig a - már számomra is unalmas - közérdekű információk továbbításából. (Néha úgy érzem magam, mint egy router, kapom a jelet és szórom szét mindenfelé ^^; Pedig annak idején személyes blognak indult ez a dolog.)

Egy-két hete megfogalmazódott bennem a legnagyobb probléma, amit a szak "elém görgetett" - és ezt azóta pár embernek említettem is, így ha nem olvastok újdonságot, elnézést. Valójában ez a probléma hihetetlenül prózai és egyszerű: én még sosem tanultam nyelvet. Szinte látom a monitorok előtt a kétkedő és elképedt arcokat :D De ha belegondolok, tényleg igaz: úgy igazán még sosem tanultam nyelvet.

Lehet dobálózni a büdös ponttyal, hogy "hé, most mentél el felsőfokúzni angolból nulla tanulással", meg "van egy középfokúd németből is", és valóban nem tudom megcáfolni egyik állítást sem, de ez a kijelentésem igazságtartalmán mit sem változtat. Én még sosem ültem órákat nyelvkönyvek fölött, nem magoltam szavakat hosszú hónapokon (ne adj' Isten éveken) keresztül, nem körmöltem tele munkafüzeteket többé-kevésbé jó megoldásokkal - nem, egyszerűen nem.

Az angol nyelvet idestova 14 éve tanulom (jobb szót nem tudok rá :D), így azt hiszem tulajdonképpen szégyenletes dolog lenne, ha nem sikerülne most ez a nyelvvizsga. De ez a tizennégy év (nyolc általános iskolában, négy gimnáziumban, most kettő egyetemen) sosem állított elém olyan akadályokat, mint jelenleg a japán. Mindenki mindig szorgalmasnak tartott, mert jók a jegyeim - de sajnos ez önmagában nem jelent sokat. (Micsoda tökéletes példája ez a jelenlegi oktatási rendszer hiányosságainak.)

Tulajdonképp nem tudnám megmondani, hogyan tanultam meg angolul, de talán a legközelebb akkor járok az igazsághoz, ha azt mondom: rám ragadt. Ha gyűjtőmunkát kellett csinálnom, és magyar anyagot nem találtam, akkor jött az angol. Ha a kedvenc sorozataim legújabb részeire nem akartam éveket várni, míg szinkronizálják, jött az angol. Ha a kedvenc együttesem honlapját akartam böngészni, jött az angol. Ha számítógépes játékokkal akartam játszani, jött az angol. Akármit csináltam és akármerre néztem, az angol mindig ott volt, szinte beleerőszakolta magát a képembe, és még ha ellenkeztem volna se tudtam volna elkerülni, hogy megtanuljam.

A német más tészta, ennél a nyelvnél egy két hónapos intenzív kurzusnak köszönhetem mind a nyelvvizsgámat, mind az érettségimet, mert az előtte lezajlott 6-7 évnyi német oktatás során szintén nem erőltettem meg magam tanulás-ügyileg. Tény, hogy ebben a két hónapban minden erőmet bevetettem és saját magamat (és a lustaságomat) meghazudtolva készültem, de amint túlestem az érettségin, szépen hátradőltem és azóta el is felejtettem a nyelvet egy az egyben.

Tehát most szembesültem vele, hogy bár jók a jegyeim japánból is, azt a fajta "nyelvtanulást" (már ha lehet így nevezni), amit eddig csináltam, nem folytathatom. Mindig csak annyit és csak azt tanulom, ami a számonkérésekre kell, és rögtön utána szépen el is felejtek mindent. Szinten tartás? Gyakorlás? Önszorgalom? Plusz készülés? Ilyesmi az én szótáramban nem szerepel - legalábbis eddig nem szerepelt. Viszont ha tényleg meg akarok tanulni japánul, akkor ezen sürgősen változtatnom kell.

Feltett szándékom a decemberi nyelvvizsgára úgy elmenni, hogy ne kelljen aggódnom amiatt, hogy sikerül-e. Ennek érdekében beszereztem (és még fogok is) egy-két felkészítő könyvet, és bizony olyasmire készülök, amire eddig soha: leülök a könyv fölé, és tanulok. Persze ilyen elhatározás nem először alakul ki bennem, ezért gondoltam, hogy kiírom ide a nagyvilágba, hogy így számonkérhető legyek :D Talán jó motiváció lesz.

Sokszor verem a fejem a falba, mert tudom magamról, hogy könnyen tanulok, valószínű nyelvérzékem is van, és mégis a lustaságom miatt két év aktív japán tanulás után is csak N3-ra megyek. (絶望した。) Persze kifogásokat lehet keresni: ott a minorom, ott a többi előadás, ott vannak a kötelező olvasmányok, na meg azért magánéletem is van - de őszintén hiszem, hogy egy kicsit(?) több elszántsággal és kitartással, valamint jóval(!) kevesebb lustasággal sikerül elérnem a kitűzött célt, és a nyelvvizsga után a következő lépcsőfok felé törve rávethetem majd magam az N2-es felkészítő könyvekre.

一生懸命頑張る！