Kortárs angol irodalom vizsga

Ebben a félévben is volt egy hármas vizsgakombóm, ráadásul a három irodalom előadásból: kortárs angol, japán és amerikai. (Pedig annak idején megfogadtam, hogy három vizsgát egymás után soha, de hát ember tervez... na jó, azért ez rajtam múlt :D) Az első volt a kortárs angol irodalom vizsga.

Pont idén változtatták meg a követelményeket, ezért a már sokat emlegetett kedves felsőbbéves (immáron MA-s, de már ezt is tudja mindenki :D) anglisztikás barátnőm nem sok tapasztalattal tudott szolgálni. Más tanárok kezébe került az óra, így a kötelezők listája is változott, ahogy a vizsga menete is.

A számonkérés jellege erőteljesen emlékeztetett a modern irodaloméra, amiről itt írtam még annak idején. Ugyanúgy beugróval indult a dolog, 10 darab kérdéssel, mindegyik 2-2 pontot ért. Így összesen 20 pontot lehetett elérni, ebből 8-nak minimum meg kellett lennie ahhoz, hogy a vizsga további részeit értékeljék. Szerepelt a kérdések között versfelismerés (2 db, szerintem nem voltak nehezek), kötelező olvasmányokból például szereplők, és úgy általában mindenféle kérdések az elméleti tananyaggal kapcsolatban. Erre fél órát kaptunk (bőven sok volt).

Ezt követően megkaptuk a két esszépapírt. Mint ahogy az a vizsgaleírásban is olvasható volt, az egyik esszétéma a kötelező prózákkal foglalkozott, a másik pedig a drámákkal és versekkel. Mindkét témakörben kettő-kettő kérdés közül lehetett választani. Az én időpontomon a próza témái a következők voltak: férfi és női szerepek Angela Carternél; illetve az író szerepe a A francia hadnagy szeretőjében. A verses-drámás témák pedig: természet és mítosz Ted Hughes költészetében; illetve káosz és rend az Árkádiában. Körülbelül 400 szót kellett írni.

Szerintem jóindulatúan osztályoztak, négyest kaptam. Bár úgy éreztem, a prózás esszém (A francia hadnagy szeretője) jobban sikerült, míg a verseset (Ted Hughes) eléggé csapongva és szerintem kevésbé összeszedetten írtam, a pontszámok mégis mást mutattak, mert mint ma jegybeíráson kiderült, a prózás esszém lett a gyengébb :D No de egye kánya, mégiscsak négyest kaptam! :D Ja, azt még érdemes hozzátenni, hogy a másik vizsgaidőpont alkalmával például nem volt verses esszétéma, csak két drámás, így nem érdemes arra alapozni, hogy valaki csak a verseket olvassa el, a drámákat nem.

Hogy miből tanultam? Nos, tartozom egy vallomással: csak félév elején jártam be az órákra. Ekkor még jegyzetelgettem is, de idővel abbamaradt a lelkesedésem. Úgy éreztem, a SEAS honlapra feltöltött és órán levetített diákhoz képest nem nyújt sokkal többet az előadás, reggel volt az óra, így... idővel elmaradoztam :D Persze készülés közben rájöttem, hogy a jegyzeteim sokkal könnyebben érthetővé teszik az eléggé vázlatos diákat, és persze könnyebb volt megállapítani az órán elhangzottakkal összevetve, hogy mi fontos, és mi hanyagolható. (Azok a diák, amiken átnyargaltunk és nem is beszéltünk róluk, annyira nem lehetnek életbevágóak.) Szóval röviden, tömören, lehet csak a diákkal is jó jegyet szerezni, de lényegesen könnyebb, ha van az embernek jegyzete.