Japán irodalom 1 vizsga

Ezt a tantárgyat eddig Umemura tanárnő tartotta, most azonban Nyeste tanár úré volt a nemes feladat. Így persze nem is tudtuk, mire számítsunk, se az órákon, se a vizsgán :D

A vizsga szóbeli volt. Először is húznunk kellett tételt. (Ezek nem voltak előre megadva, de igazából lefedték az egész tananyagot, úgyhogy nem is mentünk volna vele sokra.) Némelyik igen nagy falat volt (pl. monogatarik), míg mások kurtának tűntek ezekhez képest (Rokkasen). Egyszerre hárman voltunk bent, így két feleletnyi idő volt a tétel kidolgozására. (Bőven sok.) Ha a mindenkori felelő nem tudott válaszolni egy kérdésre, a többiek is válaszolhattak, amennyiben tudtak. (Kísértetiesen emlékeztet ez a rendszer a középkori irodalom vizsgára egyébként, ott is ugyanez volt.)

A tétel kifejtése közben a tanár úr javította az esetleges tévedéseket (én például önkényesen átneveztem a Rokkasen egyik tagját), majd ha kifogyott a szóból a felelő, akkor további kérdések következtek a témával kapcsolatban. Ha a tétel kivesézésre került, következtek a kötelező olvasmányokkal kapcsolatos kérdések. Ezek közül némelyik meglepett, mert olyan momentumokra is rákérdezett néha a tanár úr, amit én az egyes írások olvasgatása közben egyáltalán nem találtam fontosnak. Persze kinek mi a fontos :D

Mint azt már korábban egy zárójelben elárultam, én a Rokkasenről beszéltem, amely a tanár úr bevallása szerint is az egyik legrövidebb tétel. (A jegyzeteimben konkrétan egy oldal harmada, amit kitesz.) A kötelezőkkel kapcsolatban kaptam kérdéseket a Minden bérlők leggazdagabbikáról, a Kodzsikiről, az Eső és hold meséiről és a Taketori monogatariról is. A tétel kifejtésekor egy-két dologban bizonytalan voltam, vagy nem tudtam válaszolni (illetve, mint már említettem, átneveztem az egyik költőt :D), és az olvasmányos kérdések közül is volt, amelyik kifogott rajtam, így végül négyest kaptam. De lehetett volna rosszabb is, mert bizony voltak cifra tételek, amik kifogtak volna rajtam elég erőteljesen :D Úgyhogy hálás vagyok a jegyért.

A készüléshez elengedhetetlen volt az órai jegyzet, lehetőleg minél részletesebb fajta, mert a tanár úr tulajdonképpen mindent visszakért, amit elmondott. (Gyorsírók előnyben.) Felelet közben az olyan kérdéseknél, amikre nem tudtam válaszolni, a tanár úr válaszát hallva mindig beugrott: "igen, emlékszem, hogy mondta az órán a tanár úr, csak nem volt időm leírni". Ezen kívül nyilván a kötelező olvasmányok ismerete is elengedhetetlen volt - ezeknek a mennyiségére sokan panaszkodtak, de erről még tervezek külön bejegyzést írni :D Mindent összevetve nehéz megmondani, könnyű volt-e a vizsga, vagy nehéz, mert ez nagyban függött a kihúzott tételtől és az olvasmányokkal kapcsolatos kérdésektől is.