Subscribe:

Ads 468x60px

2011. november 18., péntek

A koreairól

Hát, ez igen szépen fog mutatni a japános blogomon, de talán páran hasznosnak fogjátok találni :) Immáron két hónapja tanulok koreaiul a "második keleti nyelv" lehetőség (és kötelesség) keretein belül, és bár ez korántsem elég egy nyelv kiismeréséhez, valamennyi rálátásom azt hiszem már van a dologra :) Lényeg a lényeg: ha valaki koreain gondolkodna, mint második keleti nyelv (esetleg mint minor), az olvassa el ezt a pár sort.

Először is: kísértetiesen hasonlít a japánra. Én nem tudom, hol élnek azok a nyelvészek és kutatók, akik nem sorolják egy nyelvcsaládba a két említett nyelvet, szerintem mindenesetre igen közel állnak egymáshoz. Eleinte ebből leginkább annyit vettem észre, hogy sok szó vagy teljesen, vagy részben megegyezik a két nyelvben. Aztán később már nyelvtani hasonlóságokat is megfigyeltünk kedves japán-koreai kombóval küzdő társaimmal. Ez nem azt jelenti, hogy egy partikula például hangalakját tekintve megegyezik a japán partikulával, hanem azt, hogy ugyanúgy használjuk. (Például az "is" jelentésű szócska ugyanúgy kiváltja az alany- és tárgyesetet jelző partikulákat, de másokat nem, és utánuk jelenik meg.)

Sajnos a koreai nem csak a japán nyelv ilyen kellemesnek mondható tulajdonságaival rendelkezik, de az általam leginkább "böszmeségnek" titulált jellegzetességek is felütik a fejüket. Ilyen a tény, hogy tiszteleti kifejezések tömkelegét használják, és persze se az ige-, se a melléknévragozás nem alkalmazható anélkül, hogy figyelembe vennénk a beszélőpartnerünk és saját magunk rangját, egymáshoz való viszonyunkat. Kedvenceim még a számlálószavak: természetesen a koreai nyelvben is többféle fordul elő, mint amennyit az ember még kellemesnek érez.

Az én megítélésem szerint a két nyelvnek a mondatszerkezete is kísértetiesen hasonlít, ugyanúgy a partikulák pakolgatásáról, valamint az igék és melléknevek ragozásáról szól a dolog :D Ha az embernek ráállt az agya a japán mondatok összetákolására, valójában csak a szavakat kell kicserélni koreaira, és máris remélhetőleg épkézláb koreai mondatokat tud alkotni :)

Az írásrendszer a japánéhoz képest maga a tömör gyönyör, már ha azt vesszük, hogy hangjelölő írásról van szó. Maguknak a jelecskéknek a megtanulása (megfelelő mennyiségű időráfordítás esetén) valóban egy délutános program, de azért elbeszélgetnék azokkal is, akik szerint ez a világ legtökéletesebb és leglogikusabb írásrendszere. Engem nem igazán hat meg a dolognak az az oldala, hogy a jelecskék a nyelv illetve az ajkak alakját próbálják imitálni - valahogy sosem képzelem el a hangképző szerveimet beszéd közben, így ezzel nem megyek sokra. Viszont az írott szöveg kiolvasása nem kis problémákat okoz, mert a koreaiak alapvető hozzáállása, hogy mindent úgy mondanak, ahogy egyszerűbb. Rengeteg mássalhangzót nem ejtenek, vagy teljesen máshogy ejtenek; bármelyik mássalhangzót a legnagyobb lelki nyugalommal ejtik zöngésen számomra véletlenszerűnek tűnő helyeken, M helyett sokszor mondanak B-t, N helyett D-t, stb. Tehát az, hogy felismerjük a jelecskéket, nem jelenti azt, hogy olvasni is tudunk.

A kiejtés - mint már említettem - viszont egy rémálom a japánhoz képest. Mi magyarok, akik japánul szeretnénk tanulni, aránylag könnyű helyzetben vagyunk. A japán hangkészlet nem sok meglepetést tartogat nekünk, magyaroknak, esetleg az Ü-be hajló U, és az R és L között ingadozó mássalhangzó az, ami odafigyelést igényelhet kezdetben. A koreai viszont olyan mássalhangzó- és magánhangzópárokkal is dolgozik, amit a magyar fül nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud megkülönböztetni egymástól. A két E és É között tendáló magánhangzó legtöbbünknek ugyanúgy hangzik, ahogy az általunk "két CS"-nek elkeresztelt mássalhangzók is. (Ez utóbbiak között a mai napig nem hallom a különbséget.) Az O, valamint az O és A között elhelyezkedő magánhangzók megkülönböztetése szintén feladja a leckét, valamint a széthúzott szájjal (mintha I-t mondanánk) ejtett, leginkább Ü-szerű magánhangzó sem cseng ismerősen a magyar fülnek.

Összességében japán után második keleti nyelvnek szerintem jó választás a koreai, elsősorban a sok hasonlóság miatt, de fel kell készülni a kiejtéssel folytatott küzdelemre, valamint a számlálószó-udvariaskodás borzalomkombóra is. A jelige pedig - kiejtés ide vagy oda - nem is lehet más, mint a HANGJELÖLŐ ÍRÁS.

6 megjegyzés:

bitxəšï írta...

"Én nem tudom, hol élnek azok a nyelvészek és kutatók, akik nem sorolják egy nyelvcsaládba a két említett nyelvet, szerintem mindenesetre igen közel állnak egymáshoz."

Elég sok ilyen nyelvész volt, talán a legutóbbi cikk ez: http://storage.canalblog.com/62/71/854247/64591686.pdf

"hogy sok szó vagy teljesen, vagy részben megegyezik a két nyelvben"

Ennek egyik oka az, hogy a koreaiban is rengeteg a kínai eredetű szó-amik ugye a japánban is megtalálhatóak:
(教育)キョウイク ― 교육
(管理)カンリ ― 관리
(援助) エンジョ ― 원조

Ezek valóban megkönnyítik a tanulást.

(mitől rokon két nyelv? http://renhirek.blogspot.com/2010/02/szabalyos-hangmegfelelesekrol.html )

Sedna írta...

Számítottam hasonló hozzászólásra nálamnál lényegesen tájékozottabbaktól :D

Az összehasonlító nyelvészet témakörében elég komoly mennyiségű előadást kellett végighallgatnunk anno az egyik bevezető tantárgyunk keretében, így nagyjából tisztában vagyok az alapelvekkel, de ennek ellenére természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy nem sok jogom van belekontárkodni a dologba :D

Köszönöm szépen a linkeket, és az egyéb információmorzsákat is ^^ Laikusként pedig csendben örülgetek a sok-sok hasonlóságnak, a nyelvrokonság kérdését meg ráhagyom a hozzáértőkre :D

bitxəšï írta...

Ha már linkek: van egy koreait tanító magyar blog is, íme http://koreainyelv.freeblog.hu/

Illetve Japánban kiadtak pár éve egy japán-koreai-vietnámi-kínai "kandzsiszótárt", amiben a hasonló kínai eredetű szavakat gyűjtöttek össze (persze nem mindet :) )
http://fubito.blogspot.com/2009/12/4-nyelvu-kandzsiszotar.html

Sedna írta...

Hű, micsoda csemegék, köszönöm! :D

Daniella írta...

Jaj, ez a poszt, annyira jó! :)) De tényleg ilyen. A legjobban azt bírom, amikor szótagolva vagy egyszerűen csak a hangot ejtve érzékelhető a különbség, pl. a ㅈ és ㅊ között, aztán élőbeszédben szinte pontosan hasonlóképp viselkednek. Az ㅁ vs. ㅂ, ㄴ vs. ㄷ játékról azt mondták koreai nyelvtanárok, hogy egyszerűen mondateleji helyzetben felpattantják a hangot.
Itt írtam a hangtani nyalánkságokról és köszönöm bitxəšï a reklámot: http://koreainyelv.freeblog.hu/archives/2010/10/01/Meg_egy_kis_hangtan/

Sedna írta...

Örülök, hogy a bejegyzés elnyerte a tetszésedet :D Remélem nem írtam túl sok butaságot :D

A hangtanos linkért pedig örök hála, ez most elég sok kérdésemre fényt derített ^^

Megjegyzés küldése

Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^