Subscribe:

Ads 468x60px

2011. október 20., csütörtök

Az első kalligráfia óra

Ma részt vettem életem első kalligráfia óráján, és teljes magabiztossággal jelentem, hogy szerelmes vagyok az egészbe ^^ Kétségtelenül sokkal-sokkal nehezebb, mint amilyennek képzeltem, de nagyon élvezem :) Minden anyag biztosítva van, Feri-san is nagyon kedves és segítőkész, mindent aprólékosan elmagyaráz, nem tudok az egészre semmi negatívat mondani :D (Maximum annyit, hogy nem tudtam végig maradni a japán gyakorlat miatt, de ezt senkinek sem lehet felróni XD)

A gyakorló papírkákat hazahozhattam, a végső rizspapírra alkotott 三 kanjim (ami merőben eltér ettől a hibrid csernobili egyenlőségjeltől amit a számítógép kiír) viszont Feri-sannál maradt, nem tudom mi célja van vele :D Magára az eseményre az előzetes tervekkel ellentétben nem a H épületben került sor, hanem a B épület földszinti jobb oldali folyosóján (mintha úgy hallottam volna, hogy az az egyiptológia tanszék?) az egyik kis teremben.

Régebben elég komolyan foglalkoztam rajzolással, tanárokhoz is jártam és a művészeti iskolát is fontolgattam, de idővel kiveszett belőlem a lelkesedés, és rájöttem, hogy ez számomra csak időszakos hobbi. Az utóbbi egy-két évben semmi rajzoláshoz hasonlót nem követtem el (az unalmas órák alatt telepingált jegyzetfüzet-lapok az egyetlen ellenpéldák), és nagyon jó érzés volt megint alkotni valamit :) Ahhoz viszont tartom magam, hogy összehasonlíthatatlan egy ceruzaportré és egy kanji-kalligráfia nehézségi foka. Feltételezem ez relatív, és van, aki hamarabb összedob egy fenomenális kalligráfia-műalkotást, de számomra úgy tűnik, ez a kanji-írógálós biznisz sokkal nehezebb. Ceruzarajz készítése közben még sosem figyeltem arra, hogyan ülök, hogy tartom a hátam, hogy fogom a ceruzát, milyen szöget zár be a ceruza szára a papír síkjával, milyen szöget zár be a papír széle a ceruzával, hogyan csavarjam meg a vonal végén a ceruzát, hogyan nyomkodjam meg, hogy a nyom ne maradjon szálkás... Szóval egyszerre rengeteg mindenre kell odafigyelni, ez benne a nehéz, de szerintem csodálatos érzés, amikor egy viszonylag pofás kanji néz vissza az emberre :D

Remélem a lelkesedésem még nagyon sokáig megmarad, és egy újabb komoly hobbit adhatok majd az eddigiek listájához ^^

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^