A középkor és a reneszánsz angol irodalma vizsga (BBN-ANG-211)

A legrettegettebb vizsgám a félévben, amit természetesen a legvégére hagytam, hogy dögöljek meg XD Már elnézést, de ha a kedves olvasóközönség nem rendelkezik mazochista hajlamokkal, ne kövessék a példámat, és ne hagyják a legnehezebb és legjobban félt vizsgát utolsónak, mert NEM VICCES. Egész vizsgaidőszak alatt akárhányszor erre a vizsgára gondoltam, összeszorult a gyomrom, és egy tizedmásodperc alatt hihetetlen mértékű bűntudat kerített hatalmába, amiért éppen nem tanulok, nem kötelezőt olvasok, nem handoutot jegyzetelek. Még ha éppen a másnapi teszem azt vallások vizsgára tanultam, akkor is bűntudatom volt, amiért nem irodalmat tanulok. Phü.

Persze gondolom egyedi eset vagyok (vö. rosszul vagyok bekötve), mert azért normális egyetemisták nem izgulják halálra magukat egy vizsga miatt, de gondoltam, figyelmeztetek mindenkit, hátha :D Az izgalmam és rettegésem két tényezőnek volt köszönhető: óraütközés miatt egyetlen egy órára sem tudtam bemenni, és még szóbeli is volt a vizsga. Nekem ez a kettő együtt untig elég volt a mániás depresszió mindenféle tünetének produkálásához.

Mivel a nem túl szerény létszámú anglisztika szakról van szó, ezt az órát például 323-an vették fel. Szerintem a tanszék a saját maga ellensége, amiért képes szóban vizsgáztatni egy ilyen tárgyból, de nem az én gondom igazából x) Szóval a létszámra való tekintettel több különböző tanár több különböző időpontban vizsgáztatott, összesen 32 vizsgaidőpont volt meghirdetve (ebből 3 UV), ~11 különböző tanárnál. A teljes kétségbeeséstől (úr Isten kinél vizsgázzak???) másodéves anglisztikás barátnőm mentett meg, aki figyelmembe ajánlotta Scholzné Halácsy Katalin tanárnőt.

Akkor még jó ötletnek tűnt, hogy a legutolsó Scholzné tanárnő által meghirdetett időpontot vegyem fel, mondván így lesz időm elolvasni a kötelezőket. (Ez egyébként az összes nem UV időpont közül is az utolsó volt.)

Természetesen annyit készültem mindig az aktuális vizsgákra, hogy végül 4 és fél napom maradt arra, hogy tényleg megtanuljam az anyagot. Azt hiszem ezt a pár napot idegroncsként töltöttem, utólag is elnézést, ha bármilyen ismerősömet letámadtam, elhajtottam, bármi x)

Jobb híján a handoutokból éltem, valamint egy kedves szaktársam órai jegyzeteiből, de hamar rájöttem, hogy ez utóbbi csak egy-két szóval tartalmaz többet a handoutoknál, de gyakorlatilag azoknak a rövidített változata. Mindemellé pedig kaptam egy szeretetcsomagot az anglisztikás barátnőmtől, aki Scholzné tanárnőhöz járt szemináriumra - jegyzetek, kinyomtatott handoutok, stb.

Mire a vizsga napja elérkezett, már tökéletesen reprodukáltam a mániás depresszió minden létező tünetét: egyik pillanatban úgy éreztem, enyém a világ, és bármilyen témából lyukat beszélek a tanárnő hasába, a másik pillanatban pedig a teljes kétségbeesés uralkodott el rajtam, mert nem jutott eszembe, mikor született Shakespeare, és az azért elég gáz. Végül a szerencse és a tanárnő jóindulata mentett meg közös erővel.

Az elkövetkezendőkben egy elég részletes beszámolót írok a vizsga menetéről, nevekkel és a tananyag részleteire utalva, ezért ha valakit nem érdekel, ugorja át a ¤¤¤ jelecskékkel körbekerített részt.

¤¤¤

Andit, az anglisztikás barátnőmet körülbelül négyszer faggattam ki, hogy is zajlott a vizsga, és milyen jellegű kérdések voltak. Amikor ő vizsgázott, egy minoros társának a szonettekről kellett beszélnie általánosságban (magyarul Petrarcától elkezdve Miltonig bezárólag minden második költőről), de még a petrarcai és a shakespearei szonett közötti különbséget sem nagyon vágta. Neki magának Geoffrey Chaucer Canterbury Tales nőalakjairól kellett mesélnie (ennek hallatán kisebb szívrohamot kaptam), ez a kettő információ pedig elég volt ahhoz, hogy jól kétségbe essek :D

A szonettekről összegyűjtögettem mindent, hátha tőlem is azt kérdezik, a Canterbury Tales nőalakjai... nos, azzal kapcsolatban pedig egyszerűen reménykedtem, hogy tőlem nem ezt fogják kérdezni. (Tekintve, hogy a handoutban két mondat van a szereplőkről, a nőalakokról külön pedig semmi.) Mindemellett igyekeztem memorizálni a mesék, drámák és egyebek történetét, szereplők neveit, stb, a handoutok magolása mellett. Hosszú négy nap volt...

A vizsga tízkor kezdődött, én negyed tízkor érkeztem a helyszínre, így is másodikként(!). Mindenképpen túl akartam lenni a vizsgán az első körben, és Andi beszámolójából tudtam, hogy egyszerre hárman leszünk bent. A másodikként érkezés tökéletes volt. Amikor a tanárnő beinvitált hármunkat, volt kisebb fennakadás, mert később érkezők is szerettek volna korábban menni, de nem azért vonszoltam be a hátsó felem olyan korán, hogy aztán udvariaskodjak :D Úgyhogy két hímnemű sorstársammal mentünk a vágóhídra.

Én kaptam meg először a témámat: szonettek! Egészen megörültem, amíg hozzá nem tette a tanárnő, hogy mindenkitől egyet-egyet elemeznem kéne O.o Az olvasmányaim listáján több mint 30 vers szerepelt, a listán ezeknek csak az első pár szava, vagy Shakespeare esetében a száma volt leírva, így esélytelennek tűnt, hogy felidézzem bármelyiket, de végül nem került sor konkrét verselemzésre. (Hála az égnek :D)

Először az Old English Poetry témakörben hallgattunk meg egy feleletet, ami egyébként igen szép volt, én nem tudtam volna ennyit mondani a témáról azt hiszem... (Mondjuk a választható kötelezőim közül nem is volt sok ami ezt képviselte volna.) Másodjára a Canterbury Tales-ről szólt a felelet (nem a nőalakokról, csak úgy általában), és utoljára kerültem sorra én.

Kezdtem természetesen Petrarcával, folytattam a Tudor-dinasztia idején népszerűvé vált "petrarchizmussal", ebbe belefoglalva a négy Tudor-kori költőt, akik szonetteket írtak: Wyatt, Henry Howard, Sidney és Spencer. Említettem a rímképleteket (majdnem mindenkinél), de ezen túl konkrétumokkal nem nagyon tudtam szolgálni. Már ami a verseket illeti. A handoutban Wyatt és Henry Howard egy bekezdésen belül szerepelt, ezért én is kettejüket összehasonlítani tudtam csak, stílusban és hozzáállásban, de Scholzné tanárnőt úgy tűnt, nem zavarja a dolog. Sidneyről és Spencerről annyit említettem, hogy ők már a szonettjeiket kötetekbe rendezték, egy-két szót általánosságban tudtam mondani, körülbelül ami a handoutban szerepelt ezekről a kötetekről. Ezután jött maga Shakespeare - az ő szonettjeiről nem sok minden szerepelt a handoutokban, ezért a vele kapcsolatos kérdések egy részére nem, vagy csak rávezetés után tudtam válaszolni. Az utolsó, aki sorra került, Milton volt, akinek az On the Late Massacre in Piedmont című verséről volt szó (talán ez elment egy verselemzésnek?), pontosabban a vers történelmi hátteréről.

¤¤¤

Scholzné tanárnő végig hihetetlenül kedves volt és jóindulatú, ide-oda beszúrt egy-két megjegyzést, vicceseket, érdekeseket, stb. Az alatt a körülbelül háromnegyed óra alatt, amit bent töltöttünk, sikerült leszűrnöm, hogy valószínűleg nagyon jó tanár - ebben Andi is megerősített. Ha elkezdett valamit mesélni, magyarázni, azt nagyon érzékletesen és élvezetesen tette, igazából sajnálom, hogy nem volt (és valószínűleg nem is lesz) lehetőségem bármilyen óráján részt venni. Az osztályozás is jóindulatú volt, ha engem kérdeztek, ugyanis Shakespeare szonettjeiről tényleg nagyon nyögvenyelősen tudtam csak bármit is mondani, Miltonnal kapcsolatban pedig szinte mindenre úgy kellett rávezetni, és mégis ötöst kaptam :D

Mint utólag kiderült, mindhárman, akik első körben bent voltunk vizsgázni, minorosok voltunk, történelem, magyar és japán szakokról. Talán emiatt is kicsit vajszívűbb volt az osztályzás, talán nyomott a latban, hogy (nem akarok nagyképű lenni, bocsánat!) az én angol tudásom volt a legstabilabb hármunk közül, meg azért mégiscsak én kaptam a legkacifántosabb témát szerintem... Lényeg a lényeg, ötöst kaptam, és nagyon örülök neki!! :D

Scholzné tanárnőt mindenkinek ajánlom figyelmébe, főleg akiknek stabil az angol tudása. Azt észrevettem rajta, hogy zavarja, ha gyakran alapvető nyelvtani hibákat ejtünk, és a kiejtést is figyeli. De ettől eltekintve tényleg nagyon segítőkész, jóindulatú és kedves embert ismertem meg benne. Nem bántam meg, hogy Andi hozzá irányított :D

Konkrétan a vizsgáról mindent elmondtam, általánosságban viszont nehéz bármit mondani. Mivel több mint tíz különféle tanárnál lehet vizsgázni, érdemes felsőbbévesek vagy éppen szaktársak véleményét kikérni, ki milyen szemináriumok során, mit hallani róluk, ilyesmi. Komoly eltérések vannak tanárok között, ezért legyünk óvatosak, nagyon sok múlhat a választáson. Nem mindegy, hogy olyanhoz iratkozunk fel, aki hobbiból nem ad négyesnél rosszabbat senkinek, aki megszólal, vagy olyanhoz, aki rosszabb napjain sokakat megbuktat.