Szóbeli vizsga

Nos, ezen is túl vagyok! Nincs is ennél szebb érzés :D Bár a holnapi írásbeli egy pöttyet beárnyékolja a boldogságomat, de még mindig ezerszer jobb, mint előtte.

A vizsga felépítése a vártnak megfelelő volt: páciens bemegy, páciens leül, páciens három cetli közül választ egyet, Ono sensei (nagyon lassan, érthetően és jóindulatúan) felolvassa a kérdéseket (talán összesen négyet?), páciens egyesével válaszolgat, páciens ezután húz másik három cetli közül, Ono sensei közli, melyik beszédet kell felmondani, páciens felmondja a beszédet, látványosan befejezi, Uchikawa és Ono sensei megköszönik a szereplést, páciens távozik. (Uchikawa sensei eközben mellesleg végig jóindulatúan mosolyog, és bátorítólag bólogat.)

A kérdések úgy voltak összeállítva, hogy minden lényeges és bonyolultabb nyelvtani anyagra kitértek. Egy kérdés előtt (legalábbis az enyémek közül) például Ono sensei figyelmeztetett, hogy keigo-ban (nagyon formális beszédmódban) válaszoljak, ezzel a keigo anyaga le is volt tudva. De a többi nyelvtani anyag közül is előkerült mindenféle: műveltető igeforma, -naide (valami nélkül) forma, feltételes mód, ageru/kureru/morau segédigeként. Az, aki egész félévben lelkiismeretesen tanult, nem bukhatott el itt. Ono sensei ugyanis tényleg hihetetlen lassan, tagoltan és érthetően tette fel a kérdéseket, legtöbbször magából a kérdésből ki lehetett következtetni a nyelvtani szabályt is - ilyen ez a japán.

Az előre megtanult szövegről nem tudok mit mondani, szépen ki kell őket dolgozni, lehetőség szerint ellenőriztetni egy tapasztaltabb japánossal, majd kegyetlenül megtanulni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy be kell magolni, de érdemes annyiszor felmondani otthon a tükör (vagy még jobb, egy családtag/lakótárs) előtt, amíg nem akad meg az ember sehol.

Egyet próbáljon meg mindenki elkerülni: ne essetek kétségbe. Ha egy kérdést nem értesz, vagy nem tudod a választ, na bumm, van még három másik, meg egy több perces beszámoló is. A pánik a vizsgázó ellensége :D Ha pedig a beszédben akadsz meg, ott se kezdj el gondolkodni, és tarts több perces szüneteket. Én például elfelejtettem egy szót, de fél perc után, amikor rájöttem, hogy úgysem fog eszembe jutni, kijelentettem, hogy "Sumimasen, wasuremashita" [Elnézést, elfelejtettem] és tovább mentem. A kis közjátékért még mosolygást, bólogatás, és legyintgetést is kaptam a tanároktól, jelezvén, hogy nem tragédia, folytassam nyugodtan.

Persze olyat nem fogok írni, hogy ne aggódjon senki, mert ki az, aki nem izgul egy szóbeli előtt XD Jövő félévben is fogok, pedig az már a harmadik lesz. Csak pánikolni nem szabad :D