Bevezetés a nyelvtudományba - vizsga és jegy után

Tegnap este bizony lusta voltam írni a nyelvtudomány vizsgáról, most pedig már a jegyet is tudom, úgyhogy egy bejegyzésben számolok be az értékelésről és az elvárásokról is ^^

A vizsgára Kenesei A nyelv és a nyelvek című könyvét kellett megtanulni. Már félév elején közölte velünk Nádasdy professzor úr, hogy az előadás NEM létfontosságú a kurzus elvégzéséhez, mindössze segítséget nyújt a felkészülésben. A vizsga teljes anyaga a tankönyvre épült, az ígéreteknek megfelelően.

Ez az első olyan vizsga, amely feladatlapját haza lehetett hozni, így teljesen hiteles beszámolóval tudok szolgálni a nagyérdeműnek :) A vizsgának két része volt, összesen 100 kérdést tartalmazott. Az első 75 kérdés feleletválasztós volt, a maradék 25 pedig egy-, maximum kétszavas válaszokat igénylő - ahogy a tesztlapon szerepel "beírós" - kérdés volt.

Jómagam a készülést úgy oldottam meg, hogy minden létező feladatlapot begyűjtöttem az előző évekből, amit csak tudtam. Ezeket a könyv alapján fejezetekbe rendeztem, megkerestem a megoldásukat, mindezt a könyv olvasásával párhuzamosan. (Nem mondom, hogy nem volt időigényes, de a célomat elértem vele.) Összesen 10 különböző feladatlapot gyűjtöttem be a vizsga előtti estére, ezek közül a régebbiek (2007) még csak fele olyan hosszúak voltak, mint a későbbiek, de így is nagy segítséget nyújtottak.

Reménykedtem, hogy sok ismétlődő kérdés lesz, hiszen azoknak a megoldásaiban biztos(abb) voltam :D A vizsga előtti utolsó percig úgy éreztem, 10 feladatlapból összeválogatott nem-is-számolom-össze-hány kérdés az idei feladatoknak is legalább 90%-át fedni fogja. Nos, nem egészen így történt :D Vagy több feladatot kellett volna összegyűjtenem, vagy Nádasdy professzor úr nagyon kreatív, és minden évben talál ki újabb kérdéseket. (Én ez utóbbira tippelek.) Összeszámoltam, és az első 75 kérdésből 44 szerepelt az általam összegyűjtöttek között, míg a kiegészítős/egyszavas választ igénylők közül (25 db) 18. Persze ezek csak megközelítő értékek, volt olyan a maradék "nem passzoló" kérdések között, amit igazából ki lehetett találni azok alapján, mert csak egy-két szó szerepelt máshogy a megfogalmazásban.

Szintén a feladatok összeállítójának (gyanítom Nádasdy professzor úr) kreativitását dicséri, hogy sok kérdést máshogy fogalmazott meg, de valójában ugyanaz volt, mint az elmúlt évben szereplők. Mindezt úgy tette, hogy kellett hozzá párszori átolvasás, mire rájöttem, hogy "jé, hiszen ezt a kérdést én ismerem". Összességében tehát jócskán előfordultak új kérdések, ezek közül néhánnyal bajban voltam, néhánnyal nem.

Annyiban biztos vagyok, hogy a könyv elolvasása nélkül igen nehéznek tűnhet maga a feladatsor, mert meglepően megtévesztőek a válaszlehetőségek. (A beírós kérdéseket meg amúgy sem tudja könyékből kirázni az ember, ugyebár, kivéve ha van valamilyen szakirányú előképzettsége.) Én is beleszaladtam pár olyan "csapdába", ami a kifejezett ez-tűnik-logikusnak kategóriába tartozik - és nem! Persze nem mindig van így.

Az előadás látogatása és a jegyzetek megtanulása ugyan a ketteshez szerintem elég lenne, jó hegyhez semmiképp, ugyanis az előadások nem fedték le teljes mértékben a könyv tartalmát - ezt előre mondta is nekünk a professzor. Szóval a könyvet muszáj elolvasnia annak, aki jó jegyet szeretne, ráadásul odafigyelve. Többen úgy érzik, szőrszálhasogató kérdések is belekerülnek a feladatsorokba, és valóban vannak olyan kérdések, amik a könyv figyelmes elolvasását igénylik, de mégis mire számít az ember, ha előre megmondják: tanuld meg a könyvet? Nem "olvasd át egyszer, aztán amire emlékszel arra kérdezek rá", nem erről van itt szó.

Az általános megítélés szerint (úgy szűrtem le), annak ellenére, hogy a feleletválasztós, tesztes jellegű vizsgákat általában könnyűnek találják a hallgatók, ezt - a típushoz mérten - nehéznek vélik. Ebben sajnos nem tudok állást foglalni. Mint ahogy azt mindenki, aki már idetévedt a blogomra, tudja: én imádtam ezt az előadást, maga a téma is nagyon érdekelt, szívesen foglalkoztam vele, ötöst is kaptam - objektív leírást a vizsga nehézségéről ne tőlem várjatok :)

Kezdem megérteni a másodéves anglisztikás barátnőmet, aki egy órára beült velem a félév folyamán, mondván hiányoznak neki az előadások. Nekem is hiányozni fognak :)