Két hét múlva ilyenkor életem első egyetemi félévének utolsó napján leszek túl :) És persze a japán vizsgákon is :D
Ma újabb információkat kaptunk a japán szóbelit illetően, és egy kicsit sikerült megnyugodnom, ugyanis kiderült, hogy nem lesz különösebben nehéz, vagy megerőltető a dolog. Mindössze 5 percet számolnak mindenkire (ami úgyis csúszni fog vagy ide vagy oda, de számítási alapnak jó). Két feladatból fog állni a szóbeli, összesen 15 pontot fogunk kapni rá. Ebből 10 pont a kérdezz-felelek részre, 5 pedig a tételre adható. A kérdezz-felelek mindössze 5 darab kérdést jelent Uchikawa-senseitől, amire a vizsgázó megpróbál nyelvtanilag helyes, és tartalmilag sem hihetetlenül értelmetlen mondatot eszkábálni. A tétel pedig inkább tételke, és mindössze három van belőle. Az egyik a család, a másik a téli szünet, a harmadik pedig egy általunk vitt kép leírása. Csak egy-két percet kell beszélni, úgyhogy nem kell litániákkal készülni :)
Az írásbeli viszont valószínűleg jobban meg fogja izzasztani a társaságot. 145 kanji, sok-sok szó és rengeteg nyelvtan. Nem lesz egyszerű, az biztos :)
A héttel kapcsolatban nem tudom mi egyebet írhatnék, minden a szokásos medrében folyik :D Az órák nem okoznak csalódást (se pozitívat, se negatívat), viszont új fejleményként kialakult a vizsgaidőszakom, amit közzé is fogok tenni a következő posztomban, de mivel vizuális típus vagyok, valószínűleg táblázatként fogom megszerkeszteni :D
Örömmel tapasztalom egyébként, hogy van, aki idetalál a neten kutakodva, és a reménybeli leendő japánszakosok közül is fel-felbukkan pár ^^ Jó tudni, hogy nem csak a közeli ismerősök olvassák a blogot, akik szegények élőszóban is ugyanúgy végighallgatják mindezt :D
Ha történik valami érdemleges, jelentkezem, addig is megpróbálom vizuálisan kellemes élménnyé tenni a vizsgabeosztásomat :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Szia =)
Igazából nem a bejegyzéshez, hanem a bloghoz szeretnék hozzászólni.. nagyon jó a blog, élvezet volt olvasni.
Szóval ma délután egy lendülettel végigolvastam az egészet. Gratulálok ahhoz, hogy még élsz =) Vicc félre: az egyetem komolyan ennyire nehéz? Mert én is japán szakra akartam menni, de sajnos már abban sem vagyok biztos hogy akarok-e továbbtanulni. Mondjuk van még időm kitalálni, még csak 10-es vagyok, de sajnos a környezetem elvárja tőlem a zsenialitást, én meg elég pesszimista alkat vagyok. Na mindegy. Csak gratulálni akartam...
Szia! ^^
Köszönöm szépen a dicséretet, és örülök, hogy tetszik a blog ^^
A nehézséggel kapcsolatban szeretnék leszögezni valamit: én hihetetlenül maximalista vagyok :D És az ösztöndíjra is hajtok, ami ugye kéz a kézben jár a csodálatosan magas átlaggal ^^;
Van csoporttársam, aki - egészségkímélő módon - eleve úgy áll hozzá, hogy nem a legjobb eredményt akarja, hanem amennyibe még nem pusztul bele. Ő nem stresszel, a legneccesebb tantárgyaknál arra megy, hogy "görbüljön" a végeredmény - és ez a hozzáállás sokkal kevesebb készülést igényel ^^
A lényeg, hogy hozzáállás kérdése az egész. Plusz hozzá kell tennem, én még a kezdeti lelkesedés rabja vagyok - a következő vizsgaidőszak előtt már valószínűleg más lesz az értékrendem ^^
Szóval, hogy még többet írjak és összefoglaljam magam, szerintem három nagyon fontos tényező határozza meg, hogy mennyire szenveded meg a tanulást:
- a hozzáállás (amit eddig részleteztem)
- a japán nyelvvel való viszonyod (amit mindjárt fogok)
- és a minor (ezt is)
A japán nyelvvel való viszony alatt azt értem, hány napot töltöttél eddigi életed során anime-/doramanézéssel, japán filmek nézésével, japán zene hallgatásával :D Talán különösen hangzik, de hatalmas segítség, ha a nyelvtan tanulása közben felismered a szerkezeteket, és hogy mennyit/milyen helyzetekben használják a japánok, plusz a szavak tanulását is nagyban megkönnyíti.
A minor is rengeteget számít, mert aki ugye koreait, kínait és egyéb energia- és időigényes szakokat vett fel minornak, annak sokkal nehezebb dolga van, tekintve, hogy kapásból két nyelvet kezd el a nulláról tanulni, ráadásul egyik sem latin betűs írást használ, és a minor nyelvét még kevesebb óraszámban is tanulja az ideálisnál.
Azt hiszem egyértelmű mit akartam írni :D Ne ijedj meg attól, amit én írok, mert bizton állíthatom, hogy nem képviselem hűen az átlag egyetemista állatfajt :D Ez a szak sem sokkal különb, mint a többi, itt is láblógatás van szorgalmi időszakban, vizsgaidőszakban pedig anyázás és energiaital-hegyek a hajnalba nyúló magoláshoz. Egyetlen kivétel van: maga a nyelv, amit év közben is tanulni kell, különben megjárja az ember fia/lánya :D
Ha nem sikerült meggyőznöm téged, vagy egyéb kérdésed van, nyugodtan írj :D
Ui.: Ha a japán szakban elbizonytalanodsz, az még érthető, de azért a továbbtanulásban nem kell - a lényeg mindössze annyi, hogy olyasmit tanulj, ami érdekel, és akkor máris nem fog soknak tűnni a tanulnivaló :D
Köszi szépen a segítséget és a bíztatást... a következő két évet asszem gondolkodással és kanatanulással fogom tölteni /a végeredményt úgyis tudom, ez amúgy is csak amolyan szentimentális nyavalygás a részemről, az alapozás meg sosem árt =D/
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^