Záróvizsga

Igen! Végeztem! :D

Hol kezdjem, hol kezdjem... sok mindent kell bepótolnom az elkövetkezendő időszakban, tekintve, hogy milyen angolosan eltűntem a színről így az utolsó évben. Első körben a záróvizsgáról szeretnék mesélni, a legtöbbeket talán ez érdekel.

A tételsort már kitettem, így azt meg tudja nézni, akit érdekel. Alapvetően a 30 tétel szerintem egész barátságos szám, viszont sok gondunk volt a tételek összeállításával, kidolgozásával. Nekem a legtöbb fejtörést például az okozta, hogy kisilabizáljam, mégis mi tartozik az egyes tételekhez? Az egyik kedvencem a "japán nyelv nyelvészeti jellemzői" tétel. Na ez most mit takar? Sajnos a számonkérés nem úgy zajlik, hogy az ember elmondja, amit gondol, és arra kap egy szép ötöst, mondván amit elmondott, azt tudta. (Ez azért érthető.) De mégis ez a tétel mit takar pontosan? Két félévig tanultunk leíró nyelvtant, ezt mind tudni kellett vajon? Ráadásul ott sem érintettünk mindent, vannak dolgok, amiket magától értetődő tudásnak tekintenek. Erre is szükség van?

Hogy történelemből mit kellett és nem kellett tudni, az megint rejtély. Melyik sógunt kell név szerint tudni? Az összeset? A fontosabbakat? Melyik számít fontosabbnak? Mennyi évszámot kell tudni? Azok közül mi fontos? Én személy szerint aligha tudom ezt megítélni, és anno a történelem előadások sem úgy zajlottak, hogy minden esemény fontosságát meghatározták volna nekünk egy tízes skálán. (Érdekes is lett volna :D) Én végül az összefüggéseket próbáltam meg az agyamba vésni leginkább, amiről végül kiderült, hogy nem feltétlenül célravezető.

Az irodalom tételek között szerepelt olyan, aminek még hírét sem hallottuk, vagy hihetetlenül keveset beszéltünk róla órán, itt megint gondban voltunk. Persze nem törik le senki keze, ha egy kis kutatómunkát kell végezni, de itt megint bejön a képbe az örök kérdés: mi az, ami fontos, és tudni kell? Szintén ez volt a helyzet a 20. századi japán történelem tételekkel, mivel eddig a korszakig nem jutottunk el a két félév alatt. Itt megint sajnos csak találgatni tudtunk, mire kérdeznek vajon rá és mire nem.

Mindezen problémák ellenére én úgy gondolom, rettenetesen jóindulatú volt az osztályzás. Én olyan siralmas teljesítményt produkáltam, amilyet még életemben soha (esetleg a viktoriánus angol irodalom szóbelin égtem még ennyire), és a szakdolgozattal és nyelvi záróvizsgával (plusz a három éves teljesítményemmel) együtt mégis egy négyessel hagytam el a helyszínt. Ez a jóindulat netovábbja, én mondom.

Aki olvassa a blogomat, mindenki tudhatja, hogy alapvetően a rövidtávú memóriámból élek, legalábbis ami a tényanyagokat illeti. Ez most sem volt másképp, csak éppen ennyi idő alatt ennyi anyagot nem tudtam a fejembe tuszkolni. Úgyhogy megvolt történelemből a mese-mese, anekdoták (amire senki nem volt kíváncsi), irodalomból az olvasmányok tartalma például (úgy hogy címhez és íróhoz nem tudtam őket kötni, ezzel megint nem tudtam mit kezdeni), így körülbelül egyedül a kultúrás tételekhez tudtam lényegében hozzászagolni. Hihetetlenül nehezen jegyzek meg évszámokat is, neveket is, japán címekről ne is beszéljünk... tehát úgy mindent, amit most tudni kellett volna. Áh, nem is részletezném :D

Térjünk rá a technikai részletekre. Összegyűltünk, sírtunk-ríttunk, mint tehenek a vágóhídon, aztán elkezdődött a móka. Mindig egy ember ment be, lecsücsült az asztalfőre a vizsgabizottság árgus pillantásainak kereszttüzébe, és húzott egy-egy tételt a három oszlopból. Amit az ember kihúzott, azt fel kellett olvasnia (japánul, hehe), majd lefordítania. Amikor mindhárom tétel felfedésre került, tetszőleges sorrendben elő lehetett adni a produkciót. Ha az ember tudott folyamatosan beszélni, akkor úgy tett, ha nem, akkor kérdezgettek. Amikor pedig elégnek ítéltetett a szereplés, kiküldték a kuncsaftot, majd kb. 1 perc múlva behívták, és közölték vele az eredményt.

Tanácsot adni annyit tudok, hogy mindegy hogy tanultok, de ne úgy, ahogy én. Történelemből évszámok, nevek minden mennyiségben, irodalomból műcímek - tehát a tényanyag. Az én felkészülésem teljesen hasztalan volt erre a számonkérésre, úgyhogy könyörgöm, ne kövessétek a példámat, és ne az anekdotákat és összefüggéseket és egyebeket tanuljátok :D

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, ha valakit még érdekelne valami, kihagytam volna egy-két létfontosságú részletet, ne habozzatok, írjatok kommentet, e-mailt, amit tetszik :)