Legutóbb igen szűkszavúra fogtam a tájékoztatást, elnézést kérek érte. Akkor még magam sem tudtam, mihez kezdjek ezzel a lehetőséggel, ami az ölembe pottyant, de most már tudom, hogy egyetlen helyes út létezik: megragadni és élni vele :D
A legtöbben ismeritek a családi hátteremet, így jól tudjátok, hogy az első tényező, amit fontolóra kellett vennem, a párkapcsolatom volt. Igaz, közel négy és fél éve vagyunk együtt Krisztiánnal, de be kell vallanom, a kapcsolatunk korántsem tökéletes és nem 100%-ig problémamentes (kié az?), így ez önmagában nem elég ahhoz, hogy biztosítva érezzem magam. De mivel Krisztián is azok táborát erősítette, akik minden áron rá akartak beszélni az ösztöndíjra, ezért ezt a tényezőt hamarosan ki is húztam a listáról.
A következő pont az anyagiak voltak: efféle aggályainkkal fel is kerestük Uchikawa senseit. Mert nekünk ugye nagyon soknak tűnik 120.000 Yen egy hónapra, de arról elképzelésünk sem volt, hogy japán viszonylatokban is annak számít-e. A tanárnő megnyugtatott minket, hogy ez egy nagyon bőkezű összeg, valamint édesapámmal is megbeszéltem, hogy az előre kifizetendő repülőjegy problémája ne tartson vissza. Az anyagiak tehát megoldódtak, úgymond.
Az utolsó aggályom az ösztöndíjjal kapcsolatban az volt, hogy bele fogok-e hülyülni a tanulásba, mert túl keveset tudok másokhoz képest, vagy éppen ellenkezőleg: alig fogok fejlődni, mert mindenféle nemzetiségű diákokkal leszek körülvéve, akik könnyebbségből majd angolul társalognak egymással. Ezen kívül aggasztott a tájékoztatóban említett, előre elkészítendő "study plan" is, valamint az a tény, hogy viszonylag záros határidőn belül el kéne döntenem a szakdolgozatom témáját.
Ez utóbbi gondjaimban Cimbalmos Merci sietett a segítségemre, akit még Uchikawa sensei ajánlott figyelmünkbe, ő ugyanis idén ment ki Japánba ugyanezzel az ösztöndíjjal. Nagy szerencsémre megtaláltam őt magát is és a blogját is, ami egy hatalmas kupac nélkülözhetetlen információt szolgáltatott nekem. Merci nagyon készségesen válaszolgatott (és válaszolgat) a felmerülő kérdéseimre, és annak alapján, amit a blogján olvastam, és amit ő maga leírt nekem, egyre biztosabb voltam a dolgomban: jelentkezni fogok az ösztöndíjra.
Mostanra megért bennem az elhatározás, és küldtem is Yamaji senseinek egy e-mailt, miszerint szeretnék élni a lehetőséggel. Jelenleg tehát van 50% esélyem arra, hogy 2012 októberétől 2013 októberéig Ószakában fogok élni :)
Akit érdekel Cimbalmos Merci blogja, az ide kattintva elérheti.
2011. október 9., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
csak annyit szeretnék mondani, hogy gratula már ehhez is, és sok szerencsét a továbbiakban!
Köszi, bár nem sikerült.
Ha a szállás ingyenes vagy nagyon olcsó akkor bőven ki lehet jönni a 120 ezerből. Én 150 ezret kapok, ebből kb 55 ezer egyből elment a lakbérre-rezsire... (és még olcsó helyen laktam)
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^