Az alapvizsga (BBN-JAP-001)

Hétfőn volt a nagy nap, túlestünk a japán nyelvi alapvizsgán. Az elkövetkezendőkben a feladattípusokról fogok írni, valamint a kissé vicces körülményekről :D

A dolgozat írását a hallgatásos feladattal kezdtük. Az első feladatban két párbeszéd szerepelt, mindkettőben egy férfi panaszkodott, majd a beszélgetés végén egy nő tanácsot adott neki. A feladat az volt, hogy leírjuk, mi volt a gond, és mi volt a tanács. Magyarul kellett írni. Nekem megmondom őszintén, gondot okozott a szöveg megértése, és végül olyan történetet véltem kihallani a szavakból, ami valószínűleg távol áll a valóságtól XD A hallgatásos feladatok már a német nyelv tanulásakor is komoly problémát okoztak nekem, úgyhogy nem lep meg, amiért nem értettem meg a lényeget :D Bár gyakorlatom sem sok van ezen a téren, a nyár folyamán úgy érzem érdemes lesz a Genki II munkafüzetéhez tartozó hallgatási feladatokon is átrágnom magam...

A második feladat szintén hallgatás volt, itt már egy komplexebb, több szereplős, hosszabb párbeszédet hallhattunk. A kérdésekre itt már japánul kellett válaszolni. Ennél a feladatnál számomra az volt megerőltető, hogy ránézésre nem tudtam megmondani, mi is a kérdés, hiába olvastam el előtte őket, sajnos még nem tartok ott a japán olvasási készségemmel, hogy egy pillantással egy-két szót elolvasva tudjam: "Jaaa ez az a kérdés, az az izé!". Így egy kicsit nehezebb volt, mert nem tudtam mindig, mire is figyeljek, valamint az egyik kérdést többszöri elolvasás után sem tudtam magabiztosan lefordítani, de úgy érzem, ez még mindig jobban ment, mint az első feladat.

A hallgatásos részt a jól megszokott nyelvtani feladatok követték. Mondaton belül megadott igéket kellett megfelelő nyelvtani formába átírni, ez nem ismeretlen feladattípus Uchikawa senseitől. És természetesen a kanjik is előkerültek, hiraganáról kanjira, valamint kanjiról hiraganára is kellett "konvertálnunk".

Szövegértési feladatból kettő is volt, szerintem egyik sem volt kifejezetten könnyű szöveg (mondjuk egy alapvizsgán nem is számítottam rá :D). Az első már témájában is meglehetősen riasztó volt, ugyanis a világ húsfogyasztásának növekedéséről és ennek következményeiről (egyre több legelő kell, kivágják az erdőket, globális felmelegedés, az állatokat etetni is kell, stb.) szólt. Nagy meglepetésemre nem volt különösebben sok szó kiszótárazva, magyarul a jelenlegi szókincsünk nem is annyira siralmas :D

Az ehhez az olvasmányhoz tartozó kérdések viszont itt-ott kifogtak rajtam - be kell vallanom, a szövegből többet értettem, mint a kérdésekből. Ezen kívül olvasás közben rápillantottam az órámra is, aminek következtében természetesen teljesen kétségbeestem, és a szöveg második feléből nem fogtam fel mindent. (Ezt onnan szűrtem le, hogy a szöveg után lévő kiszótárazott szavak közül egy csomó nem volt ismerős, úgy éreztem, nem is olvastam hasonlót.) A japánul, egész mondatban megfogalmazott kérdéseken kívül volt még folyamatábra-szerű feladat is, ahova (többek között) a fentebb zárójelben említett tényezőket kellett beilleszteni, de ezek előre meg voltak adva. Az ábrába tehát csak betűket kellett írni.

A második szövegértési feladat egy interjú volt. A "Time Machine" című műsorban faggatták Murasaki Shikibu [Muraszaki Sikibu] írónőt, a Genji monogatari [Gendzsi monogatari] íróját, aki már jó pár száz éve nem él, de hát ez a Time Machine. Kérdezgették, gondolta volna-e, hogy a mai napig olvassák majd a művét (még a külföldiek is), volt szó a házasságáról, életéről is. Természetesen mindezt tele a lehető legtöbb keigoval, azaz magunkat lealacsonyító, hallgatóságot megtisztelő, stb. formulákkal. Az ehhez tartozó kérdéssor (szerencsére :D) feleletválasztós volt, gyakorlatilag igaz-hamis jellegű, így minden kérdésnél fifty-fifty :)

Fogalmazást is kellett írni, ez elmaradhatatlan része a számonkéréseknek :) Olyan interjút kellett készíteni valakivel, mint amilyet az olvasmányban láthattunk. Ez nekem több szempontból is problémát okozott. Egyrészt az idő nagyon gyorsan telt, a hivatalos idő lejártakor (10:30) kezdtem hozzá csak a feladathoz, mert Uchikawa előzőleg közölte, hogy ha nem végzünk időben, kicsit ráhúzhatunk. Másrészt elég nehéz volt olyan híres személyt találnom, aki már nem él, és én tudok róla bármi konkrétat. Végül Charlie Chaplinről írtam, de sajnos a fogalmazásom 90%-a az olvasmány koppintása lett ^^; Nem tudom, mennyire fogja díjazni ezt a javító tanár, de remélem nem fogja bánni :)

Összességében az időhiány volt a legzavaróbb, engem ez nagyon dekoncentrálttá tesz. Ezen kívül a B épület tetejét javító munkások végig óbégattak nekünk (természetesen káromkodtak is), de ha becsuktuk volna az ablakot, megfőttünk volna a hőségben. Pontosabban nem nekünk óbégattak, hanem egymásnak, de mi többet hallottunk belőle, mint ők egymásból XD

Annyira nem sikerült rosszul szerintem, úgyhogy nem panaszkodom, igazából valamivel nehezebbre számítottam. Egyedül a hallgatási feladatok voltak annyira nehezek, mint amilyennek én képzeltem őket :D