A második hét

Hogy elröppent ez a hét! O.O Hihetetlen gyorsan mennek a napok :D

Ha már egyszer japános témájú a blog, elsősorban a japán órákról mesélek ^^

A hétfői óra Ono-sensei-jel legalább olyan érdekes volt, mint az előző heti. Ismét megtudtam jó pár dolgot, amire nem is gondoltam volna, például hogy a tofu igazából toofu [tófu], a sudoku pedig igazából suudoku [szúdoku]. Igen, megint az angolok keze van a dologban :D

Befejeztük a katakanák tanulását, sőt, tesztet is írtunk belőle. Nem tagadom, kihívást jelentett, mert például olyan szavakat kellett leírni, mint Batthyányi (バッチャーニ) (bacchaani) vagy Mátyás (マーチャーシュ) (maachaashu) . Tehát mint az a mellékelt példákból talán egyértelmű, a katakanában nem az a nehéz, hogy meg kell tanulni egy rakás írásjelet (bár ez sem könnyíti meg a dolgot, az tény). Hanem az, hogy "ráérezzen" az ember, hogyan beszélnek a japánok, mit tudnak kimondani és mit nem, és amit nem, azt hogyan mondják helyette.

A hiragana tesztem mellesleg 29/31 pontos lett, és szintén "Nagyon szép!" minősítést kapott ^^

Kanjit - hála a jó égnek XD - még egyet sem tanultunk, helyette számokat (csak hiraganákkal) és egy kis nyelvtant, párbeszédeket. Megtanultuk a 'wa' és a 'no' szócska mibenlétét, hogy hogyan kell kifejezni valaki életkorát, nemzetiségét, és persze tanultunk szavakat is. A köszönésekről nem is beszélve ^^

Szóval haladunk, haladunk, egész gyors tempóban. Az órákra pedig - mint Uchikawa sensei rámutatott - előre kell majd megtanulni a szavakat. Hétfőre például a Genki második leckéjének szavait.

Jut eszembe, a házi feladat intézménye is beköszöntött ^^ Persze egyelőre semmi megerőltető, csak egy kis gyakorlás.

A többi tanóra mind eleget tett a várakozásoknak. Hogy csak néhányat említsek, a nyelvtudomány ismét élvezetes volt, az irodalomtudomány ismét elmaradt, az angolszász politikai kultúra pedig ismét érdekes volt (sztorikkal, poénokkal, ahogy azt kell).

Ennyi voltam, majd jelentkezem :)