Nos, idáig is eljutottam, túl vagyok a magyar érettségi írásbeli részén.
Miután sorozatos véletlenek folyományaként ötkor felkeltem, majd órákon át tartó semmittevést követően negyed nyolc körül beértem a suliba, kb 20 perc újabb semmittevés következett. Én és osztálytársaim nagy része ezt az időt azzal töltöttük, hogy azon elmélkedtünk, minek is kellett bejönni negyedre.
A felügyelőtanár nem sokkal fél nyolc után megérkezett, elmondta a tudnivalókat, elsütött egy-két aranyos poént (amire a társaság vevő volt), majd kiosztásra kerültek a szövegértési feladatlapok.
Jómagam abban a hitben kezdtem bele a feladatsorba, hogy bőven lesz időm befejezni - ráérősen, magamban-hangosan-artikulálva olvastam a Magyar Hírlapból vett cikket. Fél kilenckor azonban konstatáltam, hogy hiába van fél kilenc, én még nem tartok a feladatok felénél - ekkor a kalligráfiát sutba vágva gyorsabb írásra és gondolkodásra ösztönöztem magam.
És milyen jól tettem! Az évfolyamtársaim egy része ugyanis - mint utólag kiderült - nem tudta befejezni a feladatok megoldását. Szerencsére én ilyen problémával nem szembesültem, bár - tegyük hozzá - fölösleges időm sem maradt sok a nézelődésre.
A szövegalkotásnak a teremnyi tanuló egységesen (talán egy-két kivétellel) azzal a hozzáállással indult neki, hogy "írok érvelést, azt könnyű". Amikor azonban szembesültünk a témával és a feladatmeghatározással, legtöbben elbizonytalanodtunk. (A tér és a tárgyi környezet jelentősége az irodalmi művekben és a hétköznapokban, vagy valami hasonló, mindezt irodalmi példákon keresztül.) A második lehetőség a novellaelemzés volt, amiben én személy szerint sosem voltam jó, és nem is szerettem soha, így maradt a harmadik téma: összehasonlító elemzés. Karinthy kiparodizálta Kosztolányit, mi pedig hasonlítsuk össze a két verset.
A választásommal azonban erőteljesen a kisebbségbe tartozom... a legtöbben novellát elemeztek. Én úgy voltam vele, inkább írogatok pár oldalt a Kosztolányi és a Karinthy vers hasonlóságáról (amiből, valljuk be, rengeteg van), a komikum megjelenéséről, minthogy kiizzadjak vérverítékkel bő két oldalt egy alig két oldalas novelláról. Amiről egyébként sem tudnék mást írni, csak hogy ki szerepelt benne, és mi történt.
Az internetes cikkek átböngészése után egyre biztosabban állítom: hajaj, de nagyon kisebbségbe kerültem ezzel az összehasonlító elemzéssel XD Remélem nem velem van a baj, amiért azt éreztem a legegyszerűbbnek... most berezeltem, hogy esetleg félreértettem a feladatmeghatározást O.o
Reménykedem azért :D
Miután sorozatos véletlenek folyományaként ötkor felkeltem, majd órákon át tartó semmittevést követően negyed nyolc körül beértem a suliba, kb 20 perc újabb semmittevés következett. Én és osztálytársaim nagy része ezt az időt azzal töltöttük, hogy azon elmélkedtünk, minek is kellett bejönni negyedre.
A felügyelőtanár nem sokkal fél nyolc után megérkezett, elmondta a tudnivalókat, elsütött egy-két aranyos poént (amire a társaság vevő volt), majd kiosztásra kerültek a szövegértési feladatlapok.
Jómagam abban a hitben kezdtem bele a feladatsorba, hogy bőven lesz időm befejezni - ráérősen, magamban-hangosan-artikulálva olvastam a Magyar Hírlapból vett cikket. Fél kilenckor azonban konstatáltam, hogy hiába van fél kilenc, én még nem tartok a feladatok felénél - ekkor a kalligráfiát sutba vágva gyorsabb írásra és gondolkodásra ösztönöztem magam.
És milyen jól tettem! Az évfolyamtársaim egy része ugyanis - mint utólag kiderült - nem tudta befejezni a feladatok megoldását. Szerencsére én ilyen problémával nem szembesültem, bár - tegyük hozzá - fölösleges időm sem maradt sok a nézelődésre.
A szövegalkotásnak a teremnyi tanuló egységesen (talán egy-két kivétellel) azzal a hozzáállással indult neki, hogy "írok érvelést, azt könnyű". Amikor azonban szembesültünk a témával és a feladatmeghatározással, legtöbben elbizonytalanodtunk. (A tér és a tárgyi környezet jelentősége az irodalmi művekben és a hétköznapokban, vagy valami hasonló, mindezt irodalmi példákon keresztül.) A második lehetőség a novellaelemzés volt, amiben én személy szerint sosem voltam jó, és nem is szerettem soha, így maradt a harmadik téma: összehasonlító elemzés. Karinthy kiparodizálta Kosztolányit, mi pedig hasonlítsuk össze a két verset.
A választásommal azonban erőteljesen a kisebbségbe tartozom... a legtöbben novellát elemeztek. Én úgy voltam vele, inkább írogatok pár oldalt a Kosztolányi és a Karinthy vers hasonlóságáról (amiből, valljuk be, rengeteg van), a komikum megjelenéséről, minthogy kiizzadjak vérverítékkel bő két oldalt egy alig két oldalas novelláról. Amiről egyébként sem tudnék mást írni, csak hogy ki szerepelt benne, és mi történt.
Az internetes cikkek átböngészése után egyre biztosabban állítom: hajaj, de nagyon kisebbségbe kerültem ezzel az összehasonlító elemzéssel XD Remélem nem velem van a baj, amiért azt éreztem a legegyszerűbbnek... most berezeltem, hogy esetleg félreértettem a feladatmeghatározást O.o
Reménykedem azért :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^