Subscribe:

Ads 468x60px

2010. április 8., csütörtök

Matematika érettségi - szárnypróbálgatás

A matematika, mint olyan, sosem volt a szívem csücske... Mondhatni nem szeretem. Általános iskolában ebből a tantárgyból kaptam az első négyesemet (az a fránya szorzótábla...), amikor pedig már kevésbé voltam pedáns és maximalista - tehát általános iskola felső tagozatában -, akkor pedig ez volt az a tantárgy, ahol mindig rezgett a léc - általában kegyelem ötösöket kaptam év végén, amolyan "nem akarom elrontani a kitűnő bizonyítványodat" ötösöket. De én nem bántam :D

A gimnáziumban sincs ez másképp, a matematika igen bizonytalan pontja az életemnek... Ennek nyilván az az oka, hogy annyira de annyira humán beállítottságú vagyok, hogy azt már mutogatni kellene. A számok, képletek, és más, számomra röhejesen feleslegesnek tűnő alkotóelemei a matematikának... nos, mindig is ellenérzéseim voltak velük kapcsolatban. Sosem tudtam elképzelni, mi szükségem lesz nekem például az ismétléses permutáció ismeretére - és ma sem látom be, miért van szükségem hasonló tudásra.

A lényegre térve, tegnap úgy döntöttem, elérkezett az idő. Gyakorlatilag befejeztük az ismétlést matekon, minden témakört vettünk az elmúlt kb. két hónapban - ha most nem tudok tisztességes érettségit produkálni, akkor soha. És bizony csalódást okoztam magamnak.

Nem tudom, a kedves olvasó mennyire van tisztában a matematika érettségi menetével, és egy-két félmondaton túl nem is mennék bele a részletekbe. Elég az hozzá, hogy az írásbeli érettségi egy 12 feladatból álló feladatsorral kezdődik, ami tele van "höh, ez de könnyű!" nehézségű feladatokkal, valamint egy-kettő van benne az "aha... ez rémlik, de fogalmam sincs, mi ez, hol a függvénytáblázatom?!" nehézségűből.

Ezzel a résszel nem voltak gondjaim, egy feladat okozott problémát, ami az előbb említett fajták közül a másodikba tartozott, a választ pedig sajnos nem találtam meg a függvénytáblázatban, valamint egy feladatban sikerült elszámolnom valamit, így a végeredmény az lett, hogy három pontot veszítettem a 30-ból. 90%. Ekkor úgy voltam vele, hogy nem rossz, de nem is jó, kezdetnek elmegy.

Az érettségi hátralevő feladatai azonban korántsem ilyen barátságosak. Van pár közepesen izzasztó, kötelező jellegű feladat, majd jönnek a "jézusúristen ez meg mi?!" nehézségűek - történetesen három darab, amiből kettőt kell megoldani. Maga a feladatkihagyás lehetősége igazán csábító, de mint rájöttem, ha a három feladatból kettő a leggyűlöltebb témakörök ismeretét igényli, nem sok mindent tud tenni az ember.

A kötelező jellegű, közepesen izzasztó feladatokkal birkóztam egy ideig, de végül sikerrel jártam, és mindössze egy-két számolási hiba csúfította el az összképet. A három vérmes, vicsorgó és kegyetlenül nehéz feladattal azonban meggyűlt a bajom - háromból kettővel is. Éppen ezért a maradék egy, ami barátságosnak tűnt, sikerült is - bár nem tökéletesen -, a maradék két szörnyűség közül azonban nem volt egyszerű kiválasztani a kisebb rosszat. Végül 10 pontot veszítettem egyetlen feladat alatt, ami azért valljuk be, baromi sok.

Így hoztam össze életem első matematika próbaérettségijén a 83%-ot. Némelyeknek nyilván ez egyenlő az elvárásokkal, vagy talán még felül is múlja azokat, de én (kicsi talán megmaradt a maximalizmusból?) egyáltalán nem vagyok elégedett. Most pedig megyek, és írok egy újabbat. Talán csak a 2009. májusi érettségi volt nehezebb a többinél :D

Ui.: A legjobb barátnőm 100%-ra írta meg tavaly ezt az érettségit. Hát... nem tudom mit keres bölcsészkaron XD ... Mindenesetre minden elismerésem az övé.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^