Subscribe:

Ads 468x60px

2013. december 2., hétfő

Anki, a legjobb barátunk

Annak idején írtam egy-két kezdetleges bejegyzést egy Mnemosyne nevű programról, de egy idő után elsikkadt a dolog, és nem is hoztam fel újra. Most viszont ismét szeretnék rávilágítani, milyen csodálatos dolog az SRS rendszerű programok világa! Ezúttal az Anki nevű programba szerettem bele, és talán ezúttal hosszú távú lesz a kapcsolat :)

Talán mindenki próbált már flashcard-ok segítségével szavakat vagy kanjikat tanulni, vagy ha nem is jutott el a tettek mezejére, hallani legalább hallott a módszerről. Ha egyszerű, két elemből álló kapcsolatokat (pl. országok és fővárosaik) akarunk megjegyezni, ez tökéletesen működik is. A papírfecni egyik oldalán van az egyik adat, a másikon a másik, és máris tudunk két irányban tanulni. Attól most tekintsünk el, hogy a papír alapú kártyagyártás mennyi őserdő-pusztítással és hosszú távon ínhüvely-gyulladással jár.

De mi van akkor, ha japánt szeretnénk tanulni? Az egyik oldalra írjuk a kanjit, a másik oldalra az olvasatot és a jelentést? És amikor jelentés alapján akarjuk tanulni a szót és kanjit, mit csinálunk? Hiszen ugyanazon az oldalon, ahol a jelentés van, ott szerepel az olvasat is. Gyártsunk három oldalú flashcard-okat? Valami ilyesmiről van szó :D Az Anki ugyanis egy "flashcard program", ami ezt is meg tudja tenni. Beállíthatjuk, hogy például egyik irányban az 'A' oldalon csak kanji legyen, míg a 'B' oldalon minden más; a másik irányban pedig az egyik oldalon csak a jelentés, a hátoldalon pedig az összes többi. Na, így máris hasznosabb, ugye?

Az Anki, mint fentebb említettem, egy SRS (Spaced Repetition System) rendszerű program. Azaz amikor megjelenik előttünk a kártya egyik oldala (vegyünk egy hihetetlenül bonyolult példát: diák), akkor magunkban szépen felidézzük a szót, jó esetben kanjival együtt (de ne csak elképzeljük, ha lehet, írjuk is le, vagy a levegőbe, vagy egy papírra), majd megnyomunk egy gombot, és megjelenik a válasz (ez esetben 学生 (がくせい)). Attól függően, hogy tudtuk-e a helyes választ, értékeljük a saját reakciónkat - de nem csak azt, hogy helyesen válaszoltunk-e, hanem azt is, hogy ez mennyire volt nehéz! Amire rávágjuk, hogy túl könnyű volt, azzal jó ideig nem zargat minket a program, és nem rabolja vele az időnket. Viszont ha valami nehezen ment, vagy egyáltalán nem, azt könyörtelenül kikérdezi újra, nem sokkal később. De ne aggódjunk, idővel azért mindenre újra és újra sor kerül, és ha valóban rendszeresen használjuk a programot, semmit sem hagy feledésbe merülni.

Az Ankihoz vannak letölthető, előre elkészített kártyacsomagok, de megmondom őszintén, én a többségét nem tartom különösebben profinak, és inkább magam készítem el a kártyáimat. Tény, hogy egyesével be kell írogatni a kanjikat, olvasatokat, jelentéseket, de én úgy gondolom, megéri, mert utána könyörtelenül belénk veri a program - már ha hagyjuk neki. A programnak a használata alapvetően nagyon egyszerű, ahogy már fentebb is leírtam, de a kártyák létrehozása már kicsivel nagyobb jártasságot igényel, főleg, ha nem csak két adatot akarunk megadni a kártya két oldalára. Fogok írni erről is, úgyhogy akit érdekel, kipróbálhatja :) Egyelőre csak szerettem volna bemutatni, mi fán is terem ez az Anki.

A nyelvvizsgára való felkészülés során rengeteget használtam a programot, és bár végül feladtam a küzdelmet, ahogy azt az előző előtti bejegyzésben írtam, az alatt a két hét alatt is, amíg tanulgattam, hihetetlen mértékű fejlődést vettem észre a szókincsemen (és kanjikincsemen... mondunk ilyet? :D). Aki szeret sokat csücsülni a gép előtt, mindenképp próbálja ki. Sőt, van egy jó hírem: az Ankinak van Android app verziója is! Bár kártyákat létrehozni csak a gépen lehet, a kikérdezés már a telefonról is könnyen intézhető.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^