Subscribe:

Ads 468x60px

2012. szeptember 14., péntek

Az utolsó év első hete

Ha valaki rápillant az órarendemre, vagy csak figyelembe veszi, hogy 23 kreditet tudtam felvenni erre a félévre, jogosan fogalmazódik meg benne a gondolat - na ez egy laza félév lesz. Sajnos én jelenleg egyáltalán nem érzem így, ennek okát pedig rögtön részletezném is, az érdeklődők kedvéért :D

A hét első órája az Amerikai irodalom 1. volt. Csak bevezető előadásra került ugyan sor, de már ez is tartogatott meglepetéseket - azaz nem az előadás, hanem ami utána következett. De ne szaladjunk előre. Az előadásokat Benczik Vera tanárnő tartja, aki 20 perc alatt teljesen a szívembe lopta magát. Jó kedélyű, humorérzékkel is megáldott nőről van szó, aki sok más egyetemi tanárral ellentétben még emlékszik, milyen diáknak lenni. Őszintén kijelentette, hogy nehéz lesz a vizsga, de ugyanakkor beismerte, hogy annak idején ő sem kezdte el félév közben falni a kötelezőket. A rövidke előadás során végigvettük a félév témáit, szó esett a vizsgáról is, illetve a kötelezőkről.

Nem akarok túlozni, de szerintem rengeteg kötelező van. Egyrészt vannak antológiák, amelyekből jó pár művet el kell olvasni (a Norton antológia első részét már ki is kölcsönöztem, barátságos, 2500 oldalas darabról van szó), másrészt akadnak regények is, harmadrészt pedig van elméleti kötelező olvasmány is, amely a Bollobás-féle Az amerikai irodalom története c. könyvből olvasandó. Mivel tudtam, hogy ez utóbbira nagy lesz a kereslet, az első óra után rögtön a könyvtár felé vettem az irányt, gyorsan beregisztráltam erre a félévre, majd elmentem megkeresni a Bollobás-könyvet - és nem találtam. Az előttem sorban állók ugyanis elvitték az összes példányt :D

Tehát adott egy 300+ fő által végzett kurzus, illetve annak egy kötelező olvasmánya, amely az egész egyetem összes létező könyvtárában 12 kölcsönözhető példányban van meg, ebből 7 az anglisztikás, 2 az Egyetemi Könyvtárban, 3 pedig a Kari Olvasóban. Bár aki valami csoda folytán hozzájut, az is csak 2 hétig élvezheti a könyv társaságát, pedig minden órához külön-külön meg van adva pártíz oldal olvasmány. Szerencsére legjobb tudomásom szerint tudok szerezni ismerőstől egy példányt (itt is örök hálám érte!), de akinek nincs felsőbb éves (vagy már végzett) ismerőse, az ilyenkor mit tesz vajon?

Ugorjunk, mert erről hetekig tudnék panaszkodni. A kedd az Anglia történelme c. kurzussal indított, én Velich Andrea tanárnőhöz kerültem. (Sokan szívesen megfojtanának ezért, tudom.) Itt is csak egy bevezető előadást hallottunk, a követelményekről és a számonkérésről esett leginkább szó. Úgy érzem, ez az óra sem lesz sétagalopp, már csak azért sem, mert őszintén megvallom, sosem voltam különösebben jó viszonyban a történelemmel mint tantárggyal. Ezen az órán szintén elhangzott az előadó szájából, hogy a vizsga nehéz, úgyhogy én már csak a fejemet fogtam, amikor meghallottam XD Úgy tűnik, a túlzott őszinteség is ártalmas, legalábbis az idegeimre biztosan :D

Ezt követte a félév első japán gyakorlata, amit Uchikawa tanárnő tartott. Az óra az N2-es nyelvvizsgára hivatott felkészíteni minket, bár töredelmesen bevallom, én idén csak az N3-asnak megyek neki terveim szerint. (Tisztában vagyok a képességeimmel, és főleg a kanji-tudásommal :D) Tehát N2-es szintű olvasásértési feladatok gyakorlásával telt az óra nagy része, és ismét csak vallomást kell tennem: igen gyérül ment. Nagy buzgóságomban otthon előre furiganáztam jó néhány kifejezést, és csak ez mentett meg a teljes megszégyenüléstől. Ráébredtem ugyanis, hogy mind a szókincsem, mind a kanji-ismeretem hihetetlenül hiányos, és még az N3-as szintig is komoly gyakorlásra lesz szükségem... Az óra utolsó pár percében hallás utáni szövegértésre került sor, ami nekem úgy általában a gyengém (németből is az volt), japánból pedig úgy tűnik még inkább az. Alig értettem valamit az elhangzó szövegekből. Szóval röviden, tömören: 絶望した。

A keddi naphoz tartozik még a szabad kreditnek felvett Sámánizmus és népvallás c. óra, amit Birtalan tanárnő tart. A tanárnő stílusát már annak idején a közös keletes órákon is megkedveltem, ráadásul erről az óráról sokan állítják, hogy érdemes felvenni, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy én is így teszek. Az első órán már bele is kezdtünk az anyagba, és bár a tanárnő szereti, ha interaktívak az órák, én sajnos messze földön híres vagyok az órákon csendes természetemről (legalábbis azt hiszem XD), úgyhogy ilyen tekintetben valószínűleg csalódást fogok okozni.

A szerdai nap a Kortárs angol nyelvű irodalom előadással kezdődött, amire oly sokat emlegetett Andi barátnőm is elkísért (mert mi mást csinálna egy angol irodalom MA-s egyetemista szerdán reggel kilenckor, ha nem hobbiból ücsörög egy BA-s előadáson, de tényleg XD). Ez is egy amolyan ráhangolódós óra volt, bár végig meg volt tartva (ezt azért 45 perc esetében nem nehéz), és végre bizony megtudtuk a kötelező olvasmányokat. Ennél a tárgynál ugyanis komoly változtatásokat eszközöltek az előző évekhez képest: más tanárok kezébe került az előadás, így a kötelezők listája és a számonkérés is változott némileg.

Ezt az órát két óramegbeszélés követte: a japanisztikai szakszemináriumok és a szakszövegolvasás órák megbeszélései. Legnagyobb bánatomra nem tudok ebben a félévben két szakszemináriumot elvégezni, ugyanis egy időpontban tartják a kettőt, az osztódás pedig sajnos továbbra sem szerepel az alapozó bölcsész tárgyak között, minden igyekezetem ellenére sem. A szakszövegolvasás idén is csoportbontásban fog zajlani, de Umemura tanárnő távolléte miatt idén csak két csoport lesz. Önkéntes alapon szétválogattuk magunkat, jobb híján a tanárok személye és a témák alapján, ugyanis az időpont itt is megegyezik.

Megmondom őszintén, nem értem ezt az új módit a tanszéken, mármint hogy egy időpontban tartanak órákat. Szabó Balázs tanár úr ugyan megjegyezte, hogy így legalább az időpont tekintetében nincs megkötve a kezünk, és ennek a befolyásoló hatása nélkül tudunk csoportot választani, de azt azért mindenképpen hozzá kell tenni, hogy így ha valakinek az egyik ütközik, akkor bizony a másik is, és variálásra nem sok esély van (bár én szerencsére nem vagyok ilyen helyzetben).

Mindezt követően beültem a Csoma tanár úr által tartott Korea története 1. előadásra, amit az utolsó pillanatban vettem fel (talán előző este?). Eredetileg Koreai műveltség órát szerettem volna felvenni, de azt nem hirdettek ebben a félévben, viszont még egy-két kreditet muszáj volt felvennem, hogy ne az utolsó félévben kelljen hajkurásznom őket égen-földön. Rögtön bele is kezdtünk az órán az anyagba, a lelkes jegyzetelgetés pedig akut ínhüvelygyulladást eredményezett ugyan, de majd hozzászokom szépen lassan :D

A Japán irodalom 1. volt a nap utolsó előadása. Ezt egy eddig számomra ismeretlen terembe, az A 331-be írták ki, és mit ne mondjak, nem tetszik. Mármint a terem. Szörnyen visszhangzik, utcafronti ablakokkal, ráadásul Nyeste tanár úr nem az az öblös hangú dörgedelmes fajta, így néha nagyon nehéz volt kisilabizálni, mit is hallunk (azaz nem hallunk) éppen. Volt szó kötelező olvasmányokról, de konkrétumokat nem említett a tanár úr, talán majd következő órán sikerül meginterjúvolni őt, mert nem lenne rossz tudni, mit kell még bekalkulálnom a két angolos irodalom előadás kötelezői mellé. Ezen az órán egyébként már bele is vágtunk a tananyagba.

A csütörtöki napom egyetlen órája a másik japán gyakorlat volt, szintén Uchikawa tanárnővel. (Mit tagadjam, nagy fan vagyok :D) A Nihon wo shiru c. könyvet olvastuk-fordítgattuk, nekem nagyon szimpatikus volt, egyrészt, mert minden furiganázva van benne, másrészt pedig hihetetlenül egyszerű a szövege. Még én is megértettem :D Bár a tanárnő említette, hogy idővel nehezül a szöveg, a végén pedig már kifejezetten nagyon nehéz ^^; Reméljük, hogy ez még odébb van. Szóval ez az óra nem volt annyira nagy fejbekólintás, és a már nem létező önbizalmamat sem tiporta a föld alá :D Élveztem ^^

Ma a Japán Alapítvány könyvtárában voltunk Heni-channal (remélem nem zavarja, hogy nevesítek :D), mert mindketten némileg tanácstalanok vagyunk a szakdolgozat-témánkat illetően, azaz forráshiányban szenvedünk, de sajna nem sok segítséget találtunk, így pár óra után könyvekkel megpakolva ugyan, de kissé csalódottan távoztunk. (Ezennel kérek szépen mindenkit, hogy akinek otthon elfekvőben Harumi Befu könyve van, esetleg nihonjinron témába vágó bármilyen forrása, az ne fogja vissza magát :D)

2 megjegyzés:

ashtrayheart írta...

Hú, nálatok is tanítanak a híres/hírhedt Shiruből? :) Most kezdem a második évet KRE-n,már megvolt az első szövegolvasásunk, és a sensei azt mondta az ELTE-n valami más könyv van...Ezek szerint mégse. ^^

Sedna írta...

Elfogyasztottunk sok más könyvet is, de ez is terítéken van :D Aki nem Uchikawa tanárnő ezen gyakorlatát választja, az kimarad belőle, lehet, hogy így született az infó :)

Megjegyzés küldése

Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^