Esszéírás vizsga (BBN-XKO-121/b)

Szerény véleményem szerint meglehetősen komikus, hogy esszéírásból szóban kellett vizsgáznunk, de nem panaszkodom, mert jó eredményt sikerült összehoznom.

Ezt a tantárgyat is Adamik professzor úr tartotta, mint előző félévben a retorikát, így az egész féléves anyag, valamint maga a vizsga is a jól ismert keretek között zajlott. 45 perces előadások hétfőnként, reggel nyolctól (érthetően nem túl népszerű időpont, sokan nem is jártak be), majd ebből félév végén egy 8-10 perces szóbeli vizsga.

Két otthon elvégzendő feladat volt a "beugró" a vizsgára: kellett írni egy esszét (logikus), valamint az év elején kiadott esszék vázlatát kellett még megírni, és ezt szintén beadni. (Némelyiket nem volt könnyű megszerezni, hozzátenném.) Ha ezek közül valamelyik hiányzott, akkor bizony le is út fel is út, a vizsgázó penderült is ki az ajtón, viszontlátásra az UV-n.

Ezen kívül a félév során vett anyagból egy tételt kellett húzni. Ez lehetett elmélet (az első kb. 3 órán ezt vettük), vagy éppen egy esszéista, vagy egy konkrét esszé, sőt hosszabb esszék esetén az esszé egy része is. Ebbe beletartozott az a pár írás is, aminek a vázlatát otthon le kellett írni.

Sokat számított az értékelés szempontjából az esszé minősége, de azért ha egy összefüggő mondatot sem tudott kinyögni az ember a tételéről, úgy nehéz volt szép jegyet szerezni. Én szerencsémre jó tételt húztam, így lett jó a jegyem is :) (Az esszé; azaz fogalommeghatározás, az első órák egyikének anyaga volt.)

Mint minden szóbelin, itt is rengeteg múlik azon, milyen tételt húz az ember - biztos vagyok benne, hogy sokan, akik nálam többet készültek, rosszabb jeggyel mentek haza, csak mert csúnya tételre nyúltak rá. De ez minden szóbelinél így van, ha belegondolunk.

Adamik professzor úr hozzáállásáról csak saját tapasztalatból tudok beszélni, ezért ha valaki nem ért velem egyet, szóljon nyugodtan - akaratlanul is szubjektív a leírásom. Tehát a tanár úr velem szemben jóindulatú volt. Onnantól kezdve, hogy folyamatosan kezdtem beszélni a tételről, konkrét műcímeket mondtam, és a - szerencsére egész pofás - jegyzetem nagy részét megtanultam, már az sem jelentett nagy érvágást, ha egy-két kérdésére nem tudtam válaszolni. A fontosabbak úgyis mentek :)

Ezen kívül szerintem sokat nyomott még a latban, hogy a legszebb írásomat vettem elő a vázlatíráshoz (elvileg kézzel kellett írni, gyakorlatilag úgy tudom, ezt nem vette véresen komolyan), valamint az esszét is úgy olvastam fel, hogy... jól, na :D (Valami ragadt rám a felolvasóversenyek alatt, úgy tűnik. Bár helyezést sose értem el, ezt azért hozzátenném XD)

Tehát összességében zsákbamacska, mert bele lehet nyúlni nagyon cifra tételekbe (pl. Kerényi 33 oldalas, Platon és Aristoteles című esszéjének egy kis része: Arisztotelész; vagy akár Hamvas Béla Extázisa). Úgy érzem, hogy a szakos és minoros tanulmányai mellett senki sem izzadt hetekig az esszék fölött, tehát senkinél sem élvez prioritást ez a tantárgy mondjuk egy japán vagy egy koreai előtt, pedig ahhoz, hogy bármilyen tételről simán tudjunk traccsolni Adamik professzorral, bizony ez kéne. (Vagy az egész féléves folyamatos készülés, de könyörgöm, ez egyetem, itt ezt nem szokás.)

Nem panaszkodom, nem panaszkodom! Akiknek elsőre nem sikerült, azoknak pedig hajrá, és egy kalappal!