A mai tökéletes példája volt annak, hogyan nem szabad hozzáállni egy vizsgához. A megelőző napokat ugyanis a szaktársak egy csoportja egymás hergelésével és elkedvtelenítésével töltötte. Természetesen én is köztük voltam, már miért is ne :)
Annyi csúnyát hallottunk a vizsgáról, hogy eleve úgy álltunk hozzá: meghalni megyünk. És a végén mit kaptunk? Egy teljesen korrekt vizsgát, amit nagyon jól is megírhattunk volna, ha nem agyalunk annyit és foglalkozunk a kétségbeeséssel tanulás helyett. Legalábbis én így érzem.
Részemről a készülés alapos volt, két apró(?) szegmens maradt ki a tanulásból: a japán kifejezéseket csak egyszer olvastam át, ami nyilvánvalóan nem volt elég, valamint teljesen elfeledkeztem a hónapok régi neveiről. A vizsga elég nagy része azonban a japán kifejezésekre kérdezett rá, így ez komoly pontveszteséget fog nekem jelenteni. Mindössze 32 rövid kérdésre kellett válaszolni, a leghosszabb választ igénylő kérdés is csak rövid meghatározás volt. Az ígérethez híven volt vaktérkép is, valamint a császári családfával sem ártott tisztában lenni.
Egy alapos, korrekt vizsga volt, amire én önhibámból nem tanultam annyit, amennyit kellett volna. Jó tanács az elkövetkezendő nemzedékeknek: ne foglalkozzatok a pletykákkal és riogatásokkal, csak tanuljatok annyit, amennyi tőletek telik, és nem végződhet rosszul a dolog.
Remélem nem rontottam le nagyon a jegyemet. Nemsoká kiderül, ugyanis már egy hét múlva, június hetedikén jegybeíratás lesz, három órától. Hogy a jegyek ezt megelőzően vagy ezt követően kerülnek-e be ETR-be, azt nem tudom, de amint kiderül, jelentkezem :)
Most pedig gőzerővel esszéírás, ugyanis holnapután abból vizsgázom. Egészségünkre!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^