ZH és könyvtárak

Nem csalódtam Uchikawa senseiben és a ZH-javítási sebességében, mára bizony mindenkinek ott díszelgett az eredménye a beadott papírján. Az enyém 93%-os lett, ami első hallásra megnyugtatott és hihetetlenül örültem neki, a második reakcióm azonban egészen más jellegű volt x) Itt sopánkodtam egészen idáig, milyen rossz lett ez a ZH-m, és hű meg ha - pedig úgy tűnik azért rossznak mégsem mondható.

Ismertem pár olyan diákot gimnáziumi pályafutásom évei alatt (sőt már általános iskolában is), akik köztudottan éltanulók voltak (nem feltétlenül a szó jó, de nem is feltétlenül a rossz értelmében), mégis minden dolgozat előtt úgy görcsöltek a szünetekben, mintha egy betűt se tanultak volna. Jegyosztáskor újabb gyomorgörcs, majd legtöbb esetben csillagos ötös, néha egy-két hibapontos ötös. Szóval ők azok, akiket sosem tudtam kedvelni - én ha valaha azt mondtam, hogy nem tanultam sokat, akkor azt komolyan is gondoltam, és általában egy közepesnél jobbat sosem hoztam ki az ilyen helyzetekből. Miért kell álszenteskedni?

Most pedig kezdem úgy érezni én is "közéjük tartozom" O.o Pedig nem szeretnék. De a ZH megírása után valóban úgy éreztem, igencsak elbaltáztam a dolgot. A kanjikban nem voltam biztos egyáltalán, egy párbeszéd-írós feladatot félreértettem, volt olyan feladat amin alig igazodtam ki, máshol csak találgattam mit jelent egy-két szó. Volt okom az aggódásra, no. És mi lett az eredménye? Kanjik közül mind jó lett, a párbeszéd-írásnál Uchikawa sensei csak azt nézte, hogy nyelvtanilag jó az írásom, a témát nem vette figyelembe, ahol azt hittem, nem igazodtam ki, végül jónak bizonyult a teóriám, a találgatásaim pedig (szójelentések terén) bejöttek. De komolyan, 100%-osan úgy éreztem, hogy elcseszerintettem a ZH-t.

Ennyit a mentegetőzésről, ja meg még egy: tényleg rosszabb lett, mint a félévi vizsga, szóval valószínűleg nehezebb is volt, legalábbis számomra annak bizonyult :D

Más: ma két könyvtárba is beiratkoztam legjobb barátnőm közbenjárásának köszönhetően. Ezek egyike a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, ahol valójában nem beiratkoztam, csak regisztrációs jegyet váltottam, vagy mit. Szóval bemehetek, garázdálkodhatok, olvashatok, fénymásolhatok, de kölcsönözni nem tudok. Ellenben az ELTE Egyetemi Könyvtárába teljes jogú ELTE polgárként beiratkozhattam, és efeletti örömömben gyorsan ki is vettem két könyvet. (Kötelező olvasmányokat tartalmazó köteteket esszéírásra, ha valakit érdekel.)

A könyvtár jó dolog! Erre sikerült rájönnöm. Valahogy az utóbbi időben (években...) elhanyagoltam egy egyébként nagyon meghatározó hobbimat, az olvasást. A régi szép időkben édesanyám vonakodva vett nekem könyvet, mondván egy nap alatt kiolvasom :D Hát, ez jelenleg egyáltalán nem jellemző. Más egyéb hobbijaim is eltűntek egyébként (rajzolás, zongora), de ez nem kifejezetten magán jellegű blog, úgyhogy az ilyen irányú sopánkodásaimmal nem terhelem az olvasóközönséget :D

Jótanácsként tehát: a könyvtár jó dolog, a Szabó Ervinben például gyakorlatilag mindent megtalál az ember, ráadásul a légkör egyszerűen kényszeríti az embert arra, hogy tanuljon, vagy legalább olvasson. Jó módszer beülni egy könyvtárba, ha sehogy sem tudja rávenni magát az ember az agytágításra. Ja és a Szabó Ervinnek az épülete is gyönyörű! Az ELTE Egyetemi Könyvtárában pedig nagyon aranyosak, ráadásul a fél órás várakozási idő helyett körülbelül 10 perc alatt megkaptam a kikért könyveket. Yay!

Még egy, inkább a blogot érintő bekezdést rittyentenék ide: a jobb oldali menüsorban van egy kattintás-számláló (NEM látogató-számláló!), amely a hosszú hétvége alatt (számomra) észrevétlenül egy 10.000 körüli számról 77.000-re ugrott. Ennek oka után kutatva vettem észre, hogy a Zipangu nevezetű blog egyik bejegyzésében szerepel az ELTE Japán blog linkje :) Ezt szeretném ezúton is megköszönni, valamint amint befejezem ezt a bejegyzést, a linkek közé beteszem az említett blogot - nem is tudom miért kerülte el eddig a figyelmemet ez a honlap O.o

Majd jelentkezem :)