Subscribe:

Ads 468x60px

2011. február 8., kedd

Indexleadás, diákigazolvány-érvényesítés

Azzal, hogy elkezdtem írni ezt a blogot, azt hiszem vállaltam, hogy minden létező ostoba hibát elkövetek, és le is írom őket, annak reményében, hogy az utánam következő nemzedékek nem esnek majd ugyanazokba a csapdákba, mint én :D

Amit ma tanultam: indexleadásnál NE állj meg a kígyózó sor végén, csak mert mindenkinek index van a kezében és biztos oda igyekeznek, ahova te. Ha japán szakos vagy, valószínű, hogy pont nem oda igyekeznek :D

Bementem az A épületbe, rutinosan végigmentem a folyosón, és befordultam jobbra, azaz csak fordultam volna, mert ott is volt a sor vége. Mindenkinek index a mancsában, segítőkész hölgyikék libegnek fel-alá "kinek van elhagyott tanegysége?" felkiáltásokkal és pecséttel a kezükben - gondoltam biztos jó helyen járok, be is álltam a sor végére. Háromnegyed órával később láttam, hogy bizony ők egy darab ajtóhoz várnak. De! Ezen kívül van még kettő. A sorok vége összemosódott, megállapítani, hogy ki hova várt, a lehetetlennel volt egyenlő. Mindenesetre legégetőbb problémaként arra kellett választ találnom, kihez is igyekszem én?

A tanulmányi előadó ugyanis több példányt számláló faj. (Ezzel most csak azt akartam kifejezni, hogy többen is vannak, elnézést, ha offenzív lett, inkább viccesnek szántam XD) Az első probléma az volt, hogy beazonosítsam magam. Számítottam valami ilyesmi feliratra, hogy "BA Japán" vagy hasonló - csalódnom kellett. Egyik névnél "BA - Keleti nyelvek és kultúrák", másik névnél "Japán". Végül józan eszemre és a tapasztaltabb szaktársaimra/levelezőlistás hozzászólásokra hallgatva úgy döntöttem, Főgler Lászlóhoz sorolok be, azaz a "BA - Keleti nyelvek és kultúrák" opciót választom. Jól tettem!

Miután 3/4 órát álltam egy olyan sorban, amihez nekem semmi közöm nem volt, röpke tíz perc alatt bejutottam Főgler úrhoz, aki röpke tíz másodperc alatt elintézte az indexleadást, és mehettem Isten hírével.

Ezt követően egy kedves szaktársammal a Questura felé vettük az irányt, mert azt a fülest kaptuk, hogy gyakorlatilag senki sincs bent jelenleg - ez elég nagy kontraszt ahhoz képest, ami az őszi félév elején fogadott minket. Talán még emlékszik a blogolvasó társaság, de annak idején még ebédelni is elmentünk, mielőtt sorra kerültünk volna, a sorszámunkon pedig ez állt: Várakozók száma: 73 fő (vagy valami hasonló). Nos, ez alkalommal a 73 helyett 1-es állt a papíron, de szerintem a 0 közelebb állt a valósághoz, ugyanis a sorszám letépését követően 5 másodpercen belül mehettem is az egyik pulthoz, ahol egy EHA kód lekörmölését és egy aláírást követően, mintegy 15 másodperc alatt hozzájutottam a friss, ropogós tavaszi félévi matricámhoz. Banzai~!

Ebből annyit tanultam, hogy érdemes korábban beslattyogni Questurára, nem jó ötlet tanítási időre hagyni a túrát, akkor ugyanis nagyot ugrik az iroda népszerűsége (gondolom a "hamár úgyis bejöttem az egyetemhez" hozzáállásnak, valamint a vidékiek felözönlésének köszönhetően).

Ezennel a városjárós adminisztrációs sorbanállós ügyeimet letudtam, már csak a házi feladat megírása és az ismétlés vár rám az új félév kezdetéig.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^