Subscribe:

Ads 468x60px

2011. január 3., hétfő

Filozófiatörténet - a vizsga után

Bő egy órával ezelőtt hivatalosan is elkezdődött a filozófiatörténet vizsga :D Bár a tanár úr - szokásához híven - késett pár percet, meg kell mondjam, ez nem okozott senkinek problémát... Nem tudom elképzelni, hogy bárki is időszűkében lett volna, valójában nem is volt szó időkorlátról. Az első vizsgalapot egy kedves szaktársam körülbelül 10-15 perccel a lap kézhezvétele után adta be, és bizony komoly lavinát indított el ezzel - jómagam körülbelül 20 percig dolgoztam az ügyön.

Hogy a professzor félév elején tett kijelentéseit emlegessem, bevallása szerint a vizsgán megbukni nehéz, de ötöst szerezni is. A vizsgalap kitöltése után pontosan tudom és értem, hogy mire gondolt, amikor ezt mondta. Talán a blogbejegyzéseim alapján egyértelművé vált már minden kedves olvasóm számára, hogy meglehetősen pedáns és (néha túl) szorgalmas vagyok - ebből jelenleg egy kicsit alább adtam. A filozófiatörténetre való felkészülésem az előadások meghallgatásából, jegyzeteléséből, valamint a jegyzetek olvasásából állt - magukat a kötelező olvasmányokat nem olvastam el mind. (Főleg a hosszúakat nem, azoknak őszintén szólva neki sem álltam.)

Jelenleg úgy érzem, a bukástól nem kell tartanom - az ötöshöz pedig jócskán kéne szerencse. Az igazság az, hogy az ötöst elérni vagy egy hatalmas adag szerencsével, vagy tényleg komoly és időigényes felkészüléssel lehet csak. (És valljuk be, az ember fia/lánya hajlamos a filozófiatörténethez hasonló alapozó bölcsész tárgyakat mellékesnek tekinteni az olyan vizsgák közepette, mint ókori és keleti vallások, angolszász politikai kultúra, stb.) Mivel ez utóbbit nem valószínű, hogy sokan választották, van egy olyan érzésem, hogy az eredmények igencsak színesek lesznek.

A vizsgáról magáról annyit, hogy körülbelül három és fél oldalon 25 kérdés szerepelt, minden esetben A, B és C lehetőségek közül lehetett választani. A feladatlapok különbözőek voltak, mivel a kérdéseket számítógép állította össze. Egybecsengések tehát előfordulnak két padtárs között, de óvatosan a leskelődéssel, ugyanis nemcsak a kérdések mások, de még a válaszok sorrendje is! Hogy mennyire voltak nehezek maguk a kérdések, az teljességgel relatív, valamint változó is. Volt olyan kérdés, amire még a gimnáziumi filozófia-tanulmányaim segítségével is tudtam volna válaszolni (attól függetlenül, hogy igen csekélyke tudásról beszélünk), viszont kétségtelenül volt pár olyan feladat, amelyre csak néztem és néztem, majd hasból beírtam egy betűt - mégiscsak van 33%-om arra, hogy helyesen tippelek ^^

Hogy ismét a professzor úr szavait említsem, két megfontolandó tanáccsal szolgált nekünk a vizsga elején. Az egyik magától értetődő, és nehezen hiszem, hogy valaki ettől eltérően tett - mindenhova írjunk valamilyen betűt. Ha tudjuk, ha nem; ha felfogtuk a kérdést, ha nem; ha hallottunk már az említett filozófusról, ha nem - hogy egyre radikálisabb példákat említsek. Ugyanis az a 33%, ha belegondolunk, igencsak jól hangzik. A másik tanács, amit én személy szerint szintén megfogadtam, az első megérzésről szólt. Tapasztaltam már jó párszor, hogy az első megérzés a jó - nem mindig, de nagyon sok esetben. Persze előfordult már, hogy ezen elvet követve éppenséggel pont a rosszat hagytam meg egy dolgozatban, és nem javítottam ki helyesre, de ebből valóban sokkal kevesebb volt. Volt pár kérdés most is, amit illetően utólag elbizonytalanodtam, de nem javítottam át.

Az érdemjegyek remélhetőleg még ma kiderülnek, a tanár úr kurzusmail formájában, EHA-kódokat használva küldi szét az eredményeket. (Személyiségi jogokra hivatkozott, bár ezt nem egészen értem, mert az EHA-kód alapján ETR-ben simán visszakereshető bárki neve - bár aki képes ennyit szórakozni, csak hogy tudja, kinek hányasa lett, hát tegye.) Nem ígérte, de reményeit fejezte ki - azt hiszem, mind a 145-en hasonlóképp érzünk, akik jelen voltak a vizsgán. (Legalábbis ennyien jelentkeztek.)

Amint kiderül az eredmény, ismét jelentkezem :D

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

A személyiségi jogokról pár éve volt egy elég nagy, egész ELTÉn átívelő vita... anno simán kiírták akár oktatói honlapra mindenki pontszámát, jegyét... aztán néhány hülyegyerek (elnézést, de ha egyszer azok) azt mondta, hogy róla aztán ne tudják meg a többiek, hogy mekkora b***szott nagy karót írt, úgyhogy ilyen ne legyen többet mert akkor ombuccman meg dádá meg minden.
Azóta elkezdték azt, hogy EHA-kód (ha mindenki rábólint, de ez akár egy hallgató miatt is megtagadható - viszont normális szemináriumnál megbeszélhető a csoporttársakkal és tanárral, hogy ugyan már nevesítsen) és pontszám és/vagy érdemjegy kurzusmailben... ha a tanár profibb, akkor mindenkinek személyre szóló infosheet bejegyzést biggyeszt ETR-be, ott aztán tényleg mindenki csak a sajátját látja :)

Sedna írta...

Jah, értem. Engem nem zavar a dolog, akkor sem zavarna, ha buknék (én voltam hülye...), és úgy tűnik ezzel mindenki más is így van - lega filón. Az infosheetes megoldást vallásoknál fogják alkalmazni majd, pedig arra kíváncsi lennék, főleg az arányokra, hogy milyen jegyből hány darab lett XD

Berni írta...

Szia! Én most fogok vizsgázni Ruzsa Ferencnél. Esetleg nem tudnál visszaemlékezni,hogy milyen kérdések voltak? Előre is köszi :)

Megjegyzés küldése

Minden hozzászólást örömmel fogadok ^^